A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20237/2012/10. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 205. §, 207. §, 234. §, 235. §] Bírók: Csordás Csilla, Sándor Ottó, Szabó Klára

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.22597/2009., Székesfehérvári Törvényszék P.22597/2009/269., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20237/2012/10.* (ÍH 2012.118), Kúria Pfv.21317/2012/6.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.237/2012/10.

A Fővárosi Ítélőtábla a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe) és a Dr. Abay és Dr. Török Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt Magyar Állam felperesnek - a Sántha és Pozsgai Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperessel szemben szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság 2011. december 16. napján meghozott 25.P. 22.597/2009/269. számú ítélete ellen az alperes részéről 271. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 8.150.000 (nyolcmillió-százötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes többször módosított keresete az alperessel 2008. július 30-án megkötött csereszerződés érvénytelenségének megállapítására irányult azzal, hogy vállalta egyben az alperes által teljesített értékkülönbözet visszafizetését.

Elsődlegesen a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján jogszabályba ütközés miatt hivatkozott a szerződés semmisségére.

Kifejtette, hogy a felek dologösszességként rendelkeztek az érintett ingatlanokról, amelyek között termőföldek is találhatók, ezért az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. tv. (továbbiakban: Vtv.) mellett figyelembe kell venni az ügyben a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. tv. (továbbiakban: NFA. tv.) szabályait is. Az NFA. tv. 13. § (4) bekezdése alapján a Vtv-ben megfogalmazott kötelező pályáztatást mint értékesítési módot a termőföldek cseréje esetén nem kell alkalmazni akkor, ha közérdekű cél megvalósítása érdekében történik a csere. A közérdekűség fogalmát a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. tv. (továbbiakban: Kkt.) és a kisajátításról szóló 2007. év CXXIII. tv. (továbbiakban Kis. tv.) tükrében lehet értelmezni tekintettel arra, hogy az alperes ingatlanait érintő közútfejlesztés nem minősül autópálya-fejlesztésnek. Ezek alapján az állapítható meg, hogy a felek közlekedési infrastruktúra-fejlesztés céljából teljes kisajátítást helyettesítő csereszerződést kötöttek. A Kkt. 29. §-a értelmében az országos közutak építtetője a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (továbbiakban: NIF Zrt.), aki a Magyar Állam javára és nevében jár el. A törvény végrehajtási rendeleteként kiadott 8/2008. (III.18.) GKM rendelet (továbbiakban: GKM rendelet) 3. § (3)-(4) bekezdése alapján az ő feladata többek között a területbiztosítás, amely szerződéskötésekre is feljogosítja, vagyis a NIF Zrt. az ingatlanokat a Magyar Állam nevében és javára, saját vagyonkezelésébe szerzi meg. A Kis. tv-ben foglaltakra is figyelemmel a kisajátítási eljárásban kisajátítást kérőként kizárólag a NIF Zrt. járhat el. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.) így nem volt jogosult a perbeli csereszerződés megkötésére, ezért az a fenti jogszabályokba ütközik. Másodlagosan ugyanezen indokokra hivatkozva - az eltérő bírói gyakorlatra utalással - a felperes a szerződés nem létezésének a megállapítását kérte.

A szerződés jogszabályba ütközésének további okaként azt jelölte meg, hogy nem álltak fenn a kisajátítási eljárás minimális feltételei, mert a kisajátítást kérő nem rendelkezett záradékolt kisajátítási tervvel és változási vázrajzzal, illetve a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó jogerős engedéllyel (Kis. tv. 3. § (1) bekezdés a) pontja, 37. §-a, 7. § (1) bekezdése). Tervek hiányában azt sem lehetett megállapítani, hogy teljes vagy csupán részleges kisajátításra lett volna-e lehetőség, miközben a részleges kisajátítás prioritást élvez a teljessel szemben. Az adott esetben az MNV Zrt. nem csupán a várhatóan szükséges területeket szerezte meg, ezért a szerződés beleütközik a Kis. tv. 6. §-ába. Ezt meghaladóan a Kis. tv-ben a közérdek fennállásának jogi formában történő megjelenése a záradékolt kisajátítási terv, termőföld esetén a művelésből való kivonásra vonatkozó jogerős határozat, ezek hiányában a szerződés nem volt jogszerűen megköthető. Amennyiben a Kis. tv-t a bíróság nem látná alkalmazhatónak, úgy álláspontja szerint a közérdekű cél fennállása akkor állapítható meg, amikor bizonyíthatóan és jogérvényesen - a záradékolt átnézeti vázrajzból, változási vázrajzból és területkimutatásból - az ingatlan nyomvonallal való érintettsége meghatározható. Mivel a megjelölt okiratok nem álltak rendelkezésre, a közérdekű cél megvalósítása az ügyletkötés időpontjában nem állt fenn figyelemmel arra is, hogy a s-i kaszinó-beruházás üzleti célú magánberuházásnak minősül. Az erre vonatkozó 83/2009. (IV.10.) Korm. rendelet még nem létezett, de egyébként is egy nagyberuházás közigazgatási szempontból kiemelt üggyé nyilvánítása még nem jelenti annak közérdekűvé válását.

A szerződés jogszabályba ütközését látta megállapíthatónak a felperes az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X.4.) Korm. rendelet - álláspontja szerint generális jellegű, nem csupán a pályáztatás esetére vonatkoztatható - szabálya alapján is (41. § (6) bekezdés d) pont), mert az ügylet jelentős vagyonvesztéssel járt.

Másodlagosan a felperes a csereszerződés semmisségi okaként a jogszabály megkerülését jelölte meg a Ptk. 200. § (2) bekezdésére hivatkozva.

Állította, hogy a felek azért kötöttek teljes kisajátítást helyettesítő csereszerződést, hogy ezzel egy olyan adásvételi szerződést leplezzenek, amelynek célja végső soron nem az alperes, hanem a K. C. Kft. tulajdonszerzése volt a s-i ingatlanokon és hogy a jogi személy termőföldszerzési tilalmát megkerüljék. Ezt meghaladóan a versenyeztetést akarták ilyen módon elkerülni. Hangsúlyozta, hogy az alperes kezdeményezte a tervezett kaszinó-beruházás megvalósításához szükséges területek megszerzését. Kifejezetten azért vásárolta meg a p-i ingatlant, mert azt érintette a közút-beruházás, és ezzel akart cserealapot biztosítani.

Harmadlagosan semmisségi okként hivatkozott a felperes a Ptk. 227. § (2) bekezdése alapján a lehetetlen szolgáltatás kikötésére.

Ennek indokaként előadta, hogy a szerződés tárgyát képező s-i .../4, .../5 és .../6 helyrajzi számú ingatlanoknak az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett területe nem a szerződésben megjelölt nagyságú, míg a .../19 helyrajzi számú ingatlan nem létezik. Ezzel összefüggésben a felek a szerződésben rögzítették, hogy 10 méteres szélességben parti sáv kerül kialakításra, amelynek tulajdonjoga a felperest illeti, és változási vázrajzot nyújtottak be a Körzeti Földhivatalhoz. A szerződésben célzott parti sáv kialakítása azonban a Község Önkormányzata Képviselőtestületének Építési Szabályzatáról szóló 13/2003. (XII.18.) rendelete (továbbiakban: SÉSZ) alapján nem lehetséges. Ennek értelmében ugyanis a szabályozási terven jelölt parti sávot minimum 50 méter szélességben önálló helyrajzi számon, külterületként kell kialakítani. A .../4 helyrajzi számú ároktól keletre fekvő ingatlanokon is 20 méter szélességben írja elő a szabályozási terv a telekalakítás során kialakítható ingatlant (38. § (11) bekezdése). Így a szerződésben a szolgáltatás tárgyaként meghatározott, nem létező ingatlanok tulajdonjogának átruházása lehetetlen, emiatt a szerződés semmis.