BH 2017.12.414 Nem tárgya a telekadónak a nem beépíthető, bányászati tevékenység alatt álló ingatlan [1990. évi C. tv. (Htv.) 17. §, 1993. évi XLVIII. tv. (Btv.) 49. § 4/d. pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes többségi tulajdonosa a kivett homokbánya, majd 2010. augusztus 9-i bejegyzés szerint bányatelek megnevezésű 154 479 m2 alapterületű belterületi ingatlannak. A felperes a perbeli ingatlant 2006. január 30-án vásárolta meg, de bejelentése szerint bányászati tevékenységet e helyen nem kívánt folytatni, a terület feltöltését tervezte és annak L4-es besorolású lakóövezetté történő átminősítését igényelte.

[2] Az ingatlanon feltöltéssel történő rekultiváció folyik, annak technológiai utasítása 2008. január 16. napján készült el.

[3] Az ingatlanra vonatkozóan az elsőfokú adóhatóság a felperest 2010. február 2. napján adóbevallás teljesítésére hívta fel, mely ellen a felperes kifogással élt, kérte a telek adóztatástól történő mentesítését. Az önkormányzati adóhatóság beépítetlen belterületi földrészlet adókötelezettségéről tájékoztatta a felperest és felszólította bevallási kötelezettségének 8 napon belüli teljesítésére. A felperes a felszólításnak a mulasztási bírság kiszabása és az ismételt felszólítást követően sem tett eleget, vitatta a mulasztási bírság jogalapját, az ingatlan adótárgy jellegét.

[4] A felperes 2010. július 19-én érkezett telekadó-bevallása hiányos volt, a telek alapterületét és a felperesi tulajdoni hányadot nem jelölte meg és vélelmezte, hogy a telek tárgyi adómentes. Erre figyelemmel az önkormányzati adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el 2007-2010 közötti időszakra. Ezt követően új eljárásban a 2012. január 2. napján kelt megbízólevéllel már 2007-2011 adóévekre vonatkozóan folytatott vizsgálatot.

[5] Az adóhatóság az érintett telek nagyságának meghatározására szakértőt rendelt ki és több megismételt eljárás eredményeképpen a 2013. június 25. napján kelt határozatával a felperes terhére a vizsgált évekre vonatkozóan 153 433 000 Ft adókötelezettséget állapított meg, 61 373 700 Ft adóbírság és 10 820 299 Ft késedelmi pótlék felszámítása mellett. Az alperes 2013. október 4-én határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette, új eljárást rendelt el, majd végzésével az önkormányzati adóhatóságot kizárta az új eljárás lefolytatásából, mely kizárást a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyeleti jogkörében eljárva végzésével megsemmisített. Az új eljárásra történő utasításra kizárólag azért került sor, mert a felperes nem kapott külön értesítést az új eljárás megindításáról.

[6] Az így elrendelt új eljárásban az önkormányzati adóhatóság közölte a felperessel az új eljárás megkezdésének tényét, majd az adókötelezettség megállapításához és megalapozottságához kapcsolódó egyéb eljárási cselekmények megismétlése, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül 2014. július 31. napján kelt 2/4887-10/2014. számú határozatával a felperes terhére 2009-2011. évekre kiterjedően összesen 92 103 800 Ft adókötelezettség került megállapításra, mely után 36 841 520 Ft adóbírság és 32 282 420 Ft késedelmi pótlék került felszámításra. A 2007 és 2008 évekre elévülés miatt megállapítást nem tett.

[7] Az alperes 2014. december 11. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes terhére 2009-2011 évekre 91 062 200 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után 36 424 880 Ft adóbírságot és 31 204 720 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatának indokolásában arra mutatott rá, hogy a tárgyi ingatlanra építési tilalom nem került bejegyzésre, a telek teljes területe beépítetlen volt. A felperes által hivatkozott kúriai döntések alapját képező ügyekkel tényállás-azonosság nem áll fenn, adómentesség igénybevételét igazoló okiratot, bizonyítékot a felperes nem nyújtott be. Az adóbírság 40%-os mértékben való megállapítását és a késedelmi pótlék 3 évre, de legfeljebb a jegyzőkönyv keltének napjáig való felszámítását elfogadta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes törvényes határidőn belül keresetet terjesztett elő az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatára az adóhiány és hozzá kapcsolódó jogkövetkezmények törlése, továbbá 12 millió forint + áfa eljárási költség megfizetése érdekében. Arra hivatkozott, hogy az ingatlan nem beépítésre szánt, ezért nem tárgya a telekadónak, másrészt az ingatlan építmény, ezért mentes a telekadó alól. Eljárásjogi jogszabálysértés körében elévülésre, a szakértő összeférhetetlenségére, kompetenciájának hiányára, a helyszíni szemle szabálytalan lefolytatására, az ellenőrzési határidők bizonyítási eljárás nélküli folyására, az adóbírság és a késedelmi pótlék jogszabálysértő kiszabására, illetve felszámítására és az eljárási költségről való rendelkezés hiányára hivatkozott.

[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott bírósági ítéletekben szereplő ingatlanok jellemzői eltérnek a felperesi ingatlanétól, mely IZ - jelentős zöldfelületű intézményterület, a PVKSZ 41. §-a szerint beépíthető, beépítésre szánták. Rámutatott arra, hogy a bányászati tevékenység nem építészeti tevékenység, nem építésügyi hatósági hatáskörbe, hanem bányahatósági kompetenciába tartozik. A szakértő összeférhetetlensége nem állt fenn, az ingatlan nagyságának meghatározásához megfelelő szakértelemmel bíró szakértő kirendelése történt, a szemléről szóló értesítést a felperes 7 nappal a szemle előtt megkapta. Az ellenőrzési határidők, az adóbírság és késedelmi pótlék, eljárási költség tekintetében a másodfokú határozatban foglaltakat fenntartotta.

[10] A per során az alperes határozatával a keresettel támadott határozatot saját hatáskörében eljárva módosította és a 2009 évre megállapított 30 317 400 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet a hozzá kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlékkal együtt elévülés okán törölte.

Az elsőfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak.

[12] Nem értékelte az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére okot adó körülményként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) alapelvi szintű rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó felperesi hivatkozást. Az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy amennyiben az adott tényállásra nincs konkrét tételes jogszabály, de kimutatható valamely alapelv sérelme, akkor az adott cselekmény vagy mulasztás alapelvbe ütközése megállapítható. Ugyanakkor az alapelvek szubszidiárius jellegéből az következik, hogy amennyiben a jogvita tételes jogszabály alkalmazásával megítélhető, úgy a döntést arra kell alapozni. Erre figyelemmel az Art. és a Ket. alapelvi rendelkezése körében kifejtett felperesi hivatkozásokat az adott tényállásra vonatkozó tételes jogszabályi rendelkezésekre vetítve vizsgálta.

[13] Így esetről esetre elemezte a felperesi tényállást és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által felhívott döntések nem alkalmazhatók. Lényeges körülménynek tekintette, hogy a felperes maga is beépítésre szánt területként kezelte a tárgyi ingatlant, melyet az általa készített "Cs. bánya környezeti rehabilitációja és a terület településszerkezetbe kapcsolása" című koncepció, valamint a Budapest Főváros Önkormányzat polgármesterének írt levele kellően alátámaszt. Az ingatlan vonatkozásában építési tilalom bejegyzésére nem került sor, a rekultiváció nem minősül építési tilalomnak és nem érinti a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban Htv.) 17. §-a szerinti telekadó-kötelezettséget. A felperesi ingatlan valamennyi jellemzőjét együtt kell értékelni, a rekultiváció ténye a tájrendezési, műszaki üzemi terv (továbbiakban: Müt.) végrehajtása önmagában nem elegendő annak kimondásához, hogy az ingatlan a Htv. 17. §-a szerinti telekadón kívül esik, nem eredményezi építési tilalom bejegyzését.