BH 2021.4.120 A környezeti ügyekben való részvétel joga, és ezzel összefüggésben az igazságszolgáltatáshoz való jog nem feltétel nélküli és nem korlátlan, az nem függetleníthető az alkalmazandó jogszabályoktól, így attól, hogy a jogalkotó a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és társadalmi szerveket milyen keretek között, milyen jogosítványokkal ruházta fel [2017. évi I. tv. (Kp.) 78. § (2) bek., 1995. évi LIII. tv. (Kvt.) 98. § (1), (2) bek., 2008/50/EK irányelv].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesi környezetvédő egyesület 1988-ban alakult. Alapszabálya szerint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 38. § b), d), g) és h) pontjaiban, 46. § (1), valamint 54. § (2) bekezdésében, továbbá a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) kihirdetéséről szóló 2001. évi LXXXI. törvény 2. § 5. cikk 2. a) pontjában meghatározott olyan közfeladatot lát el, amelyről állami szervnek, illetve helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia.

[2] A felek által nem vitatott tényállás szerint a Budapest és környezete légszennyezettségi agglomerációra vonatkozó első levegőminőségi terv 2004-ben készült el. Az Európai Parlament és a Tanács által a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább Levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-én meghozott 2008/50/EK irányelv (továbbiakban: 2008/50/EK irányelv) 22. cikke szerinti mentességi kérelem megalapozása miatt 2008-ban új levegőminőségi terv készült, ennek felülvizsgálatára - különböző mentességi és finanszírozási kérelmek alátámasztása, valamint az Európai Bizottság által indított eljárások miatt - 2009-ben, majd 2011-ben, 2013-ban, 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban került sor. A 2008/50/EK irányelvnek való megfelelést szolgáló, a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) szerinti levegőminőségi terv elkészítése a területi környezetvédelmi hatóság feladata, melyet a népegészségügyi és a közlekedési hatósággal együttműködve az érintett útkezelő, vasút-üzembentartó nyilatkozata alapján, valamint a vonalforrás hatásterületével érintett települési önkormányzatok véleményének figyelembevételével, az érintett légszennyezők bevonásával, valamint az érintett nyilvánosság véleményének figyelembevételével készíti el. A környezetvédelmi hatóság a levegőminőségi terv elkészítéséről, módosításáról és felülvizsgálatáról az érintett nyilvánosságot a saját, illetve a települési önkormányzat hirdetőtábláján, valamint a saját és a környezetvédelemért felelős minisztérium honlapján történő közzététel útján tájékoztatja. Az érintett nyilvánosság a levegőminőségi terv és annak módosítása vagy felülvizsgálata tervezetére a tájékoztatás közzétételétől számított 30 napon belül tehet véleményt, illetve észrevételt. A figyelembe vett véleményekről, észrevételekről, vagy figyelmen kívül hagyásuk esetén annak indokairól a területi környezetvédelmi hatóság a fent meghatározott módon tájékoztatja az érintett nyilvánosságot; egyúttal közzéteszi az elfogadott levegőminőségi tervet, és az elfogadás alapjául szolgáló indokokat (Kormányrendelet 16. §-ának rendelkezései).

[3] A felperes a levegőminőségi terv felülvizsgálatai során véleményt, észrevételt nem terjesztett elő.

[4] A felperes 2018. április 10. napján papír alapon, majd az elektronikus ügyintézés szabályairól történt hatósági tájékoztatást követően 2018. augusztus 1. napján elektronikus úton beadványt nyújtott be a II. rendű alpereshez, melyben a 2016-ban felülvizsgált és "A Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály illetékességi területére vonatkozó, a levegőminőség javítását célzó intézkedési terv" néven elfogadott levegőminőségi terv soron kívüli felülvizsgálatát kérte. A II. rendű alperes a joghatályosan (elektronikus úton) benyújtott beadványra a 2018. augusztus 23. napján kelt PE-06/KTF/10275-4/2018. számú tájékoztató levelében válaszolt, melyben a korábban PE-06/KTF/10275-1/2018. számon adott tájékoztatásában foglaltakat változatlanul fenntartotta. E tájékoztatásban kitért arra, hogy a levegőminőségi terv készítése, felülvizsgálata nem az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 35. §-a szerinti kérelemre induló hatósági eljárás. Elismerte, hogy e terv készítése, felülvizsgálata során a felperes érintett nyilvánosságnak minősül. A tervek közzététele minden felülvizsgálat esetében megtörtént, ugyanakkor a felperes részéről észrevétel egyetlen esetben sem érkezett.

[5] A felperes fellebbezést terjesztett elő a II. rendű alperes PE-06/KTF/10275-4/2018. számú levelével szemben. A fellebbezés folytán eljárt I. rendű alperes a 2018. szeptember 25. napján kelt PE/KTFO/4102-2/2018. számú végzésével az Ákr. 46. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a fellebbezést visszautasította. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy önálló fellebbezésnek az Ákr. 116. § (3) bekezdésében nevesített elsőfokú végzésekkel szemben van helye. Megállapította, hogy a II. rendű alperes helyesen megítélve a felperesi kérelem tartalmát adott kizárólag tájékoztatást az Ákr. 2-3. §-ában foglaltakra figyelemmel. Az Ákr. 46. § (1) bekezdése és 116. § (1) bekezdése alapján a II. rendű alperes tájékoztató levele nem elsőfokú döntés, így az ellen fellebbezés nem terjeszthető elő.

A felperes keresete és az alperesek védirata

[6] A felperes keresettel élt egyrészt az I. rendű alperes végzését vitatva, másrészt a II. rendű alperes perbevonásával a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (3) bekezdés c) pontjára és (5) bekezdésére, valamint a Kvt. 99. § (1) bekezdésére hivatkozással utal arra, hogy a környezetvédelmi társadalmi szervezetek jogosultak a környezethasználó ellen pert indítani.

[7] Az alperesek a védiratukban a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálni kért - a kereseti illeték viselése tekintetében kijavított - ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[9] Megállapította, hogy a levegőminőségi terv felülvizsgálata nem környezetvédelmi hatósági eljárás, az a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 23. §-a alapján igazgatási feladat. Ezt támasztják alá a Kvt. 64. § (1) bekezdésének a) és f) pontjai is, mely rendelkezések közül az a) pont a környezetvédelmi hatósági tevékenységet, így különösen a környezethasználat engedélyezését, a környezetért való jogi felelősség érvényesítését tartalmazza, az f) pont - nem hatósági tevékenységként - a környezet védelmét, javítását, helyreállítását szolgáló intézkedések, programok kidolgozását és végrehajtásának ellenőrzését nevesíti. A Kvt. 64. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott környezetvédelmi igazgatási feladatokba pedig illeszkednek a levegőminőségi tervvel összefüggésben a Kormányrendelet 14. § (4) bekezdésében, 15. § (3) bekezdésében és 16-17. §-aiban előírt feladatok. A Kvt. 98. § (1) bekezdésében meghatározott ügyféli jogállás a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. A felperest a tárgyi ügyben a Kvt. 98. § (2) bekezdésének a) és d) pontja szerinti közreműködési, véleményezési jogok illetik meg, figyelemmel arra, hogy e jogosultságok a környezetvédelmi igazgatási feladatnak minősülő környezetvédelmi programok, tervek, így a levegőminőségi terv elkészítésével összefüggésben gyakorolhatók. A felperes a közreműködési és véleményezési jogosultságai alapján a levegőminőségi terv felülvizsgálatának kezdeményezésére nem jogosult. Ennélfogva a II. rendű alperesnek nem keletkezett az Ákr. 15. § (1) bekezdése szerinti eljárási kötelezettsége, ezért helyesen döntött úgy, hogy a felperest levélben tájékoztatja a levegőminőségi tervre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről. Mivel e tájékoztató levél nem elsőfokú döntés, az I. rendű alperesnek a fellebbezést visszautasító döntést kellett hoznia az Ákr. 46. § (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, hiszen a hatósági eljárás megindításának jogszabályi feltétele hiányzott.