A Győri Ítélőtábla Pf.20029/2010/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 108. §, 339. §, 349. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.029/2010/8. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az ítélőtábla dr. Mészáros Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Albert József jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Veszprém Megyei Bíróság 2009. november 19. napján kelt 1.P.21.095/2005/138. számú közbenső ítéletével szemben, az alperes által 139. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla a megyei bíróság közbenső ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 1.238.750.-(Egymillió-kettőszázharmincnyolcezer-hétszázötven) forint első- és másodfokú perköltséget,

az államnak pedig az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 900.000.-(Kilencszázezer) forint feljegyzett kereseti, és 900.000.-(Kilencszázezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében elsődlegesen kártérítés jogcímén kérte 28.615.275,- Ft megfizetésére kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy a tulajdonában lévő kúria előtt évek óta korlátozás nélküli járműforgalom zajlik, ez a műemléki védettség alatt álló ingatlanban súlyos károkat okoz, mert a falak megrepednek, a festés a felvert csapadéktól és sártól sérül, továbbá jelentős zaj- és porterhelésnek van kitéve az épület.

Állította azt is, hogy 2004-2005-ben mintegy másfél éven keresztül rendkívül rossz minőségű volt a kúria előtti útburkolat, mert ott közműépítési munkák zajlottak. A rossz burkolaton áthaladó nagytömegű járművek fokozott rezgéseket közvetítettek az épületre. Álláspontja szerint a kártérítés általános szabályai, illetőleg a közigazgatási jogkörben okozott kártérítés szabályai szerint tartozik felelősséggel az alperes.

Követelését másodlagosan a Ptk.108. § (1) bekezdésének kártalanítással kapcsolatos szabályaira alapította.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a megnövekedett forgalmat nem ő generálja, olyan forgalomtechnikai intézkedést nem tett, illetőleg nem mulasztott el, amely növelte volna a közlekedők számát. Vitatta, hogy az ingatlan sérüléseit a közúti forgalom okozná, illetve, hogy a megjelölt időpontban huzamos ideig rossz volt az útburkolat minősége. Vitatta azt is, hogy közigazgatási jogkörben eljáró hatóság lenne, illetve, hogy bármilyen jogszabályi előírást megsértett volna.

A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes kártalanítási felelősséggel tartozik a felperesi ingatlanban az előtte húzódó közúton zajló közúti forgalom által okozott hátrányok miatt.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes tulajdonában áll a "Helység"1, .... szám alatt található ""A" kúria", amely országos műemléki védettséget élvez. Az épületegyüttest - melynek magját egy XVIII. századból származó, háromosztású parasztbarokk stílusú lakóház adja - 1990-1991-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jogelődje által készített engedélyezési-, illetve kiviteli tervdokumentáció alapján teljeskörűen felújították. Ennek során az épület magja alá vasbetonlemez alapot húztak be, a főépület alapjait, a fal- és a boltozatszerkezeteit megerősítették, a fő-, illetve a szárnyépületek fafödémeit vázkerámiás, illetve lemezfödémekre cserélték ki. Az épület teljesen új tetőszerkezetet kapott.

A felperes 1999-ben vásárolta meg az ingatlant, azt vendégfogadóként hasznosítja, illetve benne lakik családjával.

Az ingatlan a "Helység"1et "Helység"2vel összekötő közút mellé épült, melynek jelenlegi kezelője az alperes. Az útpálya és a felperesi ingatlan homlokzati fala közötti távolság 65 cm, az útpálya déli oldalán is csak mintegy 90 cm-es padka található. Az ... úton közúti forgalom, illetve autóbuszos tömegközlekedés zajlik. A teljes perbeli szakaszon 40 km/óra sebességkorlátozás van érvényben, továbbá a felperesi ingatlan előtti útszakaszra az alperes 2006. áprilisában a bíróság ideiglenes intézkedése nyomán "tehergépkocsival behajtani tilos" jelzőtáblát helyezett ki, 3,5 tonna súlyhatár megjelölésével, valamint "célforgalom" kiegészítő táblával.

Az ítéleti tényállás szerint kb. 2000-től kezdődően, főként az épület ... úttal határos faltestén és a szárnyépületek erre merőleges szerkezeti falain függőleges nyílási repedések jelentek meg, de az épület központi magján is centiméteres nagyságrendű repedések nyíltak fel. Az ... útra néző homlokzatokon és kerítésfalon forgalom okozta nedvesség és sárfelverődés tapasztalható, amely a homlokzati vakolatot és festést károsítja.

Az ingatlan előtt található útburkolat jó minőségű, ezen sem a személygépkocsik, sem a 20 tonnás tehergépkocsik nem keltenek határértéket meghaladó rezgést, viszont a forgalom keltette zaj meghaladja a helyi önkormányzati rendeletben megengedett mértéket.

A per során beszerzett forgalomtechnikai igazságügyi szakértői vélemény ismeretében az alperes a kúria keleti és nyugati oldalán 30 km/órás sebességkorlátozó táblát, valamint harántcsíkozott útburkolati jeleket helyezett el.

Ítélete jogi indokolásában a bíróság mindenekelőtt kifejtette, hogy az alperes nem minősül közigazgatási szervnek, a 20/1984.(XII.21.) KM. rendelet 2. §-ában meghatározott tevékenysége körében nem gyakorolt közhatalmi jogosítványokat. A Ptk.349. §-a szerinti kártérítési felelősséget csak egyedi államigazgatási aktusok, továbbá olyan intézkedések és cselekvések alapozhatják meg, amelyek az államhatalom gyakorlása körébe vágnak (KGD 1992/218. számú eseti döntés). Erre figyelemmel közigazgatási jogkörben okozott kár címén nem látta megállapíthatónak az alperes felelősségét.

Ezt követően kiemelte, hogy az épület egy állékony, jókarban lévő, az 1990-1991-ben nagyon jó minőségben felújított műemléképületnek minősül. A perben elsődlegesen tehát azt a kérdést kellett eldönteni, hogy az épületen a repedések milyen módon keletkeztek, összefüggésben vannak-e az épület előtt zajló közúti forgalommal.

Ezzel kapcsolatosan rámutatott, hogy a felperes által csatolt, "J" által készített magánszakértői vélemény, valamint a bíróság által kirendelt "B", illetőleg a társszakértőként eljárt "C" szakértők a sérüléseket a közúti forgalommal hozták összefüggésbe. A szakértők az épület belső csapadékelvezető rendszerét megfelelőnek minősítették. A bíróság által beszerzett szakvélemény szerint az 1990-es évek elején végzett felújítás kellően alapos és szakszerű volt, mert az épület múltjában korábban előforduló különböző káreseményekből, valamint a természetes elöregedésből bekövetkező állagromlást is megnyugtatóan elhárította.

A bíróság a rezgéshatások vizsgálata során az alperes által csatolt ("D" Kft. által készített) és a felperes által csatolt ("E" Kft-től származó) magánszakvélemények közötti ellentmondást "F" igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján oldotta fel. A szakértő a "E" Kft - a sérüléseket a forgalom keltette rezgésekkel oksági összefüggésbe hozó - szakvéleményét fogadta el szakmailag megalapozottnak, figyelemmel arra, hogy a használt műszerek korszerűbbek, több szempontból közelítik meg a kérdést. Ezen túlmenően "F" szakértő saját műszereivel is végzett rezgésmérési, illetőleg zajterhelési vizsgálatokat. A szakértő méréseire alapított megállapításai szerint a forgalom keltette rezgésterhelés nem éri el a perbeli épület esetében - annak műemléki jellegére és építészeti sajátosságaira figyelemmel - a megállapított határértéket. Ugyanakkor a szakértő azt is leszögezte, hogy a kisszintű, határérték alatti rezgések hatása is lehet épületkárosító.