A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21870/2012/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 141. §, 163. §, 164. §, 206. §, 213. §, 215. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 114. §, 200. §, 202. §, 205. §, 207. §, 234. §, 237. §, 301. §, 365. §, 657. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §] Bírók: Levek Istvánné, Magosi Szilvia, Pestovics Ilona

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.21.870/2012/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Kriston István ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.r. felperes címe) II. rendű felpereseknek a Dr. Szendrei Kornél ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. június 14. napján kelt 65.P.25.187/2010/32. számú ítéletével szemben az I. és II. rendű felperesek által 35. sorszámon, valamint a Pf/3/F/1 alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú bíróság kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 200.000 (azaz kétszázezer) Ft + áfa fellebbezési költséget, az államnak pedig külön felhívásra 1.122.600 (azaz egymillió-százhuszonkettőezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

1998-ban néhai M. J. - aki az I. rendű felperes apósa és a II. rendű felperes édesapja volt - és a felperesek között öröklési szerződés jött létre, amelyben az örökhagyó tartás ellenértékeként általános és kizárólagos örököseként nevezte meg a felpereseket. Kijelentette az örökhagyó, hogy tulajdonát képezi a D. ... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan 10/24 tulajdoni illetősége, és úgy rendelkezett, hogy halála esetén az ingatlant az eltartók örököljék. Az örökhagyó tudomásul vette, hogy a szerződésben megjelölt ingatlanról a tartási szerződés fennállása alatt sem élők között, sem halála esetére már nem rendelkezhet, ezt az eltartó örökösök hozzájárulása nélkül meg nem terhelheti, el nem idegenítheti. Az ingatlan tulajdoni hányada vonatkozásában az elidegenítési- és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére sor került. Az örökhagyónak több ingatlana volt, várható volt azok belterületbe vonása és ez az örökhagyó számára több millió Ft-os kiadással járt, amit fedezni nem tudott, így ingatlanértékesítést határozott el. 2002. március 2-án néhai M. J. írásban adásvételi előszerződést kötött az alperessel. A felek megállapodtak abban, hogy néhai M. J. eladja, az alperes pedig megveszi a megosztás és a belterületi nyilvántartás eredményeként a D. ... és a ... hrsz. alatti ingatlanból kialakított új ... hrsz-ú 769 m2-es, és a ... hrsz-ú 924 m2-es beépítetlen területet összesen 11.851.000 Ft vételárért. A felek részletfizetésben állapodtak meg, az alperes azonban a részletfizetési kötelezettségének nem pontosan tett eleget, illetve engedély nélkül terepfeltöltést is végzett, ami sértette néhai M. J. érdekeit. 2002. október 25-én M. J. írásban felszólította az alperest arra, hogy banki átutalással fizesse meg a vételárhátralékot. Néhai M. J. e levélben rögzítette, hogy a ... hrsz-ú ingatlan vételára 5.383.000 Ft, a ... hrsz-ú ingatlan vételára 6.468.000 Ft.

2003. január 8-án néhai M. J. mint eladó, és az alperes mint vevő között végleges adásvételi szerződés jött létre a ... hrsz. alatti 924 m2 területű ingatlanra. Az okiratban az ingatlan vételárát 2.600.000 Ft-ban tüntették fel és rögzítették, hogy az ingatlan bekerítetlen, beépítetlen, közművesítetlen házhely. Az adásvételi szerződés alapján a perbeli ingatlanra az alperes tulajdonjogát bejegyezték. Néhai M. J. a 2003. augusztus 28-án kelt, alpereshez intézett levelében közölte, hogy eláll a végleges szerződés megkötésétől (a ... hrsz. ingatlan vonatkozásában). Ezt követően az alperes még részletfizetéseket teljesített, azokat azonban az eladó nem fogadta el. Az alperes pert indított néhai M. J. ellen. A Pest Megyei Bíróság 2005. június 1. napján kelt 14.P.21.505/2004/31. számú ítéletével, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 2006. január 27-én kelt 6.Pf.21.115/2005/4. számú ítéletével helybenhagyott, létrehozta a felek között az adásvételi szerződést a ... hrsz. alatti 769 m2-es ingatlan vonatkozásában. Az ingatlan vételárát 9.251.000 Ft-ban határozta meg rögzítve, hogy a ... hrsz. alatti ingatlanra 2.600.000 Ft-os vételáron jött létre szerződés és lett bejegyezve az alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba. Ez a hátralékos vételár az adásvételi előszerződésben rögzített összesen 1693 m2 figyelembevételével 7.000 Ft-os m2 áron rögzített 11.851.000 Ft-os vételár és a ... hrsz-ú ingatlan szerződésben rögzített 2.600.000 Ft-os vételárának különbözeteként jött létre. A jogerős ítélet rögzítette, hogy az alperes ténylegesen 9.200.000 Ft vételárat fizetett meg néhai M. J-nak, így 2.651.000 Ft vételár megfizetésére lenne köteles, és az alperes által bírói letétbe helyezett 3.383.000 Ft kiutalása iránt intézkedett a bíróság, mely összeg kamatot is tartalmazott. A bíróság kifejtette, hogy az eladó nem volt jogosult érdekmúlás címén az adásvételi előszerződéstől való elállásra.

M. J. 2006. július 17-én elhunyt. Örökösei végintézkedés folytán a felperesek lettek. A hagyaték átadására a 2006. szeptember 20-án jogerős 1425.Kjö.324/2006/3. számú hagyatékátadó végzéssel került sor.

A felperesek végleges keresetükben a D. ... hrsz. alatti ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés semmisségének megállapítását kérték arra való hivatkozással, hogy az adásvételi szerződés uzsorás, illetve jóerkölcsbe ütközik. Egyúttal 14.032.000 Ft megfizetésére kérték kötelezni az alperest és ennek 2008. augusztus 11-től járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetését is kérték. Hivatkoztak arra, hogy a kikötött vételár feltűnően aránytalan és a 14.032.000 Ft megfizetését a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján igényelték azzal, hogy a bíróság az érvénytelenségi okot küszöbölje ki. A felperesek arra hivatkoztak, hogy az alperes kihasználta az eladó idős korát, nehéz anyagi helyzetét, a tulajdonában lévő ingatlanok belterületbe vonásával kapcsolatban felmerült kiadások fedezetének hiányát. Az eladó számára előnytelen adásvételi előszerződést, majd adásvételi szerződést kötött. Az ingatlan belterületbe vonását követően a kikötött vételárat jóval meghaladó értékű ingatlant szerzett meg részletfizetéssel az alperes kamat nélkül, egy értékes ingatlan birtokába jutott, így a szerződés uzsorásnak minősül. Hivatkoztak arra is, hogy az adásvételi szerződés a jóerkölcsbe ütközik, mert nem valós adatokat tartalmazott a szerződés, hiszen az ingatlan közműves volt. Hivatkoztak arra, hogy az alperes az ingatlant 2008. augusztus 11-én 16.632.000 Ft-ért értékesítette. Ez is arra utal, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság volt. A felperesek indítványozták, hogy a bíróság szerezzen be ingatlanforgalmi szakvéleményt a perbeli ingatlan 2003. és 2008. évi forgalmi értékére.