BH+ 2013.12.492 I. Törvényes vád hiánya, illetve vádon túlterjeszkedés nem állapítható meg, ha a bíróság a tettazonosság keretein belül a vádiratban le nem írt tényt is megállapít; akkor, ha a bizonyítás eredményeként az elkövetés helye, ideje, módja, eszközei, körülményei, eredménye, következménye, indítéka tekintetében eltér a vádtól, és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli, nem sérti a vádelvet [Be. 2. §, Be. 416. § (1) bek. c) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.80189/2005/264., Fővárosi Törvényszék Bf.8555/2012/11., Kúria Bfv.305/2013/7. (BH 2014.1.9, *BH+ 2013.12.492*)

***********

II. A vád tárgya a vádiratban meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása pedig akkor pontos, ha a meghatározott személy ellen emelt vádban ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a vád szerinti minősítésben megjelölt bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket [Be. 2. § (2) bek.].

A kerületi bíróság a 2011. december 6. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban régi Btk.) 290. § (1) bekezdés b) és d) pontja szerinti, társtettesként elkövetett csődbűntettben, valamint a régi Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül két évi börtönbüntetésre és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte; a szabadságvesztés végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette, és a terheltet előzetes mentesítésben részesítette; rendelkezett a pénzmellékbüntetés átváltoztatásának mikéntjéről, ha azt a terhelt nem fizetné meg, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Ezen túl a terheltet a 2 rb. adócsalás bűntettének vádja alól felmentette.

A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2012. június 29. napján meghozott ítéletével a II. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; a terhelt vagyon elleni cselekményeit a régi Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének minősítette, a szabadságvesztés és a felfüggesztés próbaidejét egy évre enyhítette, a pénzmellékbüntetést ötven napi tétel pénzbüntetésként tekintette kiszabottnak azzal, hogy egy napi tétel összege 2500 forint; egyebekben helybenhagyta azt.

A jogerős bírósági határozatok ellen a II. r. terhelt és védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

Indítványuk első részének lényege szerint az eljárt bíróságok nem vizsgálták a felszámoló szerepét abban, hogy a hitelezői igények kielégítése túlnyomó részben meghiúsult; a bíróság nem vont be szakértőt annak megállapítása érdekében, hogy a felszámoló ezzel kapcsolatos adatai helytállóak-e, a hitelezői követelések kielégítésére lehetőség volt-e, amennyiben nem, ténylegesen milyen mértékben kerülhetett volna erre sor, és ez a mérték megfelelt-e a felszámoló kimutatásának. Mindezek hiányában álláspontjuk szerint nem volt kétséget kizáróan bizonyított az, hogy a hitelezői igények meghiúsulása és a terhelti magatartás között okozati összefüggés állt volna fenn.

Ezen túl az indítvány szerint az eljárt bíróságok túlterjeszkedve a vádon olyan cselekmények miatt is megállapították a II. r. terhelt bűnösségét, amelyeket az ügyész végindítványában "kizárt a vádból".

Sérelmezték azt is, hogy bár a Btk. 51. § (2) bekezdése szerint felfüggesztett szabadságvesztés mellett csak akkor van helye pénzbüntetés kiszabásának, ha a bűncselekményt az elkövető haszonszerzés céljából követte el, a másodfokú bíróság annak ellenére, hogy ilyen megállapítást az ítéleti tényállás nem tartalmaz, törvénysértő módon pénzbüntetést is kiszabott a terhelttel szemben.

Végül arra hivatkoztak, hogy miután a II. r. terhelttel szemben a számvitel rendjének megsértése miatt emelt vádat az ügyész elejtette, nem lehetett volna a bűnösségét a költségvetési csalásban megállapítani, miután a számviteli rend megsértése nélkül ez a bűncselekmény nem követhető el.

Indítványuk a megtámadott ítéletek "megsemmisítésére és megváltoztatására", másodsorban pedig a büntetés enyhítésére irányult.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta.

Megítélése szerint akkor, amikor az indítványozók arra hivatkoztak, hogy a bíróságok nem vizsgálták a felszámoló mulasztásait, és így nem volt megállapítható a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása, illetve ezen következmény és a terhelti magatartás közötti okozati összefüggés, a törvényi tilalom ellenére a tényállást támadták, így az indítvány ezen része alapján a felülvizsgálat kizárt.

Az indítványban a vádon történt túlterjeszkedés kapcsán kifejtettek pedig álláspontja szerint megalapozatlanok; az ügyész perbeszédében módosította a vádiratban írtakat, azonban nem ejtette el a vádat egyik vádpontban sem, csupán a vádirat történeti tényállásában rögzített tények közül mellőzte azt, ami szerint az üzemeltetési szerződések hátrányosan érintették a R. Rt. működőképességét; emellett indítványozta a terhelt felmentését a 2 rb. adócsalási cselekmény vádja alól, azonban ez sem tekinthető vádelejtésnek.

Nem találta helytállónak az indítványozók azon hivatkozását sem, hogy nem volt törvényes alapja a terhelttel szemben a pénzbüntetés kiszabásának, miután az elsőfokú bíróság a pénzmellékbüntetés kapcsán alkalmazott jogszabály felhívásakor egyértelművé tette, hogy azt a haszonszerzési cél miatt szabta ki, és a másodfokú bíróság is erre volt tekintettel, amikor a határozatának meghozatalakor hatályos törvényt alkalmazva ilyen okból szabott ki pénzbüntetést.

A másodfokú minősítést törvényesnek és így ugyancsak alaptalannak találta az indítványban a másodfokú bíróság által költségvetési csalásként értékelt cselekmény kapcsán kifejtetteket.

Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.

A terhelt és védője az ügyészi indítványra tett észrevételeikben, majd az észrevételek kiegészítésében lényegében - az indítványban kifejtetteket részben megismételve - az APEH eljárásának jogellenességére utalva, a nyomozás, a vád és a bíróság előtti bizonyítási eljárás hiányosságait hangsúlyozva, a bíróság által értékelt bizonyítékok bizonyító erejét kétségbe vonva a bírósági ítéletek megalapozottságát vitatták.

A Kúria a nyilvános ülésén a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartotta. Kiemelte annak fontosságát, hogy a hitelező kielégítésének meghiúsulása ténylegesen nem állapítható meg, mivel a mai napig nem zárták le a felszámolási eljárást. Az eljárt bíróságok ugyanakkor ezzel kapcsolatban számtalan körülményt nem értékeltek, így azt sem, hogy a hiteleket jelzálogjog biztosítja, amely akkor is fennmarad, ha már nem a R. Rt. az érintett ingatlanok tulajdonosa. A T. vállalat jogutódja a T. Ker. Kft. pedig jelenleg is létező cég, mely által továbbra is biztosított a hitelezők kielégítése. Fenntartotta az indítványának azon részét is, mely szerint törvénysértően került sor a pénzbüntetés kiszabására. A költségvetési csalás kapcsán pedig a terhelt javára kell értékelni, hogy a korábbi felszámoló sikeresen támadta az APEH határozatát, és ezért új eljárást kellett az adóhatóságnak lefolytatnia. Ismételten felhívta a figyelmet a felszámoló által megvalósított mulasztásokra. Egyebekben az indítványban foglaltakat fenntartotta.