62007CJ0370_SUM[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. október 1-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - Megállapodással létrehozott szervben a Közösség nevében elfoglalandó álláspontok kialakítása - Indokolási kötelezettség - A jogalap megjelölése - A veszélyeztetett, vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben (CITES) részes felek konferenciájának tizennegyedik ülése. C-370/07. sz. ügy

C-370/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Megsemmisítés iránti kereset – Megállapodással létrehozott szervben a Közösség nevében elfoglalandó álláspontok kialakítása – Indokolási kötelezettség – A jogalap megjelölése – A veszélyeztetett, vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben (CITES) részes felek konferenciájának tizennegyedik ülése”

Az ítélet összefoglalása

1. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Hivatkozás a jogi aktus jogalapjára

(EK 253. cikk)

2. Közösségi jog – Elvek – Jogbiztonság – Közösségi szabályozás

3. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

(EK 230. cikk, EK 249. cikk és EK 253. cikk)

4. Európai Közösségek – Átruházott hatáskörök – Belső és külső hatáskörök – Az aktus jogalapjának megjelölésére vonatkozó kötelezettség

(EK 5. cikk, első bekezdés, EK 133. cikk és EK 175. cikk)

5. Intézmények jogi aktusai – Az elfogadott jogalap megjelölése

(EK 133. cikk, EK 175. cikk és EK 300. cikk, (2) bekezdés)

1. Az EK 253. cikkben szereplő indokolási kötelezettség előírja, hogy valamennyi érintett jogi aktusnak tartalmaznia kell azon indokok leírását, amelyek az intézményt a jogi aktus elfogadására késztették úgy, hogy a Bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson, és mind a tagállamok, mind az érintett harmadik személyek megismerhessék azokat a körülményeket, amelyek között a közösségi intézmények a Szerződést alkalmazták. Valamely jogi aktus jogalapjának megjelölése az indokolási kötelezettséghez tartozik. A Szerződés pontos rendelkezésére való hivatkozás elmulasztása nem minősülhet lényeges hibának, amikor a jogalap a jogi aktus más elemei alapján meghatározható, azonban az ilyen kifejezett hivatkozás nélkülözhetetlen, amikor annak hiányában az érintettek és a Bíróság számára bizonytalan maradna a pontos jogalap.

(vö. 37., 38., 56. pont)

2. A jogbiztonság megköveteli, hogy minden joghatás kiváltására irányuló aktus a kötelező erejét az olyan intézkedés jogi formáját előíró közösségi jogi rendelkezésből származtassa, amelyet az aktus jogalapként kifejezetten megjelöl.

(vö. 39. pont)

3. Az indokolási kötelezettségnek, amelyet különösen a bírósági felülvizsgálat indokol – amely felülvizsgálat gyakorlására a Bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie –, az összes olyan jogi aktusra vonatkoznia kell, amely megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, azaz az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezésre, függetlenül azok formájától, amelyek kötelező joghatások kiváltására irányulnak.

A veszélyeztetett, vadon élő állat - és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben részes felek konferenciájának tizennegyedik ülésére benyújtott egyes javaslatok tekintetében a Közösség nevében elfogadandó álláspont meghatározásáról szóló tanácsi határozat kötelező joghatásokat kiváltó jogi aktus, amennyiben az kialakítja a Közösség álláspontját a hatáskörébe tartozó területeket illetően, és kötelező jellegű egyrészt a Tanácsra és a Bizottságra, másrészt a tagállamokra, amennyiben előírja számukra, hogy védelmezzék az említett álláspontot. Ennélfogva ezt a határozatot indokolni kell, következésképpen meg kell jelölni azt a jogalapot, amelyen az alapul, többek között annak érdekében, hogy a Bíróság gyakorolhassa a bírósági felülvizsgálatot.

(vö. 42–45. pont)

4. A közösségi aktus jogalapjának megjelölése a Közösségre ruházott hatáskörök EK 5. cikk első bekezdésében szereplő elvére tekintettel is kötelező, amely rendelkezés szerint a Közösség az e szerződésben ráruházott hatáskörök és a számára kijelölt célkitűzések keretén belül jár el mind a Közösségen belüli fellépés, mind a Közösség nemzetközi fellépései esetében. Ebben a vonatkozásban a megfelelő jogalap kiválasztásának alkotmányos jellegű jelentősége van, mivel a Közösségnek, tekintettel arra, hogy csak átruházott hatáskörökkel rendelkezik, az említett határozathoz mellékelnie kell a Szerződés azon rendelkezését, amely a Közösséget felhatalmazza ezen jogi aktus jóváhagyására.

Egyebekben a jogalap megjelölése rögzíti a Közösség és a tagállamok között a hatáskörök megosztását.

A veszélyeztetett, vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben részes felek konferenciájának tizennegyedik ülésére benyújtott egyes javaslatok tekintetében a Közösség nevében elfogadandó álláspont meghatározásáról szóló határozat Tanács általi elfogadását illetően önmagában az EK 175. cikk vagy önmagában az EK 133. cikk alkalmazása nem járt volna ugyanolyan következménnyel a Közösség és a tagállamok közötti hatáskörök megosztására, mint a két rendelkezés esetleges együttes alkalmazása, mivel az EK 133. cikk a Közösségre kizárólagos hatáskört ruház, míg az EK 175. cikk a Közösség és a tagállamok között megosztott hatáskört ír elő. A jogalap megjelölésének elmaradása tehát zavart okozhat a Közösség hatáskörének jellegét illetően, és gyengítheti a Közösséget a nemzetközi tárgyalások során az álláspontjának megvédésében.

(vö. 46., 47., 49. pont)

5. A jogalap megjelölése különös jelentőséggel bír a jogi aktus elfogadásával érintett közösségi intézmények jogosultságainak megóvása szempontjából is. A veszélyeztetett, vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben részes felek konferenciájának tizennegyedik ülésére benyújtott egyes javaslatok tekintetében a Közösség nevében elfogadandó álláspont meghatározásáról szóló tanácsi határozat esetében a jogalap megjelölése befolyással lehet a Parlament hatáskörére, mivel az EK 133. cikk, az EK 175. cikk és az EK 300. cikk (2) bekezdése a jogi aktus elfogadása során a Parlament számára nem biztosít ugyanolyan fokú részvételt. A jogalap megjelölés hasonlóképpen fontos a Tanácson belüli szavazás módjának meghatározásához is, mivel ebben a vonatkozásban az EK 300. cikk (2) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a Tanács minősített többséggel határoz, kivéve ha egyrészt a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol a belső szabályok elfogadásához egyhangúságra van szükség, valamint másrészt a 310. cikkben említett megállapodások esetén.

(vö. 48. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. október 1-je( * )

„Megsemmisítés iránti kereset – Megállapodással létrehozott szervben a Közösség nevében elfoglalandó álláspontok kialakítása – Indokolási kötelezettség – A jogalap megjelölése – A veszélyeztetett, vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben (CITES) részes felek konferenciájának tizennegyedik ülése”

A C-370/07. sz. ügyben,

az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt 2007. augusztus 2-án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Valero Jordana és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J.-P. Jacqué, F. Florindo Gijón és K. Michoel, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: E. Jenkinson és I. Rao, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Wyatt QC)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot, J. Makarczyk, L. Bay Larsen (előadó) és C. Toader bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. március 4-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2009. április 23-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Európai Közösségek Bizottság a keresetében kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a veszélyeztetett, vadon élő állat - és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben (CITES) Részes Felek konferenciájának 2007. június 3. és 15. között Hágában (Hollandia) megrendezendő tizennegyedik ülésére benyújtott egyes javaslatok tekintetében az Európai Közösség nevében elfogadandó álláspont meghatározásáról szóló, 2007. május 24-i tanácsi határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).

Jogi háttér

2 Az EK 253. cikk ekként rendelkezik:

„Az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott, továbbá a Tanács vagy a Bizottság által elfogadott rendeleteknek, irányelveknek és határozatoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra vagy véleményre, amelyet e szerződés értelmében be kell szerezni”.

3 A Nizzai Szerződéssel módosított EK 300. cikk (2) bekezdése szerint:

„Az e téren a Bizottságra ruházott hatáskörre is figyelemmel, a megállapodások aláírásáról – amelyet a hatálybalépést megelőzően történő ideiglenes alkalmazásról szóló határozat kísérhet – és megkötéséről a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel a Tanács határoz. A Tanács egyhangúlag dönt, ha a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol a belső szabályok elfogadásához egyhangúságra van szükség, valamint a 310. cikkben említett megállapodások esetén.

A (3) bekezdésben megállapított szabályoktól eltérve, ugyanezeket az eljárásokat kell alkalmazni a valamely megállapodás alkalmazását felfüggesztő határozatoknál, valamint a megállapodásokkal felállított szervekben a Közösség által képviselendő álláspontok kialakításánál, amennyiben az ilyen szervnek joghatással bíró határozatot kell hoznia, kivéve a megállapodás intézményi kereteit kiegészítő vagy módosító határozatokat.

Az Európai Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell az e bekezdés alapján hozott minden olyan határozatról, amely megállapodások ideiglenes alkalmazására vagy felfüggesztésére, illetve a megállapodással létrehozott szervekben a Közösség által képviselendő álláspont kialakítására vonatkozik.”

A jogvita előzményei

4 A veszélyeztetett, vadon élő állat - és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt (a továbbiakban: CITES) 1973. március 3-án írták alá Washingtonban, és az 1975. július 1-jén lépett hatályba. Az egyezmény célja a veszélyeztetett, vadon élő állat - és növényfajok védelme elsősorban azok kereskedelmének korlátozása és szabályozása útján.

5 A Közösség nem szerződő fél a CITES - ben. A Közösség a Részes Felek Konferenciáin megfigyelői jogállással rendelkezik. Mindazonáltal a Közösség 1982 óta önállóan fogad el intézkedéseket, amelyeknek a tagállamok CITES - ből eredő kötelezettségeinek a Közösségen belüli végrehajtása a célja.

6 A CITES önálló végrehajtása céljából a legutóbb elfogadott szabályozás a vadon élő állat - és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet (HL 1997. L 61., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 136. o.). Ezt a rendeletet az EK-Szerződés 130. S. cikkének (1) bekezdése (jelenleg, módosítást követően az EK 175. cikk (1) bekezdése) alapján fogadták el.

7 2007. április 4-én a Bizottság a megtámadott határozat elfogadására irányuló javaslatot adott át a Tanácsnak, amely javaslat ezen határozat jogalapját illetően egyrészt az EK 175. cikk (1) bekezdésére és az EK 133. cikkre, másrészt az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdésére hivatkozott.

8 2007. május 24-én a Tanács elfogadta a megtámadott határozatot, amely határozat nem tünteti fel azt a jogalapot, amelyen alapul.

9 A 2007. június 14-i levelében a Tanács az említett határozatot átadta a Parlamentnek.

10 A megtámadott határozat szövege a következő:

„1. cikk

A Közösség hatáskörébe tartozó területeket illetően a Közösség érdekében együttesen eljáró tagállamok által a CITES Részes Felek Konferenciájának tizennegyedik ülésén kifejezésre juttatandó közösségi álláspont összhangban áll ezen határozat mellékleteivel.

2. cikk

Amennyiben az ezen határozat elfogadását követően vagy a Részes Felek Konferenciájának tizennegyedik ülése előtt vagy annak során előterjesztett új tudományos vagy műszaki információk hatással lehetnek az 1. cikkben említett álláspontra, vagy amennyiben az ülésen olyan kérdésekre vonatkozóan tesznek új javaslatokat, amelyek még nem képezték közösségi álláspont tárgyát, a Közösség hatáskörébe tartozó területeket illetően a közösségi álláspontot a Részes Felek Konferenciájának a javaslatokról való szavazásra való felkérése előtt helyszíni koordináció útján kell kialakítani.”

A felek kérelmei és az eljárás

11 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot és

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

12 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet,

–        másodlagosan, amennyiben a Bíróság a megtámadott határozatot megsemmisíti, állapítsa meg, hogy annak joghatásai továbbra is fennmaradnak, és

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

13 A Bíróság elnöke 2007. november 20 - i végzésével engedélyezte Nagy - Britannia és Észak - Írország Egyesült Királysága beavatkozását a Tanács kérelmeinek támogatása céljából.

A keresetről

Az elfogadhatóságról

14 A Tanács eljárási természetű előzetes észrevétel keretében azt állítja, hogy a kereset okafogyott, mivel a megtámadott határozat már kifejtette valamennyi joghatását, mivel a Közösségnek az ezen határozatban található álláspontját kifejezésre juttatták a Hágában, 2007. június 3. és 15. között megtartott Részes Felek Konferenciáján.

15 A Bizottság azt állítja, hogy a kereset elfogadható, és kifejti, hogy a jelen kereset előterjesztésének egy olyan ítélet Bíróság általi meghozatala a célja, amely megakadályozhatóvá teszi, hogy a jövőben a Tanács a CITES Részes Felek Konferenciájának keretében olyan határozatokat fogadjon el, amelyekben azok jogalapja nincs feltüntetve.

16 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen határozatokkal szembeni megsemmisítés iránti keresetek előterjesztése érdekében a Bizottságnak nem kell bizonyítania az eljáráshoz fűződő érdekét (lásd ebben az értelemben a 45/86. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1987. március 26-án hozott ítélet [EBHT 1987., 1493. o.] 3. pontját).

17 Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság már megállapította az olyan jogi aktus megsemmisítésére irányuló kereset elfogadhatóságát, amely jogi aktust már végrehajtottak, vagy amely a kereset benyújtásának időpontjában már nem volt alkalmazható (lásd az 53/85. sz., AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ügyben 1986. június 24-én hozott ítélet [EBHT 1986., 1965. o.] 21. pontját és a 207/86. sz., Apesco kontra Bizottság ügyben 1988. április 26-án hozott ítélet [EBHT 1986., 2151. o.] 16. pontját).

18 Következésképpen a kereset elfogadható.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

19 A Bizottság a keresetének alátámasztására egyetlen jogalapot hoz fel, amelyet az EK 253. cikkben meghatározott indokolási kötelezettség megsértésére alapít, mivel a megtámadott határozat nem tünteti fel azt a jogalapot, amelyen alapul.

20 A Bizottság rámutat, hogy a megtámadott határozat anyagi jogi jogalapjaként az EK 133. és EK 175. cikk együttes rendelkezéseinek elfogadását javasolta, mivel a CITES keretében a fajok kereskedelmére és az utóbbiak megóvására vonatkozó szabályozás egyenlő jelentőséggel rendelkezik. E kettős jogalap megjelölésének hiánya az érintett közösségi intézményeket és a tagállamokat megfosztotta a CITES Részes Felek Konferenciájának keretében a hatáskörükre, tehát a szerepükre vonatozó útmutatástól. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a 338/97 rendelet kizárólag az EK 175. cikken, és nem az EK 133. cikk és az EK 175. cikk együttes rendelkezésein alapul, mivel a jogi aktus jogalapját annak céljára és sajátos tartalmára tekintettel, és nem a más hasonló közösségi jogi aktusok elfogadásánál alkalmazott jogalapra tekintettel kell megállapítani.

21 Az eljárási jogalapot illetően a Bizottság azt állítja, hogy csak az EK 300. cikk (2) bekezdés második albekezdésén alapuló tanácsi határozat minősülhet a megfelelő jogi szabályozásnak a Közösség álláspontjának meghatározására, amennyiben a CITES Részes Felek Konferenciáján joghatással rendelkező határozatot kell elfogadni, amely érintheti az acquis communautaire - t. Ezen jogalap mellőzése a Tanács által ténylegesen követett jogalapot illetően nagy bizonytalanság forrása volt, és az érintette a Parlament jogosultságait.

22 Utalva a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletre a Bizottság azt is előterjeszti, hogy a megtámadott határozat jogalapja a határozat más elemeiből nem vezethető le. Egyebekben a Bizottság szerint a Tanács a megtámadott határozatban mellőzte a Szerződésre való bármilyen hivatkozást.

23 A Bizottság vitatja a Tanács arra alapított érvét, hogy a megtámadott határozat az EK 249. cikk értelmében nem minősül határozatnak. A Bizottság ebben a vonatkozásban rámutat, hogy a Tanács által a határozat két típusa között annak alapján való különbségtétel, hogy a Szerződés német változata a határozatra két különböző szót használ („Entscheidung” és „Beschluß”), amely a Szerződésnek csak két másik nyelvi változatában, azaz a holland („beschikking” és „besluit”) és a szlovén változatban („odločba” és „sklep”) szerepel, nincs alapja a Szerződésben. A Szerződés ugyanis nem tesz különbséget az EK 253. cikkben említett határozatok és más határozatok között. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett jogi aktusokat a „határozatok” szó jelöli, és többek között a Szerződés angol és francia változata, figyelembe véve a hátterüket is, összhangban van ezzel a terminológiával.

24 A megtámadott határozatban a jogalap feltüntetésének hiánya a Bizottság szerint nem igazolható azzal a ténnyel, hogy ennek a határozatnak csak az elfogadásában részt vevő felek a címzettjei, mivel szükség van az intézmények jogosultságainak megóvására, és arra, hogy ne akadályozzák a Bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálatot.

25 A Bizottság vitatja a 22/70. sz., Bizottság kontra Tanács, úgynevezett „AETR”-ügyben 1971. március 31-én hozott ítéletre (EBHT 1971., 263. o.) való hivatkozásnak a jelen ügyben való helytállóságát, amely ítélet bizonyos „tanácsi tárgyalásokra vonatkozott, mivel a jelen esetben a Tanács olyan határozatáról van szó, amelyet az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján fogadtak el, és amelyet kifejezetten említ az EK 253. cikk. A Bizottság kifejti, hogy a fent hivatkozott „AETR”-ügyben hozott ítélethez vezető ügy tényállásában éppen ellenkezőleg, az ezen eset nagyon sajátos körülményeire tekintettel elfogadott jogi aktusról volt szó, amely jogi aktust a Bíróság kizárólag ezen körülmények között tekintett érvényesnek, és amelyhez a Bizottság megadta a hozzájárulását.

26 A Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott határozatban a jogalap feltüntetésének hiánya nem pusztán alaki hibának minősül, amennyiben a Bíróság szerint a megfelelő jogalap kiválasztásának alkotmányos jellegű jelentősége van (a 2/00. sz. 2001. december 6-i vélemény [EBHT 2001., I-9713. o.] 5. pontja), ezért az ilyen hiányosság az intézmények között, valamint a Közösség és a tagállamok között a Szerződés által kialakított egyensúlyt veszélyeztető kötelezettségszegésnek minősül. Ezenkívül a Tanács a szóban forgó jogalapot szándékosan törölte, értésre adva ezáltal, hogy a jogalapra való kifejezett hivatkozást nem tartja szükségesnek.

27 Egyebekben nem tartották be az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében előírt eljárást, amennyiben a megtámadott határozatot csak három héttel az elfogadása után, azaz 2007. június 14-én, adták át a Parlamentnek, így ez a késedelmes átadás akadályozta a Parlament jogosultságainak gyakorlását.

28 Végül a Bizottság vitatja a közösségi álláspontok kialakításának gyakorlatára vonatkozóan a Tanács által tett kiegészítő észrevételek helytállóságát, és emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Tanács egyszerű gyakorlata nem térhet el a Szerződés által megfogalmazott szabályoktól (a 68/86. sz., Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1988. február 23-án hozott ítélet [EBHT 1988., 855. o.] 24. pontja).

29 A Tanács fő érvként előterjeszti, hogy a jelen esetben nem volt köteles hivatkozni a megtámadott határozat jogalapjára, amennyiben az a német nyelvben a „Beschluß” szóval jelölt sui generis határozat, amelyet a Tanács a Közösség külkapcsolatai keretében az EK 300. cikk (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően fogadott el. Ezt a határozatot meg kell különböztetni az EK 249. cikkben és az EK 253. cikkben érintett, az „Entscheidung” német szóval jelölt határozattól.

30 A Tanács kifejti, hogy mivel a megtámadott határozat csak a Közösség és a tagállamok közötti kapcsolatokra, valamint az intézmények közötti viszonyra van befolyással, tehát semmilyen hatással nincs az olyan harmadik személyek jogszabályon alapuló jogaira és kötelezettségeire, mint a természetes személyek és a társaságok, az indokolási kötelezettségnek nincs létjogosultsága, mivel az említett határozatnak csak az elfogadásában részt vevő felek a címzettjei. A Bíróság által a fent hivatkozott „AETR”-ügyben hozott ítéletben meghatározottakhoz hasonlóan, amely a nemzetközi megállapodás megkötésére irányuló „tanácsi tárgyalásokra” vonatkozott, a megtámadott határozat a Tanács szerint „Beschluß”, és mint ilyen nem szerepel az indokolási kötelezettségnek alávetett jogi aktusok kimerítő felsorolásában.

31 A Tanács másodlagos érvként azt állítja, hivatkozva a C-210/03. sz. Swedish Match ügyben 2004. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-11893. o.] 44. pontjára, hogy valamely jogi aktusban az annak jogalapjára való hivatkozás elmaradása pusztán alaki hibának minősül. Ugyanis az ilyen hivatkozásnak a megtámadott határozatból való elmaradása semmilyen befolyással nem volt a határozat elfogadása érdekében alkalmazandó eljárásra, mivel a jelen esetben betartották az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében előírt eljárást. A Tanács ebben a vonatkozásban kifejti, hogy ez a rendelkezés csak azt követeli meg, hogy az érintett határozatot tájékoztatás céljából adják át a Parlamentnek, de nem ír elő semmilyen határidőt, és egyáltalán nem kötelezi a Tanácsot, hogy ezt a határozatot parlamenti felülvizsgálatnak vesse alá.

32 A Bizottság által javasolt kettős anyagi jogalapot illetően a Tanács előterjeszti, hogy mivel a 338/97 rendeletet egyedül az EK 130. S. cikk alapján fogadták el, a javasolt jogalap elfogadását lehetővé tevő minősített többség megszerzése a Tanácson belül nem volt lehetséges.

33 A Tanács szerint lényeges volt, hogy a Közösség álláspontját a Szerződésben előírt eljárásoknak megfelelően a CITES Részes Felek Konferenciája tizennegyedik ülésének kezdete előtt elfogadják. A megtámadott határozat jogalapja feltüntetésének hiánya semmilyen befolyással nem volt sem az ezen határozat elfogadásához vezető eljárásra, a határozat kötelező jellegére, a tárgyalásokra, az említett konferencia keretében lezajlott tárgyalásokat is beleértve, sem a Bizottság és a tagállamok által az ezen tárgyalásokon betöltött szerepre. A Tanács kifejti, hogy ezen tárgyalásokon a Bizottság által betöltött szerepet az a tény határozta meg – és korlátozta –, hogy a Közösség nem szerződő fél a CITES - ben, és nem az, hogy a jogalap feltüntetése hiányzik a megtámadott határozatból.

34 A Tanács hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozatban a jogalap feltüntetésének hiánya nem volt befolyással a megfelelő belső közösségi aktus elfogadására sem, amennyiben a 338/97 rendelet 19. cikke előírja, hogy a Részes Felek Konferenciájának és a CITES állandó bizottságának határozatait követően többek között ezen rendelet mellékletei módosításának elfogadása komitológiai eljárásnak van alávetve.

35 A Tanács megjegyzi még, hogy a Közösség álláspontjainak kialakítása tárgyában a gyakorlat elég változatos, és a Nizzai Szerződés hatálybalépése óta ez a változatosság továbbra is fennáll. Egyrészt léteznek a Tanács határozatai, amelyek vagy kizárólag az anyagi jogi jogalapot, vagy kizárólag az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdését határozzák meg. Másrészt nem szokatlan, hogy a Közösség álláspontjait az elfogadandó álláspont tárgyát képező szövegnek a Tanács általi közvetlen jóváhagyásával alakítják ki, anélkül hogy ezen jóváhagyást sui generis határozatba foglalnák. Ezen utóbbi esetekben a Tanács mindig a Bizottság javaslata alapján, a Bizottság által javasolt forma figyelembevételével határozott.

36 Az Egyesült Királyság a Tanács érvelésének egészét támogatva ezt azzal egészíti ki, hogy az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdése egyáltalán nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek következtében a szóban forgó területen az EK 249. cikkben meghatározott határozatokat sui generis jogi aktusok váltanák fel. Ezenkívül a Bizottság részvétele a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárásban, valamint a CITES - re vonatozó tárgyalásokban az utóbbi intézmény számára megadta az összes olyan jogi biztosítékot, amelyeknek a harmadik személyek számára való biztosítása az EK 253. cikk célja. A sui generis jogi aktusok a Közösség számára a nemzetközi megállapodások által létrehozott szervekben való hatékony részvételhez szükséges rugalmasságot biztosítják, és ellentétes volna a Közösség érdekeivel, ha a Tanács számára előírnák, hogy a jelen esetben szóban forgó típushoz tartozó minden egyes határozat jogalapját határozza meg. Az Egyesült Királyság kifejti, hogy az a tény, hogy a Tanács a sui generis jogi aktusok esetében nincs alávetve annak a szigorú kötelezettségnek, hogy az EK 253. cikknek megfelelően a jogalapot feltüntesse, nem jelenti azt, hogy ettől tartózkodnia kell.

A Bíróság álláspontja

37 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben szereplő indokolási kötelezettség előírja, hogy valamennyi érintett jogi aktusnak tartalmaznia kell azon indokok leírását, amelyek az intézményt a jogi aktus elfogadására késztették úgy, hogy a Bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson, és mind a tagállamok, mind az érintett harmadik személyek megismerhessék azokat a körülményeket, amelyek között a közösségi intézmények a Szerződést alkalmazták (lásd ebben az értelemben különösen a C-41/93. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1994. május 17-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-1829. o.] 34. pontját).

38 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy valamely jogi aktus jogalapjának megjelölése az indokolási kötelezettséghez tartozik (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 9. pontját és a 203/86. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1988. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 1988., 4563. o.] 36–38. pontját).

39 A Bíróság arról is határozott, hogy a jogbiztonság megköveteli, hogy minden joghatás kiváltására irányuló aktus a kötelező erejét az olyan intézkedés jogi formáját előíró közösségi jogi rendelkezésből származtassa, amelyet az aktus jogalapként kifejezetten megjelöl (a C-325/91. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1993. június 16-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-3283. o.] 26. pontja).

40 Ezen megfontolások fényében kell határozni arról, hogy a megtámadott határozatot el lehetett - e fogadni érvényesen a jogalap feltüntetése nélkül. Ennek érdekében meg kell vizsgálni, hogy ez a határozat alá van - e vetve az indokolási kötelezettségnek, és ebből következően abban fel kell - e tüntetni a jogalapot.

41 A felek állításaik alátámasztására elsősorban terminológiai jellegű érveket terjesztenek elő, amelyek az EK 300. cikk (2) bekezdése második albekezdésének különböző nyelvi változatain alapulnak. A Bizottság előterjeszti, hogy a megtámadott határozat az EK 249. cikk értelmében vett határozat, amelyet a német nyelvben az „Entscheidung” szó jelöl, következésképpen ezt a határozatot indokolni kell. Ezzel ellenkezőleg az Egyesült Királyság által támogatott Tanács úgy véli, hogy a német nyelvben a „Beschluß” szóval jelölt sui generis határozatról van szó, amelyre az EK 253. cikk nem vonatkozik.

42 Ebben a vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat EK 249. cikk értelmében vett határozatnak vagy sui generis határozatnak való minősítése a jelen esetben nem meghatározó annak eldöntése céljából, hogy azt alá kell - e vetni indokolási kötelezettségnek. Ugyanis ennek a kötelezettségnek, amelyet különösen a bírósági felülvizsgálat indokol – amely felülvizsgálat gyakorlására a Bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie – az összes olyan jogi aktusra vonatkoznia kell, amely megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 230. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul (lásd különösen a fent hivatkozott „AETR”-ügyben hozott ítélet 42. pontját, a 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1981., I-2639. o.] 9. pontját és a C-521/06. P. sz., Athinaiki Techniki kontra Bizottság ügyben 2008. július 17-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-5829. o.] 42. pontja). Ebből következik, hogy valamennyi joghatás kiváltására irányuló jogi aktus alá van vetve az indokolási kötelezettségnek.

43 A jelen esetben az 1. cikke szerint a megtámadott határozat kialakítja Közösség hatáskörébe tartozó területeket illetően a Közösség érdekében együttesen eljáró tagállamok által a CITES Részes Felek Konferenciájának tizennegyedik ülésén kifejezésre juttatandó közösségi álláspontot.

44 A megtámadott határozat kötelező joghatásokat kiváltó jogi aktus, amennyiben az az említett tizennegyedik ülés keretében kialakítja a Közösség álláspontját, és kötelező jellegű egyrészt a Tanácsra és a Bizottságra, másrészt a tagállamokra, amennyiben előírja számukra, hogy védelmezzék az említett álláspontot.

45 Ebből következik, hogy a megtámadott határozatot indokolni kell, következésképpen meg kell jelölni azt a jogalapot, amelyen az alapul többek között annak érdekében, hogy a Bíróság gyakorolhassa a bírósági felülvizsgálatot.

46 Az említett jogalap megjelölése a Közösségre ruházott hatáskörök EK 5. cikk első bekezdésében szereplő elvére tekintettel is kötelező, amely rendelkezés szerint a Közösség az e szerződésben ráruházott hatáskörök és a számára kijelölt célkitűzések keretén belül jár el mind a Közösségen belüli fellépés, mind a Közösség nemzetközi fellépései esetében (lásd a 2/94. sz. 1996. március 28-i vélemény [EBHT 1996., I-1759. o.] 24. pontját).

47 Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni, hogy a Bíróság már határozott arról, hogy a megfelelő jogalap kiválasztásának alkotmányos jellegű jelentősége van, mivel a Közösségnek, tekintettel arra, hogy csak átruházott hatáskörökkel rendelkezik, a megtámadott határozathoz mellékelnie kell a Szerződés azon rendelkezését, amely a Közösséget felhatalmazza ezen jogi aktus jóváhagyására (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott 2/00. sz. vélemény 5. pontját).

48 A jogalap megjelölése különös jelentőséggel bír a jogi aktus elfogadásával érintett közösségi intézmények jogosultságainak megóvása szempontjából is. Így a jelen ügyben a jogalap megjelölése befolyással lehet a Parlament hatáskörére, mivel az EK 133. cikk, az EK 175. cikk és az EK 300. cikk (2) bekezdése a jogi aktus elfogadása során a Parlament számára nem biztosít ugyanolyan fokú részvételt. A jogalap megjelölés hasonlóképpen fontos a Tanácson belüli szavazás módjának meghatározásához is. Márpedig ebben a vonatkozásban az EK 300. cikk (2) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a Tanács minősített többséggel határoz, kivéve ha egyrészt a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol a belső szabályok elfogadásához egyhangúságra van szükség, valamint másrészt a 310. cikkben említett megállapodások esetén.

49 Egyebekben a jogalap megjelölése rögzíti a Közösség és a tagállamok között a hatáskörök megosztását. A jelen esetben ugyanis önmagában az EK 175. cikk vagy önmagában az EK 133. cikk alkalmazása nem járt volna ugyanolyan következménnyel a Közösség és a tagállamok közötti hatáskörök megosztására, mint a két rendelkezés esetleges együttes alkalmazása, mivel az EK 133. cikk a Közösségre kizárólagos hatáskört ruház, míg az EK 175. cikk a Közösség és a tagállamok között megosztott hatáskört ír elő. A jogalap megjelölésének elmaradása tehát zavart okozhat a Közösség hatáskörének jellegét illetően, és gyengítheti a Közösséget a nemzetközi tárgyalások során az álláspontjának megvédésében.

50 A Tanács és az Egyesült Királyság által hivatkozott érvek nem kérdőjelezhetik meg azt az állítást, amely szerint a megtámadott határozatnak fel kell tüntetnie az azt megalapozó jogalapot.

51 Először is a Tanácsnak a fent hivatkozott „AETR”-ügyben hozott ítéletére alapított érvét illetően rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozatot és az ebben az ítéletben szóban forgó döntést egymással össze nem hasonlítható helyzetekben fogadták el. Ugyanis ez az ítélet a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló európai megállapodásról szóló tárgyalásokon és a megállapodás megkötésekor a Közösség érdekei védelmének lehető leghatékonyabb biztosítása érdekében a megfelelő együttműködés részletes szabályaira vonatkozott egy olyan időpontban, amikor a Közösségen belüli új hatáskörmegosztás végrehajtása veszélyeztethette a tárgyalások eredményes kimenetelét. Tehát a fent hivatkozott „AETR”-ítélethez vezető ügy sajátos körülményei között elfogadott jogi aktusról volt szó. A jelen ügyben semmi ehhez hasonló nem szerepel, amennyiben a Tanács az EK 300. cikk (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően fogadta el a határozatot.

52 Másodszor az Egyesült Királyság azon érvét illetően, amely szerint a túlzott formalizmus súlyosan zavarja a nemzetközi megállapodások által létrehozott szervekben a Közösség részvételének hatékonyságát, meg kell jegyezni egyrészt, hogy a cselekvési eszközök rugalmassága szükségességének természetesen lehet bizonyos jelentősége a nemzetközi tárgyalások keretében, a Közösség azonban csak átruházott hatáskörökkel rendelkezik, és csak azok korlátain belül járhat el. Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási követelményt a szóban forgó jogi aktus természetére és annak hátterére tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben a C-333/07. sz., Régie Networks ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet [az EBHT - ban még nem tették közzé] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Következésképpen, jóllehet ezen jogi aktus esettől függően többé - kevésbé részletes indokolásának természetesen reagálnia kellett a nemzetközi tárgyalások során felmerült esetleges nehézségekre, a jogi aktus jogalapjának megjelölése mégsem minősülhet rendkívüli indokolási erőfeszítésnek. Ennélfogva a jogalap megjelölését főszabály szerint az indokolási követelmény ellenőrzését lehetővé tévő minimális adatnak kell tekinteni, mivel a Közösségnek az elfogadott jogi aktust a Szerződés valamely erre vonatkozó felhatalmazást tartalmazó rendelkezéséhez kell kapcsolnia.

53 Harmadszor, nem lehet elfogadni a határidők kényszerére alapított érvet sem, amelyre szintén az Egyesült Királyság hivatkozik. Ugyanis, mivel a Közösség csak átruházott hatáskörökkel rendelkezik, a Közösség cselekvése előtt meg kell határozni a Szerződésnek a Közösséget hatáskörrel felruházó cikkét. Ezenkívül az a tény, hogy a jogalapot utólag, a CITES módosításainak közösségi szintű végrehajtására irányuló jogi aktusban feltüntetik, a Tanács állításával ellentétben nem elegendő az indokolási kötelezettség betartásához, amennyiben a jogi aktus indokolásnak a jogi aktusban kell szerepelnie (lásd a C-291/98. P. sz., Sarrió kontra Bizottság ügyben 2000. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-9991. o.] 73. és 75. pontját és a C-378/00. sz., Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben 2003. január 21-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-937. o.] 66. pontját).

54 Végül nem lehet elfogadni a Tanács által hivatkozott azon érvet sem, amely szerint a hasonló határozatok a múltban sem tüntették fel a jogalapot, amelyen alapultak. Ebben a vonatkozásban ugyanis elég arra rámutatni, hogy a Tanács puszta gyakorlata nem indokolhatja a Szerződés szabályaitól való eltérést, ennélfogva a helyes jogalapot illetően nem teremthet a Közösség intézményeire kötelező precedenst (a fent hivatkozott Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 24. pontja és a C-271/94. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1996. március 26-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-1689. o.] 24. pontja).

55 A fenti megfontolásokból következik, hogy az indokolási kötelezettség teljesítése érdekében a megtámadott határozatnak fel kell tüntetnie legalábbis a jogalapot, amelyen alapul.

56 Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződés pontos rendelkezésére való hivatkozás elmulasztása nem minősülhet lényeges hibának, amikor a jogalap a jogi aktus más elemei alapján meghatározható. Az ilyen kifejezett hivatkozás azonban nélkülözhetetlen, amikor annak hiányában az érintettek és a Bíróság számára bizonytalan maradna a pontos jogalap (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 9. pontját).

57 A jelen esetben a jogalap a megtámadott határozat egyik eleme alapján sem határozható meg. A megtámadott határozat ugyanis a Tanács határozati javaslatára való hivatkozásra szorítkozik, amely javaslatot a Tanácshoz a Bizottság nyújtotta be. A megtámadott határozat indokolásának 1. pontja jelzi, hogy a CITES - t a Közösségben a 338/97 rendelet hajtja végre. Ezen határozat 2–4. pontja annak megállapítására szorítkozik, hogy a Részes Felek Konferenciája bizonyos határozatai hatással lehetnek a közösségi szabályozásra, a Közösség a CITES - ben még nem szerződő fél, és azokban az esetekben, amelyekben a közösségi szabályokat a Szerződés céljainak megvalósítása érdekében alakították ki, a tagállamok a közösségi intézmények keretein kívül nem jogosultak olyan kötelezettségeket vállalni, amelyek befolyásolhatják ezeket a szabályokat, vagy módosíthatják azok hatályát.

58 Ezenkívül a Bíróság elé terjesztett beadványokból kitűnik, hogy a releváns jogalap kiválasztása a Tanácson belül viták tárgyát képezte. Ezzel megegyezően a Bizottság ebben a vonatkozásban megállapította, anélkül hogy a megállapítását ebben a kérdésben cáfolták volna, hogy bizonyos tagállamok tiltakozást fogalmaztak meg a Bizottság által javasolt kettős anyagi jogalappal szemben, mivel közülük többen egyedül az EK 175. cikket kívánták elfogadni, míg más tagállamok a javasolt eljárási jogalappal nem értettek egyet, amely jogalap az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdése.

59 A Tanács egyebekben kifejti, hogy amikor a megtámadott határozatot elfogadta, az EK 300. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően járt el, de úgy vélte, hogy az eljárási jogalap feltüntetése nem nélkülözhetetlen. A Tanács részletesebben kifejti, hogy nem volt lehetséges megállapodásra jutni a Bizottság által javasolt kettős anyagi jogalap vonatkozásában.

60 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat jogalapját ezen határozatból nem lehet egyértelműen levezetni, és a jogalap feltüntetésének hiánya, legalábbis az anyagi jogi jogalapot illetően, a Tanácson belül nézeteltérésekkel magyarázható.

61 Ezen körülmények között, a Tanács és az Egyesült Királyság állításával ellentétben a megtámadott határozatban a jogalap feltüntetésének teljes hiánya nem tekinthető pusztán eljárási hibának.

62 Ebből következően a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, tekintettel arra, hogy nem tüntették fel benne azt a jogalapot, amelyen alapul.

A megtámadott határozat joghatásainak fennmaradására vonatkozó kérelemről

63 A Tanács, e tekintetben az Egyesült Királyság támogatásával, azt kéri, hogy a Bíróság, amennyiben megsemmisíti a megtámadott határozatot, tartsa fenn annak joghatásait. A Bizottság ezt a kérelmet nem ellenezte.

64 Az EK 231. cikk második bekezdése értelmében, ha a Bíróság szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított rendeletnek azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Ez a rendelkezés analógia útján valamely határozatra is alkalmazható, amennyiben a rendelet megsemmisítése esetén fennálló okokhoz hasonló, a jogbiztonságból eredő alapos okok állnak fenn, amelyek indokolják, hogy a Bíróság éljen az EK 231. cikk második bekezdése által ezen összefüggésben biztosított hatáskörével (a C-155/07. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2008. november 6-án hozott ítélet [az EBHT - ban még nem tették közzé] 87. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a CITES Részes Felek Konferenciájának Hágában, 2007. június 3. és 15. között megtartott tizennegyedik ülésén megvizsgált egyes javaslatokra vonatkozó közösségi álláspont kialakítására irányult. Ebben a tekintetben nem vitatott, hogy a Közösségnek ezt az álláspontját a megtámadott határozatnak megfelelően a tagállamok ténylegesen kifejezésre juttatták.

66 E körülmények között, jogbiztonsági indokokra tekintettel, fenn kell tartani a megtámadott és a jelen ítélettel megsemmisített határozat joghatásait.

A költségekről

67 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ezen cikk 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a veszélyeztetett, vadon élő állat - és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben (CITES) részes felek konferenciájának 2007. június 3. és 15. között Hágában (Hollandia) megrendezendő tizennegyedik ülésére benyújtott egyes javaslatok tekintetében az Európai Közösség nevében elfogadandó álláspont meghatározásáról szóló, 2007. május 24 - i tanácsi határozatot megsemmisíti.

2) A megsemmisített határozat joghatásainak hatálya fennmarad.

3) A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

4) Nagy - Britannia és Észak - Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit .

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.