A Debreceni Ítélőtábla Pf.20254/2019/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 58. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 1. §, 129. §, 131. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82. §, 83. §, 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet (Znyr.) 5. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Gárdosi Judit, Molnár Tibor Tamás, Veszprémy Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.21659/2018/30., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20254/2019/9.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.254/2019/9. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. H. T. jogtanácsos által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 10.P.21.659/2018/30. számú ítélete ellen a felperes részéről 31. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 8 750 000 (nyolcmillió-hétszázötvenezer) forintot, valamint ezen összeg után 2018. február 23. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, továbbá 322 630 (háromszázhuszonkétezer-hatszázharminc) forint elsőfokú perköltséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 760 807 (hétszázhatvanezer-nyolcszázhét) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A felperes és - az azóta felszámolt - S. N. Kft. (a továbbiakban: az adós) 2008. május 6. napján folyószámlahitel szerződést, valamint ennek biztosítására keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogszerződést, keretbiztosítéki ingó jelzálogszerződést és keretbiztosítéki ingatlan jelzálogszerződést kötöttek. Az adós fizetési kötelezettségeinek további biztosítékaként a felperes, továbbá az adós ügyvezetője: K. J., és az ő felesége: dr. T. Z. E. (ez utóbbi személy a továbbiakban: a kezes) között 2008. május 6. napján keretbiztosítéki ingatlan jelzálogszerződés és készfizető kezességi keretszerződés jött létre. Bár e szerződések megkötésére két ügyleti tanú aláírásával megerősített magánokiratban került sor, azokat - a 2008. május 6-án létrejött többi megállapodással együtt - e napon az alperes 3....-0/..8/2008/0. szám alatt közjegyzői okiratba is foglalta.

[2] A felperes 2011. július 1. napján végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő a kezessel szemben. E kérelem folytán az alperes e napon végrehajtási záradékkal látta el az általa kiállított közjegyzői okiratot, így a kezes ellen végrehajtás indult, amelyet ...9.V...6/2011. szám alatt R. L. önálló bírósági végrehajtó vezetett.

[3] A kezes 2015. június 29-én pert indított a végrehajtás megszüntetése iránt. Arra hivatkozott, hogy a végrehajtás alapját képező közjegyzői okirat nem közokirat, hiszen azt az alperes nem olvasta fel, ezért a végrehajtás tárgyát képező követelés érvényesen nem jött létre. A felperes - e per alpereseként - a kereset elutasítását kérte.

[4] A Miskolci Járásbíróság a 2015. december 7. napján kelt P.22.118/2015/25. számú ítéletével a végrehajtást megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a kezes részére 500 000 Ft elsőfokú perköltséget, az államnak pedig 1 500 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket. A határozatát azzal indokolta, hogy a kezes - nem vitásan - a szerződéskötés napján 14 óra 30 perckor érkezett meg az alperes közjegyzői irodájába, aki - ezt igazoló tanúsítványok szerint - a vagyon terhelő zálogjogot 15 óra 32 perckor, a keretbiztosítéki ingózálogjogot pedig 15 óra 38 perckor jegyezte be a zálogjogi nyilvántartásba. A kezes által csatolt nyelvészeti magánszakvélemény alapján e két időpont között nem lehetett felolvasni a 33 oldalas közjegyzői okiratot, hiszen ahhoz gyors, ütemes felolvasás esetén 2 óra 45 percre, normál tempójú, megfelelően tagolt, értelmezési szüneteket is tartalmazó felolvasás mellett pedig 5 óra 30 percre lett volna szükség. Megállapította, hogy jelen per felperese nem csatolt olyan bizonyítékot, amely alkalmas lett volna e szakvélemény bizonyító erejének megkérdőjelezésére. Kitért arra is, hogy a felolvasás semmiképpen sem történhetett úgy, ahogy azt a per során tanúként kihallgatott közjegyző - jelen per alperese - és dr. O. É. közjegyző-helyettes állították. E vallomások szerint ugyanis a zálogjogokat már a felolvasás befejezése előtt rögzítették a zálogjogi nyilvántartásban, amelyre azért volt szükség, mert e jogokat a szerződéskötés napján mindenképp nyilvántartásba kellett venni, a nyilvántartást pedig 17 órakor lezárták. Amennyiben azonban - e vallomásokkal egyezően - egy oldal felolvasása valóban csupán 2, illetve 2 és fél percig tartott, akkor a közjegyző - jelen per alperese - 15 óra 32 percig már felolvasott 33-ból 22 oldalt, így a zálogjogokat 17 óráig a fennmaradó 11 oldal felolvasása után is kényelmesen rögzíteni tudta volna a nyilvántartásban, nem volt indok tehát arra, hogy mindezt a felolvasás befejezése előtt tegye meg.

[5] A Miskolci Járásbíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyen lerótt 2 500 000 Ft fellebbezési illetéket. E fellebbezés folytán a Miskolci Törvényszék a 2016. március 3-án kelt 2.Pf.20.129/2016/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a kezesnek 300 000 Ft másodfokú perköltséget. A határozatának indokolásában visszautalt az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokra, amelyeket azzal egészített ki, hogy a felolvasás kezdő időpontja - a kezes által állított 5 perces várakozásra is figyelemmel - 14 óra 35 perc volt. Ehhez képest az okiratot a közjegyző - jelen per alperese - által állított olvasási sebesség mellett 16 óra 35 percre fel lehetett volna olvasni, így a zálogjogokat 17 óráig valóban be lehetett volna jegyezni a nyilvántartásba, a közjegyző és a helyettesének ezzel ellentétes tanúvallomása tehát nem volt elfogadható. Kitért arra is, hogy a magánszakvélemény aggályosságát a felperes nem igazolta, így nem kellett tájékoztatni őt arról, hogy új szakértő kirendelését kérheti.

[6] A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyen lerótt 3 500 000 Ft felülvizsgálati illetéket. E felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria a 2017. június 21-én kelt Pfv.I.21.325/2016/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a kezesnek 100 000 Ft felülvizsgálati költséget. A határozatát azzal indokolta, hogy a közjegyzői iroda munkatársainak tanúvallomása - a másodfokú határozatban kifejtett helyes indokok miatt - nem volt alkalmas a magánszakvélemény megállapításainak megcáfolására. Utalt arra is, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes még úgy nyilatkozott, hogy a magánszakvélemény megdöntése érdekében szakvéleményt kíván benyújtani, mindezt azonban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 141. §-ának (2) és (6) bekezdéseire történt figyelmeztetés ellenére sem tette meg, így e magánszakvélemény aggályosságát nem tudta bizonyítani.