BH 2018.12.345 Vezető állású munkavállaló munkaszerződésének azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli - indokolás nélkül kiadható - felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem megengedett a munkaszerződésben sem az eltérés. Ezért e szerződéses kikötés az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis [2012. évi I. tv. (Mt.) 210. §, 64. §, 85. §, 27. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes az Megyei Önkormányzat tulajdonában álló egyszemélyes gazdasági társaság. Az Önkormányzat Közgyűlése határozatával 2015. február 12-étől határozatlan időre a felperest választotta meg az alperes társaság ügyvezetőjének. E tevékenységét 2015. március 1-jétől munkaviszony keretében látta el. Munkaszerződése értelmében a munkaviszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208-211. §-ai, vagyis a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések az irányadóak.

[2] A munkáltatói jogokat az önkormányzat közgyűlése és az elnöke gyakorolta az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítását kivéve, mely az önkormányzat kizárólagos hatáskörébe tartozott. A munkaszerződés értelmében a felperes munkaviszonyának megszüntetésére az Mt.-ben és a Ptk.-ban, valamint a munkaszerződésben rögzített rendelkezések az irányadóak.

[3] A munkaszerződés szerint a munkáltató a munkavállalót az ügyvezetői tisztségből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, mely egyben a munkaviszony megszüntetését is eredményezi. A visszahívást a munkáltató nem köteles indokolni.

[4] Az azonnali hatályú felmondás joga a munkavállalóval mint vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható.

[5] A közgyűlés 2016. április 28-án zárt ülésen meghozta azt a határozatot, amelyben a felperes munkaviszonyát visszahívással 2016. április 30-ával indokolás nélkül megszüntette. E tényről a közgyűlés elnöke 2016. április 28-án kelt levelében a felperest tájékoztatta, és a határozatot is megküldte. A felperes a közgyűlés határozatát közigazgatási eljárás keretében nem támadta.

A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése

[6] A felperes módosított keresete a jogellenes jogviszony megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem jogcímén egyhavi távolléti díj, és ezenfelül általános kártérítésként 12 havi távolléti díj, összesen 6 millió forint megfizetésére irányult. Keresete jogalapjaként az Mt. 82. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, 173. § (2) bekezdésére hivatkozott. Az általános kártérítést azért kérte, mert az őt ért hátrányok szerinte nem összegszerűsíthetők és abból fakadnak, hogy a munkaviszony megszüntetése találgatásokra adott okot a környezetében, ami a jóhírnevét rombolta, és ezáltal az egészségi állapota is megromlott.

[7] A munkaviszonya megszüntetését azért találta jogsértőnek, mert szerinte a megyei közgyűlés zárt ülést kizárólag az ő kérelmére tarthatott volna, a zárt ülés pedig ahhoz vezetett, hogy sérült az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, mivel a felperes nem tudta előadni az észrevételeit, és nem tudta kifejteni az aggályait a belső ellenőrzés megállapításaival, valamint az őt ért fenyegetésekkel kapcsolatban. Másrészt arra hivatkozott, hogy a közgyűlés elnöke az ülésen azzal indokolta a visszahívást, hogy a projektek már befejeződtek, kifutottak, ez az állítás azonban valótlan, és a közgyűlés tagjait félrevezető volt, mert a visszahívás valós oka a belső ellenőrzés megállapítása, miszerint a felperes nem végezte jól a munkáját.

[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A közgyűlést jogszerűen hívták össze és az új ügyvezető kérelmére tartottak zárt ülést. Hivatkozott a munkaszerződésre, amely szerint indokolás nélkül szüntethette meg a felperes munkaviszonyát, ezért a belső ellenőrzés és annak megállapításai nem képezhették a per tárgyát. Az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, a közgyűlésnek joga eldöntenie azt, hogy ki vehet részt az ülésén. A kárigény megalapozatlan, a munkavállaló választhat az Mt. 82. § (1)-(2) bekezdése és (4) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények közül.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[10] Az elsőfokú bíróság a döntését az Mt. 64. § (1) bekezdése, 66. § (1)-(2) bekezdése, 208. § (1)-(2) bekezdése, 210. § (1) bekezdés b) pontja, 82. § (1)-(2) bekezdése, valamint a 2011. évi CLXXXIX. törvény 46. § (1)-(3) bekezdése rendelkezéseire alapította.

[11] A munkaügyi bíróság hatáskör hiányában nem vizsgálta azt, hogy a közgyűlés ülésének összehívására és megtartására jogszerűen került-e sor, mert az közigazgatási eljárásban vitatható.

[12] Megállapította, hogy a döntést a munkáltatói jogkör gyakorlója hozta, és sem a munkaszerződés, sem jogszabály nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a munkáltatónak a munkaviszony megszüntetéséről hozott döntése előtt a munkavállaló véleményét ki kellene kérnie. A közgyűlés tagjai a napirendi pontok ismeretében tisztában voltak azzal, hogy az ügyvezető visszahívásáról, új ügyvezető megválasztásáról döntenek, lehetőségük volt a felperes meghívására, meghallgatására, vagy az ülés elnapolására vonatkozó indítvány előterjesztésére. Ez azonban nem törvényi kötelezettség, ennek elmaradásával nem korlátozták a felperes véleménynyilvánítási jogát, és az egyenlő bánásmód követelménye sem sérült.

[13] A felperes maga is elismerte, hogy a vezető állású munkavállaló felmondását a munkáltatónak nem kell indokolnia. Álláspontja szerint azonban a közgyűlés elnökének az ülésen a frakcióvezető kérdésére elő­adott nyilatkozata a jogviszony megszüntetésének, visszahívásának indokolásaként értékelhető, ezért annak valóságtartalmát és okszerűségét is bizonyítania kell az alperesnek. Az elsőfokú bíróság szerint azonban kizárólag az vizsgálható, hogy a megszüntetésről hozott határozat tartalmaz-e indokolást, a közgyűlés elnökének és tagjainak a döntés előtt elhangzott kijelentései nem értékelhetők. A felperes azon hivatkozása, hogy őt a belső ellenőrzés megállapításai miatt küldték el, feltételezés. A határozat indokolást nem tartalmazott, a felperes erre vonatkozó okfejtése további vizsgálódást nem igényelt, ezért az ezzel összefüggő bizonyítási indítványait elutasította.

[14] A felperes a perben nem bizonyította a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét, ezért a kártérítési igénye megalapozatlan.

[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az Önkormányzat Közgyűlése határozatával a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.