A Debreceni Ítélőtábla Pf.20385/2011/10. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 84. §, 86. §, 87. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 17. §, 26. §, 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 6. §, 7. §, 13. §, 17. §, 20. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.385/2011/10. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú eljárásban ... meghatalmazott, a másodfokú eljárásban Dr. ... pártfogó ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve,címe felperesnek - Dr. Ács Ferenc ügyintézése mellett a Dr. Ács Ferenc Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.P.21.756/2010/9. sorszám alatt hozott ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli.

A felperes köteles megfizetni az alperesnek 15 nap alatt 12 500 (Tizenkettő-ezer-ötszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 62 500 (Hatvankettőezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A L., Sz. u. .. szám alatti, .51 helyrajzi számú, lakóház, udvarként nyilvántartott ingatlant a felperes adásvétel címen szerezte az előző tulajdonossal 2007. október 29-én kötött adásvételi szerződéssel 5 500 000 forint vételárért. Tulajdonjogát a D.-i Körzeti Földhivatal 89537/2007. (X.30.) számú határozatával jegyezte be.

Az alperes képviselőtestülete a 9/2007. (V.29.) Ör. számú rendeletével fogadta el és 2007. augusztus 1-jével léptette hatályba L. város helyi építési szabályzatát, amely a felperes ingatlanát tervezett útlejegyzéssel és emiatt építési tilalommal érinti. A rendelet előírásait a hatályba lépését követően indított engedélyezési eljárásokban kell alkalmazni.

A felperes keresetében az alperest 20 800 000 forint kártérítés és annak 2007. október 30-tól esedékes kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes károkozó magatartását abban jelölte meg, hogy az általa elfogadott szabályozási terv a L., Sz. u. .. szám alatti ingatlanát útlejegyzéssel érinti, amely miatt nem építkezhetnek. Emiatt nem tudta 17 000 000 forintért értékesíteni ingatlanát, és nem tudta igénybe venni három gyermekére tekintettel a 3 800 000 forint összegű szociálpolitikai kedvezményt. A korlátozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése esetén nem vette volna meg az ingatlant. Az alperes az építési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba azonban nem jegyeztette be, és nem ad ki engedélyt sem bővítésre, sem újjáépítésre. Perbeli személyes előadása szerint építési engedély iránti kérelmet nem terjesztett elő. Hivatkozott L. Jegyzője, mint elsőfokú építésügyi hatóság által 2008. július 1-jén a szomszédja részére kiadott építési engedélyre, és a képviselő-testület 102/2007. (VIII.28.) számú határozatára, amelyben a szomszédos, ..31 helyrajzi számú ingatlant munkahelyteremtő beruházás elhelyezése céljából értékesítette és az ingatlanra beépítési kötelezettséget írt elő. A felperes az alperes terhére rótta azt is, hogy hagyta a szomszédos területet feltölteni, amely miatt telkére folyik a víz.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Indokai szerint a felperes azt követően szerzett ingatlanán tulajdonjogot, hogy az alperes megalkotta 9/2007. (V.29.) Ör. számú rendeletét L. helyi építési szabályzata tárgyában. A felperes elmulasztotta a szerződéskötést megelőzően a tájékozódást az ingatlana beépítésének lehetőségei és az érvényes szabályozási terv felől, s ennek kockázatát ő tartozik viselni. A felperes ingatlana útlejegyzés céljából érintett, annak kapcsán az alperest az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzés kötelezettsége nem terhelte. Védekezése szerint az ingatlan előző tulajdonosa tudott a szabályozás terv szerint korlátozásokról, arról, hogy az ingatlan útlejegyzés miatt érintett, azon építkezni nem lehet. A szomszédos ingatlan feltöltése miatt a felperest ért kárért pedig nem felel. Nem tartozik kárfelelősséggel az önkormányzati rendelet, mint jogszabály megalkotásáért sem.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a felperest az alperes részére 125 000 forint perköltség megfizetésére. Az ítéletében rögzített tényállás szerint a felperes ingatlanát a helyi építési szabályzat és a belterületi szabályozási terv útlejegyzéssel érinti. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. §-ának (1) és (2) bekezdése, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Kormányrendelet 2. §-ának (1) bekezdése, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 7. § (3) bekezdésének c) pontja, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdés f) pontja, az Étv. 27. §-ának (1) bekezdése, a Ptk. 339. §-ának (1) és a 349. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek felhívásával megállapította, hogy a felperes keresete tartalma alapján jogszabályalkotással okozott kárért való felelősséget alapozhatna meg, ami nem azonos a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséggel. Jogi indokai körében hivatkozott a kialakult bírói gyakorlatra, mely szerint a jogalkotásra és a hozzá kapcsolódó felelősségre a közjog és az alkotmányjog szabályai vonatkoznak, amelyek jelenlegi jogunkban a jogalkotó, mint a közhatalom hordozója részére immunitást biztosítanak. A jogalkotó a polgárjogi felelősség szabályai szerint nem tartozik helytállási kötelezettséggel a jogszabály miatt hátrányos helyzetbe kerülő személyekkel szemben. Rámutatott, hogy a jogalkotó kivételes jelleggel kártalanítási kötelezettséget fűz jogszabály rendelkezése által okozott kárért, példaként említi az Étv. 30. §-ának (1) bekezdésében szabályozott korlátozási kártalanítás jogintézményét. Az elsőfokú bíróság osztotta az alperes álláspontját, mely szerint az önkormányzat rendeletének a hatályba lépésével esetlegesen bekövetkezett károsodás nem keletkeztet polgári jogi (kötelmi) jogviszonyt a jogalkotó és a károsult között, ezért az ilyen sérelmek jóvátételére a polgári jogi kárfelelősségnek a Ptk. 339.§-ának (1) bekezdésében és a 349. §-ának (1) bekezdésében rögzített szabályai nem alkalmazhatóak. Ugyancsak nem felel az alperes a szomszédos ingatlanon annak tulajdonosa által felperesnek kárt okozó módon elvégzett terület feltöltésért sem.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását. Fellebbezésében azt sérelmezte, hogy az alperes polgármesteri hivatalának tájékoztatása szerint ő nem építkezhet, ezért felesleges építési engedély iránti kérelmet beadnia, azonban szomszédja építhetett. Azt is sérelmezi, hogy az alperes polgármesteri hivatala leveleire késedelmesen válaszolt. A felperes a fellebbezésében állított hátrányos, méltánytalan és indokolatlan meg-különböztetésére példaként hozta fel a B. u. 8. szám alatti önkormányzati tulajdonú ingatlan értékesítését kereskedelmi központ létesítése céljából, és a szintén útlejegyzéssel érintett B. u. 7. és B. u. 11. szám alatti ingatlanokon engedett építkezést, valamint az Á. u. .. szám alatti ingatlanon folyó beruházást. Ezek alátámasztására okiratokat csatolt.