BH 2014.4.106 Az elévülést megszakító írásbeli felszólítás minimális tartalmi kelléke a követelést megalapozó tényállásnak, valamint az alapul szolgáló jogviszonynak a megjelölése és a jogosult azon akaratának kifejezésre juttatása, miszerint követelését a kötelezettel szemben érvényesíteni kívánja [Ptk. 325. § (1) bek., 327. § (1) bek.].

Az alperes kiskorú gyermeke tettestársával 1998. év végén felgyújtotta a felperes tulajdonában álló b.-i nyaralót, amely leégett. A kiskorú bűnösségét jogerős büntető ítélet megállapította, a felperes által 2004. évben megindított kártérítési perben a marasztalására is sor került, a végrehajtási eljárás azonban eredménytelen maradt, mert a károkozó végrehajtás alá vonható vagyonnal nem rendelkezett. A bűncselekmény elkövetése idején az alperes a kiskorú felügyeletére köteles gondozója volt. A felperes a jogi képviselője útján 2001 novemberében és 2003 júliusában küldött az alperesnek felszólító levelet, amelyben arra kérte, hogy írásban, 8 napon belül, nyilatkozzon arról, hogy elismeri-e a kártérítési felelősségét a fia által, bűncselekménnyel okozott károkkal kapcsolatban, illetve hajlandó-e peren kívül kártérítést fizetni. Tájékoztatta, hogy válaszától teszi függővé a további jogi lépések megtételét.

A felperes 2007. december 14. napján nyújtotta be fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a bírósághoz, majd a perré alakult eljárásban a keresetében 6 000 000 forint és ennek késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes a bűncselekményt elkövető gyermeke felügyeletére köteles gondozója volt, ezt a gondozási kötelezettségét felróhatóan megszegte, ezért egyetemlegesen felelős a károkozóval. Állította, hogy több alkalommal felhívta az alperest a kára megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, elévülésre hivatkozott. Állította, hogy a 2001. novemberi felszólítást követően nem kapott további felhívást, ezért a felperes követelése 2006. december 5. napján elévült.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes 2001. november 23-án kapott utoljára a követelés teljesítésére felszólítást a felperestől, ezért 2006. november 23-án letelt a bíróság előtti igényérvényesítés ötéves határideje, a 2007. december 14-én érkezett fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem ezért határidőn túl érkezett.

A felperes az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében arra hivatkozott, hogy 2003. évben is felszólítást küldött jogi képviselője útján az alperesnek, ez pedig az elévülés megszakítását eredményezte. Becsatolta a levél feladását igazoló borítékot, amelyen az szerepelt, hogy a címzettől "nem fogadta el" postai jelzéssel érkezett vissza.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a fellebbezési eljárásban csatolt boríték, mint az elsőfokú határozat meghozatalát követően előkerült új bizonyíték érdemben elbírálható, azonban az volt az álláspontja, hogy ez a felszólító levél nem jutott el az alpereshez, ezért ennek elévülést megszakító hatása sem lehet. Ezért szükségtelennek tartotta a felszólító levél tartalmára vonatkozó bizonyítást.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és abban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Jogi álláspontja szerint a 2003. évben feladott felszólító levél megérkezett az alpereshez, ezt bizonyítja, hogy az "nem fogadta el" postai jelzéssel érkezett vissza, és a felszólító levél kiváltotta a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében írt jogkövetkezményt.

A Legfelsőbb Bíróság végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozat indokolásában megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos, mert a 2003. évben elküldött levél megítélésében téves jogi álláspontot foglalt el a másodfokú bíróság. A felperesnek a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítása olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely akkor válik hatályossá, ha az a kötelezetthez megérkezik, ugyanakkor a megismerése nem követelmény. Ha a jogosult bizonyítja, hogy a teljesítésre irányuló felszólítás megérkezett a kötelezetthez, ez alkalmas lehet arra, hogy az elévülés megszakítását eredményezze. A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperestől "nem fogadta el" postai jelzéssel a feladóhoz visszaérkezett küldemény nem bizonyítja annak megérkezését az alpereshez. E téves álláspont következménye volt a felperes bizonyítási indítványának az elutasítása, mert a borítékban lévő levél tartalma alapján lehet megítélni, hogy az al­kalmas-e az elévülés megszakítására, megfelelt-e a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében írt feltételeknek.

A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú eljárásban bizonyítást folytatott le és tanúként kihallgatta a felperes korábbi jogi képviselőjét, aki magát a levelet már nem tudta becsatolni. A tanú vallomására figyelemmel az volt az álláspontja, hogy a felperes követelése elévült, mert a 2003. évben elküldött levél címzettje nem személy szerint az alperes volt, hanem "ifj. B. I. törvényes képviselője". A levél tartalmát sem tartotta alkalmasnak az elévülés megszakítására, mert az a kártérítési felelősség elismerésére vonatkozott, de az alperes teljesítésre irányuló felszólítását nem tartalmazta, bár a követelés - a fia által bűncselekménnyel okozott kár - beazonosítható volt.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint téves a másodfokú bíróság jogi álláspontja, mert a 2003. évben feladott felszólító levelét az alpereshez címezte, őt mint gondozót terhelő kártérítési felelősség elismerésére hívta fel, ezért mind a címzés, mind a levél tartalma alapján az elévülés megszakítására alkalmas.

A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a kárigénye elévülésének téves megállapításában jelölte meg [Pp. 270. § (2) bekezdés]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdés].

Az alperes elévülési kifogására figyelemmel az első- és másodfokú bíróság egyaránt helyesen járt el, amikor elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes követelése elévült-e, mert az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet [Ptk. 325. § (1) bekezdés].

Ennek elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ötéves elévülési idő - a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdésére és a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - a károsodás bekövetkeztekor kezdődik. A perben nem volt vitás, hogy a felperes károsodása az alperes fia és tettestársa által elkövetett bűncselekmény elkövetésekor, azaz 1998 decemberében következett be. Az sem volt vitás, hogy az alperes 2001. november 23. napján az elévülés megszakítását eredményező felszólító levelet kapott a felperestől.