BH 2023.12.298 I. Nem jelenti a jogállításhoz való kötöttséget rögzítő Pp. 342. § (3) bekezdésének és ezen keresztül a rendelkezési elv [Pp. 2. § (2) bekezdés] sérelmét, ha a bíróság anélkül alkalmaz általános kártérítést, hogy a felperes a keresetében a kártérítés mértékét annak alapján kérte volna meghatározni.

II. A jövedelempótló járadék alapjához tartozó jövedelem körébe sorolható juttatások meghatározásakor azok rendeltetésének kell jelentőséget tulajdonítani. Munkabérként kell figyelembe venni a költségtérítésként adott juttatást, ha a valódi rendeltetése a munka díjazása.

III. Ha a járadékfizetési kötelezettség ideje nem határolható be, az véghatáridő nélkül megállapítható. A nyugdíjkorhatár elérése nem tekinthető a jövedelempótló járadékfizetés véghatáridejének, ha nincs kétséget kizáró bizonyíték arra, hogy az adott élethelyzetben a károsult nem fog tovább dolgozni [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek. 8. és 11. pont, 216. § (1) bek. a) pont, 279. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:528. §, 6:531. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2018. április 25-én nagymotorkerékpár vezetőjeként személyautóval ütközött, és súlyos közúti balesetet szenvedett. Az alperes a károkozó felelősségbiztosítója.

[2] A felperes a baleset következtében agyrázkódásos sérülést, a jobb kar sing- és orsócsont törését, a felkar túlfeszítéses sérülését, a kulcscsont alatti verőér sérülését szenvedte el, amelyhez a jobb kéz teljes érzéskiesése, verőeres vérellátási zavara és a jobb felső végtag pulzushiánya társult. A sürgősen elvégzett érrekonstrukciós műtét során észlelték, hogy a jobb oldali közös karidegfonat súlyosan roncsolódott. Ezt követően a jobb orsócsont és singcsont törést TEN szeggel rögzítették. A felperest 2018. április 26-án áthelyezték egy másik egészségügyi intézmény traumatológiai klinikájára, ahol további sérüléseket diagnosztizáltak: a hónalji verőérág károsodását, a szem sympathicus beidegzésének zavarát, a jobb oldali vállkulcs ízületi ficam fennálltát, valamint a jobb oldali plexus brachialis teljes kiszakadását. A 2018. május 11-ig tartó kezelés során, további műtét keretében kulcscsont szétválasztást végeztek, a II. bordára rögzült C8-Thl kiszakadt nyaki idegtörzset mobilizálták, majd mindkét lábszárról vett suralis grafttal idegpótlásra került sor a nyaki C8 idegtörzsre.

[3] A jobb oldali domináns felső végtag a közös karidegfonat károsodása miatt mozgásában és érzéskvalitásaiban teljesen károsodott. A jobb oldalon az érzéskvalitások és a mozgások az ujjakban, a csuklóban, a könyökízületben és a vállövben megszűntek, a felperes kizárólag a váll emelésére képes. Fájdalma állandósult, amely erős fájdalomcsillapítást tesz szükségessé. A felperes fizikális és kórlélektani állapota 64%-os mértékű össz-egészségkárosodást eredményez, amely 78%-os mértékű munkaképesség-csökkenésnek feleltethető meg.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében sérelemdíj és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kártérítésként a balesetben sérült ruházat, a kórházi tartózkodással összefüggésben vásárolt ingóságok, figyelmességi csomag, kórházi látogatás, élelemfeljavítás, ápolás és gondozás, háztartási munka kisegítő, kerti és ház körüli munka kisegítő, közlekedési többletköltség kísérővel, gépjárműbérlet, gépjárművásárlás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz költsége, rehabilitációs költség, valamint keresetveszteség tekintetében kérte az alperes marasztalását. A gondozás, a háztartási munka kisegítő, a kerti és ház körüli munka kisegítő, a közlekedési többletköltség, a gyógyszerköltség, a rehabilitációs költség és a keresetveszteség esetében járadék megfizetését is követelte.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a kárrendezési eljárás során általa teljesített kifizetésekkel a felperes valamennyi jogcímen előterjesztett igényét kielégítette.

Az első- és a másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 33 094 341 forint, valamint 75 715,61 euró és ezekből különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat, továbbá 2022. április 1-jétől havi 277 575 forint költségpótló járadék és 1724,69 euró jövedelempótló járadék felperes részére történő megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[7] A kereset jogalapjának az alperes általi vitatásának hiányában a felelősség kérdésével érdemben nem foglalkozott. Erre figyelemmel az egyes követelések összegszerűsége vonatkozásában folytatott le bizonyítást, és alakította ki az ítélet indokolásában ismertetett álláspontját.

[8] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:46. §-ára és 6:135. §-ára, valamint az 1/2011. (VII. 5.) Polgári jogegységi határozatra is hivatkozással kiemelte, hogy a felek megállapodtak az alperes által teljesített összegek elszámolásáról, és e szerint az alperes részteljesítését a főtartozásra kellett elszámolni. Az is előrebocsátotta, hogy a bírói gyakorlat szerint az észszerű egyensúly figyelembevételével lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy mi a költségeknek az a szintje, amely még a megtérítendő károk körébe sorolható. Ezzel kapcsolatban nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, amely szerint a károsult a kárenyhítési kötelezettségre tekintettel a legolcsóbb megoldást köteles választani.

[9] A kártérítési követelések közül a kórházi látogatás költsége kapcsán figyelemmel volt arra, hogy az alperes a felperes által megjelölt üzemanyagárakat nem vitatta. Nem tekintette indokolatlannak a felperesnek azt a tényelőadását sem, amely szerint az élettársa kétnaponta látogatta. Az útiköltség összegét egyrészt a felperes lakóhelye és a veszprémi kórház, másrészt a felperes lakóhelye és a szegedi klinika közötti távolság alapulvételével határozta meg, továbbá tekintettel volt a felperes élettársának számlával igazolt szállásköltségére. Ennek alapján mérlegeléssel, általános kártérítésként 404 716 forintban állapította meg a marasztalási összeget.

[10] Az ápolás és gondozás költsége tekintetében hivatkozott arra, hogy a felperes a sérülése és annak maradványtünetei miatt a saját maga ellátásában a balesetet követően folyamatosan és a jövőben is segítségre szorul minden olyan tevékenység ellátása során, amelyhez szükség van a balesetben sérült jobb kezére is. Utalt arra, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a károkozót nem mentesíti az ápolás és gondozás ellenértékének megfizetése alól, ha ezt a tevékenységet a károsult hozzátartozója látja el. Lényegesnek tartotta továbbá, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében mind a szakosodott intézmények díjának 75%-a, mind a ténylegesen kialakult piaci viszonyok figyelembe vehetőek a költség mértékének meghatározásakor. Ennélfogva kiindulópontként fogadta el a felperes által megjelölt Bt. óradíjait, és hangsúlyozta, hogy az alperes nem volt elzárva attól, hogy alacsonyabb összegű díjjal dolgozó betegápolást végző cégek által kiállított árlistát csatoljon, vagy esetlegesen indítványozza a felperes lakóhelye szerinti helyi önkormányzat megkeresését a helyben elérhető szolgáltatások igénybevételének feltételeire vonatkozóan. Ezek hiányában a keresetben figyelembe vett óradíjat nem tekintette nyilvánvalóan eltúlzottnak. A 2018. május 12-től 2018. december 15-ig terjedő időre általános kártérítésként, a keresettel egyezően 1 466 100 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A 2018. december 20-tól 2022. március 31-ig tartó időszak esetében annyiban tért el a keresettől, hogy a manikűrre és pedikűrre felszámított heti 2 órát figyelmen kívül hagyta, és így a lejárt járadék összegét 3 775 949 forintban határozta meg. 2022. április 1-jétől pedig havi 97 875 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest.