62019CJ0233[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2020. szeptember 30. B. kontra Centre public d'action sociale de Líège (CPAS). A Cour du travail de Liège (Belgium) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - 2008/115/EK irányelv - Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése - Súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgár - Kiutasítási határozat - Bírósági jogorvoslat - Automatikus halasztó hatály - Feltételek - Szociális ellátás biztosítása - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 19. és 47. cikke. C-233/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2020. szeptember 30. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - 2008/115/EK irányelv - Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése - Súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgár- Kiutasítási határozat - Bírósági jogorvoslat - Automatikus halasztó hatály - Feltételek - Szociális ellátás biztosítása - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 19. és 47. cikke"

A C-233/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour du travail de Liège (liège-i munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2019. március 18-án érkezett, 2019. március 11-i határozatával terjesztett elő a

B.

és

a Centre public d'action sociale de Liège

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, M. Safjan, L. Bay Larsen (előadó), C. Toader és N. Jääskinen bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: M. Krausenböck tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. január 22-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- B. képviseletében kezdetben: D. Andrien és P. Ansay avocats, később: D. Andrien avocat,

- a centre public d'action sociale de Liège képviseletében kezdetben: M. Delhaye és G. Dubois avocats, később: M. Delhaye és J.-P. Jacques avocats,

- a belga kormány képviseletében P. Cottin, C. Pochet és C. Van Lul, meghatalmazotti minőségben, segítőik: C. Piront és S. Matray avocates,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében J. Langer, J. M. Hoogveld, M. K. Bulterman és M. H. S. Gijzen, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Azema és C. Cattabriga, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. május 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.) 5. és 13. cikkének, valamint 14. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2. Ezt a kérelmet egy harmadik országbeli állampolgár, B. és a centre public d'action sociale de Liège (liège-i szociális közellátási központ, Belgium; a továbbiakban: CPAS) között az ezen utóbbi által hozott, a B.-től a szociális ellátást megvonó határozatok tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A 2008/115 irányelv 3. cikkének 2. pontja az "illegális [helyesen: jogellenes] tartózkodás" fogalmát a következőképpen határozza meg: "olyan harmadik országbeli állampolgár jelenléte valamely tagállam területén, aki [a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének {Schengeni határ-ellenőrzési kódex} létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet {HL 2006. L 105., 1. o.; helyesbítés: HL 2015. L 57., 19. o.}] 5. cikkében meghatározott beutazási feltételeknek vagy az adott tagállamban érvényes egyéb beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem vagy már nem felel meg".

4. Ezen irányelv 5. cikke a következőket mondja ki:

"Az irányelv végrehajtása során a tagállamok megfelelő figyelmet fordítanak

[...]

c) az érintett harmadik országbeli állampolgár egészségi állapotára,

és tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét."

5. Az említett irányelv 9. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"A tagállamok elhalasztják a kitoloncolást:

[...]

b) mindaddig, amíg a 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően felfüggesztették a kitoloncolást."

6. Ugyanezen irányelv 13. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

"(1) Az érintett harmadik országbeli állampolgár számára biztosítani kell a hatékony jogorvoslathoz való jogot, hogy illetékes bíróság vagy közigazgatósági hatóság, vagy pártatlan és a függetlenség biztosítékával rendelkező tagokból álló illetékes szerv előtt fellebbezéssel élhessen a kiutasításhoz kapcsolódó, a 12. cikk (1) bekezdésében említett határozatok ellen, vagy kérhesse azok felülvizsgálatát.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatóságnak vagy szervnek hatáskörében áll felülvizsgálni a kiutasításhoz kapcsolódó, a 12. cikk (1) bekezdésében említett határozatokat, beleértve a határozatok végrehajtásának ideiglenes felfüggesztését, kivéve ha a nemzeti jog értelmében az ideiglenes felfüggesztés már érvényben van."

7. A 2008/115 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A 16. és 17. cikk hatálya alá eső helyzet kivételével a tagállamok a harmadik országbeli állampolgárok tekintetében a lehetőségekhez mérten biztosítják az alábbi elvek figyelembevételét a 7. cikknek megfelelően az önkéntes távozásra engedélyezett időszak alatt, valamint azon időszakok alatt, amelyekre a 9. cikknek megfelelően a kitoloncolást elhalasztották:

a) fenn kell tartani a család egységét a területükön tartózkodó családtagokkal;

b) biztosítani kell a sürgősségi egészségügyi ellátást és a betegségek alapvető kezelését;

c) a kiskorúak számára - tartózkodásuk időtartamától függően - biztosítani kell az iskoláztatást;

d) figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott személyek különleges igényeire."

A belga jog

8. A loi organique du 8 juillet 1976 des centres publics d'action sociale (a szociális közellátási központokról szóló, 1976. július 8-i alkotmányos törvény) 57. cikke 2. §-a alapjogvita tényállása megvalósulásának időpontjában hatályos változata a következőket írja elő:

"A jelen törvény egyéb rendelkezéseitől eltérően a szociális közellátási központ feladata a következőkre korlátozódik:

1° a Királyság területén jogellenesen tartózkodó külföldivel szemben sürgős orvosi ellátás nyújtása:

[...]

Az a külföldi, aki azt állítja magáról, hogy menekült, és aki ennek elismerése iránt kérelemmel élt, jogellenesen tartózkodik a Királyság területén, amennyiben menedékjog iránti kérelmét elutasították, és akivel szemben kiutasítást elrendelő határozatot hoztak.

Annak a külföldinek nyújtott szociális ellátás, aki a kiutasítást elrendelő határozat közlésének időpontjában arra ténylegesen jogosult volt, a sürgős orvosi ellátás kivételével azon a napon szűnik meg, amikor a külföldi ténylegesen elhagyja az ország területét, de legkésőbb a kiutasítást elrendelő határozatban foglalt határidő lejártakor.

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9. 2015. szeptember 4-én B. menedékjog iránti kérelmet nyújtott be Belgiumban. E kérelmet a hatáskörrel rendelkező hatóság elutasította. 2016. április 27-én a Conseil du contentieux des étrangers (a külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) elutasította az említett kérelmet elutasító határozat ellen B. által benyújtott keresetet.

10. 2016. szeptember 26-án B. több súlyos betegséggel indokolt, egészségügyi okokra alapított tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be.

11. E kérelmet 2016. december 22-én elfogadhatóvá nyilvánították, ennek alapján B. szociális ellátásban részesült, amelyet a CPAS nyújtott a részére.

12. A 2017. október 23-án közölt 2017. szeptember 28-i határozatokkal elutasították B. tartózkodási engedély iránti kérelmét, és a hatáskörrel rendelkező hatóság a Belgiumból való kiutasítás elrendeléséről szóló végzést hozott vele szemben.

13. B. 2017. november 28-án megsemmisítés iránti kereset nyújtott be e határozatokkal szemben a Conseil du contentieux des étrangers (a külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) előtt, és kérte e határozatok felfüggesztését.

14. 2017. november 28-i két határozatával a CPAS 2017. október 23-i hatállyal megvonta B.-től a szociális ellátást. A CPAS ugyanakkor 2017. november 1-jétől biztosította B. számára a sürgősségi egészségügyi ellátást.

15. 2017. december 28-án B. keresetet nyújtott be a CPAS szociális ellátást megvonó határozataival szemben a tribunal du travail de Liège-hez (liège-i munkaügyi bíróság, Belgium), és kérte, hogy ez a bíróság 2017. október 23-tól állítsa vissza az ezen ellátásra való jogosultságát.

16. 2018. március 15-i ítéletében ez a bíróság a szociális ellátásra vonatkozó részében elutasította ezt a keresetet.

17. 2018. április 16-án B. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a cour du travail de Liège-hez (liège-i munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium).

18. Ez a bíróság megjegyzi, hogy - a Belgiumból való kiutasítás elrendeléséről szóló végzésről történő értesítés időpontjára tekintettel és a CPAS új határozatának elfogadását követően - a keresettel érintett időszak 2017. november 23-tól 2018. január 31-ig tart. Hangsúlyozza, hogy ezen időszak alatt B. nem rendelkezett tartózkodási engedéllyel.

19. A kérdést előterjesztő bíróság - azon lehetőség elvetését követően, hogy a szociális ellátásra vonatkozó belga szabályozás értelmében a kiutasítás esetleges egészségügyi okokon alapuló akadályai miatt biztosítsa B. számára a szociális ellátást - megállapítja, hogy az alapeljárás kimenetele a 2014. december 18-iAbdida ítéletben (C-562/13, EU:C:2014:2453) a Bíróság által elfogadott megoldásnak tulajdonítandó hatásoktól függ.

20. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis úgy véli, hogy helyt kellene adnia a felperes keresetének, ha halasztó hatályt kellene tulajdonítani a B. által a conseil du contentieux des étrangers (a külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) előtt indított megsemmisítés és felfüggesztés iránti keresetnek. Ez a bíróság pontosítja, hogy a belga jogszabály alapján e keresetnek nincs halasztó hatálya, azonban a 2014. december 18-iAbdida ítélet (C-562/13, EU:C:2014:2453) alapján annak ilyen hatályt lehetne tulajdonítani. Mindazonáltal úgy véli, hogy nehéz meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett a szociális ügyekben eljáró bíróságoknak meg kell állapítaniuk egy ilyen jogorvoslat halasztó hatályát, mivel ebben a kérdésben a belga bíróságok eltérő határozatokat fogadtak el.

21. E körülmények között a cour de travail de Liège (liège-i munkaügyi fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"A 2008/115 [...] irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 19. cikkének (2) bekezdésével és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 5. és 13. cikkét, valamint ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontját [a 2014. december 18-iAbdida ítélettel {C-562/13, EU:C:2014:2453}] összefüggésben értelmezve úgy kell-e értelmezni, hogy az említett rendelkezések biztosítják a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárt valamely tagállam területéről kiutasító határozat elleni jogorvoslat halasztó hatályát, tekintettel arra, hogy a jogorvoslatot benyújtó személy azt állítja, hogy e határozat végrehajtása az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének teheti ki,

- anélkül hogy a jogorvoslatot értékelni kellene, mivel annak egyszerű benyújtása elegendő a kiutasítási határozat végrehajtásának felfüggesztéséhez,

- vagy valamely védhető kifogás fennállására vonatkozó vagy valamely elfogadhatatlansági indok hiányára vagy a conseil du contentieux des étrangers (a külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) előtt nyilvánvalóan megalapozatlan jogorvoslat hiányára vonatkozó korlátozott felülvizsgálat elvégzésével,

- vagy a munkaügyi bíróságok részéről történő teljes és mindenre kiterjedő felülvizsgálat elvégzésével annak meghatározása érdekében, hogy e határozat végrehajtása a jogorvoslatot benyújtó személyt valóban az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének teheti e ki?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

A Bíróság hatásköréről és az előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról

22. A belga kormány elsősorban azzal érvel, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlan, mivel a belga jog értelmezésére kéri a Bíróságot. Egyrészről az alapügyben a tartózkodási engedély megadásának és a szociális ellátásból való részesülésnek a feltételeire kizárólag a belga jog az irányadó. Másrészről nem a Bíróság feladata a kérdést előterjesztő bíróság által említett nemzeti ítélkezési gyakorlatban fellelhető különféle irányvonalakról döntést hozni.

23. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy nem a Bíróság feladata, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket értelmezze (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27-iPohotovosť ítélet, C-470/12, EU:C:2014:101, 60. pont; 2016. január 20-iDHL Express [Italy] és DHL Global Forwarding [Italy] ítélet, C-428/14, EU:C:2016:27, 70. pont).

24. A jelen ügyben azonban a kérdést előterjesztő bíróság nem a tartózkodásra vagy a szociális ellátásra irányadó belga jogi rendelkezések értelmezésére, hanem a kiutasítási határozattal szemben indított jogorvoslatot illetően bizonyos esetekben biztosítandó halasztó hatályt előíró uniós jogból eredő eljárási kötelezettség pontos terjedelmére vonatkozóan terjeszt elő kérdést a Bírósághoz. Az a körülmény, hogy az uniós jogból eredő e kötelezettség terjedelmét az egyes belga bíróságok különféleképpen értelmezték, nem zárhatja ki, hogy az említett kötelezettség terjedelmének pontosítására irányuló előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel lehessen fordulni a Bírósághoz.

25. A belga kormány másodsorban úgy véli, hogy az alapügy elbírálásához nem szükséges választ adni az előterjesztett kérdésre. B. keresetének elbírálásához ugyanis a kérdést előterjesztő bíróságnak egyszerűen ki kellene zárnia a kiutasítás egészségügyi okból fennálló lehetetlenségét, amit már meg is tett, továbbá ez a bíróság kimondhatná, hogy az érintett személy kérheti az önkéntes távozásra a számára előírt határidő meghosszabbítását, ami lehetővé tenné B.-nek, hogy továbbra is részesüljön a szociális ellátásból.

26. Ehhez hasonlóan, szóbeli észrevételeiben a belga kormány, valamint a cseh és a holland kormány is vitatta az alapjogvita megoldására vonatkozóan előterjesztett kérdés hatását, figyelemmel arra, hogy még ha fel is függesztik a B.-vel szemben hozott kiutasítási határozatot, ő továbbra is jogellenesen tartózkodik Belgium területén. Ezek a kormányok ebből azt a következtetést vonják le, hogy szociális ellátás iránti kérelmét e felfüggesztést követően még mindig el lehet utasítani, mivel az uniós joggal nem ellentétes az, hogy a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára biztosítottnál alacsonyabb összegű szociális ellátásban részesüljön.

27. A belga kormány egyebekben azzal érvel, hogy a kérdést előterjesztő bíróság - munkaügyi bíróságként - nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy halasztó hatályt tulajdonítson egy másik belga bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozó keresetnek, továbbá hogy a Cour de cassation (semmítőszék, Belgium) egy új keletű ítéletében már választ adott a kérdésre.

28. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2018. december 4-iMinister for Justice and Equality és Commissioner of An Garda Síochána ítélet, C-378/17, EU:C:2018:979, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29. Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2018. december 4-iMinister for Justice and Equality és Commissioner of An Garda Síochána ítélet, C-378/17, EU:C:2018:979, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30. A jelen ügyben természetesen meg kell állapítani, hogy - a "jogellenes tartózkodás" 2008/115 irányelv 3. cikkének 2. pontjában szereplő fogalommeghatározására figyelemmel - a B.-vel szemben hozott kiutasítási határozat esetleges felfüggesztése nem vonná maga után azt, hogy tartózkodását az ezen irányelv értelmében vett "jogszerű" tartózkodásnak kell minősíteni. E körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy az uniós jog arra kötelezi a Belga Királyságot, hogy a határozat felfüggesztését követően biztosítson B. számára az e tagállamban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat megilletőkkel egyenértékű jogokat.

31. Mindemellett az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a belga szabályozás értelmében egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan helyzetben, amikor az érintett személy menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, amelyet elutasítottak, illetve amikor ez a személy nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, a szociális ellátásból való részesülés kizárólag azt követően korlátozott, hogy az említett személlyel közölték a kiutasítási határozatot. A kérdést előterjesztő bíróság emellett úgy véli, hogy ez a korlátozás nem B. tartózkodása jogelleneségének megállapításának napján, hanem legkorábban is az önkéntes távozásra az érintett számára a vele szemben hozott kiutasítási határozatban előírt határidő lejártának napján kezdődhet meg.

32. A kiutasítási határozat joghatásai és a belga szabályozás alapján nyújtott szociális ellátásból való részesülés korlátozása között a kérdést előterjesztő bíróság által ekként megállapított kapcsolatra figyelemmel, nem lehet úgy tekinteni, hogy az e határozat joghatásainak esetleges automatikus felfüggesztésével kapcsolatos uniós jogi szabályok kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tárgyával, hacsak nem vonják kétségbe a nemzeti jog kérdést előterjesztő bíróság általi értelmezését, amely az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében e bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik (lásd ebben az értelemben: 2016 június 21-iNew Valmar ítélet, C-15/15, EU:C:2016:464, 25. pont; 2019. október 1-jei Blaise és társai ítélet, C-616/17, EU:C:2019:800, 37. pont).

33. Ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy B. a vele szemben hozott kiutasítási határozat elleni keresetet csak 2017. november 28-án nyújtotta be, miközben az alapjogvita a 2017. november 23. és 2018. január 31. közötti időszakra járó szociális ellátásra vonatkozik. Ez a körülmény ugyanis semmi esetre sem jelenti azt, hogy az előterjesztett kérdés nyilvánvalóan hipotetikus jellegű a 2017. november 28. és 2018. január 31. közötti időszak vonatkozásában.

34. Ráadásul - amint azt a Bizottság hangsúlyozza - a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az érintett személy alapvető szükségleteinek kielégítését esetlegesen magukban foglaló, a kiutasítás végrehajtása előtti biztosítékokat a 2008/115 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében garantálni kell azokban a helyzetekben, amelyekben az érintett tagállam akkor is köteles e személy számára automatikus halasztó hatályú jogorvoslatot biztosítani a vele szemben hozott kiutasítási határozat ellen, ha ez a személy jogellenesen tartózkodik a szóban forgó tagállam területén (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18-iAbdida ítélet, C-562/13, EU:C:2014:2453, 53., 55. és 58-60. pont).

35. E körülmények között nem vonhatja maga után az előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságát az, hogy a szociális ellátás megszerzése céljából a belga szabályozásban előírt esetlegesen más eljárási lehetőségek is B. rendelkezésére álltak, feltéve, hogy ez bebizonyosodik. Mivel ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság nem vélte úgy, hogy ez a körülmény megakadályozza B.-t, hogy érvényesen megindítsa az alapeljárásbeli keresetet, az nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy erre a kérdésre - az alapjogvita eldöntése céljából - választ kell adni.

36. Ugyanígy nem elegendő e kérdés elfogadhatatlanságához a belga kormány azon állítása, amely szerint a nemzeti jogi szabályok értelmében a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy állást foglaljon a kiutasítási határozattal szemben indított jogorvoslat halasztó hatályáról, amennyiben nem a Bíróság feladata megkérdőjelezni a nemzeti jog szervezeti és bírósági eljárási szabályainak a kérdést előterjesztő bíróság általi értékelését (lásd ebben az értelemben: 2015. június 16-iGauweiler és társai ítélet, C-62/14, EU:C:2015:400, 26. pont; 2018. december 10-iWightman és társai ítélet, C-621/18, EU:C:2018:999, 30. pont).

37. Amennyiben egyebekben ez a kormány azzal érvel, hogy a Cour de cassation (semmítőszék) egy új keletű ítélete megválaszolhatja a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseit, emlékeztetni kell arra, hogy - amennyiben ezen utóbbit köti az ezen ítéletben elfogadott megoldás - ez a körülmény nem foszthatja meg az EUMSZ 267. cikkben előírt azon lehetőségtől, hogy a Bírósághoz forduljon az uniós jog értelmezésével kapcsolatos olyan kérdésekkel, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék számára az uniós jognak megfelelő ítélet meghozatalát (lásd ebben az értelemben: 2010. június 22-iMelki és Abdeli ítélet, C-188/10 és C-189/10, EU:C:2010:363, 42. pont).

38. A belga kormány harmadsorban azzal érvel, hogy a Bíróság a jelen ügyben nem rendelkezik hatáskörrel az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének értelmezésére. Ezt a cikket ugyanis csak az uniós jog hatálya alatt kell alkalmazni. Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság megemlíti a 2008/115 irányelv bizonyos rendelkezéseit, ez a bíróság nem állított fel kapcsolatot e rendelkezések és az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabály között, holott ezt köteles lenne megtenni a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének c) pontja értelmében.

39. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontja értelmében az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek tartalmaznia kell azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.

40. A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság - amennyiben kifejti egyrészről a kiutasítási határozat joghatásai és a szociális ellátás korlátozása között az alapügyben szóban forgó helyzetben a belga jogban felállított kapcsolatot, másrészről pedig a 2014. december 18-iAbdida ítéletből (C-562/13, EU:C:2014:2453) ebben a helyzetben levonandó konkrét következményekkel kapcsolatos kérdéseit - eleget tesz az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában kimondott kötelezettségnek.

41. Ezen túlmenően, mivel ez a bíróság megállapította, hogy az alapügy kimenetele a 2008/115 irányelvben szereplő, a kiutasítási határozattal szembeni jogorvoslattal kapcsolatos szabályok alkalmazásától függ, a jelen ügyben nem lehet vitatni, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Charta 47. cikkének értelmezésére.

42. A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésre választ kell adni.

Az ügy érdeméről

43. Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy mely körülmények között kell akként értelmezni a Charta 19. cikkének (2) bekezdésével és 47. cikkével összefüggésben a 2008/115 irányelv 5. és 13. cikkét, hogy a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárral szemben hozott kiutasítási határozat joghatásainak esetleges felfüggesztésétől függő szociális ellátás tárgyában folyamatban lévő jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak meg kell állapítania, hogy az e határozat megsemmisítése és felfüggesztése iránt indított kereset automatikusan vonja maga után a határozat felfüggesztését, holott annak felfüggesztése nem következik a nemzeti szabályozás alkalmazásából.

44. Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/115 irányelv 13. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a harmadik országbeli állampolgárnak hatékony jogorvoslattal kell rendelkeznie a vele szemben hozott kiutasítási határozat megtámadása céljából, ugyanakkor arra is, hogy ez a jogorvoslat nem szükségszerűen halasztó hatályú (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18-iAbdida ítélet, C-562/13, EU:C:2014:2453, 43. és 44. pont).

45. Az említett jogorvoslat jellemzőit azonban a Charta 47. cikkével összhangban kell meghatározni, amely értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz, továbbá a visszaküldés tilalmának elvével összhangban, amelyet többek között a Charta 19. cikkének (2) bekezdése és a 2008/115 irányelv 5. cikke biztosít (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18-iAbdida ítélet, C-562/13, EU:C:2014:2453, 45. és 46. pont; 2018. június 19-iGnandi ítélet, C-181/16, EU:C:2018:465, 52. és 53. pont).

46. A Bíróság a fenti megfontolásokból azt a következtetést vonta le, hogy ahhoz, hogy a kiutasítási határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem az érintett harmadik országbeli állampolgár vonatkozásában biztosítsa a Charta 47. cikkéből és a visszaküldés tilalmának elvéből eredő követelmények tiszteletben tartását, a jogorvoslati kérelemnek automatikusan halasztó hatályúnak kell lennie, amennyiben e határozat végrehajtása ezen állampolgárt többek között a Charta 19. cikkének (2) bekezdésével ellentétes bánásmód tényleges veszélyének teheti ki (lásd ebben az értelemben: 2018. június 19-iGnandi ítélet, C-181/16, EU:C:2018:465, 56. pont).

47. Ez a helyzet különösen akkor, ha a kiutasítási határozat végrehajtása a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének teheti ki (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18-iAbdida ítélet, C-562/13, EU:C:2014:2453, 53. pont).

48. Elsődlegesen a nemzeti jogalkotó feladata, hogy megtegye az e kötelezettségek teljesítése céljából szükséges intézkedéseket. Ily módon a nemzeti jogalkotó feladata adott esetben az, hogy annak biztosítása céljából módosítsa szabályozását, hogy a harmadik országbeli állampolgár által indított kereset a jelen ítélet 46. és 47. pontjában említett helyzetekben automatikusan halasztó hatállyal rendelkezzen (lásd analógia útján: 2018. június 5-iKolev és társai ítélet, C-612/15, EU:C:2018:392, 65. pont).

49. Mivel az uniós jog nem határozza meg pontosan a kiutasítási határozattal szemben biztosítandó automatikus halasztó hatályú jogorvoslat konkrét részletes szabályait, a tagállamok e tekintetben bizonyos mozgástérrel rendelkeznek.

50. Ennélfogva a kiutasítási határozattal szembeni jogorvoslati eljárások megszervezésének keretében a tagállam ezzel a céllal előírhat egy olyan különös jogorvoslatot, amely kiegészíti a szintén az e határozattal szemben indítható, halasztó hatállyal nem rendelkező megsemmisítés iránti keresetet, amennyiben az alkalmazandó nemzeti eljárási szabályok kielégítően pontosak, világosak és előre láthatóak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a jogalanyok számára, hogy jogaikat pontosan megismerhessék (lásd analógia útján: 2017. március 8-iEuro Park Service ítélet, C-14/16, EU:C:2017:177, 40. pont).

51. Ezen túlmenően, amennyiben a belga kormány arra hivatkozik, hogy az automatikus halasztó hatályú jogorvoslatot kizárólag a kitoloncolást elrendelő határozattal szemben kell biztosítani, a kiutasítási határozattal szemben nem, hangsúlyozni kell, hogy a mai napon hozott CPAS de Seraing ítélet (C-402/19) 44-49. pontjából kitűnik, hogy a kiutasítási határozat hatálya alatt álló harmadik országbeli állampolgár számára biztosított bírói jogvédelem - amely határozat végrehajtása őt a Charta 19. cikkének (2) bekezdésével ellentétes bánásmód tényleges veszélyének teheti ki - nem lenne megfelelő, ha e harmadik országbeli állampolgár esetében nem állna rendelkezésre automatikus halasztó hatályú jogorvoslat ezzel a határozattal szemben annak közlésétől kezdve.

52. Egyebekben amennyiben ez a kormány azzal érvel, hogy a belga szabályozás megfelel az uniós jognak, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk által létrehozott együttműködési rendszer a tagállami bíróságok és a Bíróság feladatainak egyértelmű szétválasztásán alapul. Az e cikk alapján megindított eljárás keretében a nemzeti rendelkezések értelmezése a tagállami bíróságok feladata, nem pedig a Bíróságé, és ez utóbbi nem hozhat határozatot a belső jogi normáknak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről (lásd ebben az értelemben: 1981. december 17-iFrans-Nederlandse Maatschappij voor Biologische Producten ítélet, 272/80, EU:C:1981:312, 9. pont; 2020. április 30-iCTT - Correios de Portugal ítélet, C-661/18, EU:C:2020:335, 28. pont).

53. E tekintetben a nemzeti bíróságok feladata, hogy - a nemzeti jogszabályok összességének figyelembevételével és a nemzeti jogban elismert értelmezési módszerek alkalmazásával - e szabályokat a 2008/115 irányelvnek megfelelően értelmezzék, többek között oly módon, hogy adott esetben módosítják az állandó ítélkezési gyakorlatot, ha az a nemzeti jognak az ezen irányelvvel összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul (lásd ebben az értelemben: 2019. május 14-iCCOO ítélet, C-55/18, EU:C:2019:402, 69. és 70. pont).

54. Az uniós jog elsőbbségének elve értelmében ugyanakkor, amennyiben a nemzeti jogszabályoknak az uniós jog követelményeivel összhangban álló értelmezése nem lehetséges, a nemzeti bíróságnak mint tagállami szervnek - hatásköre keretében - kötelessége, hogy mellőzze a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek ellentétesek az uniós jognak az előtte folyamatban lévő jogvitában közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24-iPopławski ítélet, C-573/17, EU:C:2019:530, 58. és 61. pont; 2020. május 14-iOrszágos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C-924/19 PPU és C-925/19 PPU, EU:C:2020:367, 139. pont).

55. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a Charta 47. cikke önmagában elegendő, és azt nem kell uniós vagy nemzeti jogi rendelkezésekkel pontosítani ahhoz, hogy önmagában hivatkozható jogot biztosítson a magánszemélyek számára (lásd ebben az értelemben: 2018. április 17-iEgenberger ítélet, C-414/16, EU:C:2018:257, 78. pont; 2020. május 14-iOrszágos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C-924/19 PPU és C-925/19 PPU, EU:C:2020:367, 140. pont).

56. Ugyanez vonatkozik a 2008/115 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésére, amennyiben az e rendelkezésben előírt jogorvoslat jellemzőit a Charta 47. cikkével összhangban kell meghatározni, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését képezi (2020. május 14-iOrszágos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C-924/19 PPU és C-925/19 PPU, EU:C:2020:367, 141. pont).

57. Ennélfogva abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jutna, hogy a belga szabályozás nem nyújt a jelen ítélet 46. és 47. pontjában leírt helyzetbe kerülő harmadik országbeli állampolgár számára a kiutasítási határozattal szembeni pontos, világos és kiszámítható szabályokkal meghatározott, továbbá az e határozat felfüggesztését automatikusan magával vonó jogorvoslatot, az ő feladata megállapítani az e harmadik országbeli állampolgár által a vele szemben hozott kiutasítási határozat megsemmisítése és felfüggesztése céljából indított kereset halasztó hatályát, és szükség esetén mellőznie kell azon nemzeti szabályozás alkalmazását, amely kizárja, hogy ez a kereset ilyen jelleget ölthessen (lásd analógia útján: 2018. június 5-iKolev és társai ítélet, C-612/15, EU:C:2018:392, 66. pont; 2019. július 29-iTorubarov ítélet, C-556/17, EU:C:2019:626, 77. pont; 2020. május 14-iOrszágos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C-924/19 PPU és C-925/19 PPU, EU:C:2020:367, 144. pont).

58. Megfordítva: abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy vélné, hogy a belga jogban létezik ilyen jogorvoslat, és hogy az érintett személy annak ellenére nem élt azzal, hogy ez a jogorvoslat a vele szemben hozott kiutasítási határozat automatikus felfüggesztését eredményezte volna, a kérdést előterjesztő bíróság nem köteles mellőzni a nemzeti eljárási szabályok alkalmazását annak megállapítása céljából, hogy az e személy által a megsemmisítés és felfüggesztés iránt indított kereset halasztó hatályú.

59. Egyebekben az a körülmény, hogy a belga szabályozás alapján a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy határozatot hozzon az alapeljárásban szóban forgó kiutasítási határozat megsemmisítése és felfüggesztése iránt indított keresetről, nem képezheti akadályát annak, hogy ez a bíróság közvetlenül alkalmazza az uniós jogi szabályokat a megsemmisítés és felfüggesztés iránt valamely másik bíróság előtt indított keresetnek a - Charta 19. és 47. cikkével összefüggésben a 2008/115 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése alapján - esetlegesen automatikusan felfüggesztő jellegével kapcsolatos, előtte folyamatban lévő jogvita megoldásához szükséges előzetes kérdés eldöntése céljából.

60. Noha ugyanis az alapeljárásbelihez hasonló helyzetben a kérdést előterjesztő bíróságnak nem kell a kiutasítási határozat 2008/115 irányelv 13. cikkének (2) bekezdésében előírt felfüggesztésével kapcsolatos hatáskörét gyakorolnia, amely hatáskört a belga jogalkotó egy másik bíróságra ruházott, kizárólag az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása céljából vizsgálnia kell azt, hogy az e határozattal szemben indított kereset esetében teljesülnek-e az ahhoz szükséges feltételek, hogy halasztó hatállyal rendelkezzen, amelynek automatikusan kell bekövetkeznie, és amely ekként a saját hatásköreiket illetően valamennyi nemzeti hatóságra - köztük a szociális ellátás területén eljáró nemzeti bíróságokra - nézve kötelező.

61. Az ilyen helyzetben határozatot hozó nemzeti hatóság azonban nem szükségszerűen köteles előírni, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás hiányosságai miatt a kiutasítási határozatokkal szemben indított minden kereset automatikus halasztó hatállyal rendelkezik, amennyiben - a jelen ítélet 44. pontjában felidézetteknek megfelelően - az uniós jog értelmében ez a jogorvoslattípus nem rendelkezik rendszerszinten ilyen hatással.

62. Következésképpen e hatóság feladata vizsgálni, hogy - az érintett személy helyzetének függvényében - az előtte folyamatban lévő ügyben teljesülnek-e azok a feltételek, amelyektől az uniós jogban e hatály biztosítása függ.

63. Márpedig a Bíróságnak a jelen ítélet 47. pontjában említett ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az automatikus halasztó hatályt kötelező jelleggel biztosítani kell az azon kiutasítási határozattal szemben indított keresetek esetében, amely határozat végrehajtása a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása "komoly veszélyének teheti ki".

64. Ebben a kontextusban annak értékelése céljából, hogy a kereset tárgyát képező kiutasítási határozat végrehajtása ilyen veszélynek "teheti-e ki" az érintett személyt, a nemzeti hatóságnak nem kell határozatot hoznia arról, hogy e határozat végrehajtása ténylegesen ezt a veszélyt vonja-e maga után.

65. E megoldás elfogadásával ugyanis az automatikus halasztó hatály alkalmazásának feltételei összekeverednének azokkal a feltételekkel, amelyektől a kiutasítási határozattal szemben indított kereset sikere függ. Ebből egyrészről az következne, hogy az e határozattal szemben indított kereset halasztó hatályának megelőző vetületét figyelmen kívül hagynák, másrészről pedig az, hogy bármely olyan hatóságnak, amelynek le kell vonnia a halasztó hatály következményeit, a gyakorlatban végső soron magának kellene elvégeznie azt a vizsgálatot, amelyet a kiutasítási határozat jogszerűségére vonatkozó határozathozatal céljából a hatáskörrel rendelkező bíróságnak kell lefolytatnia.

66. Ennélfogva egy ilyen hatóságnak annak értékelésére kell szorítkoznia, hogy a kiutasítási határozattal szemben indított kereset tartalmaz-e az annak bizonyítására irányuló - nem nyilvánvalóan megalapozatlannak tűnő - érvelést, hogy e határozat végrehajtása a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének tenné ki. Amennyiben ez a helyzet, a hatóságnak a kereset megindításától kezdődően automatikusan felfüggesztettnek kell tekintenie a kiutasítási határozatot, és a saját hatáskörével összefüggésben le kell vonnia ennek következményeit.

67. Ez a kötelezettség nem sérti a tagállamok azon lehetőségét, hogy meghatározzák a szervezeti és bírósági eljárási nemzeti szabályokat, valamint hogy ennek keretében előírják, hogy a kiutasítási határozattal szemben indított kereset halasztó hatályára vonatkozóan, az ilyen keresettel kapcsolatos határozathozatal tekintetében hatáskörrel rendelkező bíróság által hozott határozat köti azokat a hatóságokat és bíróságokat, amelyeknek az érintett harmadik országbeli állampolgárt a szociális ellátás területén megillető garanciákról kell határozatot hozniuk.

68. A fenti megfontolások összességére figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 19. cikkének (2) bekezdésével és 47. cikkével összefüggésben a 2008/115 irányelv 5. és 13. cikkét akként kell értelmezni, hogy a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárral szemben hozott kiutasítási határozat joghatásainak esetleges felfüggesztésétől függő szociális ellátás tárgyában folyamatban lévő jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak meg kell állapítania, hogy az e határozat megsemmisítése és felfüggesztése iránt indított kereset automatikusan maga után vonja az említett határozat felfüggesztését, holott annak felfüggesztése nem következik a nemzeti szabályozás alkalmazásából, amennyiben:

- ez a kereset az annak bizonyítására irányuló - nem nyilvánvalóan megalapozatlannak tűnő - érvelést tartalmaz, hogy e határozat végrehajtása a harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének tenné ki, és amennyiben

- ez a szabályozás nem ír elő pontos, világos és előre látható szabályokkal meghatározott, továbbá az e határozat felfüggesztését automatikusan magával vonó más jogorvoslatot.

A költségekről

69. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 19. cikkének (2) bekezdésével és 47. cikkével összefüggésben a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. és 13. cikkét akként kell értelmezni, hogy a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárral szemben hozott kiutasítási határozat joghatásainak esetleges felfüggesztésétől függő szociális ellátás tárgyában folyamatban lévő jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak meg kell állapítania, hogy az e határozat megsemmisítése és felfüggesztése iránt indított kereset automatikusan maga után vonja az említett határozat felfüggesztését, holott annak felfüggesztése nem következik a nemzeti szabályozás alkalmazásából, amennyiben:

- ez a kereset az annak bizonyítására irányuló - nem nyilvánvalóan megalapozatlannak tűnő - érvelést tartalmaz, hogy e határozat végrehajtása a harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének tenné ki, és amennyiben

- ez a szabályozás nem ír elő pontos, világos és előre látható szabályokkal meghatározott, továbbá az e határozat felfüggesztését automatikusan magával vonó más jogorvoslatot.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.