7/1998. (III. 18.) AB határozat

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 7. pontjában szereplő munkaköri felsorolások, illetőleg foglalkozások megnevezésében a nőkre utaló megszorítás alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybíróság a melléklet e pontját 1998. szeptember 30-ával - 1998. január 1-jére visszamenő hatállyal - megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó férfi 1957. és 1994. között szövő munkakörben dolgozott. 1994-ben korkedvezményes nyugdíj megállapítása iránt kérelmet nyújtott be a nyugdíjbiztosítóhoz, a biztosító azonban igényét arra hivatkozással elutasította, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) végrehajtása tárgyában született 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú mellékletének 7. pontja csupán a szövőnők számára teszi lehetővé a korkedvezményes nyugdíj igénybevételét. Az indítványozó e döntés elleni fellebbezését a nyugdíjbiztosító ugyancsak elutasította.

Az indítványozó a nyugdíjbiztosító határozatával szemben peres eljárást kezdeményezett, a bíróság azonban a nyugdíjbiztosító határozatát nem találta jogsértőnek, és az indítványozó keresetét - a másodfokú bíróság által jogerőre emelt - ítéletével elutasította. A bíróság ítéletében arra hivatkozott, hogy a R. 1. számú mellékletének 7. pontjában meghatározott korkedvezményre jogosító munkaköröknél nem egyszerűen a foglalkozások elnevezéséről, hanem egyértelműen arról van szó, hogy a jogalkotó az adott munkakörökben kizárólag a nőket kívánta korkedvezményre jogosítani.

2. Az indítványozó utólagos normakontrollra irányuló indítványában a nemek egyenjogúságának sérelmére hivatkozva kérte a R. 1. számú mellékletének 7. pontjában szereplő "szövőnő" munkaköri megnevezésből a "nő" megszorítás törlését. Az indítvány kifejezetten utólagos normakontrollra irányul, a másodfokú bíróság határozatának kézbesítését követően jóval hatvan napon túl nyert előterjesztést, így az alkotmányjogi panasznak nem volt tekinthető.

3. A T. helyébe a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) lépett, az R. helyébe pedig a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.), melynek 1. számú melléklete 7. pontja a textiliparban végzett korkedvezményre jogosító következő munkaköröket sorolja fel: előfonónő, gyapjúipari kártolónő, fonónő, kötőnő, kötözőnő, fonógépkezelőnő, fonókötözőnő, szövőnő. Az 1. számú melléklet a munkakör megnevezése mellett a munkaköri leírást is tartalmazza, amely lényegében a gépek folyamatos üzemelésének biztosítását, a gépek megfelelő kezelését, tisztítását és karbantartását foglalja magában, a gépeken végzett különféle fonó és szövő munkák mellett.

A Tny. 8. §-a úgy rendelkezik, hogy aki 2000. január 1-je előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint korkedvezményben részesül. A korkedvezményre jogosultság 2000. január 1-je előtti szabályait a Vhr. 1. §-ának (1) bekezdése a következőképpen határozza meg:

Az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest (Tny. 7. §) kétévi korkedvezményben részesül - egyebek között - az a férfi, aki legalább tíz, és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott. A (2) bekezdés szerint a korkedvezmény további egy-egy év a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt-, nőnél négyévi munka után. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy ezeket a szabályokat 2000. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni, amely alkalmazás esetén - a (4) bekezdés szerint - az 1997. január 1-je előtt korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett személyek öregségi nyugdíjkorhatára - függetlenül az igényérvényesítés időpontjától - nő esetében az 55., férfi esetében pedig a 60. betöltött életév.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a felhívott rendelkezések tartalmilag megegyeznek a hatályon kívül helyezett T. 39. és 40. §-ában foglalt szabályokkal, továbbá a R. 1. számú mellékletének támadott 7. pontjában felsorolt munkaköri leírásokkal, illetőleg foglalkozás-megnevezésekkel.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.

1. Az Alkotmánybíróság a hatályos jogszabályoknak az indítvánnyal támadott rendelkezésekkel való tartalmi megegyezésére tekintettel az utólagos normakontrollra vonatkozó alkotmányossági vizsgálatot a hatályos jogszabályok tekintetében folytatta le. Az alkotmányossági vizsgálat kiterjesztését a hatályos szabályozásra különösen indokolttá tette az a körülmény, hogy az indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság nyilatkozattételre hívta fel a népjóléti minisztert, aki a korábbi szabályozást alkotmányossági szempontból maga is aggályosnak találta. A miniszter állásfoglalása szerint a szövödei munkakörülmények egyaránt ártalmasak lehetnek mind a női, mind a férfi szervezet számára, a női szervezetben azonban a károsodás rövidebb idő alatt következhet be. Ezt a körülményt azonban a T. 40. §-ának (2) bekezdése már értékelte a nők javára. Hangot adott a miniszter annak az álláspontjának is, hogy a melléklet 7. pontjának megfogalmazásánál nyilván az volt a jogalkotó kiindulópontja, hogy a szövödékben főként vagy túlnyomó részt nők dolgoznak. Napjainkban azonban egyre több, eddig hagyományosan nők által betöltött munkakörben kezdenek férfiak is dolgozni (pl. ápolónő, óvónő) és fordítva. Ez a folyamat a hagyományos női-férfi munkamegosztással kapcsolatos fogalmak átértékeléséhez kell hogy vezessen.

A jogalkotó ezeket a szempontokat a jogszabály-változtatás során mégsem vette figyelembe és a korkedvezményre jogosító szövödei munkakörök és foglalkozások meghatározásánál a korábbi jogi szabályozással azonos jogszabályi rendelkezéseket léptetett hatályba.

2. Az Alkotmány 66. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Az Alkotmány 66. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják.

Az Alkotmány tehát a nők védelme érdekében pozitív diszkriminációt tartalmazó szabályok kialakítására ad felhatalmazást. Ez az alkotmányi felhatalmazás nyilvánvalóan a férfiak és a nők természeti, biológiai és fizikai különbözőségéből adódó eltérések elismerésén alapszik. A nők biológiai adottságai, különösen az anyaság biológiai és pszichikai dimenziója, továbbá a nők kisebb fizikai ereje folytán bizonyos környezeti ártalmakra hamarabb és súlyosabb következményekkel reagálnak. Ugyanaz a tevékenység, amely a férfi számára egészségkárosodáshoz nem vezet, a nő egészségét károsíthatja.

Mindezekre a természeti adottságokra figyelemmel alkotmányosan indokolt, hogy a jogalkotó a korkedvezményre való jogosultság meghatározásánál a nők javára bizonyos preferenciákat, pozitív diszkriminációt tartalmazó szabályokat állapít meg. A Tny. 8. §-a azonban a korkedvezményre való jogosultság feltételéül általában a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkakörökben hosszabb időn át végzett munkát határozza meg. A korkedvezmény a Vhr. 1. §-a alapján a nőket nyolcévi, a férfiakat pedig tízévi korkedvezményben jogosító munkakörben eltöltött idő után illeti meg. A jogalkotó tehát a Vhr. 1. §-ában már alkalmaz pozitív diszkriminációt a nők javára. Aminthogy az azonos munkakört betöltő, azonos munkát végző férfiak és nők között alkotmányosan indokolt különbséget tenni a korkedvezményes nyugdíjra való jogosultság feltételeinek meghatározása tekintetében, alkotmányosan már indokolhatatlan az azonos munkakört betöltő és azonos munkát végző férfiaknak a korkedvezményre való jogosultságból történő teljes kizárása akkor, ha a szervezet fokozott igénybevétele vagy az egészségre vonatkozó különös ártalom a férfiak tekintetében is fennáll.

A Vhr. melléklete a fonó és szövő stb. munkakörökkel kapcsolatban csak egyfajta munkaköri leírást tartalmaz és nem tesz különbséget férfi és nő között. Ez azt jelenti, hogy az adott munkakörökben mindkét nem azonos munkaköri ártalmaknak van kitéve. A férfiak hátrányos megkülönböztetésének ebben az összefüggésben már nem lehet alkotmányos indoka a férfiakra általában jellemző nagyobb fizikai teherbírás, a nőktől eltérő más biológiai és fizikai szerep, mert az adott munkakörökkel együttjáró különös egészségi ártalom (porbelégzés, zaj stb.) a férfiakat ugyanúgy éri mint a nőket. Ezzel szemben a melléklet munkaköri felsorolása csak a női nemre történő utalással a férfiakat kizárja a korkedvezményből. Ez a kizárás a Vhr. 1. §-ában alkalmazott megkülönböztetésen túlmenően már megengedhetetlen diszkriminációnak minősül, sérti az Alkotmány 66. §-ának (1) bekezdését és 70/A. §-ának (1) bekezdését és ezért alkotmányellenes.

Ezekre a körülményekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta és a Vhr. 1. számú mellékletének 7. pontjában foglalt munkaköri felsorolásokat és foglalkozásmegnevezéseket megsemmisítette.

3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján a jogbiztonság alkotmányi szempontjára figyelemmel a megsemmisítést a jogalkotó által meghozandó új jogszabályi rendelkezés hatálybalépésével visszamenőleges hatállyal rendelte el. Figyelemmel ugyanis arra, hogy az alkotmányosan indokolatlan diszkrimináció megszüntetése jogalkotói beavatkozást igényel, az Alkotmánybíróság megfelelő határidőt biztosított a jogalkotónak, hogy a diszkrimináció kiküszöbölésével 1998. január 1-jére visszamenőleges hatállyal az alkotmányos normát a határozatban megállapított időpontig alkossa meg.

A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapszik.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1030/B/1995/4.

Tartalomjegyzék