VI. számú Büntető Elvi Döntés

a kábítószerrel visszaélés egyes jogértelmezési kérdéseiről

I. 1. A kábítószerek és a kábító hatású anyagok fogyasztásából eredő bódult állapotok olyan, a szokványos részegséghez hasonló állapotok, amelyek a Btk. 25. §-ának értelmében nem zárják ki, illetve nem korlátozzák az elkövető büntetőjogi felelősségét.

2. A kábítószer sajátos hatása az ún. kábítószerfüggőség csak akkor vezethet az elkövető beszámítási képességének a korlátozására vagy kizárására (Btk. 24. §), hogy betegség szintjét elérő személyiségzavart, illetve elmebetegséget vagy szellemi leépülést okoz.

3. A kábítószerhez való hozzájutás hiányában jelentkező megvonásos tünetek, amennyiben elérik az elmebetegség szintjét, kizárhatják vagy korlátozhatják az elkövető beszámítási képességét.

II. 1. A kábítószer fogyasztója a kábítószerrel visszaélés bűncselekményét akkor is elköveti, ha nem maga készítette vagy tartotta a kábítószert, hanem mástól, a fogyasztás érdekében szerezte meg.

2. Kábítószer forgalomba hozatalát jelenti a Btk. alkalmazása szempontjából, ha a kábítószert - akár ellenérték fejében, akár ingyenesen - több személy részére juttatják.

3. Kábítószer készítésének olyan műveletek tekinthetők, amelyek közvetlen eredménye a kábítószer.

III. 1. A Btk. 282. §-ának alkalmazásában "csekély mennyiségű" az a kábítószer-mennyiség, amely egy személyre vonatkoztatva:

a) gyógyszerként is alkalmazott kábítószerek esetében az egy alkalommal kiadható gyógyszermennyiséget nem haladja meg;

b) a gyógyászatban nem használatos (gyógyszerként fel nem írható) kábítószereknél a mérgezést okozó mennyiséget még nem éri el.

2. A Btk. 282. §-ának alkalmazásában "jelentős mennyiségű" kábítószer a sok ember - legalább tíz személy - életének vagy egészségének veszélyeztetésére alkalmas mennyiségű kábítószer.

Indokolás

A kábítószerek és a kábító hatású anyagok fogyasztása világméretekben terjed és az utóbbi években Magyarországon is megjelent, különösen a fiatalok körében. Ez a káros szokás nemcsak a kábítószer-fogyasztók egészségét vagy életét veszélyezteti, hanem különböző társadalmi beilleszkedési zavarok forrása lehet. A kábítószerfogyasztók nagy része elhanyagolja családját, munkahelyi és egyéb kötelezettségeit, és előbb-utóbb megsérti a társadalmi együttélés szabályait, sőt bűncselekményeket követ el.

A kábítószer-fogyasztás és terjedése, valamint a vele összefüggő társadalmi beilleszkedési zavarok, köztük a bűnözés ellen az összehangolt egészségügyi, társadalom-politikai és más intézkedéseken kívül a büntetőjog eszközeivel is erőteljesen fel kell venni a küzdelmet. Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 47. §-ában meghatározott jogkörében elvi döntésben ad iránymutatást a kábítószerrel való visszaéléssel kapcsolatos jogszabályok helyes és egységes alkalmazására.

I. 1. A Legfelsőbb Bíróság a III. számú Büntető Elvi Döntésében már korábban iránymutatást adott az önhibából eredő bódult állapotban elkövetett bűncselekményért való felelősségről. Ez az iránymutatás változatlanul irányadó, de a gyakorlati tapasztalatok alapján és az igazságügyi elmekórtan jelenlegi állásának megfelelően - a bódult állapot vonatkozásában - kiegészítésre szorul.

A különféle kábítószerek és kábító hatású anyagok, biológiai értelemben véve, tudatzavart okoznak. Ennek a tudatzavarnak a jellege és foka nagy mértékben függ a szer milyenségétől, mennyiségétől, de még ugyanazon szer és személy esetében is - különböző időpontokban - igen eltérően nyilvánulhat meg. Nincs tehát szokványos, kábítószertől való bódult állapot, hanem különböző bódult állapotok vannak, amelyek formája és mélysége igen változatos lehet, és sokkal inkább eltérnek egymástól, mint a szeszesital fogyasztásából eredő szokványos részegségi állapotok. Közös vonásuk azonban, hogy nem tekinthetők a kóros részegséghez hasonló kivételes állapotnak, hanem - jellegüknél fogva - a szokványos részegséggel azonos elbírálás alá esnek.

2. A kábítószerek vagy kábítóhatású anyagok ismétlődő fogyasztásának hatására a kábítószerfogyasztóknál kábítószer-függőség alakulhat ki. Ez a fizikai és pszichikai függőség azonban, mindenekelőtt a kábítószer utáni vágy, az ún. kábítószer-éhség, mint a függőség egyik tünete, általában nem tekinthető az elmeműködés olyan kóros állapotának, amely korlátozza az elkövetőt a cselekmény következményeinek felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Ha tehát a kábítószer-függőségben szenvedő személy ezzel összefüggésben bűncselekményt követ el (pl. lopást, magánokirathamisítást, stb.) a Btk. 24. §-ának a büntetőjogi felelősséget kizáró vagy korlátozó rendelkezései nem alkalmazhatók a javára.

Más a helyzet, ha a kábítószer-függőség már betegség szintű személyiségzavart okoz. Az ilyen személyiségzavar korlátozhatja, kivételesen kizárhatja az elkövető beszámítási képességét, és erre tekintettel a Btk. 24. §-ának (1), illetve (2) bekezdése alkalmazható a javára.

Ugyancsak korlátozhatja, kivételesen kizárhatja az elkövető beszámítási képességét a kábítószer-fogyasztás folytán kialakuló elmebetegség vagy szellemi leépülés.

3. A kábítószerhez való hozzájutás hiányában a fizikai és pszichikai függőségben szenvedő személynél ún. megvonási tünetek jelentkezhetnek. Ezek elérhetik az elmebetegség szintjét, s ez esetben a Btk. 24. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazására vezethetnek, azaz kizárhatják vagy korlátozhatják az elkövető beszámítási képességét, arra a bűncselekményre nézve, amelyet ilyen állapotával összefüggésben követett el.

II. 1. A kábítószerrel visszaélés elkövetési magatartásait a Btk. 282. §-ának (1) bekezdése sorolja fel. A törvény nem rendelkezik kifejezetten a kábítószerfogyasztó büntetőjogi felelősségéről, de az említett szakaszhoz fűzött miniszteri indokolásból egyértelműen kitűnik, hogy a törvényjavaslat nemcsak a kábítószer "haszonélvezőit", hanem "áldozatait", azaz a kábítószer-fogyasztókat is büntetni kívánta, bár enyhébben. A büntetőjogi felelősség megfelelő egyéniesítését a kábítószerrel visszaélés vétségi alakzata teszi lehetővé, amelyet a Btk. 282. §-ának (5) bekezdése határoz meg. Eszerint büntetendő, aki (a hatósági előírások megszegésével) kábítószert nem forgalomba hozatal céljából csekély mennyiségben készít, megszerez vagy tart.

Aki maga készítette vagy tartotta - nem forgalomba hozatal céljából - a csekély mennyiségű kábítószert, már ezzel megvalósította a kábítószerrel visszaélés vétségét, tekintet nélkül arra, hogy elfogyasztja a kábítószert vagy sem. Hasonlóképpen büntetendő azonban a kábítószer mástól való megszerzése is, akár elfogyasztja azt a megszerző, akár nem. A kábítószer fogyasztása pedig - ha az elkövető nem maga készítette vagy tartotta azt - feltételezi a kábítószer előzetes megszerzését, vagyis birtokba vételét.

A kábítószer megszerzése történhet az azzal rendelkező személlyel való megegyezés útján (ingyenes vagy visszterhes ügylet alapján), de enélkül is. Az utóbbi esetben a cselekmény más bűncselekmény tényállását is megvalósíthatja (pl. magánokirathamisítást, lopást, stb.). Ilyenkor bűnhalmazat létesül.

2. A kábítószerrel visszaélés vétségét - a csekély mennyiség mellett - a forgalomba hozatal céljának hiánya határolja el a bűncselekmény alapesetének törvényi tényállásától, amelyet a Btk. 282. §-ának (1) bekezdése határoz meg. A forgalomba hozatal, mint a bűncselekmény alapesetének egyik elkövetési magatartása a kábítószerrel visszaélés bűncselekményi és szabálysértési alakzatának, illetve a Btk. 282. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott törvényi tényállások megfelelő elhatárolása érdekében is értelmezésre szorul.

A szabálysértésekről szóló törvény (Sztv.) 90. §-a szerint szabálysértést követ el, aki arra jogosulatlan személynek, vagy a megengedett mennyiségen felül bárkinek kábítószert "juttat".

A Btk. 282. §-ának (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerint büntetendő az, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kóros élvezetre alkalmas kábítószert "ad".

E rendelkezések egybevetésével megállapítható, hogy kábítószer adása egy meghatározott személy részére csak akkor bűncselekmény, ha ez a személy kiskorú. Ilyenkor a cselekmény a Btk. 282. §-ának (2) bekezdése szerint minősül, egyéb esetekben azonban általában csupán az említett szabálysértés valósul meg.

Így például szabálysértést követ el, aki a jogosan birtokában levő kábítószerből egy meghatározott nagykorú személy részére (aki a kábítószer megszerzésére, illetve ilyen mennyiségben való megszerzésére jogosulatlan) egy alkalommal juttat bizonyos mennyiséget. Ez a nagykorú személy viszont a kábítószer megszerzésével a kábítószerrel visszaélés bűncselekményét valósítja meg. Nem szabálysértésért, hanem e bűncselekmény felbujtójaként vagy bűnsegédjeként kell felelősségre vonni a kábítószert birtokló személyt, ha a kábítószert több alkalommal juttatja másnak.

Kábítószer forgalomba hozatalát jelenti és a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállást valósítja meg, ha valaki a kábítószert több, esetleg meg nem határozható számú személy részére juttatja.

A forgalomba hozatal azonban úgy is történhet, hogy az elkövető csak egy személlyel áll közvetlen kapcsolatban (neki adja át a kábítószert), de nem kizárólag azzal a szándékkal, hogy azt az átvevő maga fogyassza el, hanem avégett, hogy másnak vagy másoknak tovább adja. Az elkövetőnek erre a szándékára - az eset egyéb körülményei mellett - az átadott kábítószer mennyiségéből is következtetni lehet.

A forgalomba hozatal nemcsak ellenérték fejében, hanem ingyenesen is történhet.

3. A kábítószer készítésének értelmezése különösen a bűncselekmény kísérletének és a Btk. 282. §-ának (4) bekezdése szerint büntetendő előkészületének elhatárolása szempontjából jelentős.

A kábítószer előállítása több műveletből állhat, de kábítószer készítésének csak olyan műveletek tekinthetők, amelyek közvetlen eredménye már maga a kábítószer. Így pl. a kábítószer hatóanyagát tartalmazó növény termesztése (a ha tóanyag kivonásának szándékával), még csupán a bűncselekmény előkészületét valósítja meg, a hatóanyag kivonásának megkezdésével azonban a cselekmény a kísérlet szakaszába lép.

III. 1. A Btk. nem határozza meg a kábítószer fogalmát. A Btk. 282. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint "büntetőjogi szempontból is ugyanaz tekintendő kábítószernek, amit külön jogszabály kábítószernek nyilvánít". A Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló jogszabály (Btké.) 23. §-ának értelmében pedig "kábítószeren a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is értékelni kell".

A nemzetközi egyezmények alapján kiadott - a Btk. miniszteri indokolásában említett - külön jogszabály ez idő szerint a többször módosított 1/1968. (V. 12.) BM-EüM rendelet. E rendelet mellékleteinek a 15/1981. (XII. 8.) EüM rendeletben megállapított szövege tartalmazza a kábítószernek minősülő anyagok és készítmények jegyzékét.

A rendelet 3. melléklete egyes kábítószereket, illetve kábítószert tartalmazó gyógyszerkészítményeket egy, illetve két üres négyzettel jelöl meg, és ehhez azt a magyarázatot fűzi, hogy ezek a kábítószerek (készítmények) az orvosi vényen történő rendelés szempontjából és más igazgatási szempontból nem tekintendők kábítószernek. Ez azonban nem változtat azon, hogy a Btk. 282. §-ában meghatározott bűncselekmény elkövetési tárgyai lehetnek.

A pszichotrop anyagok jegyzékét ez idő szerint a 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet I-V. melléklete tartalmazza. A kábítószerre vonatkozó rendelkezések azonban - a Btké. 23. §-ra tekintettel - csak az I-II. jegyzékben felvett anyagokra irányadók. Az egyéb pszichotrop anyagok tehát nem tekinthetők kábítószernek, de a kóros szenvedélykeltés (Btk. 283. §) bűncselekménye szempontjából kábító hatású anyagok lehetnek.

Minthogy a jogszabályok egyértelműen meghatározzák, mely anyagok tekintendők kábítószernek, ezt a bíróság általában szakértői közreműködés nélkül is megállapíthatja. Határozatának indokolásában azonban - az említett rendeletek megfelelő jegyzékeire hivatkozva - pontosan meg kell jelölnie, hogy az elkövető milyen anyagot vagy anyagokat szerzett meg stb.

A Btk. 282. §-ának (1) bekezdése szerint a "kóros élvezetre alkalmas" kábítószer megszerzése stb. bűncselekmény. Az egyértelmű jogszabályi rendelkezésekből azonban következik, hogy ennek a törvényi tényállási elemnek általában nincs önálló jelentősége. Ha valamely anyag az említett rendeletek mellékletei szerint kábítószernek minősül, feltétlenül kóros élvezetre alkalmas. Ezt a bíróságnak külön nem kell vizsgálnia, és ennek tisztázása érdekében szakértői bizonyítást sem kell elrendelnie. Másfelől a kóros élvezetre alkalmas, de a kábítószer jegyzékén nem szereplő anyag a kifejtettek szerint nem tekinthető kábítószernek, hanem legfeljebb kábító hatású anyag lehet.

A Btk. 233. §-ának törvényi tényállásában szereplő "kábító hatású anyagok" nem alkotnak olyan zárt kört, mint a kábítószereik. Ezeknél - szakértői közreműködéssel - esetenként kell tisztázni, hogy az elkövetés tárgyául szolgáló anyagnak vagy szernek volt-e ilyen hatása, az elkövető valóban "kóros élvezethez" nyújtott-e segítséget stb.

A rendeletek mellékleteiben felsorolt anyagok mennyiségüktől függetlenül minősülnek kábítószernek. Előfordulhat azonban, hogy olyan csekély mennyiség a bűncselekmény tárgya, hogy az nem lesz alkalmas bódult állapot előidézésére. Lehetséges az is, hogy az egyébként kellő mennyiségű anyag a szennyezettsége, rossz minősége, helytelen elkészítése miatt vagy más hasonló okból lesz alkalmatlan a kívánt hatás előidézésére. Ilyen esetekben, annak megállapítása mellett, hogy a Btk. 282. §-ának törvényi tényállása megvalósult, a Btk. 28. §-ának alkalmazására kerülhet sor, mivel az elkövető cselekménye csak csekély fokban veszélyes a társadalomra és megrovást kell alkalmazni; illetve a cselekmény alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletet valósít meg [Btk. 17. § (2) bek.].

a) A kábítószerrel visszaélés a Btk. 282. §-ának (5) bekezdése szerint enyhébben minősülhet, ha csekély mennyiségű kábítószerre, a Btk. 282. § (3) bekezdésének c) pontja szerint viszont súlyosabban minősül, ha jelentős mennyiségű, illetőleg értékű kábítószerre követik el.

A csekély mennyiség fogalmát természettudományos alapon és a jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével lehet meghatározni. Itt különbséget kell tenni a gyógyszerként is alkalmazott kábítószerek, illetve a gyógyszerként nem használatos kábítószerek között.

A gyógyszerként is alkalmazott kábítószerekre nézve a Magyar Gyógyszerkönyv meghatározza azt a legnagyobb napi adagot, amelyet az orvos egy-egy beteg részére előírhat. De ezeket a gyógyszereket is ennél nagyobb mennyiségben lehet kiadni. A gyógyszerek kiadásáról szóló 32/1976. (EüM 23.) EüM miniszteri utasítás 12. §-ának (1) bekezdése szerint "az egy alkalommal kiadható gyógyszer mennyiségét úgy kell megállapítani, hogy az a 8-10 napi szükségletet általában ne haladja meg. Indokolt esetben ennél nagyobb mennyiség is rendelhető".

Ezeknek a szabályoknak a figyelembe vételével a gyógyszerként is előírható kábítószerek legnagyobb napi adagjának tízszerese tekinthető olyan csekély mennyiségnek, amely rendszerint még csupán egy személy ellátására szolgál. Az ennél nagyobb mennyiségű, már több személy életének vagy egészségének veszélyeztetésére elégséges kábítószerre elkövetett bűncselekmény enyhébb büntetőjogi megítélése nem indokolt, az tehát nem a Btk. 282. §-ának (5) bekezdésében foglalt vétség, hanem a bűncselekmény alapesete [Btk. 282. §-ának (1) bekezdése].

b) A gyógyászatban nem használatos kábítószereknél, amelyek általában veszélyesebbek, hasonló szemlélettel, de alacsonyabban kell megvonni a csekély mennyiség határát. Természettudományos módszerekkel megállapítható, hogy az ilyen szerek milyen mennyiségben okoznak mérgezést, és ez a mennyiség - éppen fokozott veszélyessége miatt - már nem tekinthető csekélynek, hanem a bűncselekmény alapesetének megállapítását eredményezi. E határon belül azonban csekély mennyiségűnek tekintendő az olyan kábítószer mennyiség is, amely néhány esetben alkalmas bódult állapot kiváltására. (Orvosi tapasztalatok szerint a mérgezést okozó mennyiség - kisebb adagokban felhasználva - általában 3-5 alkalommal idézhet elő bódulatot).

Ha azonban az elkövető a csekély mennyiségű kábítószert forgalomba hozatal céljából készíti, szerzi meg vagy tartja, cselekménye nem a Btk. 282. §-ának (5) bekezdése szerinti vétség, hanem a bűncselekmény alapesetét valósítja meg.

2. A kábítószerrel visszaélés társadalomra veszélyességi foka az alapesethez képest akkor ér el újabb, minőségileg magasabb szintet, ha olyan mennyiségre követik el, hogy már nem csupán néhány ember (általában az elkövető közvetlen környezetének) hanem sok ember életének vagy egészségének veszélyeztetésére alkalmas. Az ilyen mennyiségű kábítószer már jelentős mennyiségűnek tekintendő.

A jelentős mennyiség pontosabb meghatározásához a természettudományos alapok mellett jogi összefüggések vizsgálata is szükséges. A Btk-nak azokat a rendelkezéseit figyelembe véve, amelyek a sok ember sérelmére, illetve veszélyeztetésével elkövetett bűncselekményt súlyosabban értékelik, a kábítószerrel visszaélés körében olyan mennyiségű kábítószert indokolt jelentős mennyiségűnek tekinteni, amely legalább tíz ember életének vagy testi épségének veszélyeztetésére alkalmas.

Amennyiben a bűncselekményt különböző kábítószerre követik el, szakértő igénybevételével kell megállapítani, hogy azok összességükben milyen mennyiségűnek tekintendők.

A "jelentős érték" törvényi tényállási elemének a gyógyszerként alkalmazott kábítószerek esetében általában nincs önálló jelentősége, mert - a gyógyszerek értékétől eltérő ára folytán - a cselekmény többnyire az elkövetési tárgy jelentős mennyisége és nem jelentős értéke miatt minősül súlyosabban.

[1]

[2]

Dr. Szilbereky Jenő s. k.,

a Legfelsőbb Bíróság elnöke