1178/B/1991. AB határozat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 106. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 106. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és e jogszabályhelyek megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény 35. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, továbbá a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 39. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását kérte.
A támadott törvényi rendelkezés az ún. kirendelés intézményét szabályozta, amelynek alapján a dolgozó kötelezhető volt arra, hogy ideiglenesen más munkáltatónál is munkát végezzen. E kötelezésre vonatkozó részletszabályokat tartalmazta a végrehajtási rendelet sérelmezett 39. §-a.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezések ellentétesek a szerződési szabadság alkotmányos elvével, a munkavállalót kiszolgáltatottá teszik, mert olyan munkaadó alá kényszerítik, akivel nem áll jogviszonyban. A más munkáltatóhoz való kirendelés szabálya egyidejűleg sérti a munkavállalónak a személyes adatok védelméhez való alkotmányos jogát, mert a munkaviszonnyal kapcsolatos adatokat munkáltatója az új munkáltatóhoz továbbítja, s ezzel ez utóbbi olyan adatok birtokába jut, amelyek kiszolgáltatásához a munkavállaló engedélyt nem adott.
2. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) a támadott törvényi rendelkezést hatályon kívül helyezte és a 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelettel a végrehajtási rendelet is hatályon kívül helyezésre került. Az Mt. 106. § (1) és (2) bekezdése azonban a támadott rendelkezéseket lényegében azonos tartalommal fenntartotta, így az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Mt hatályos rendelkezése vonatkozásában folytatta le.
Az Mt. 106. § (1) bekezdése értelmében a munkavállaló az Mt. 105. §-ában foglalt feltételek szerint írásban ideiglenesen más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés). Az ennek következtében felmerülő többletköltségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott esetben meg kell jelölni a munkáltatói jogkör gyakorlóját is.
Az Mt. 105. § (1)-(5) bekezdésében írt rendelkezések a más munkakörben való munkavégzésre kötelezés feltételeit és garanciális, a munkavállaló érdekeit védelmező szabályokat tartalmazzák.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.
1. A szerződési szabadság elvét az Alkotmánybíróság a 13/1990. (VI. 18.) AB határozatában az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében írt piacgazdaság lényegi elemének és önálló alkotmányos jognak tekintette, amelynek lényegi vonatkozása, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg és a szerződésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek. A szerződési szabadság egyik aspektusát, a munka és foglalkozás szabad megválasztásásához való jogot fejezi ki az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése.
A kifogásolt jogszabályi rendelkezések az önálló alkotmányos jogként felfogott szerződési szabadság követelményével nem ellentétesek. Az Mt 13. § (3) bekezdése értelmében a feleknek a munkaviszonyra vonatkozó megállapodása a törvény Harmadik Részében meghatározott szabályoktól - ha a törvény egyébként másként nem rendelkezik - eltérhet. Az eltérés egyébként a munkavállalóra kedvezőbb feltételek mellett történhet csak meg.
A munkaviszonyra vonatkozó részletes szabályokat a törvény Harmadik Része tartalmazza. Itt foglalnak helyet az indítványozó által támadott rendelkezések is. Az Mt. 76. § (1) bekezdése szerint a munkaviszony - hacsak a törvény másként nem rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre. A munkaszerződés tartalmát a fentiek szerint a felek szabadon állapítják meg, az Mt-ben foglalt és a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezésektől a munkavállaló javára eltérhetnek.
A munkavállalónak tehát szabadságában áll a munkaszerződésben kikötni a kirendelésre vonatkozó munkáltatói jog mellőzését. A törvény rendelkezése csak az erre vonatkozó megállapodás hiányában érvényesül, ilyen körülmények között a munkáltató kirendelésre vonatkozó lehetősége nem sérti a szerződési szabadság alkotmányos jogát, illetőleg a munkavállalónak a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogát sem.
2. Az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében írt rendelkezés szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog. Ennek - az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) AB határozatával információs önrendelkezési jogként értelmezett - alkotmányos alapjognak a munkaviszonyra vonatkozó konkrét törvényi megfogalmazását adja az Mt. 77. §-a. Eszerint a munkáltató a munkavállalót csak olyan nyilatkozat megtételére vagy adatlap kitöltésére kérheti, illetőleg vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálatot alkalmazhat, amely személyiségi jogait nem sérti és amely a munkaviszony létesítése szempontjából nyújt lényeges tájékoztatást. A törvény ugyanakkor az információs önrendelkezési jog lényeges tartalmi elemét alkotó adattovábbítási tilalmat is kimondja. Az Mt. 3. § (2) bekezdése szerint ugyanis a munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel kizárólag a törvényben meghatározott esetekben vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet. Mivel kirendelés esetén a törvény a munkáltatót az adattovábbítás jogával nem ruházza fel, a munkavállaló adatait a kirendelésben érintett másik munkáltatóval csak a munkavállaló hozzájárulásával közölheti.
E garanciális törvényi rendelkezések tehát megfelelő biztosítékot adnak mind a szerződési szabadság, mind pedig az információs önrendelkezési jog alkotmányos elveinek betartására és érvényesülésére, ezért az indítványban kifogásolt törvényi rendelkezés nem áll ellentétben az Alkotmány előírásaival, így az Alkotmánybíróság az alaptalan indítványt elutasította.
Budapest, 1993. április 20.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró