A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló T/2398. számú törvényjavaslat indokolása

(2000. évi CXII. törvény)

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve elfogadásával a Balaton kiemelt üdülőkörzetében differenciált térségi területrendezési szabályozás lép életbe, amely lehetővé teszi, hogy az üdülőnépesség száma csak olyan mértékben növekedjék, amilyen mértékben az infrastruktúra is fejlődik, továbbá lehetővé teszi, hogy szabályozott mederben legyenek tarthatók az egyes ingatlanokkal kapcsolatos tulajdonosi szándékok is.

A területrendezési terv szabályozási javaslata és előírásrendszere

a) megengedő jellegű abban a vonatkozásban, hogy

- meg kívánja teremteni a települések fejlődésének térbeli lehetőségét, a területrendezési terv csak azokon a külterületeken tiltja a beépítésre szánt területek kijelölését, illetve belterületbe vonást, ahol ez környezetvédelmi és tájesztétikai szempontból kedvezőtlen lenne;

- tudomásul veszi azt a körülményt, hogy a lakó- és üdülőfunkció az adott térségben egyrészt nem választható el egyértelműen, másrészt bizonyos külterületi földrészleteken is megjelenik, azaz a használat ilyen szempontokból való kategorikus korlátozása nem lenne életszerű;

- nem az építési tilalomra, illetve korlátozásra, hanem a feltételekhez kötött építés lehetőségére helyezi a hangsúlyt,

b) szigorú abban a vonatkozásban, hogy

- továbbra is csak olyan területeken enged építkezni, ahol a szükséges infrastrukturális feltételek megvannak;

- a partközeli települések belterületén - rövid türelmi időt követően - nem enged meg közműpótló berendezést, ezeken a területeken az építés feltétele a közcsatornába történő rákötés;

- a beépíthető külterületi földrészlet-nagyság a táj jellegének megőrzése érdekében differenciált és az országos átlaghoz képest általában jóval nagyobb;

- a települések központi területéhez kapcsolódó belterületi parthossz 30%-án, a parti sétány kialakítása érdekében, változó szélességű zöldterület kialakítását írja elő, vagyis továbbra is tiltja ezen területek üdülőterületként történő hasznosítását;

- a helyi önkormányzatok számára a településrendezési tervek és helyi építési szabályzatok felülvizsgálatát, módosítását, elkészítését a törvény határidőhöz köti,

c) differenciált abban a vonatkozásban, hogy

- a víztől távolodva egyre enyhébb megkötéseket tartalmaz (a szabályozás részletessége és szigorúsága tekintetében megkülönböztet a kiemelt üdülőkörzetbe tartozó településeket és ezen belül partközeli településeket);

- megkülönböztetett figyelemmel kezeli a települések külterületét, ahol még nagyobb esély van a káros jelenségek (földrészletek elaprózódása, beépülés, infrastruktúra fejlesztés elhanyagolása) megakadályozására.

A területrendezési terv megalapozó munkarészei között elkészült társadalmi hatásvizsgálat a hatásokat az érdekszintek (egyéni, helyi, térségi, országos, globális), érdektípusok (ökológiai, gazdasági, társadalmi) és időhorizontok (rövid távú, hosszú távú) dimenzióiban vizsgálja. A hatásvizsgálat megállapítja, hogy a terv legfontosabb pozitív hatásai (az állandó lakosság életkörülményeinek és jövedelemszerzési lehetőségeinek javítása, a természeti erőforrások védelme, az idegenforgalmi vonzerő fenntartása és fejlesztése a termőhelyi adottságokhoz és a kiemelt üdülőkörzet jellegéhez egyaránt igazodó, egyszersmind jövedelmező mezőgazdasági termelés feltételeinek biztosítása, az épített és a természeti környezet harmóniájának helyreállítása) hosszú távon érvényesülnek. Az össztársadalmi érdekek esetenként sérthetik a gazdasági szféra, kizárólag piaci logika alapján működő szűkebb társadalmi csoportok, illetve egyének rövid távú érdekeit.

A tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy a feltételekhez kötött beépítési lehetőségek társadalmi elfogadtatása súlyos konfliktusokkal jár, mivel jelentős mennyiségben érint egyéni gazdasági érdekeket. Megállapítása szerint azonban a szigorú beépítési korlátozások környezeti hatása már rövid távon is jótékony hatású lesz. Az idegenforgalmi vonzerőt jelentő táj védelme érdekében alkalmazott szigor gazdasági hatásai, a minőségi turizmus felé tett lépések hosszú távon a térség társadalmára is pozitív hatással lesznek.

A területrendezési terv megalapozó munkarészei között elkészült gazdasági hatásvizsgálat szerint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének érvényesítését célzó intézkedésekből származó, a tulajdonosi, vállalkozói és közigazgatási szinteken a legmarkánsabban jelentkező gazdasági előnyök és hátrányok a következők:

- kötelező csatornázás, szennyvízhálózat kiépítése,

- meghatározott területek építési tilalma,

- ingatlanérték változások:

értékemelkedés ott, ahol:

- az infrastrukturális ellátás bővült,

- enyhült a környezetszennyezés,

- javultak a közlekedési körülmények,

- bővült a szolgáltatások köre,

- munkahelyek létesültek,

- belterületbe vontak területeket;

értékcsökkenés ott, ahol:

- fenti fejlesztések nem következtek be,

- romlottak a környezeti és az üdülési feltételek,

- építési tilalmat rendeltek el,

- a gazdálkodási költségek változása,

- minőségi technológiai előírások bevezetése,

- vállalkozási telephely-létesítési feltételek változása,

- a térszerkezeti terv megvalósítása által keltett (lakóépület, gazdasági terület, fejlesztési lehetőségek, közlekedési nyomvonalak, csomópontok, stb.) gazdasági potenciálváltozás,

- új terület- és településrendezési tervek készítése.

A területrendezési terv érvényesítését célzó intézkedések finanszírozásába bevonható források

- az adókedvezmények,

- a célhitel, kedvezményes hitel,

- a kötvénykibocsátás, hitelfölvétel,

- a koncessziók,

- a kártalanítás és a kompenzáció,

- a támogatási rendszerek reformjával aktivizálhatók.

A kártalanítási igények meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy

- a korlátozások elrendelésére nem csak a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervét jóváhagyó törvény teremti meg a jogi alapot, hanem a korlátozások elrendelése - túlnyomó többségben - más törvényekben megfogalmazott általános érvényű kötelezések, előírások területre alkalmazása révén is lehetséges;

- közvetlenül a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervét jóváhagyó törvényből származtatható, korlátozásokra vonatkozó kártalanítási igényt, illetve kisajátítási költséget csak ott lehet megállapítani, ahol a területrendezési terv alapján pontosan lehatárolható területre vonatkozik az igény, ahol a területrendezési terv pontos helymeghatározásra nem képes (például a települések egykori belterületén), ott a kártalanítási igény csak a tervhierarchia figyelembevételével elkészült településrendezési terv szabályozási terve és a helyi építési szabályzata elfogadását követően és ezekre alapozottan lesz érvényesíthető.

Részletes indokolás

Az 1-4. §-hoz

A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény a központi állami szervek területfejlesztési és területrendezési feladat- és hatásköréről szóló szabályok körében rendelkezett a kiemelt térségek tervezésével és jóváhagyásával kapcsolatos feladatok ellátásáról. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III. 20.) OGY határozat a kiemelt térségek körében, a kiemelt üdülőkörzetek között nevesítette a Balaton térségét. Az Országos Területfejlesztési Koncepció jövőképében a kiemelt üdülőkörzetek a nemzetközi és a hazai minőségi turizmus fogadóterületei, ahol a sajátos vonzerő, a kiváló idegenforgalmi adottságok kiaknázása, a szükséges infrastruktúra kiépítése a táj és a környezet fokozott védelmével valósítható meg.

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló törvénnyel (továbbiakban: BT) jóváhagyásra kerülő területrendezési terv olyan térszerkezeti megoldások kialakítását, olyan területhasználati keretfeltételek meghatározását szolgálja, amelyek alkalmazásával biztosítottá válik az Országgyűlés által az Országos Területfejlesztési Koncepció jövőképében deklarált törekvés, hogy az adottságok hasznosítása során elsőbbséget élvezzen a természeti erőforrások védelme, az erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és a természetvédelmi területek a természeti és táji értékek megőrzői, az identitástudat és a generációs felelősség kifejezőivé váljanak.

A területrendezési tervek meghatározzák a térségi szereplők és az eltérő érdekszférák számára a terület- és településrendezési lehetőségeket, kereteket. Ezért a Balatoni Területrendezési Szabályzat országos és regionális szintű érdekeket képvisel, egyúttal megfelelő mozgásteret biztosít az egyes önkormányzatok számára ahhoz, hogy - a területrendezési terv szabályozási előírásainak átfogóbb keretei között - a megyei területrendezési tervekben, valamint a településrendezési tervekben és a helyi építési szabályzatokban megfelelő fejlesztési lehetőségeket biztosítsanak a lakosság és a vállalkozói szféra számára, illetve meghatározzák az egyes telkek beépítésének részletes feltételeit.

A többszörösen strukturált Balatoni Területrendezési Szabályzat a kiemelt üdülőkörzet területére és ezen belül a partközeli településekre általános érvényű előírásokat, a térségi szabályozás övezeti tervlapjain lehatárolt területekre övezeti szabályozási előírásokat határoz meg. A területileg általános érvényű szabályozási előírásokat az 1068/1996. (VI. 21.) kormányhatározat 3.2. pontjában megfogalmazott igény ellenére - amely szerint az új térségi terv készítése során vízminőség-védelmi szempontból a teljes vízgyűjtőt kell figyelembe venni - sem lehetett kiterjeszteni az üdülőkörzeten kívüli, de még a vízgyűjtőn lévő települések területére. Ugyanis az önkormányzatok számára kötelező érvényűvé tett előírások meghatározására csak a kiemelt térségek területén (jelen esetben a Balaton kiemelt üdülőkörzetében) van törvényi lehetőség. A Balaton vízminősége érdekében a vízgyűjtőn szükséges korlátozások és a Balaton kiemelt üdülőkörzetében meghatározott előírások közötti összhangot és átmenetet az Országos Területrendezési Tervben és hozzárendelt területrendezési szabályzatban kell megteremteni.

A térségi szabályozás övezeti tervlapjain egy-egy érdekszféra szempontjából szabályozás alá vont területek jelennek meg. Az Országos Területfejlesztési Koncepció jövőképében meghatározott értékhierarchia szerint a természetvédelmi és környezetvédelmi célú övezetekben és övezeti előírásokban, a Balaton partvonalához közeledve egyre szigorúbb előírások jelennek meg.

A tervezési terület egy-egy pontjára vonatkozó területrendezési szabályokat az általános érvényű és az övezeti szabályozási előírások együttesen határozzák meg. A Balatoni Területrendezési Szabályzat előírásai a hatályos jogszabályokkal és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek tekintett kormányhatározatokkal (a Balaton ökológiai állapotának védelmére és a vízminőség javítására vonatkozó többször módosított 1068/1996. (VI. 21.) kormányhatározat és a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programról szóló 2100/1995. (IV. 12.) kormányhatározat) összhangban, azokkal együtt határozzák meg a terület használatának szabályait. A Balatoni Területrendezési Szabályzat előírásai a hatályos jogszabályok előírásait a kiemelt üdülőkörzet térségére értelmezik (ha azok egyébként nem általános érvényű előírások vagy nem erre a térségre vonatkoznak), a hatályos jogszabályok előírásain szigorítanak, illetve a közérdek érvényesítése érdekében egy meglévő előírást a jogforrások hierarchikus rendjében magasabb szintre emelik.

Az 5-15. §-hoz

A törvény előírásai a Balaton kiemelt üdülőkörzetének területén lévő települések beépítésre szánt területén a telkek beépíthetőségét - a vízminőség védelme érdekében - a szennyvízcsatorna meglétéhez kötik. Az üdülőkörzet nem parti településein a rendelkezés szigorát két évig terjedő türelmi idő oldja.

Mivel építési igény döntően a beépítésre szánt területeken jelentkezik, csatorna hiányában korlátozás alá esik a beépítésre szánt területek növelésének mértéke is. Az építmények és az infrastruktúra létesítményeinek elhelyezése - a természeti erőforrások, a táj szépsége és egyedisége védelme érdekében - szintén feltételekhez kötött.

A Balatoni üdülőkörzet településeinek közigazgatási területén a Balatoni tájhoz hozzátartozó, sajátos természeti hagyományokkal rendelkező termesztőfelületek, védelemre érdemes történelmi borvidékek találhatóak. Az előzőekből következően vannak olyan előnyben részesített területhasználati módok, amelyeknek védelmét a törvény - az általános előírásokon túlmenően - külön övezeti szabályokban is előírja (lásd még 45-52. §).

A törvény a Balaton kiemelt üdülőkörzetének teljes területén az ország egyéb területeinek szabályozásához viszonyítva szigorúbb levegőtisztaság-védelmi és zajvédelmi előírásokat tartalmaz.

A 16-22. §-hoz

A törvény a Balaton kiemelt üdülőkörzetének partközeli településeinek beépítésre szánt területén - a tómeder irányában egyre szigorúbb szabályok alkalmazásának elve szerint - az építési hatósági engedély kiadásának feltételét a szennyvízcsatorna hálózat meglétéhez és hatékony működtetéséhez köti. E területeken türelmi időt a törvény nem biztosít. A szennyvízcsatorna hálózat kiépítésére és a meglévő szennyvízcsatorna hálózatra történő rákötésre ösztönöz a beépítésre szánt területek kijelölését korlátozó feltétel is.

A partközeli településeken a törvény a települések területfelhasználásának rendjét, a létesítmények használati értékét növelő, üdülési és idegenforgalmi szempontból a minőségi fejlesztést elősegítő, a zsúfoltságot oldó konkrét mérőszámokkal meghatározott előírásokat vezet be.

A beépítésre szánt területen belül a vízparti üdülési igényeket kiszolgáló szolgáltató és sportlétesítmények területén az országos településrendezési és építési követelményektől eltérően a kisebb beépítési arányokat engedő szabályozás a minőségi ellátáshoz szükséges nagyobb zöldfelületek kialakítását segíti elő. E területeken a vízparti üdülési lehetőségeket gazdagító, pihenést, testedzést szolgáló építmények (sétaút, kerékpárút, pihenő- és játszóhelyek, sportpályák, egyéb zöldfelületek) alakíthatók ki.

A települések területén a zöldterületek arányának növelésére ösztönző előírások, e területek beépítési százalékának az országos előírásoktól eltérően megnövelt értéke a zöldterületeken elhelyezhető vendéglátó, szolgáltató létesítmények elhelyezését, a zöldterületek funkciógazdagságának növelését szolgálja. Az üdülési adottsággal rendelkező települések tervezésénél a településrendezés számára orientáló szabály az üdülési adottságot jelentő természeti elemmel (jelen esetben a vízparttal) közvetlen térkapcsolatot teremtő, közhasználatú zöldterületek növelésének előírása. A törvény vonatkozásában ez a tervezési alapelv a települések belterületéhez csatlakozó partszakasz legkevesebb 30 % -án 5-30 méter széles parti sétány kialakításának igényében fogalmazódott meg. A vízparti üdülőhelyeken az üdülési komfort megteremtésének egyik nem mellőzhető formája a vízfelülettel vizuális és fizikai kapcsolat biztosítása. A passzív rekreációs tevékenységek körébe sorolható tevékenységekhez, a természeti elemek zavartalan szemléléséhez, a parti sétányról feltáruló tájkép látványának térélményt jelentő megéléséhez helyet kell biztosítani. Az aktív rekreációs tevékenységek között a vízisportok és a strandolás olyan tevékenységek, amelyek csak a vízparthoz köthetők. A két rekreációs tevékenységtípus intenzitásában, létesítményigényében eltérő, ezért közöttük az átmenetet is biztosítani kell. Ezeknek a területhasználati igényeknek a kielégítésére - területfelhasználási sajátosságaik révén - leginkább a zöldterületek alkalmasak.

A többféle, olykor egymást is zavaró funkció elhelyezése a partmenti területeken kellő körültekintést igényel. E területek rendezése meghatározó lehet a Balaton parthasználatának rendezése és a minőségi turizmus fejlesztési lehetőségei szempontjából. Ugyanakkor a települések egykori külterületi partszakaszai mellett természetes vegetációjú, megtartandó, helyenként védendő élőhelyek találhatóak. A sokféle érdek által megfogalmazott területigény kielégítése, a közöttük lévő összhang megteremtése országos érdek. Ezért a törvény e területek rehabilitációs tanulmánytervének elkészítését a központi államigazgatási szervek feladatává teszi (lásd még 58. §).

A 23-28. §-hoz

Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott értékhierarchia szerint a sajátos vonzerőre alapozott fejlesztés csak a táj és a környezet fokozott védelmével valósítható meg. Különösen indokolt a védelem a már védett és a védelemre javasolt természetvédelmi területeken, ahol a védelem alapvető céljaival összeegyeztethetetlen tevékenységek (bányanyitás, intenzív mezőgazdálkodás) és létesítmények elhelyezése szigorú feltételekhez kötött. A törvény azonban nem kívánja a települések fejlődését parttalanul korlátozni. Így a Nemzeti Park bemutató övezete irányában a belterület növelését - ha a szabályozási előírások összessége ezt lehetővé teszi - megengedi.

A táj- és településkép-védelmi övezetek fogalmának bevezetésével lehetővé vált a lehatárolt területeken a tájkarakter, a tájkép egységét megbontó használat korlátozása, tájesztétikai szempontok érvényesítése. Ennek érdekében a törvény előírja, hogy a településrendezési tervekben és helyi építési szabályzatban, valamint a T-2 alövezetben a helyi építészeti örökség védelméről szóló rendeletben konkrétan meg kell határozni és védeni kell az adott hely esztétikai megjelenését determináló elemeket és az adott helyre jellemző hagyományos építészeti megoldásokat. A Balaton kiemelt üdülőkörzetének egészére érvényes, az építészeti hagyományok megőrzésére vonatkozó előírást alkotni a sokféle adottság (pl. északi és déli part, vízparti és háttér-települések, szőlő- és gyümölcstermő területek) miatt nem lehetett, ezért a törvény ezeknek az előírásoknak meghatározását a kötelezően megalkotandó helyi rendeletek hatáskörébe utalja.

Különös figyelmet érdemelnek a kiemelt jelentőségű épített környezeti értékek és régészeti területek, amelyek védelmét a tervre alapozott BT az övezeti szabályozási tervlapon meghatározott tágabb környezetükre kívánja kiterjeszteni.

A 29-30. §-hoz

Az üdülőkörzetben nagyszámban található tájsebek (komplex tájrehabilitációt igénylő területek, a műszaki védelem nélküli hulladéklerakók) és az ökológiailag károsodott területek lehatárolására szükség volt. E területeken nem elegendő a bányászatról szóló törvény előírásai szerinti tájrendezési terv elkészítése, valamint a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokkal összhangban az újrahasznosítási mód meghatározása hanem el kell érni, hogy a területhasználat így meghatározásra került szabályai beépüljenek a településrendezési tervekbe és a helyi építési szabályzatokba is.

Az ökológiai rehabilitációra javasolt területeken, mivel azokon a természetközeli állapot, illetve értékes ökoszisztémák visszaállításának lehetősége adott, az ökológiai rehabilitációt végképp ellehetetlenítő tevékenységek korlátozása - már a rehabilitációt megelőző időszakban is - indokolt.

A 31-33. §-hoz

A felszíni szennyeződésre érzékeny területek övezetén, amely az üdülőkörzet jelentős területét lefedi, a felszínre juttatott és onnan a felszíni és a felszín alatti vízkészletbe könnyen bemosódó, vegyszer, illetve egyéb szennyező anyag kijuttatásával járó tevékenység generális tiltása vált szükségessé.

A 34-36. §-hoz

A felszínmozgásra érzékeny területek övezetén, a felszín megbontásával járó, illetve a felszíni vizek és belvizek elvezetését célzó tevékenység végzését, a hatályos jogszabályban rögzített eljárásokat kiegészítve, a BT külön feltételekhez köti. Jelen törvény az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény településrendezési tervek tartalmi követelményeiről szóló előírásait pontosítva, kötelező elemként írja elő e területek határainak feltüntetését és az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylő elemei között, a felszíni vizek és belvizek elvezetésére szolgáló létesítmények tervezését.

A 37-38. §-hoz

A felszíni vízminőségvédelmi övezetben a tómederrel és a Balaton vízterével közvetlenül kapcsolatban lévő, vízjárta területek védelme érdekében szükséges előírások az övezetben lehatárolt területek használatának szabályait rögzítik. E területeken - hasonlatosan a felszíni szennyeződésre érzékeny területekhez - a felszíni vízkészletekbe könnyen bemosódó vegyszer és egyéb szennyező anyagok, valamint a tóban a nem kívánatos tápanyag- feldúsulást okozó anyagok kijuttatásával a természetes vagy természetközeli ökoszisztémának megbontásával járó, annak pusztulását eredményező tevékenységek kerültek korlátozásra.

A törvény-tervezet a Balaton vízfelületének a partvonal szabályozási tervtől eltérő csökkentését nem engedélyezi. A 38. § c) pontja a partvonal szabályozási terv számára is kötelező előírást tartalmaz.

A törvény-tervezet a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól szóló kormányrendelet előírásaival összhangban a nádasok területének csökkentését a strandok érdekében is csak a IV. és V. osztályú nádasokban és további feltételekhez kötötten engedélyezi. A kormányrendeletben meghatározott szabályokat a törvény-tervezet közérdekként megfogalmazva, a jogforrások hierarchikus rendjében magasabb szinten kívánja szabályozni.

A 39-41. §-hoz

A térségi szerkezeti tervben meghatározott infrastruktúra hálózat övezetében a szabályozási előírások a közlekedési, közmű és távközlési nyomvonalas létesítmények nyomvonalát, a létesítmények helyét, környezetük területhasználatával kapcsolatos szabályokat rögzítik. A nyomvonalakat és a létesítmények helyét a településrendezési tervekben, illetve a készülő kiviteli tervekben kell pontosítani.

A terv a térségi hulladékkezelő elhelyezésére vonatkozó konkrét helykijelölési javaslatot nem tesz, de a korlátozó feltételek meghatározása után, a térségi hulladékkezelő elhelyezésére alkalmas területek alövezetén lehatárolt területekkel meghatározza az elhelyezésre alkalmas területeket.

A 42-44. §-hoz

A település egykori belterületére, beépítésre szánt területére vonatkozó szabályozási előírásokat azért nem lehetett teljes körűen meghatározni, mert a területrendezési tervek léptéke az ehhez szükséges vizsgálati mélységet nem teszi lehetővé (telek méretű szabályozási elemek). Azonban néhány, az egykori belterületre, beépítésre szánt területre vonatkozó szabályozási előírás, amely a közérdek megfogalmazását, érvényesítését és az üdülőkörzet értékteremtő területhasználati sajátosságainak védelmét szolgálja, a területrendezési tervet jóváhagyó törvényben is megfogalmazásra kell kerüljön azért, hogy ezek az előírások a térségi szereplők és a településrendezési tervek, valamint a helyi építési szabályzatok számára is kötelező érvényűek legyenek.

A 45-49. §-hoz

Az üdülőkörzet településeinek közigazgatási területén a beépítésre szánt területeken kívül, mezőgazdasági művelésre alkalmas területek, erdőterületek, helyenként működő bányák területei találhatóak. Ugyanakkor a beépítésre szánt területek fogytával az üdülési funkció is megjelent ezeken a területeken, és napjainkra a nagyüzemi művelésre nem alkalmas egykori zártkerti területeken (a tervben kertgazdasági területek alövezeteként jelölve) számottevő méreteket öltött. Ezek a területek vezetékes vízzel alig ellátott területek, és csatornázásukra is kevés az esély. A hiányos infrastruktúra miatt ezeken a területeken az építés szigorú feltételekhez kötött.

Az árutermelő mezőgazdasági területek alövezetén és az erdőterületeken az építendő épület a terület művelési ágának megfelelő, rendeltetésszerű használatot kell szolgálja. Míg az árutermelő mezőgazdasági területekből - a települések fejlesztési igényeinek megfelelően - beépítésre szánt terület kijelölhető, addig az erdőterületek alapterületi védelme érdekében, a művelési ág megváltoztatása csak kivételes esetben lehetséges.

Az erdőterületek védelme érdekében az egész üdülőterületre vonatkoztatva érvényes szabály mondja ki, hogy az erdőterületből beépítésre szánt terület nem jelölhető ki és az erdőterület összessége nem csökkenthető. Az üdülőkörzet erdősültségének növelése érdekében meghatározásra kerültek az erdősítésre javasolt területek is, ahol csak az erdőtelepítés lehetőségét megőrző területhasználat folytatható.

A működő bányák területére készítendő tájrendezési tervet a településrendezési tervek és helyi építési szabályzat készítésénél figyelembe kell venni.

Az 50. §-hoz

A minőségi fejlesztést szolgáló területeken belül a BT különös figyelmet szentel a turisztikai fejlesztési területeknek. Annak érdekében, hogy a kiváló tájképi adottságú, jó közlekedési lehetőségekkel bíró területek az idegenforgalom minőségi fejlesztési területeivé, a nagy helyigényű - a szabadidő eltöltésének lehetőségeit jelentősen gazdagító - beruházások célterületeivé válhassanak, a szabályzási előírások nem teszik lehetővé e területek hétvégiházas üdülőterületté történő besorolását. A telekalakítás alsó határát a BT 5 ha-ban határozza meg. A törvény a településrendezési terv számára nem írja elő a lehetséges funkciót, de a hétvégiházas üdülőterületen kívül, az üdülőházas üdülőterület 30%-os, illetve az ún. "különleges" területfelhasználási egységek 40%-os beépítettségét sem engedi a területre. Ezzel e területek zöldfelületi jellegét kívánja megőrizni. A zöldterületeken megengedett 2%-os beépítettséget viszont az idegenforgalmi fejlesztéshez szükséges épületek elhelyezésének biztosítása érdekében négyszeresére emeli fel. A turizmus minőségi fejlesztése nem csak az (Ü-1) alövezetben valósul meg, hanem a meglévő üdülőterületek átstrukturálódásával, az idegenforgalmi létesítmények korszerűsítésével is. Jelentős turisztikai fejlesztések valósulhatnak meg a vízpart-rehabilitációval érintett partközeli területeken is.

Az 51-52. §-hoz

A minőségi fejlesztést szolgáló területek között a minőségi szőlő- és bortermőterületek védelme érdekében lehatárolásra kerültek a szőlőkataszter I. és II. osztályú területei. A BT ezeken a területeken a szőlő- és gyümölcstermesztés feltételeit biztosítja és támogatja. A termőfelület védelme érdekében beépítésre szánt területek nem, vagy csak szigorú feltételek mellett jelölhetők ki. Építeni csak a rendeltetés szerinti használatnak megfelelő funkciójú épületet, az árutermelési, illetve kertgazdasági mezőgazdasági területek alövezetén megengedett beépítési százaléknak és a közművesítettségi feltételeknek megfelelően lehet. A szőlőterületek védelmével, a művelés ellenőrzésével és nyilvántartásával nevesül e területen a hegyközség feladata is.

Az 53. §-hoz

A térségi szempontból kiemelten kezelendő területek övezetén belül csak a honvédségi területek alövezete került lehatárolásra.

Az 54-60. §-hoz

A BT záró rendelkezései a hatálybaléptetést, a BT más jogszabályokhoz való viszonyát határozzák meg és a terv érvényesülését elősegítő tervhierarchia működéséhez szükséges intézkedéseket tartalmazzák.

A BT jóváhagyásával és hatálybalépésével az üdülőkörzetben lévő települések településrendezési tervei nem lesznek alkalmasak arra, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelve, abból levezetve helyi építési szabályokat állapítsanak meg. Ezért, noha az egyedi építésügyi hatósági engedélyezési eljárások során a törvény előírásai településrendezési terv nélkül is értelmezhetőek, a településrendezési tervek sürgős felülvizsgálata, módosítása illetve elkészítése mindenképpen szükséges. A településrendezési tervek készítésére és korszerűsítésére az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvénnyel és az országos településrendezési és építési követelményekkel összhangban is szükség van.

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve az új típusú területrendezési tervek közül elsőként készült el és kerül jóváhagyásra az Országgyűlés elé. Ezért az elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló törvény előkészítése során több olyan általános érvényű --a területrendezési és a településrendezési tervek kapcsolatával összefüggő - kérdés és az eljárási rendben jelentkező hiányosság vetődött fel, amelyeknek pótlására törvényi felhatalmazás és kormányintézkedés szükséges. Ezeket nemcsak a Balatonnal kapcsolatos tervezésre értelmezve, hanem - a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény kiegészítésével - a terület- és településrendezési tevékenység egészére vonatkoztathatóan kell meghatározni.

1. számú melléklet

A Balaton kiemelt üdülőkörzetébe tartozó települések

1 Alsóörs

2 Alsópáhok

3 Andocs

4 Aszófő

5 Ábrahámhegy

6 Badacsonytomaj

7 Badacsonytördemic

8 Balatonakali

9 Balatonalmádi

10 Balatonberény

11 Balatonboglár

12 Balatoncsicsó

13 Balatonederics

14 Balatonendréd

15 Balatonfenyves

16 Balatonfőkajár

17 Balatonföldvár

18 Balatonfüred

19 Balatonfűzfő

20 Balatongyörök

21 Balatonhenye

22 Balatonkenese

23 Balatonkeresztúr

24 Balatonlelle

25 Balatonmagyaród

26 Balatonmáriafürdő

27 Balatonőszöd

28 Balatonrendes

29 Balatonszabadi

30 Balatonszárszó

31 Balatonszemes

32 Balatonszentgyörgy

33 Balatonszepezd

34 Balatonszőlős

35 Balatonudvari

36 Balatonújlak

37 Balatonvilágos

38 Bábonymegyer

39 Bálványos

40 Barnag

41 Buzsák

42 Csajág

43 Cserszegtomaj

44 Csopak

45 Csömend

46 Dörgicse

47 Felsőörs

48 Felsőpáhok

49 Fonyód

50 Főnyed

51 Galambok

52 Gamás

53 Garabonc

54 Gyenesdiás

55 Gyugy

56 Gyulakeszi

57 Hács

58 Hegyesd

59 Hegymagas

60 Hévíz

61 Hidegkút

62 Hollád

63 Kapolcs

64 Kapoly

65 Káptalantóti

66 Karád

67 Karmacs

68 Kékkút

69 Kereki

70 Keszthely

71 Kéthely

72 Kisapáti

73 Kisberény

74 Kőröshegy

75 Kötcse

76 Kővágóörs

77 Köveskál

78 Küngös

79 Látrány

80 Lengyeltóti

81 Lesencefalu

82 Lesenceistvánd

83 Lesencetomaj

84 Litér

85 Lovas

86 Lulla

87 Marcali

88 Mencshely

89 Mindszentkálla

90 Monostorapáti

91 Monoszló

92 Nagycsepely

93 Nagyrada

94 Nagyvázsony

95 Nemesbük

96 Nemesgulács

97 Nemesvita

98 Nikla

99 Óbudavár

100 Ordacsehi

101 Öcs

102 Öreglak

103 Örvényes

104 Paloznak

105 Pécsely

106 Pula

107 Pusztaszemes

108 Raposka

109 Révfülöp

110 Rezi

111 Ságvár

112 Salföld

113 Sármellék

114 Sávoly

115 Sérsekszőlős

116 Siófok

117 Siójut

118 Somogybabod

119 Somogymeggyes

120 Somogysámson

121 Somogyszentpál

122 Somogytúr

123 Somogyvár

124 Szántód

125 Szegerdő

126 Szentantalfa

127 Szentbékkálla

128 Szentgyörgyvár

129 Szentjakabfa

130 Szentkirályszabadja

131 Szigliget

132 Szólád

133 Szőlősgyörök

134 Tab

135 Tagyon

136 Taliándörögd

137 Tapolca

138 Táska

139 Teleki

140 Tihany

141 Tikos

142 Torvaj

143 Tótvázsony

144 Uzsa

145 Vállus

146 Várvölgy

147 Vászoly

148 Veszprémfajsz

149 Vigántpetend

150 Vindornyafok

151 Vindornyalak

152 Vindornyaszőlős

153 Visz

154 Vonyarcvashegy

155 Vöröstó

156 Vörs

157 Zala

158 Zalakaros

159 Zalamerenye

160 Zalaszabar

161 Zalaszántó

162 Zalavár

163 Zamárdi

164 Zánka

2. számú melléklet

A Balaton kiemelt üdülőkörzetébe tartozó

1 Alsóörs

2 Alsópáhok

3 Aszófő

4 Ábrahámhegy

5 Badacsonytomaj

6 Badacsonytördemic

7 Balatonakali

8 Balatonalmádi

9 Balatonberény

10 Balatonboglár

11 Balatonederics

12 Balatonfenyves

13 Balatonföldvár

14 Balatonfüred

15 Balatonfűzfő

16 Balatongyörök

17 Balatonkenese

18 Balatonkeresztúr

19 Balatonlelle

20 Balatonmáriafürdő

21 Balatonőszöd

22 Balatonrendes

23 Balatonszabadi

24 Balatonszárszó

25 Balatonszemes

26 Balatonszentgyörgy

27 Balatonszepezd

28 Balatonudvari

29 Balatonújlak

30 Balatonvilágos

31 Cserszegtomaj

32 Csopak

33 Felsőörs

34 Felsőpáhok

35 Fonyód

36 Gyenesdiás

37 Hévíz

38 Keszthely

39 Kőröshegy

40 Kővágóörs

41 Lovas

42 Örvényes

43 Paloznak

44 Révfülöp

45 Rezi

46 Siófok

47 Szántód

48 Szigliget

49 Tihany

50 Vonyarcvashegy

51 Zamárdi

52 Zánka

3. számú melléklet

Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve

(Térségi Szerkezeti Terv)

1. A területrendezési terv főbb céljai

A területrendezési terv a balatoni üdülőkörzet jövőbeni fejlődésének alakulását befolyásoló fontos stratégiai eszköz. A területrendezési terv fő célja a balatoni táj és települések környezetminőségének védelme, javítása, a jelentős gazdasági potenciált képviselő üdülés és idegenforgalom minőségi feltételeinek megőrzése, a térség kiegyensúlyozott területi fejlődésének biztosítása a balatoni táj terhelhetősége, a vízminőség védelme és az ökológiai adottságok, a meglévő közlekedési hálózatok és a településhálózat figyelembevételével.

A területrendezési terv a térszerkezet, az infrastruktúra-hálózat javasolt módosításaival és a területfelhasználás rendjének meghatározásával az üdülés és idegenforgalom fejlesztéséhez szükséges minőségi feltételek javításához, valamint az állandó lakosság életminőségének és munkafeltételeinek jobbításához szükséges műszaki, fizikai feltételeket teremti meg.

2. A Térségi Szerkezeti Terv meghatározó elemei és irányelvei

A térségi szerkezeti terv meghatározza az üdülőkörzetben a területfelhasználás rendjét, a távlati közlekedési hálózat és infrastruktúra rendszerek nyomvonalait, a településrendszer térbeli rendjét, és javaslatot ad a természetközeli területek összefüggő szerkezetére.

2.1 A térségi területfelhasználás rendje

A térségi szerkezeti terv a térségi területfelhasználás rendjét, a térségi területfelhasználási egységeket térségi területfelhasználási kategóriákba sorolva

jellemzően erdőgazdasági,

jellemzően mezőgazdasági (szántó, rét, legelő, kert, gyümölcsös, szőlő),

jellemzően települési,

egyedileg meghatározott

területként határozza meg.

2.1.1 Jellemzően erdőgazdasági területek

Az üdülőkörzet területén - különös tekintettel a partközeli települések területére - környezetvédelmi (talaj- és vízminőség-védelmi) ökológiai, tájesztétikai, idegenforgalmi szempontból egyrészt meg kell akadályozni az erdőterület csökkenését, más célú használatát, másrészt az erdőterület nagyságát növelni kell.

A Balaton vízgyűjtő területére készült vízminőség-védelmi komplex meliorációs és erdősítési tanulmány 60 ezer hektár gyenge minőségű külterületi mezőgazdasági föld egy részét erdőtelepítéssel gazdaságosan hasznosítható területként jelöli meg. Az erdősítésre figyelembe vehető területek:

- a 25 % feletti meredekségű lejtők,

- a 17 % feletti lejtőn lévő szántók,

- a 25 % feletti lejtőkön elhelyezkedő ültetvények és déli fekvésű legelők,

- a 17-25 % közötti erózióveszélyes legelő területek,

- a sík és 12 % alatti lejtésű, a szélerózió által erősen veszélyeztetett laza talajok,

- a mély fekvésű víz által veszélyeztetett területek.

A partközeli települések egy részén, a tervlapon jelölt területeken az erdőterületek egy részét jóléti és védelmi rendeltetésbe kell sorolni, és ezen erdőterületekre a minőségi turizmust szolgáló sport, szabadidő, üdülési létesítmények - meghatározott feltételek mellett - elhelyezhetők.

Az erdősítési programban figyelembe kell venni az ökológiai szempontokat is, amelyek a gyepterületek, vizes élőhelyek esetében több esetben az erdősítés ellen szólnak. A Balaton-felvidéki szubmediterrán tájjelleget - többek között - a legelőként nyilvántartott sziklagyepek is képviselik, és e területek erdősítése sem kívánatos.

Mindezeket figyelembe véve a vízgyűjtő terület 60 ezer hektár gyenge minőségű külterületi mezőgazdasági területéből, csak a kiemelt üdülőkörzet területére vetítve, erdőtelepítés mintegy 9500 ha külterületi mezőgazdasági területen javasolt. (Somogy megyében 4950 ha, Veszprém megyében 3200 ha, Zala megyében 1350 ha.)

2.1.2. Jellemzően mezőgazdasági terület

A terv a szántóterületek csökkenése mellett a rét, legelő területek növekedésével számol. Egyes szántóterületek gyepterületekké alakításával a bemutató, ismeretterjesztő, tájfenntartó, illetve gazdasági célú állattartás fejlesztése javasolt. A tájfenntartás, táji értékek megőrzése, valamint az itt élők foglalkoztatása szempontjából fontos az adottságokhoz igazodó termelés, így az állattenyésztés és a szőlészet-borászat és gyümölcstermesztés támogatása.

Az üdülőkörzet parttól hátrébb fekvő területein a hagyományos tájhasználat értékeinek megőrzése a cél, ezért az itt kialakult, jellemzően mező-, illetve erdőgazdasági területeket jelentősebb változtatás nélkül fenn kell tartani.

2.1.3. Jellemzően települési terület

Az üdülőkörzet fejlődése szempontjából döntő a jellemzően urbanizált, műszakilag igénybevett területek kiterjedése. A terv az üdülőkörzet háttérterületén és a Nemzeti Park területén a belterület növelési lehetőségeket a települések igényeinek korlátozott figyelembevételével, vízvédelmi, környezetvédelmi, térszerkezeti, infrastruktúra fejlesztési, természetvédelmi és gazdasági szempontok alapján jelölte ki. Az urbanizált terület visszafogott növekedését területileg arányosabban elosztva - a parti terhelés és az összefüggő települési területek további növekedésének megakadályozása céljából - a térszerkezet változtatásával, új, a tóparttal párhuzamos, a háttérterületek felé eltolt, illetve a tópartra merőleges fejlesztési vonalak mentén kell biztosítani.

2.1.4. Egyedileg meghatározott terület

A nagyobb kiterjedésű bányászati tevékenység által roncsolt, más térségi területfelhasználási kategóriákba nem sorolható területeken a jelenlegi területhasználatnál kedvezőbb, komplex tájrehabilitációval egybekötött újrahasznosítást kell megvalósítani.

A tájrehabilitációra javasolt területek mellett ebbe a kategóriába kerültek besorolásba egyes, a minőségi turizmus, üdülés fejlesztését szolgáló zöldfelület jellegű területek is.

2.2. Infrastruktúra hálózatok és létesítmények

2.2.1. A közlekedés hálózatára és létesítményeire vonatkozó irányelvek

A terv döntő változást hozó fejlesztési elemei az M8-as autópálya megépítése, azaz a jelenlegi 8-as út és az M7-es autópálya összekötése, és a jelenlegi 8-as út Székesfehérvár és Veszprém közötti szakaszának 2x2 sávosra történő kiépítése. Így az északi partra irányuló forgalom már Székesfehérvár után leválasztható az M7-es autópályáról. Ezt követően a kisebb, alsóbbrendű útszakaszok kiépítésével, valamint a jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút minőségi átépítésével lehetővé kell tenni az északi oldalra (Balaton-felvidék) érkező forgalom arányos szétosztását.

A jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút jelentőségének és forgalmának növekedése Veszprém, Nagyvázsony, Monostorapáti és Tapolca szerepének növekedésével jár. A tóparttal párhuzamos, a háttérterületek felé eltolt, illetve a tópartra merőleges fejlesztési vonalak kialakításával a parti sávban jelentkező fejlesztési kényszer feloldását kell megoldani.

A partra merőleges irányú - azaz a jelenlegi 7301. jelű összekötő út, a tervek szerint 77. számú Veszprém-keszthelyi főút és a vízparti települések közötti - közlekedés zavartalan megteremtését a Balaton-felvidéket átszövő csatlakozó utak kiépítésével, felújításával kell biztosítani.

Az M7-es autópálya olyan nemzetközi, illetve országos jelentőségű kapcsolat, amely évtizedek múlva a legfontosabb közlekedési pályák egyike lesz. Az az európai közlekedési tengely (V. helsinki folyosó), amelynek a Velence-Koper/Trieszt-Ljubjana-Budapest-Ungvár-Lvov kapcsolatot kell biztosítania, jelentős gazdasági területfejlesztő erőt jelent. Mivel a nemzetközi autópályának a Balaton parti sávjában történő vezetése tovább növelné az üdüléshez nem kapcsolható beruházások és funkciók megtelepülésével a part menti sáv terhelését, és így gátolná a minőségi üdülés környezeti feltételeinek kialakítását, ezért a térségi szerkezeti tervben ábrázolt M7 - összhangban az Országos Területrendezési Tervvel - csak az üdülőkörzet forgalmának levezetését szolgálja. A tervezett nyomvonal legalább két forgalmi sávval történő kiépítése az üdülőkörzet elsődleges érdeke, mert a jelenlegi 7. sz. főút tehermentesítése a lakott területeken tovább nem halasztható.

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének térszerkezeti tervében az M7 korábban elfogadott nyomvonala szerepel a 2117/1999. (V.26.) kormányhatározatnak megfelelően. A V. helsinki folyosó forgalmát levezető gyorsforgalmi út a tótól távolabb kell megépüljön, és nyomvonalát a forgalmi és területfejlesztési tapasztalatok alapján az Országos Területrendezési Tervben és a megyei tervekben kell véglegesíteni.

A térségi szerkezeti terv a kialakult vasúti hálózat nyomvonalán a kétvágányúsítást csak egyes szakaszokon, a forgalom zavartalansága végett szükséges elvégezni. A nemzetközi közlekedési folyosó kialakításával párhuzamosan, távlatban a nagyterhelésű vasúti forgalmat a Budapest-Dombóvár-Kaposvár-Gyékényes-országhatár nemzetközi törzshálózati vasúti fővonalra kell terelni.

A térségi szerkezeti terven ábrázolt Balaton körüli kerékpárút hálózat az országos kerékpárút hálózattal való kapcsolatokkal együtt építendő ki. A part közelében haladó kerékpáros törzshálózatot mind az északi, mind a déli oldalon a településrendezési tervekben ki kell egészíteni a háttértelepüléseket felfűző kerékpárút-hálózattal.

2.2.2. Közmű-hálózatokra és létesítményekre vonatkozó irányelvek

A térségi (regionális és ún. kistérségi) rendszerek mellett a háttértelepüléseken az egyedi, helyi közműellátási megoldások alkalmazásának felvetése (pl. egyedi vízellátás, helyi vízbázis hasznosítása és szennyvíztisztítás szigorú feltételek melletti helyi, egyedi megoldási módjának megengedése) az üdülőfunkció kiterjedését, a gazdaság fejlődését, a természet és a környezet védelmét egyaránt szolgálja.

A terv kiemelt fontosságú feladatként határozza meg a térség településeinek csatornázását, mert a térszerkezetet és a környezet minőségét is gyökeresen meghatározó közműhálózatok közül elsősorban a szennyvízcsatorna hálózat és a szennyvíztisztítás főműveinek kiépítése a fő feladat.

Az északi oldalon a szennyvízkezelés és a regionális elvezető rendszer kiépítésében a minőségi előrelépés kulcsa a jelenleg épülő badacsonytördemici szennyvíztisztító telep mielőbbi működésbe állítása. Ez a tisztítótelep fogadja Balatonrendestől-Szigligetig a parti települések szennyvizeit, a Badacsony körüli háttértelepülések szennyvizeivel együtt.

A révfülöpi tisztítótelep korszerűsítésével, bővítésével alkalmassá válik Zánka-Kövágóörs-Balatonszepezd szennyvizeinek a fogadására. A terv Balatonfüred szennyvíztisztító-telepének rekonstrukcióját irányozza elő.

A Balatontól délre a nagy regionális rendszerek kialakultak (Siófok, Balatonlelle, Balaton-újlak).

A többi, szennyvíztisztítóval jelenleg még nem rendelkező településen részben nagyobb regionális rendszerekre, részben kistérségi rendszerekre való kapcsolódással, illetve egyes településeken belül helyi tisztítótelep építésével oldható meg a keletkező szennyvizek tisztítása.

Rendkívüli fontosságú a felszíni vízelvezetés megfelelő megoldása, mert az egyre növekvő mesterséges (burkolt) felületről lezúduló vizek által - záportározók, megfelelő előtisztító rendszerek híján - egyre nagyobb szennyezés éri a tavat. Ezért a felszíni vízrendezés megoldását a területrendezési terv kiemelt feladatnak tekinti és előírja a településtervezés során a felszíni vízrendezés szakszerű megoldásának megtervezését.

Az ivóvízellátás az északi oldalon kielégítő. A Nyirád felől érkező regionális ivóvíz távvezeték Kékkút, Kővágóörs környezetéből való továbbvezetésével Balatonfüred felé, megvalósul az észak-balatoni regionális rendszer összekötése a nyirádi vízbázissal.

A vízellátás a déli oldalon lévő part menti települések számára is regionális rendszerről biztosított. A háttér települések ellátása kistérségi rendszerekről, illetve helyi vízbázisról történik.

Az energiaközművek területén a villamos energia elosztóhálózat kapacitását növelni szükséges. Jelentős feladat a jövőben a meglévő nagyfeszültségű és egyéb föld feletti hálózatok esztétikai (táj- és településképi) tájbaillesztése, egyes helyeken terepszint alá helyezése. Különösen a Nemzeti Park területén kell a tájesztétikai szempontoknak érvényt szerezni.

A vezetékes gázellátás fejlesztését elsősorban az e tekintetben elmaradott Balatonfüred-Tapolca közötti térségben tartalmazza a terv. A még el nem látott települések ellátását rendezni szükséges.

A Balaton kiemelt üdülőkörzetében is előtérbe kell helyezni a megújuló energiahordozók - kiemelten a napenergia - használatának szükségességét. A környezetet legkevésbé terhelő energiahordozó használatával elő kell segíteni - környezetvédelmi igények kielégítése mellett -az országnak a kiotói egyezmény aláírásával vállalt kötelezettségeinek a teljesítését.

A térség kiváló, bőségben levő természeti adottsága a termálvízkincs. A termálvíz gyógyászati célú hasznosításával Balatonfüred, Tapolca, Marcali, Táska, Buzsák, Siófok, Ságvár, Zalakaros térségében a térség üdülési adottságainak egyenletesebb kihasználtságát kell elősegíteni.

2.3. A településrendszer térbeli rendjének változásai

A Balaton üdülőkörzet településrendszere sajátosan alakult az elmúlt évszázadban. Az egykori halászfalvak helyén ma nagykiterjedésű üdülőtelepülések vannak, s a század eleji ismertebb üdülőhelyek pedig ma jelentős lélekszámú városok. A tóparton a parti sávban ma 134.000 ember él, közülük 83.000 fő - Keszthely, Balatonfüred, Balatonalmádi, Siófok, Balatonföldvár, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód - városokban. A parton kívül az üdülőkörzetben további városok, Hévíz, Tapolca, illetve Marcali, Lengyeltóti találhatók.

Az északi parton a tó keleti végén az említett nagymértékű települési területnövekedés következtében - Veszprémmel megosztott funkciókkal - Balatonfűzfőtől Balatonfüredig tartó agglomerálódó parti településszövet alakult ki. Itt, miután a települések összenövése csaknem teljes, meg kell őrizni a településeket elválasztó mezőgazdasági funkciójú, illetve természetközeli területeket, illetve erdősítéssel, ligetes fásítással a tagoló jelleget erősíteni kell.

A Veszprém árnyékában szaporodó városok általában csak részleges és a környező települések számára csak csekély szolgáltatási, ellátási tevékenységet végeznek. (Ugyanakkor a városok és települések növekedése az üdülési funkció ellen hat.) El kell érni, hogy a tóparton fejlődő városok funkciógazdag, környezetük számára valóban központi szerepköröket és feladatokat ellátó településekké fejlődjenek, anélkül, hogy kedvező természeti adottságaikat felszámolnák.

Ezért - jó közlekedési lehetőséget teremtve - az iparterületeket a tóparttól távolabb, 10-15 km-re kell kijelölni, illetve fejleszteni. Az ipari jellegű fejlesztésre Marcali, illetve Tapolca városa a legmegfelelőbb az üdülőkörzetben.

A déli parton csaknem folyamatosan, illetve az északi parton még Balatongyörök és Keszthely között összefüggő, beépített települési terület található. Ebből következik, hogy az üdülőkörzet egyik legnagyobb értékét a Balatonfüred és Balatongyörök között még meglévő, a pannon táj szépségét őrző beépítetlen partszakaszok és háttérterületek jelentik. Ezen a területrészen hiányzik a településrendszerben központi funkciókkal rendelkező település, ezért a területrendezési terv keretfeltételei úgy lettek meghatározva, hogy a háttérterületeken Nagyvázsony szerepét, funkcióját térségi rangra lehessen emelni, míg a parton Badacsonytomaj és Révfülöp üdülőkörzeti központ szerepkör ellátására válhasson alkalmassá.

Keszthely körzetében Keszthely, Hévíz, Alsópáhok, Felsőpáhok, Cserszegtomaj, illetve Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Nemesbük, Rezi közigazgatási területén a természeti értékekre rátelepülő kertvárosiasodási folyamat szabályozására, a települések egymással összehangolt településrendezési terveinek elkészítésére van szükség.

Az üdülőkörzet Kis-Balaton és Zalakaros körüli területein az utak mentén futó egyutcás települések összenövését kell megakadályozni, szükség esetén más irányú területi bővítéssel.

A Nagykanizsa-Keszthely közötti térségben Zalakaros-Galambok és az üdülőkörzeten kívüli Zalakomár települési háromszöget szolgáltatási, ellátási feladatok ellátására kell alkalmassá tenni.

2.4. Ökológiai térszerkezet

A Balaton üdülőkörzet ökológiai térszerkezetét alapvetően a természeti adottságok és a nagymérvű beépítés egymáshoz való viszonya határozza meg.

Az északi part urbanizációs térszerkezete a part menti területek intenzív beépítésével alakult ki. A parti településsor mögötti Balaton-felvidéki területek a Veszprém-tapolcai törésvonalig, az urbanizáció által még kevéssé érintett természetközeli állapotban maradtak fenn. A nagy kiterjedésű erdőterületekkel, történelmi szőlőterületekkel, medence alján lévő gyepterületekkel, kisebb szántóterületekkel jellemezhető Balaton-felvidék a parti hegyvonulatot átvágó völgyekkel, vízfolyásokkal kapcsolódik a parti zónához, illetve a tóhoz.

A harmonikus kapcsolat a vízparttal, illetve a tóval az urbanizációs zóna agresszív növekedése miatt sok helyen megszakad. Hévíz környékén hatalmasra nőtt belterületek alapvetően megváltoztatják a táj jellegét, illetve a parti sávban a települések, üdülőterületek a vízpartokat elfoglalták, a vízfolyásokat elterelték, átépítették és csatornává alakították. Tekintettel arra, hogy itt az ökológiai hálózat folyamatos, szerves térszerkezetté alakításának gyakorlatilag nincs realitása, a terv ezért csak mozaikos ökológiai térszerkezet, ökológiai hálózat kialakítására tesz javaslatot.

A Balaton-felvidéken a természeti adottságokat figyelembe vevő természetközeli tájhasználat fennmaradása, megőrzése érdekében - az említett intenzíven beépült urbanizációs területeket kivéve - Balaton-felvidéki Nemzeti Park létesült. A Nemzeti Park az említett Balaton-felvidék mellett a Tapolcai-medencét a bazalthegyekkel, a Keszthelyi-hegység erdeit, valamint a Kis-Balaton térségét is magába foglalja.

A déli part ökológiai rendszerét, térszerkezetét - a vízpartot végigkísérő átlag 1 km széles urbanizációs sáv mögött - Balatonszárszótól a Kis-Balatonig húzódó mély fekvésű, vizenyős berkek (Őszödi-berek, Szemesi-berek, Algyai-berek, Boglári-nagyberek, Csehi-nagyberek, Bézsenyi-berek, a Nagy-berek), illetve a tó és a Kis-Balaton, a tó felé lejtő dombhátak erdős, gyepes területei alkotják.

A térségi szerkezeti terv az ökológiai hálózat bővítése, a kedvezőbb természeti adottságok megőrzése és fejlesztése érdekében a déli parton egy összefüggő védett természeti terület kijelölésére tesz javaslatot. A későbbiekben meg kell vizsgálni - a korábbi szándékoknak megfelelően - az egységes Balatoni Nemzeti Park létesítésének lehetőségét is.

A védetté nyilvánítási javaslat mellett a térségi szerkezeti terv a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területek erdősítését javasolja. Az erdősítésre ajánlott területek kijelölésénél figyelembe kell venni az ökológiai hálózat teljessé tételének szempontjait is.

4. számú melléklet

A Térségi Szabályozás Övezeti Tervlapjai

Az övezeti szabályozás az alábbi táblázat szerint strukturált. A térségi szabályozás övezeti tervlapjai 1-11. sorszám alatt szerepelnek.