ÍH 2013.64 A KÖZÉRDEK SÉRELMÉNEK MEGÁLLAPÍTHATÓSÁGA - A TÖRVÉNYELLENESNEK ÍTÉLT ÖNKORMÁNYZATI RENDELET ESETÉBEN A KÚRIA ÖNKORMÁNYZATI TANÁCSÁHOZ FORDULÁS LEHETŐSÉGE - ÜGYÉSZI PERINDÍTÁS ESETÉN A KERESETI KÉRELEM CÉLJA - AZ ÉRVÉNYTELEN SZERZŐDÉS HATÁLYOSSÁ NYILVÁNÍTÁSÁNAK FELTÉTELE AZ ÜGYÉSZ ÁLTAL INDÍTOTT PERBEN

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.25087/2011., Fővárosi Törvényszék P.25087/2011/19., Fővárosi Ítélőtábla Pkf.26198/2012/1., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20498/2013/3. (*ÍH 2013.64*), Kúria Pfv.21156/2013/7.

***********

I. Az önkormányzati vagyon értékesítése során a közpénzekkel való hatékony és ellenőrizhető gazdálkodás megteremtése érdekében hozott, így a verseny tisztaságának biztosítását szolgáló garanciális szabályok megsértése a közérdek sérelmét önmagában megvalósítja, ezért az ügyész kereset-indítási jogát megalapozza.

II. Ha az államháztartás alrendszeréhez tartozó vagyon elidegenítésére azért került sor a törvényben előírt versenyeztetési eljárás nélkül, mert a helyi önkormányzat Vagyonrendelete ezt megengedte, a bíróságnak lehetősége van arra, hogy a szerződés érvénytelensége iránt indított perben a Kúria Önkormányzati Tanácsához forduljon az önkormányzati rendelet törvényellenességének és a perben való alkalmazhatatlansága megállapítása érdekében.

III. Az érvénytelenség jogkövetkezményének az alkalmazását az ügyész kizárólag abban az esetben kérheti alappal, ha az a közérdekben okozott sérelem orvoslását szolgálja; ebben a körben őt terheli a bizonyítás. Az eredeti állapot egyoldalú helyreállítása esetén ez a cél csak akkor valósul meg, ha reális lehetőség nyílik a teljes elszámolásra.

IV. Az ügyész által előterjesztett kereset esetén a szerződés hatályossá nyilvánításának nem képezheti akadályát, hogy a szerződést kötő alperesek mindegyike tiltakozik ezen megoldás ellen, mert a kereset célja a közérdekben okozott sérelem orvoslása. Kérelem, illetve az annak alapjául szolgáló tényelőadás hiányában azonban a hatályossá nyilvánításra - az alperesek közötti elszámolásra, a szolgáltatások közötti értékegyensúly helyreállítására és ezáltal a közérdeksérelem orvoslására - a bíróságnak nincs lehetősége [Ptké. 36/A. § a) pontja, Áht. 1. § (1) bek., 108. § (1) bek., Ptk. 237. § (1), (2) bek., 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény].

A II. rendű felperes a Ptké. 36/A. §-a szerint előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperesek által a Budapest, X. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanra megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségét a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján jogszabályba ütközés miatt, és az eredeti állapot helyreállításaként rendelkezzen a II. rendű alperes tulajdonjogának törléséről, az I. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzéséről. Állította, hogy a szerződés az államháztartásról szóló és jelen ügyben alkalmazandó 1992. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Áht.) 108. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat sérti a versenytárgyalás elmulasztása miatt figyelemmel arra is, hogy az I. rendű alperes képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában lévő vagyonnal való gazdálkodás és rendelkezés szabályairól szóló 25/2004. (V. 25.) rendelete (továbbiakban: Vagyonrendelet) 16. §-ának (4) bekezdése, amely a versenyeztetési eljárás mellőzésére lehetőséget ad, az Áht. fenti rendelkezésébe ütközik. A jogügyletre egyébként az I. rendű alperes képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének feltételeiről szóló 38/2000. (XII. 12.) rendeletében (továbbiakban Lakásrendelet) foglaltakat kell alkalmazni, így a 9. § (3) bekezdése szerint az adásvételre csak kijelölés alapján kerülhetett volna sor. Nem tartották fenn a felek az eladó tulajdonjogát a bérlők bérleti jogviszonyának megszüntetéséig [Lakásrendelet 10. § (1), (3) bekezdés], és a megállapodás sértette a bérlők elővásárlási jogát (Lakásrendelet 31. §), illetve a nyugdíjas bérlők jogait [a lakások és helyiségek bérletéről, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lakástörvény) 50. § (2) bekezdés] is. A szerződés közérdekbe ütközése körében kifogásolta a vételár kialakításának módját, mert álláspontja szerint az I. rendű alperes átvállalta a vevő 240 000 000 forintos felújítási költségét, és nem lett volna lehetőség a 660 000 000 forintos, a bérleti jogviszonyok megszüntetésével kapcsolatos költségek elszámolására sem. Állította, hogy a törvényi garanciák betartása nélkül, a nyilvánosság, az átláthatóság követelményének megsértésével az államháztartás kárára bekövetkező vagyoncsökkenés nyilvánvalóan a közérdek sérelmével jár.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Vitatták a szerződés semmisségét és az ügylet közérdekbe ütköző jellegét. Kifejtették, hogy a Vagyonrendelet alapján lehetőség volt a pályáztatás mellőzésére, mert a bérlőkkel való megállapodás költségei, valamint a felújítás ellenértéke nem volt meghatározható. Nem értettek egyet azzal, hogy az ügyben a Lakásrendeletet kellene alkalmazni. Hivatkoztak arra, hogy a Fővárosi Vagyonátadó Bizottság (továbbiakban: VÁB) határozata folytán a társasházzá alakításra és ebből következően a lakásonkénti értékesítésre nem nyílt lehetőség, ilyen módon a bérlők elővásárlási joga sem sérülhetett. Ellenezték, hogy a bíróság a szerződést hatályossá nyilvánítsa. Az I. rendű alperes kifejtette, hogy a II. rendű alperes milliárdos ráfordítását nem lenne képes megtéríteni. Utalt arra, hogy a II. rendű alperes valamennyi bérlővel megegyezett, nem vitásan végzett felújítási munkákat, és az ingatlan lényegében kiürített állapotú. A II. rendű alperes álláspontja szerint az eredeti állapotnak a II. rendű felperes által kért részleges visszaállítása ütközne közérdekbe.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében megállapította, hogy a perbeli ingatlanra az I-II. rendű alperes között 2004. június 24. napján létrejött és 2004. július 19. napján módosított adásvételi szerződés érvénytelen, semmis. A szerződéseket érvényessé nyilvánította, így mellőzte a II. rendű alperesi tulajdonjog törlését és az I. rendű alperest illető tulajdonjog visszajegyeztetését, e körben elutasítva a II. rendű felperes kereseti kérelmét. Egyidejűleg rendelkezett a perfeljegyzés törlése iránt.

Az I. rendű felperes és a II. rendű alperes 2012. február 10. napján létrejött egyezsége bírósági jóváhagyására irányuló kérelem teljesítését megtagadta, és a pert az I. rendű felperes, valamint az I-II. rendű alperesek között megszüntette.

Határozatában tényként állapította meg, hogy a perbeli ingatlant az 1991. évi XXXIII. törvény 30. §-ának (1) bekezdésére utalással a VÁB mint korlátozottan forgalomképes, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal hozzájárulásával elidegeníthető ingatlant adta az I. rendű alperesi önkormányzat tulajdonába. A tulajdonosváltozás 1996. április 13-ai hatállyal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került csakúgy, mint az ingatlan műemléki jellege. A VÁB határozata tartalmazta egyebek mellett azt is, hogy az ingatlan lakásonkénti elidegenítése, társasházzá alakítása nem lehetséges. Az I. rendű alperes a tulajdonát bérbeadás útján hasznosította. A Lakásrendeletben foglaltaktól való eltérés szándékával is alkotta meg a Vagyonrendeletet. Ezzel egyidejűleg megbízást adott a perbeli ingatlan forgalmi értékének és felújítási költségének megállapítására. A megbízott az ingatlan értékét 1 200 826 000 forintra becsülte azzal, hogy ez az összeg nem tartalmazza az épületben található és annak elidegeníthetetlen részét képező műalkotások, belső burkolatok, berendezések művészettörténeti, iparművészeti és várostörténeti értékét. Rögzítette, hogy az átlagosnál jelentős mértékben jobb alapanyagok felhasználásával, kiemelt gondossággal jött létre a palota, és a kivitelezőket is nagy körültekintéssel válogatták. A képzőművészeti, iparművészeti alkotásokat olyan neves művészek készítették, mint Lotz Károly festőművész, Thék Endre műbútorasztalos, Forgó István üvegművész, Pucher József építőmester, Szondház és Szabó épületszobrászok. Kiemelte a belső terek közül az első emeleten elhelyezkedő egykori Saxlehner-lakást, amelyet az I. rendű felperes Postamúzeumként hasznosított. Utalt arra, hogy annak gazdag belső kiképzése nem csak megmaradt, hanem restaurálásra került, és a lakás berendezései iparművészeti védettség alatt állnak.