AVI 2018.10.64 A fedett jogviszonyból eredő pénzösszeg átadása adóköteles, ha az adómentesség feltételei nem bizonyítottak [1995. évi CXVII. tv. 7. § (1) bek. c) pont]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2007-2011. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 10 833 286 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 6 454 350 Ft adóbírságot és 3 848 689 Ft késedelmi pótlékot állított meg. Az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapította meg, miután a vizsgált időszakra vonatkozóan rögzítette, hogy a felperes rendelkezésére álló pénzbevételek nem fedezték a vagyongyarapodásra és az életvitelre fordított kiadásait. Az adóhatóság vizsgálódása - többek között - kiterjedt O. K. magánszemélytől és a B. S. Ltd.-től (továbbiakban: Ltd.) kapott összegekre is. Mindkét esetben megállapította az összegek tényleges átvételét, azonban nézete szerint a folyószámla kivonatokból, az utalási bizonylatokból - az adózói állásponttól eltérően - utalások jogcíme nem volt megállapítható, emiatt az átadott pénzösszegek az adózó bevételét és ezáltal jövedelmét képezték.

[2] Az alperes határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát lényegében indokai megismétlésével helybenhagyta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében több indokkal támadta az adóhatóság megállapításait, a fenti két juttatás kapcsán állította, hogy azok jogcíme kölcsön volt, így jogszabálysértően járt el az alperes, amikor azokat adóztatandó bevételnek tekintette.

Az elsőfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperesi határozatot a kiegészített elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az O. K. kapott pénzösszeg vonatkozásában megállapította, hogy ez kölcsönként került a felperes részére átnyújtásra, de ennek a felperesi forrástáblában való szerepeltetése elmaradt. Az Ltd.-vel részéről átutalt összeg tekintetében pedig kifejtette, a felperes a határozat hatályon kívül helyezéséhez elégséges mértékben bizonyította, hogy az átutalt összegek jogcíme kölcsön volt. Az alperes nem tett meg mindent az összeg jogcímének tisztázására és ennek pótlására kötelezte az adóhatóságot.

[5] A jogerős ítéletnek az O. K. magánszemély és az Ltd. által nyújtott összegek kölcsönkénti minősítése ellen terjesztette elő az alperes felülvizsgálati kérelmét. Az alperes változatlanul nem vitatta, hogy ezen összegek átadásra kerültek a felperes részére, azonban azok bírósági jogi minősítését vitatta.

[6] A Kúria a Kfv.I.35.322/2015/4. számú végzésével a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben - a fenti két tétel tekintetében - az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalra utasította. Nézete szerint az elsőfokú jogerős bírósági ítélete jogszabálysértő volt, mert az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) alapján a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítését az adóhatóságra telepítette. Érvelése alapján, ha a bíróság megítélése szerint a bizonyítás eddigi eredménye nem elégséges a jogcím meghatározására, úgy a felperest kell további bizonyítékok előterjesztésére felhívni. Az e körben előterjesztett valamennyi felperesi bizonyítási indítvány teljesítése után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy eldöntse, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolta-e a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést.

[7] Az új eljárásban az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

[8] Az Ltd.-től kapott összegek tekintetében rögzítette, hogy ugyan a banki iratokból nem megállapítható az utalások jogcíme, de a kéthasábos formátumban csatolt angol és magyar nyelven készült kölcsönszerződés, valamint az okiratban foglaltak valós voltának alátámasztására lefolytatott bizonyítás igazolta a pénzösszeg átadásának jogcímét. A felperes, mint kölcsön kapó nyilatkozata, valamint a jelenlévő ügyleti tanúk vallomása egybehangzó volt a tekintetben, hogy a szerződés megköttetett az abban foglaltak szerint. Ellentmondást a vallomások és a felperes nyilatkozata között nem tárt fel, a banki adatok igazolták, hogy a kölcsön összege három részletben érkezett meg a felperes számlájára, így a szerződés tartalma szerint megvalósult. Érvelése szerint önmagában az a tény, hogy a banki bizonylatokon információ nem állt rendelkezésre az összegek átutalásnak jogcímére, nem cáfolják azt a tényt, hogy ezen összegek jogcíme kölcsön volt. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóságnak lehetőség lett volna jogsegély keretében adatok beszerzésére, ezt elmulasztotta. Az okirati bizonyíték hitelessége a perben nem dőlt meg és e körben értékelésre került a felperes által 2016. február 2. napján csatolt, a kölcsönnyújtó cég ügyvezetőjének nyilatkozata is. Miután a kölcsön a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 7. § (1) bekezdés c) pontja szerint nem adóköteles, így jogszabálysértően járt el az adóhatóság, amikor ezen összeg után jövedelemadó fizetési kötelezettséget állapított meg.

[9] A felperes és O. K. között 2008. május 16. napján megkötött kölcsönszerződés tekintetében álláspontja szerint a felperes és az ügyleti tanúk vallomása alapján annak kölcsön jogcíme megállapítható volt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem