A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30441/2008/8. számú határozata szerződés hatálytalanságának megállapítása tárgyában. Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.630749/2005/29., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20469/2008/4., *Kúria Gfv.30441/2008/8.* (BH+ 2009.6.269)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.441/2008/8.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Szűcs Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Szénási Péter ügyvéd I. rendű, dr.Molnár Éva ügyvéd által képviselt IV. rendű alperesek ellen kölcsön visszafizetése és szerződések hatálytalanságának megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 2.P.630.749/2005. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.469/2008/4. számú ítéletével befejezett perében - amelybe dr. Papp Sándor ügyvéd által képviselt beavatkozó a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott, - az említett számú másodfokú határozat ellen az I.r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán 2009. február 3-án tartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.469/2008/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 680.000 (Hatszáznyolcvanezer) forint felülvizsgálati perköltséget és az államnak külön felhívásra 1,866.000 (Egymillió-nyolcszázhatvanhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje 1991. augusztus 27-e és 1992. március 17-e között 4 alkalommal összesen 31,100.000 Ft kamatmentes kölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek az egyes összegekről készült, az I. r. alperes által írt és aláírt okiratok szerint az ott meghatározott lejáratokra. Az I. r. alperes a kölcsönt lejáratkor nem fizette vissza.

A felperes jogelődje a kölcsönszerződésekből eredő igényét 1993. február 19-én fizetési meghagyással érvényesítette. Az alperesek ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 2.P.25.094/1999/9. számú ítéletében az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta. A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott Pf.VI.26.532/2000/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság a Pf.VI.24.632/2005/2. számú végzésével megállapította, hogy a per a felperesi jogelőd halála miatt 1993. október 15-én félbeszakadt, ezt követően minden perbeli cselekmény - közöttük az első- másodfokú bírói ítéletek is - hatálytalan. Döntését azzal indokolta, hogy a felperesi jogelőd holtnak nyilvánítása iránt eljárás indult, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság nevezettet a 21.Pk. 51.593/2003/34. számú, 2004. szeptember 20-án kelt végzésével holtnak nyilvánította. A halál bekövetkezésének időpontjául 1993. október 15-ét határozta meg.

A közjegyző a felperesi jogelőd hagyatékát a 2005. július 22-én kelt és július 26-án jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzésével adta át a felperesnek. A felperes 2005. szeptember 28-án felperesi jogutódként perbelépett és az I. r. alperest a jogelődje által keresetbe vett összegben és járulékaiban kérte kölcsön jogcímén marasztalni.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő, érdemben pedig azzal védekezett, hogy a kölcsönszerződés nem közötte és a felperesi jogelőd, hanem a felperesi jogelőd és az időközben elhalálozott perben nem állt ZGy között jött létre, maga csak mint a Z megbízottja járt el.

Fazekas István a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében a perbe beavatkozott.

Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 2.P.630.749/2005/29. számú ítéletében az I. r. alperest kölcsöntatozás címén 31,100.000 Ft tőkében, annak késedelmi kamataiban és a perköltségekben marasztalta.

A Fővárosi Ítélőtábla az I. r. alperes fellebbezése folytán hozott 3.Pf.20.496/2008/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta az alperes érvelését, miszerint az eljárás félbeszakadásának időtartama alatt a Pp. 112. §-ának (2) bekezdése szerint a beavatkozás engedélyezése iránti kérelem előterjesztése valamint a beavatkozásnak a bírósági megengedése is hatálytalan volt. A félbeszakadás megszűnése után a beavatkozó újabb kérelmet nem terjesztett elő és ezt az elsőfokú bíróság nem észlelte. Mivel a beavatkozó képviselője a tárgyalásokon megjelent, ott nyilatkozatokat tett, - amit az alperes nem kifogásolt - az eljárási szabálysértés nem tekinthető olyan súlyúnak, ami az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolttá tenné.

Az I. r. alperes elévülési kifogása tekintetében megállapította, hogy a felperes követelésének elévülése nem következett be. Kifejtette, hogy a Pp. 111. §-ának (1) bekezdésében írt, az eljárás félbeszakadásával az eljárási határidők szakadnak meg és a Pp. 112. §-ának (1) bekezdése szerint ezek kezdődhetnek újra. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerinti határidő azonban anyagi jogi határidő, amely mindaddig nyugszik, amíg a jogosult az igényét nem tudja újból érvényesíteni. A perbeli esetben az elévülés nyugvása a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének időpontjában 2005. július 26-án megszűnt. Ettől az időponttól kezdődően a felperesi jogutód perbelépéséig - 2005. szeptember 28-áig - a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében írt egy éves jogérvényesítési határidő nem telt el, ezért az elévülés nem következett be. Ugyanígy telt el az egy év a jogelőd holttá nyilvánításának napjától - 2004. október 27-étől - sem a felperesi jogutód perbelépésének időpontjáig, ezért az elévülés akkor sem következett volna be, ha annak kezdő időpontját a jogelőd holttá nyilvánításának napjában kellene megállapítani.

Annak, hogy a felperes mikor kezdeményezte a jogelőd holttá nyilvánítását a másodfokú bíróság nem tulajdonított jogi jelentőséget, és annak sem, hogy a felperes együttműködött-e a hatóságokkal, ezért szükségtelennek ítélte az államigazgatási ügy előadójának tanúkénti kihallgatását.