A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22168/2012/2. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 163. §, 164. §, 206. §, 228. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §, 296. §, 305. §, 306. §, 313. §, 318. §, 339. §, 340. §, 355. §, 360. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 165. §, 2013. évi XXXIV. törvény (TSZSZ tv.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Levek Istvánné, Magosi Szilvia, Pestovics Ilona

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.22.168/2012/2.

A Fővárosi Ítélőtábla a Köteles Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Havasi Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. október 30. napán kelt 9.G.41.421/2008/78. számú ítélete ellen, a felperes által 79. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.097.080 (ötmillió-kilencvenhétezer-nyolcvan) forint tőkét és ezen összeg után 2012. október 16. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegének megfelelő mértékű, 2013. július 1. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév teljes idejére az adott naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékének megfelelő mértékű késedelmi kamatot, valamint 581.000 (ötszáznyolcvanegyezer) forint perköltséget, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 455.000 (négyszázötvenötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében a Ptk. 318. § (1) bekezdése, valamint a 355. § (4) bekezdése alapján 5.100.000 forint tőke és ezen összeg után 2007. december 14. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamat, továbbá a perköltség megfizetésre kérte kötelezni az alperest.

A kereset alapjául előadottak szerint a felperes 2005. december 16. napján vállalkozási szerződést kötött az alperessel az I. (a továbbiakban: Rendszer) kialakítása, bevezetése, üzembe helyezése, illetve a leszállított szoftverre vonatkozó support és jogszabálykövetés tárgyában. A felperes által szállított Rendszert az alperes éles üzemmódban 2006. október 2. napja óta használta, 2007. április 4. napján pedig formálisan is átvette. A szerződés 17.3 pontja alapján a felperest 12 havi jótállási kötelezettség terhelte, melyet jóteljesítési bankgarancia biztosított. Az alperes 2007. augusztus 23-án jelezte, hogy nem egyezik meg egymással az ÁFA analitika és a főkönyv, és kérte az eltérést garanciális kötelezettség körében javítani. A felperes válaszlevelében - utalva a 2007. február 20-án átadott zárlati utasítás mintára is - közölte: az igényt nem tudja garanciális kötelezettségként kezelni, jó szándéka jeléül ugyanakkor felajánlotta a probléma feltárását. 2007 őszén mintegy 71 embernapot fordított az állított hiba vizsgálatára és a vizsgálati dokumentáció elkészítésére. Az alperes mindezek ellenére 2007. december 4. napján kelt levelében bejelentette, hogy "ÁFA analitika és a főkönyvi adatok közötti egyezőség bizonyítottságának hiánya" kijavítására más vállalkozót bíz meg és a hibát a felperes költségére javíttatja ki, igénybe véve a felperes által nyújtott jóteljesítési bankgaranciát is. Ugyanezen a napon az alperes a felperes által szolgáltatott bankgaranciából 5.100.000 forint összeget lehívott. A garantáló bank 2007. december 14. napján megterhelte a felperes bankszámláját ezen összeggel. A felperes álláspontja szerint a bankgarancia igénybevételekor a Rendszer hibátlan és működőképes volt, ezért az alperes szerződésszegő módon vette igénybe a bankgaranciát, amiért felelősséggel tartozik. A szerződésszegő magatartásával 2007. december 14-én 5.100.000 forint összegű kárt okozott, melyet köteles megtéríteni. Az átadott program jó volt, a hibás működést az okozta, hogy az alperes munkatársai a visszamenőleges adatfeldolgozás során lezárt könyvelési időszakokat visszanyitottak, utólagosan visszakönyveltek tételek, valamint az automatikus könyvelés során kitöltött főkönyvi számokat manuálisan átírtak. Az alperes által elvárt, az egyéniesítések kategóriájába tartozó "kényelmi" funkció a vállalkozási szerződés 5.ii) pontjában rögzítettekre figyelemmel nem képezte a szállítási terjedelem részét. A vállalkozási szerződés alapján 2006. május 29. napján előterjesztett Megoldási Javaslat tartalmazza, hogy a felperes az O. standard ÁFA csomagját kívánja az alperesnél bevezetni és rögzíti ezen csomag felépítésének, az azt alkotó riportok bemutatását. Az alperes a Nyilatkozat Megoldási Javaslat elfogadásáról elnevezésű dokumentumban kifejezetten elfogadta a Megoldási Javaslatot. Az alperes tudatában volt annak, hogy e standard O. ÁFA csomag megvásárlásával dobozos terméket vásárol, melynek használatára meghatározott előírások vonatkoznak, melyek betartása feltételezi a megfelelő működést. A felperes különösen nem vállalta olyan tartalmú alkalmazás leszállítását, melyet utóbb az alperes a F. Kft.-től megrendelt, és amely alkalmas a korábban már lezárt és utóbb szabálytalanul visszanyitott hónapok kezelésére. A felperes egyébként csak a költségmentes, illetve a szerződében rögzített díj terhére történő megvalósítást nem vállalta, egyébként többször is felajánlotta az alperes részére a kívánt fejlesztés - külön díj ellenében történő - elvégzését. Az alperes azonban nem volt hajlandó változáskérésként kezelni az új riport kiépítését. A F. Kft. alperes általi közvetlen megbízása az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) és a vállalkozási szerződés 10. pontja alapján a felperes és az O. szerzői jogainak sérelmét jelentette, így arra jogszerűen nem kerülhetett volna sor, amely bármilyen ebből fakadóan az alperesnél felmerült költség felperesre hárítását még abban az esetben is jogellenessé tette volna, ha a felperes teljesítése valóban hibában szenvedett volna. A felperes álláspontja szerint a F. Kft. fejlesztésének értéke lényegesen alacsonyabb az alperes által a bankgarancia terhére érvényesített értéknél. Az alperes legfeljebb 800.000 forint + áfa összeget hívhatott volna le a bankgaranciából.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalát kérte. Rámutatott arra, hogy a vállalkozási szerződés tárgyát képező informatikai rendszer könyvelő program is, ennek megfelelően meg kellett volna, hogy feleljen a 2003. CXII. 44. § (1) és (2) bekezdésében és a 2000. évi C. törvény 165. § (4) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes által végzett szállodaipari tevékenységre jellemező az úgynevezett folyamatos szolgáltatás, melyből eredően az ÁFA analitika és a főkönyv között eltérések keletkeznek, amely önmagában normális jelenség. Ahhoz azonban, hogy megállapítható legyen az alperesi nyilvántartások jogszabályoknak való megfelelése, illetve az alperes a jogszabályoknak megfelelő, analitikával alátámasztott ÁFA bevallást tudjon benyújtani, megfelelő módon alá kell támasztani az ÁFA analitika és a főkönyv közötti eltérést. A felperes által átadott Rendszerben azonban ezek az eltérések nem voltak alátámaszthatóak, emiatt nem lehetett meggyőződni az ÁFA bevallás és a könyvelés egyezőségéről. Az alperes hónapokig nem volt képes analitikával alátámasztott ÁFA bevallást az adóhatósághoz benyújtani. A felperes tisztában volt a hibajelenséggel, pusztán azt nem ismerte el, hogy a hiba javítására jótállási kötelezettsége körében köteles. Ennek ellenére megkezdte a hiba tárgyában a vizsgálatot és 2007. november elején átadott egy dokumentációt, amely szándékai szerint a hiba orvoslására szolgált volna. A szolgáltatott megoldás azonban nem volt alkalmas a hiba orvoslására. Az alperes a hiba kijavításával egy másik vállalkozót, a F. Kft.-t bízta meg, amely kifejlesztett egy olyan eszközt az alperes részére, amellyel kimutathatóvá váltak az analitika és a főkönyv tételei közötti különbségek, és ezáltal biztosítottá vált, hogy az alperesi nyilvántartások és adóbevallások a jogszabályi rendelkezéseknek megfeleljenek. Az alperes kiemelte: kártérítési követelése kapcsán a felperes köteles bizonyítani az alperesi jogellenes és felróható magatartást (azaz a szerződésszegést). Álláspontja szerint az alperes a szerződésből eredő jótállási kötelezettség alapján jogszerűen vette igénybe a bankgarancia terhére a perbeli összeget. A hibajelenség és a hivatkozott jogszabályok rendelkezéseinek egybevetésével megállapítható, hogy a teljesítés a Ptk. 305. § (1) bekezdése alá esik és mivel a felperes jótállást vállalt, őt terheli a bizonyítás a tekintetben, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Az alperes jogszerűen élt a Ptk. 248. § (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 306. §-ban meghatározott jogaival. Felhívta a felperest a kijavításra, az azonban megfelelő határidőre a hibát nem javította ki, ezért jogszerűen járt el, amikor a költségére azt mással kijavíttatta és a hibajavítás költségének megfelelő összeget a felperes által a jótállási kötelezettség biztosítására rendelkezésre bocsátott bankgarancia terhére érvényesítette. A javítási költség összegét a F. Kft. számláival igazolta. A felperesi teljesítés hibája valójában abban van, hogy az alperes megrendelői igényeinek kielégítésére és megoldására egy dobozos terméket választott ki és adott át, holott az - egyedi fejlesztés nélkül - nem volt alkalmas az általa feltárt és teljes körűen megismert alperesi igények kielégítésére, nem felelt meg teljes mértékben a szerződés szerinti műszaki tartalomnak. Ebből következően az alperesi kifogás a Rendszer koncepciójával kapcsolatos, azonban ennek kidolgozása is a felperes vállalkozási feladatai közé tartozott, hiánya a felperes szolgáltatását minősíti és emiatt hibás a felperes teljesítése. A szerződés 5.ii) pontjában foglalt rendelkezések egyszerű nyelvtani értelmezése szerint nem egy meghatározott terméket rendelt meg, hanem egy adott eredmény elérését kötötte ki, melynek keretében kifejezetten a felperes vállalkozási feladatát képezte az is, hogy az 1. számú melléklet szerinti műszaki tartalomnak - mely magában foglalja az alperesi ajánlati felhívásban közölt elvárásait, a felperes ajánlatát és a felek egyeztetésének eredményét - megfelelő eszközt adjon át. Erre utal az a körülmény is, hogy a felek magában a szerződés szövegében minden esetben a vállalkozási eredménytermék céljának meghatározásával (centralizált könyvelés és integrált vállalatirányítás kialakítása) azonosítják a vállalkozó feladatát, a szerződés tárgyát, függetlenül attól, hogy azt dobozos, vagy egyéb termék testesíti meg, ennek megválasztását alperes éppen a felperesre kívánta bízni. Mivel a felperes a hibás teljesítést korrigáló egyedi fejlesztésnek a szerződésen belüli teljesítését megtagadta, az alperes kénytelen volt azt mástól beszerezni. A munka egyedi jellege és a rendelkezésre álló szűk határidő árfelhajtó tényezőt jelentett.