998/B/1994. AB határozat

az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (4) bekezdésének f) és g) pontjai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére vonatkozó indítvány ügyében meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (4) bekezdésének f) és g) pontjai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt, és e rendelkezések megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó szerint az Alkotmány 8. § (1) bekezdését, valamint a 70/K. §-át sérti az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. § (4) bekezdés f) és g) pontja, mert e szabály szerint

"nincs helye az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának,

...f) a hadkötelesnek sorozáson, orvosi vizsgálaton, valamint fegyver nélküli katonai és polgári szolgálat teljesítése iránti kérelem elbírálása céljából vagy más okból való megjelenését elrendelő,

g) a polgári szolgálat esetén a foglalkoztató kijelöléséről, a polgári szolgálat megkezdésére való felhívásról, a katonai szolgálatban való visszatartásáról, továbbá mozgósításkor polgári munkakörben való meghagyásáról rendelkező... államigazgatási határozat esetében."

Az indítványozó szerint ezekben az ügyekben azáltal, hogy fellebbezési, kifogásolási és jogorvoslati lehetőség nincs, az állami (katonai) döntésekkel szemben az állampolgár jogfosztottá, kiszolgáltatottá válik. Sorsáról kontrollálhatatlan mechanizmus dönt.

2. Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti."

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Áe. a 72. § (4) bekezdés f) és g) pontjában megjelölt határozatoknak csupán a bíróság előtti megtámadását nem teszi lehetővé, de nem zárja ki adott esetben az Áe. 60-71. §-ban szabályozott egyéb jogorvoslati lehetőségeket. A jogorvoslat eszközei: a határozatnak az államigazgatási szerv saját hatáskörében végrehajtott módosítása vagy visszavonása (61. §), a fellebbezés (62-67. §), illetőleg a felügyeleti intézkedés. (71. §).

A bírói felülvizsgálat ezek mellett további lehetőség csupán.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány által megkövetelt jogorvoslati jog kérdésével.

Az 5/1992. (I. 30.) AB határozatában (ABH 1992, 31.) elvi éllel rámutatott arra, hogy a jogorvoslathoz fűződő jogot, mint alkotmányos alapjogot mindenki "a törvényekben meghatározottak szerint" gyakorolhatja. Ez arra utal, hogy az egyes eljárásoktól függően is többféle formája lehet a jogorvoslatnak... A jogorvoslathoz való jog szükségképpeni tartalma az érdemi határozatok esetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. Az ilyen felülvizsgálatot biztosító jogorvoslat hiánya sem alkotmányellenes a nem érdemi, nem ügydöntő határozatok esetében.

Az indítvánnyal érintett kérdéskörben tehát az Áe. megfelelő jogorvoslatot biztosít az államigazgatási határozatok ellen. Így az érintett állampolgárok alapvető jogai nem sérülnek.

Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott. E §-ban az Alkotmány így rendelkezik:

"A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."

Az indítványozó által szintén felhívott Alkotmány 70/K. §-a szerint pedig:

"Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások a bíróság előtt érvényesíthetők."

Ezzel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság 46/1994. (X. 21.) AB határozatának (ABK 1994. október, 372) indokolásában elvi jelentőséggel mutatott rá: az Alkotmány 70/K. §-ának második fordulata "nem jelenti azt, hogy minden, állampolgári kötelesség teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntés elleni kifogás közvetlenül a 70/K. § alapján bíróság előtt érvényesíthető, függetlenül attól, hogy az adott esetre vannak-e külön eljárási rendelkezések, és azoknak melyek az alkotmányos korlátai". Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése alapján - a törvényben meghatározottak szerint - az alapvető kötelezettség teljesítésére vonatkozó érdemi határozatokat lehet bíróság előtt megtámadni. Szabályként nem terjed ki tehát a bíróság előtti megtámadási jog egyfelől az érdemi döntést megelőző, a tényállás tisztázását és az ügy érdemében való döntéshozatalt előkészítő és elősegítő eljárási döntésekre, másfelől pedig az érdemi döntés érvényre juttatását célzó eljárási döntésekre.

Az Áe. 72. § (4) bekezdésének f), illetőleg g) pontja jogi jelleg szempontjából nagymértékben különböző döntési fajtákat sorol fel. Az f) pontban felsorolt valamennyi döntés eljárási jellegű, a hadköteles személyes megjelenésére irányul, s valójában az Áe. 22-24. §-ában szabályozott idézés sajátos válfaja, amelyre nézve az Áe. jogorvoslatot sem biztosít.

A g) pontban felsorolt intézkedések pedig részben nem is minősülnek az Áe. hatálya alá esőknek, alkotmányos követelményként nem a honvédelmi igazgatás körébe, hanem a szolgálati jogviszony keretei közé tartoznak. Az illetékes katonai parancsnoknak a hadkötelest érintő intézkedései - attól függetlenül, hogy a hadköteles fegyveres avagy egyéb katonai szolgálatot teljesít - nem államigazgatási döntések, hanem a sajátos szolgálati jogviszonyból eredő intézkedések. Az Alkotmánybíróság külön is rámutat: az Áe. 72. § (4) bekezdés g) pontjában említett "a katonai szolgálatban való visszatartás" alatt kizárólag a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 203. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott - rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején, külön rendelet alapján foganatosított - intézkedés értendő, nem pedig bármifajta, a szolgálati idő - esetleg önkényes - meghosszabbítására irányuló döntés.

A polgári szolgálatot végzőknél a munkahely kijelölése az ilyen szolgálatot elfogadó érdemi határozatot - munkaerőelosztási szempontból - végrehajtó eljárási döntés, amelyre szintén nem terjed ki a bíróság előtti megtámadás joga.

Ezért az Alkotmánybíróság az Áe. 72. § (4) bekezdés f) és g) pontjai vonatkozásában megállapította, hogy azok nem sértik a jogorvoslathoz való alapvető jogot, nem állnak ellentétben az Alkotmány 70/K. §-ában foglaltakkal, míg az Alkotmány 8. §-ának (1) bekezdésével nem állnak az alkotmányossági felülvizsgálat szempontjából értékelhető összefüggésben.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1995. március 27.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró