A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21074/2019/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 221. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 209/A. §, 237. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 51. §, 74. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf. 21.074/2019/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperes jogi képviselője (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. június 20. napján kelt 40.P.23.325/2018/17. számú ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét helybenhagyja.

Leletezés terhe mellett felhívja a felperest, hogy a kereseti illetéket 8 napon belül egészítse ki, rójon le további 382.000 (háromszáznyolcvankétezer) forint illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 47.000 (negyvenhétezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az állam javára külön felhívásra 509.364 (ötszázkilencezer-háromszázhatvannégy) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A felperes az alperessel lakásvásárlás céljából 2007. szeptember 4-én CHF alapú kölcsönszerződést, a tartozás biztosítására pedig jelzálogszerződést kötött. A szerződés alapján az alperes 9.000.000 forint összegű kölcsönt folyósított a felperesnek forintban, azonban a kölcsön CHF-ben került nyilvántartásra és elszámolásra. A felek a törlesztőrészletek számát 288 darabban, a havi törlesztőrészlet összegét 419,32 CHF-ben határozták meg.

A szerződés VII.2. pontja rögzítette a felperes nyilatkozatát: "a banki felvilágosítást, miszerint jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás, megértette, és ennek tudatában is igénybe kívánja venni a kölcsönösszeget, illetve igényli a CHF nyilvántartást".

A kölcsönszerződés aláírásával egyidejűleg a felperes átvette a szerződés mellékletét képező "Tájékoztatás a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatáról" elnevezésű iratot, amely tartalmazta, hogy a forint és deviza átváltási arány (árfolyam) a piaci mozgások miatt változhat, s a kedvezőtlen árfolyamváltozás/emelkedés a felperesnek többletköltséget jelent, tehát ha a devizanem árfolyama a forinttal szemben nő, a tőke és kamatok megfizetéséhez magasabb forintösszeg szükséges. A tájékoztatás kiterjedt a kamatok gazdasági alapú változására is. Azt is tartalmazta, hogy a felperes a kölcsönszerződésben rejlő kockázatot megértette és tudomásul vette. Az alperes a kölcsönt a felperes részére folyósította, aki azt a kívánt célra fordította. A szerződés 2011. május 5. napján módosításra került, euró alapúra változtatták a kölcsön CHF alapú elszámolását. A felperes 2015. május 2-án végtörlesztett, 12.933.057 forintot fizetett meg az alperes részére.

[2] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szerződés érvénytelen az árfolyamkockázatról adott tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt. Kifogásolta: nem kapott tájékoztatást arról, hogy az alperesnek nincsen saját devizája, deviza-swapokon állít elő "szintetikus" devizát, ekként a világpiaci tendenciáktól függetlenül maga idéz elő költségemelkedést, melyet ő kénytelen viselni. Elsődlegesen kérte, hogy a bíróság a szerződést semmisítse meg, rendelkezzen az eredeti állapot helyreállításáról, másodlagosan pedig nyilvánítsa hatályossá a szerződést az ítélethozatalig, valamint mindkét esetben kötelezze az alperest 6.967.055 forint és kamatai megfizetésére. Kérelmét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. § (1), a 209/A. § (2), és a 237. § (1) bekezdésére alapította, továbbá hivatkozott az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) C-483/16., C-118/17. és a C-51/17. számú döntésekben kifejtettekre.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy a felperes nem csupán a szerződésből, hanem az annak részét képező kockázatfeltáró nyilatkozatból, valamint a szóban kapott tájékoztatásból is megismerhette a szerződés kockázatát, az általa kínált hitelkonstrukció tartalma bárki számára átlátható volt.

[4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott kijavított ítéletével a keresetet elutasította és döntött a perköltség viselése tárgyában is. Az ítélet indokolása szerint a szerződés fogyasztói szerződés, a felperes fogyasztónak minősül, a vitatott kikötés pedig általános szerződési feltételnek, amely a szerződés főszolgáltatását érinti. Az árfolyamkockázat fogyasztó általi viseléséről szóló tájékoztatás a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát határozza meg, így vizsgálandó volt, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség - ha a feltétel nem világos és nem érthető - mércéje érvényre jutott-e a kikötés tekintetében. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló teljes bizonyító erejű okiratok, a felperes személyes meghallgatása, valamint személy tanúvallomása alapján hozta meg döntését. Kiemelte, hogy a felperes tudomással bírt arról, hogy létezik forint alapú kölcsön is, azonban a fennálló kölcsöne miatt az alperes által felajánlott devizaalapú konstrukció estében fizetendő törlesztőrészletnél nagyobb részletet nem vállalhatott, azonban a forint alapú kölcsön ilyen fizetési kötelezettséget eredményezett volna. A felperes tisztában volt a devizaalapú hitel lényegével: a rendelkezésre álló információk alapján a törlesztőrészlet minden hónapban változó összeget jelent, a bank nem tudja előre meghatározni, hogy a kölcsön futamideje alatt mikor, mekkora összegű törlesztőrészletet fog fizetni forintban. A kapott információk alapján úgy gondolta, hogy törlesztőrészlete 70.000 forint felé nem fog emelkedni. A felperes az iratokhoz csatolta a devizaalapú hitelek lényegi elemeit, a konstrukció tartalmát elmagyarázó PSZÁF tájékoztatót, a 2004., 2006., és 2008. évi összefoglalót. Mindebből következik, hogy hozzáférhetőek és nyilvánosan elérhetőek voltak a konstrukció kockázatait ismertető anyagok a szerződéskötés előtt is. A bíróság álláspontja szerint a külön íven szövegezett kockázatismertetést az átlagos fogyasztók értelmezhetőnek találták, az sem nyelvtani, sem stiláris okból nem volt zavaros, pontosan érthető volt: elmagyarázta a forint CHF-fel szembeni erősödése, illetve gyengülése esetére vonatkozó következményeket. A tájékoztatás nem terjedhetett ki a jelentős vagy nagymértékű árfolyam ingadozás esetén várható törlesztőösszeg nagyságára, mivel az előre nem volt megjósolható. Azt, hogy a törlesztőrészlet összegének emelkedése, illetve csökkenése nem maximalizált, illetve minimalizált, a felperesnek nem az alperesi ügyintézőtől kellett megtudnia, hanem köztudomásúnak tekinthető ismeret, ezáltal nem volt az alperesnek olyan kötelezettsége, hogy a fogyasztót erről külön tájékoztassa. Kiemelte, hogy a szerződés megkötésekor nem volt olyan tapasztalat, hogy e változás olyan mérvű lehet, hogy akár duplájára is emelkedhet a törlesztőrészlet, így ilyen tartalmú tájékoztatás nyújtása nem volt az alperes kötelezettsége. Utalt arra, hogy elvárható volt a fogyasztótól, hogy amennyiben számára is felismerhetően nem érti a részére átadott szerződés tartalmát, úgy annak megértéséig azt ne kösse meg. A perbeli esetben azonban a felperes, valamint a tanú nyilatkozatából az következik, hogy a felperes a konstrukciót és annak őt terhelő kockázatát elfogadta, megértette, mérlegelte. Mindebből következik, hogy a támadott kikötés világos és érthető volt, az alperes azt a felperessel egyedileg megtárgyalta, azt a felperes írásban átvette, aláírásával nyugtázta. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság azt is, hogy a devizaalapú kölcsönök mögött meghúzódó pénzügyi műveletekről az alperesnek tájékoztatást adni nem kellett, erre nem volt szükség ahhoz, hogy a fogyasztó el tudja dönteni: kíván-e kölcsön-jogviszonyra lépni a bankkal. Az átlagos fogyasztó nem rendelkezik specifikus pénzügyi, banki ismeretekkel, így a pénzintézet teljes tevékenységének ismertetése a megkötendő kölcsönszerződésről való döntéshozatal körében hasznos információt részére nem jelentett volna. Amennyiben az alperes tájékoztatta volna a felperest a deviza-swapok gyakorlásáról, nem lett volna várható a felperestől, hogy megalapozottabb döntést hozzon.