32018R2067[1]

A Bizottság (EU) 2018/2067 végrehajtási rendelete (2018. december 19.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az adatok hitelesítéséről és a hitelesítők akkreditálásáról

A BIZOTTSÁG (EU) 2018/2067 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2018. december 19.)

a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az adatok hitelesítéséről és a hitelesítők akkreditálásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet a 2003/87/EK irányelv alapján benyújtott jelentések hitelesítésére, valamint a hitelesítők akkreditálására és felügyeletére vonatkozó rendelkezéseket állapít meg.

E rendelet ezenkívül a 765/2008/EK rendelet sérelme nélkül rendelkezéseket állapít meg a hitelesítők kölcsönös elismerésére és a nemzeti akkreditáló testületek szakértői értékelésére vonatkozóan, összhangban a 2003/87/EK irányelv 15. és 30f. cikkével.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:

a) a 2003/87/EK irányelv 14. cikke alapján bejelentett, 2019. január 1-jétől történő üvegházhatásúgáz-kibocsátás hitelesítése, valamint az előzetes referenciaértékek naprakésszé tétele szempontjából releváns adatok és a kibocsátási egységek létesítmények számára történő ingyenes kiosztásának az említett irányelv 10a. cikke szerint történő meghatározásához szükséges adatok hitelesítése;

b) a szabályozott jogalany által a 2003/87/EK irányelv 30f. cikke alapján bejelentett, 2025. január 1-jétől történő üvegházhatásúgáz-kibocsátás hitelesítése.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a 2003/87/EK irányelv 3. cikkében és az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 3. cikkében foglalt fogalommeghatározásokon túlmenően az alábbi fogalommeghatározások érvényesek:

1.

"észlelési kockázat" : annak kockázata, hogy a hitelesítő nem vesz észre lényeges valótlanságot;

2.

"akkreditáció" : egy nemzeti akkreditáló testület igazolása arról, hogy a hitelesítő megfelel a 765/2008/EK rendelet 2. cikke 9. pontjának értelmében vett harmonizált szabványokban meghatározott követelményeknek, valamint az üzemeltetők, a légijármű-üzembentartók vagy a szabályozott jogalanyok jelentéseinek az e rendelet szerinti hitelesítéséhez szükséges, e rendeletben meghatározott követelményeknek;

3.

"hitelesítő" : olyan jogi személy, amely e rendeletnek megfelelően hitelesítési tevékenységeket végez, és amelyet valamely nemzeti akkreditáló testület a 765/2008/EK rendeletnek és e rendeletnek megfelelően akkreditált, illetve - az említett rendelet 5. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül - a hitelesítői jelentés kiadásának idején más módon felhatalmazott természetes személy;

4.

"hitelesítés" : a hitelesítő által a hitelesítői jelentés kibocsátása érdekében e rendeletnek megfelelően végzett tevékenységek;

5.

"valótlanság" : kihagyás, tévesen közölt információ vagy hiba az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésében foglalt adatokban, nem ideértve az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint megengedett bizonytalanságot;

6.

"lényeges valótlanság" : olyan valótlanság, amely a hitelesítő véleménye szerint önmagában vagy más valótlanságokkal együttesen meghaladja a lényegességi szintet, vagy befolyásolhatja az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésének illetékes hatóság általi kezelését;

6a.

"tevékenységi szintről szóló éves jelentés" : egy üzemeltető által az (EU) 2019/1842 bizottsági végrehajtási rendelet ( 1 ) 3. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott jelentés;

6b.

"a szabályozott jogalany jelentése" : a szabályozott jogalany által az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 75p. cikkének megfelelően benyújtott éves kibocsátási jelentés;

7.

"az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentése" : az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó által a 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (3) bekezdése értelmében benyújtandó éves kibocsátási jelentés, az üzemeltető által az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ( 2 ) 4. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott alapadat-jelentés, az üzemeltető által az említett rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott, új belépői adatokat tartalmazó jelentés vagy a tevékenységi szintről szóló éves jelentés;

8.

"az akkreditáció hatóköre" : az I. mellékletben említett azon tevékenységek, amelyek akkreditálását kérték, vagy már megadták;

9.

"szakértelem" : egy tevékenység végrehajtásához szükséges ismeretek és készségek alkalmazásának képessége;

10.

"lényegességi szint" : számszerű küszöbérték vagy határpont, amely fölött a valótlanságokat, önmagukban vagy más valótlansággal összesítve a hitelesítő lényegesnek minősít;

11.

"ellenőrzési rendszer" : az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany kockázatértékelése és ellenőrzési tevékenységeinek összessége, ideértve ezek folyamatos irányítását, amelyet egy üzemeltető, légijármű-üzembentartó vagy szabályozott jogalany hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 59. vagy 75o. cikke vagy - adott esetben - az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikke alapján;

12.

"ellenőrzési tevékenységek" : bármely, az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany által az eredendő kockázatok csökkentése érdekében végrehajtott tevékenység vagy intézkedés;

13.

"eltérés" :

az alábbiak egyikét jelenti: a)

egy üzemeltető vagy szabályozott jogalany kibocsátási jelentésének hitelesítése vonatkozásában az üzemeltető vagy a szabályozott jogalany olyan cselekedete vagy mulasztása, amely ellentétes az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedéllyel és az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv követelményeivel; b)

egy légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésének hitelesítése vonatkozásában a légijármű-üzembentartó olyan cselekedete vagy mulasztása, amely ellentétes az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv követelményeivel; c)

az üzemeltető által az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint benyújtott alapadat-jelentés, az üzemeltető által az említett rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott, új belépői adatokat tartalmazó jelentés vagy a tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítése vonatkozásában az üzemeltető olyan cselekedete vagy mulasztása, amely ellentétes a nyomonkövetési módszertani terv követelményeivel; d)

a IV. fejezet szerinti akkreditáció vonatkozásában a hitelesítő olyan cselekedete vagy mulasztása, amely ellentétes e rendelet követelményeivel;

14.

"telephely" : a)

egy légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésének hitelesítése alkalmazásában: olyan helyszínek, ahol meghatározzák és irányítják a nyomonkövetési folyamatot, ideértve azokat a helyszíneket, ahol lényeges adatokat és információkat ellenőriznek és tárolnak; b)

a szabályozott jogalany jelentésének hitelesítése alkalmazásában: olyan helyszínek, ahol meghatározzák és irányítják a nyomonkövetési folyamatot, ideértve azokat a helyszíneket, ahol a szabályozott jogalany által a 2003/87/EK irányelv III. mellékletében felsorolt tevékenységek során szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségekre vonatkozó lényeges adatokat és információkat a szabályozott jogalany meghatározza, ellenőrzi és tárolja;

15.

"ellenőrzési környezet" : az a környezet, amelyben a belső ellenőrzési rendszer működik, illetve az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany vezetősége által a belső ellenőrzési rendszer ismeretének biztosítására meghozott általános intézkedések;

16.

"eredendő kockázat" : az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésében szereplő valamely paraméter érzékenysége olyan valótlanságokra, amelyek a kapcsolódó ellenőrzési tevékenységek hatásának figyelembevétele előtt önmagukban vagy más valótlanságokkal együttesen lényeges valótlanságok lehetnek;

17.

"ellenőrzési kockázat" : az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésében szereplő valamely paraméter érzékenysége olyan valótlanságokra, amelyek önmagukban vagy más valótlanságokkal együttesen lényeges valótlanságok lehetnek, és amelyeket az ellenőrzési rendszer nem tud időben megakadályozni, észlelni vagy korrigálni;

18.

"hitelesítési kockázat" : annak kockázata - az eredendő kockázat, az ellenőrzési kockázat és az észlelési kockázat függvényében -, hogy a hitelesítő nem megfelelő hitelesítő szakvéleményt ad olyan esetben, amikor az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentése lényeges valótlanságokat tartalmaz;

19.

"elvárható bizonyosság" : nagy fokú, de nem teljes bizonyosság - amely kifejezetten szerepel a hitelesítő szakvéleményben - a tekintetben, hogy az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany hitelesítés tárgyát képező jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságot;

20.

"analitikai eljárások" : az adatok ingadozásainak és tendenciáinak elemzése, ideértve az olyan összefüggések vizsgálatát, amelyek nincsenek összhangban más lényeges információkkal, vagy eltérnek az előre jelzett mennyiségektől;

21.

"belső hitelesítő dokumentáció" : minden olyan belső dokumentáció, amelyet egy hitelesítő összegyűjtött az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésének hitelesítése céljából végrehajtott tevékenységeket igazoló dokumentumok és indokolások nyilvántartására;

22.

"EU ETS vezető hitelesítő" : a hitelesítést végző csoport irányításáért és felügyeletéért felelős EU ETS hitelesítő, aki felelős az üzemeltetők, a légijármű-üzembentartók vagy a szabályozott jogalanyok jelentésének hitelesítéséért és a hitelesítésre vonatkozó jelentés elkészítéséért;

23.

"EU ETS hitelesítő" : az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésének hitelesítéséért felelős, hitelesítést végző csoportnak az EU ETS vezető hitelesítőn kívüli tagja;

24.

"külső szakértő" : olyan személy, aki egy konkrét területen a III. fejezet szerinti hitelesítési tevékenységek, valamint az V. fejezet szerinti akkreditálási tevékenységek elvégzéséhez szükséges részletes ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezik;

25.

"bizonyossági szint" : annak mértéke, hogy a hitelesítési kötelezettségvállalás körülményeitől függően a hitelesítő - a hitelesítési kockázat csökkentésére vonatkozó cél figyelembevételével - mekkora bizonyosságot nyújt a hitelesítői jelentéssel kapcsolatban;

26.

"minősítő" : a nemzeti akkreditáló testület által arra kijelölt személy, hogy e rendelet értelmében egyénileg vagy az értékelést végző csoport tagjaként értékelést készítsen egy hitelesítőről;

27.

"vezető minősítő" : olyan minősítő, aki e rendelet értelmében átfogó felelősséggel rendelkezik a hitelesítők értékelését illetően;

28.

"alapadat-jelentés" : egy üzemeltető által az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott jelentés;

29.

"új belépői adatokat tartalmazó jelentés" : egy üzemeltető által az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott jelentés;

30.

"tevékenységi szintre vonatkozó jelentési időszak" : az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti tevékenységi szintről szóló éves jelentés benyújtását megelőző megfelelő időszak.

4. cikk

A megfelelőség vélelmezése

Amennyiben egy hitelesítő bizonyítja az olyan vonatkozó, a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 9. pontja szerinti harmonizált szabványokban meghatározott kritériumoknak vagy a kritériumok egy részének való megfelelőségét, amelyek hivatkozásai közzétételre kerültek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, e rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, 7. cikkének (4) bekezdését, 22. cikkét, 27. cikkének (1) bekezdését, 28., 31. és 32. cikkét kivéve feltételezni kell, hogy megfelel az e rendelet II. és III. fejezetében meghatározott követelményeknek, amennyiben a vonatkozó harmonizált szabványok kiterjednek azokra a követelményekre.

5. cikk

Az akkreditáció általános kerete

Amennyiben e rendelet nem állapít meg konkrét rendelkezéseket a nemzeti akkreditáló testületek összetételével vagy az akkreditációhoz kapcsolódó tevékenységekkel és követelményekkel kapcsolatban, a 765/2008/EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

II. FEJEZET

AZ ÜZEMELTETŐ VAGY A LÉGIJÁRMŰ-ÜZEMBENTARTÓ JELENTÉSÉNEK HITELESÍTÉSE

6. cikk

A hitelesítés megbízhatósága

A hitelesített kibocsátási jelentésnek, alapadat-jelentésnek, új belépői adatokat tartalmazó jelentéseknek vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésnek megbízhatónak kell lennie a felhasználók számára. Hitelesen kell képviselnie azt, amit jellegéből adódóan képvisel, vagy amit észszerűen várható, hogy képviselni fog.

Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítésére vonatkozó eljárásnak a minőségbiztosítási és minőségirányítási eljárások alátámasztására szolgáló hatékony és megbízható eszköznek kell lennie, és olyan információkat kell nyújtania, amelyek alapján az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó intézkedhet a kibocsátás, illetve az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatok nyomon követésében és bejelentésében elért teljesítmény javítása érdekében.

7. cikk

A hitelesítő általános kötelezettségei

(1) A hitelesítő a hitelesítést és az e fejezetben előírt tevékenységeket azzal a céllal végzi, hogy olyan hitelesítői jelentést készítsen, amely elvárható bizonyosságot nyújt arról, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(2) A hitelesítő kritikus szakmai hozzáállással tervezi és végzi a hitelesítést, szem előtt tartva, hogy lehetnek olyan körülmények, amelyek miatt az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésében lényeges valótlanságok szerepelhetnek.

(3) A hitelesítő közérdekből végzi a hitelesítést, és független az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzembentartótól és a 2003/87/EK irányelv végrehajtásáért felelős illetékes hatóságoktól.

(4) A hitelesítő a hitelesítés során az alábbiakat értékeli:

a) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése teljes-e és megfelel-e az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet X. mellékletében, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. mellékletében, vagy - adott esetben - az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelet 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

b) az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedély és az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv követelményeinek megfelelően járt-e el, amennyiben ez érinti az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítését, valamint az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv követelményeinek megfelelően járt-e el, amennyiben ez érinti a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésének hitelesítését;

c) a valamely üzemeltető által benyújtott alapadat-jelentés, új belépői adatokat tartalmazó jelentés vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítése tekintetében az üzemeltető az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési módszertani tervnek az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 8. cikkében meghatározott követelményei szerint cselekedett-e;

d) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésében szereplő adatok nem tartalmaznak-e lényeges valótlanságokat;

e) lehet-e tájékoztatást nyújtani az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó adatkezelési tevékenységeiről, ellenőrzési rendszeréről és kapcsolódó eljárásairól annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen nyomon követésük és jelentésük.

A b) ponttól eltérve a hitelesítő értékeli, hogy a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében említett településihulladék-égető létesítmény üzemeltetője a nyomonkövetési tervnek megfelelően járt-e el, amennyiben a tagállamok nem írták elő, hogy a létesítmény rendelkezzen a 2003/87/EK irányelv 4. cikkében említett, üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedéllyel.

A d) pont alkalmazásában a hitelesítő egyértelmű és objektív bizonyítékokat szerez az üzemeltetőtől vagy a légijármű-üzembentartótól a jelentésben szereplő összesített kibocsátás vagy az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatok igazolása érdekében, figyelembe véve minden más, az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentésében szereplő információt.

(5) Ha a hitelesítő megállapítja, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem felel meg az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek vagy az üzemeltető nem felel meg az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletnek vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletnek, ezt a meg nem felelési problémát jelezni kell a hitelesítői jelentésben akkor is, ha az illetékes hatóság jóváhagyta az érintett nyomonkövetési tervet vagy - adott esetben - nyomonkövetési módszertani tervet.

(6) Amennyiben az illetékes hatóság az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 12. cikke értelmében nem hagyta jóvá a nyomonkövetési tervet, a nyomonkövetési terv hiányos, vagy a jelentési időszakban az említett rendelet 15. cikkének (3) vagy (4) bekezdésében szereplő olyan jelentős változások történtek, amelyeket az illetékes hatóság nem hagyott jóvá, a hitelesítő köteles javasolni az üzemeltetőnek vagy a légijármű-üzembentartónak, hogy szerezze meg a szükséges jóváhagyást az illetékes hatóságtól.

Ha a nyomonkövetési módszertani terv esetében az alapadat-jelentés benyújtása előtt az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében kötelező megszerezni az illetékes hatóság jóváhagyását, és a hatóság nem hagyta jóvá a nyomonkövetési módszertani tervet vagy az említett terv hiányos, vagy ha a jelentési időszakban az említett rendelet 9. cikkének (5) bekezdésében említett olyan, jelentős változások történtek, amelyeket az illetékes hatóság nem hagyott jóvá, a hitelesítő köteles javasolni az üzemeltetőnek, hogy szerezze be a szükséges jóváhagyást az illetékes hatóságtól.

Miután az illetékes hatóság megadta a jóváhagyást, a hitelesítő értelemszerűen folytatja, megismétli vagy módosítja a hitelesítési tevékenységeket.

Amennyiben a hitelesítői jelentés kibocsátásáig nem kerül sor jóváhagyás megszerzésére, a hitelesítő ezt jelzi hitelesítői jelentésben.

8. cikk

A szerződéskötést megelőző kötelezettségek

(1) A hitelesítőnek, mielőtt elfogadja a hitelesítési kötelezettségvállalást, teljeskörűen meg kell ismernie az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót, és meg kell állapítania, hogy el tudja-e végezni a hitelesítést. Ennek érdekében a hitelesítő legalább a következő tevékenységeket végzi el:

a) e rendelet értelmében értékeli az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítésében rejlő kockázatokat;

b) a hitelesítés hatókörének meghatározása érdekében áttekinti az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által benyújtott információkat;

c) értékeli, hogy a kötelezettségvállalás beletartozik-e akkreditációjának hatókörébe;

d) értékeli, hogy rendelkezik-e a szükséges szakértelemmel, alkalmazottakkal és erőforrásokkal egy olyan hitelesítést végző csoport összeállításához, amely képes megbirkózni a létesítménnyel vagy a légijármű-üzembentartó tevékenységeivel és flottájával összefüggő bonyolult feladatokkal, valamint képes-e a hitelesítési tevékenységeket határidőn belül végrehajtani;

e) felméri, hogy tudja-e biztosítani, hogy a rendelkezésére álló, a hitelesítést potenciálisan végző csoport rendelkezzen az adott üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó számára végzendő hitelesítési tevékenységek végrehajtásához szükséges szakértelemmel és tagokkal;

f) minden kért hitelesítési kötelezettségvállalás esetében meghatározza a hitelesítés megfelelő elvégzéséhez szükséges időbeosztást.

(2) Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó ellátja a hitelesítőt minden lényeges információval, amelynek segítségével a hitelesítő elvégezheti az (1) bekezdésben említett tevékenységeket.

9. cikk

Időbeosztás

(1) A hitelesítési kötelezettségvállalásra vonatkozó, a 8. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett időbeosztás meghatározásakor a hitelesítő figyelembe veszi legalább az alábbiakat:

a) a létesítmény vagy a légijármű-üzembentartó tevékenységeinek és flottájának összetettsége;

b) az információ szintje és az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv vagy - adott esetben - a nyomonkövetési módszertani terv összetettsége;

c) a szükséges lényegességi szint;

d) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó adatkezelési tevékenységeinek és ellenőrzési rendszerének összetettsége és teljessége;

e) az üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos információk és adatok, illetve az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatok tárolásának helye.

(2) A hitelesítő gondoskodik arról, hogy a hitelesítési szerződés a szerződésben meghatározott időtartamon felül további idő elszámolására is lehetőséget nyújtson, amennyiben kiderül, hogy a stratégiai elemzéshez, a kockázatelemzéshez vagy más hitelesítési tevékenységekhez további időre lesz szükség. Azon helyzetek körébe, amelyekben további időre lehet szükség, beletartoznak legalább az alábbiak:

a) a hitelesítés során, amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó adatkezelési tevékenységei, ellenőrzési tevékenységei vagy logisztikája összetettebbnek tűnik, mint azt eredetileg várták;

b) amennyiben a hitelesítő a hitelesítés során valótlanságokat, eltéréseket, elégtelen adatokat vagy hibás adatsorokat talál.

(3) A hitelesítő az időbeosztást a belső hitelesítő dokumentációban dokumentálja.

10. cikk

Az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzembentartótól származó információk

(1) Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó a stratégiai elemzés előtt és a hitelesítés során más időpontokban az alábbiak mindegyikével köteles ellátni a hitelesítőt:

a) az üzemeltető üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélye, amennyiben az érinti az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítését;

b) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nyomonkövetési tervének friss változata, továbbá a nyomonkövetési terv bármilyen egyéb vonatkozó, az illetékes hatóság által jóváhagyott változata, ideértve a jóváhagyást igazoló dokumentumokat;

c) az üzemeltető nyomonkövetési módszertani tervének friss változata, valamint a nyomonkövetési módszertani terv bármely más, az illetékes hatóság által jóváhagyott változata, adott esetben ideértve a jóváhagyást igazoló dokumentumokat;

d) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó adatkezelési tevékenységeinek leírása;

e) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által végzett, az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 59. cikke (2) bekezdésének a) pontjában, illetve - adott esetben - az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében említett kockázatértékelés, valamint a teljes ellenőrzési rendszer áttekintése;

f) adott esetben az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti egyszerűsített bizonytalansági értékelés;

g) az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben vagy az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési módszertani tervben említett eljárásokkal, többek között az adatkezelési tevékenységekre és az ellenőrzési tevékenységekre vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos információk;

h) az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó éves kibocsátási jelentése, alapadat-jelentése, új belépői adatokat tartalmazó jelentése vagy - adott esetben - tevékenységi szintről szóló éves jelentése;

i) a korábbi kiosztási szakaszok előző kiosztási időszakaira vonatkozó alapadat-jelentés és a korábbi években az éves tevékenységi szintre vonatkozóan készített jelentések, amelyeket adott esetben a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (21) bekezdésének alkalmazásában benyújtottak az illetékes hatóságnak;

j) adott esetben az üzemeltetőnek az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 33. cikkében említett, az illetékes hatóság által jóváhagyott mintavételi terve;

k) amennyiben a nyomonkövetési terv módosult a jelentési időszak alatt, valamennyi módosítás nyilvántartása az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 16. cikkének (3) bekezdésével összhangban;

ka) amennyiben a nyomonkövetési módszertani terv módosult, valamennyi módosítás nyilvántartása az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkével összhangban;

l) adott esetben az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 69. cikkének (1) és (4) bekezdése szerinti jelentések;

la) adott esetben információk arról, hogy az üzemeltető hogyan javította ki az eltéréseket, vagy hogyan kezelte azokat a javításokra vonatkozó ajánlásokat, amelyek egy az előző évi tevékenységi szintről szóló éves jelentéssel vagy egy vonatkozó alapadat-jelentéssel kapcsolatos hitelesítői jelentésben szerepeltek;

lb) adott esetben az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikkének (1) bekezdésében említett energetikai auditjelentések vagy tanúsított energiagazdálkodási rendszerek, amelyek tartalmazzák a szóban forgó auditok vagy irányítási rendszerek nyomán tett ajánlásokat;

lc) adott esetben az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében említett, energetikai auditok vagy tanúsított energiagazdálkodási rendszerek nyomán tett ajánlások végrehajtását igazoló releváns bizonyítékok, beleértve az említett rendelet 22a. cikke (2) bekezdésében említett, a szóban forgó ajánlások végrehajtására vonatkozó eljárást;

ld) releváns bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt feltételek valamelyike alkalmazandó;

m) az előző évi vagy - adott esetben - az előző alapidőszakra vonatkozó hitelesítői jelentés, amennyiben az előző évben vagy - adott esetben - az előző alapidőszakban nem a hitelesítő végezte az adott üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó hitelesítését;

n) az illetékes hatósággal folytatott minden vonatkozó levelezés, különösen a nyomonkövetési terv vagy nyomonkövetési módszertani terv módosításairól szóló értesítéssel vagy - adott esetben - a jelentésben foglalt adatok javításaival kapcsolatos információk;

o) a nyomonkövetési és jelentési célokra használt adatbázisokról és adatforrásokról szóló információk, ideértve a Eurocontroltól vagy más releváns szervezettől származó információkat is;

p) amennyiben a hitelesítés az üvegházhatású gázoknak a 2009/31/EK irányelv értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolását végző létesítmény kibocsátási jelentését érinti, az irányelvben előírt nyomonkövetési terv és azok a hivatkozott irányelv 14. cikkében előírt jelentések, amelyek legalább a hitelesítés tárgyát képező kibocsátási jelentés jelentési időszakára vonatkoznak;

q) adott esetben a létesítmények helyszíni szemléjének elhagyására vonatkozóan az illetékes hatóság által a 31. cikk (1) bekezdése szerint adott jóváhagyás;

r) az üzemeltető által szolgáltatott bizonyíték, amely alátámasztja, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó megfelel a nyomonkövetési tervben a meghatározási szintekre vonatkozóan megállapított bizonytalansági küszöbértékeknek;

s) minden más lényeges információ, amely a hitelesítés megtervezéséhez és elvégzéséhez szükséges.

(2) Mielőtt a hitelesítő kibocsátja a hitelesítői jelentést, az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó a hitelesítő rendelkezésére bocsátja a jóváhagyott és belső ellenőrzésen hitelesített végleges üzemeltetői vagy légijármű-üzembentartói jelentést.

11. cikk

Stratégiai elemzés

(1) A hitelesítés kezdetén a hitelesítő a létesítménnyel vagy a légijármű-üzembentartóval kapcsolatos tevékenységek stratégiai elemzése révén értékeli a hitelesítési feladatok várható jellegét, léptékét és összetettségét.

(2) A létesítmény vagy a légijármű-üzembentartó által végzett tevékenységek megismerésének céljából a hitelesítő összegyűjti és áttekinti azokat az információkat, amelyek szükségesek annak megállapításához, hogy a hitelesítést végző csoport elegendő szakértelemmel rendelkezik-e a hitelesítés elvégzéséhez, annak meghatározásához, hogy a szerződésben feltüntetett időbeosztás helyes-e, valamint annak biztosításához, hogy a hitelesítő el tudja végezni a szükséges kockázatelemzést. Ezen információknak legalább a következőket kell magukban foglalniuk:

a) a 10. cikk (1) bekezdésében említett információk;

b) a szükséges lényegességi szint;

c) a korábbi években a hitelesítés során szerzett információk, amennyiben a hitelesítő ugyanazon üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó hitelesítését végzi.

(3) A (2) bekezdésben említett információk áttekintése során a hitelesítő legalább az alábbiakat értékeli:

a) az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése tekintetében a létesítménynek az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 19. cikkében említett kategóriája és az adott létesítményben folytatott tevékenységek;

b) a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésének hitelesítése tekintetében a légijármű-üzembentartó mérete és jellege, az információk különböző helyszíneken való terjesztése, valamint a járatok száma és típusa;

c) az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv vagy nyomonkövetési módszertani terv, valamint a nyomonkövetési tervben vagy a nyomonkövetési módszertani tervben meghatározott nyomonkövetési módszer jellemzői;

d) a kibocsátó források és forrásanyagok jellege, mérete és összetettsége, továbbá a kibocsátást vagy az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatokat eredményező felszerelések és eljárások, ideértve a nyomonkövetési tervben vagy - adott esetben - nyomonkövetési módszertani tervben leírt mérőműszereket, valamint a számítási tényezők és más elsődleges adatforrások eredetét és alkalmazását;

e) az adatkezelési tevékenységek, az ellenőrzési rendszer és az ellenőrzési környezet.

(4) A stratégiai elemzés elvégzésekor a hitelesítő az alábbiakat ellenőrzi:

a) a számára benyújtott nyomonkövetési terv vagy nyomonkövetési módszertani terv a legfrissebb változat-e, és azt az illetékes hatóság jóváhagyta-e;

b) a jelentési időszakban érintették-e módosítások a nyomonkövetési tervet;

ba) az alapidőszakban vagy - adott esetben - a tevékenységi szintre vonatkozó jelentési időszakban érintették-e módosítások a nyomonkövetési módszertani tervet;

c) adott esetben azt, hogy a b) pont szerinti módosításokról az illetékes hatóságot értesítették-e az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 15. cikke (1) bekezdése vagy 23. cikke értelmében, vagy hogy e módosításokat az illetékes hatóság jóváhagyta-e az említett végrehajtási rendelet 15. cikke (2) bekezdésével összhangban;

d) adott esetben azt, hogy a ba) pont szerinti módosításokról értesítették-e az illetékes hatóságot az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkének (3) bekezdése értelmében, vagy hogy az illetékes hatóság jóváhagyta-e ezeket az említett rendelet 9. cikkének (4) bekezdése értelmében.

12. cikk

Kockázatelemzés

(1) A hitelesítő a következő elemeket határozza meg és elemzi a hatékony hitelesítés kidolgozása, megtervezése és végrehajtása érdekében:

a) eredendő kockázatok;

b) ellenőrzési tevékenységek;

c) amennyiben végrehajtották a b) pont szerinti ellenőrzési tevékenységeket, az ellenőrzési tevékenységek hatékonyságát érintő ellenőrzési kockázatok.

(2) Az (1) bekezdésben említett elemek meghatározása és elemzése során a hitelesítő figyelembe veszi legalább a következőket:

a) a 11. cikk (1) bekezdése szerinti stratégiai elemzés megállapításai;

b) a 10. cikk (1) bekezdésében és a 11. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett információk;

c) a 11. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti lényegességi szint.

(3) Amennyiben a hitelesítő megállapítja, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó kockázatelemzésében nem tüntette fel a lényeges eredendő kockázatokat és ellenőrzési kockázatokat, a hitelesítő tájékoztatja erről az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót.

(4) A hitelesítés során szerzett információk alapján a hitelesítő adott esetben felülvizsgálja a kockázatelemzést és módosítja vagy megismétli a hitelesítési tevékenységeket.

13. cikk

Hitelesítési terv

(1) A hitelesítő felvázolja a hitelesítési tervet, amelynek összhangban kell lennie a stratégiai elemzés és a kockázatelemzés során megszerzett információkkal és megállapított kockázatokkal, valamint tartalmaznia kell legalább a következőket:

a) hitelesítési program, amely leírja a hitelesítési tevékenységek jellegét és körét, valamint a szóban forgó tevékenységek elvégzésének idejét és módját;

b) vizsgálati terv, amely meghatározza az ellenőrzési tevékenységek vizsgálatának körét és módszereit, valamint az ellenőrzési tevékenységek eljárásait;

c) mintavételi terv, amely meghatározza az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésében foglalt összesített kibocsátás alapjául szolgáló adatpontokkal vagy az üzemeltető alapadat-jelentésében, új belépői adatokat tartalmazó jelentésében vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésében foglalt, az ingyenes kiosztás szempontjából releváns összesített adatokkal kapcsolatos adatgyűjtés körét és módszereit.

(2) A hitelesítő oly módon alakítja ki az (1) bekezdés b) pontja szerinti vizsgálati tervet, hogy segítségével megállapíthassa, hogy a 7. cikk (4) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában, illetve a 7. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett követelményeknek való megfelelés értékelése esetén milyen mértékben veheti alapul a lényeges ellenőrzési tevékenységeket.

Az ellenőrzési tevékenységek vizsgálata során alkalmazott mintaméret és mintavételi tevékenységek meghatározásakor a hitelesítő az alábbiakat veszi figyelembe:

a) eredendő kockázatok;

b) ellenőrzési környezet;

c) lényeges ellenőrzési tevékenységek;

d) az elvárható bizonyosságot nyújtó hitelesítési vélemény készítésének követelménye.

(3) Az (1) bekezdés c) pontjában említett adatok mintavétele során alkalmazott mintaméret és mintavételi tevékenységek meghatározásakor a hitelesítő az alábbiakat veszi figyelembe:

a) eredendő kockázatok és ellenőrzési kockázatok;

b) az analitikai eljárások eredményei;

c) az elvárható bizonyosságot nyújtó hitelesítési vélemény készítésének követelménye;

d) lényegességi szint;

e) egy adatelem teljes adatsorhoz való hozzájárulásának lényegessége.

(4) A hitelesítő úgy készíti el és hajtja végre a hitelesítési tervet, hogy a hitelesítési kockázatot elfogadható szintre csökkentse annak érdekében, hogy elvárható bizonyosság legyen elérhető azzal kapcsolatban, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(5) Amennyiben a hitelesítő a hitelesítés során olyan további kockázatokat állapít meg, amelyeket mérsékelni kell, vagy ha azt állapítja meg, hogy a tényleges kockázat alacsonyabb az eredetileg vártnál, naprakésszé teszi a kockázatelemzést és a hitelesítési tervet, és módosítja a hitelesítési tevékenységeket.

14. cikk

Hitelesítési tevékenységek

A hitelesítő végrehajtja a hitelesítési tervet, és a kockázatelemzés alapján ellenőrzi az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv vagy adott esetben a nyomonkövetési módszertani terv végrehajtását.

E célból a hitelesítő átfogó vizsgálatot végez, amely legalább analitikai eljárásokból, adathitelesítésből és a nyomonkövetési módszer ellenőrzéséből áll, és ellenőrzi az alábbiakat:

a) az adatkezelési tevékenységek és az adatkezelés során használt rendszerek, ideértve az informatikai rendszereket;

b) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó ellenőrzési tevékenységeit megfelelően dokumentálják-e, hajtják-e végre, tartják-e fenn, és hogy az ellenőrzési tevékenységek hatékonyan csökkentik-e az eredendő kockázatokat;

c) a nyomonkövetési tervben vagy adott esetben a nyomonkövetési módszertani tervben felsorolt eljárások hatékonyan csökkentik-e az eredendő kockázatokat és az ellenőrzési kockázatokat, és hogy az eljárásokat végrehajtják-e, megfelelően dokumentálják-e és fenntartják-e.

A második bekezdés a) pontjának alkalmazásában a hitelesítő figyelemmel kíséri az adatkezelést olyan módon, hogy nyomon követi az adatkezelési tevékenységek sorrendjét és kölcsönhatását az elsődleges forrásadatoktól az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének összeállításáig.

15. cikk

Analitikai eljárások

(1) A hitelesítő analitikai eljárások segítségével értékeli az adatok hitelességét és teljességét, amennyiben az eredendő kockázatból, az ellenőrzési kockázatból és az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó ellenőrzési tevékenységeinek jellegéből adódóan szükség van ilyen analitikai eljárások végzésére.

(2) Az (1) bekezdésben említett analitikai eljárások végrehajtása során a hitelesítő értékeli a jelentésekben foglalt adatokat a potenciális kockázati területek meghatározása, valamint a tervezett hitelesítési tevékenységek későbbi hitelesítése és testreszabása érdekében. A hitelesítő legalább:

a) értékeli az idő múlásával vagy az összehasonlítható adatok között tapasztalható ingadozások és tendenciák hitelességét;

b) meghatározza a kiugróan eltérő, váratlan és hiányos adatokat.

(3) Az (1) bekezdésben említett analitikai eljárások alkalmazása során a hitelesítő a következő eljárásokat végzi el:

a) előzetes analitikai eljárásokat végez az összesített adatokon a 14. cikkben említett tevékenységek végrehajtása előtt azért, hogy megértse a jelentésben szereplő adatok jellegét, összetettségét és jelentőségét;

b) átfogó analitikai eljárásokat végez az összesített adatokon és az ezen adatok alapját képező adatpontokon annak érdekében, hogy meghatározza a potenciális szerkezeti hibákat és a kiugróan eltérő adatokat;

c) végleges analitikai eljárásokat végez az összesített adatokon annak biztosítása érdekében, hogy az összes, a hitelesítési eljárás során felismert hibát megfelelően kijavítsák.

(4) Amennyiben a hitelesítő kiugróan eltérő adatokat, ingadozásokat, tendenciákat, illetve hiányos adatokat vagy olyan adatokat talál, amelyek nincsenek összhangban más lényeges információkkal, vagy jelentősen eltérnek a várakozások szerinti mennyiségektől vagy arányoktól, a hitelesítő magyarázatokat kér az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzembentartótól, amelyeket lényeges kiegészítő bizonyítékokkal kell alátámasztani.

A benyújtott magyarázatok és további bizonyítékok alapján a hitelesítő értékeli a hitelesítési tervre és az elvégzendő hitelesítési tevékenységekre gyakorolt hatást.

16. cikk

Adathitelesítés

(1) A hitelesítő az adatok részletes vizsgálata révén hitelesíti az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésében foglalt adatokat, ideértve az adatok visszakövetését az elsődleges adatforrásig, az adatok és külső forrásokból származó adatok közötti keresztellenőrzések végzését, az egyeztetések végrehajtását, a megfelelő adatokra vonatkozó küszöbértékek ellenőrzését és az újraszámítások elvégzését.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adathitelesítés részeként és a jóváhagyott nyomonkövetési terv vagy - adott esetben - a nyomonkövetési módszertani terv figyelembevételével, ideértve a tervben foglalt eljárásokat is, a hitelesítő ellenőrzi:

a) az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése esetén a létesítmény határait;

b) az üzemeltető alapadat-jelentésének, új belépői adatokat tartalmazó jelentésének vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése vonatkozásában a létesítmény és a létesítmény részeinek határait;

c) az üzemeltető kibocsátási jelentésének, alapadat-jelentésének, új belépői adatokat tartalmazó jelentésének vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése vonatkozásában az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben vagy - adott esetben - a nyomonkövetési módszertani tervben leírt forrásanyagok és kibocsátó források teljességét;

d) a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésének hitelesítése esetén a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt repülési tevékenységek valamelyikét végző összes olyan járat teljességét, amelyekért a légijármű-üzembentartó a felelős, valamint az összes kibocsátási adat teljességét;

e) a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésének hitelesítése esetén a jelentésben foglalt adatok és a tömeg- és súlypontszámítási dokumentáció közötti összhangot;

f) a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésének hitelesítése esetén az összesített tüzelőanyag-fogyasztás és a beszerzett vagy a repülési tevékenységet végző légi jármű részére más módon szolgáltatott tüzelőanyagra vonatkozó adatok közötti összhangot;

fa) a tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítése céljából az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikkének (5) bekezdésében, 19., 20. vagy 21. cikkében felsorolt paraméterek pontosságát, valamint az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelet 6. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésben előírt adatokat;

g) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésében foglalt összesített adatok és az elsődleges forrásadatok közötti összhangot;

h) amennyiben az üzemeltető valamely, az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében említett, mérésen alapuló módszert alkalmaz, a hivatkozott végrehajtási rendelet 46. cikkével összhangban az üzemeltető által végzett számítások eredményei alapján mért értékeket;

i) az adatok megbízhatóságát és pontosságát.

(3) A (2) bekezdés d) pontja szerinti járatok teljességének ellenőrzése esetén a hitelesítő a légijármű-üzembentartó légiforgalmi adatait használja, ideértve a Eurocontroltól és olyan egyéb érintett szervezetektől szerzett adatokat, amelyek a Eurocontrol számára elérhető légiforgalmi adatokhoz hasonló adatok feldolgozására képesek.

17. cikk

A nyomonkövetési módszer helyes alkalmazásának hitelesítése

(1) A hitelesítő ellenőrzi az illetékes hatóság által a nyomonkövetési tervben jóváhagyott nyomonkövetési módszer helyes alkalmazását és végrehajtását, ideértve a nyomonkövetési módszer konkrét részleteit is.

(2) Az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése céljából a hitelesítő ellenőrzi az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 33. cikkében említett, az illetékes hatóság által jóváhagyott mintavételi terv helyes alkalmazását és végrehajtását.

(3) Az üzemeltető alapadat-jelentésének, új belépői adatokat tartalmazó jelentésének vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő ellenőrzi, hogy a nyomonkövetési módszertani tervben meghatározott adatok gyűjtésére és nyomon követésére vonatkozó módszert helyesen alkalmazzák-e, beleértve a következőket:

a) a kibocsátásokkal, bemenő és kimenő anyag- és energiaáramokkal kapcsolatos valamennyi adatot az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletében említett rendszerhatároknak megfelelően rendelték-e a létesítményrészekhez;

b) az adatok teljesek-e, illetve felmerül-e adathiány vagy történt-e kétszeres beszámítás;

c) a termék-referenciaértékekhez kapcsolódó tevékenységi szintek az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletében felsorolt termékmeghatározások helyes alkalmazásán alapulnak-e;

d) a hő-referenciaérték szerinti létesítményrészekre, a távfűtés létesítményrészre, a tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészekre és a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészekre vonatkozó tevékenységi szintek megállapítása az előállított termékeknek megfelelően és a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban történt-e;

e) adott esetben az energiafogyasztást megfelelően rendelték-e az egyes létesítményrészekhez;

f) az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikkének (5) bekezdésében, 19., 20. vagy 21. cikkében felsorolt paraméterek értéke az említett rendelet helyes alkalmazásán alapul-e;

g) a tevékenységi szintről szóló éves jelentés és az új belépői adatokat tartalmazó jelentés hitelesítése esetén az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett üzemszerű működés megkezdésének időpontját;

h) a tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítése esetén, hogy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. mellékletének 2.3-2.7. pontjában felsorolt, a létesítménynek megfelelő paramétereket helyesen, a monitoring módszertani tervnek megfelelően követték-e nyomon és jelentették-e.

(4) Amennyiben az átadott CO2-t az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 49. cikkével összhangban vonják le, vagy ha az átadott N2O-t a hivatkozott rendelet 50. cikkével összhangban nem számítják be kibocsátottnak, és az átadott CO2-t vagy N2O-t az átadó és az átvevő létesítmény is méri, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a két létesítményben mért értékek közötti különbségek magyarázhatók-e a mérőrendszerek bizonytalanságával, és a mért értékek pontos számtani átlagát használták-e mindkét létesítmény kibocsátási jelentésében.

Amennyiben a két létesítményben mért értékek közötti különbségek nem magyarázhatók a mérőrendszerek bizonytalanságával, a hitelesítő ellenőrzi, hogy végeztek-e módosításokat a mért értékek közötti különbségek kiigazítására, ezek a módosítások mérsékeltek voltak-e, és az illetékes hatóság jóváhagyta-e ezeket a módosításokat.

(5) Az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése céljából a hitelesítő az (1) bekezdésben említett ellenőrzés részeként ellenőrzi az üzemeltető által benyújtott, az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkének (2)-(7) és (10) bekezdésében megállapított fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak való megfelelést igazoló bizonyítékokat.

(6) Amennyiben a bioüzemanyag vagy a támogatható légijármű-üzemanyag fizikailag hozzárendelhető a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt valamely járathoz, a hitelesítő közvetlenül az üzemanyag-felvételt követően ellenőrzi, hogy a bioüzemanyag vagy a támogatható légijármű-üzemanyag mennyiségét helyesen rendelték-e hozzá a járathoz.

Ha több egymást követő járat indítására kerül sor üzemanyag-felvétel nélkül, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a bioüzemanyag vagy a támogatható légijármű-üzemanyag mennyiségét arányosan rendelik-e ezekhez a járatokhoz az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben foglalt megközelítéssel és a légijármű-üzembentartó által a bioüzemanyag vagy a támogatható légijármű-üzemanyag megfelelő hozzárendelésének biztosítása érdekében alkalmazott írásbeli eljárással összhangban.

Amennyiben egy repülőtéren a bioüzemanyag vagy a támogatható légijármű-üzemanyag fizikailag nem rendelhető hozzá egy adott járathoz, a hitelesítő ellenőrzi, hogy:

a) a bioüzemanyagot vagy a támogatható légijármű-üzemanyagot helyesen rendelték-e hozzá a repülőtérpárokhoz a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésében;

b) a bioüzemanyag vagy a támogatható légijármű-üzemanyag teljes mennyisége nem haladja-e meg a szóban forgó légijármű-üzembentartó vonatkozásában azon járatok tekintetében bejelentett üzemanyag teljes mennyiségét, amelyek esetében a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3) bekezdésének megfelelően kibocsátási egységeket kell leadni, és amelyek arról a repülőtérről indulnak, ahová a bioüzemanyagot vagy a támogatható légijármű-üzemanyagot kiszállították;

c) azon járatok tekintetében, amelyek esetében a 2003/87/EK irányelv 12. cikke (3) bekezdésének megfelelően kibocsátási egységeket kell leadni, a bioüzemanyag vagy a támogatható légijármű-üzemanyag teljes mennyisége nem haladja-e meg a megvásárolt bioüzemanyag vagy támogatható légijármű-üzemanyag teljes mennyiségét, amelyből le kell vonni a harmadik feleknek eladott bioüzemanyag vagy támogatható légijármű-üzemanyag teljes mennyiségét;

d) a légi járatokhoz hozzárendelt bioüzemanyag vagy támogatható légijármű-üzemanyag repülőtérpáronként összesített biomasszahányada nem haladja-e meg a valamely elismert nemzetközi szabvány szerint tanúsított, adott bioüzemanyagra vagy támogatható légijármű-üzemanyagra vonatkozó maximális keverési határértéket, amennyiben ilyen határérték alkalmazandó;

e) a bioüzemanyag vagy a támogatható légijármű-üzemanyag összesített biomasszahányada nem haladja-e meg azt a biomassza-mennyiséget, amely tekintetében az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkének (2)-(7) és (10) bekezdésében megállapított fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok teljesítését bizonyítékokkal igazolták;

f) nem került-e sor azonos mennyiségű bioüzemanyag vagy támogatható légijármű-üzemanyag elszámolására korábbi jelentésben, más rendszerben vagy bárki más által.

17a. cikk

Az energiahatékonysági ajánlások ellenőrzése

(1) Az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke szerinti feltételességi követelmények értelmében a hitelesítő ellenőrzi az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikkének (3) bekezdésében említett energetikai auditok vagy tanúsított energiagazdálkodási rendszerek nyomán tett ajánlások végrehajtását, és megerősíti, hogy az említett ajánlások végrehajtása befejeződött.

(2) Az (1) bekezdésben említett ajánlások végrehajtása befejezésének megerősítése céljából a hitelesítő ellenőrzi, hogy:

a) az ajánlások végrehajtására vonatkozó, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást követték-e, megfelelően dokumentálták-e és fenntartották-e;

b) az üzemeltető tett-e konkrét intézkedéseket az ajánlások végrehajtására;

c) van-e bizonyíték a végrehajtás befejezésére, beleértve azt is, hogy ezeket az ajánlásokat az e bekezdés a) pontjában említett eljárás során befejezettként jelölték-e meg.

17b. cikk

Az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében felsorolt eltérések alkalmazásának ellenőrzése

(1) Amennyiben az e rendelet 17a. cikkében említett ajánlások végrehajtása nem fejeződött be, a hitelesítő értékeli az üzemeltető által benyújtott bizonyítékokat, és ellenőrzi, hogy:

a) az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének f) pontjában említett energiahatékonysági ajánlások nem az alapidőszak első négy évében kerültek-e kiadásra;

b) az ajánlások nem eredményeznének-e energiamegtakarítást a létesítményben zajló ipari folyamat rendszerhatárain belül;

c) az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontjában említett megtérülési idő meghaladja-e a három évet;

d) azok a létesítményspecifikus üzemeltetési feltételek, beleértve a tervezett vagy nem tervezett karbantartási időszakokat is, amelyek alapján a megtérülési időszakot meghatározták, még nem következtek-e be;

e) az ajánlásokban foglalt beruházási költségek meghaladják-e az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) pontjában felsorolt küszöbértékeket;

f) végrehajtottak-e olyan egyéb intézkedéseket a vonatkozó alapidőszak során vagy után, amelyek az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a létesítmény energetikai auditjelentésében vagy tanúsított energiagazdálkodási rendszerében ajánlottakkal egyenértékű csökkentését eredményezték.

(2) Amennyiben az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontjában említett megtérülési idő nem szerepel az energetikai auditjelentésben, a tanúsított energiagazdálkodási rendszerben vagy az energetikai auditor eskü alatt tett nyilatkozatában, a hitelesítő ellenőrzi a következőket:

a) a megtérülési idő meghatározásához használt információk érvényessége;

b) a megtérülési idő meghatározásához használt módszer helyes alkalmazása.

(3) Az (1) bekezdés f) pontjában említett intézkedések végrehajtásának értékelése céljából a hitelesítő ellenőrzi és megerősíti, hogy:

a) az üzemeltető végrehajtotta-e az alternatív intézkedéseket, és ezen intézkedések végrehajtása befejeződött-e;

b) az (1) bekezdés f) pontjában említett egyenértékű üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentést sikerült-e elérni.

18. cikk

Az adathiány esetén alkalmazott módszerek hitelesítése

(1) Amennyiben az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben meghatározott módszereket használták a hiányzó adatok pótlására az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 66. cikke alapján, a hitelesítő ellenőrzi, hogy az alkalmazott módszerek megfeleltek-e az adott helyzetnek, és hogy helyesen alkalmazták-e őket.

Ha az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó megszerezte az illetékes hatóság jóváhagyását ahhoz, hogy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 66. cikkének első albekezdésében említett módszerektől eltérő módszereket használhasson, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a jóváhagyott megközelítést megfelelően alkalmazták és dokumentálták-e.

Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem tud időben ilyen jóváhagyást szerezni, a hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által a hiányzó adatok pótlására használt megközelítés biztosítja-e, hogy a kibocsátás mértékét nem becsülik alá, és hogy ez a megközelítés nem vezet-e lényeges valótlanságokhoz.

(2) A hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 66. cikke szerinti adathiány előfordulásának megelőzése érdekében végrehajtott ellenőrzési tevékenységek hatékonyak-e.

(3) Amennyiben az alapadat-jelentésekben, az új belépői adatokat tartalmazó jelentésekben vagy a tevékenységi szintről szóló éves jelentésekben adathiány tapasztalható, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a nyomonkövetési módszertani terv megállapít-e módszereket az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke szerinti adathiány kezelésére, ezek a módszerek megfeleltek-e az adott helyzetnek, és hogy helyesen alkalmazták-e őket.

Amennyiben a nyomonkövetési módszertani terv nem állapít meg az adathiány kezelésére alkalmazandó módszert, a hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető által a hiányzó adatok pótlására alkalmazott megközelítés észszerű bizonyítékokon alapul-e, és gondoskodik arról, hogy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. melléklete vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelete 3. cikkének (2) bekezdése által előírt adatok esetében ne forduljon elő alulbecslés vagy túlbecslés.

19. cikk

A bizonytalanság meghatározása

(1) Amennyiben az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet előírja az üzemeltetőnek, hogy igazolja a tevékenységre vonatkozó adatok és a számítási tényezők esetében meghatározott bizonytalansági küszöbértékek betartását, a hitelesítő megerősíti a jóváhagyott nyomonkövetési tervben meghatározott bizonytalansági szintek kiszámításához használt információk hitelességét.

(2) Amennyiben az üzemeltető az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 22. cikkében említett, nem meghatározási szinteken alapuló nyomonkövetési módszert alkalmaz, a hitelesítő az alábbiakat ellenőrzi:

a) az üzemeltető úgy végezte-e el a bizonytalanság meghatározását és számszerűsítését, hogy igazolja az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 22. cikkének c) pontjában az üvegházhatású gázok éves kibocsátására vonatkozóan előírt bizonytalansági küszöbérték betartását;

b) a bizonytalanság megállapításához és számszerűsítéséhez használt információk hitelesek-e;

c) a bizonytalanság megállapításához és számszerűsítéséhez használt átfogó megközelítés összhangban van-e az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 22. cikkének b) pontjával;

d) rendelkezésre áll-e adat arról, hogy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 22. cikkének a) pontjában említett nyomonkövetési módszer alkalmazásának feltételeit betartották.

(3) Amennyiben az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében az üzemeltető köteles egyszerűsített bizonytalansági értékelést végezni, a hitelesítő megerősíti a szóban forgó értékeléshez felhasznált információk hitelességét.

20. cikk

Mintavétel

(1) A 14. cikk b) és c) pontjában említett ellenőrzési tevékenységek és eljárások megfelelésének ellenőrzése, valamint a 15. és a 16. cikkben említett ellenőrzések elvégzése során a hitelesítő alkalmazhat a létesítményekre vagy légijármű-üzembentartókra nézve meghatározott mintavételi módszereket, amennyiben a kockázatelemzés alapján indokolt a mintavétel.

(2) Amennyiben a hitelesítő mintavétel közben eltérést vagy valótlanságot talál, felszólítja az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót, hogy indokolja meg az eltérés vagy valótlanság legfőbb okait annak érdekében, hogy megállapítsa az eltérésnek vagy valótlanságnak a jelentésben szereplő adatokra gyakorolt hatását. Az említett értékelés eredményének függvényében a hitelesítő meghatározza, hogy szükség van-e további hitelesítési tevékenységekre, hogy a mintaméretet kell-e növelni, és hogy az üzemeltetőnek vagy légijármű-üzembentartónak mely adatsokaságokat kell korrigálnia.

(3) A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban dokumentálja a 14-17. cikkben említett ellenőrzések eredményeit, ideértve a további minták részleteit.

21. cikk

Helyszíni szemlék

(1) A hitelesítési eljárás során a hitelesítő egyszer vagy többször helyszíni szemlét végez, hogy értékelje a mérőműszerek és nyomonkövetési rendszerek működését, szóbeli adatgyűjtést folytasson, végrehajtsa az e fejezetben előírt tevékenységeket, valamint hogy elegendő információt és bizonyítékot gyűjtsön annak megállapításához, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése tartalmaz-e lényeges valótlanságot.

(2) Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó hozzáférést biztosít a hitelesítőnek a telephelyeihez.

(3) Az üzemeltető kibocsátási adatokat tartalmazó jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő a létesítmény határainak, valamint a forrásanyagok és kibocsátó források teljességének megállapítása érdekében is végez helyszíni szemlét.

(4) Az üzemeltető alapadat-jelentésének, új belépői adatokat tartalmazó jelentésének vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő a létesítmény és a létesítményrészek határainak, valamint a forrásanyagok, kibocsátó források és műszaki kapcsolatok teljességének megállapítása érdekében is végez helyszíni szemlét.

(5) Az üzemeltető kibocsátási jelentésének, alapadat-jelentésének, új belépői adatokat tartalmazó jelentésének vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő a kockázatelemzés alapján eldönti, hogy szükség van-e további telephelyek meglátogatására, ideértve azokat az eseteket, amikor az adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek lényeges részét más telephelyeken végzik, például a vállalati központban vagy más helyszínen lévő irodákban.

22. cikk

A valótlanságok, eltérések és meg nem felelések kezelése

(1) Ha a hitelesítő valótlanságokat, eltéréseket vagy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletnek, illetve adott esetben az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletnek való meg nem felelést talál a hitelesítés során, erről haladéktalanul értesíti az üzemeltetőt vagy a légijármű-üzembentartót, és felszólítja a megfelelő korrekciók megtételére.

Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó minden közölt valótlanságot és eltérést korrigál.

Amennyiben az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletnek vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletnek való meg nem felelésre derül fény, az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó erről indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságot és adott esetben orvosolja a meg nem felelést.

(2) A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban megoldottként jelöli meg az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által a hitelesítés során korrigált valótlanságokat, eltéréseket, illetve az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletnek vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletnek való meg nem feleléseket.

(3) Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem korrigálja a hitelesítő által az (1) bekezdés értelmében közölt valótlanságokat vagy eltéréseket azt megelőzően, hogy a hitelesítő kibocsátja a hitelesítői jelentést, a hitelesítő felszólítja az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót, hogy magyarázza el az eltérés vagy valótlanság főbb okait annak érdekében, hogy értékelhesse az eltérésnek vagy valótlanságnak a jelentésben szereplő adatokra gyakorolt hatását.

A hitelesítő megállapítja, hogy a kijavítatlan valótlanságoknak - önmagukban vagy más valótlanságokkal együttesen - van-e lényeges hatása a bejelentett összes kibocsátásra vagy az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatokra. A valótlanságok lényegességének megállapítása során a hitelesítő figyelembe veszi a valótlanság mértékét és jellegét, valamint előfordulásának pontos körülményeit.

A hitelesítő értékeli, hogy a kijavítatlan eltéréseknek - egyesével vagy más eltérésekkel együtt - van-e hatása a bejelentett adatokra, és hogy ez lényeges valótlansághoz vezet-e.

Ha az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem korrigálja az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletnek vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletnek való meg nem feleléseket az (1) bekezdésnek megfelelően mielőtt a hitelesítő kibocsátja a hitelesítői jelentést, a hitelesítő értékeli, hogy a nem orvosolt meg nem felelés hatással van-e a bejelentett adatokra, és hogy ez nem vezet-e lényeges valótlansághoz.

A valótlanságok mértéke és jellege, valamint előfordulásuk pontos körülményei alapján a hitelesítő lényegesnek minősítheti a valótlanságokat, még akkor is, ha ezek a valótlanságok - egyesével vagy más valótlanságokkal összesítve - nem érik el a 23. cikkben meghatározott lényegességi szintet.

23. cikk

Lényegességi szint

(1) A kibocsátási jelentések ellenőrzése céljából a lényegességi szint a bejelentett összes kibocsátás 5 %-a a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakban, az alábbiak bármelyike vonatkozásában:

a) az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti A. kategóriájú létesítmények és az említett végrehajtási rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti B. kategóriájú létesítmények;

b) az 500 vagy kevesebb kilotonna fosszilis CO2/év kibocsátású légijármű-üzembentartók.

(2) A kibocsátási jelentések ellenőrzése céljából a lényegességi szint a bejelentett összes kibocsátás 2 %-a a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakban, az alábbiak bármelyike vonatkozásában:

a) az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 19. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett C. kategóriájú létesítmények;

b) a több mint 500 kilotonna fosszilis CO2/év kibocsátású légijármű-üzembentartók.

(4) Az alapadat-jelentés, az új belépői adatokat tartalmazó jelentés vagy a tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítése vonatkozásában a lényegességi szint az alábbiak teljes bejelentett értékének 5 %-a:

a) a létesítmény teljes kibocsátása, amennyiben az adatok a kibocsátásra vonatkoznak;

b) az importált és az előállított mérhető hő nettó mennyiségének összege, adott esetben, amennyiben az adatok a mérhető hővel kapcsolatos adatokra vonatkoznak;

c) az importált és a létesítményben előállított hulladékgázok mennyiségének összege, adott esetben;

d) az egyes releváns termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek tevékenységi szintje.

24. cikk

A hitelesítés eredményeire vonatkozó következtetés levonása

A hitelesítés elvégzése és a hitelesítés során szerzett információk figyelembevétele során a hitelesítő:

a) ellenőrzi az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által benyújtott végső adatokat, ideértve a hitelesítés során szerzett információk alapján módosított adatokat is;

b) áttekinti az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által a végső adatok és a korábban benyújtott adatok közötti különbségekre adott magyarázatokat;

c) áttekinti az értékelés eredményét, hogy megállapítsa, az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervet vagy adott esetben a nyomonkövetési módszertani tervet - ideértve a tervben leírt eljárásokat is - helyesen hajtották-e végre;

d) értékeli, hogy a hitelesítési kockázat elfogadhatóan alacsony szintű-e az elvárható bizonyossági szint eléréséhez;

e) biztosítja, hogy elegendő bizonyíték gyűljön össze ahhoz, hogy olyan hitelesítési véleményt adhasson, amely elvárható bizonyosságot nyújt arra vonatkozóan, hogy a jelentés nem tartalmaz lényeges valótlanságokat;

f) biztosítja, hogy a hitelesítési eljárás teljes dokumentációja a belső hitelesítő dokumentáció részét képezze, és hogy a hitelesítői jelentésben végleges ítéletet lehessen hozni.

25. cikk

Független felülvizsgálat

(1) A hitelesítő a hitelesítői jelentés közzététele előtt független bírálónak nyújtja be a belső hitelesítő dokumentációt és a hitelesítői jelentést.

(2) A független bíráló nem végezhet olyan hitelesítési tevékenységet, amely az általa végzett felülvizsgálat tárgyát képezi.

(3) A független felülvizsgálat hatóköre az e fejezetben leírt és a belső hitelesítő dokumentációban rögzített teljes hitelesítési eljárásra kiterjed.

A független bíráló úgy végzi el a felülvizsgálatot, hogy azzal biztosítja, hogy a hitelesítési eljárást e rendelettel összhangban hajtsák végre, hogy a 41. cikkben említett hitelesítési tevékenységek eljárásait helyesen, továbbá megfelelő szakmai gondossággal és megítéléssel végezzék el.

A független bíráló azt is értékeli, hogy elegendő bizonyítékot gyűjtöttek-e össze ahhoz, hogy a hitelesítő elvárható bizonyossággal bocsáthassa ki hitelesítői jelentését.

(4) Amennyiben olyan körülmények merülnek fel, amelyek miatt a felülvizsgálat után változtatásokra kerülhet sor a hitelesítői jelentésben, a független bíráló ezeket a változtatásokat és azok bizonyítékait is felülvizsgálja.

(5) A hitelesítő kellő felhatalmazást ad egy személynek arra, hogy jóváhagyja a független bíráló következtetésein és a belső hitelesítő dokumentációban foglalt bizonyítékokon alapuló hitelesítői jelentést.

26. cikk

Belső hitelesítő dokumentáció

(1) A hitelesítő előkészíti és összeállítja a belső hitelesítő dokumentációt, amely legalább a következőket tartalmazza:

a) az elvégzett hitelesítési tevékenységek eredményei;

b) a stratégiai elemzés, a kockázatelemzés és a hitelesítési terv;

c) elegendő információ a hitelesítő szakvélemény alátámasztásához, ideértve az arra vonatkozó vélemények igazolását, hogy a megállapított valótlanságok lényeges hatással vannak-e vagy sem a bejelentett kibocsátásra vagy az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatokra.

(2) Az (1) bekezdésben említett belső hitelesítő dokumentációt olyan módon kell összeállítani, hogy a 25. cikkben említett független bíráló és a nemzeti akkreditáló testület értékelni tudja, hogy a hitelesítést e rendelettel összhangban végezték-e el.

A hitelesítői jelentés 25. cikk (5) bekezdésének megfelelő jóváhagyása után a hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációba foglalja a független felülvizsgálat eredményeit.

(3) A hitelesítő, amennyiben felkérik, hozzáférést biztosít az illetékes hatóságnak a belső hitelesítő dokumentációhoz és más fontos információkhoz a hitelesítés illetékes hatóság általi értékelésének elősegítése érdekében. Az illetékes hatóság meghatározhatja azt a határidőt, amelyen belül a hitelesítőnek hozzáférést kell biztosítania a dokumentációhoz.

27. cikk

Hitelesítői jelentés

(1) A hitelesítés során gyűjtött információk alapján a hitelesítő a hitelesítés tárgyát képező minden egyes kibocsátási jelentésről, alapadat-jelentésről, új belépői adatokat tartalmazó jelentésről vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésről az alábbi szakvélemények valamelyikét tartalmazó hitelesítői jelentést bocsát az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó rendelkezésére:

a) a jelentés kielégítőnek tekinthető;

b) az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentése olyan lényeges valótlanságokat tartalmaz, amelyeket nem korrigáltak a hitelesítői jelentés kiadásáig;

c) a hitelesítés hatóköre a 28. cikk értelmében túl szűk, és a hitelesítő nem tudott elegendő bizonyítékot gyűjteni ahhoz, hogy elvárható bizonyossággal bocsásson ki hitelesítő szakvéleményt arról, hogy a jelentés nem tartalmaz lényeges valótlanságokat;

d) az eltérések miatt - azokat önmagukban vagy más eltérésekkel együttesen véve figyelembe - nem elég egyértelmű a helyzet, és a hitelesítő nem tudja elvárható bizonyossággal kijelenteni, hogy az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentése kizárólag akkor tekinthető kielégítőnek, ha az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(2) Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó a hitelesítői jelentést az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó érintett jelentésével együtt benyújtja az illetékes hatóságnak.

(3) A hitelesítői jelentésnek legalább a következő elemeket kell tartalmaznia:

a) a hitelesítés tárgyát képező üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó neve;

b) a hitelesítés célkitűzései;

c) a hitelesítés hatóköre;

d) hivatkozás az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó hitelesített jelentésére;

e) azok a kritériumok, amelyeket az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítésére használtak, adott esetben ideértve az engedélyt, továbbá az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv vagy adott esetben a nyomonkövetési módszertani terv változatai, valamint az egyes tervek érvényességi időszakai;

g) az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentésének hitelesítése esetén az összesített kibocsátás a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében említett tevékenységek szerint és létesítményenként vagy légijármű-üzembentartónként;

h) az alapadat-jelentés vagy az új belépői adatokat tartalmazó jelentés hitelesítése esetén az egyes létesítményrészek éves tevékenységi szintje és az adott létesítményrésznek tulajdonított kibocsátás tekintetében az alapidőszak minden egyes évére vonatkozóan összesített éves ellenőrzött adatok;

ha) a tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítése esetén az egyes létesítményrészek éves tevékenységi szintje tekintetében a tevékenységi szintre vonatkozó jelentési időszak minden egyes évére vonatkozóan összesített éves ellenőrzött adatok;

i) a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszak, alapidőszak vagy tevékenységi szintre vonatkozó jelentési időszak;

j) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó, az illetékes hatóság és a hitelesítő kötelezettségei;

k) a hitelesítő szakvélemény;

l) minden olyan megállapított valótlanság vagy eltérés leírása, amelyet nem korrigáltak a hitelesítői jelentés kibocsátása előtt;

m) azok a dátumok, amikor a helyszíni szemléket végezték, és a helyszíni szemléket végzők neve, ideértve a virtuális helyszíni szemlék dátumait, valamint - amennyiben e rendelet 34a. és 34b. cikke alkalmazandó - a legutóbbi fizikai helyszíni szemle dátumát;

n) információ arról, hogy elhagytak-e helyszíni szemléket, valamint e helyszíni szemlék elhagyásának okai;

na) információ arról, hogy sor került-e virtuális helyszíni szemlére, valamint a virtuális helyszíni szemlék végzésének okai és adott esetben az illetékes hatóság általi jóváhagyás dátuma;

o) minden, az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelettől, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelettől vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelettől való olyan eltérés, amely a hitelesítés során derült ki;

p) amennyiben az illetékes hatóság jóváhagyását nem lehet időben megszerezni a hiányzó adatoknak a 18. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdése szerinti pótlásához alkalmazott módszer esetében, annak megerősítése, hogy az alkalmazott módszer konzervatív-e, és hogy nem vezet-e lényeges valótlanságokhoz;

q) egy nyilatkozat, ha az adathiánynak az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke szerinti megszüntetésére alkalmazott módszer lényeges valótlanságokat eredményez;

ra) amennyiben a hitelesítő az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikkének (5) bekezdésében, 19., 20. vagy 21. cikkében felsorolt paraméterekben bekövetkezett lényeges változásokat, illetve az energiahatékonyságban az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelet 6. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése szerinti változásokat állapít meg, e változások leírása és a kapcsolódó megjegyzések;

rb) adott esetben annak megerősítése, hogy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett üzemszerű működés megkezdésének időpontját ellenőrizték;

rc) annak megerősítése, hogy a hitelesítő ellenőrizte az e rendelet 17a. cikkében említett energiahatékonysági ajánlások végrehajtását, és hogy ezen ajánlások végrehajtása befejeződött, valamint adott esetben a megállapítások és az észrevételek leírása;

rd) annak megerősítése, hogy a hitelesítő elvégezte az e rendelet 17b. cikkében említett ellenőrzéseket, és annak megerősítése, hogy fennáll-e az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikkének (1) bekezdésében említett feltételek valamelyike, valamint adott esetben a megállapítások és az észrevételek leírása;

s) adott esetben a javításra vonatkozó javaslatok;

t) az EU ETS vezető hitelesítőjének, a független bírálónak és adott esetben az EU ETS hitelesítőjének és külső szakértőjének a neve, akik az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítésében részt vettek;

u) a dátum és a hitelesítő által feljogosított személy aláírása, ideértve a nevét is.

(4) A hitelesítő a hitelesítői jelentésben ismerteti a valótlanságokat, eltéréseket, valamint az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletnek vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletnek való meg nem feleléseket annak érdekében, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó, valamint az illetékes hatóság tájékoztatást kapjon az alábbiakról:

a) a valótlanság, az eltérés, illetve az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletnek vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletnek való meg nem felelés mértéke és jellege;

b) miért van vagy miért nincs a valótlanságnak lényeges hatása;

c) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének mely elemére vonatkozik a valótlanság, vagy a nyomonkövetési terv vagy a nyomonkövetési módszertani terv mely elemére vonatkozik az eltérés;

d) a meg nem felelés az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet vagy az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelet mely cikkét érinti.

(5) Ha egy tagállam a kibocsátási jelentések ellenőrzése céljából előírja a hitelesítőnek, hogy a (3) bekezdésben felsorolt elemeken kívül további, a hitelesítő szakvélemény megértéséhez nem feltétlenül szükséges információkat nyújtson be a hitelesítési eljárással kapcsolatban, az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó hatékonysági okokból a hitelesítői jelentéstől elkülönítve, más időpontban, de legkésőbb ugyanazon év május 15. napjáig benyújthatja ezeket a kiegészítő információkat az illetékes hatóságnak.

28. cikk

A hatókör korlátozása

A hitelesítő az alábbi helyzetek bármelyikében dönthet úgy, hogy a 27. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett hitelesítési hatókör túlságosan korlátozott:

a) hiányosak az adatok, és ez megakadályozza a hitelesítőt abban, hogy megszerezze a szükséges bizonyítékokat a hitelesítési kockázat olyan mértékű csökkentéséhez, hogy elvárható szintű bizonyosságot érjen el;

b) a nyomonkövetési tervet nem hagyta jóvá az illetékes hatóság;

c) a nyomonkövetési terv vagy - adott esetben - a nyomonkövetési módszerre vonatkozó terv nem biztosít elegendő hatókört vagy nem eléggé érthető a hitelesítés befejezéséhez;

d) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem biztosított elegendő információt ahhoz, hogy a hitelesítő elvégezze a hitelesítést.

e) a nyomonkövetési módszertani tervet nem hagyta jóvá az illetékes hatóság.

29. cikk

Kiemelkedő, nem lényegi eltérések kezelése

(1) A hitelesítő értékeli, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó korrigálta-e a hitelesítő által a hitelesítői jelentésben meghatározott, a korábbi nyomonkövetési időszakkal kapcsolatos eltéréseket (amennyiben volt ilyen) az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 69. cikkének (4) bekezdésében foglalt, az üzemeltetőre vonatkozó követelményeknek megfelelően.

Ha az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem javította ki ezeket az eltéréseket az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 69. cikke (4) bekezdésének megfelelően, a hitelesítő mérlegeli, hogy ez a mulasztás növeli vagy növelheti-e a valótlanságok kockázatát.

A hitelesítő a hitelesítői jelentésben jelzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó korrigálta-e ezeket az eltéréseket.

(1a) A tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítésének esetén a hitelesítő értékeli, hogy az üzemeltető korrigálta-e a megfelelő alapadat-jelentéssel, az új belépői adatokat tartalmazó jelentéssel vagy a tevékenységi szintről szóló éves jelentéssel kapcsolatos hitelesítési jelentésben feltüntetett, a tevékenységi szintre vonatkozó korábbi jelentési időszakkal kapcsolatos eltéréseket.

Ha az üzemeltető nem javította ki ezeket az eltéréseket, a hitelesítő mérlegeli, hogy ez a mulasztás növeli vagy növelheti-e a valótlanságok kockázatát.

A hitelesítő a hitelesítői jelentésben jelzi, hogy az üzemeltető korrigálta-e ezeket az eltéréseket.

(2) A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban rögzíti, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó a hitelesítés során mikor és hogyan korrigálta a megállapított eltéréseket.

30. cikk

A nyomonkövetési és a jelentési eljárás javítása

(1) Amennyiben a hitelesítő meghatározza az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó e bekezdés a)-e) pontjához kapcsolódó teljesítményének javításra javasolt területeit, javaslatokat fogalmaz meg a hitelesítői jelentésben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó teljesítményének javítására e pontok tekintetében:

a) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó kockázatértékelése;

b) az adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek fejlesztése, dokumentálása, végrehajtása és fenntartása, valamint az ellenőrzési rendszer értékelése;

c) az adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek eljárásai, valamint más olyan eljárások fejlesztése, dokumentálása, végrehajtása és fenntartása, amelyeket az üzemeltetőnek vagy légijármű-üzembentartónak az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet vagy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében kell kidolgoznia;

d) a kibocsátás nyomon követése és jelentése, ideértve a legmagasabb meghatározási szintek elérését, a kockázatok csökkentését, valamint a nyomon követés és jelentéstétel hatékonyságának fokozását;

e) az alapadat-jelentésekhez, az új belépői adatokat tartalmazó jelentésekhez és a tevékenységi szintről szóló éves jelentésekhez szükséges adatok nyomon követése és jelentése, ideértve az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet VII. mellékletében felsorolt adatforrásokra vonatkozó, lehető legmagasabb szintű pontosság elérését, a kockázatok csökkentését, valamint a nyomon követés és a jelentéstétel hatékonyságának fokozását.

(2) A javításra vonatkozó javaslatok hitelesítői jelentésbe történő belefoglalásának évét követő hitelesítés során a hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó végrehajtotta-e, illetve milyen módon hajtotta végre a javításra vonatkozó javaslatokat.

Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem hajtotta végre ezeket a javaslatokat, vagy nem megfelelően hajtotta végre azokat, a hitelesítő értékeli, hogy ez miként befolyásolja a valótlanságok és eltérések kockázatát.

30a. cikk

Az energiahatékonysági ajánlások végrehajtásával kapcsolatos észrevételek kezelése

Amennyiben a 27. cikk (3) bekezdésének rc) pontjában említett hitelesítői jelentésben észrevételeket vagy megállapításokat jelentettek be, a hitelesítő a következő évben a tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítése során ellenőrzi, hogy az üzemeltető milyen intézkedéseket tett ezen észrevételek eredményeként, és hogy ez befolyásolja-e a hitelesítő azon megerősítését, hogy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 22a. cikke (1) bekezdésének alkalmazása céljából befejeződött a függőben lévő ajánlások végrehajtása.

31. cikk

A létesítmények egyszerűsített hitelesítése

(1) A 21. cikk (1) bekezdésétől eltérve a hitelesítő - az illetékes hatóság jóváhagyásának függvényében, e cikk második albekezdésének megfelelően - dönthet úgy, hogy nem végez helyszíni szemlét a létesítményekben. E döntést a kockázatelemzés eredménye alapján hozza meg miután megállapította, hogy a lényeges adatokhoz távolról is hozzáférhet, és hogy teljesülnek a helyszíni szemlék elhagyásának feltételei. A hitelesítő indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja erről az üzemeltetőt.

Az üzemeltető kérelmet nyújt be az illetékes hatósághoz, amelyben azt kéri az illetékes hatóságtól, hogy hagyja jóvá a hitelesítőnek a helyszíni szemle elhagyására vonatkozó döntését.

Az illetékes hatóság az érintett üzemeltető kérelmére határoz arról, hogy jóváhagyja-e a hitelesítőnek a helyszíni szemle elhagyására vonatkozó döntését, figyelembe véve az alábbi elemek mindegyikét:

a) a hitelesítő által a kockázatelemzés eredményével kapcsolatban benyújtott információk;

b) az arra vonatkozó információk, hogy a lényeges adatok távolról is hozzáférhetők;

c) az arra vonatkozó bizonyíték, hogy a (3) bekezdésben meghatározott követelmények nem vonatkoznak a létesítményre;

d) bizonyíték arra, hogy a helyszíni szemlék elhagyásával kapcsolatban állított feltételek teljesülnek.

(2) Az illetékes hatóság (1) bekezdésben említett jóváhagyása nem szükséges az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 47. cikkének (2) bekezdése szerinti kis kibocsátású létesítmények helyszíni szemléjének az elhagyásához.

(3) A hitelesítő az alábbi helyzetekben minden esetben helyszíni szemlét végez:

a) amennyiben a hitelesítő első alkalommal hitelesíti az üzemeltető kibocsátási jelentését vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentését;

b) az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése esetén, amennyiben a hitelesítő nem végzett helyszíni szemlét a jelenlegi jelentési időszakot közvetlenül megelőző két jelentési időszakban;

ba) az üzemeltető tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése esetén, amennyiben a hitelesítő a tevékenységi szintről szóló éves jelentés vagy az alapadat-jelentés hitelesítése során nem végzett helyszíni szemlét a tevékenységi szintre vonatkozó jelenlegi jelentési időszakot közvetlenül megelőző, a tevékenységi szintre vonatkozó két jelentési időszakban;

c) amennyiben a nyomonkövetési terv jelentősen módosult a jelentési időszak alatt, beleértve az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 15. cikkének (3) bekezdése szerinti módosításokat is;

ca) ha a tevékenységi szintre vonatkozó jelentési időszak alatt olyan jelentős változások történtek a létesítményben vagy a létesítményrészekben, amelyek a nyomonkövetési módszertani terv jelentős módosításait teszik szükségessé, ideértve az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkének (5) bekezdésében említett változtatásokat is;

d) ha az üzemeltető alapadat-jelentése vagy új belépői adatokat tartalmazó jelentése már hitelesítés tárgyát képezte.

(4) A (3) bekezdés c) és ca) pontja nem alkalmazandó, amennyiben a jelentési időszak alatt csak az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 15. cikke (3) bekezdésének h) pontjában és az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikke (5) bekezdése c) pontjában említett alapértelmezett érték módosult.

32. cikk

A helyszíni szemlék elhagyásának feltételei

A helyszíni szemléknek a 31. cikk (1) bekezdése szerinti elhagyására az alábbi feltételekkel kerülhet sor:

1. az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti A. kategóriájú létesítményt vagy az említett végrehajtási rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti B. kategóriájú létesítményt érint, ahol:

a) a létesítmény csak egy, az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 19. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti forrásanyaggal rendelkezik, nevezetesen földgázzal, vagy egy vagy több olyan csekély jelentőségű forrásanyaggal rendelkezik, amelyek összesítve nem haladják meg a csekély jelentőségű forrásanyagokra vonatkozóan az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 19. cikkében megállapított küszöbértéket;

b) a földgázt olyan átadási mérés segítségével ellenőrzik, amely az átadási mérők ellenőrzésére irányadó megfelelő jogi szabályozás hatálya alá tartozik, és amely megfelel az alkalmazandó meghatározási szinthez kapcsolódó szükséges bizonytalansági szinteknek;

c) a földgázra vonatkozó számítási tényezők alapértelmezett értékeit alkalmazzák, vagy ahol a földgázra vonatkozó számítási tényezőket közvetlenül egy külső gázszállító határozza meg üzemeltetői feldolgozás nélkül, olyan online elemzőeszközök segítségével, amelyek az átadási mérők ellenőrzésére irányadó megfelelő jogi szabályozás hatálya alá tartoznak;

2. az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti A. kategóriájú létesítményt vagy az említett végrehajtási rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti B. kategóriájú létesítményt érint, ahol:

a) a létesítmény csak egy forrásanyaggal rendelkezik, nevezetesen technológiai kibocsátás nélküli tüzelőanyaggal, amely vagy a létesítményben ideiglenes tárolás nélkül közvetlenül elégetett szilárd tüzelőanyag, vagy folyékony, illetve gáz halmazállapotú tüzelőanyag, amelynél előfordulhat ideiglenes tárolás;

b) a forrásanyaghoz kapcsolódó tevékenységre vonatkozó adatok nyomon követése az alábbi módszerek valamelyikének alkalmazásával történik:

i. olyan átadási mérési módszer, amely az átadási mérők ellenőrzésére irányadó megfelelő jogi szabályozás hatálya alá tartozik, és megfelel az alkalmazandó meghatározási szinthez kapcsolódó szükséges bizonytalansági szinteknek;

ii. kizárólag a számlaadatokon alapuló módszer, amely adott esetben figyelembe veszi a készletváltozásokat;

c) csak a számítási tényezők alapértelmezett értékei alkalmazhatók;

d) az illetékes hatóság az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 13. cikkével összhangban engedélyezte a létesítmény részére egyszerűsített nyomonkövetési terv használatát;

3. az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 47. cikkének (2) bekezdése szerinti kis kibocsátású létesítményt érint, valamint alkalmazandó a 2. pont a)-c) alpontja;

3a. az üzemeltető tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése az 1., 2. vagy 3. pont szerinti létesítményt érint, ahol:

a) az adott létesítménynek nincs más létesítményrésze, mint az a létesítményrész, amelyre az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkének 2. bekezdése szerinti termék-referenciaérték alkalmazandó; valamint

b) a termék-referenciaérték szempontjából releváns tevékenységi adatokat pénzügyi elszámolás céljából egy audit részeként értékelték, és az üzemeltető erről bizonyítékot szolgáltat;

3b. az üzemeltető tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése az 1., 2. vagy 3. pont szerinti létesítményt érint, ahol:

a) a létesítmény legfeljebb kettő létesítményrésszel rendelkezik;

b) a második létesítményrész legfeljebb 5 %-kal járul hozzá a létesítmény teljes végleges kibocsátásiegység-kiosztásához; valamint

c) adott esetben a hitelesítőnek elegendő adat áll rendelkezésre a létesítményrészek felosztásának értékeléséhez;

3c. az üzemeltető tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése az 1., 2. vagy 3. pont szerinti létesítményt érint, ahol:

a) a létesítmény kizárólag hő-referenciaérték szerinti vagy távfűtés-létesítményrészekkel rendelkezik; valamint

b) adott esetben a hitelesítőnek elegendő adat áll rendelkezésre a létesítményrészek felosztásának értékeléséhez;

4. az üzemeltető kibocsátási jelentésének vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése egy személyzet nélküli telephelyen található létesítményt érint, ahol:

a) a személyzet nélküli telephelyről származó adatokat közvetlenül egy másik helyszínre küldik, ahol az összes adat feldolgozása, kezelése és tárolása történik;

b) ugyanaz a személy felelős a telephelyre vonatkozó valamennyi adat kezeléséért és rögzítéséért;

c) az üzemeltető vagy egy laboratórium az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 60. cikkének vagy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikkének megfelelően már ellenőrizte a mérőműszereket a telephelyen, és az üzemeltető által készített, aláírt dokumentum vagy időbélyegzővel ellátott fényképes bizonyíték igazolja, hogy az ellenőrzés óta a létesítményben nem történt a mérést vagy az üzemeltetést érintő változás.

5. az üzemeltető kibocsátási jelentésének vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentésének hitelesítése egy távoli vagy megközelíthetetlen helyen lévő létesítményt, különösen tengeri létesítményt érint, ahol:

a) az adott telephelyről gyűjtött adatok esetében nagy fokú központosítás jellemző: az adatokat közvetlenül egy másik helyszínre továbbítják, ahol az összes adat feldolgozása, kezelése és tárolása jó minőségbiztosítás mellett történik;

b) az üzemeltető vagy egy laboratórium az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 60. cikkének vagy az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikkének megfelelően már ellenőrizte a mérőműszereket a telephelyen, és az üzemeltető által készített, aláírt dokumentum vagy időbélyegzővel ellátott fényképes bizonyíték igazolja, hogy az ellenőrzés óta a létesítményben nem történt a mérést vagy az üzemeltetést érintő változás.

A 2. pont akkor is alkalmazható, ha az említett pont a) alpontjában említett forrásanyagokon kívül a létesítmény használ egy vagy több olyan, csekély jelentőségű forrásanyagot is, amelyek összesítve nem haladják meg a csekély jelentőségű forrásanyagokra vonatkozóan az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 19. cikkében meghatározott küszöbértéket.

A 3a. bekezdés b) pontja akkor alkalmazandó, ha a létesítmény a 3b. bekezdés b) pontjában említett teljes végleges kibocsátásiegység-kiosztásához legalább 95 %-kal hozzájáruló létesítményrész olyan létesítményrész, amelyre az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkének 2. bekezdése szerinti termék-referenciaérték alkalmazandó.

33. cikk

A légijármű-üzembentartók egyszerűsített hitelesítése

(1) E rendelet 21. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a hitelesítő dönthet úgy, hogy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 55. cikke (2) bekezdésében említett egyszerűsített eszközöket használó légijármű-üzembentartók esetében nem végez helyszíni szemlét, amennyiben a hitelesítő a kockázatelemzése alapján azt a következtetést vonja le, hogy a lényeges adatokhoz távolról is hozzá tud férni.

(2) Amennyiben a légijármű-üzembentartó az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 55. cikkének (2) bekezdésében említett egyszerűsített eszközöket használja a tüzelőanyag-fogyasztás meghatározására, és a bejelentett adatokat ilyen eszközökkel állapították meg, függetlenül a légijármű-üzembentartó hozzájárulásától, a hitelesítő a kockázatelemzés alapján dönthet úgy, hogy nem végzi el az e rendelet 14. és 16. cikkében, 17. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint 18. cikkében említett ellenőrzéseket.

34. cikk

Egyszerűsített hitelesítési tervek

Amennyiben a hitelesítő egyszerűsített hitelesítési tervet használ, a hitelesítő a belső hitelesítési dokumentációban nyilvántartja e tervek használatának indokait, köztük az arra vonatkozó bizonyítékokat is, hogy teljesültek az egyszerűsített hitelesítési tervek használatának feltételei.

34a. cikk

Virtuális helyszíni szemlék az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítése céljából

(1) A 21. cikk bekezdésétől eltérve, ha az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó irányításán kívül eső komoly, rendkívüli és előre nem látható körülmények megakadályozzák a hitelesítőt abban, hogy fizikai helyszíni szemlét végezzen, és amennyiben ezek a körülmények minden észszerű erőfeszítés ellenére sem küszöbölhetők ki, a hitelesítő - az illetékes hatóság jóváhagyásának függvényében, e cikk (3) bekezdésével összhangban - dönthet úgy, hogy virtuális helyszíni szemlét végez.

A hitelesítő intézkedéseket tesz a hitelesítési kockázat elfogadható szintre csökkentése érdekében, hogy elvárható bizonyosság legyen elérhető azzal kapcsolatban, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat. Haladéktalanul el kell végezni a létesítmény üzemeltetője vagy a légijármű-üzembentartója telephelyének fizikai szemléjét.

A hitelesítő a virtuális helyszíni szemlére vonatkozó döntést a kockázatelemzés eredménye alapján hozza meg, miután megállapította, hogy teljesülnek a virtuális helyszíni szemle feltételei. A hitelesítő erről késedelem nélkül értesíti az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót.

(2) Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó kérelmet nyújt be az illetékes hatósághoz, amelyben azt kéri az illetékes hatóságtól, hogy hagyja jóvá a hitelesítőnek a virtuális helyszíni szemle végzésére vonatkozó döntését. A kérelemnek a következő elemeket kell tartalmaznia:

a) annak bizonyítéka, hogy az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó irányításán kívül eső komoly, rendkívüli és előre nem látható körülmények miatt nem lehetséges a fizikai helyszíni szemle elvégzése;

b) információ a virtuális helyszíni szemle elvégzésének módjáról;

c) információ a hitelesítő által végzett kockázatelemzés eredményével kapcsolatban;

d) bizonyíték a hitelesítő által a hitelesítési kockázat elfogadható szintre csökkentése érdekében tett intézkedésekről, hogy elvárható bizonyosság legyen elérhető azzal kapcsolatban, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(3) Az illetékes hatóság az érintett üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó kérelmére határoz arról, hogy jóváhagyja-e a hitelesítőnek a virtuális helyszíni szemle végzésére vonatkozó döntését, figyelembe véve a (2) bekezdésben meghatározott elemeket.

(4) A (3) bekezdéstől eltérve, ha nagyszámú létesítményt vagy légijármű-üzembentartót érintenek az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó irányításán kívül eső komoly, rendkívüli és előre nem látható körülmények, és jogszabályban rögzített nemzeti egészségügyi okokból azonnali intézkedésre van szükség, az illetékes hatóság felhatalmazhatja a hitelesítőket virtuális helyszíni szemlék elvégzésére a (3) bekezdésben említett egyedi jóváhagyás nélkül, feltéve, hogy:

a) az illetékes hatóság megállapította, hogy az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó irányításán kívül eső komoly, rendkívüli és előre nem látható körülmények fennállnak, és jogszabályban rögzített nemzeti egészségügyi okokból azonnali intézkedésre van szükség;

b) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó tájékoztatja az illetékes hatóságot a hitelesítőnek a virtuális helyszíni szemle végzésére vonatkozó döntéséről, beleértve a (2) bekezdésben meghatározott elemeket.

Az illetékes hatóság az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének értékelése során felülvizsgálja az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó által a b) ponttal összhangban nyújtott információkat, és tájékoztatja a nemzeti akkreditáló testületet az értékelés eredményéről.

34b. cikk

Virtuális helyszíni szemlék a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentéseinek hitelesítése céljából

(1) A 21. cikk (1) bekezdésétől eltérve a 34a. cikk hatálya alá nem tartozó esetekben a hitelesítő dönthet úgy, hogy a légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítése céljából virtuális helyszíni szemlét végez. A hitelesítő a virtuális helyszíni szemlére vonatkozó döntést a kockázatelemzés eredménye alapján hozza meg, miután megállapította, hogy a lényeges adatokhoz távolról is hozzá tud férni. A hitelesítő indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a légijármű-üzembentartót a virtuális helyszíni szemlére vonatkozó döntéséről.

(2) A hitelesítő intézkedéseket tesz a hitelesítési kockázat elfogadható szintre csökkentése érdekében, hogy elvárható bizonyosság legyen elérhető azzal kapcsolatban, hogy a légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(3) A 34a. cikk hatálya alá nem tartozó esetekben a hitelesítő mindenkor fizikai helyszíni szemlét végez az alábbi helyzetek bármelyikében:

a) amennyiben a hitelesítő első alkalommal hitelesíti a légijármű-üzembentartó kibocsátási jelentését;

b) amennyiben az aktuális jelentési időszakot közvetlenül megelőző két jelentési időszakban a hitelesítő nem végzett fizikai helyszíni szemlét;

c) amennyiben a nyomonkövetési terv jelentősen módosult a jelentési időszak alatt, beleértve az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 15. cikkének (4) bekezdése szerinti módosításokat is;

d) amennyiben az előző jelentési időszakra vonatkozóan az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ( 3 ) XIII. mellékletének XIV-I. táblázatában említett, az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben szereplő megfelelőségi állapotjelző eltér az "A" jeltől.

(4) A (3) bekezdés d) pontja nem alkalmazandó, ha a légijármű-üzembentartó esetében a 33. cikk (2) bekezdésével összhangban egyszerűsített hitelesítés végezhető.

III. FEJEZET

A HITELESÍTŐKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

35. cikk

Az akkreditáció ágazati hatálya

A hitelesítő csak olyan üzemeltetőnek vagy légijármű-üzembentartónak állít ki hitelesítői jelentést, amely az I. melléklet szerinti azon tevékenységi körbe tartozó tevékenységet végez, amelyre a hitelesítő a 765/2008/EK rendelet és e rendelet rendelkezéseinek megfelelően megkapta az akkreditációt.

36. cikk

Folyamatos alkalmassági eljárás

(1) A hitelesítő alkalmassági eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn annak biztosítása érdekében, hogy a hitelesítési feladatokkal megbízott személyzet alkalmas legyen a rábízott feladatok elvégzésére.

(2) Az (1) bekezdésben említett alkalmassági eljárás részeként a hitelesítő legalább a következőket határozza meg, dokumentálja, hajtja végre és tartja fenn:

a) a hitelesítési tevékenységet folytató személyzetre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos általános kritériumok;

b) a hitelesítési tevékenységet folytató hitelesítő által végzett egyes funkciókra vonatkozó speciális szakértelemmel kapcsolatos kritériumok, különösen az EU ETS hitelesítőre, az EU ETS vezető hitelesítőre, a független bírálóra és a külső szakértőre vonatkozóan;

c) egy olyan módszer, amely folyamatosan biztosítja a hitelesítési tevékenységeket folytató teljes személyzet szakértelmét és teljesítményének rendszeres értékelését;

d) eljárás a hitelesítési tevékenységeket folytató személyzet folyamatos képzésének biztosítására;

e) eljárás annak megállapítására, hogy a hitelesítési kötelezettségvállalás a hitelesítő akkreditációjának hatókörébe tartozik-e, és hogy a hitelesítő rendelkezik-e a megfelelő szakértelemmel, személyzettel és erőforrásokkal a hitelesítést végző csoport összeállításához és a hitelesítési tevékenységek határidőn belül történő elvégzéséhez.

Az első albekezdés b) pontjában említett, szakértelemmel kapcsolatos kritériumok az akkreditáció minden olyan hatóköre esetében egyediek, amelyben ezek a személyek hitelesítési tevékenységeket folytatnak.

A személyzet szakértelmének az első albekezdés c) pontja alapján történő értékelése során a hitelesítő az a) és a b) pontban említett, szakértelemre vonatkozó kritériumok alapján értékeli a szakértelmet.

Az első albekezdés e) pontjában említett eljárás részét képezi továbbá egy annak értékelésére szolgáló eljárás, hogy a hitelesítést végző csoport rendelkezik-e az adott üzemeltetőhöz vagy légijármű-üzembentartóhoz kapcsolódó hitelesítési tevékenységek elvégzéséhez szükséges szakértelemmel és személyzettel.

A hitelesítő a 37. cikk (4) bekezdésében és a 38., a 39. és a 40. cikkben meghatározott kritériumokkal összhangban lévő, szakértelemmel kapcsolatos, általános és konkrét kritériumokat alakít ki.

(3) A hitelesítő rendszeresen ellenőrzi a hitelesítési tevékenységeket folytató személyzet teljesítményét a személyzet folyamatos alkalmasságának megerősítése érdekében.

(4) A hitelesítő rendszeresen áttekinti az (1) bekezdés szerinti alkalmassági eljárást az alábbiak biztosítása érdekében:

a) a (2) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában említett, szakértelemmel kapcsolatos kritériumok az e rendeletben meghatározott alkalmassági követelményeknek megfelelően kerüljenek kialakításra;

b) kezeljék a (2) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontja szerinti, szakértelemmel kapcsolatos általános és konkrét kritériumok meghatározásával kapcsolatban felmerülő problémákat;

c) az alkalmassági eljárás minden követelményét megfelelően naprakésszé tegyék és fenntartsák.

(5) A hitelesítő egy rendszer segítségével rögzíti az (1) bekezdésben említett alkalmassági eljárás során végrehajtott tevékenységek eredményeit.

(6) Az EU ETS hitelesítők és az EU ETS vezető hitelesítők alkalmasságát és teljesítményét megfelelő szakértelemmel rendelkező értékelőnek kell felmérnie.

A szakértő értékelő nyomon követi e hitelesítők tevékenységét az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítése során a létesítményben vagy a légijármű-üzembentartó telephelyén annak érdekében, hogy megállapítsa, megfelelnek-e a szakértelemmel kapcsolatos kritériumoknak.

(7) Ha a személyzet egy tagja nem igazolja, hogy egy konkrét rábízott feladat esetében meghatározott, szakértelemmel kapcsolatos kritériumoknak teljes mértékben megfelel, a hitelesítő további képzést vagy ellenőrzött szakmai gyakorlatot határoz meg és szervez. A hitelesítő nyomon követi a személyzet e tagjának tevékenységét, amíg az be nem bizonyítja a hitelesítő számára, hogy teljesíti a szakértelemre vonatkozó kritériumokat.

37. cikk

Hitelesítést végző csoportok

(1) A hitelesítő minden egyes hitelesítési kötelezettségvállalás esetében összeállítja a II. fejezetben említett hitelesítési tevékenységek elvégzésére alkalmas, hitelesítést végző csoportot.

(2) A hitelesítést végző csoport legalább egy EU ETS vezető hitelesítőből és - amennyiben a hitelesítőnek a 8. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett értékelés során levont következtetései és a stratégiai elemzés alapján szükséges - megfelelő számú EU ETS hitelesítőből és külső szakértőből áll.

(3) Egy bizonyos hitelesítési kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó hitelesítési tevékenységek független felülvizsgálatához a hitelesítő kiválaszt egy független bírálót, aki nem lehet a hitelesítést végző csoport tagja.

(4) A csoport minden tagjának:

a) pontosan kell ismernie saját egyéni szerepét a hitelesítési eljárásban;

b) hatékonyan kell tudnia kommunikálni a feladatainak elvégzéséhez szükséges nyelven.

(5) A hitelesítést végző csoport legalább egy tagjának rendelkeznie kell a létesítmény vagy a légijármű-üzembentartó által végzett, az I. mellékletben említett tevékenységekhez kapcsolódó különleges műszaki nyomonkövetési és jelentési aspektusok értékeléséhez szükséges műszaki szakértelemmel és tudással. A hitelesítést végző csoportban egy olyan személynek is részt kell vennie, aki képes kommunikálni azon a nyelven, amely az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítéséhez szükséges abban a tagállamban, amelyben a hitelesítő a hitelesítést végzi.

Amennyiben a hitelesítő alapadat-jelentések, új belépői adatokat tartalmazó jelentések és tevékenységi szintről szóló éves jelentések hitelesítését végzi, a hitelesítést végző csoportnak ki kell egészülnie legalább egy olyan személlyel is, aki rendelkezik az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatok gyűjtéséhez, nyomon követéséhez és jelentéséhez kapcsolódó különleges műszaki aspektusok értékeléséhez szükséges műszaki szakértelemmel és tudással.

(6) Amennyiben a hitelesítést végző csoport egytagú, ez a személy megfelel minden, az EU ETS hitelesítőre és EU ETS vezető hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos kritériumnak, valamint a (4) és (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek.

38. cikk

Az EU ETS hitelesítőkre és az EU ETS vezető hitelesítőkre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1) Az EU ETS hitelesítőnek rendelkeznie kell a hitelesítés elvégzéséhez szükséges szakértelemmel. Ennek érdekében az EU ETS hitelesítőnek rendelkeznie kell legalább a következőkkel:

a) a 2003/87/EK irányelv, az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet, az alapadat-jelentés, az új belépői adatokat tartalmazó jelentés vagy a tevékenységi szintről szóló éves jelentés hitelesítése vonatkozásában az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet és az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelet, e rendelet, a vonatkozó szabványok, más vonatkozó jogszabályok és az alkalmazandó iránymutatások, valamint az azon tagállam által kibocsátott vonatkozó iránymutatások és jogszabályok ismerete, amelyben a hitelesítő a hitelesítést végzi;

b) az adatok és információk ellenőrzésének ismerete és az e területen szerzett tapasztalat, ideértve az alábbiakat:

i. adat- és információ-ellenőrzési módszerek, ideértve a lényegességi szint alkalmazását és a valótlanságok lényegességének megállapítását;

ii. az eredendő kockázatok és ellenőrzési kockázatok elemzése;

iii. az adatgyűjtéssel és az ellenőrzési tevékenységek ellenőrzésével kapcsolatos mintavételi technikák;

iv. az adat- és információs rendszerek, az informatikai rendszerek, az adatkezelési tevékenységek, az ellenőrzési tevékenységek, az ellenőrzési rendszerek és az ellenőrzési tevékenységek eljárásainak értékelése;

c) egy üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítéséhez kapcsolódó tevékenységek II. fejezetben előírt végrehajtásának képessége;

d) az ágazatspecifikus műszaki nyomonkövetési és jelentési aspektusok ismerete és az e területen szerzett tapasztalat, amelyek fontosak az I. mellékletben említett tevékenységek köre szempontjából, amelyben az EU ETS hitelesítő a hitelesítést végzi.

(2) Az EU ETS vezető hitelesítő megfelel az EU ETS hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeknek, és igazolta, hogy alkalmas a hitelesítést végző csoport vezetésére és arra, hogy ő feleljen a hitelesítési tevékenységek e rendeletnek megfelelő elvégzéséért.

39. cikk

A független bírálókra vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1) A független bírálónak megfelelő meghatalmazással kell rendelkeznie a hitelesítői jelentés és a belső hitelesítő dokumentáció tervezetének a 25. cikk szerinti felülvizsgálatára.

(2) A független bírálónak meg kell felelnie a 38. cikk (2) bekezdésében említett, az EU ETS vezető hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeknek.

(3) A független bíráló rendelkezik a megfelelő szakértelemmel a benyújtott információk elemzéséhez, az információ teljességének és valódiságának megerősítéséhez, a hiányos vagy ellentmondásos információk kétségbe vonásához, valamint az adatok eredetének ellenőrzéséhez, amely annak megállapításához szükséges, hogy a belső hitelesítő dokumentáció teljes-e, és hogy elegendő információt nyújt-e a hitelesítői jelentés tervezetének alátámasztásához.

40. cikk

Külső szakértők alkalmazása

(1) A hitelesítési tevékenységek elvégzése során a hitelesítő alkalmazhat külső szakértőket, hogy részletes ismereteiket és szakértelmüket egy konkrét kérdésben az EU ETS hitelesítő és az EU ETS vezető hitelesítő rendelkezésére bocsássák.

(2) Amennyiben a független bíráló nem rendelkezik az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy értékeljen valamely, a felülvizsgálati eljárás során felmerülő konkrét problémát, a hitelesítő külső szakértő segítségét kéri.

(3) A külső szakértőnek rendelkeznie kell az EU ETS hitelesítő és az EU ETS vezető hitelesítő, vagy szükség esetén a független bíráló támogatásához szükséges hozzáértéssel és szakértelemmel abban a kérdésben, amely miatt a tudására és a szakértelmére szükség van. A külső szakértőnek ezenkívül megfelelő tudással kell rendelkeznie a 38. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában leírt kérdésekben.

(4) A külső szakértő a független bíráló, illetve azon hitelesítést végző csoport EU ETS vezető hitelesítője irányítása és teljes felelőssége alatt végzi a meghatározott feladatokat, amelynek a szakértő tagja.

41. cikk

Hitelesítési tevékenységekre vonatkozó eljárások

(1) A hitelesítő egy vagy több eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn a II. fejezetben meghatározott hitelesítési tevékenységek és a II. mellékletben előírt eljárások és folyamatok esetében. A szóban forgó eljárások és folyamatok létrehozásakor és végrehajtásakor a hitelesítő elvégzi az e rendelet II. mellékletében felsorolt tevékenységeket a nevezett mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelően.

(2) A hitelesítő irányítási rendszert tervez, dokumentál, hajt végre és tart fenn az (1) bekezdésben említett eljárások és folyamatok következetes kialakításának, végrehajtásának, javításának és felülvizsgálatának a II. mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelő biztosítása érdekében. Az irányítási rendszernek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) politikák és kötelezettségek;

b) vezetőségi felülvizsgálat;

c) belső ellenőrzések;

d) korrekciós intézkedés;

e) a kockázatok és a lehetőségek kezelését, valamint a megelőző intézkedések megtételét célzó fellépés;

f) a dokumentált információk ellenőrzése.

42. cikk

Nyilvántartás és kommunikáció

(1) Az e rendeletnek való megfelelés igazolására a hitelesítő nyilvántartást tart fenn és kezel, ideértve a személyzet szakértelmére és pártatlanságára vonatkozó nyilvántartást is.

(2) A hitelesítő a II. mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelően rendszeresen információkat bocsát az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó és más érdekelt felek rendelkezésére.

(3) A hitelesítő bizalmasan kezeli a II. mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelően a hitelesítés során birtokába került információkat.

43. cikk

Pártatlanság és függetlenség

(1) A hitelesítő független az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzembentartótól, és pártatlanul végzi hitelesítési tevékenységeit.

A pártatlanság és függetlenség biztosítása érdekében a hitelesítő vagy ugyanazon jogi személy bármely része nem lehet üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó, üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó tulajdonosa, vagy ezek tulajdona, és a hitelesítő nem állhat olyan kapcsolatban az üzemeltetővel vagy a légijármű-üzembentartóval, amely befolyásolhatja függetlenségét vagy pártatlanságát. A hitelesítő továbbá független a 2003/87/EK irányelv 19. cikkének megfelelően létrehozott, üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszere keretében kibocsátási egységekkel kereskedő szervezetektől.

(2) A hitelesítőt szervezeti szempontból olyan felépítéssel kell rendelkeznie, hogy objektivitása, függetlensége és pártatlansága garantált legyen. E rendelet alkalmazásában a II. mellékletben említett harmonizált szabványban a hitelesítő felépítésére és szervezetére vonatkozóan meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(3) A hitelesítő nem végez hitelesítési tevékenységeket olyan üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó számára, amely elfogadhatatlan kockázatot jelent pártatlanságára nézve, vagy összeférhetetlenséget okoz számára. A hitelesítő nem alkalmaz vagy szerződtet olyan személyeket az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítése során, akiknek a szerepvállalása tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenséggel jár. A hitelesítő azt is biztosítja, hogy a személyzet vagy a szervezetek tevékenységei ne érintsék a hitelesítés bizalmasságát, objektivitását, függetlenségét és pártatlanságát. E célból a hitelesítő nyomon követi a pártatlanságot veszélyeztető kockázatokat, és megteszi a megfelelő intézkedéseket e kockázatok kezelése érdekében.

Az első albekezdés első mondatában említett, pártatlanságot veszélyeztető elfogadhatatlan kockázat vagy összeférhetetlenség különösen az alábbi esetekben merül fel:

a) amennyiben a hitelesítő vagy ugyanazon jogi személy bármely része tanácsadó szolgáltatásokat nyújt az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben vagy adott esetben a nyomonkövetési módszertani tervben meghatározott nyomonkövetési és jelentési eljárás kialakításában, ideértve a nyomonkövetési módszer kidolgozását, az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének és a nyomonkövetési tervnek vagy a nyomonkövetési módszertani tervnek az elkészítését;

b) amennyiben a hitelesítő vagy ugyanazon jogi személy bármely része műszaki segítséget nyújt a kibocsátás, a tonnakilométer-adatok vagy az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatok nyomon követésére és bejelentésére létrehozott rendszer kifejlesztéséhez vagy fenntartásához.

(4) A hitelesítő és az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó közötti kapcsolatokban összeférhetetlenség különösen az alábbi esetekben merül fel:

a) amennyiben a hitelesítő és az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó kapcsolata közös tulajdonoson, közös igazgatáson, közös irányításon vagy személyzeten, közös erőforrásokon, közös pénzügyeken és közös szerződéseken vagy forgalmazáson alapul;

b) amennyiben az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót a (3) bekezdés a) pontjában említett tanácsadásban vagy az ugyanazon bekezdés b) pontjában említett műszaki segítségben részesíti egy olyan tanácsadó testület, műszaki segítséget nyújtó testület vagy más szervezet, amely kapcsolatban áll a hitelesítővel, és veszélyezteti a hitelesítő pártatlanságát.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a hitelesítő pártatlansága akkor válik kétségessé, ha a hitelesítő és a tanácsadó testület, a műszaki segítséget nyújtó testület vagy más szervezet közötti kapcsolatok közös tulajdonoson, közös igazgatáson, közös irányításon vagy személyzeten, közös erőforrásokon, közös pénzügyeken, közös szerződéseken vagy forgalmazáson és közös forgalmi jutalékon vagy az új ügyfelek szerzésének más indítékain alapulnak.

(5) A hitelesítő nem von be alvállalkozókat az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó és a hitelesítő közötti megállapodás lezárásába, a független felülvizsgálat elvégzésébe és a hitelesítői jelentés kibocsátásába. E rendelet alkalmazásában alvállalkozók más hitelesítési tevékenységekbe való bevonása esetén a hitelesítőnek teljesítenie kell a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

Egyének hitelesítési tevékenységek elvégzésére történő szerződtetése nem minősül azonban az első albekezdés alkalmazásában alvállalkozó bevonásának, amennyiben a hitelesítő ilyen egyének szerződtetése esetén teljes felelősséget vállal a szerződéses személyzet által végzett hitelesítési tevékenységekért. Amikor a hitelesítő hitelesítési tevékenységek végzésére szerződtet egyéneket, a hitelesítő kötelezi őket arra, hogy írásbeli megállapodást írjanak alá arról, hogy betartják a hitelesítő eljárásait, és hogy esetükben nem áll fenn összeférhetetlenség az ellenőrzési tevékenységek kapcsán.

(6) A hitelesítő olyan eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn, amely biztosítja a hitelesítő, az ugyanazon jogi személy részei, a (4) bekezdésben említett más szervezetek és a hitelesítésben részt vevő személyzet és szerződtetett személyek folyamatos pártatlanságát és függetlenségét. Ennek az eljárásnak magában kell foglalnia a hitelesítő pártatlanságát és függetlenségét garantáló mechanizmust, és meg kell felelnie a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott lényeges követelményeknek.

(6a) Amennyiben a hitelesítő ugyanazt az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót hitelesíti, mint az előző évben, mérlegelnie a pártatlanságot veszélyeztető kockázatot, és intézkedéseket kell tennie a pártatlanságot veszélyeztető kockázat csökkentése érdekében.

(7) Ha az EU ETS vezető hitelesítő egy adott légijármű-üzembentartónál hat éves hitelesítést végez, akkor az EU ETS vezető hitelesítő három egymást követő év során nem nyújt hitelesítési szolgáltatásokat ugyanazon légijármű-üzembentartó számára. A hatéves maximális időtartamba beleszámít a légijármű-üzembentartó részére elvégzett bárminemű olyan, üvegházhatású gázokkal kapcsolatos hitelesítés, amelyre az e rendelet hatálybalépését követően került sor.

(8) Ha az EU ETS vezető hitelesítő egy adott létesítményél öt egymást követő évben éves hitelesítést végez, akkor az EU ETS vezető hitelesítő három egymást követő év során nem nyújt hitelesítési szolgáltatásokat ugyanazon létesítmény számára. Az ötéves maximális időszak magában foglalja a létesítmény kibocsátási vagy kiosztási adatainak 2021. január 1-je után kezdődő EU ETS hitelesítését.

IV. FEJEZET

AKKREDITÁCIÓ

44. cikk

Akkreditáció

Az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany számára hitelesítői jelentést kibocsátó hitelesítőt az I. mellékletben említett azon tevékenységek körére kell akkreditálni, amelyeket a hitelesítő egy üzemeltető, légijármű-üzembentartó vagy szabályozott jogalany jelentésének hitelesítéséhez végez.

Az alapadat-jelentések, új belépői adatokat tartalmazó jelentések vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentések hitelesítése vonatkozásában az üzemeltető részére hitelesítői jelentést kibocsátó hitelesítőnek az I. mellékletben említett 98. tevékenységi csoport tekintetében is rendelkeznie kell akkreditációval.

45. cikk

Az akkreditáció céljai

Az akkreditálási eljárás és az akkreditált hitelesítők ellenőrzése során minden nemzeti akkreditáló testület értékeli, hogy a hitelesítési tevékenységeket végző hitelesítő és személyzete:

a) rendelkezik-e az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésének e rendelet értelmében történő hitelesítéséhez szükséges szakértelemmel;

b) e rendeletnek megfelelően végzi-e az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésének hitelesítését;

c) megfelel-e a III. fejezetben, valamint a szabályozott jogalany jelentésének hitelesítése céljából a 43y-43za. cikkben említett követelményeknek.

46. cikk

Akkreditáció iránti kérelem

(1) Bármely, valamely tagállam nemzeti jogszabályai szerint létrehozott jogi személy kérelmezheti akkreditációját a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése és e fejezet rendelkezései értelmében.

A kérelemnek a III. mellékletben említett harmonizált szabvány alapján előírt információkat kell tartalmaznia.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett információkon túlmenően a kérelmezőnek a 45. cikknek megfelelő értékelés megkezdése előtt a nemzeti akkreditáló testület rendelkezésére kell bocsátania az alábbiakat:

a) a nemzeti akkreditáló testület által kért összes információ;

b) a 41. cikk (1) bekezdésében említett folyamatokra vonatkozó eljárások és információk, valamint a 41. cikk (2) bekezdésében említett minőségirányítási rendszerre vonatkozó információk;

c) a 36. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett, szakértelemmel kapcsolatos kritériumok, a 36. cikkben említett alkalmassági eljárás eredményei, valamint a hitelesítési tevékenységekben részt vevő személyzet szakértelméről szóló egyéb lényeges dokumentáció;

d) a 43. cikk (6) bekezdésében említett, a folyamatos pártatlanságot és függetlenséget biztosító folyamatra vonatkozó információk, ideértve a kérelmező és személyzete pártatlanságára és függetlenségére vonatkozó feljegyzéseket;

e) az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentéseinek hitelesítésében részt vevő külső szakértőkre és a kulcspozíciókat betöltő alkalmazottakra vonatkozó információk;

f) a megfelelő belső hitelesítő dokumentációt biztosító rendszer és eljárás;

g) a 42. cikk (1) bekezdésében említett egyéb vonatkozó feljegyzések.

47. cikk

Felkészülés az értékelésre

(1) A 45. cikkben említett értékelés előkészítése során minden nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi a tevékenységek azon körének összetettségét, amelyre vonatkozóan a kérelmező az akkreditációt kérelmezi, valamint a 41. cikk (2) bekezdésében említett minőségirányítási rendszer összetettségét, a 41. cikk (1) bekezdésében említett folyamatokra vonatkozó eljárásokat és információkat, továbbá azokat a földrajzi területeket, amelyeken a kérelmező a hitelesítést végzi vagy végezni kívánja.

(2) E rendelet alkalmazásában a nemzeti akkreditáló testületnek meg kell felelnie a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott minimumkövetelményeknek.

48. cikk

Értékelés

(1) Az 58. cikk szerinti értékelést végző csoport a 45. cikkben említett értékelés céljából köteles végrehajtani legalább a következő tevékenységeket:

a) a 46. cikkben említett összes vonatkozó dokumentum és feljegyzés áttekintése;

b) a kérelmező telephelyén tett helyszíni szemle a belső hitelesítő dokumentáció reprezentatív mintájának áttekintése és a kérelmező minőségirányítási rendszere, valamint a 41. cikkben említett eljárások vagy folyamatok megvalósításának értékelése céljából;

c) az akkreditálási kérelem tárgyát képező hatókör reprezentatív mintájának, a kérelmező személyzetén belül az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésének hitelesítésével foglalkozó, reprezentatív számú személy teljesítményének és szakértelmének vizsgálatára irányuló megfigyelő szemle annak biztosítására, hogy a személyzet e rendeletnek megfelelően végezze munkáját.

E tevékenységek végzése során az értékelést végző csoportnak meg kell felelnie a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek.

(2) Az értékelést végző csoportnak értesítenie kell a kérelmezőt az eredményekről és eltérésekről a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően, valamint fel kell kérnie a kérelmezőt, hogy az említett rendelkezéseknek megfelelően reagáljon a jelzett eredményekre és eltérésekre.

(3) A kérelmezőnek korrekciós intézkedést kell hoznia a (2) bekezdés értelmében jelzett eltérések kezelésére, és az értékelést végző csoport által jelzett eredményekre és eltérésekre vonatkozó válaszában jeleznie kell, hogy a nemzeti akkreditáló testület által megszabott határidőn belül milyen intézkedéseket tesz vagy tervez a feltüntetett eltérések kijavítása érdekében.

(4) A nemzeti akkreditáló testület áttekinti a kérelmező által az eredményekre és eltérésekre a (3) bekezdés értelmében adott válaszokat.

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület úgy ítéli meg, hogy a kérelmező válasza nem megfelelő vagy nem hatékony, további információkat vagy intézkedéseket kér a kérelmezőtől. A nemzeti akkreditáló testület továbbá bizonyítékokat kérhet az intézkedések hatékony végrehajtására vonatkozóan, vagy nyomon követő értékelést végezhet a korrekciós intézkedések hatékony végrehajtásának értékelése érdekében.

49. cikk

Akkreditálásra vonatkozó döntés, akkreditálási okirat

(1) A nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket, amikor előkészíti és meghozza a döntést arról, hogy megadja, meghosszabbítja vagy megújítja-e a kérelmező akkreditációját.

(2) Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület úgy dönt, hogy megadja, meghosszabbítja vagy megújítja a kérelmező akkreditációját, erre vonatkozó akkreditálási okiratot állít ki.

Az akkreditálási okiratnak legalább a III. mellékletben említett harmonizált szabványok alapján előírt információkat kell tartalmaznia.

Az akkreditálási okirat a nemzeti akkreditáló testület általi kibocsátásának időpontjától számítva legfeljebb öt évig érvényes.

50. cikk

Felülvizsgálat

(1) A nemzeti akkreditáló testület évente felülvizsgálatot végez minden olyan hitelesítőnél, amely részére akkreditálási okiratot bocsátott ki.

A felülvizsgálatnak legalább az alábbiakból kell állnia:

a) a hitelesítő telephelyének szemléje a 48. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tevékenységek elvégzése érdekében;

b) a hitelesítő személyzetéből kiválasztott reprezentatív számú személy teljesítményének és szakértelmének vizsgálatára irányuló megfigyelő szemle a 48. cikk (1) bekezdése c) pontjának megfelelően.

(2) A nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő első felülvizsgálatát az (1) bekezdésnek megfelelően legkésőbb 12 hónappal az akkreditálási okirat kibocsátása után végzi.

(3) A nemzeti akkreditáló testület minden hitelesítő felülvizsgálatára vonatkozó tervét úgy készíti elő, hogy a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően értékelni lehessen az akkreditáció hatókörének reprezentatív mintáit.

(4) A nemzeti akkreditáló testület az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálat eredményei alapján eldönti, hogy megerősítse-e az akkreditált státusz fenntartását.

(5) Amennyiben a hitelesítő más tagállamban végez hitelesítést, a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület felkérheti a hitelesítést végzésének helye szerinti tagállam nemzeti akkreditáló testületét arra, hogy az ő nevében és felelősségére végezzen felülvizsgálati tevékenységeket.

51. cikk

Újraértékelés

(1) Az akkreditálási okirat lejárta előtt a nemzeti akkreditáló testület újraértékeli azt a hitelesítőt, amely részére a nemzeti akkreditáló testület akkreditálási okiratot bocsátott ki, mégpedig annak érdekében, hogy megállapítsa, meghosszabbítható-e az akkreditálási okirat érvényessége.

(2) A nemzeti akkreditáló testület minden hitelesítő újraértékelésére vonatkozó tervét olyan módon készíti elő, hogy értékelni lehessen az akkreditáció hatókörének reprezentatív mintáit. Az újraértékelés tervezése és végrehajtása során a nemzeti akkreditáló testület betartja a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

52. cikk

Rendkívüli értékelés

(1) A nemzeti akkreditáló testület bármikor rendkívüli értékelést végezhet a hitelesítő vonatkozásában annak biztosítására, hogy a hitelesítő teljesítse e rendelet követelményeit.

(2) Annak érdekében, hogy a nemzeti akkreditáló testület meg tudja állapítani, hogy szükség van-e rendkívüli értékelésre, a hitelesítő késedelem nélkül értesíti a nemzeti akkreditáló testületet minden, a helyzetének vagy működésének bármely aspektusát érintő, az akkreditációjával kapcsolatos jelentős változásról. A jelentős változások közé a III. mellékletben említett harmonizált szabványban említett változások tartoznak.

53. cikk

A hatókör kiterjesztése

A nemzeti akkreditáló testület, válaszul a megadott akkreditáció hatókörének kiterjesztésére vonatkozó, hitelesítő által benyújtott kérelemre, megteszi a szükséges lépéseket annak megállapítása érdekében, hogy a hitelesítő megfelel-e a 45. cikkben meghatározott, az akkreditáció hatókörének kért kiterjesztésére vonatkozó követelményeknek.

54. cikk

Igazgatási intézkedések

(1) A nemzeti akkreditáló testület felfüggesztheti, visszavonhatja vagy szűkítheti egy adott hitelesítő akkreditációját, amennyiben a hitelesítő nem felel meg e rendelet követelményeinek.

A nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő kérésére felfüggeszti, visszavonja vagy szűkíti a hitelesítő akkreditációját.

A nemzeti akkreditáló testület létrehozza, dokumentálja, végrehajtja és fenntartja az akkreditáció felfüggesztésére, visszavonására és szűkítésére irányuló eljárást.

(2) A nemzeti akkreditáló testület az alábbi esetek bármelyikében felfüggeszti az akkreditációt vagy szűkíti az akkreditáció hatókörét:

a) a hitelesítő súlyosan megsértette e rendelet követelményeit;

b) a hitelesítő folyamatosan és ismételten nem tartotta be e rendelet követelményeit;

c) a hitelesítő megsértette nemzeti akkreditáló testület egyéb külön kikötéseit és feltételeit.

(3) A nemzeti akkreditáló testület visszavonja az akkreditációt az alábbi esetekben:

a) a hitelesítő nem orvosolta az akkreditálási okirat felfüggesztésére vonatkozó döntés alapjául szolgáló okokat;

b) a hitelesítő felső vezetésének egy tagját vagy a hitelesítő személyzetének az e rendelet szerinti hitelesítési tevékenységekben részt vevő valamely tagját csalás bűntettében bűnösnek találták;

c) a hitelesítő szándékosan hamis információkat nyújtott be vagy eltitkolt információkat.

(4) A nemzeti akkreditáló testület arra vonatkozó döntése, hogy a (2) vagy (3) bekezdés értelmében felfüggeszti, visszavonja vagy szűkíti az akkreditáció hatókörét, megtámadható.

A tagállamok eljárásokat hoznak létre e fellebbezések kezelésére.

(5) A nemzeti akkreditáló testület által az akkreditáció hatókörének felfüggesztésére, visszavonására vagy szűkítésére vonatkozóan meghozott döntés a hitelesítő értesítését követően azonnal hatályba lép.

A nemzeti akkreditáló testület megszünteti az akkreditálási okirat felfüggesztését, amennyiben kielégítő tájékoztatást kapott arról, és biztos abban, hogy a hitelesítő megfelel e rendelet követelményeinek.

V. FEJEZET

AZ ETS HITELESÍTŐK AKKREDITÁLÁSÁT VÉGZŐ AKKREDITÁLÓ TESTÜLETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

55. cikk

Nemzeti akkreditáló testület

(1) Az akkreditálással kapcsolatos feladatokat e rendelet értelmében a 765/2008/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt nemzeti akkreditáló testületek végzik.

(2) Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy e rendelet alapján lehetővé teszi a természetes személyek hitelesítőként való minősítését, az e hitelesítők minősítésével kapcsolatos feladatokkal nem a 765/2008/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése szerint kijelölt nemzeti akkreditáló testületet, hanem más nemzeti hatóságot kell megbízni.

(3) Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy él a (2) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, biztosítja, hogy az érintett nemzeti hatóság megfeleljen e rendelet követelményeinek, ideértve az e rendelet 71. cikkében foglalt követelményeket is, valamint a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban benyújtja az előírt igazoló dokumentumokat.

(4) A nemzeti akkreditáló testület a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület tagja.

(5) Amennyiben az akkreditálást nem közvetlenül a hatóságok végzik, egy nemzeti akkreditáló testületet kell megbízni azzal, hogy az akkreditálást hatósági tevékenységként végezze, valamint a tagállamnak hivatalosan el kell ismernie e testületet.

(6) E rendelet alkalmazásában a nemzeti akkreditáló testületnek a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően kell gyakorolnia hatásköreit.

56. cikk

Határokon átnyúló akkreditálás

Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy gazdasági szempontból nem fontos vagy nem fenntartható nemzeti akkreditáló testületet kijelölni vagy akkreditációs szolgáltatásokat nyújtani a 2003/87/EK irányelv 15. vagy 30f. cikke értelmében, a tagállam igénybe veheti egy másik tagállam nemzeti akkreditáló testületének szolgáltatásait.

Az érintett tagállam erről tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.

57. cikk

Függetlenség és pártatlanság

(1) A nemzeti akkreditáló testületnek szervezeti szempontból olyan felépítéssel kell rendelkeznie, hogy teljes mértékben független legyen az általa értékelt hitelesítőktől, és pártatlanul végezze akkreditálási tevékenységeit.

(2) Ennek érdekében a nemzeti akkreditáló testület nem kínálhat vagy végezhet olyan tevékenységeket vagy szolgáltatásokat, amelyeket a hitelesítők nyújtanak, nem nyújthat tanácsadó szolgáltatásokat, illetve nem rendelkezhet saját részesedéssel vagy más pénzügyi vagy irányítási érdekeltséggel a hitelesítőben.

(3) Az 55. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a nemzeti akkreditáló testület felépítését, kötelezettségeit és feladatait egyértelműen meg kell különböztetni az illetékes hatóságétól és más nemzeti hatóságokétól.

(4) A nemzeti akkreditáló testület hozza meg valamennyi, a hitelesítők akkreditálására vonatkozó végleges döntést.

A nemzeti akkreditáló testület azonban a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményekre is figyelemmel bevonhat alvállalkozókat bizonyos tevékenységek végzésébe.

58. cikk

Az értékelést végző csoport

(1) A nemzeti akkreditáló testület minden egyes értékeléshez értékelést végző csoportot jelöl ki.

(2) Az értékelést végző csoportnak az akkreditáció adott hatóköre tekintetében egy vezető minősítőből és - szükség esetén - megfelelő számú minősítőből vagy külső szakértőből kell állnia.

Az értékelést végző csoport munkájában részt kell vennie legalább egy olyan személynek, aki ismeri az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet szerinti nyomon követésére és jelentésére vonatkozó, az akkreditáció adott hatóköre szempontjából releváns nyomonkövetési és jelentési aspektusokat, és megfelelő szakértelemmel és tudással rendelkezik a létesítményben, a légijármű-üzembentartónál vagy a szabályozott jogalanynál végzett hitelesítési tevékenységeknek az adott hatókör tekintetében történő értékeléséhez, továbbá a csoportnak ki kell egészülnie legalább egy olyan személlyel, aki ismeri a vonatkozó nemzeti jogszabályokat és iránymutatásokat.

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület az e rendelet I. mellékletében említett 98-as tevékenységcsoport tekintetében értékeli a hitelesítő szakértelmét és teljesítményét, az értékelést végző csoportnak tartalmaznia kell legalább egy olyan személyt is, aki ismeretekkel rendelkezik az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatoknak az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti gyűjtéséről, nyomon követéséről és jelentéséről, valamint rendelkezik az e területre vonatkozó hitelesítési tevékenységek értékeléséhez szükséges szakértelemmel és ismeretekkel.

59. cikk

A minősítőkre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1) A minősítőnek rendelkeznie kell a megfelelő szakértelemmel ahhoz, hogy a hitelesítő értékelése során elvégezze a IV. fejezetben előírt tevékenységeket. Ennek érdekében a minősítőnek:

a) meg kell felelnie a III. mellékletben hivatkozott 765/2008/EK rendelet szerinti harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek;

b) ismeretekkel kell rendelkeznie a 2003/87/EK irányelvről, az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletről, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletről és az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletről - amennyiben a minősítő az e rendelet I. mellékletében említett 98-as tevékenységcsoport tekintetében értékeli a hitelesítő felkészültségét és teljesítményét -, e rendeletről, a vonatkozó szabványokról, más vonatkozó jogszabályokról és az alkalmazandó iránymutatásokról;

c) ismeretekkel kell rendelkeznie az e rendelet 38. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett adat- és információ-ellenőrzésről, amelyeket képzés vagy olyan személyhez való hozzáférés révén szerzett, aki ismeri az említett adat- és információ-ellenőrzést, és e téren tapasztalatokkal rendelkezik.

(2) A vezető minősítő köteles teljesíteni az (1) bekezdésben említett, minősítőkre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeket, valamint igazolta, hogy alkalmas az értékelést végző csoport vezetésére, illetve arra, hogy ő feleljen az értékelés e rendeletnek megfelelő elvégzéséért.

(3) A belső bírálóknak és az akkreditáció megadására, meghosszabbítására és megújítására vonatkozó döntéseket meghozó személyeknek - az (1) bekezdésben említett, szakértelemmel kapcsolatos követelményeken kívül - megfelelő tudással és tapasztalattal kell rendelkezniük az akkreditáció értékeléséhez.

60. cikk

Külső szakértők

(1) A nemzeti akkreditáló testület külső szakértőket is bevonhat az értékelést végző csoportba annak érdekében, hogy a szakértő egy bizonyos témával kapcsolatos részletes ismereteivel és szakértelmével támogassa a vezető minősítőt vagy a minősítőt az értékelési tevékenységek elvégzésében.

(2) A külső szakértőnek rendelkeznie kell a vezető minősítő és a minősítő támogatásához szükséges ismeretekkel és szakértelemmel abban a kérdésben, amely kapcsán a tudására és a szakértelmére szükség van. A külső szakértőnek ezenkívül:

a) ismeretekkel kell rendelkeznie a 2003/87/EK irányelvről, az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletről, az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendeletről és az (EU) 2019/1842 végrehajtási rendeletről - amennyiben a külső szakértő az e rendelet I. mellékletében említett 98-as tevékenységcsoport tekintetében értékeli a hitelesítő felkészültségét és teljesítményét -, e rendeletről, a vonatkozó szabványokról, más vonatkozó jogszabályokról és az alkalmazandó iránymutatásokról;

b) kellő ismeretekkel kell rendelkeznie a hitelesítési tevékenységekről.

(3) A külső szakértő a meghatározott feladatokat az érintett értékelést végző csoport vezető minősítőjének irányítása és teljes felelőssége alatt köteles végezni.

61. cikk

Eljárások

A nemzeti akkreditáló testületnek meg kell felelnie a 765/2008/EK rendelet 8. cikke szerint megállapított követelményeknek.

62. cikk

Panaszok

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testülethez a hitelesítővel szembeni panasz érkezik az illetékes hatóságtól, az üzemeltetőtől, a légijármű-üzembentartótól, a szabályozott jogalanytól vagy más érdekelt féltől, a nemzeti akkreditáló testület észszerű határidőn belül, de legkésőbb három hónappal a panaszt tartalmazó tájékoztatás beérkezése után:

a) döntést hoz a panasz megalapozottságáról;

b) biztosítja, hogy az érintett hitelesítőnek lehetősége legyen észrevételei benyújtására;

c) megfelelő lépéseket tesz a panasz kezelésére;

d) rögzíti a panaszt és a megtett intézkedéseket; és

e) válaszol a panaszosnak.

63. cikk

Nyilvántartások és dokumentáció

(1) A nemzeti akkreditáló testület nyilvántart minden, az akkreditálási eljárásban részt vevő személyt. E nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell az e rendeletnek való megfelelés bizonyításához szükséges képesítéseket, képzéseket, tapasztalatot, pártatlanságot és szakértelmet.

(2) A nemzeti akkreditáló testület a III. mellékletben hivatkozott 765/2008/EK rendelet szerinti harmonizált szabványnak megfelelően nyilvántartást vezet a hitelesítőről.

64. cikk

Az információhoz való hozzáférés, bizalmasság

(1) A nemzeti akkreditáló testület rendszeresen nyilvánosságra hozza és frissíti a róla és akkreditálási tevékenységeiről szóló információkat.

(2) A nemzeti akkreditáló testület a 765/2008/EK rendelet 8. cikke 4. pontjának megfelelően adott esetben meghozza a megszerzett információk bizalmasságának megóvásához szükséges intézkedéseket.

65. cikk

Szakértői értékelés

(1) A nemzeti akkreditáló testületek rendszeresen szakértői értékelésnek vetik alá magukat.

A szakértői értékelést a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület szervezi meg.

(2) A 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület megfelelő szakértői értékelési kritériumokat és hatékony és független szakértői értékelési eljárást alkalmaz az alábbiak értékelésére:

a) a szakértői értékelés tárgyát képező nemzeti akkreditáló testület a IV. fejezetnek megfelelően végezte-e akkreditálási tevékenységeit;

b) a szakértői értékelés tárgyát képező nemzeti akkreditáló testület megfelel-e az e fejezetben meghatározott követelményeknek.

A kritériumok közé tartoznak a szakértői értékelést végző személyekre és csoportokra vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos kritériumok, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszerére vonatkoznak.

(3) A 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület közzéteszi és közli a nemzeti akkreditáló testület szakértői értékelésének eredményét a Bizottsággal, a tagállam nemzeti akkreditáló testületéért felelős nemzeti hatóságaival és a tagállamok illetékes hatóságával vagy a 70. cikk (2) bekezdésében említett kapcsolattartó ponttal.

(4) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a nemzeti akkreditáló testület e rendelet hatálybalépése előtt sikeresen átesett a 765/2008/EK rendelet 14. cikkének megfelelően elismert testület által szervezett szakértői értékelésen, a nemzeti akkreditáló testület e rendelet hatálybalépése után mentesül az új szakértői értékelés alól, amennyiben igazolni tudja az e rendeletnek való megfelelését.

E célból az érintett nemzeti akkreditáló testület benyújtja a kérelmet és a szükséges dokumentációt a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testületnek.

A 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület dönt arról, hogy teljesülnek-e a mentesítés megadásának feltételei.

A mentesítés a nemzeti akkreditáló testület döntésről történő értesítése szerinti időponttól számított legfeljebb három évig érvényes.

(5) Az 55. cikk (2) bekezdése értelmében a hitelesítőként működő természetes személyek minősítésével kapcsolatos feladatokkal megbízott nemzeti hatóság e rendelet értelmében köteles elérni azon nemzeti akkreditáló testületek hitelességének szintjét, amelyek sikeresen átestek a szakértői értékelésen.

E célból az érintett tagállam közvetlenül azután, hogy engedélyezi a nemzeti hatóságnak a minősítés elvégzését, a Bizottság és a többi tagállam rendelkezésére bocsátja az összes vonatkozó igazoló dokumentumot. E rendelet értelmében a nemzeti hatóságok addig nem minősíthetnek hitelesítőket, amíg az érintett tagállam be nem nyújtja az említett igazoló dokumentumokat.

Az érintett tagállam rendszeresen áttekinti a nemzeti hatóság működését annak érdekében, hogy a hatóság továbbra is elérje a fentiekben említett hitelességi szintet, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

66. cikk

Korrekciós intézkedés

(1) A tagállamok rendszeres időközönként ellenőrzik nemzeti akkreditáló testületüket annak biztosítására, hogy folyamatosan betartsák az e rendeletben meghatározott követelményeket, figyelembe véve a 65. cikknek megfelelően elvégzett szakértői értékelés eredményeit.

(2) Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület nem tartja be az e rendeletben meghatározott követelményeket vagy kötelezettségeit, az érintett tagállam megfelelő korrekciós intézkedéseket hoz, vagy gondoskodik ilyen korrekciós intézkedések megtételéről, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

67. cikk

A hitelesítők kölcsönös elismerése

(1) A tagállamok elismerik az azon nemzeti akkreditáló testületek által nyújtott szolgáltatások egyenértékűségét, amelyek sikeresen átestek a szakértői értékelésen. A tagállamok elfogadják az említett nemzeti akkreditáló testületek által akkreditált hitelesítők akkreditálási okiratát, és tiszteletben tartják e hitelesítők arra vonatkozó jogát, hogy akkreditációjuk hatókörében hitelesítést végezzenek.

(2) Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület nem esik át teljes szakértői értékelésen, a tagállamok elfogadják a nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítők akkreditálási okiratát, amennyiben a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület elkezdte a nemzeti akkreditáló testület szakértői értékelését, és nem talált az e rendeletnek való meg nem felelést.

(3) Amennyiben a hitelesítők minősítését az 55. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti hatóság végzi, a tagállamok elfogadják az ilyen hatóság által kibocsátott okiratot, és tiszteletben tartják a minősített hitelesítők azon jogát, hogy minősítésük hatókörében hitelesítést végezzenek.

68. cikk

A nyújtott szolgáltatások ellenőrzése

Amennyiben a tagállam a 2006/123/EK irányelv 31. cikke (4) bekezdésének megfelelően végzett ellenőrzés során megállapítja, hogy a hitelesítő nem felel meg e rendeletnek, a tagállam illetékes hatósága vagy nemzeti akkreditáló testülete haladéktalanul értesíti a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testületet.

A hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület az említett információ közlését a 62. cikk értelmében vett panasznak tekinti, a 73. cikk (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően meghozza a megfelelő intézkedést, valamint válaszol az illetékes hatóságnak vagy a nemzeti akkreditáló testületnek.

69. cikk

Elektronikus adatcsere és az automatizált rendszerek használata

(1) A tagállamok arra kötelezhetik a hitelesítőket, hogy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 74. cikkének (1) bekezdése vagy 75u. cikke értelmében, illetve az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikkének megfelelően elektronikus formanyomtatványokat vagy különleges fájlformátumokat használjanak a hitelesítői jelentések elkészítésénél.

(2) Az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó, a szabályozott jogalany, a hitelesítő, az illetékes hatóság és a nemzeti akkreditáló testület közötti egyéb típusú kommunikáció vonatkozásában szabványosított elektronikus formanyomtatványok vagy alkalmazandó fájlformátumok is rendelkezésre bocsáthatók, összhangban az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 74. cikkének (2) bekezdésével vagy 75u. cikkével.

VI. FEJEZET

INFORMÁCIÓCSERE

70. cikk

Információcsere és kapcsolattartó pontok

(1) A tagállam lehetővé teszi a megfelelő információk hatékony cseréjét, és együttműködést hoz létre nemzeti akkreditáló testülete vagy adott esetben a hitelesítők minősítésével megbízott nemzeti hatóság és az illetékes hatóság között.

(2) Amennyiben a 2003/87/EK irányelv 18. cikkének megfelelően több illetékes hatóságot jelölnek ki egy tagállamban, az adott tagállam felhatalmazza az egyik illetékes hatóságot, hogy kapcsolattartó pontként működjön az információcsere, az (1) bekezdésben említett együttműködés összehangolása és az e fejezetben említett tevékenységek elvégzése tekintetében.

71. cikk

Akkreditálási munkaprogram és vezetői jelentés

(1) A nemzeti akkreditáló testület minden év december 31. napjáig egy akkreditálási munkaprogramot bocsát valamennyi tagállam illetékes hatóságának a rendelkezésére; e munkaprogramnak tartalmaznia kell az adott nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítők, illetve azon hitelesítők listáját, amelyek a 77. cikk értelmében arról tájékoztatták, hogy hitelesítést kívánnak végezni az említett tagállamokban. Az akkreditálási munkaprogramnak minden hitelesítő esetében tartalmaznia kell legalább a következő információkat:

a) a hitelesítés várható időpontja és helyszíne, beleértve azt is, hogy fizikai vagy virtuális helyszíni szemlére kerül-e sor;

b) a nemzeti akkreditáló testület által az adott hitelesítő tekintetében tervezett tevékenységekre, különösen a felülvizsgálati és újraértékelési tevékenységekre vonatkozó információk;

c) a nemzeti akkreditáló testület által a hitelesítő értékelése érdekében végzendő, tervezett megfigyelő szemlék időpontjai, ideértve a megfigyelő szemlék keretében meglátogatott üzemeltetők vagy légijármű-üzembentartók címét és elérhetőségét;

d) arra vonatkozó információk, hogy a nemzeti akkreditáló testület felkérte-e a hitelesítő által végzett hitelesítés helyszínéül szolgáló tagállam nemzeti akkreditáló testületét arra, hogy felülvizsgálatot végezzen.

Az első albekezdésben említett információk megváltozása esetén a nemzeti akkreditáló testület minden év január 31. napjáig aktualizált munkaprogramot nyújt be az illetékes hatóságnak.

(2) Az akkreditálási munkaprogram (1) bekezdésnek megfelelő benyújtása után az illetékes hatóság a nemzeti akkreditáló testület rendelkezésére bocsát minden lényeges információt, ideértve az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat és iránymutatásokat is.

(3) A nemzeti akkreditáló testület minden év június 1. napjáig az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja a vezetői jelentést. A vezetői jelentésnek minden, az adott nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítő esetében tartalmaznia kell legalább a következő információkat:

a) az adott nemzeti akkreditáló testület által újonnan akkreditált hitelesítők akkreditálásának részletei, ideértve e hitelesítők akkreditációjának hatókörét;

b) az említett hitelesítők akkreditációjának hatókörét érintő változások;

c) a nemzeti akkreditáló testület által végzett felülvizsgálat és újraértékelés eredményeinek összefoglalása;

d) az elvégzett rendkívüli értékelések eredményeinek összefoglalása, ideértve a rendkívüli értékelések kezdeményezésének okait;

e) a hitelesítő ellen az utolsó vezetői jelentés óta benyújtott panaszok és a nemzeti akkreditáló testület által hozott intézkedések;

f) az illetékes hatóság által közölt információkra válaszul a nemzeti akkreditáló testület által hozott intézkedések részletei, kivéve, ha a nemzeti akkreditáló testület a 62. cikk értelmében vett panasznak tekintette az információkat.

72. cikk

Információcsere az igazgatási intézkedésekről

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület az 54. cikk szerinti igazgatási intézkedéseket vezet be a hitelesítővel szemben, vagy amennyiben az akkreditáció felfüggesztése megszűnik, vagy a fellebbezési eljárásban hozott ítélet érvénytelenítette a nemzeti akkreditáló testület arra vonatkozó döntését, hogy az 54. cikk szerinti igazgatási intézkedéseket vezessen be, a nemzeti akkreditáló testület az alábbi feleket értesíti:

a) azon tagállam illetékes hatósága, amelyben a hitelesítőt akkreditálták;

b) azon tagállamok illetékes hatósága és nemzeti akkreditáló testülete, amelyekben a hitelesítő hitelesítést végez.

73. cikk

Az illetékes hatóság információcseréje

(1) Azon tagállam illetékes hatósága, amelyben a hitelesítő hitelesítést végez, legalább a következőkről tájékoztatja évente a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testületet:

a) az üzemeltető és légijármű-üzembentartó jelentésének és a hitelesítői jelentések ellenőrzésének lényeges eredményei és különösen az adott hitelesítő e rendeletnek való bárminemű meg nem felelése;

b) az üzemeltető és légijármű-üzembentartó ellenőrzésének eredményei, amennyiben ezen eredmények a hitelesítő akkreditálásával és felülvizsgálatával kapcsolatban lényegesek a nemzeti akkreditáló testület számára, vagy ha az eredmények szerint a hitelesítő nem felel meg e rendeletnek;

c) az adott hitelesítő belső hitelesítő dokumentációjára vonatkozó értékelés eredményei, amennyiben az illetékes hatóság a 26. cikk (3) bekezdése értelmében értékelte a belső hitelesítő dokumentációt;

d) az illetékes hatósághoz az adott hitelesítővel kapcsolatban beérkező panaszok.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett információk bizonyítják, hogy az illetékes hatóság megállapította a hitelesítő e rendeletnek való meg nem felelését, a nemzeti akkreditáló testület az ilyen információ közlését az illetékes hatóság hitelesítőre vonatkozó panaszának minősíti a 62. cikk értelmében.

A nemzeti akkreditáló testület meghozza a megfelelő intézkedéseket ezen információk kezelésére, és észszerű határidőn belül, de legkésőbb három hónappal a tájékoztatás beérkezése után válaszol az illetékes hatóságnak. A nemzeti akkreditáló testület válaszában tájékoztatja az illetékes hatóságot az általa hozott intézkedésről és adott esetben a hitelesítővel kapcsolatban bevezetett igazgatási intézkedésekről.

74. cikk

Információcsere a felülvizsgálatról

(1) Amennyiben a hitelesítő által végzett hitelesítés helyszínéül szolgáló tagállam nemzeti akkreditáló testületét az 50. cikk (5) bekezdése alapján felkérték felülvizsgálat végzésére, a nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő akkreditálását végző nemzeti akkreditáló testülettel közli a megállapításait, kivéve, ha a két nemzeti akkreditáló testület másképp állapodott meg.

(2) A hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi az (1) bekezdésben említett megállapításokat annak értékelése során, hogy a hitelesítő megfelel-e az e rendeletben meghatározott követelményeknek.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben említett megállapítások bizonyítják, hogy a hitelesítő nem felel meg e rendeletnek, a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület megfelelő lépéseket tesz e rendelet értelmében, és az alábbiakról tájékoztatja a felülvizsgálatot végző nemzeti akkreditáló testületet:

a) arról, hogy milyen intézkedéseket hozott a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület;

b) adott esetben arról, hogy a hitelesítő miként kezelte a megállapításokat;

c) adott esetben arról, hogy milyen igazgatási intézkedéseket hoztak a hitelesítővel szemben.

75. cikk

Információcsere a hitelesítő székhelye szerinti tagállammal

Amennyiben a hitelesítőt a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállam nemzeti akkreditáló testülete akkreditálta, az akkreditálási munkaprogramot, a 71. cikk szerinti vezetői jelentést és a 72. cikkben említett információkat a hitelesítő székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához is be kell nyújtani.

76. cikk

Az akkreditált hitelesítők adatbázisai

(1) A nemzeti akkreditáló testületek vagy adott esetben az 55. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti hatóságok adatbázist hoznak létre és kezelnek, amelyhez hozzáférést biztosítanak más nemzeti akkreditáló testületek, nemzeti hatóságok, hitelesítők, üzemeltetők, légijármű-üzembentartók, szabályozott jogalanyok és illetékes hatóságok számára.

A 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület elősegíti és összehangolja az adatbázisok hozzáférhetőségét annak érdekében, hogy elősegítse a nemzeti akkreditáló testületek, nemzeti hatóságok, hitelesítők, üzemeltetők, légijármű-üzembentartók, szabályozott jogalanyok és illetékes hatóságok közötti eredményes és költséghatékony kommunikációt; az említett testület továbbá egységes és központosított adatbázisba is összevonhatja a szóban forgó adatbázisokat.

(2) Az (1) bekezdésben említett adatbázisnak legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) az adott nemzeti akkreditáló testület által akkreditált valamennyi hitelesítő neve és címe;

b) azon tagállamok felsorolása, amelyekben a hitelesítő hitelesítést végez;

c) minden egyes hitelesítő akkreditációjának hatóköre;

d) az akkreditáció megadásának és lejártának dátuma;

e) a hitelesítőkkel szemben foganatosított igazgatási intézkedésekkel kapcsolatos bármilyen információ.

Ezen információknak nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük.

77. cikk

A hitelesítők általi értesítés

(1) Az akkreditálási munkaprogram és a 71. cikk szerinti vezetői jelentés tervezetének a nemzeti akkreditáló testület általi elkészítésének elősegítése érdekében a hitelesítő minden év november 15. napjáig az alábbiakról értesíti a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testületet:

a) a hitelesítő által elvégzendő hitelesítések tervezett időpontja és helyszíne, beleértve azt is, hogy fizikai vagy virtuális helyszíni szemlére kerül-e sor;

b) azon üzemeltetők vagy légijármű-üzembentartók címe és elérhetőségi adatai, amelyek kibocsátási jelentése, alapadat-jelentése, új belépői adatokat tartalmazó jelentése vagy tevékenységi szintről szóló éves jelentése a hitelesítés tárgyát képezi;

c) a hitelesítést végző csoport tagjainak neve és az akkreditáció hatóköre, amelybe az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó tevékenysége tartozik.

(2) Amennyiben megváltoznak az (1) bekezdésben említett információk, a hitelesítő e változásokat a nemzeti akkreditáló testülettel egyeztetett határidőn belül közli a szóban forgó akkreditáló testülettel.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

78. cikk

A 600/2012/EU rendelet hatályon kívül helyezése és átmeneti rendelkezések

(1) A 600/2012/EU rendelet2019. január 1-jénvagy e rendelet hatálybalépésének napján hatályát veszti, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

A hatályon kívül helyezett rendeletre vonatkozó hivatkozásokat e rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázat szerint kell értelmezni.

(2) A 600/2012/EU rendelet rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell a2019. január 1-jeelőtt előforduló kibocsátás és - adott esetben - az említett időpont előtt végzett tevékenységre vonatkozó adatok hitelesítésére.

79. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet azEurópai Unió Hivatalos Lapjábanvaló kihirdetését követő napon lép hatályba.

2019. január 1-jétőlvagy e rendelet hatálybalépésétől alkalmazandó, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

A hitelesítők akkreditációjának hatóköre

A hitelesítők akkreditációjának hatókörét fel kell tüntetni az akkreditálási okiratban a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének és IVa. fejezetének megfelelő alábbi tevékenységcsoportok és a 2003/87/EK irányelv 10a. és 24. cikkének megfelelő egyéb tevékenységek használatával. Az említett rendelkezések a nemzeti hatóságok által e rendelet 55. cikkének (2) bekezdése értelmében minősített hitelesítőkre is vonatkoznak.

II. MELLÉKLET

A hitelesítőkre vonatkozó követelmények

A hitelesítőkre vonatkozó követelmények tekintetében a 765/2008/EK rendeletnek megfelelő, az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos validálást és hitelesítést végző testületek számára az akkreditálás és az elismerés más formái vonatkozásában való felhasználásra meghatározott előírásokra vonatkozó harmonizált szabványt kell alkalmazni. Ezenkívül a 41. cikk (1) bekezdésében említett alábbi eljárásokat, folyamatokat és intézkedéseket kell alkalmazni:

a) az üzemeltetővel vagy légijármű-üzembentartóval és egyéb érdekelt felekkel való kommunikációval kapcsolatos eljárás és politika;

b) a megszerzett információk bizalmasságának megóvásához szükséges megfelelő eljárások;

c) a fellebbezések kezelésére vonatkozó eljárás;

d) a panaszok kezelésére vonatkozó eljárás (ideértve az előzetes ütemtervet is);

e) felülvizsgált hitelesítői jelentés kiadására vonatkozó eljárás arra az esetre, ha a hitelesítői jelentésben vagy az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany jelentésében azután találnak hibát, hogy a hitelesítő az üzemeltetőnek, a légijármű-üzembentartónak vagy a szabályozott jogalanynak már elküldte a hitelesítői jelentést az illetékes hatósághoz való továbbítás céljából;

f) a hitelesítési tevékenységek más szervezeteknek való kiszervezésére vonatkozó folyamat vagy eljárás;

g) eljárás vagy folyamat annak biztosítására, hogy a hitelesítő teljes felelősséget vállal a szerződött személyek által végzett hitelesítési tevékenységekért;

h) a 41. cikk (2) bekezdésében említett irányítási rendszer megfelelő működését biztosító folyamatok, ideértve:

i. az irányítási rendszer legalább évente egyszer történő felülvizsgálatára irányuló folyamatok, a vezetőségi felülvizsgálatok között legfeljebb 15 hónappal;

ii. belső auditok legalább évente egyszer történő elvégzésére irányuló folyamatok, a belső auditok között legfeljebb 15 hónappal;

iii. a hitelesítő tevékenységeiben előforduló eltérések azonosítására és kezelésére, valamint az eltérések kezelését célzó korrekciós intézkedések meghozatalára irányuló folyamatok;

iv. a hitelesítő tevékenységében rejlő kockázatok és lehetőségek azonosítására és az e kockázatok csökkentését célzó megelőző intézkedések megtételére irányuló folyamatok;

v. a dokumentált információk ellenőrzésére irányuló folyamatok.

III. MELLÉKLET

Az akkreditálási eljárás minimumkövetelményei és az akkreditáló testületekre vonatkozó követelmények

Az akkreditációra vonatkozó minimumkövetelmények és az akkreditáló testületekre vonatkozó követelmények tekintetében a 765/2008/EK rendeletnek megfelelő, a megfelelőségértékelő szervezeteket akkreditáló testületekre vonatkozó általános követelményekkel kapcsolatos harmonizált szabványt kell alkalmazni.

IV. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

( 1 ) A Bizottság (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelete (2019. október 31.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának tevékenységiszint-változás miatti kiigazítására vonatkozó további rendelkezések tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 282., 2019.11.4., 20. o.).

( 2 ) A Bizottság (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelete (2018. december 19.) a kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű átmeneti szabályoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról (HL L 59., 2019.2.27., 8. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2019/331/oj).

( 3 ) A Bizottság (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. március 12.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 177., 2019.7.2., 3. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2019/1122/oj).