BH 2016.5.111 A súlyos fokban kommunikációképtelen terhelt a beszédfogyatékossal esik egy tekintet alá, ezért kihallgatása csak szakember (tolmács) közreműködésével törvényes [Be. 114. §].

[1] A törvényszék a 2012. augusztus 31. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. d) pont]. Ezért őt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2014. január 30. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A bűncselekményt a 2012. évi C. törvény (hatályos Btk.) 160. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének d) pontja szerint minősítette; a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani; meghatározta, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap; korrigálta a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést; egyebekben pedig helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdése - nyilvánvalóan c) pontjának - és a Be. 373. § (1) bekezdése II.d) pontjának megjelölése mellett feltétlen eljárási szabálysértés miatt, és másodlagosan a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt. Elsősorban a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új másodfokú eljárásra utasítását, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta.

[4] A terhelt felülvizsgálati indítványának indokai szerint 2013 januárjában agyvérzést kapott, azóta sem írni, sem beszélni nem tud. A 2013. november 29-én kelt komplex igazságügyi orvos és elmeorvos szakértői vélemény ellenére a másodfokú tárgyalást logopédiai vagy siketnéma kezeléssel foglalkozó olyan szakember távollétében tartották meg, aki mintegy a tolmács szerepét tudta volna betölteni. Ezért nem gyakorolhatta a kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogait, így a másodfokú tárgyalás nem volt tisztességes.

[5] A terhelt másodlagosan azt állította, hogy az emberölést egyedül a nyomozás során elhunyt társa követte el. Az ő cselekménye csak bűnpártolásként értékelhető, ezért büntetése aránytalanul "magas", enyhítésre szorul.

[6] A Legfőbb Ügyészség az indítványt a feltétlen eljárási szabálysértést kifogásoló részében alaposnak, egyebekben a törvényben kizártnak találta. Átirata szerint a terhelt beszédképességének és beszédkészségének súlyos fokú korlátozottsága miatt beszédfogyatékossá vált. Tárgyalási kommunikációja a szokásos módon lehetséges nem volt, és a jobb karjának bénulása miatt kihallgatása helyett írásban sem tudott nyilatkozatot tenni. Ezt a helyzetet a Be. 114. §-ának (2) bekezdése ugyan nem nevesíti a tolmács alkalmazását kötelezővé tévő fogyatékosságok körében, de a törvényhely helyes alkalmazásával logopédus szakértőt kellett volna kirendelni, és a másodfokú tárgyalást csak az ő jelentében lehetett volna megtartani.

[7] Kifejtette továbbá, hogy az indítvány egyebekben a tényálláshoz kötöttség sérelmével kifogásolta a bűncselekmény minősítését és a kiszabott büntetést, amire a felülvizsgálati eljárásban nincs jogszabályi lehetőség.

[8] A Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen helyezze hatályon kívül a másodfokú ítéletet és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, valamint rendelje el a terhelt előzetes letartóztatását.

[9] A terhelt a 2015. augusztus 3-án kelt beadványában tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára. Közölte, hogy változatlanul nem képes beszélni és írni, beadványát is "betegtársa" írta. Indítványozta a (megismételt) eljárás felfüggesztését mindaddig, amíg civil kórházban megtanul beszélni. A védő nem tett észrevételt az ügyészi nyilatkozatra.

[10] A Kúria azt állapította meg, hogy felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.

[11] A Kúria elsődlegesen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés kérdésével foglalkozott, mivel esetleges megvalósulása tárgytalanná teszi a további indokok vizsgálatát és mert annak vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból is köteles.

[12] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.d) pontjának alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.

[13] Ezen ún. feltételen (más megnevezéssel: abszolút) eljárási szabálysértés kötelezően vonja maga után az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását.

[14] Az alapügyben - a másodfokú bíróság kirendelésére - adott, 2013. november 29-én kelt komplex igazságügyi orvos és elmeorvos szakértői vélemény rögzítette, hogy a terheltnél 2003. év elején - ki nem zárhatóan egymást követően, januárban és februárban két - agyi érrendszeri történés (stroke, közelebbről agyvérzés) zajlott, a terhelt beszédkészsége (helyesen: beszédképessége) súlyosan károsodott, a motoros funkciókat gyakorlatilag elveszítette. Így a megtartott, kielégítő beszédmegértés és értelmezni tudás mellett hiányzik az érthető, külső hallgató számára értelmezhető hangadás. Ez tartós károsodás, bár lehetséges a terhelt állapotának bizonyos mértékű javulása is. Emellett a terhelt jobb felső végtagja (karja) gyakorlatilag teljesen bénult.

[15] A szakvélemény szerint a terhelt a tárgyalásokon részt vehet, de nem képes szóban vagy írásban részletes válaszadásra, csakis egyszerű jelekkel történő válaszadásra, véleménynyilvánításra képes (pl. bólintás, fejcsóválás).

[16] A szakvélemény felvetette olyan "logopédiai vagy pl. siketnéma kezeléssel foglalkozó szakember" felkérését, aki "mintegy tolmács" szerepet tudna betölteni.

[17] Ezt követően a terhelt egy írásbeli beadványt intézett a másodfokú bíróság felé, amit olyan személy írt, akivel képes "valamely szinten", "értelemszerűen" kommunikálni.

[18] A másodfokú bíróság tehát abba a helyzetbe került, hogy tudta: a terhelt egyidejűleg beszéd- és írásképtelen, a vele folytatott kommunikáció törvényességének biztosítása iránt mégsem intézkedett.

[19] A másodfokú bíróság 2014. január 30-án tartott tárgyalást, melynek jegyzőkönyve nem rögzítette, hogy miként zajlott a terheltet érintő kommunikáció. Abban csak a kommunikáció eredménye, s nem a mikéntje került rögzítésre. Ily módon a jegyzőkönyv alapján úgy tűnik, mintha a beszédképessége birtokában lévő terhelt nyilatkozott volna. Erre utaltak a jegyzőkönyvben a terheltet érintően rögzítettek: a tanács elnöke megállapítja a vádlott személyazonosságát; a vádlott tudomásul veszi a végzést; a vádlottnak nincs kérdése a szakértőkhöz; a vádlott fenntartja a poligráfos vizsgálatot igénylő bizonyítási indítványát; a vádlottnak nincs további bizonyítási indítványa; a vádlott nem kíván mást elmondani; a vádlott megértette az ítéletet.