BH 1985.6.252 Nem indítható megállapításra irányuló kereset, ha a fogvédelem szükségessége nem az alperessel, hanem a perben nem álló harmadik személlyel szemben áll fenn [Mt. 63. § (1) bek., Pp. 123. §].

A felperes 1971. november 1-től 1979. február 28-ig az alperes alkalmazásában állt, munkaviszonya rokkant-nyugállományba helyezése miatt szűnt meg. Ezt követően a felperes különböző munkáltatókkal létesített munkaviszonyt mint rokkant nyugdíjas. 1982-től az U. Ipari Közös Vállalat alkalmazottja, gazdasági szaktanácsadóként. A munkáltató 1983. szeptember 13-án megkeresést intézett az alpereshez, és az 1975. évi II. törvény 53. §-ában foglaltakra figyelemmel annak megállapítását és közlését kérte, hogy mennyi lenne a felperes átlagkeresete a megkeresés időpontjában, ha az alperes alkalmazásában állna és munkaképes lenne. Az alperes a válaszában azt közölte, ha a felperes munkaviszonya nem szűnt volna meg, az átlagkeresete 6563 forintot tenne ki.

A felperes a megállapítás ellen az alperes munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, és kérte magasabb átlagkereset kimutatását.

Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatával hatáskörének hiányát állapította meg, és az eljárást megszüntette.

A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a bírósághoz, és 1983. évre az 1979. évi alapbér és átlagbér közötti különbségnek megfelelő arányos emelkedés megállapítását kérte.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezése mellett megállapította, hogy a felperesnek 1983-ban 7105 forint lenne a vélelmezhető átlagbére.

Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi döntőbizottság határozatának az az indokolása, hogy a jogorvoslati szervek az alapbér megállapítása tekintetében hatáskörrel nem rendelkeznek, helytálló. Meg kell azonban vizsgálni azt a körülményt is - és erre a jogorvoslati szerveknek van hatáskörük -, hogy a munkáltató az Mt. 2. §-ában foglaltak szerint jogait rendeltetésszerűen gyakorolta-e. E körben vizsgálta a felperes munkaviszonyának megszüntekor az alap és átlagbér közötti különbség arányát. Ennek az aránynak a figyelembevételével állapította meg, hogy a felperesnek vélelmezhetően 7105 forintos átlagbérrel kellene rendelkeznie.