BH 1994.11.634 Az ingatlan-nyilvántartásban a rangsort a bejegyzés alapjául szolgáló beadvány érkezésének időpontja határozza meg; a bejegyzés alapjául szolgáló beadványnak nem tekinthető iratot a rangsor megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni [1972. évi 31. tvr. 14. § (1) bek., 15. § (1) bek., 19. § (1) bek., 27/1972 (XII. 31.) MÉM r. 73. § (3) bek.].

A beavatkozó 1991. november 4-én, november 19-én és 1992. január 15-én benyújtott kérelmeivel a b-i 394. számú tulajdoni lapon nyilvántartott, 221. helyrajzi számú, D. u. 1. szám alatti ingatlanra vonatkozóan tulajdoni illetősége ingatlan-nyilvántartási átvezetését kérte. A kérelmekhez bejegyzésre alkalmas okiratot nem csatolt. A felperes 1992. január 16-án benyújtott kérelmében a perbeni ingatlanra társasház bejegyzését kérte, mellékelve a társasház alapító okiratát. A beavatkozó ezt követően 1992. január 31-én becsatolta az 1991. december 23-án keltezett megállapodást, melynek alapján az elsőfokú földhivatal az 1992. március 12-én kelt határozatával a beavatkozó nevére a tulajdonszerzést az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1993. május 19-én hozott határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a felperes társasház bejegyzése iránti kérelme sorrendben megelőzte a beavatkozó által 1992. január 31-én becsatolt, bejegyzésre alkalmasnak talált okiratot.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Itvr.) 19. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, amely szerint a tulajdoni lapon a bejegyzések egymás közti sorrendjét (rangsorát) az az időpont határozza meg, amikor az alapul szolgáló beadvány az ingatlan-nyilvántartási iktatóhoz érkezett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rangsor nem bejegyzések alapjául szolgáló okirat keltétől vagy a határozat meghozatalának időpontjától függ, hanem a kérelem benyújtásáról.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Itvr. 20. §-ának (2) bekezdése alapján a földhivatal a kérelemhez kötve van, ezért az elsőfokú közigazgatási hatóság a beavatkozó 1991. november 4-én és november 19-én előterjesztett tulajdoni igényére irányuló kérelméhez kötve volt. Erről kellett volna határoznia, és nem csak az 1992. január 31. napján előterjesztett kérelemről. A bejegyzésre alkalmas okirat későbbi időpontban történő becsatolása a beadvány eredeti rangsorát nem érinti.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a földhivatali határozatok és a bírósági ítéletek törvénysértőek, mivel az Itvr. 19. §-ának (1) bekezdésébe ütköznek. A beavatkozó által 1991. november 4-én, november 19-én és 1992. január 15-én benyújtott egyik kérelem sem rendelkezett bejegyzésre alkalmas okirati melléklettel, ezért a földhivatalnak el kellett volna utasítania. A beavatkozó 1992. január 31-én új okiratot csatolt kérelméhez, ezért azt új kérelemként kellett volna iktatni., így a rangsorban az 1992. január 16-án érkezett társasház-bejegyzési kérelem megelőzte.

Az alperes és a beavatkozó helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.