BH 1992.1.9 I. Garázdaság helyett súlyos testi sértés kísérlete valósul meg, ha a terhelt késével a sértett felé csap, de az hátralép, és ezért nem éri a szúrás [Btk. 271. §, 170. § (2) bek., 16. §.].

II. Iratellenes eltérés a másodfokú bíróság részéről a megalapozott és ezért a másodfokú eljárásban irányadó tényállástól [Be. 239. § (1) bek.].

A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében, és ezért őt - mint többszörös visszaesőt 10 hónapi börtönbüntetésre, továbbá 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra, s azt is, hogy a börtönbüntetés - a közkegyelem folytán - az egyharmadával csökken.*

Az ítéleti tényállás szerint 1989. április 14. napján három személy - akikkel szemben a bíróság közkegyelem okából a büntetőeljárást megszüntette - ittasan betért J. I. házába, és őt bántalmazták. Az eseményeket észlelve N. L. rendőr őrmester - aki akkor nem lévén szolgálatban, polgári ruházatot viselt - odament a sértettnek segíteni. N. L. közeledésére a támadók elmenekültek. N. L. azonban P. P.-t gépkocsival utolérte, és visszavitte őt. Ekkor érkezett a kerékpárjával a helyszínre a terhelt, aki felfigyelve az eseményekre, eldobta a kerékpárját, elővette és kinyitotta a zsebkését, majd odament N. L.-hez. A kést a feje fölé emelve a következőket mondta: "Engedd el, mert beléd vágom a kést!" Ezután a késsel N. L. felé csapott, aki ez elől hátralépett. Ezt a helyzetet kihasználva P. P. kiszabadította magát, és elszaladt a helyszínről. Őt követte a terhelt is, de előtte még kijelentette: "Minden parasztot a rendőrökkel együtt agyonszurkálok."

A bizonyítékok értékelése során az elsőfokú bíróság utalt arra: a tanúk vallomása alapján megállapítható volt, hogy a terhelt lényegében minden indok nélkül vette elő a zsebkését, és azzal N. L. felé csapott, akinek a szúrás elől ki kellett térnie.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a terheltet a garázdaság vétségének vádja alól felmentette, egyben megállapította, hogy a terhelt megvalósította a veszélyes fenyegetés szabálysértését, és ezért 3000 forint pénzbírsággal sújtotta azzal, hogy a terhelt a pénzbírság végrehajtása alól a közkegyelem folytán mentesül.

A másodfokú ítélet jogi indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen következtetett a terhelt bűnösségére, mert a Bt. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság akkor valósul meg, ha az elkövető erőszakos magatartása egyúttal kihívóan közösségellenes is. Az erőszak irányulhat mind személy, mind dolog ellen, s a személy elleni erőszak a sértett testének támadó szándékú megérintését jelenti.

A terhelt cselekményében a kihívó közösségellenesség jelei felismerhetők ugyan, mert a kést felemelte a feje fölé, és fenyegető kijelentést téve csapott is ezzel az eszközzel, de nem tanúsított erőszakos magatartást sem személy, sem tárgy ellen. A fenyegetés komoly volt, ami kitűnik abból is, hogy miközben a terhelt a késsel N. L. felé csapott, a nevezett félelemérzése miatt lépett hátra, elengedve P. P.-t.

A garázdaság vétségénél megkívánt két tényállási elem fejti ki összegezésként a megyei bíróság - együttesen tehát nem áll fenn, mert az erőszak nem valósult meg; így a terhelt a Bt. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségét nem követte el, hanem cselekménye csupán az 1968. évi I. tv. 96. §-ának (1) bekezdése szerinti veszélyes fenyegetés szabálysértésének a megállapítására alkalmas.

A jogerős ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.