BH 2015.12.342 Ha a bank jogsértő mulasztással a beszedési megbízást nem teljesíti, a levonni elmulasztott összeg megfizetésére az adóhatóság kötelezheti [1994. évi LIII. tv. 79/A. §, 79/D. §, 82/A. §; 2003. évi XCII. tv. 153. §].

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) végrehajtási eljárást folytatott a N. I. Kft. adóssal szemben a folyószámláján fennálló, lejárt esedékességű adótartozás behajtása érdekében. Az elsőfokú adóhatóság 2010. január 20. és 2012. február 16. közötti időszakban több alkalommal hatósági átutalási megbízást bocsátott ki az adós felperes által vezetett bankszámlái terhére, összesen: 139 020 098 Ft összegben, azonban felperes a hatósági átutalási megbízások teljesítésének nem tett eleget.

[2] Az elsőfokú hatóság a 2012. július 17. napján kelt határozatával kötelezte a felperest mint hatósági átutalás teljesítésére köteles pénzforgalmi szolgáltatót, hogy 139 020 098 Ft átutalni elmulasztott fizetési kötelezettséget fizessen meg.

[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. október 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[4] Döntését a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 47. § (2) és (3) bekezdései, 79/A. § (1) bekezdése, 79/B. §-a, 79/D. §-a, 82/A. § (4) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 144. §-a, 152. § (1) bekezdése, 153. §-a alapján hozta meg.

[5] Indokolása szerint felperes a fellebbezésében előadta, hogy az adós és közötte 2005. június 27-én hitelszerződés jött létre, amely alapján fennálló követelései biztosítékaként javára, az adós szerződésben meghatározott számláira - amelyek megegyeznek a hatósági átutalási megbízással érintett számlákkal - óvadéki jog került alapításra. Így a számlákra befolyó összegek jóváírásuktól kezdődően a bank óvadékául szolgálnak.

[6] A felperes mellékletként csatolta a követelések feletti zálogjog és óvadék alapítására az adóssal megkötött szerződését, amelynek 5. pontja rendelkezik az óvadékról. A felek megállapodtak abban (5.1. pont), hogy az alapkövetelések kizárólag a banknál vezetett, a szerződés 1. függelékében felsorolt óvadéki számlákra történő jóváírással teljesíthetők. A számlákra (5.2. pont) - az alapkövetelésekből befolyó összegek és a számlák mindenkori egyenlege felett - az adós óvadéki jogot alapított a bank javára; ennek alapján a számlákra befolyó összegek jóváírásuktól kezdődően automatikusan a banki követelések biztosítékául szolgáló óvadéknak tekintendők. A számlák felett (5.5. pont) az adós a banki követelések teljes és végleges visszafizetéséig nem rendelkezhet.

[7] Az adóhatóság 19 átutalási megbízását a felperes nem teljesítette, és válaszleveleiben nem is értesítette az adóhatóságot arról, hogy az adós bankszámlái egyben óvadéki számlák is. A hatósági átutalási megbízások kibocsátása során nem volt megállapítható a bankszámlák óvadéki jellege, valamint a számlákra befolyó összegek mentessége, mivel a bank a számlákra beérkezett pénzeket nem kezelte elkülönítetten.

[8] A bankszámlakivonatok felülvizsgálata során ugyanakkor megállapítást nyert, hogy adós a pénzforgalmát az óvadéki szerződés szerinti számlákról bonyolította, onnan kifizetéseket is teljesített (pl.: munkabér, biztosítási és rezsiköltség), annak ellenére, hogy az óvadéki szerződés alapján a számlákra befolyó összegek jóváírásuktól kezdődően automatikusan a banki követelések biztosítékául szolgáló óvadéknak tekinthetők. A felperes az adósi utalásokat sem korlátozta a számlák óvadéki jellegére tekintettel, de az adóhatóság felé fennálló tartozás rendezése érdekében kibocsátott hatósági átutalási megbízásokat sem teljesítette.

[9] A pénzügyi intézmény végrehajtásban való közreműködése a Vht.-n alapuló jogszabályi kötelezettség, minden olyan tevékenységért és mulasztásért felelős, amellyel megszegi e törvény szerint rá háruló kötelezettséget. A felperes nem a Vht.-nak megfelelően foganatosította az általa kezelt összegre vezetett végrehajtást, sem az átutalási, sem a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az elsőfokú hatóság jogszerűen kötelezte az átutalni elmulasztott összeg megfizetésére.

[10] A felperes keresetében a hatóság határozatának megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését és fizetési kötelezettségei törlését kérte. Indokolása szerint a bankszámlákon szereplő pénz felett - mint óvadékként lekötött összegek felett - az adós nem bírt rendelkezési joggal, a számlákhoz semmilyen hozzáférése nem volt, azok a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pf.tv.) 21. § (2) bekezdése szerinti elkülönített bankszámlának minősültek.

[11] A felperes rögzítette keresetében, miszerint adós időről időre megkereste és kérte, hogy az óvadékból egy-egy meghatározott összeget bocsásson a rendelkezésére annak érdekében, hogy harmadik személyek felé fennálló tartozásait teljesíteni tudja. Az alperes által hivatkozott, a kérdéses számlákat érintő terhelések tehát nem az adós által benyújtott átutalási megbízásokon, illetve azok automatikus teljesítésén alapultak, hanem a számlatulajdonos eseti kérésein, amelyek teljesítése a felperes kizárólagos döntése volt.

[12] Az adóhatóság átutalási megbízásait az érintett bankszámlák óvadéki, illetve biztosítéki jellege miatt nem teljesítette.

Az Art. 153. §-ában foglaltak alapján nincs jelentősége a fizetési kötelezettség megállapítása szempontjából annak, hogy a hitelintézet teljesíti-e az adóhatóság irányába a Vht. 82/A. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét.

[13] A Vht. 79/D. §-a akként rendelkezik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adóst megillető, de szabad rendelkezése alól kikerült - ügyleti biztosíték céljára elkülönítve kezelt - pénzösszeg csak e meghatározott céllal összefüggő, illetve e meghatározott ügyletből eredő követelések fejében vonható végrehajtás alá.

[14] A hatósági átutalási megbízásokkal érintett bankszámlákon kezelt pénzösszegek megfeleltek a Vht. 79/D. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek, mivel a pénzösszegeket a bank kezelte, ügyleti biztosíték céljára elkülönítetten, azok az adóst illették meg, de a rendelkezése alól kikerültek.

[15] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[16] Indokolása szerint az óvadéki szerződés jellege tekintetében [Ptk. 270. § (1)-(2) bekezdések] nem foglalt állást, mivel nem polgári bíróságként vizsgálta a felperes és az adós közötti szerződést.

[17] Álláspontja szerint a Vht. 79/A. §-ában foglalt általános szabállyal szemben a Vht. 79/D. §-ában foglalt szűkítő feltétel jelen esetben nem alkalmazható. Nem volt konkrétan ugyanis megállapítható az, hogy a felperes által kezelt, az adós tulajdonát képező számlákon szereplő összegek kikerültek az adós rendelkezése alól, mivel a felperes jóváhagyásával, de azok felett az adós közvetve tudott rendelkezni, azokról utalás történt.

[18] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az ügy befejező tárgyalásán kiderült: a felperes azon állítása, miszerint más pénzforgalmi számlák is léteztek az adósnál, megalapozatlan volt, mivel a csatolt cégkivonat elemzése alapján megállapítást nyert, hogy az adós a tárgyidőszakban kizárólag a felperes által vezetett óvadéki szerződéssel érintett számlákkal rendelkezett. A felperes ügyfele: az adós pedig a felperes jóváhagyásával a pénzforgalmát ezekről a számlákról bonyolította.