A Fővárosi Törvényszék Pf.633897/2014/4. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 209. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. §, 213. §, 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 42. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Szakács Katalin, Trabach Lea, Turbucz Zoltán

A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság

42.Pf..../2014/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a dr. Némethi Gábor ügyvéd (....) által képviselt

I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe.) I. r.

II.rendű felperes neve (II.r. felperes címe.) II. r.

III.rendű felperes neve (III.r. felperes címe.) III. r. és

IV.rendű felperes neve (IV.r. felperes címe.) IV. r. felperesnek

a dr. Bagi János Zoltán ügyvéd (....) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2014. február 7. napján kelt 3.P.../2013/13. számú ítélete ellen a felperesek által 15. számon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 63.500,- (hatvanháromezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak külön felhívásra 626.180,- (hatszázhuszonhatezer-száznyolcvan) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a felperesek végrehajtás megszüntetése iránti keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket a le nem rótt 469.500,- Ft kereseti illeték egyetemleges megfizetésére az államnak, valamint kötelezte őket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 100.000,- Ft perköltséget.

Indokolásában megállapította, hogy I. r. felperes mint adós, a II-IV. r. felperesek mint adóstársak és alperes mint hitelező között 2008. február 27-én svájci frank alapú kölcsönszerződés jött létre, melynek alapján alperes 35.742,07 svájci frank kölcsönt nyújtott a felperesek részére. A kölcsön biztosítására zálogjogot és vételi jogot kötöttek ki. Alperes 2012. november 5-én felmondta a kölcsönszerződést, majd tekintettel arra, hogy a felperesek a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségük megfizetésére közjegyző előtt egyoldalú kötelezettségvállalásra irányuló nyilatkozatot tettek, az alperes kérelmére a közjegyző a közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal látta el, mely alapján I., II. és III. r. felperesekkel szemben végrehajtások indultak. Felperesek ezen végrehajtások megszüntetését kérték, az elsőfokú bíróság azonban a keresetet nem találta alaposnak. Elsőként azt vizsgálta, hogy a felek által kötött szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik-e. Ebben a tekintetben rámutatott, hogy a jóerkölcs fogalmát a Polgári Törvénykönyv nem határozza meg, így azt a bírói gyakorlat alakította ki. A közerkölcs fogalmába azok a szabályok sorolhatók, amelyeket a társadalom általánosan elfogad, a közerkölcs a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A szerződéses szabadság tehát nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés megkötésekor tömegesen előforduló deviza alapú kölcsönszerződések a megkötésükkor nyilvánvalóan nem sértették súlyosan a társadalom általánosan elfogadott erkölcsi normáit. Felperesek nem igazolták azon állításukat, hogy az árfolyamváltozás alperesre nézve kedvező irányának kialakulásában az alperes bármilyen szerepet játszott volna, ez köztudomásúlag több, részben előre nem látható gazdasági tényező eredménye volt, az árfolyamváltozás kockázata nem csak a felpereseket, de az alperest is terhelte, a jóerkölcsbe ütközés megállapítása ezen sem alapulhat. Utalt a Kúria 6/2013 Polgári jogegységi határozatára, mely szerint az adós célja a devizaalapú kölcsönszerződések megkötésekor az volt, hogy forint-kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb mellett jusson kölcsönhöz, erre pedig csak úgy volt lehetőség, ha devizában adósodik el, ami egyben azt jelentette, hogy vállalta az árfolyamváltozás kockázatát. Az árfolyam kockázatot az adós szempontjából kiegyenlíthette az az előny, ami az alacsonyabb kamatban és törlesztőrészletben mutatkozott. Megjegyezte ezen túlmenően azt is, hogy az alperes az árfolyamváltozás lehetőségéről és ennek a törlesztőrészletre gyakorolt hatásáról tájékoztatta a felpereseket. Ebben a tekintetben rámutatott arra is, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, az ügyfél által aláírt kockázat feltáró nyilatkozatnak pedig tartalmaznia kell az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre. A felperesek a kölcsönszerződés aláírásával tudomásul vették, hogy alperes teljes körű tájékoztatást nyújtott az I. r. felperes által külföldi devizanemben felvett hitelhez kapcsolódó árfolyamkockázat vonatkozásában, ennél több kötelezettség pedig nem terhelte az alperest. Megjegyezte, hogy egyébként a tájékoztatási kötelezettség megsértéséhez sem a Ptk., sem a Hpt. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét. Rámutatott arra is, hogy az éppen aktuális árfolyam nem a kölcsön költsége, hanem a törlesztőrészletek számításának módja, ezért erre nem vonatkozik az alperes becslési kötelezettsége, erre tekintettel álláspontja szerint a szerződésnek nem kellett tartalmaznia költségként a folyósítási és visszafizetési árfolyam különbözetét. Ezen túlmenően álláspontja szerint a szerződés felperes hivatkozásával szemben tartalmazza a fizetések más devizanemre, jelen esetben forintra történő átszámításánál figyelembe vett devizaárfolyam érvényességének napját, felperesek megismerték a szerződés mellékletét, amelyben rögzítették az egyes törlesztőrészletek esedékességének időpontját, azok svájci frankban meghatározott tőke és kamat tartalmát. Álláspontja szerint nem ütközik jogszabályba azon szabályozás, hogy az alperes bázis árfolyamot jelölt meg, mely alapján a kölcsön visszafizetése során a svájci frankot forintra számolják át. Ezen túlmenően álláspontja szerint azon tény, hogy esetlegesen nincs meghatározva, hogy a bank mely svájci frank középárfolyama az elszámolás alapja, nem alapítja meg a teljes szerződés semmisségét. Megjegyezte azt is, hogy nem szükségszerű, hogy egy bank adott napon több árfolyamot jegyez, és maguk a felperesek sem hivatkoztak arra, hogy az alperes az adott napra eső árfolyamok közül a kedvezőtlenebbet alkalmazva, hátrányosabb helyzetbe hozta volna a felpereseket. Ugyanakkor álláspontja szerint több árfolyam esetén az adott napra eső összes árfolyam számtani közepét alapul véve meg lehet állapítani a pontos árfolyamot. Megjegyezte azt is, hogy amennyiben a bíróság érvénytelenségi okot állapított volna meg, az sem vezethetett volna a végrehajtás megszüntetéséhez, hiszen a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy van-e mód a szerződés hibájának orvoslására, és a bíróságoknak különösen arra kell törekedniük, hogy kiküszöböljék az érvénytelenség okát, és a szerződést érvényesség nyilvánítsák. Felperesek által hivatkozott indokok fennállása esetén is tehát legfeljebb a szerződés részleges érvénytelensége lenne megállapítható, ez pedig a végrehajtás megszüntetését nem eredményezné.