ÍH 2024.117 MUNKAVÁLLALÓ KÖZREHATÁSÁNAK SZEMPONTJAI

I. Amennyiben a munkavállaló határozatlan időre külföldön történő munkavégzésre köt munkaszerződést, úgy nem minősül kiküldetésben lévő munkavállalónak. Ha a munkaszerződést Magyarországon, magyar munkáltatóval kötötte a munkavállaló, így rá a magyar munkajogot kell alkalmazni, ugyanakkor a munkavédelem anyagi jogi szabályai tekintetében nincs jogválasztás, így a felek jogviszonyában a munkavégzés helye szerinti munkavédelmi anyagi jog az irányadó. [2017. évi XXVIII. törvény 9. § (1) bekezdés]

II. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott. Nem értékelhető a munkavállaló terhére a balesetet előidéző, a megfelelő munkavédelmi oktatás hiányában a munkáltatónál megtűrt gyakorlat, a munkáltató által betanított szabálytalan művelet. [2012. évi I. törvény (Mt.) 167. § (2) bekezdés]

Pertörténet:

Egri Törvényszék M.70051/2022/46., Debreceni Ítélőtábla Mf.50002/2024/7. (*ÍH 2024.117*), Kúria Mfv.10065/2024/4.

***********

Az alperes 2017. február 1. napjától foglalkoztatta a felperest szerelő munkakörben az EU egész területére kiterjedő utazási kötelezettséggel. A felek rögzítették: a felperes tudatában van annak, hogy balesetveszélyes munkakörben foglalkoztatják, mely munkák közé tartozik a magasban történő munkavégzés. A munkavállaló feladata a munkáltató szerelési tevékenységi körébe eső feladatok ellátása, melyek közé különösen a magassági acélszerkezet szerelése tartozik. A felperes havi bruttó alapbérre 129 000 Ft volt, s amennyiben a munkáltató kiküldetés keretében más ország területén foglalkoztatja őt, akkor minden egyes kiküldetés alkalmával konkrét írásos megállapodásban rögzítik a kiküldetés időtartamára járó kiküldetési díj és költség összegét, ami azonban nem alapja a munkavállaló társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és munkaerőpiaci ellátását képező jövedelmének. A munkaszerződésben kikötötték, hogy arra a magyar hatályos jogszabályok irányadóak, így különösen a munka törvénykönyve.

A felperes munkaköri leírása szerint a munkaköre szerelő, feladata magassági acélszerkezet szerelése, a munkakör betöltésének feltétele a lakatos képzettség.

A felek 2017. február 1. napján kiküldetési megállapodást kötöttek, mely szerint a felperes kiküldetési helye határozatlan időre Ausztria.

A felperes 2019. március 18-án ausztriai építési helyszínen végezte munkáját, feladata az ipari csarnok acélszerkezetének szerelése volt. A munkavégzését ezen a helyen aznap kezdte, ugyanis egy másik munkavállaló helyére kellett beállnia. Munkavégzés előtt általános munkavédelmi oktatást kapott, azonban a munkavégzéshez igazodóan konkrét munkavédelmi oktatásban nem részesült. A felperes nem beszél németül. Az aznapi munkavégzésnél az osztrák munkavezető adta ki a feladatot, amelyet a csoportvezető fordított a felperes részére. A kiadott munkafeladatot a csoportvezető és a felperes végezték egy működő öntödeüzem területén, ahol a tetőszerkezet elemeit kellett laposvasakkal összecsavarozniuk. A munkafolyamat során a csoportvezető - aki ugyan külön kötözői vizsgával nem rendelkezett, de ipari alpinista, aminek része a kötözés is - egy 7 méter hosszú 1,5 tonna súlyú H-idomot kötözött fel egy autódarura, aminek kezelője az építési területen dolgozó más vállalkozó munkavállalója volt. A kötözés akként történt, hogy a H-idomot a tömegközéppontjától körülbelül 30 cm-re kötötte meg annak érdekében, hogy az a megemeléskor a beszerelési pozíciót vegye fel. A darura kötözött idomot kellett a földön lévő szerkezeti elemhez csavarozniuk, azonban észlelték, hogy a laposvas elfogyott, ezért elmentek anyagért, míg a szerkezeti elem a levegőben lógott. Amikor visszaértek, a laposvasat csavarozták a földön lévő szerkezeti elemre, míg a darun lógó elem a hátuk mögött kb. 5 méterre volt. A darusnak ezt a lógó elemet kellett volna odamozgatni hozzájuk, hogy a földön lévő részhez csavarozhassák. A lógó szerkezet azonban megindult és a 1,5 tonnás elem leesett, a felperes bár el akart ugrani, de a területen lévő szétszórt anyagokban megbotlott, elesett, a betonárok szélébe a csuklóját beverte, amely szilánkosra tört. A leeső szerkezeti elem a földet érés után rábillent a felperes lábára, aki ezért a jobb lábán szárkapocscsont törést szenvedett.

A balesetet követően a felperest mentővel az ambulanciára szállították, majd Magyarországra érkezését követően az egri kórházban megműtötték. A balesetet követően a felperes baleseti táppénzben részesült 2020 márciusáig; az üzemorvosi vélemény szerint munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, ezért a munkaviszonya 2020. március 24. napjával megszűnt közös megegyezéssel.

A munkáltató 2019. március 25. napján kelt határozatával a felperes balesetét az 5/1993. (XII.26.) MüM rendelet alapján kivizsgálta és azt munkabalesetnek elismerte.

A felperes a módosított keresetében kérte kötelezni az alperest sérelemdíj, továbbá kórházi kezelési többletköltség, gondozási többletköltség, gyógyszer és vitamin többletköltség, háztartási és házkörüli kisegítő többletköltség, közlekedési és kísérő többletköltség, keresetveszteség, jövedelempótló járadék címén vagyoni kártérítés megfizetésére.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, álláspontja szerint a baleset bekövetkezése kizárólag a felperes magatartására vezethető vissza.

Az elsőfokú bíróság ítéletében nagyobb részben a kereset szerint kötelezte az alperest.

Határozatának indokolása szerint a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 1. §-át, a 7. §-ának (1) bekezdését, a 8. §-át és a 9. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontjait, az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete 3. cikkének (1) bekezdését és a 9. cikkének (1)-(2) bekezdéseit felhívva akként foglalt állást, hogy a perbeli munkaszerződés alapján a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt (Mt.) kell alkalmazni, ugyanakkor - utalva a Kúria Mfv.I.10.824/2016. számú határozatában írtakra is - a munkavédelem anyagi jogi szabályai tekintetében nincs jogválasztás, ezek imperatív szabályok, így a felek jogviszonyában az osztrák munkavédelmi anyagi jog az irányadó.

Ezt követően ismertette a munkavállalóknak a munkaeszközök használata során történő védelméről szóló osztrák gazdasági és munkaügyi miniszteri rendelet (Munkaeszköz rendelet - AM-VO) 18. §-a (2) bekezdésének 5. és 6. pontjait, a 19. §-ának (1) és (3) bekezdéseit, valamint a munkavállalókat a munkavégzés során szükséges biztonságról és egészségvédelemről szóló osztrák szövetségi törvény (AschG) 12. és 14. §-ait. Rögzítette azt is, hogy a perbeli jogvitára nem alkalmazható a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 96/71 EK irányelve, mert a felperes nem minősül az irányelv hatálya alá tartozó kiküldetésben lévő munkavállalónak, mivel a munkáját nem korlátozott ideig végezte.

Az elsőfokú bíróság az Mt. 166. §-ának (1)-(2) bekezdéseit és a 167. §-át, valamint a Kúria 1/2018. (VI. 25.) KMK véleményének I/1. és II/2. pontjait felhívva megállapította: a felperes 2019. március 18. napján bekövetkezett balesete a munkaviszonyával összefügg, annak oka a munkavállalók emelés hatókörében történő tartózkodása és az volt, hogy a darukezelő - akivel szemben büntetőeljárás indult - nem tartotta be az emelés hatókörében a biztonsági távolságot, továbbá nem győződött meg a teherrögzítés megfelelőségéről, ami az ő feladata lett volna, mert a felperesnek és a csoportvezetőnek nem volt teherkötözői képzettsége.