3261/2014. (X. 20.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben kérte a Kúria Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Indítványozta azt is, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján vizsgálja meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 20. § (2) bekezdésének első mondata, "az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy" szövegrészének, valamint a 21/A. § (3) bekezdése második mondat "Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen perújításnak nincs helye" mondatrészének Alaptörvénnyel való összhangját.
[3] A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó jogi személy az adós kérelmére 2011. május 11-én elrendelt csődeljárásban hitelezőként járt el. A csődeljárás során az adós és a hitelezők között létrejött csődegyezséget 2012. május 2-án a Fővárosi Törvényszék a 9.Cspk.01-11-000024/64. számú végzésével jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Az elsőfokú bíróság végzése ellen előterjesztett fellebbezés eredményeként a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 11.Cspkf.43.626/2013/3. számú végzésében az elsőfokú bíróság 9.Cspk.01-11-000024/64. számú végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. Döntését - többek között - azzal indokolta, hogy a csődegyezség tartalmában nem felelt meg a Cstv. rendelkezéseinek, mivel az a hitelezők igényérvényesítési jogaikról való általános és teljes joglemondását tartalmazta, ezáltal az a végzés meghozatalakor hatályos Polgári törvénykönyvben rögzített joggal való visszaélés tilalmába ütközik. A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria a Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzésében a Fővárosi Ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság 9.Cspk.01-11-000024/64. számú végzését helybenhagyta. A Kúria végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a csődegyezség elfogadása nem minősíthető joggal való visszaélésnek, mert nem az igennel szavazó hitelezők kényszerítették joggal való lemondásra az azzal egyet nem értő kényszeregyezséges hitelezőket, hanem a Cstv. 20. § (2) bekezdése, amely szerint az egyezség kiterjed rájuk is, amennyiben az adós megkapja a hitelezők szavazatának a Cstv. 20. § (1) bekezdésében meghatározott arányát.
[4] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Panaszában azt kifogásolta, hogy a Kúria jogértelmezése - és a Cstv. 20. § (1) bekezdése - lehetővé teszi, hogy "a hitelezők lemondjanak jogaikról (eljárási jogérvényesítésről), és ez azokra is kiterjed, akik kisebbségben maradtak (azaz ebbe nem egyeztek bele)". Ez az értelmezés, valamint a Cstv. támadott rendelkezése meglátása szerint amellett, hogy "jelentős anyagi veszteséget eredményez a kisebbségben maradt hitelezők részére", több alaptörvényi rendelkezésbe ütközik.
[5] A panaszos a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésével összefüggésben azt is kifogásolta, hogy a kisebbségben maradt hitelezők nem élhetnek jogorvoslattal az egyezséget jóváhagyó végzés ellen. Az indítványozó, bár elsődlegesen a Kúria végzésének megsemmisítését kérte, alkotmányjogi panaszában leginkább azt kifogásolta, hogy a Cstv. támadott rendelkezései alaptörvény-ellenesek.
[6] Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a Kúria sérelmezett végzése, valamint a Cstv. támadott rendelkezései sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[8] 3.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, továbbá jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[10] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[11] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó Abtv. 27. §-át, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a Kúria végzésének megsemmisítésére is.
[12] Az indítványozó ezzel összefüggésben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, a XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott.
[13] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, 1657, 1658-1659.; legutóbb megerősítve: 3142/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [26]). Tekintettel arra, hogy az indítványozó a jogbiztonság sérelmét nem e két kivételes esetre való hivatkozással állította, az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésre hivatkozással nem lehetett befogadni.
[14] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság korábban már rámutatott arra, hogy az Alaptörvény e rendelkezése a hatósági, s nem a bírósági eljárásokra vonatkozik (3181/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [40]; 3193/2013. (X. 22.) AB végzés; Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság azt is megállapította már, hogy bírósági hatáskörbe tartozó eljárás során az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését érintő jogsérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhet (3181/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [40]). Erre figyelemmel megállapítható, hogy a panasz ezzel az alaptörvényi rendelkezéssel kapcsolatban nem vizsgálható.
[15] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére is. A panaszos indítványa az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására küldött kiegészítő indítványában foglaltak ellenére sem felel meg a határozott kérelem minden feltételének. A panaszos nem indokolta az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának megfelelően, hogy a Kúria végzése miért és mennyiben sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, így az alkotmányjogi panasz e tekintetben sem volt befogadható.
[16] 3.3. Az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján az indítványozó kérte a Cstv. 20. § (2) bekezdésének első mondata, "az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy" mondatrészének, valamint a 21/A. § (3) bekezdése második mondat "Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen perújításnak nincs helye" mondatrészének megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság korábban rámutatott arra, hogy az Abtv. 28. § (1) bekezdésére való hivatkozás nem minősül önálló indítványi elemnek, így nem dönt külön e kérelem befogadása tárgyában (3161/2014. (V. 23.) AB végzés, indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság így jelen indítvány esetében sem vizsgálta az Abtv. 28. § (1) bekezdésére alapozott másodlagos kérelem befogadási feltételeinek fennállását.
[17] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Budapest, 2014. október 14.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/283/2014.