A Fővárosi Törvényszék Pf.638807/2016/4. számú határozata megbízási díj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201. §, 228. §, 229. §, 301. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 54. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakos Judit Ágnes, Gáspár Miklós, Pongrácz Eszter

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

117. Pf. .../2016/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Dr. Rátky és Társa Ügyvédi Iroda (fél címe 2.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Horváth Ágnes ügyvéd (fél címe2.) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen megbízási díj iránt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 19. P. .../2012. szám alatt indított perében a 2016. február 29. napján kelt 57. sorszámú, 62. sorszámon kiegészített ítélet ellen az alperes által 58. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperest terhelő késedelmi kamatfizetési kötelezettséget akként módosítja, hogy az alperes 4.000 (négyezer) EUR után 2010. december 1. napjától, további 4.000 (négyezer) EUR után 2011. január 1. napjától, valamint további 4.000 (négyezer) EUR után 2011. február 1. napjától az Európai Központi Bank által meghatározott alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamat fizetésére köteles.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 108.455 (egyszáznyolcezer-négyszázötvenöt) Ft másodfokú perköltséget, valamint a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 273.300 (kettőszázhetvenháromezer-háromszáz) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket külön felhívásra az állam javára.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.000 eurót, valamint 1.138.640 Ft-nak 2010. december 1. napjától, 1.138.640 Ft-nak 2011. január 1. napjától, valamint 1.138.640 Ft-nak 2011. február 1. napjától 2013. június 30-áig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra pedig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá 422.159 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását kérte.

Az alkalmazandó anyagi jog kapcsán kiemelte, a feleknek kötelezően érvényesülő jogi normák esetén nincs lehetőségük arra, hogy az irányadó jogról maguk rendelkezzenek és ez a jogosítvány nem illeti meg az eljáró bíróságot sem. Álláspontja szerint a külföldi jog kógens módon alkalmazandó, az elsőfokú bíróság a legszorosabb kapcsolat elvét helytelenül alkalmazta. Fenntartotta korábbi okfejtését, mely szerint az 593/2008. EU tanácsi rendelet értelmében a szolgáltatási szerződésre azon ország joga irányadó, ahol a szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye található. A felek között létrejött megállapodás szerint a felperes moszkvai lakcímet adott meg. E körben tulajdonított jelentőséget annak is az alperes, hogy a felek megállapodásuk 6.2. pontjában utaltak arra, lehetnek olyan szerződéses rendelkezéseik, amelyek a magyar vagy a külföldi jogszabályoknak ellentmondhatnak.

Ugyanakkor a magyar jog alapján sem illeti meg a kereseti követelés a felperest. Az elsőfokú bíróság ugyanis téves ténybeli alapon téves jogi következtetést vont le. Maga a felperes vállalta, hogy az ...-t megalapítja és gondoskodik arról, hogy ennek ügyvezetője lesz. Ez volt a felek közötti megállapodás célja. Felperes azonban munkavállalási engedélye beszerezéséről nem gondoskodott, pedig saját tájékoztatása szerint ez 4 - 6 héten belül teljesíthető lett volna.

Határozottan visszautasította azt az ítéleti megállapítást, hogy az alperes a felperessel egyeztetve kíván jogellenes állapotot fenntartani. Hiszen alperes mint magyar cég a külföldi jog szerint el sem járhatott volna az ügyben. Megítélése szerint a Ptk. 228. § (2) bekezdése szerinti bontó feltételről van szó, vagyis a munkavállalási engedély megszerzése megszüntette volna a felek közti megállapodást, azonban maga a felperes nem járt el elvárható módon, és ígérete ellenére nem teljesítette a szerződésben foglaltakat. A 229.§ (2) bekezdése szerint a feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő. Az, hogy az ... képviselőjeként jár el felperes a jövőben, saját magatartása miatt lehetetlenült, mert szerződéses kötelezettségeit mindössze a cég megalapítása körében teljesítette.

A felek célja az volt a perbeli szerződés megkötésével, hogy egy átmeneti időre szabályozza a felek jogait és kötelezettségeit. Ismételten kiemelte, hogy alperes személye nem azonos a külföldi céggel. Felperes szolgáltatásait a külföldi cég részére végezte, ennek ellenére felmondásában azt állította, hogy helyére az alperes más személyt vette fel, illetve el volt tiltva a külföldi cég napi ügyeinek intézésétől.

A Ptk. 201. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, a szerződésben kikötött szolgáltatásért kizárólag a szolgáltatás teljesítése esetében jár ellenszolgáltatás. Ezért felperes az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékét és a felmondási időre eső díját csak az ...-tól kérheti. De facto ugyanis e cég ügyvezetőjeként járt el.

Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a szerződés a magyar és a külföldi jog kógens rendelkezésébe is ütközik, mert engedély nélküli ügyvezetői tevékenységet végzett az alperes, ezért az érvénytelen. Egyes esetekben az alperes kizárólag azért fizette meg felperes részére az ügyvezetői szolgáltatás ellenértékét, mert a kezdeti időszakban nem volt árbevétele a cégnek.

Vitatta az elsőfokú bíróság kamatmegállapítását is. A Ptk. 301. § (3) bekezdésére utalással kifejtette, ha a pénztartozást idegen pénznemben kell teljesíteni, az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat 1/3-ával megegyező késedelmi kamat fizetésére kötelezhető a kötelezett.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének részben helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult.

Az irányadó anyagi jog kapcsán a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 54. § (1) bekezdése talaján kifejtette, magyar bíróság eljárhat minden olyan ügyben, amennyiben az alperes székhelye belföldön van, hacsak joghatóságát e törvényerejű rendelet ki nem zárja.

A megbízási szerződés egy Magyarországon bejegyzett cég és egy német állampolgár között jött létre. Túl azon, hogy megbízói oldalon szereplő fél magyar illetőségű, a szerződés 6.2. pontja kifejezetten előírja a magyar jognak történő megfelelést. Alperes mint magyar székhelyű cég szándéka nyilvánvalóan nem irányulhatott arra, hogy általa ismeretlen jog alapján kössön szerződést. Általános joghatóság alapján tehát a magyar bíróság jogosult eljárni. A 25. §-ra alapítottan cáfolta azt az alperesi álláspontot, mely szerint a feleknek nincs lehetőségük az alkalmazandó jog kikötésére. Ilyennel azonban a felek nem éltek, bár szándékuk egyértelműen az volt, hogy a magyar jog alkalmazására kerüljön sor. A külföldi jog szerződésbeli említése kizárólag arra az esetre vonatkozott, amennyiben az (ország neve) végzendő megbízotti feladatok ellátása a magyar jogrendbe ütközne. Megítélése szerint a RÓMA I. alkalmazásának nincs relevanciája a perben, mert a felperes által az alperes érdekében kifejtendő tevékenység ellátására kötött megbízási szerződés szorosabban kapcsolódik a szerződés céljára tekintettel az alperes székhelye folytán Magyarország jogához, mint (ország neve) jogához.