62007TJ0236_SUM[1]

A Törvényszék (második tanács) 2010. október 26-i ítélete. Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Bizottság. EMOGA - Garanciarészleg - Végső elszámolás - 2006-os pénzügyi év - Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikke (5) bekezdése első albekezdése alkalmazhatóságának időpontja - A Coreper-ülés jegyzőkönyvéhez csatolt egyoldalú bizottsági nyilatkozat kötelező ereje. T-236/07. sz. ügy

T-236/07. sz. ügy

Németországi Szövetségi Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

"EMOGA - Garanciarészleg - Végső elszámolás - 2006-os pénzügyi év - Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikke (5) bekezdése első albekezdése alkalmazhatóságának időpontja - A Coreper-ülés jegyzőkönyvéhez csatolt egyoldalú bizottsági nyilatkozat kötelező ereje"

Az ítélet összefoglalása

1. Eljárás - Keresetlevél - Kereseti kérelmek - Az eljárás során történő módosítás - Feltétel

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, d) pont és 48. cikk, 2. §)

2. Mezőgazdaság - EMOGA - Végső elszámolás - 1290/2005 rendelet - Időbeli hatály - Az 595/91 rendelet 3. cikkének megfelelően közölt esetek - Terjedelem

(595/91 tanácsi rendelet, 3. cikk és 5. cikk, (2) bekezdés és 1290/2005 tanácsi rendelet, 32. cikk és 49. cikk, harmadik bekezdés, második francia bekezdés)

3. Közösségi jog - Értelmezés - Intézmények jogi aktusai - Jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat - Figyelembevétel - Megengedhetetlenség a magában az aktusban található megerősítés hiányában

1. A Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának d) pontja értelmében a felperesnek keresetlevelében meg kell jelölnie a kérelmeit. Így kizárólag a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek vehetők figyelembe, és a kereset megalapozottságát kizárólag a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmek tekintetében kell vizsgálni.

Az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §-a azzal a feltétellel teszi lehetővé új jogalap felhozatalát, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Ez a feltétel mindenekelőtt a kereseti kérelem bármely módosítását szabályozza, és az írásbeli szakaszban felmerült jogi vagy ténybeli helyzetek hiányában kizárólag a keresetlevélben szereplő kérelmek vehetők figyelembe.

(vö. 27. és 28. pont)

2. A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005 rendelet 49. cikke harmadik bekezdésének második francia bekezdésében szereplő, "az 595/91 rendelet 3. cikkének megfelelően közölt esetekben" kifejezésnek széles értelme van, mivel magában foglal minden olyan esetet, amikor a közlésre a közös agrárpolitika finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról szóló 595/91 rendelet 3. cikke alapján került sor. Márpedig ezek között feltétlenül szerepelnek az először a 3. cikk alapján közölt, majd az 5. cikk (2) bekezdése alapján különleges értesítés tárgyát képező esetek.

Az 1290/2005 rendelet hatálybalépése előtt a szabálytalanságokra vonatkozó eljárást éppen az 595/91 rendelet 3. és 5. cikke határozta meg. Így a fent említett 3. cikkel összhangban a tagállamok minden negyedévben kötelesek voltak közölni a Bizottsággal azoknak a szabálytalanságoknak a jegyzékét, amelyek elsődleges közigazgatási vagy bírósági ténymegállapítás tárgyát képezték. Az 5. cikk (1) bekezdése kötelezte őket arra, hogy ezt követően minden negyedévben megküldjék a Bizottságnak a 3. cikk alapján bejelentett szabálytalanságok nyomán indított eljárásokra vonatkozó tájékoztatást, és e cikk (2) bekezdése előírta az azon összegekre vonatkozó különleges értesítés megküldését, amelyekről a tagállamok úgy ítélték meg, hogy nem képesek behajtani. Így az 595/91 rendelet 3. cikke és 5. cikkének (2) bekezdése nem eltérő esetekre vonatkozik, hanem különböző szakaszokra, az 5. cikk (2) bekezdése a 3. cikknek megfelelően korábban bejelentett és a tagállam által behajthatatlannak ítélt szabálytalanságokra irányul.

Ezen túlmenően az 1290/2005 rendelet 49. cikke értelmében a számviteli vizsgálatra (30. és 31. cikk) és a szabálytalanságokra (32. cikk) vonatkozó cikkeket 2006. október 16-tól kell alkalmazni. A közösségi költségvetés pénzügyi érdekei védelmének a jogalkotó által követett céljára tekintettel ezért nem lenne koherens annak megállapítása, hogy e cikk az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján különleges értesítés tárgyát képező szabálytalanságok tekintetében hallgatólagosan különleges következmények megállapítását célozta, ugyanakkor pedig a számviteli vizsgálatra és a szabálytalanságokra vonatkozó valamennyi rendelkezés alkalmazását már 2006. október 16-tól előírta.

(vö. 46., 47. és 50. pont)

3. A valamely jogszabály elfogadása során született tanácsi jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat nem vehető figyelembe a másodlagos jog értelmezése során, amikor a nyilatkozat tartalma nem kerül kifejezésre a kérdéses rendelkezés szövegében, és ezáltal nem bírhat jogi relevanciával. Ugyanez vonatkozik az egyoldalú tagállami nyilatkozatokra is.

(vö. 65. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2010. október 26.(*)

"EMOGA - Garanciarészleg - Végső elszámolás - 2006-os pénzügyi év - Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikke (5) bekezdése első albekezdése alkalmazhatóságának időpontja - A Coreper-ülés jegyzőkönyvéhez csatolt egyoldalú bizottsági nyilatkozat kötelező ereje"

A T-236/07. sz. ügyben,

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik kezdetben: M. Lumma és J. Möller, később: J. Möller és N. Graf Vitzthum, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviseli: F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a tagállami kifizető ügynökségek az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege által a 2006-os pénzügyi évre vonatkozóan finanszírozott kiadásokat érintő számláinak elszámolásáról szóló, 2007. április 27-i 2007/327/EK bizottsági határozat (HL L 122., 51. o.) részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe és S. Soldevila Fragoso (előadó) bírák,

hivatalvezető: K. Andová tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. május 19-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

Az 595/91/EGK rendelet

1 A közös agrárpolitika finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról, továbbá egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról, valamint a 283/72/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1991. március 4-i 595/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 67., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 171. o.) 3. cikkében előírja:

"(1) Az egyes negyedévek végét követő két hónap folyamán a tagállamok közlik a Bizottsággal azoknak a szabálytalanságoknak a jegyzékét, amelyek az elsődleges közigazgatási vagy bírói ténymegállapítások [helyesen: amelyek elsődleges közigazgatási vagy bírósági ténymegállapítás] tárgyát képezték.

E célból a lehető legrészletesebb tájékoztatást adják a következőkről:

- a megsértett rendelkezés,

- a kiadás jellege és összege; olyan esetben, amikor semmilyen kifizetésre nem került sor, azon összegek, amelyeket jogtalanul fizettek volna ki, amennyiben a szabálytalanságot nem tárják fel, kivéve ha a gazdasági szereplő olyan hibát vagy mulasztást követett el, amelyet a kifizetés teljesítése előtt feltártak, és amelyet nem követett közigazgatási vagy bírói [helyesen: bírósági] szankció,

- a piac közös szervezése és az érintett termék vagy termékek, illetve az érintett intézkedés,

- a szabálytalanság elkövetésének időtartama vagy időpontja,

- a szabálytalanság elkövetésének módja,

- a szabálytalanság feltárásának módja,

- a szabálytalanságot megállapító nemzeti hatóságok, illetve szervek,

- a pénzügyi következmények, valamint a behajtás lehetőségei,

- a szabálytalanság gyanúját megalapozó első információ időpontja és forrása,

- a szabálytalanság feltárásának időpontja,

- adott esetben az érintett tagállamok és harmadik országok,

- az ügyben érintett természetes és jogi személyek személyazonossága, kivéve ha a szóban forgó szabálytalanság jellegéből adódóan a szabálytalanságok elleni küzdelemben ez nem érdemi információ.

(2) Amennyiben ezen adatok egy része és különösen a szabálytalanság elkövetésének és a feltárásának a módjára vonatkozó információk nem állnak rendelkezésre, a tagállamok lehetőség szerint a szabálytalanságok későbbi negyedéves jegyzékeinek a Bizottság részére történő megküldésekor adják meg a hiányzó információkat.

(3) Ha nemzeti rendelkezések a nyomozás titkosságát írják elő, az említett információk közléséhez az illetékes bíróság engedélyére van szükség."

2 Ugyanezen rendelet 5. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy "[a]z egyes negyedévek végét követő két hónap folyamán a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a 3. cikk alapján bejelentett szabálytalanságok nyomán indított eljárásokról és az ilyen eljárásokból következő fontos változásokról [...]". Ugyanezen cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[h]a egy tagállam úgy ítéli meg, hogy egy összeget nem lehet, vagy várhatóan nem lehet teljes egészében behajtani, különleges értesítésben tájékoztatja a Bizottságot a be nem hajtott összegről, és arról, hogy milyen okból kellene az összeget megítélése szerint a Közösségnek vagy a tagállamnak vállalnia", és "[e]nnek a tájékoztatásnak kellőképpen részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a Bizottság a 729/70/EGK rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően határozni tudjon arról, hogy ki viselje a pénzügyi következményeket", továbbá "[a] Bizottság ezt a határozatát az előbb említett rendelet 5. cikkében megállapított eljárás szerint hozza meg."

Az 1287/95/EK rendelet

3 A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 729/70/EGK rendelet módosításáról szóló, 1995. május 22-i 1287/95/EK tanácsi rendelet (HL L 125., 1. o.) 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az 5. cikk helyébe a következő rendelkezés lép:

»5. cikk

[...]

(2) [...]

c) [...] Nem utasítható el azoknak a kiadásoknak a finanszírozása, amelyek több mint huszonnégy hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság e vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal. E rendelkezés azonban nem vonatkozik a következő pénzügyi következményekre:

- amelyeket 8. cikk (2) bekezdésében említett szabálytalanságok idéztek elő,

- [...]«"

Az 1258/1999/EGK rendelet

4 Az utolsó alkalommal az 1287/95 rendelettel módosított, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL L 94., 13. o.) megállapította a közös agrárpolitika finanszírozására vonatkozó általános szabályokat. A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17-i 1258/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.) lépett a 729/70 rendelet helyébe, és ez a rendelet alkalmazandó a 2000. január 1-je után felmerült kiadásokra.

5 A 729/70 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése, valamint az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében finanszírozza az e piacok stabilizálását célzó intervenciót, amelyre a közösségi szabályoknak megfelelően vállalnak kötelezettséget.

6 Az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése ekképp rendelkezik:

"A Bizottság a kiadásoknak a 2. és a 3. cikkben említett közösségi finanszírozásból történő kizárásáról dönt, ha úgy találja, hogy a kiadásra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor.

Mielőtt a finanszírozás elutasítására vonatkozó határozat megszületik, a Bizottság vizsgálatának eredményét és az érintett tagállam válaszát írásban közlik, ami után a két fél arra törekszik, hogy megállapodásra jusson a megteendő intézkedéseket illetően.

Ha nem jutnak megállapodásra, a tagállam négy hónapon belül eljárás indítását kérheti az álláspontok egyeztetése érdekében, amelynek eredményét egy, a Bizottságnak megküldött és a Bizottság által a finanszírozást elutasító [helyesen: esetlegesen elutasító] határozat meghozatala előtt elbírált jelentésbe kell foglalni.

A Bizottság a kizárásra kerülő összegeket különösen abból a szempontból vizsgálja meg, hogy mekkora a feltárt meg nem felelés jelentősége. Figyelembe veszi továbbá a jogsértés jellegét és súlyát, valamint a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteséget.

A finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat a következőkre:

a) a 2. cikkben említett kiadások, amelyek több mint 24 hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság az említett vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal;

b) a 3. cikkben említett olyan intézkedésre vagy tevékenységre vonatkozó kiadások, amelyre vonatkozóan az utolsó kifizetést több mint 24 hónappal azelőtt teljesítették, hogy a Bizottság az említett vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal.

Az ötödik albekezdés azonban nem vonatkozik a következő pénzügyi következményekre:

a) amelyeket a 8. cikk (2) bekezdésében említett szabálytalanság idézett elő;

b) amelyek olyan nemzeti támogatáshoz vagy jogsértéshez kapcsolódnak, amely tekintetében [az EK 88. cikkben] és [az EK 226. cikkben] említett eljárást indítottak."

7 Az 1258/1999 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

"Teljes behajtás hiányában a szabálytalanság, illetve gondatlanság pénzügyi következményeit a Közösség viseli, a tagállamok közigazgatási vagy más szerveinek tulajdonítható szabálytalanság, illetve gondatlanság következményeinek a kivételével.

A behajtott összegeket az akkreditált kifizető ügynökség részére kell folyósítani, amely levonja azt az Alap által finanszírozott kiadásokból. A behajtott vagy késedelmesen fizetett összegek utáni kamatot az Alapba kell befizetni."

Az 1290/2005/EGK rendelet

8 A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 209, 1. o.) 32. cikkének (3) bekezdése értelmében "[a]z éves számlák 8. cikk (1) bekezdése c) pontja iii. alpontjában meghatározott bemutatása alkalmával a tagállamok a Bizottságnak átadnak egy összesítő bevallást a szabálytalanságok nyomán kezdeményezett behajtási eljárásokról, a még be nem hajtott pénzösszegek közigazgatási és/vagy jogi [helyesen: bírósági] eljárás szerinti tételes kimutatásával, valamint a szabálytalanság közigazgatási vagy jogi szempontból [helyesen: bírósági úton] történő első ténymegállapítás éve szerinti felbontásban." E rendelkezés pontosítja továbbá, hogy "[a] tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az egyéni behajtási eljárásokról, továbbá a még be nem hajtott egyéni összegekről készített részletes kimutatást."

9 Az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Abban az esetben, ha a behajtásra a közigazgatási vagy jogi szempontból [helyesen: bírósági úton] történő első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül nem kerül sor, illetve nyolc éven belül, ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi, a behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 50%-át az érintett tagállam viseli, a fennmaradó 50%-át pedig a közösségi költségvetésből kell finanszírozni.

Az érintett tagállam a (3) bekezdés első albekezdésében említett összesítő bevallásban elkülönítve tünteti föl azokat a pénzösszegeket, amelyek behajtására az ennek a bekezdésnek az első albekezdésében meghatározott határidőn belül nem került sor.

A behajtás elmaradása következtében felmerülő pénzügyi teher megosztása, összhangban az első albekezdéssel, az érintett tagállam azon kötelezettségének sérelme nélkül történik, amely szerint a behajtási eljárást le kell folytatnia, alkalmazva ezen rendelet 9. cikke (1) bekezdését. Az így behajtott összegek 50%-át az EMGA-ra [Európai Mezőgazdasági Garanciaalap] jóvá kell írni, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott levonás alkalmazását követően.

Abban az esetben, amikor a behajtási eljárás keretében a szabálytalanság hiánya véglegesnek tekinthető közigazgatási vagy jogi [helyesen: bírósági] eljárással bizonyítást nyer, úgy az érintett tagállam az általa az első albekezdés értelmében viselt pénzügyi terhet kiadásként bejelenti az EMGA-nak.

Ha azonban az érintett tagállamon kívül álló okok következtében a behajtásra nem kerülhetett sor az első albekezdésben megjelölt határidőkön belül, és amennyiben a behajtandó összeg meghaladja az 1 millió [eurót], a Bizottság, a tagállam kérésére, a határidőket az eredeti időkeret legfeljebb 50%-ával meghosszabbíthatja."

10 Az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (6) bekezdése értelmében "[m]egfelelően indokolt esetekben a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a behajtási eljárást nem hajtják végre." E rendelkezés pontosítja, hogy ezt a határozatot csak az alábbi esetekben hozhatják meg:

"a) amikor a behajtási eljárás során felmerült költségek, valamint az arra még előirányzott költségek összessége meghaladja a behajtandó pénzösszeget;

b) amikor a behajtásra nincs lehetőség, mert az adós vagy a szabálytalanságért jogszabályi felelősséggel tartozó személyek fizetésképtelenségét az érintett tagállam nemzeti jogával összhangban megállapították és elfogadták."

Ugyanezen rendelkezés kimondja, hogy "[a]z érintett tagállam a (3) bekezdés első albekezdésében említett összesítő bevallásban elkülönítve tünteti fel azokat a pénzösszegeket, amelyek esetében arról döntöttek, hogy behajtásukra nem kerül sor, továbbá feltünteti döntésének igazolását."

11 Az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (8) bekezdése értelmében "[a] 31. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárást követően a Bizottság a következő esetekben dönthet arról, hogy a közösségi költségvetésre terhelt összegeket kizárja a közösségi költségvetésből:

a) e cikk (5) és (6) bekezdésének megfelelően, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a szabálytalanságok vagy a behajtás elmulasztása a tagállam közigazgatásának vagy egy hivatalának vagy szervének tulajdonítható szabálytalanság vagy gondatlanság következménye;

b) e cikk (6) bekezdésének megfelelően, amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam által benyújtott igazolás nem elegendő a behajtási eljárás felfüggesztéséről született határozat indoklásához."

12 E rendelet 46. cikke előírja:

"[...] Az 595/91[...] rendelet a következők szerint módosul:

a) az 5. cikk (2) bekezdését el kell hagyni;

b) a 7. cikk (1) bekezdését el kell hagyni."

13 A fent említett rendelet 47. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy "[a] 25. rendelet, a 723/97[...] rendelet és az 1258/1999[...] rendelet hatályát veszti."

14 Az ugyanezen rendelet hatálybalépésére vonatkozó 49. cikk első, második és harmadik bekezdése végezetül pontosítja:

"[...] Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon [2005. augusztus 18-án] lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2007. január 1-jétől kell alkalmazni, kivéve a 8. cikk (4) bekezdését [helyesen: a 18. cikk (4) bekezdését], amely a hatálybalépéstől kezdve alkalmazandó, a 47. cikk sérelme nélkül.

Ugyanakkor az alábbi rendelkezéseket 2006. október 16-tól kezdődően kell alkalmazni:

- [...]

- a 31. cikk [helyesen: a 32. cikket] az 595/91[...] rendelet 3. cikkének megfelelően közölt esetekben, valamint akkor, amikor a behajtási eljárás 2006. október 16-ig nem fejeződött még be,

[...]"

A jogvita előzményei

15 2007. február 12-én a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1290/2005 rendelet 32. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően összesítő bevallást adott át a Bizottságnak a szabálytalanságok nyomán kezdeményezett behajtási eljárásokról, csatolva hozzá az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek hatálya alá tartozó eseteket. 2007. március 30-án a Bizottság átadott a Németországi Szövetségi Köztársaságnak egy, a 2006-os pénzügyi év végső elszámolásáról szóló határozatra vonatkozó dokumentumot, amelyben részletezte a számításainak elvégzésére alkalmazott módszert, és csatolta hozzá a behajtandó összegeket kifizető ügynökségenként feltüntető táblázatot. A Bizottság ezáltal mindazokra a szabálytalanságokra előírta az 1290/2005 rendelet 32. cikke (5) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek az 595/91 rendelet 3. cikke rendelkezéseinek megfelelően elsődleges közigazgatási vagy bírósági ténymegállapítás tárgyát képezték. Így a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az alábbi két típusú szabálytalansággal kapcsolatos összegek 50%-át kell viselnie:

- a több mint négy évvel (nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtt benyújtott kereset esetén nyolc évvel) korábban közigazgatási ténymegállapítás tárgyát képező szabálytalanságok, amelyek esetén a behajtás még nem történt meg;

- közigazgatási ténymegállapítás vagy nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtt benyújtott kereset tárgyát képező, majd az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerinti négy, illetve nyolc évet meghaladó határidőt követően különleges értesítés keretében közölt szabálytalanságok, amelyek esetében a Bizottság az 1258/1999 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján még nem határozott arról, hogy ki viselje ezen összegeket.

16 2007. április 16-án a Németországi Szövetségi Köztársaság kérdést intézett a Bizottsághoz a 2007. március 30-án közölt összeg számítási módjára vonatkozóan, pontosítva, hogy a Saar-vidék nem érti ezt a számítást. A Bizottság 2007. április 18-án elektronikus levélben válaszolt a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, elmagyarázva neki a Saar-vidék által az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdése alapján fizetendő összeg kiszámítása során követett módszert. A Németországi Szövetségi Köztársaság nem kért további tájékoztatást a Bizottságtól. A mezőgazdasági alapok bizottságának 2007. április 20-i 14. ülésszakán több tagállam - köztük a Németországi Szövetségi Köztársaság - kérdésére válaszolva a Bizottság újabb felvilágosítással szolgált e számítási módszerre vonatkozóan.

17 A Bizottság a tagállami kifizető ügynökségek az EMOGA Garanciarészlege által a 2006-os pénzügyi évre vonatkozóan finanszírozott kiadásokat érintő számláinak elszámolásáról szóló, 2007. április 27-i 2007/327/EK határozatban (HL L 122., 51. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította a Németországi Szövetségi Köztársaságnak kifizetett támogatás összegének 22 008 515,16 euróval történő csökkentését.

Az eljárás és a felek kérelmei

18 A Törvényszék Hivatalához 2007. július 4-én benyújtott keresetlevelével a Németországi Szövetségi Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet. Az ellenkérelmet 2007. szeptember 26-án, a választ 2007. november 26-án és a viszonválaszt 2008. január 14-én nyújtották be.

19 A Németországi Szövetségi Köztársaság az kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az 1 750 616,27 euró összeget terhel rá;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

20 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak, amennyiben a szóban forgó összeg meghaladja az 1 602 814,31 eurót;

- utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

- a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Indokolás

Az elfogadhatóságról

A felek érvei

21 Ellenkérelmében a Bizottság kifejtette, hogy a kereset elfogadhatatlan, amennyiben 1 602 814,31 euró feletti összegre vonatkozik, amely annak az összegnek felel meg, amelyre ténylegesen alkalmazta az 1290/2005 rendelet 32. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit. A Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanis egyrészt tévedett az általa vitatottnak tartott 34 behajtási esetnek megfelelő 3 347 636,98 euró kiindulási összeg felének kiszámítása során, amely 1 673 818,49 euró, nem pedig 1 750 616,27 euró, és másfelől 71 004,18 euró összeg erejéig tévesen tüntetett fel hat olyan behajtási esetet, amelyek nincsenek kapcsolatban az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdésével.

22 Válaszában a Németországi Szövetségi Köztársaság kijelentette, hogy fenntartja a kérelmeit. Mindazonáltal bizonyos számítási hibák kijavítása céljából, és az írásbeli szakasz során felfedett tények alapján részben módosítani kívánta azon megtámadott határozat rendelkezéseinek tartalmát, amelynek a megsemmisítését kérte. Elsőként elismerte, hogy tévesen számította ki az általa vitatottnak tartott 34 behajtási esetnek megfelelő 3 347 636,98 euró kiindulási összeg felét. Másodsorban megállapította, hogy tévesen tüntetett fel hat olyan esetet, amelyet teljes mértékben a közösségi költségvetés viselt 71 004,18 euró összegben. Végül harmadsorban megjegyezte, hogy tévesen hagyott ki három, 50%-ban rá terhelt esetet 862 413,65 euró összegben. Ily módon pontosította, hogy kompenzációt kíván végezni azon esetek között, amelyeket tévesen foglalt a keresetébe, és azok egy része között, amelyeket kihagyott belőle.

23 Annak magyarázata céljából, hogy miért módosította azon megtámadott határozat rendelkezéseit, amelynek a megsemmisítését kérte, a Németországi Szövetségi Köztársaság kifejtette, hogy keresetének benyújtása időpontjában nem volt lehetősége az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek hatálya alá tartozó azon esetek meghatározására, amelyeket a megtámadott határozat figyelembe vett, mivel a Bizottság soha nem adta át neki ezen esetek jegyzékét, és csupán a Bizottság ellenkérelme tette lehetővé számára, hogy kijavítsa ezeket a tárgyi tévedéseket. Azt is megjegyezte, hogy a keresetének benyújtása előtt sikertelenül fordult a Bizottsághoz az e rendelkezések hatálya alá tartozó esetek jegyzékének megszerzése céljából.

24 A tárgyaláson a Németországi Szövetségi Köztársaság megerősítette, hogy elállt a kereseti kérelmében említett azon hat esettel kapcsolatos megsemmisítés iránti kérelmétől, amelyet 71 004,18 euró összeg erejéig teljes mértékben a közösségi költségvetés viselt. A Törvényszék ezt a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalta.

25 Megjegyezte továbbá, hogy nem tekinti úgy, hogy módosította volna a kereseti kérelmét, hanem a három új szabálytalanság megsemmisítés iránti kérelmébe való foglalását új jogalapnak kell minősíteni, amelyre joga van hivatkozni a válaszában. A Bizottság elutasította ezt az érvet.

A Törvényszék álláspontja

26 A Törvényszék hatáskörébe tartozik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság válaszában szereplő kereseti kérelmek elfogadhatóságáról határozzon, nevezetesen a megtámadott határozat részleges megsemmisítéséről, amennyiben az meghaladja az 1 602 814,31 euró összeget, és amennyiben az három olyan szabálytalanságra vonatkozik, amelyeket 50%-os mértékben ő viselt, és amelyeket kihagyott a keresetéből.

27 A Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának d) pontja értelmében a felperesnek keresetlevelében meg kell jelölnie a kérelmeit. Így kizárólag a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek vehetők figyelembe (a Bíróság 83/63. sz., Krawczynski kontra Bizottság ügyben 1965. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 1965., 773. o.] 2. pontja), és a kereset megalapozottságát kizárólag a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmek tekintetében kell vizsgálni (a Bíróság 232/78. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1979. szeptember 25-én hozott ítéletének [EBHT 1979., 2729. o.] 3. pontja).

28 Az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §-a azzal a feltétellel teszi lehetővé új jogalap felhozatalát, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ez a feltétel mindenekelőtt a kereseti kérelem bármely módosítását szabályozza, és hogy az írásbeli szakaszban felmerült jogi vagy ténybeli helyzetek hiányában kizárólag a keresetlevélben szereplő kérelmek vehetők figyelembe (a fenti 27. pontban hivatkozott Krawczynski kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 2. pontja).

29 A jelen esetben a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy keresetének benyújtásakor nem volt lehetősége a megtámadott határozatban figyelembe vett esetek meghatározására, mivel a Bizottság soha nem adta át neki az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek hatálya alá tartozó esetek jegyzékét, és csupán a Bizottság ellenkérelme tette lehetővé számára, hogy kijavítsa ezeket a tárgyi tévedéseket.

30 Elsőként ki kell azonban emelni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság teljes mértékben tisztában volt a Bizottság által az 1290/2005 rendelet 32. cikke (5) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása során alkalmazott számítási módszerrel, a Bizottság ugyanis háromszor is elmagyarázta neki, amint a fenti 15-16. pont megállapítja. A Bizottság ugyanis 2007. március 30-án - vagyis a megtámadott határozat elfogadása előtt - átadott e tagállamnak egy, a 2006-os pénzügyi év végleges elszámolásáról szóló határozattal kapcsolatos dokumentumot, amelynek 3. melléklete részletesen ismertette ezt a módszert. Ezen túlmenően a Bizottság 2007. április 18-án válaszolt a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, újra elmagyarázva neki ezt a számítási módszert, és a Saar-vidék esetére alkalmazva. Ezen túlmenően a mezőgazdasági alapok bizottságának 2007. április 20-i 14. ülésén több tagállam - köztük a Németországi Szövetségi Köztársaság - kérdésére válaszolva a Bizottság újabb felvilágosításokkal szolgált e számítási módszerre vonatkozóan. Végül - amint a Bizottság hangsúlyozza - az ellenkérelme semmilyen konkrét adatot nem tartalmazott az alkalmazott számítási módszerre vonatkozóan.

31 Másodsorban a Bizottság - amint azt maga is kiemelte - azon adatok alapján végezte számításait, amelyeket a tagállamok az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21-i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 171., 90. o.; helyesbítés: HL L 52., 2009.2.25., 17. o.) 6. cikke f) pontjának rendelkezései, valamint III. mellékletének 1., 2. és 5. táblázata és alapján kötelesek neki átadni.

32 A Németországi Szövetségi Köztársaság, amely tehát rendelkezett a módszertannal és a releváns adatokkal, főszabály szerint már a kereset benyújtásakor képes volt arra, hogy maga is meghatározza az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek hatálya alá tartozó azon eseteket, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban figyelembe vett. Mindenesetre nem állította, hogy kereseti kérelmének módosítása az írásbeli szakasz során felmerült jogi vagy ténybeli helyzeteknek tudható be. Ezért a megsemmisítés iránti kereseti kérelme elfogadhatatlan, amennyiben 1 602 814,31 euró feletti összegre vonatkozik.

33 Pontosítani kell végezetül, hogy habár a tárgyaláson a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy ítélte meg, hogy nem módosította a kereseti kérelmét, hanem új jogalapnak kell minősíteni a három új szabálytalanság megsemmisítés iránti kérelembe való foglalását, ez az állítás semmiképpen sincs hatással az elfogadhatóságra, mivel - amint azt a Bizottság a tárgyaláson kiemelte - az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának c) pontja és 48. cikkének 2. §-a értelmében a felperes köteles keresetlevelében a felhozott jogalapokat röviden ismertetni, és hogy az új jogalap előterjesztése ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származzon, amely az eljárás során merült fel.

Az ügy érdeméről

34 Kérelmének alátámasztására a Németországi Szövetségi Köztársaság két jogalapra hivatkozik. Elsőként azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdését, másodsorban úgy ítéli meg, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az 1995. május 4-i egyoldalú nyilatkozatát.

Az első, az 1290/2005 rendelet 32. cikke (5) bekezdésének téves alkalmazására alapított jogalapról

- A felek érvei

35 A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor már 2006. október 16-án az 1290/2005 rendelet 32. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseiben előírt azon szabályt alkalmazta, hogy a tagállamra terheli azoknak az összegeknek 50%-át, amelyeket a tagállam a közigazgatási vagy bírósági úton történő első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül nem hajtott be, illetve nyolc éven belül, ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezte. A Bizottság úgy ítéli meg ugyanis, hogy e rendelet 46. és 49. cikkének rendelkezései értelmében az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdése csak az 595/91 rendelet 3. cikkében szereplő esetekre volt alkalmazható ebben az időpontban, vagyis azokra az esetekre, amelyekkel kapcsolatban az egyes negyedévek végét követő két hónap folyamán a tagállamok közölték a Bizottsággal azoknak a szabálytalanságoknak a jegyzékét, amelyek elsődleges közigazgatási vagy bírósági ténymegállapítás tárgyát képezték, és amelyeket 2006. október 16-ig nem hajtottak be teljes mértékben; és nem alkalmazható az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó esetekre, amely cikk valamely tagállam által a Bizottságnak küldött azon különleges értesítésre vonatkozik, amikor a tagállam úgy ítéli meg, hogy az ugyanezen rendelet 3. cikke alapján közölt szabálytalanságok miatt az összeget nem lehet, vagy várhatóan nem lehet teljes egészében behajtani. Így véleménye szerint az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő különleges értesítés tárgyát képező, folyamatban lévő behajtás eseteit 2006. december 31-ig az ezen értesítések időpontjában alkalmazandó szabályok alapján kell kezelni, nevezetesen az 1258/1999 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján, amelyek előírják, hogy behajtás hiányában teljes egészében a közösségi költségvetést terheli a szabálytalanság, ha az érintett tagállam nem felelős.

36 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az ettől eltérő értelmezés, amely alapján úgy kell tekinteni, hogy minden különleges értesítés - beleértve az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján történő értesítést is - tárgyát képező behajtás már 2006. október 16-án az 1290/2005 rendelet 32. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozik, megfosztja hatályuktól az 1290/2005 rendelet 46. cikkének rendelkezéseit, amelyek csak 2007. január 1-jétől írják elő az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének hatályon kívül helyezését, és ezáltal a jogalkotó szándékával ellentétes.

37 A Németországi Szövetségi Köztársaság kifejti továbbá, hogy az ítélkezési gyakorlatban a Bíróság C-339/00. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 2003. október 16-án hozott ítéletének (EBHT 2003., I-11757. o.,) 38. pontjában kialakított elvek alapján az 1290/2005 rendelet általa adott értelmezése nem ellentétes az e rendelet 47. cikke (1) bekezdésének az 1258/1999 rendelet hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezéseivel.

38 Hangsúlyozza továbbá egyfelől az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseiben szabályozott, lezárt esetekkel kapcsolatos helyzetek, másfelől az e jogszabály 3. cikke rendelkezéseinek hatálya alá tartozó azon esetek közötti különbségtétel szükségességét, amelyek csupán azokra az esetekre vonatkoznak, amelyeknek a behajtása még mindig folyamatban van, és amelyekre vonatkozóan kizárólag a Bizottság dönthet a folyósított összegek behajtásának lehetetlenségéből adódó pénzügyi következményekről. Kifejti, hogy azok az esetek, amelyek az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének megfelelően különleges értesítés tárgyát képezték, valójában már nem függő tételek, mivel azon tagállam javára zárták le ezeket, amely kizárta az összegük behajtásának lehetőségét, és kizárólag a Bizottság határozhat e tényállás pénzügyi következményeiről. Ha úgy tekintjük, hogy nincs különbség az esetek e két típusa között, minden, az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján bejelentett esetet automatikusan a közösségi költségvetés viselne az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdésében előírt négy, illetve nyolc év letelte után, ez pedig minden értelmétől megfosztaná e határidőket. Kiemeli továbbá, hogy kevés esetet jelentenek be az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján.

39 A Németországi Szövetségi Köztársaság továbbá megjegyzi, hogy a jogalkotó semmilyen szerepet sem szánt az elszámolásnak az adós fizetésképtelenségének egyedi eseteiben, mivel az 1290/2005 rendelet 32. cikke (6) bekezdésének b) pontja előírja, hogy ezekben az esetekben a tagállamok szabadon lemondhatnak minden behajtásról, és ily módon az összeget teljes egészében a közösségi költségvetés viseli.

40 Végezetül megjegyzi, hogy amikor 2007. február 12-én az 1290/2005 rendelet 32. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően összesítő bevallást adott át a Bizottságnak a szabálytalanságok nyomán kezdeményezett behajtási eljárásokról, csatolta hozzá az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek hatálya alá tartozó eseteket, megőrizve azt az azonosítási számot, amely a fent említett 5. cikk alapján benyújtott különleges értesítésé volt.

41 A Bizottság vitatja a Németországi Szövetségi Köztársaság érveit, és úgy ítéli meg, hogy nem alkalmazta tévesen az 1290/2005 rendelet 32. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit.

- A Törvényszék álláspontja

42 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy e jogalap keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt kívánja bizonyítani, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, amennyiben a Bizottság tévesen értelmezte az 1290/2005 rendelet 49. cikkének második és harmadik bekezdését, amelynek értelmében a rendeletet 2007. január 1-jétől kell alkalmazni, többek között a 32. cikk rendelkezéseinek kivételével, amelyeket már 2006. október 16-án alkalmazni kell "az 595/91 rendelet 3. cikkének megfelelően közölt esetekben, valamint akkor, amikor a behajtási eljárás 2006. október 16-ig nem fejeződött még be." A Bizottság ugyanis úgy ítélte meg, hogy az 1290/2005 rendelet 32. cikkét is már 2006. október 16-án kell alkalmazni az 595/91 rendelet 3. cikkének megfelelően közölt, majd az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően különleges értesítés tárgyát képező esetekre, amikor a behajtási eljárás 2006. október 16-ig még nem fejeződött be.

43 Emlékeztetni kell arra, hogy az 1290/2005 rendelet 15. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseiből kitűnik, hogy a pénzügyi év október 16-án kezdődik, és a következő év október 15-én ér véget, az október 1-je és október 15. között felmerült tagállami kiadások októberhez tartoznak, míg az október 16. és 31. között felmerült kiadások novemberhez. Az 1290/2005 rendelet 32. cikke a tagállamok azon kötelezettségére vonatkozik, hogy a szabálytalanságot elkövető, illetve gondatlannak bizonyuló kedvezményezettektől behajtsa a pénzösszegeket. E rendelet 32. cikkének (5) bekezdése azon különleges helyzetekre vonatkozik, amikor a tagállam a közigazgatási vagy bírósági úton történő első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül nem hajtotta be az összegeket, illetve nyolc éven belül, ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi. Ezekben az helyzetekben a rendelkezés kimondja, hogy "a behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 50%-át az érintett tagállam viseli, a fennmaradó 50%-át pedig a közösségi költségvetésből kell finanszírozni."

44 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd a Bíróság C-17/03. sz., VEMW és társai ügyben 2005. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 2005., I-4983. o.] 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T-22/02. és T-23/02. sz., Sumitomo Chemical és Sumika Fine Chemicals kontra Bizottság ügyben 2005. október 6-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-4065. o.] 47. pontját).

45 Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy az 1290/2005 rendelet 49. cikke harmadik bekezdésének második francia bekezdésében szereplő "az 595/91 rendelet 3. cikkének megfelelően közölt esetekben, valamint akkor, amikor a behajtási eljárás 2006. október 16-ig nem fejeződött még be" kifejezést úgy kell-e érteni, hogy csak azokra az esetekre vonatkozik, amelyeket az 595/91 rendelet 3. cikknek megfelelően közöltek, és amelyek behajtására 2006. október 16-ig nem került sor, vagy a fent említett 3. cikknek megfelelően közölt, majd az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően különleges értesítés tárgyát képező azon esetekre is vonatkozik, amelyek behajtására 2006. október 16-ig nem került sor.

46 Először is, "az 595/91 rendelet 3. cikkének megfelelően közölt esetekben" kifejezés egyértelmű jellegére tekintettel az 1290/2005 rendelet 49. cikke harmadik bekezdése második francia bekezdésének szó szerinti értelmezéséből levezethető e kérdésre a válasz. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e kifejezésnek széles értelme van, mivel magában foglal minden olyan esetet, amikor a közlésre az 595/91 rendelet 3. cikke alapján került sor. Márpedig ezek között feltétlenül szerepelnek az először a 3. cikk alapján közölt, majd az 5. cikk (2) bekezdése alapján különleges értesítés tárgyát képező esetek.

47 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az 1290/2005 rendelet hatálybalépése előtt a szabálytalanságokra vonatkozó eljárást éppen az 595/91 rendelet 3. és 5. cikke határozta meg. Így a fent említett 3. cikkel összhangban a tagállamok minden negyedévben kötelesek voltak közölni a Bizottsággal azoknak a szabálytalanságoknak a jegyzékét, amelyek elsődleges közigazgatási vagy bírósági ténymegállapítás tárgyát képezték. Az 5. cikk (1) bekezdése kötelezte őket arra, hogy ezt követően minden negyedévben megküldjék a Bizottságnak a 3. cikk alapján bejelentett szabálytalanságok nyomán indított eljárásokra vonatkozó tájékoztatást, és e cikk (2) bekezdése előírta az azon összegekre vonatkozó különleges értesítés megküldését, amelyekről a tagállamok úgy ítélték meg, hogy nem képesek behajtani. Így az 595/91 rendelet 3. cikke és 5. cikkének (2) bekezdése nem eltérő esetekre vonatkozik, amint azt a Németországi Szövetségi Köztársaság állítja, hanem különböző szakaszokra, az 5. cikk (2) bekezdése a 3. cikknek megfelelően korábban bejelentett és a tagállam által behajthatatlannak ítélt szabálytalanságokra irányul.

48 Pontosítani kell továbbá, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem hivatkozhat a Bíróság által az Írország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben (fenti 37. pont) kialakított elvekre, mivel a jelen jogvita nem ugyanolyan jellegzetességekkel bír, mint amelyben a Bíróság az átmeneti rendelkezéseket nem tartalmazó 1258/1999 rendeletet értelmezte. A jelen esetben ugyanis az 1290/2005 rendelet részletesen megjelölte a hatálybalépésére, az alkalmazására, a szükségesnek mutatkozó hatályon kívül helyezésekre és az EMOGA-ra vonatkozó más rendelkezésekkel kapcsolatos átmeneti intézkedésekre vonatkozó szabályokat. Többek között előírta, hogy már 2006. október 16-tól kezdve alkalmazni kell a 32. cikket az 595/91 rendelet 3. cikkének megfelelően közölt esetekben, valamint akkor, amikor a behajtási eljárás 2006. október 16-ig nem fejeződött még be.

49 Másodsorban a fenti 46. pontban hivatkozott értelmezés egyben megfelel a végső elszámolások új, az 1290/2005 rendelettel bevezetett eljárási rend általános rendszerének. A korábbi rendszerben ugyanis az 1258/1999 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében a szabálytalanság, illetve a gondatlanság pénzügyi következményeit a Közösség viselte, a tagállamok közigazgatási vagy más szerveinek tulajdonítható szabálytalanság, illetve gondatlanság következményeinek a kivételével. Márpedig az Európai Unió Tanácsa az 1290/2005 rendelet elfogadásával egy olyan eljárás bevezetését tűzte ki célul, amely oly módon biztosít lehetőséget a Bizottságnak arra, hogy védje a közösségi költségvetés érdekeit, hogy a szabálytalanság következtében elveszett és méltányos határidőn belül vissza nem fizetett összeg egy részét az érintett tagállam számlájának terhére írja (a (25) és (26) preamulumbekezdés). Így a rendelet 32. cikke (5) bekezdésének szövege kimondja, hogy ezentúl egyenlő részben viseli a tagállami és a közösségi költségvetés azokat az összegeket, amelyek behajtására a közigazgatási vagy bírósági úton történő első ténymegállapítás időpontját követő négy, illetve nyolc éven belül nem kerül sor.

50 Ezzel kapcsolatban pontosítani kell, hogy az 1290/2005 rendelet 49. cikke értelmében a számviteli vizsgálatra (30. és 31. cikk) és a szabálytalanságokra (32. cikk) vonatkozó cikkeket 2006. október 16-tól kell alkalmazni. A közösségi költségvetés pénzügyi érdekei védelmének a jogalkotó által követett céljára tekintettel ezért nem lenne koherens annak megállapítása, hogy e cikk az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján különleges értesítés tárgyát képező szabálytalanságok tekintetében hallgatólagosan különleges következmények megállapítását célozta, ugyanakkor pedig a számviteli vizsgálatra és a szabálytalanságokra vonatkozó valamennyi rendelkezés alkalmazását előírta már 2006. október 16-tól.

51 Harmadsorban, a Németországi Szövetségi Köztársaság által javasolt értelmezésnek az lenne a hatása, hogy a jogalkotó által hatályon kívül helyezett rendelkezés alkalmazását írná elő. A 49. cikk pontosítja ugyanis, hogy a rendelet 2007. január 1-jétől kezdődően történő alkalmazása nem érinti a hatályon kívül helyezésekre, nevezetesen az 1258/1999 rendelet hatályon kívül helyezésére vonatkozó 47. cikkben foglalt rendelkezések alkalmazását. Az 1290/2005 rendelet 47. cikke ugyanis már a hatálybalépése időpontjától, azaz 2005. augusztus 18-tól kezdődően előírja az 1258/1999 rendelet hatályon kívül helyezését a tagállamok részéről felmerült kiadások kivételével, amelyekre a rendelet 2006. október 15-ig alkalmazandó, valamint a Bizottság részéről felmerült kiadások kivételével, amelyekre a rendelet 2006. december 31-ig alkalmazandó marad. Márpedig a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érvelése, miszerint az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján különleges értesítés tárgyát képező esetek 2007. január 1-je előtt nem tartoztak az 1290/2005 rendelet 32. cikke (5) bekezdésének hatálya alá, és ezért ezen időpontig a Bizottságnak kellett határoznia arról, hogy ki viselje ezeket az összegeket, arra kötelezné a Bizottságot, hogy az 1258/1999 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének szabályait alkalmazza, habár azokat 2006. október 16-i hatállyal hatályon kívül helyezték a tagállamok részéről felmerült kiadások tekintetében. Ez az értelmezés nyilvánvalóan ellentétes lenne a jogalkotó szándékával.

52 Negyedsorban, a fenti 46. pontban hivatkozott értelmezés összeegyeztethető az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének 2006. december 31-ig való hatályban tartásával. Nem vitatott ugyanis, hogy a 46. cikkben szereplő módosítások, amelyek hatályon kívül helyezik többek között az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdését, csak 2007. január 1-jétől kezdődően alkalmazandók. Pontosítani kell, hogy habár a jogalkotó hatályban kívánta tartani e rendelkezést 2006. október 16. és december 31. között, ezt - amint a Bizottság is állítja - annak szükségessége magyarázza, hogy ez utóbbi intézmény megkaphassa a 2006 harmadik negyedévének szabálytalanságaira vonatkozó különleges értesítésekkel kapcsolatos tájékoztatást annak érdekében, hogy a végső elszámolási eljárástól függetlenül rendelkezzen a csalások megakadályozására irányuló feladatának ellátásához szükséges információkkal.

53 Ötödrészt és utolsósorban a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott többi érv sem kérdőjelezi meg az 1290/2005 rendelet 49. cikke harmadik bekezdése második francia bekezdésének a fenti 46. pontban hivatkozott értelmezését.

54 Így annak a körülménynek, miszerint amikor 2007. február 12-én a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1290/2005 rendelet 32. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően összesítő bevallást adott át a Bizottságnak a szabálytalanságok nyomán kezdeményezett behajtási eljárásokról, és ehhez csatolta az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének rendelkezései hatálya alá tartozó szerinti eseteket, megőrizve azt az azonosítási számot, amely a fent említett 5. cikk alapján benyújtott különleges értesítésé volt, nincs semmilyen hatása erre a jogalapra, mivel ez a két cikk nem különböző esetekre, hanem különböző szakaszokra vonatkozik (lásd a fenti 47. pontot).

55 Ugyanakkor az a körülmény (feltéve, hogy annak bizonyítása megtörténik), hogy kevés esetet közölnek az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján, nem befolyásolja az 1290/2005 rendelet 49. cikkének értelmezését, mivel egy ilyen tisztán mennyiségi tényezőnek semmilyen következménye sem lehet egy jogszabályra.

56 Ezen túlmenően a fenti 46. pontban hivatkozott értelmezésnek - mivel ugyanolyan módon kezeli az 595/91 rendelet 3. cikke alapján bejelentett szabálytalanságokat és az ugyanezen rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján különleges értesítés tárgyát képező szabálytalanságokat - nincs olyan hatása, hogy megfosztaná értelmüktől az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdésében előírt négy- és nyolcéves határidőket. A Bizottság 2007. március 30-án ismertetett, a 2006-os pénzügyi év végleges elszámolására vonatkozó módszertanának megfelelően ugyanis (lásd a fenti 15. pontot) ennek az értelmezésnek mindössze az a hatása, hogy szankcionálja a tagállamokat, ha a különleges értesítést a szabálytalanság első megállapítása után több mint négy évvel (bírósági eljárás esetén nyolc évvel) később adták át, ez pedig megfelel annak a célnak, hogy ösztönözzék a tagállamokat azon összegek ésszerű határidőn belül történő behajtására, amelyekkel kapcsolatban szabálytalanságokat állapítottak meg.

57 Végül a fenti 46. pontban hivatkozott értelmezés összeegyeztethető az 1290/2005 rendelet 32. cikke (6) bekezdése b) pontjának és 32. cikke (8) bekezdésének az adós fizetésképtelensége esetére vonatkozó rendelkezéseivel, amely esetet teljes egészében a közösségi költségvetés visel azzal a feltétellel, hogy azok nem a tagállamnak tulajdonítható szabálytalanság vagy gondatlanság következményei, és a tagállam által benyújtott igazolás elegendő a behajtási eljárás felfüggesztéséről született határozat indoklásához. Azon körülmény alapján (feltéve, hogy annak bizonyítása megtörténik), miszerint az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján különleges értesítés tárgyát képező szabálytalanságok kiterjednek az adósok fizetésképtelenségének bizonyos eseteire is, nem tekinthető úgy, hogy a jogalkotó ezzel a rendelkezéssel kívánta felváltani az 1290/2005 rendelet 32. cikke (6) bekezdésének b) pontját.

58 Mindezekből az következik, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot az 1290/2005 rendelet 49. cikke harmadik bekezdésének második francia bekezdése értelmezésekor, amikor úgy ítélte meg, hogy a fent említett rendelet 32. cikkének (5) bekezdését már 2006. október 16-tól alkalmazni kell az 595/91 rendelet 3. cikkének megfelelően közölt, majd az 595/91 rendelet 5. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően különleges értesítés tárgyát képező azon esetekre, amelyek behajtására ezen időpontig nem került sor.

A második, a Bizottság 1995. május 4-i egyoldalú nyilatkozatának megsértésére alapított jogalapról

- A felek érvei

59 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozat tévesen értelmezi a gondos ügyintézés elvét, megsértve a Coreper 1995. május 4-i ülésének jegyzőkönyvéhez csatolt nyilatkozatban a Bizottság által elfogadott egyoldalú kötelezettségvállalást, amely felkérte a Tanácsot arra, hogy az 1995. május 22-i ülésén fogadja el a 729/70 rendelet módosítására vonatkozó rendelet tervezetét, és csatolja ezt a nyilatkozatot a jegyzőkönyvéhez. Ebben a nyilatkozatban a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján megtett közlést követően legkésőbb huszonnégy hónapon belül határoz arról, hogy ki viseli a be nem hajtott összegeket. Márpedig a megtámadott határozatban szereplő harmincnégy vitatott eset közül hat esetet - amely összesen 280 638,03 eurót képvisel, amelynek fele, azaz 140 319,01 euró az ő költségvetését terheli - 2002. január 1-jén és 2003. január 1-jén közölt a Bizottsággal, vagyis huszonnégy hónappal a megtámadott határozat meghozatala előtt. A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság ezen nyilatkozata jogilag kötelező kötelezettségvállalásnak minősül.

60 A Bizottság elutasítja a Németországi Szövetségi Köztársaság érveit.

61 Válaszában a Németországi Szövetségi Köztársaság módosította keresetének megfogalmazását, jelezve, hogy az eredetileg említett hat esetből mindössze kettőre vonatkozik valójában ez a jogalap, ezen esetek összege 195 165,46 euró, amelynek 50%-át, vagyis 97 582,73 eurót visel a nemzeti költségvetése.

- A Törvényszék álláspontja

62 Mindenekelőtt pontosítani kell, hogy a második jogalap csak a megtámadott határozat 97 582,73 euró összeg erejéig történő részleges megsemmisítésére irányul, a felek között egyetértés született ezen összegről a beadványok második fordulójában.

63 Előzetesen fontos azt is kiemelni - ebben tulajdonképpen egyetértenek a felek -, hogy egyetlen jogszabályi rendelkezés sem kötelezi a Bizottságot arra, hogy az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján közölt különleges értesítésre vonatkozóan meghatározott határidőn belül határozatot hozzon. A második jogalap vizsgálata során a Törvényszéknek ezzel szemben azon egyoldalú bizottsági nyilatkozat kötelező erejéről kell nyilatkoznia, amelyet a Coreper 1995. május 4-i ülésének jegyzőkönyvéhez csatoltak, és amely felkérte a Tanácsot arra, hogy az 1995. május 22-i ülésén fogadja el a 729/70 rendelet módosítására vonatkozó rendelet tervezetét, és csatolja ezt a nyilatkozatot a jegyzőkönyvéhez. A rendelettervezet - amely az 1287/95 rendelet lett - 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjára vonatkozó nyilatkozatában a Bizottság jelezte, hogy kötelezettséget vállalt arra, hogy az 595/91 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján megtett különleges értesítés átadását követően legkésőbb huszonnégy hónapon belül határoz arról, hogy esetlegesen viseli a tagállamok által be nem hajtott összegeket.

64 Pontosítani kell azonban, hogy a 729/70 rendelet módosításáról szóló rendelet tervezetének elfogadásakor a Tanács nem foglalta e tervezetbe az erre a határidőre vonatkozó rendelkezést. Éppen ellenkezőleg, az 1287/95 rendelettel módosított 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja kifejezetten kimondja, hogy a 8. cikk (2) bekezdésében említett szabálytalanságok által előidézett pénzügyi következményekre nem vonatkozik az azon időpontok közötti legfeljebb huszonnégy hónapos határidő, amikor a kiadás a tagállamnál felmerült, és amikor a Bizottság elutasította a finanszírozást. Az 1258/1999 rendelet - amely hatályon kívül helyezte a 729/70 rendeletet - a fenti 6. pontban hivatkozott 7. cikk (4) bekezdése ötödik albekezdésének a) pontjában átvette ezt a rendelkezést.

65 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely jogszabály elfogadása során született tanácsi jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat nem vehető figyelembe a másodlagos jog értelmezése során, amikor a nyilatkozat tartalma nem kerül kifejezésre a kérdéses rendelkezés szövegében, és ezáltal nem bírhat jogi relevanciával (a Bíróság 429/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1988. február 23-án hozott ítéletének [EBHT 1988., 843. o.] 9. pontja, a C-292/89. sz. Antonissen-ügyben 1991. február 26-án hozott ítéletének [EBHT 1991., I-745. o.] 18. pontja és a C-25/94. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1996. március 19-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-1469. o.] 38. pontja). Ugyanez vonatkozik az egyoldalú tagállami nyilatkozatokra is (a Bíróság 143/83. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1985. január 30-án hozott ítéletének [EBHT 1985., 427. o.] 13. pontja).

66 A jelen esetben még csak nem is bizonyították, hogy a Bizottság e nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalták azon az 1995. május 22-i ülésen, amikor a Tanács elfogadta ezt a rendeletet. Mindenesetre ez a nyilatkozat a hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelőn ezért nem alkalmazható az 1287/95 rendelettel módosított 729/70 rendelet értelmezésére.

67 Végezetül meg kell jegyezni, hogy ha a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy ítéli meg, hogy ezen bizottsági nyilatkozat kötelező ereje a gondos ügyintézés elvéből fakad, emlékeztetni kell arra, hogy ez az elv nem alakítható át olyan kötelezettséggé, amelyet a jogalkotó nem tekintett annak (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-255/90. P. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1992. március 31-én hozott ítéletének [EBHT 1992., I-2253. o.] 20. pontját).

68 Ezért a második jogalapot, és ebből következően a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

69 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

70 Mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Pelikánová Jürimäe Soldevila Fragoso

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. október 26-i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.