A Győri Ítélőtábla Pf.20332/2011/42. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 108. §, 339. §] Bíró: Kovács Zsolt

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.332/2011/42. szám

Az ítélőtábla a Kovács Kázmér Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság 2009. november 19. napján kelt 1.P.21.095/2005/138. számú közbenső ítéletével szemben az alperes által 139. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes kártérítési felelősségét a felperes ingatlanán 2006 áprilisa előtt bekövetkezett károkért 20 % mértékben állapítja meg.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

A felperes 57.600.-(Ötvenhétezer-hatszáz) forint, az alperes pedig 14.400.-(Tizennégyezer-négyszáz) forint feljegyzett fellebbezési és felülvizsgálati illetéket köteles megfizetni az államnak, az illetékügyben eljáró hatóság felhívására.

Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperesnek 553.000.-(Ötszázötvenháromezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási perköltséget.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében elsődlegesen kártérítés, másodlagosan kártalanítás jogcímén kérte az alperes 28.615.275 forint megfizetésére kötelezését. Kereseti álláspontja szerint a tulajdonában álló, "Helység"1... szám alatti, műemlékként védett ingatlanban a közúti forgalom miatt károk keletkeztek, amelyért a felelősség a közút kezelőjeként az alperest terheli.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint nem tett és nem is mulasztott el olyan intézkedést, amely a közút forgalmát növelte volna. Vitatta az ingatlanban bekövetkezett kár és a közúti forgalom közötti okozati összefüggést.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes kártalanítási felelősséggel tartozik a felperes ingatlanában az előtte húzódó közúton zajló közúti forgalom által okozott hátrányok miatt.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes ingatlanát a közúti forgalommal összefüggésbe hozhatóan érik hátrányok, a por, a zaj és a rezgés hat az épületre. Az alperesnek lehetősége lett volna ugyan korábban is súlykorlátozást bevezetni, e mulasztás és a felperes ingatlanát ért károsodás között azonban az okozati összefüggés nem állapítható meg. Az alperes nem járt el jogellenesen, illetve felróhatóan vagy az okozati összefüggés nem állapítható meg az alperes mulasztása és a bekövetkezett kár között. Az alperes kimentette magát a felelősség alól annak bizonyításával, hogy többletforgalmat az úton nem generált. Bizonyítást nyert az is, hogy az átmenő forgalmat máshová nem lehet terelni. A Ptk. 339. §-a szerinti kárfelelősség hiányában az alperes a Ptk. 108. §-a alapján, a közút fenntartásával, mint közérdekből végzett tevékenységgel összefüggésben köteles az ingatlanban okozott kárt, kártalanítás címén megfizetni.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését kérve. Bejelentette, hogy a vagyonkezelővel kötött megbízási szerződés alapján végzi - a perbeli útszakaszt érintően is - az országos közútkezelési tevékenységet. Álláspontja szerint a vagyonkezelés körébe tartozó kártalanítási igény címzettje a közút kezelője nem lehet. A felperes nem megfelelő alperest perelt, mert az adott esetben a vagyonkezelő Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ kötelezhető kártalanításra. Ezen túlmenően vitatta azt is, hogy az épület szerkezeti kárait a közúti forgalom által keltett rezgések okozták.

A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette ugyanakkor, hogy az alperest nem csupán kártalanítási, hanem kártérítési felelősség is terheli, mert az alperesnek felróhatóan éveken keresztül a súlykorlátozás nélkül átmenő forgalom okozott kárt az ingatlanban.

A Győri Ítélőtábla a Pf.III.20.029/2010/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Rendelkezett az első- és másodfokú perköltség, valamint az illeték viseléséről.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes fellebbezésének hiányában, az elsőfokú bíróság kártérítés címén előterjesztett keresetet elutasító döntésének alapjául szolgáló ténybeli és jogi álláspontja fellebbezéssel nem volt támadott, ezért az a felperes fellebbezési ellenkérelmének ezzel kapcsolatos okfejtése ellenére nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát. A másodfokú bíróság megállapította ugyanakkor, hogy a kártalanítási kötelezettség tekintetében az alperes perbeli legitimációja hiányzik. A perrel érintett közút tulajdonosa a Magyar Állam, vagyonkezelője (2005-től) a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK). A közútkezelési feladatokat vállalkozási szerződés keretében, a KKK megbízásából végző alperessel szemben, a Ptk. 108. §-ára alapított kártalanítási igény - ellentétben a kártérítési, illetve szomszédjogi igénnyel - nem érvényesíthető. A felperes kereshetőségi joga a - perben nem álló - vagyonkezelővel szemben áll fenn. Ezért a felperes keresete az alperes perbeli legitimációjának hiányában alaptalan.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az első fokú közbenső ítélet helybenhagyása, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint az adott tényállás mellett a jogcímhez kötöttség hiányában, tévesen mellőzte a másodfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségének vizsgálatát.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.

A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.765/2011/6. számú végzésével a jogerős ítéletet - a másodfokú perköltség és illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 500.000 (Ötszázezer) forintban állapította meg.

Határozata indokolásában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a kártalanítási igény tekintetében az alperes perbeli legitimációjának hiányát helytállóan állapította meg. Tévesen állapította meg ugyanakkor azt, hogy az elsőfokú közbenső ítéletnek a kártérítés iránti kereset alaptalanságára vonatkozó megállapítása a felperes fellebbezésének hiányában jogerőre emelkedett, ezért az a másodfokú eljárás tárgyát már nem képezheti. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint, ha a fél által előadott tények valónak bizonyulnak és ezek a kereseti követelést megalapozzák, a jogcím helytelen megjelölése miatt nem lehet a keresetet elutasítani. (BH 1997/530., BH 2000/20., BH 1993/111.) A felperes alapvetően kártérítés iránt terjesztette elő a keresetét, kártalanítás iránti igényét másodlagosan érvényesítette. Az elsőfokú bíróság a kártérítésre irányuló keresettel összefüggésben széleskörű bizonyítást folytatott le, és ennek eredményeként jutott arra a meggyőződésre, hogy a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a kártérítés feltételei nem állnak fenn, a megállapított tényállás alapján azonban az alperes fizetési kötelezettségét kártalanítás címén megállapíthatónak látta. A felperes a számára érdemben kedvező döntést értelemszerűen nem támadta fellebbezéssel, és az elsőfokú bíróság által el nem fogadott jogcím tekintetében nem is kellett fellebbezni, mert az elsőfokú bíróság által elvetett vagy alaptalannak ítélt "jogcím" tekintetében az ítélet külön nem emelkedik jogerőre. Ezen túlmenően fellebbezési ellenkérelmében sérelmezte az elsőfokú bíróságnak az alperes kártérítő felelősségének hiányára vonatkozó álláspontját.