BH+ 2015.11.467 A közút kezelője kártérítési felelősséggel tartozik azért a kárért, amely azért következett be, mert elmulasztja a súly- és sebességkorlátozó intézkedések megtételét és emiatt az ingatlanban az előtte zajló közlekedés miatt a kár keletkezik [1959. évi IV. tv. 339. § (1) bek., 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.21095/2005., Veszprémi Törvényszék P.21095/2005/138., Győri Ítélőtábla Pf.20332/2011/42., Győri Ítélőtábla Pf.20029/2010/8., Kúria Pfv.21261/2014/7. (*BH+ 2015.11.467*)

***********

A felperes tulajdonában álló, műemlékként védett ingatlana, a B.-t Cs.-vel összekötő, az alperes kezelésében volt közút mellett található. Az A. úton közúti forgalom, autóbuszos tömegközlekedés zajlik. 2000-től kezdődően az épület egyes falrészein függőleges nyírási repedések keletkeztek, a homlokzaton és a kerítésfalon a forgalom okozta nedvesség és sárfelverődés volt tapasztalható.

A felperes a keresetében az ingatlanában a közúti forgalom miatt keletkezett károk megtérítését igényelte, kezdetben elsődlegesen kártérítés, másodlagosan kártalanítás jogcímén.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy nem tett olyan intézkedést, amely a forgalmat növelte volna és e körben semmilyen mulasztást sem követett el, vitatta továbbá az okozati összefüggés fennállását.

Az elsőfokú bíróságnak az alperes kártalanítási felelősségét megállapító közbenső ítéletét az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével megváltoztatta és a keresetet elutasította.

A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélet ellen. A Legfelsőbb Bíróság a Pfv.IV.20.765/2011/6. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság a kártalanítási igény tekintetében az alperes perbeli legitimációjának hiányát helytállóan állapította meg, tévesen fejtette ki azonban azt, hogy a kártérítés iránti kereset alaptalanságára vonatkozó elsőfokú bírósági megállapítás fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, ezért e körben a keresetet elutasító döntést a másodfokú bíróságnak érdemben felül kell bírálnia, a szükséghez képest a bizonyítás kiegészítésével. Az elsőfokú bíróság a közbenső ítélete indokolásában, egyébként a beszerzett szakértői vélemények alapján azt állapította meg, hogy a közúti forgalommal összefüggésbe hozhatóan érik hátrányok a felperes ingatlanát; por, zaj, rezgés hat az épületre, azonban az alperes nem jár el jogellenesen és felróhatóan, illetőleg az okozati összefüggés sem állapítható meg az alperesi mulasztás és a károsodások között, a kimentés pedig azért volt sikeres, mert az alperes bizonyította, hogy többletforgalmat nem generált az A. úton, amelyről egyébként az átmenőforgalmat máshova terelni nem lehet.

Az új másodfokú eljárásban a felperes a fellebbezési ellenkérelmét azzal egészítette ki, hogy az évek óta zajló korlátozás nélküli járműforgalom az ingatlanban súlyos károkat okozott. Az alperes felel a környezetet szennyező tevékenységéért, a szükségtelen zavarásért. A műemléki területet forgalomkorlátozással és időben elrendelt súlykorlátozással kellett volna védeni. Az útfelbontási munkák elhúzódtak és a rezgések épületkárosítóak voltak. Az okozati összefüggés bizonyított, bizonyítékként a magánszakértői vélemények figyelembe vehetők.

Az alperes arra hivatkozott, hogy a burkolat jó állapotú volt, a rezgés károsító hatását, továbbá az okozati összefüggés fennállását vitatta és azt állította, hogy a károsodás az épület felújítási, átépítési munkáival függ össze, a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 100. §-ára alapított igény pedig a Magyar Állammal szemben érvényesíthető.

A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet részben megváltoztatta és az alperes kártérítési felelősségét a felperes ingatlanán 2006 áprilisa előtt bekövetkezett károkért 20%-os mértékben állapította meg, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a keresetet a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kellett vizsgálni, a közút kezelője a polgári jog általános szabályai szerint felel a kezelői kötelezettség megsértéséből eredő kárért. Dr. Sz. T. építész, műemlékvédő szakértő és N. J. statikai-talajmechanikai szakértő kiegészített szakvéleménye alátámasztotta, hogy a perbeli épület falain megjelenő sérülések a közúti forgalommal állnak okozati összefüggésben. M. L. igazságügyi szakértő mérései szerint a közúti közlekedés rezgésterhelése nem éri el a határértéket, de kis szintű rezgés is lehet épületkárosító, ezt a másik két szakértő is megerősítette. M. L.-nek a szimulált útburkolati egyenlőtlenséggel kapcsolatos mérése alapján megállapították, hogy az ehhez tartozó rezgési sebesség szükséges ahhoz, hogy elindítsa a faltestek szétesésének folyamatát. A felperes azonban ilyen, vagy ennél nagyobb rezgéssebességet elérő vibráció tényét nem tudta bizonyítani. Az ilyen hatást elérő rossz útburkolat hosszú ideig nem volt az épület előtt. A 40 tonnás jármű áthaladása által keltett rezgések szakértői vizsgálatát a másodfokú bíróság mellőzte, ennek bizonyítása ugyanis a felperest terhelte, a bizonyítás költségeit azonban csak az alperes vállalta volna. Az épületkár és a közúti közlekedés közötti részoki összefüggés bizonyított csupán a három szakértő azon megállapítása alapján, amely szerint határértéket el nem érő rezgések is képesek az állagromlás fokozódásához hozzájárulni. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a forgalom átterelésére nincs lehetőség, az alperes az útburkolat minőségéről folyamatosan gondoskodott, forgalomszervezési mulasztása nem áll fenn. Az alperes terhére az róható, hogy 2006-ig súly- és sebességkorlátozó forgalomszabályozó intézkedést nem tett, nem úgy járt el, ahogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kktv.) 13. §-ának (2) bekezdése előírja, a 2006. utáni károk tekintetében azonban felróhatóság nem terheli. Az alperest ezért csupán a korlátozásmentes forgalom 2006-ig károsodást előidéző, nem döntő súlyú, részoki hatása erejéig terheli felelősség, amelynek mértékét a másodfokú bíróság 20%-ban állapította meg és ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet kereset jogalapját elutasító részének a hatályon kívül helyezését és az alperes teljes kártérítési felelősségét megállapító, másodlagosan a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését sérti. A másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül állapította meg, hogy a perbeli időszakban jó volt az útminőség, tényként elfogadva az elsőfokú bíróság indokolását. A bíróságok kritika nélkül elfogadták az alperes egyoldalú előadását arról, hogy a másfél évig tartó útfelbontási munkák - mivel nem az épület előtt zajlottak - nem befolyásolták az ingatlan állagát. Ezzel szemben a közművesítési munkák 3-4 méteres távolságban voltak és M. L., dr. Sz. T., N. J. és B. P. egyes megállapításai igazolják, hogy az útfelújítási munkálatok következtében hosszú ideig meglévő rossz minőségű útburkolat, illetőleg az azon való közlekedés közvetlen okozati összefüggésbe hozható a károsodással. Tévesen értelmezte a jogerős közbenső ítélet a szakértői véleményeknek a 40-50 tonnás gépjárművek áthaladásával kapcsolatos rezgésre vonatkozó megállapításait is. A bírói kérdés a jelenlegi útburkolatra vonatkozott. M. L. szerint a sima aszfalton való áthaladáskor a 40-50 tonnás kamion által keltett rezgés legalább akkora mértékű, mint a rossz minőségű úton áthaladáskor a kísérletben szereplő könnyebb gépjármű által keltett rezgés. Téves tehát az, hogy a 40-50 tonnás tehergépkocsi által keltett rezgés nem éri el a kárt okozó mértéket. A felperes bizonyította, hogy hosszú ideig rossz minőségű volt a burkolat és károsító hatású vibráció érte az épületet, ennek ellenkezőjét a másodfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg. Az iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó bizonyítékértékelés, a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megsértése a felperes szerint a felülvizsgálatot megalapozza.