3343/2024. (IX. 23.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.160/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (Mayer M. Balázs Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd dr. Mayer M. Balázs) útján alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő - a Veszprémi Törvényszék 5.P.20.653/2020/57/I. számú ítéletére és a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.073/2022/7/I. számú ítéletére kiterjedően - a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.160/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.

[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügy lényege, valamint az indítvány a következőképpen foglalható össze.

[3] 2.1. Az előzményi per felperese súlyos össz-egészségkárosodást és munkaképesség-csökkenést eredményező közúti baleset részese volt. Az indítványozó (az előzményi per alperese) a károkozó felelősség-biztosítója.

[4] A felperes sérelemdíj és kártérítés megfizetése iránt nyújtott be keresetet. Az első fokon eljáró Veszprémi Törvényszék a 2022. március 17-én kelt, 5.P.20.653/2020/57/I. számú ítéletével az alperest 33 094 341 forint, valamint 75 715,61 euró és ezen összegekhez kapcsolódóan különböző részösszegek után, eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat, továbbá 277 575 forint költségpótló járadék és 1724,69 euró jövedelempótló járadék megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[5] Az indítványozó a kereset jogalapját nem vitatta, ezért a bíróság a felelősség kérdésével érdemben nem foglalkozott, kizárólag az egyes követelések összegszerűsége tekintetében folytatott le bizonyítást.

[6] A bíróság a felperes által érvényesíteni kívánt egyes költségek (közlekedési többletköltségek, kórházi ellátás kiegészítése, a felperes élettársa által ellátott ápolói, gondozói tevékenység költsége) vonatkozásában - amelyek esetében a kár pontos mértéke nem volt megállapítható - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:531. §-ában foglalt általános kártérítés szabályát alkalmazta.

[7] A jövedelempótló járadék összegének megállapítása körében a bíróság az indítványozó ellenkérelem-változtatás engedélyezése iránti kérelmét azzal utasította el, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 214. § (3) bekezdése szerinti feltételeknek meg nem felelő felperesi tényállítás figyelmen kívül hagyása okán nem állt fenn az ellenkérelem-változtatás indítványozó által hivatkozott, Pp. 216. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétele.

[8] A fellebbezések folytán eljáró Győri Ítélőtábla a 2022. július 6-án kelt, Pf.III.20.073/2022/7/I. számú ítéletével az elsőfokú bíróság döntését részben megváltoztatta, ez egyösszegű, forintban meghatározott marasztalást leszállította, abból az egyes részösszegeket és a kamatfizetési kötelezettséget eltérően határozta meg, a 2022. április 1-jétől fizetendő költségpótló járadék havi összegét 301 575 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú döntés fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

[9] A másodfokú bíróság álláspontja szerint téves az indítványozó azon fellebbezésben hivatkozott kifogása, amely szerint a több követelésnél is alkalmazott általános kártérítés szabályának alkalmazásával az első fokon eljáró bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett. A Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pontjában meghatározott keresettel érvényesített jog az adott esetben magát a kártérítési igényt jelentette, míg a Pp. 7. § (1) bek. 8. pontja szerinti jogalapnak a kártérítési felelősség, illetve a sérelemdíj iránti felelősség feltételeit meghatározó jogszabályi rendelkezések minősültek. A Ptk. 6:531. §-ában írt általános kártérítés a kár meghatározásának egy módja, de nem azonosítható az érvényesített alanyi joggal. Következésképpen az elsőfokú döntés nem terjedt ki olyan jogra, amelyet a felperes nem állított.[1]

[10] A másodfokú bíróság az indítványozó ellenkérelem-változtatás elutasítása vonatkozásában előadott érvelése kapcsán rámutatott, hogy a keresetlevélhez csatolt dokumentumban feltüntetett tények az indítványozó számára a keresetlevél kézbesítésekor már ismertté váltak, így az ezen tényekre történő jóval későbbi - a Pp. 214. § (3) és (4) bekezdésének meg nem felelő - hivatkozását a Pp. 214. § (5) bekezdése alapján figyelmen kívül kell hagyni, mivel az ellenkérelem-változtatás Pp. 216. §-ában foglalt eljárási feltételei nem állnak fenn. Erre tekintettel megállapította, hogy az elsőfokú bíróság - bár döntése e vonatkozásban indokolást nem tartalmaz - helytállóan mellőzte az indítványozói ellenkérelem-változtatást.

[11] A jogerős ítélet ellen az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Egyebek mellett kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok a kereseti kérelmen, a felperes jogállításán és jogi érvelésén túlterjeszkedve ítéltek meg általános kártérítést, és a hatálytalannak minősített ellenkérelem-változtatásban megtett nyilatkozatait tartalmuk szerint jogi érvelésnek kellett volna tekinteni.

[12] A Kúria a 2023. szeptember 19-én meghozott, Pfv.III.21.160/2022/6. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta.

[13] A Kúria elvi éllel rögzítette, hogy az általános kártérítés Ptk. 6:531. §-ában írt szabálya nem azonosítható sem a Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontjában definiált jogalappal, sem a Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pontjában meghatározott keresettel érvényesített joggal, így nem jelenti a Pp. 342. § (3) bekezdésének, és azon keresztül a Pp. 2. § (2) bekezdésében rögzített rendelkezési elv sérelmét, ha a bíróság anélkül alkalmaz általános kártérítést, hogy a felperes keresetében annak alapján kérte volna meghatározni a kártérítés mértékét.

[14] Az ellenkérelem-változtatás szabályainak megsértésére vonatkozó indítványozói érvelés kapcsán a Kúria rögzítette: az elsőfokú bíróság az ellenkérelem-változtatás engedélyezése iránti kérelmet külön végzéssel, a tárgyalás berekesztése előtt elutasította, de indokolása e körben nem volt adekvát. Helytálló ugyanakkor a jogerős ítélet azon megállapítása, amely szerint az ellenkérelem-változtatás indokaként megjelölt tény az indítványozó előtt már korábban ismert volt, így az nem felelt meg a Pp. 214. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, és emiatt nem minősülhetett új tényállításnak, így az ellenkérelem-változtatás megengedhetőségének feltétele hiányzott.

[15] Következésképpen az ellenkérelem-változtatásban megjelölt tényállításra alapított jogi álláspont helyességéről a bíróságok nem foglaltak, és nem foglalhattak állást. A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, amely azonban csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt [Kúria Pfv.V.20.797/2016/11. (BH2017.232.II.)].

[16] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét állítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a Kúria ítéletével szemben, az elsőfokú és a jogerős ítéletre is kiterjedő hatállyal.

[17] Érvelése szerint az általános kártérítés jogintézményének alkalmazásával sérült a tisztességes eljáráshoz való jog által védett kérelemhez kötöttség és az eljárás kiszámíthatóságának követelménye, a fegyveregyenlőség elve, valamint a jogorvoslathoz való joga. A jövedelemveszteség és a jövedelempótló járadék megállapítása során a bíróságok megsértették továbbá az indokolt bírói döntéshez való jogát és a fegyveregyenlőség elvét.

[18] Kifejtette: az eljárás során nem láthatta előre, hogy a bíróság a kár bizonyítás útján nem megállapítható mértékét nem az általánosan irányadó eljárásjogi alapon [Pp. 279. § (3) bekezdés], hanem anyagi jogi alapon ítéli majd meg, így eljárásbeli magatartását sem volt lehetősége ehhez igazítani, jogi álláspontját erre tekintettel kialakítani és kifejteni. Alkotmányos jelentőségű kérdésként nevesítette, hogy ezen törvényértelmezési kérdésnek a megválaszolása a bíróságok kérelemhez kötöttségének határairól hozott döntésnek minősül-e, amely kötöttség a "tisztességes tárgyaláshoz való jog" érvényesülésének fontos garanciája. Álláspontja szerint a Kúria jogértelmezése nélkülözi ezen alkotmányos funkciónak a figyelembevételét. Annak következtében, hogy az alapügyben a felperes javára olyan anyagi jogi szabály alapján kerülhetett sor kártérítés megállapítására, amelyre ő maga nem hivatkozott, és amelynek alkalmazandóságáról a bíróság sem nyilatkozott, felborult a fegyveregyenlőség elve által megkövetelt egyensúlyi helyzet.

[19] Érvelése szerint a fellebbezési eljárás során volt ugyan lehetősége vitatni az általános kártérítés szabályának alkalmazását, de jogorvoslatot már nem kereshetett, mivel az elsőfokú eljárásban erre vonatkozóan nyilatkozatot nem tett, bizonyítási indítványokat nem terjesztett elő, és a fellebbezés során új bizonyítási indítványnak nincs helye. Az elsőfokú eljárás során elszenvedett jogsérelme így már nem volt orvosolható, amely álláspontja szerint sérti a jogorvoslathoz való jogot.

[20] A fegyveregyenlőség sérelme kapcsán azzal érvelt, hogy a bíróságok alkotmányosan igazolható indok nélkül értelmezték megszorítóan a két tárgyalási szakasz szétválasztását kifejezésre juttató szabályokat, ahelyett, hogy a fegyveregyenlőség elvének védelme érdekében a nyilatkozattétel lehetősége mellett foglaltak volna állást.

[21] Az indokolt bírói döntéshez való jog megsértését az indítványozó abban látja, hogy a Kúria ítéletében figyelmen kívül hagyta azon érvelését, amely szerint egy véglegesnek nem tekinthető adatlap esetén joggal feltételezhette, hogy elegendő a végleges tartalommal rendelkező bizonyíték becsatolásakor kifejteni az abban foglaltakkal kapcsolatos álláspontját.

[22] 3. Az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.

[23] 3.1. Az indítványozó meghatalmazással eljáró jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult, mivel az alapügyben alperes volt, ami érintettségét megalapozza. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről érdemben döntött, így az Ügyrend 32. § (5) bekezdése alapján a kúriai határozat, és azon keresztül az elsőfokú és másodfokú ítélet alaptörvény-ellenessége vizsgálható. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítéletével szemben nincs helye jogorvoslatnak. Erre figyelemmel az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.

[24] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megsértése esetén nyújtható be. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak, így az indítvány e körben teljesítette a törvényi feltételt.

[25] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek is megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.

[26] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[27] 4.1. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is emlékeztet gyakorlatára: "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor" (3346/2022. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [71]).

[28] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatban korábbi döntéseiben már megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy a jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (lásd pl. 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]; 3430/2022. (X. 21.) AB végzés, Indokolás [19]).

[29] A "tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon" (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]). Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik azonban a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (lásd például: 3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálhatja, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, csak azt értékelheti, hogy a bíróság a döntésében az eljárásban részt vevő feleknek az ügy érdemi, lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálta-e, és értékelő tevékenységéről számot adott-e (lásd hasonlóan: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]; 3196/2022. (IV. 29.) AB határozat, Indokolás [36]).

[30] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog állított sérelmén keresztül valójában kizárólag a bírói jogértelmezés és jogalkalmazás helyességét, a bíróságok ezekből levont következtetéseit vitatja, és az alkotmányjogi panasz a számára kedvezőtlen bírói döntések tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját jelenti.

[31] Az indítványozó panaszában két megközelítésben állította a bírói döntések alaptörvény-ellenességét: egyrészt az általános kártérítés szabályának alkalmazásával nem értett egyet, másrészt a jövedelemveszteség és a jövedelempótló járadék összegének meghatározása körében sérelmezte az ellenkérelem-változtatásának elutasítását. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó ugyanezen kifogásokat fogalmazta meg már az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében, majd a felülvizsgálati indítványában is, így érvei az eljáró bíróságok előtt ismertek voltak, azokat megvizsgálták, és döntésüknek részletes indokát adták (lásd: Győri Ítélőtábla ítélete, Indokolás [293]-[296], [364]-[366]; Kúria ítélete, Indokolás [33]-[34], [41]-[42]).

[32] Az indítvány azt célozza, hogy a bíróságok által eldöntött tény- és jogkérdéseket felülbírálati bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a támadott döntésektől eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban "[ö]nmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[33] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek egyikét sem, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.

Budapest, 2024. szeptember 10.

Dr. Horváth Attila s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Réka s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/196/2024.