3032/2014. (III. 3.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.35.475/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Kúria - felülvizsgálati eljárásban hozott - Kfv.IV.35.475/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, melyben kérte a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.Kpk.29.698/2013/3. szám alatti végzésének felülvizsgálatát. A felülvizsgálati kérelmet a Kúria hivatalból elutasította, mert álláspontja szerint annak érdemi elbírálására nincs lehetőség. A Kúria az indoklásban rámutatott arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdésének l) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye, ha azt törvény kizárja. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 3. § (4) bekezdése szerint a bíróság lényeges eljárási szabálysértés esetén a közigazgatási végzést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra vagy az eljárás folytatására kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja. A bíróság végzése ellen további jogorvoslatnak helye nincs. E jogszabályi rendelkezések értelmezésével alakította ki a Kúria a felülvizsgálati kérelmet elutasító álláspontját.
[3] Az indítványozó azt állította, hogy a Kúria ítélete ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, mely előírja: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részlehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni". Sérelmezte, hogy a Kúria a Módtv. 3. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést "indokolatlanul (jogalap nélkül) kiterjesztő módon értelmezte, amely sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot". Utalt az Alaptörvény 28. cikkére is, azzal összefüggésben, hogy véleménye szerint a Kúria jogértelmezése a jogalkotó által szándékolt céllal ellentétes. Álláspontja szerint a Kúria tévedett, amikor a "további jogorvoslatnak helye nincs" törvényi rendelkezést a rendkívüli jogorvoslatnak minősülő felülvizsgálati kérelemre is kiterjesztette.
[4] 2. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
[5] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A Kúria határozatát az indítványozó 2013. október 18-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt 2013. december 6-án érkeztették a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, ezért a panasz határidőben beérkezettnek tekinthető.
[6] A panasz megfelel továbbá az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését, a támadott bírói döntést, tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, és kifejezett kérelmet a Kúria megtámadott végzése megsemmisítésére.
[7] 3. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
[8] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti tartalmi követelményeket.
[9] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[10] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepel.
[11] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[12] Az indítványozó által hivatkozott XXIV. cikk (1) bekezdése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. Az indítványozó által hivatkozott ezen alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági ítélet közötti összefüggés tehát hiányzik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya (3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]).
[13] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény 28. cikkének a sérelmére is hivatkozott. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési szabály nem tekinthető olyan, az Alaptörvényben biztosított jognak, aminek a sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3381/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [11]).
[14] Fenti indokok alapján az indítvány nem felel meg az Abtv. 27. § a) alpontjában előírtaknak, így befogadására nincs lehetőség.
[15] Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján - visszautasította.
Budapest, 2014. február 18.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1910/2013.