BH 1994.3.129 Művészi fényképek felhasználására az alakiságok megsértésével kötött érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánításánál irányadó szempontok [Ptk. 217. § (1) bek., 237. § (2) bek., 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 27. §, 53. § (1) bek., 8/1970. (VI. 24.) MM. r. 2. § (4) bek.].

A felperes és az alperes között művészi fényképek felhasználására vonatkozóan a szerződés részben szóban, részben ráutaló magatartással jött létre. Az 1969. évi III. törvény (Szjt.) 27. §-a alapján azonban a felhasználói szerződést írásban kell megkötni. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott, a 4/I988. (II. 12.) MM rendelettel módosított 8/1970. (VI. 24.) MM rendelet (R.) 2. §-ának (4) bekezdése. Az írásbeliség elmaradása miatt a felhasználói szerződés mint az alakiság megsértésével kötött szerződés az Szjt. 3. §-a szerint alkalmazandó Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése alapján semmis. A semmiség miatt tehát a felek jogviszonyát az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésének megfelelően kell elbírálni.

Téves az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, amely szerint az alakiság megsértése miatt semmis szerződés esetén az alperes a felhasználásra nem szerzett jogot, így az Szjt. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a szerzői díjért helytállni. E jogszabály alkalmazásának csak akkor van helye, ha a szerző a felhasználásról nem tudott, azt nem engedélyezte, nem akarta, vagy az ellen kifejezetten tiltakozott. A perbeli esetben erről szó sincs, hiszen a felperes éppen a közzététel, a felhasználás érdekében alkotta meg művét, és bocsátotta azt - ismerősén keresztül - a felhasználó rendelkezésére. Nem jogosulatlan felhasználásról van tehát szó, hanem semmis szerződésről.

A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése értelmében ha a szerződéskötés előtti helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás megtérítéséről. A perbeli esetben tehát azt kellett megállapítani, hogy a felperesnek a minőségileg kifogástalan 9 db felhasznált művészi fénykép után milyen szerzői díj jár, hiszen a szerződéskötés előtti állapot nem állítható helyre.