62015CJ0454[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. november 24. Jürgen Webb-Sämann kontra Christopher Seagon (curateur à la faillite de Baumarkt Praktiker DIY GmbH). A Hessisches Landesarbeitsgericht (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - 2008/94/EK irányelv - 8. cikk - A munkavállalók védelme a munkáltatójuk fizetésképtelensége esetén - A szociális biztonsággal kapcsolatos rendelkezések - Terjedelem - A munkavállalók megszerzett vagy jövőbeli jogainak védelméhez szükséges intézkedések valamely kiegészítő nyugdíjrendszer keretében - A meg nem fizetett nyugdíjjárulékokra vonatkozó, a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyonra irányuló elsőbbségi kielégítési jog előírásának kötelezettsége - Hiány. C-454/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2016. november 24. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - 2008/94/EK irányelv - 8. cikk - A munkavállalók védelme a munkáltatójuk fizetésképtelensége esetén - A szociális biztonsággal kapcsolatos rendelkezések - Terjedelem - A munkavállalók megszerzett vagy jövőbeli jogainak védelméhez szükséges intézkedések valamely kiegészítő nyugdíjrendszer keretében - A meg nem fizetett nyugdíjjárulékokra vonatkozó, a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyonra irányuló elsőbbségi kielégítési jog előírásának kötelezettsége - Hiány"

A C-454/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hessisches Landesarbeitsgericht (hesseni tartományi munkaügyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2015. augusztus 24-én érkezett, 2015. április 1-jei határozatával terjesztett elő a

Jürgen Webb-Sämann

és

Christopher Seagon, a Baumarkt Praktiker DIY GmbH vagyonfelügyelőjeként eljárva,

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Prechal (előadó), A. Rosas, C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: V. Giacobbo-Peyronnel tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. július 4-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- J. Webb-Sämann képviseletében R. Buschmann és J. Schubert,

- a Baumarkt Praktiker DIY GmbH vagyonfelügyelőjeként eljáró C. Seagon képviseletében E. Hess és L. Hinkel Rechtsanwälte,

- a német kormány képviseletében R. Kanitz és T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Kellerbauer és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. szeptember 8-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 283., 36. o.) értelmezésére irányul.

2 Ezt a kérelmet a J. Webb-Sämann és a Baumarkt Praktiker DIY GmbH (a továbbiakban: Baumarkt Praktiker) vagyonfelügyelőjeként eljáró C. Seagon között az említett társaság által a fizetésképtelenségének bekövetkeztét megelőzően be nem fizetett nyugdíjjárulékokra vonatkozó, a csődeljárás körébe tartozó vagyonra irányuló elsőbbségi kielégítési jog tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2008/94 irányelv (3) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

"A munkáltató fizetésképtelensége esetén szükséges a munkavállalók védelméről rendelkezni és számukra egy minimális szintű védelmet biztosítani, különösen a fennálló követelések kifizetésének biztosítása érdekében, mindeközben figyelembe véve a[z Unión] belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét. [...]"

4 Ezen irányelv 3. cikkének szövege a következő:

"A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikk hatálya alá tartozó garanciaintézetek [helyesen: a garanciaintézetek a 4. cikk sérelme nélkül] biztosítsák a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyokból származó, fennálló követeléseinek a kielégítését, és amennyiben a nemzeti jog ezt előírja, a végkielégítést is a munkaviszony megszűnése esetén.

A garanciaintézet által átvállalt követelések azok a fennálló fizetési követelések [helyesen: bérkövetelések], amelyek a tagállamok által meghatározott időpont előtti és/vagy - adott esetben - utáni időszakra vonatkoznak."

5 Az említett irányelv 4. cikke szerint:

"(1) A tagállamok korlátozhatják a garanciaintézetek 3. cikkben említett felelősségét [helyesen: fizetési kötelezettségét].

(2) Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdésben említett lehetőséggel, akkor meghatározzák annak az időszaknak a hosszát, amely alatt a garanciaintézet köteles kifizetni a fennálló követeléseket. Ez az időszak azonban nem lehet rövidebb, mint a 3. cikk második bekezdésében említett időpont előtt és/vagy után a munkaviszony utolsó három hónapjára járó fizetési igényre [helyesen: díjazásra] vonatkozó időszak.

[...]

(3) A tagállamok felső határt állapíthatnak meg a garanciaintézet által teljesítendő kifizetésekre. Ezek a felső határok nem lehetnek alacsonyabb mértékűek, mint amely szociálisan összeegyeztethető ezen irányelv szociális céljával.

Amennyiben a tagállamok ezt a lehetőséget választják, tájékoztatják a Bizottságot a felső határ meghatározásának módszereiről."

6 Ugyanezen irányelv 6. cikke a következőket írja elő:

"A tagállamok kiköthetik, hogy a 3., 4. és 5. cikk nem vonatkozik azokra a munkavállalói hozzájárulásokra, amelyek a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszerek, vagy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, foglakoztatási vagy foglalkoztatás-közi [helyesen: szakmai vagy szakma-közi] kiegészítő nyugdíjrendszerek alapján esedékesek."

7 A 2008/94 irányelv 8. cikke ekként rendelkezik:

"A tagállamok biztosítják, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, foglakoztatási és foglalkoztatás-közi [helyesen: szakmai vagy szakma-közi] kiegészítő ellátórendszerek előírásai szerinti, az öregkori ellátásra [helyesen: öregségi ellátásra] vonatkozó, beleértve a túlélő hozzátartozók ellátását is, a már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságaik tekintetében megteszik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók és az olyan személyek érdekeinek védelmében, akik a munkáltató fizetésképtelenségének kezdetekor már kiléptek a munkáltató vállalkozásából vagy üzeméből."

8 Az említett irányelv 11. cikkének első bekezdése a következőképpen fogalmaz:

"Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be."

A német jog

9 Az Insolvenzordnung (a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet) 47. §-a a következőképpen rendelkezik:

"A fizetésképtelenségi eljárásban nem minősül hitelezőnek az a személy, aki valamely dologi vagy személyi jogviszony alapján hivatkozhat arra, hogy valamely vagyontárgy nem képezi részét a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyonnak. A vagyontárgyra vonatkozó elsőbbségi kielégítési jogára a fizetésképtelenségi eljáráson kívül alkalmazandó jogszabályok irányadók."

10 A Sozialgesetzbuch (a szociális biztonságról szóló törvénykönyv) III. könyve 165. §-ának szövege a következő:

"(1) A munkavállalók fizetésképtelenség esetén járó támogatásra jogosultak, amennyiben foglalkoztatásukra Németország területén került sor, és amennyiben a foglalkoztatásnak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőző három hónapja tekintetében bérkövetelésük áll fenn. [...]

(2) A bérkövetelések magukban foglalják a munkaviszony alapján járó díjazáshoz való jogokat. [...] Amennyiben a munkavállaló a díjazás egy részét a Betriebsrentengesetz (a foglalkoztatói nyugdíjakról szóló törvény) 1. §-a (2) bekezdésének 3. pontjával összhangban átalakította, és azt nyugdíjalapba, nyugdíjpénztárba vagy közvetlen biztosítási termékbe helyezte, akkor a fizetésképtelenség esetén járó támogatás kiszámításakor úgy kell tekinteni, hogy nem került sor a díjazás átalakítására, ha a munkáltató a hozzájárulásokat nem fizette meg a nyugdíjfolyósító szervezet számára."

Alapeljárás

11 J. Webb-Sämann 1996. november 18-tól dolgozott részmunkaidőben a Baumarkt Praktikernél. 2013. október 1-jén csődeljárást indítottak e társaság ellen. Vagyonfelügyelőként C. Seagont jelölték ki.

12 Az Arbeitsgericht Darmstadthoz (darmstadti munkaügyi bíróság, Németország) benyújtott keresetében J. Webb-Sämann azt kérte, hogy kötelezzék C. Seagont mint a Baumarkt Praktiker vagyonfelügyelőjét 1017,56 euró összeg és kamatainak J. Webb-Sämann számára való megfizetésére. Az alapeljárás felperese kifejtette, hogy ez az összeg azon bérköveteléseknek felel meg, amelyeket a Baumarkt Praktikernek a foglalkoztatói nyugdíjrendszert illető hozzájárulásként be kellett volna fizetnie a felperes Hamburger Pensionskassénál vezetett egyéni nyugdíjszámlájára.

13 A garanciaintézet kielégítette a csődeljárás megindítását megelőző három hónapos időszakra vonatkozó, többek között a foglalkoztatói nyugdíjrendszert illető hozzájárulásokra irányuló követeléseket. Az alapeljárás felei között így már csak a foglalkoztatói nyugdíjrendszert illető, 2013 januárja és júniusa közötti időszakra vonatkozó járulékok elsőbbségi kielégítése vitatott.

14 J. Webb-Sämann ezzel összefüggésben ara hivatkozott, hogy őt a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet 47. §-a értelmében a követelt összeg erejéig a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyonra irányuló elsőbbségi kielégítési jog illeti meg. Mindezt kiegészítette azzal, hogy ezt az összeget letétként visszatartották, ezért az nem képezte a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyon részét. J. Webb-Sämann emellett a 2008/94 irányelv 8. cikkére hivatkozott annak alátámasztására, hogy a jelen esetben sérülne e rendelkezés, ha nem ismernék el számára a neki járó összegekre vonatkozó, a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyonra irányuló elsőbbségi kielégítési jogot.

15 C. Seagon azt állította, hogy a J. Webb-Sämann által követelt összeg nem került ki a Baumarkt Praktiker vagyonából, és különösen hogy nem került sor erre az összegre vonatkozóan letéti megállapodás megkötésére J. Webb-Sämann és a Baumarkt Praktiker között. Ezért C. Seagon szerint J. Webb-Sämann nem hivatkozhatott a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet 47. §-ára annak alátámasztása érdekében, hogy őt elsőbbségi kielégítési jog illeti meg.

16 Az Arbeitsgericht Darmstadt (darmstadti munkaügyi bíróság) elutasította J. Webb-Sämann keresetét. E bíróság mindenekelőtt rámutatott arra, hogy J. Webb-Sämann nem jogosult a nyugdíjjárulékok saját számlájára való kifizettetésére, hanem kizárólag az egyéni nyugdíjszámlára való kifizetésre hivatkozhat. Az említett bíróság ezt követően megállapította, hogy J. Webb-Sämann nem bizonyította, hogy letéti szerződés jött létre a Baumarkt Praktikerrel. Végül hangsúlyozta, hogy még ha feltételezzük is egy ilyen szerződés megkötését, kizárja az elsőbbségi kielégítési jogot az, hogy a letéti vagyon nem határolható el a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó egyéb összegektől.

17 J. Webb-Sämann fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz. A felek között fennálló, a jelen ítélet 14. és 15. pontjában összegzett vita folyományaként a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merül fel a tekintetben, hogy 2008/94 irányelv 8. cikke ellentétes-e a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet 47. §-ának azon értelmezésével, amely szerint J. Webb-Sämann nem rendelkezik a Baumarkt Praktiker által a Hamburger Pensionskassénál be nem fizetett hozzájárulások összegére vonatkozó elsőbbségi kielégítési joggal.

18 E körülmények között a Hessisches Landesarbeitsgericht (hesseni tartományi munkaügyi bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

19 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az nem írja elő, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén ki kell zárni a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyonból a volt munkavállaló díjazásából visszatartott és nyugdíjjárulék címén levont azon összeget, amelyet a munkáltatónak a munkavállaló nyugdíjszámlájára be kellett volna fizetnie.

20 Mindenekelőtt a C. Seagon, illetve az írásbeli észrevételeiben a Bizottság által felvetett azon kérdésre kell választ adni, hogy az alapeljárásban a 2008/94 irányelv 8. cikke alkalmazandó-e, vagy az alapeljárás kizárólag az említett irányelv 3. cikkének hatálya alá tartozik, ehhez pedig meg kell állapítani e rendelkezések hatályát.

21 A 2008/94 irányelv 3. cikke előírja, hogy a tagállamok kötelesek meghozni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a garanciaintézetek az említett irányelv 4. cikkének sérelme nélkül biztosítsák a munkavállalók fennálló követeléseinek a kielégítését.

22 Ezen irányelv 6. cikke értelmében a tagállamok kiköthetik, hogy az említett irányelv 3., 4. és 5. cikke nem vonatkozik a kiegészítő nyugdíjrendszerek alapján esedékes hozzájárulásokra. E hozzájárulások kizárásának lehetősége egyúttal azt jelenti, hogy azok főszabály szerint ugyanezen irányelv 3. cikkének hatálya alá tartoznak.

23 Ugyanakkor a fentiekből nem vonható le olyan következtetés, hogy a be nem fizetett nyugdíjjárulékokat ki kell zárni a 2008/94 irányelv 8. cikkének hatálya alól. Amint a szövegéből kitűnik, e cikk előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, szakmai és szakma-közi kiegészítő nyugdíjrendszerek előírásai szerinti, az öregségi ellátásra vonatkozó, már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságaik tekintetében megteszik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók érdekeinek védelmében.

24 Jóllehet a 2008/94 irányelv 8. cikke nem említi kifejezetten a nyugdíjjárulékokat, azok szoros kapcsolatot mutatnak az öregségi ellátásra vonatkozó, már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságokkal, amelyek védelmére e rendelkezés irányul. E hozzájárulások célja ugyanis a munkavállaló által a nyugdíjazása időpontjában megszerzett jogosultságok finanszírozása. E tekintetben a Bíróság korábban már úgy ítélte meg, hogy a járulékok munkáltató általi befizetésének elmaradása a foglalkoztatói kiegészítő nyugdíjrendszer fedezethiányához vezethet, ez a helyzet pedig az említett irányelv 8. cikkének hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 2013. április 25-iHogan és társai ítélet, C-398/11, EU:C:2013:272, 37-40. pont). Ebből az következik, hogy ugyanezen irányelv 3. és 8. cikke egyaránt releváns a nyugdíjjárulékok be nem fizetése esetén.

25 Mindezzel együtt a 2008/94 irányelv 3. és 8. cikke eltérő célkitűzések megvalósítására irányul, és két, egymástól elkülönülő védelmi formát kínál.

26 Ami az említett irányelv 3. cikkét illeti, annak előírása szerint a garanciaintézeteknek biztosítaniuk kell a fennálló követelések kielégítését, amely követelésekbe a bérköveteléseken felül - ugyanezen irányelv 6. cikkének sérelme nélkül - bizonyos, bérkövetelésnek minősülő hozzájárulások is beletartoznak. Ezenfelül a 2008/94 irányelv 4. cikkének (2) és (3) bekezdése feljogosítja a tagállamokat arra, hogy korlátozzák ezen irányelv 3. cikkének hatályát. Az ilyen korlátozás kiterjedhet mind azon időszak hosszára, amely alatt a garanciaintézet köteles kifizetni a fennálló követeléseket, mind az ezen intézet által teljesítendő kifizetések felső határára. Egyébiránt, amint arra a főtanácsnok az indítványának 46. pontjában rámutatott, az említett irányelv 3. cikkében bevezetett védelem főszabály szerint a rövid lejáratú követelésekre vonatkozik.

27 Viszont a 2008/94 irányelv 8. cikkének tárgyi hatálya szűkebb, mivel a munkavállalóknak a nyugdíjjogosultságaik kifizetéséhez fűződő érdekét kívánja védeni. Ezenfelül e cikk az említett irányelv 3. és 4. cikkével ellentétben kifejezetten nem ír elő a tagállam számára lehetőséget a védelmi szint korlátozására (2007. január 25-iRobins és társai ítélet, C-278/05, EU:C:2007:56, 43. pont). Végül, ugyanezen irányelv 3. cikkével ellentétben ezen irányelv 8. cikkének célja az, hogy hosszú távon biztosítsa a munkavállalók érdekeinek védelmét, mivel a már megszerzett vagy jövőbeli jogokhoz fűződő ilyen érdekek főszabály szerint a nyugdíjban töltött idő egészére kiterjednek.

28 A fentiekből az következik, hogy a be nem fizetett nyugdíjjárulékokra a 2008/94 irányelv 8. cikke alkalmazandó, feltéve hogy ezen irányelv 3. cikke értelmében azokat nem elégítették ki. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 37. pontjában rámutatott, az említett irányelv 8. cikkében biztosított védelem kiegészítő jellegű az ugyanezen irányelv 3. cikkében biztosítotthoz képest, és a két rendelkezés együttesen is alkalmazható ugyanarra az esetre.

29 A jelen esetben a Bíróság elé terjesztett iratokból kiderül, hogy J. Webb-Sämann a szociális biztonságról szóló törvénykönyv III. könyvének 165. §-a értelmében fizetésképtelenség esetén járó támogatásban részesült a Baumarkt Praktiker elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően foglalkoztatásban töltött három hónap tekintetében meg nem fizetett bérköveteléseiért. Ezenfelül, mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság nem élt a számára a 2008/94 irányelv 6. cikkében biztosított azon lehetőséggel, hogy a nyugdíjjárulékokat kizárja ezen irányelv 3. cikkének hatálya alól, az alapeljárás felperese számára a nyugdíjjárulékait is megtérítették ugyanezen három hónap vonatkozásában. Viszont az alapeljárás az említett fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőző kilencedik és harmadik hónap közötti időszakra járó nyugdíjjárulékokra vonatkozik. Mivel ezeket a be nem fizetett hozzájárulásokat nem térítették meg, továbbá a befizetés elmaradása szükségszerűen hatást gyakorolt a megszerzés alatt álló jogosultságok összegére, e járulékok az említett irányelv 8. cikkének hatálya alá tartoznak.

30 Következésképpen a feltett kérdést kizárólag a 2008/94 irányelv 8. cikke szempontjából kell megvizsgálni.

31 A (3) preambulumbekezdése szerint ezen irányelv különösen arra irányul, hogy "a munkáltató fizetésképtelensége esetén [gondoskodjon] a munkavállalók védelméről", továbbá "számukra egy minimális szintű védelmet biztosít[son], [...] mindeközben figyelembe véve a[z Unión] belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét".

32 Így az említett irányelv - amely megkísérli összeegyeztetni a munkavállalók érdekeit a kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességével - arra irányul, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén az irányelv 11. cikkének megfelelően a tagállamok által alkalmazható vagy bevezethető kedvezőbb rendelkezések sérelme nélkül minimális szintű védelmet biztosítson e munkavállalók számára az uniós jog keretén belül. Az ugyanezen irányelv által létrehozott sajátos garanciák esetében az irányelvben előírt védelmi szintet a megfelelő rendelkezésben használt kifejezésekre tekintettel kell meghatározni, amelyeket szükség esetén a fenti megfontolások fényében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2007. január 25-iRobins és társai ítélet, C-278/05, EU:C:2007:56, 39-41. pont).

33 Ami a 2008/94 irányelv 8. cikkének szövegét illeti, az általános jelleggel úgy rendelkezik, hogy "a tagállamok biztosítják, hogy [...] megteszik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók [...] érdekeinek védelmében".

34 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a tagállamok széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a munkáltató fizetésképtelensége esetén a foglalkoztatói kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi ellátásra való jogosultságok védelmi mechanizmusának és védelmi szintjének meghatározására egyaránt, ami kizárja a teljes körű garanciavállalásra vonatkozó kötelezettséget (2007. január 25-iRobins és társai ítélet, C-278/05, EU:C:2007:56, 36. és 42-45. cikk; 2013. április 25-iHogan és társai ítélet, C-398/11, EU:C:2013:272, 42. pont).

35 Jóllehet a tagállamok széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a 2008/94 irányelv 8. cikkének végrehajtásakor, az ezen irányelv által elérni kívánt célkitűzésnek megfelelően ugyanúgy kötelesek biztosítani a munkavállalók e rendelkezésben előírt minimális szintű védelmét. E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy az említett irányelv 8. cikkének megfelelő átültetéséhez az szükséges, hogy a munkavállaló - munkáltatójának fizetésképtelensége esetén - azoknak a felhalmozott nyugdíjjogosultságokból eredő öregségi nyugellátásoknak legalább a felét megkapja, amelyek tekintetében valamely foglalkoztatói kiegészítő nyugdíjrendszer keretében hozzájárulásokat fizetett (lásd ebben az értelemben: 2007. január 25-iRobins és társai ítélet, C-278/05, EU:C:2007:56, 57. pont; 2013. április 25-iHogan és társai ítélet, C-398/11, EU:C:2013:272, 51. pont), ugyanakkor nem zárta ki, hogy más körülmények között az elszenvedett veszteségek még eltérő százalékarányuk esetén is nyilvánvalóan aránytalannak legyenek tekinthetők a munkavállalók érdekeinek védelmére irányuló, az ugyanezen irányelv 8. cikke szerinti kötelezettség fényében.

36 A jelen esetben az ügy irataiból, és különösen a J. Webb-Sämann által nyújtott információkból kiderül, hogy nyugdíjjogosultságai 5 és 7 euró közötti összeggel csökkentek havonta az alapeljárásban szóban forgó időszakban be nem fizetett nyugdíjjárulékok miatt. E körülmények között - amelyek helytállóságát a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia - úgy kell tekinteni, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikke nem írja elő, hogy az alapeljárás felperese számára a jelen esetben már biztosított védelmet meghaladó védelmet nyújtsanak.

37 Ezért, amennyiben a tagállam eleget tesz a minimális szintű védelem biztosítására irányuló, a 2008/94 irányelv 8. cikkében előírt kötelezettségének, úgy változatlanul fennáll a mérlegelési mozgástere a munkáltató fizetésképtelensége esetén a foglalkoztatói kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi ellátásokra való jogosultságok védelmi mechanizmusa tekintetében.

38 A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem írja elő, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén ki kell zárni a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyonból a volt munkavállaló díjazásából visszatartott és nyugdíjjárulék címén levont azon összeget, amelyet a munkáltatónak a munkavállaló nyugdíjszámlájára be kellett volna fizetnie.

A költségekről

39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem írja elő, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén ki kell zárni a fizetésképtelenségi eljárás körébe tartozó vagyonból a volt munkavállaló díjazásából visszatartott és nyugdíjjárulék címén levont azon összeget, amelyet a munkáltatónak a munkavállaló nyugdíjszámlájára be kellett volna fizetnie.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.