BH 2002.5.178 Az Országgyűlés vizsgálóbizottságának zárt ülésén meghallgatott személy tényállításának valóságáért helytállni tartozik a bizottság tagja, ha az elhangzottakat - anélkül, hogy ez joga vagy kötelezettsége volna - a sajtó útján nyilvánosságra hozza [Alkotmány 59. §, 61. § (1) bek., Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (2) bek., 84. § (1) bek., 355. § (4) bek., 1990. évi LV. tv. 4. §, 1976. évi 8. tvr., 1993. évi XXXI. tvr., Pp. 163. § (3) bek., 206. § (3) bek., PK 14. sz.].

A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes által az Országgyűlés ún. olajbizottságának működéséről a Parlament épületében 2000. június 9-én tartott sajtótájékoztatón az alperes annak valótlan híresztelésével, hogy a felperes 1992. és 1996. között országos rendőr-főkapitányként tudomással bírt arról, hogy mi folyik Bács-Kiskun Megyében, mert többször megjelent az alvilág által rendezett eseményeken, és ezekről kocsijában hol 20 millió, hol 50 millió forintot tartalmazó táskákkal távozott többedmagával, megsértette a felperes jó hírnevét és becsületét. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy elégtétel adásaként saját költségén az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül hívjon össze sajtótájékoztatót, és ott ismertesse az ítélet rendelkező részét. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 250 000 forint kártérítést és ennek 2000. június 9-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint 100 000 forint perköltséget. A le nem rótt eljárási illetékből az alperest 159 000 forint, míg a felperest 216 000 forint megtérítésére kötelezte.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az 1998. júliusa óta belügyminiszter felperes 1992-1996. között országos rendőrfőkapitány volt. Az alperes országgyűlési képviselő, aki az Országgyűlés 94/1999. (XII. 7.) OGy. határozatával létrehozott, az esetleges visszaéléseket feltáró ún. olajbizottság elnökeként járt el. Az olajbizottság 2000. június 8-án zárt ülést tartott, és meghallgatta az N. Zs. nevű személyt, aki magát az "olajmaffia" volt résztvevőjeként jelölte meg, és tett nyilatkozatot az olajszőkítési ügyekkel kapcsolatban. Az alperes 2000. június 9-én a Parlament épületében mint az olajbizottság elnöke sajtótájékoztatót tartott, amelyen egyrészt beszámolt az olajbizottság addig végzett munkájáról, másrészt ismertette az előző napi zárt ülésen meghallgatott személy egyes nyilatkozatait. Ezen belül az alperes N. Zs. vallomását ismertetve elmondta: "1992-től 1996-ig az akkori országos rendőr-főkapitány tudta, mi folyik az olaj kapcsán Bács-Kiskun megyében. Többször megjelent az alvilág rendezvényein, és a tanú szeme láttára, aki maga is ott volt ezeken a rendezvényeken, a tanú jelenlétében tették a kocsijukba az akkori vezető kapitány és a vele érkezettek - 2-3 személy mindig érkezett vele - a hol 20, hol 50 millió forintot tartalmazó táskát".

A sajtótájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban az alperes semmilyen kételyt nem fejezett ki. Az elhangzottak, különösen a felperesre vonatkozó állítások rendkívüli sajtónyilvánosságot kaptak, azok napokig vezető hírnek minősültek. A sajtótájékoztatót követően az alperes számos sajtótermékben nyilatkozott, amelyekben a felperesre vonatkozó közlés valóságtartalmát továbbra sem vonta kétségbe.

Az alperes sajtótájékoztatóját követően az alperes és P. I, országgyűlési képviselő feljelentése folytán büntető eljárás indult. A Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal 866/2000/18-I. számú, utóbb jogerőre emelkedett határozatával a nyomozást megszüntette, megállapítva, hogy a felperes személyét érintő tényállítások nem nyertek bizonyítást.

E tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes a más személy valótlan tartalmú nyilatkozatának közreadásával a felperes személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt híresztelt, ezáltal megsértette a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevét. Ezen túlmenően e nyilatkozat a felperest rendkívül kedvezőtlen színben tüntette fel, tartalmánál fogva arra is utalva, hogy a felperes becstelen ember, ezáltal megsértette a felperesnek a Ptk. 76. §-ában védett becsületét is.

Az alperesnek a keresettel szemben előterjesztett, a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából releváns védekezését a jogerős ítélet nem fogadta el. Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. tv. 4. §-a alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperest képviselői mentelmi joga a személyhez fűződő jog megsértése miatt fennálló polgári jogi felelősség alól nem mentesíti. Az alperesnek azt az álláspontját, hogy képviselői és bizottsági elnöki tevékenységéért az Országgyűlés felel, a jogerős ítélet nem fogadta el, mert a sajtótájékoztató tartása nem tartozott a bizottság okszerű tevékenységének a körébe, az nem felelt meg a bizottság ügyrendjének sem. Az alperes álláspontját, mely szerint az Alkotmány 61. §-ában biztosított véleménynyilvánítási jogával élt, amely vélemény nem sérthet személyhez fűződő jogot, a jogerős ítélet ugyancsak nem találta alaposnak megállapítva, hogy a perbeli esetben nem véleménynyilvánítás történt, hanem az alperes tényállítást híresztelt. A vélemény-nyilvánítás jogát egyébként is korlátozza az Alkotmány 59. §-a, amely szerint mindenkit megillet a jó hírnév védelméhez való jog. Nem alapozta meg az alperes mentesülését az sem, hogy az alperes a közérdekre hivatkozva állította eljárása jogszerűségét. Ugyancsak az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdése alapján nem látott lehetőséget a jogerős ítélet az alperes mentesítésére azon az alapon, hogy az alperes olyan közérdekű információt hozott nyilvánosságra, amelynek megismeréséhez mindenkinek joga van, mert az Alkotmány csak a valós információk nyilvánosságra hozatalát és megismerését teszi lehetővé.

Mindezek alapján a jogerős ítélet - amellett, hogy részletesen elemezte és alaptalannak találta az alperesnek az ügyben előterjesztett eljárásjogi kifogásait is - a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megállapította a jogsértés elkövetését, a b) pont alapján az alperest a további jogsértőstől eltiltotta és a c) pont alapján megfelelő elégtétel adására kötelezte.

Ezen túlmenően a jogerős ítélet azt is megállapította, hogy az alperes a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja és a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján köteles a felperesnek okozott nem vagyoni kárt is megfizetni. A jogerős ítélet elfogadta a felperes azon személyes előadását, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben jelentős hátrány érte, különösen az általa betöltött tisztségre tekintettel, mert mind Magyarországon, mind nemzetközi kapcsolataiban magyarázkodásra kényszerült. Az alperes ezért e hátránnyal okozati összefüggésben álló nem vagyoni kártérítést köteles megfizetni, mert az alperes a felelősség alól nem mentette ki magát, vétlenségét nem bizonyította, sőt súlyosan gondatlanul járt el. A felperes által követelt 5 000 000 forint helyett a jogerős ítélet 1 250 000 forint nem vagyoni kárpótlást állapított meg, amely összeg meghatározásánál figyelembe vette a hasonló tárgyú perekből megállapítható ítélkezési gyakorlatot is.