32018L2001[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg.)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/2001 IRÁNYELVE

(2018. december 11.)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv közös keretet hoz létre a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására. Kötelező uniós célkitűzést állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának az Unió teljes bruttó energiafogyasztásában 2030-ban képviselt teljes részarányára vonatkozóan. Emellett szabályokat állapít meg a megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelés pénzügyi támogatása, az ilyen villamosenergia termelő általi felhasználása, valamint a fűtési, a hűtési és a közlekedési ágazatban történő megújulóenergia-használat, a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a harmadik országok közötti regionális együttműködés, a származási garanciák, a közigazgatási eljárások, valamint a tájékoztatás és a képzés tekintetében. A bioüzemanyagokra, a folyékony bio-energiahordozókra és a biomasszából előállított üzemanyagokra vonatkozóan fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumokat is megállapít.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) releváns fogalommeghatározásait kell alkalmazni.

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "megújuló energiaforrásokból előállított energia" vagy "megújuló energia": nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia, nevezetesen szélenergia, napenergia (naphő és fotovoltaikus napenergia) és geotermikus energia, környezeti energia, árapály-, hullám- és az óceánból nyert egyéb energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok, továbbá biogázok energiája;

2. "környezeti energia": természetes módon előforduló hőenergia, illetve a környezetben meghatározott határokon belül felhalmozódott olyan energia, amely a környezeti levegőben - a távozó levegő kivételével -, felszíni vízben vagy szennyvízben tárolható;

3. "geotermikus energia": a szilárd talaj felszíne alatt hő formájában található energia;

4. "teljes bruttó energiafogyasztás": az ipar, a közlekedés, a háztartások, a közszolgáltatásokat is magukban foglaló szolgáltatások, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és halászat részére energetikai célokra szolgáltatott energiatermékek, az energiaágazat villamosenergia-, hő- és közlekedési célú üzemanyag-termelésre fordított villamosenergia- és hőfogyasztása, valamint a villamos energia és a hő elosztásából és szállításából származó veszteségek;

5. "támogatási rendszer": egy tagállam vagy tagállamok egy csoportja által alkalmazott olyan eszköz, rendszer vagy mechanizmus, amely a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására ösztönöz ezen energia költségének csökkentésével, az eladási ár emelésével, vagy a megújuló energiaforrásokból előállított energia megvásárolt mennyiségének - a megújulóenergia-kötelezettség bevezetése révén vagy egyéb módon való - növelésével, beleértve a beruházási támogatásokat, az adómentességet vagy adókedvezményeket, az adó-visszatérítést, a megújulóenergia-kötelezettséghez kapcsolódó - többek között zöld bizonyítványokat alkalmazó - támogatási rendszereket, valamint a közvetlen ártámogatási rendszereket, beleértve a betáplálási tarifát és a csúszó és állandó felárak kifizetését, de nem korlátozódik az említettekre;

6. "megújulóenergia-kötelezettség": támogatási rendszer által felállított követelmény, amely az energiatermelőket arra kötelezi, hogy a termelésük egy meghatározott arányban megújuló forrásokból származó energiából álljon, az energiaszolgáltatókat arra kötelezi, hogy az általuk szolgáltatott energia egy meghatározott arányban megújuló forrásokból származó energiából álljon, vagy a fogyasztókat arra kötelezi, hogy fogyasztásuk egy meghatározott arányban megújuló forrásokból származó energiából álljon, beleértve az olyan programokat is, amelyek lehetővé teszik az említett követelmények zöld bizonyítványok útján történő teljesítését;

7. "pénzügyi eszközök": az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) 2. cikkének 29. pontjában meghatározott pénzügyi eszközök;

8. "kkv": a 2003/361/EK bizottsági ajánlás ( 3 ) mellékletének 2. cikkében meghatározott mikro-, kis- vagy középvállalkozás;

9. "hulladékhő és hulladék hűtőenergia": ipari vagy energiatermelő létesítményekben, vagy a tercier szektorban elkerülhetetlen melléktermékként - kapcsolt energiatermelési folyamat használata vagy tervezett használata, illetve a kapcsolt energiatermelés megvalósíthatatlansága esetén - keletkező hő- vagy hűtőenergia, amely távfűtő- illetve távhűtőrendszerbe való bevezetés híján hasznosítás nélkül távozna a levegőbe vagy vízbe;

10. "erőmű-átalakítás": a megújuló energiát előállító erőművek felújítása, többek között berendezéseik vagy operációs rendszereik és eszközeik teljes vagy részleges lecserélése az erőműkapacitás cseréje vagy a létesítmény hatékonyságának vagy kapacitásának növelése céljából;

11. "elosztórendszer-üzemeltető": a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 6. pontjában és a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 2. cikkének 6. pontjában meghatározott elosztórendszer-üzemeltető;

12. "származási garancia": elektronikus dokumentum, amelynek kizárólagos rendeltetése a végső fogyasztó felé annak bizonyítása, hogy az energia egy meghatározott részarányát vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő;

13. "fennmaradó energiamix": egy tagállam teljes éves energiamixe a származási garanciák törlése által érintett részaránnyal csökkentve;

14. "termelő-fogyasztó": olyan végső fogyasztó, aki, illetve amely meghatározott területen lévő saját ingatlanján vagy - amennyiben a tagállamok engedélyezik - valamely más ingatlanon belül saját fogyasztásra megújuló villamos energiát termel és azt tárolhatja vagy értékesítheti, amennyiben - a nem háztartásnak minősülő termelő-fogyasztók esetében - az említett tevékenységek nem a fő kereskedelmi vagy szakmai tevékenységét jelentik;

15. "együttesen eljáró termelő-fogyasztók": legalább két együttesen eljáró, a 14. pontnak megfelelő termelő-fogyasztó ugyanazon épületben vagy többlakásos lakóépületben lévő csoportja;

16. "megújulóenergia-közösség" olyan jogi személy: a) amely az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban nyitott és önkéntes részvételen alapul, önálló, és tényleges irányítása olyan tagok vagy részvényesek kezében van, amelyek a szóban forgó jogi személy tulajdonában álló és általa fejlesztett megújulóenergia-projektek közelében találhatók; b) amelynek részvényesei, illetve tagjai természetes személyek, kkv-k vagy helyi hatóságok, ideértve az önkormányzatokat is; c) amelynek elsődleges célja nem profit termelése, hanem az, hogy környezeti, gazdasági, szociális-közösségi szempontból részvényesei, tagjai, illetve működési területének környéke javát szolgálja;

17. "megújulóenergia-adásvételi megállapodás": olyan szerződés, amelynek értelmében egy természetes vagy jogi személy kötelezettséget vállal megújuló forrásokból előállított villamos energia vásárlására közvetlenül annak termelőjétől;

18. "megújuló energiapiaci szereplők közötti kereskedelem": megújuló energia piaci szereplők közötti adásvétele olyan szerződés keretében, mely előre meghatározott feltételekkel szabályozza az ügylet automatizált teljesítését és kiegyenlítését közvetlenül a piaci szereplők között, illetve valamely hitelesített harmadik félen - például aggregátoron - keresztül. A megújuló energiapiaci szereplők közötti kereskedelemhez való jog nem érinti az érintett feleket végső fogyasztóként, termelőként, szolgáltatóként vagy aggregátorként megillető jogokat, sem a rájuk e minőségükben háruló kötelezettségeket;

19. "távfűtés" vagy "távhűtés": gőz, meleg víz vagy hűtött folyadékok formájában egy központi vagy decentralizált termelési egységből hálózaton keresztül több épület vagy telephely számára szolgáltatott, helyiségek vagy folyamatok fűtésére vagy hűtésére használt hőenergia;

20. "hatékony távfűtés és távhűtés": a 2012/27/EU irányelv 2. cikkének 41. pontjában meghatározott hatékony távfűtés és távhűtés;

21. "nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés": a 2012/27/EU irányelv 2. cikkének 34. pontjában meghatározott nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés;

22. "energiahatékonysági tanúsítvány": a 2010/31/EU irányelv 2. cikkének 12. pontjában meghatározott energiahatékonysági tanúsítvány;

23. "hulladék": a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladék, kivéve az e fogalommeghatározásnak való megfelelés érdekében szándékosan módosított vagy szennyezett anyagokat;

24. "biomassza": a mezőgazdaságból, a növényi és állati eredetű anyagokat is beleértve, az erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból - többek között a halászatból és az akvakultúrából - származó, biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint a hulladék, többek között a biológiai eredetű ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része;

25. "mezőgazdasági biomassza": mezőgazdaságból származó biomassza;

26. "erdei biomassza": erdőgazdálkodásból származó biomassza;

27. "biomasszából előállított üzemanyagok": biomasszából előállított szilárd és gáz halmazállapotú üzemanyagok;

28. "biogáz": biomasszából előállított gáz halmazállapotú üzemanyagok;

29. "biohulladék": a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 4. pontjában meghatározott biohulladék;

30. "biomassza-kinyerési terület": erdei biomassza-alapanyag kinyerésére használt olyan, földrajzilag meghatározott terület, amelyről megbízható és független információk állnak rendelkezésre és ahol a körülmények elegendően homogének ahhoz, hogy értékelni lehessen az erdei biomassza fenntarthatósági és jogszerűségi jellemzőivel kapcsolatos kockázatokat;

31. "erdő újratelepítése": az erdőállomány természetes vagy mesterséges pótlása az előző állomány kivágással való eltávolítását vagy természetes okokból, például tűz vagy vihar miatt bekövetkezett kipusztulását követően;

32. "folyékony bio-energiahordozók": biomasszából előállított, közlekedésre használt folyékony üzemanyag;

33. "bioüzemanyagok": a biomasszából előállított folyékony halmazállapotú, a közlekedésben használt üzemanyagok;

34. "fejlett bioüzemanyagok": a IX. melléklet A. részében felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagok;

35. "széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyag": meg nem újuló eredetű, a 2009/28/EK irányelv 4. cikkével összhangban történő hasznosításra nem alkalmas folyékony vagy szilárd hulladékáramokból, vagy meg nem újuló eredetű, ipari létesítmények gyártási folyamatainak elkerülhetetlen, nem szándékos következményeként kibocsátott hulladék-technológiai gázokból és égéstermékekből előállított folyékony és gáznemű üzemanyagok;

36. "nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásokból származó közlekedési célú üzemanyagok": a bioüzemanyagok és a biogázok kivételével olyan folyékony vagy gáznemű üzemanyagok, amelyek energiatartalma a biomasszától eltérő megújuló forrásokból származik, és amelyeket a közlekedési ágazatban használnak;

37. "a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok": azok a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók, amelyek alapanyagainak előállítására olyan rendszer keretében került sor, amely - a mezőgazdasági gyakorlatok javítása, valamint a korábban nem növénytermesztésre használt területek termelésbe való bevonása révén - lehetővé teszi az élelmiszer- és takarmánynövény-alapú bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok okozta kiszorító hatás elkerülését, és amelyeket a 29. cikkben meghatározott, bioüzemanyagokra, folyékony bio-energiahordozókra és biomasszából előállított üzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak megfelelően állítottak elő;

38. "üzemanyag-forgalmazó:" a piacon üzemanyagokat kínáló, az üzemanyagnak a jövedéki adófizetési kötelezettség megállapításának helyén való áthaladásáért felelős szervezet; vagy, villamos energia esetében, vagy amennyiben nem kell jövedéki adót fizetni, vagy amennyiben megfelelően indokolt, a tagállam által kijelölt egyéb megfelelő szervezet;

39. "keményítőben gazdag növények": főként gabonafélék, függetlenül attól, hogy csak a magvakat használják-e fel vagy - mint például a silókukorica esetében - a növény egészét; gumós és gyökérnövények, például burgonya, csicsóka, édesburgonya, manióka és jamszgyökér, valamint gumós növények, például taró és tánia;

40. "élelmiszer- és takarmánynövények": mezőgazdasági területen elsődleges terményként termesztett magas keményítőtartalmú haszonnövények, cukor- vagy olajnövények, kivéve a maradékanyagokat, a hulladékot és a lignocellulóz-tartalmú anyagokat, valamint a köztes kultúrákat, például a másodvetésű növényeket és a takarónövényzetet, feltéve, hogy ezen köztes kultúrák termesztése nem igényel további földterületet;

41. "lignocellulóz-tartalmú anyagok": ligninből, cellulózból és hemicellulózból álló anyagok, mint például az erdőkből, a fás szárú energianövényekből, illetve erdészeti iparágak maradék- illetve hulladékanyagából származó biomassza;

42. "nem élelmezési célú cellulóztartalmú alapanyagok": főként cellulózból és hemicellulózból álló, a lignocellulóz-tartalmú anyagoknál alacsonyabb lignintartalmú alapanyagok; ide tartozik többek között: élelmiszer- és takarmánynövény-maradékanyagok, például szalma, kukoricaszár, hüvely és héj, alacsony keményítőtartalmú, a fűfélék közé tartozó energianövények, például perje, vesszős köles, elefántfű, óriásnád, a fő termények előtt és után termesztett takarónövények, takarmánynövények, ipari maradékanyagok, például olyan élelmiszer- és takarmánynövények, amelyekből kisajtolták a növényi olajokat, kivonták a cukrokat, a keményítőt és a fehérjét, és biohulladékból származó anyagok, e szempontból takarmány-, illetve takarónövény alatt a legelőkön átmenetileg, rövid távra vetett, alacsony keményítőtartalmú fűfélék és pillangósok keverékéből álló növényzet értendő, amelynek rendeltetése takarmány termelése az állatállomány számára, illetve a talaj termelékenységének javítása a fő szántóföldi növények hozamának növelése érdekében;

43. "maradékanyag": olyan anyag, amely nem a feldolgozási eljárással közvetlenül előállítani szándékozott végtermék; ez az anyag nem a feldolgozási eljárás elsődleges célja, és az eljárást nem módosították szándékosan az ilyen anyag előállítása céljából;

44. "mezőgazdasági, akvakultúra-, halászati és erdészeti maradékanyagok": olyan maradékanyagok, amelyeket közvetlenül a mezőgazdaság, az akvakultúra, a halászat és az erdészet állít elő, és amelyek a kapcsolódó iparágakból vagy feldolgozási folyamatokból származó maradékanyagokat nem foglalják magukban;

45. "tényleges érték": az üvegházhatású gázok kibocsátásának egy adott bioüzemanyag-, folyékony bio-energiahordozó- vagy biomasszaüzemanyag előállítási folyamat egyes vagy összes lépéséből eredő megtakarítása, amelyet az V. melléklet C. részében vagy a VI. melléklet B. részében meghatározott módszernek megfelelően számítanak ki;

46. "jellemző érték": az üvegházhatású gázoknak az Uniós fogyasztásra jellemző becsült kibocsátása és kibocsátásának becsült megtakarítása egy adott bioüzemanyag-, folyékony bio-energiahordozó- vagy biomasszaüzemanyag-előállítási mód esetében;

47. "alapértelmezett érték": a jellemző értékből előre meghatározott tényezők alkalmazásával származtatott érték, amely az ebben az irányelvben megállapított feltételek mellett a tényleges érték helyett alkalmazható.

3. cikk

A 2030-ra kötelezően elérendő átfogó uniós célkitűzés

Amennyiben az (EU) 2018/1999 rendelet 9. cikke szerint benyújtott integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek tervezetének értékelése alapján a Bizottság azt állapítja meg, hogy a tagállamok által tett nemzeti vállalások nem elégségesek a kötelező átfogó uniós célkitűzés kollektív teljesítéséhez, az említett rendelet 9. és 31. cikkében meghatározott eljárást alkalmazza.

A Bizottság támogató keret létrehozásával segíti a tagállamok ambiciózus munkáját, elősegítve ezen belül az uniós alapok fokozottabb igénybevételét - ideértve olyan további forrásokat is, melyek célja a megújuló energiák részarányának növelése irányába történő igazságos átmenet elősegítése a magas CO2-kibocsátású régiókban -, különös tekintettel a pénzügyi eszközökre, elsősorban a következő célok érdekében:

a) a megújuló energiákkal kapcsolatos projektek tőkeköltségeinek csökkentése;

b) a megújuló forrásoknak az energiarendszerbe való integrációját, az energiarendszer rugalmasságának növelését, a hálózat stabilitásának fenntartását és a szűk hálózati keresztmetszetek kezelését célzó projektek és programok kidolgozása;

c) az átviteli és elosztóhálózati infrastruktúra, az intelligens hálózatok, a tárolási lehetőségek és az összeköttetések fejlesztése a villamosenergia-összekapcsoltságra vonatkozó 15 %-os célkitűzés 2030-ra való elérése érdekében, a villamosenergia-rendszerben a megújuló energiák technológiailag kivitelezhető és gazdaságilag megfizethető szintjének növelése céljából;

d) a regionális együttműködés fokozása a tagállamok, illetve a tagállamok és harmadik országok között közös projektek, közös támogatási rendszerek és a megújuló villamos energia támogatását célzó programoknak a más tagállamokban működő termelők előtt való megnyitása révén.

4. cikk

A megújuló energiaforrásokból előállított energia céljára nyújtott támogatási rendszerek

E célból a közvetlen ártámogatási rendszerek tekintetében a támogatást piaci felár formájában kell nyújtani, amely többek között rögzített vagy csúszó felár lehet.

A tagállamok - az elektromos energia belső piacára alkalmazandó uniós jog sérelme nélkül - kis létesítmények és demonstrációs projektek számára mentességet adhatnak e bekezdés alól.

A tagállamok a kis létesítmények és a demonstrációs projektek számára mentességet adhatnak a versenyeztetési eljárások alól.

A tagállamok olyan mechanizmusok létrehozását is mérlegelhetik, amelyekkel biztosítható a megújuló villamosenergia elterjesztésének regionális diverzifikációja, különösen a költséghatékony rendszerintegráció érdekében.

A tagállamok a versenyeztetési eljárásokat meghatározott technológiákra korlátozhatják, amennyiben a támogatási rendszer megújuló forrásokból villamosenergiát előállító minden termelő előtt való megnyitása nem vezetne optimális eredményre, figyelembe véve:

a) az egyes technológiák hosszú távon kínált lehetőségeit;

b) a diverzifikáció szükségességét;

c) a rendszerintegrációs költségeket;

d) a hálózat korlátait és stabilitását;

e) biomassza esetében azt, hogy el kell kerülni a nyersanyagpiacok torzulását.

Amennyiben a megújuló forrásokból előállított villamosenergia támogatását versenyeztetési eljárás keretében ítélik oda, a magas projektmegvalósulási arány biztosítása érdekében a tagállamok:

a) megkülönböztetésmentes és átlátható kritériumokat határoznak meg és tesznek közzé arra vonatkozóan, hogy ki vehet részt a versenyeztetési eljárásban, továbbá egyértelmű szabályokat és határidőket szabnak a projekt megvalósítását illetően;

b) információkat tesznek közzé a korábbi versenyeztetési eljárásokról, többek között a projektek megvalósulási arányáról.

A Bizottság 2021. december 31-ig, és ezt követően háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Unióban lefolytatott versenyeztetési eljárások keretében odaítélt, a megújuló forrásokból származó villamosenergiára vonatkozó támogatások hatásfokáról, elemezve különösen azt, hogy a versenyeztetési eljárások mennyiben képesek az alábbiakra:

a) költségcsökkentés elérése;

b) technológiai fejlesztések megvalósítása;

c) magas megvalósulási arányok elérése;

d) a kisebb szereplők és adott esetben a helyi önkormányzatok megkülönböztetésmentes részvételének biztosítása;

e) a környezeti hatás korlátozása;

f) a helyi elfogadottság biztosítása;

g) az ellátásbiztonság és a hálózati integráció biztosítása.

5. cikk

A megújuló forrásokból előállított villamos energia támogatását célzó programok megnyitása

A megújuló forrásokból előállított villamos energia támogatását célzó programjaik megnyitásakor a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az újonnan támogatott kapacitás egy adott arányára nyújtott támogatás vagy az ahhoz rendelt költségvetés minden évben igénybe vehető legyen más tagállamokban található termelők által is.

Az ilyen adott arányok mértékének 2023 és 2026 között minden évben legalább 5 %-nak, 2027 és 2030 között pedig legalább 10 %-nak kell lennie, ha pedig ennél alacsonyabb, akkor bármely adott évben az érintett tagállamok összekapcsoltsági szintjének kell megfelelnie.

Annak érdekében, hogy további tapasztalatokat szerezzenek a végrehajtás területén, a tagállamok egy vagy több olyan kísérleti rendszert is elindíthatnak, amelyek esetében a támogatás más tagállamokban található termelők előtt is nyitva áll.

6. cikk

A pénzügyi támogatások stabilitása

7. cikk

A megújuló forrásokból előállított energia részarányának kiszámítása

A megújuló forrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztását a következő elemek összeadásával kell kiszámítani:

a) a megújuló forrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztása;

b) a megújuló forrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztása a fűtési és hűtési ágazatban; és

c) a megújuló forrásokból előállított energia teljes fogyasztása a közlekedési ágazatban.

Az első albekezdés a), b) vagy c) pontja tekintetében a megújuló forrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részaránya kiszámításakor a megújuló forrásokból előállított gáz, villamos energia és hidrogén csak egyszer vehető számításba.

A 29. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére is figyelemmel nem lehet figyelembe venni azokat a bioüzemanyagokat, folyékony bio-energiahordozókat és biomasszából előállított üzemanyagokat, amelyek nem teljesítik a 29. cikk (2)-(7) és (10) bekezdésében megállapított fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumokat.

A többféle üzemanyaggal működő, megújuló és nem megújuló forrásokat használó erőművekben csak a megújuló forrásokból termelt villamos energia vehető figyelembe. E számítás céljára az egyes energiaforrások részesedését energiatartalmuk alapján kell kiszámítani.

A víz- és szélenergiával termelt villamos energiát a II. mellékletben megállapított normalizálási szabályoknak megfelelően kell kiszámítani.

A többféle üzemanyaggal működő, megújuló és nem megújuló forrásokat használó erőművekben csak a megújuló forrásokból biztosított fűtés és hűtés vehető figyelembe. E számítás céljára az egyes energiaforrások részesedését energiatartalmuk alapján kell kiszámítani.

Az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontja alkalmazásában a hőszivattyúk és távhűtési rendszerek alkalmazásával fűtésre és hűtésre használt környezeti és geotermikus energiát tekintetbe kell venni, feltéve, hogy a végső energiakibocsátás (output) jelentősen meghaladja a hőszivattyú működtetéséhez szükséges primerenergia-bevitelt (input). Az ezen irányelv alkalmazásában megújuló forrásokból előállított energiának minősülő hő-, illetve hűtőenergia mennyiségét a VII. mellékletben meghatározott módszerrel összhangban kell kiszámítani, és a számítás során figyelembe kell venni valamennyi végfelhasználói ágazat energiafogyasztását.

Az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontja alkalmazásában nem vehető figyelembe az olyan passzív energiarendszerek által termelt hőenergia, amelyekben az energiafogyasztást passzív módon, az épület szerkezetén keresztül, vagy nem megújuló energiával termelt hő felhasználásával csökkentik.

A Bizottság 2021. december 31-ig ezen irányelvnek - a hűtésre és a távhűtésre használt megújuló energia mennyiségének kiszámítására szolgáló módszer meghatározása, továbbá a VII. melléklet módosítása révén történő - kiegészítése érdekében a 35. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el.

Mindkét módszertanban meg kell határozni minimális szezonális teljesítményfaktorokat a fordított üzemmódban működő hőszivattyúkra.

Az (1) bekezdés első albekezdésének c) pontja alkalmazásában a következő követelményeket kell alkalmazni:

a) a közlekedési ágazatban a megújuló forrásokból előállított energia teljes fogyasztását a közlekedési célú bioüzemanyagok, biomasszából előállított üzemanyagok és nem biológiai eredetű, megújuló energiaforrásokból származó, folyékony vagy gáznemű, közlekedési célú üzemanyagok összegeként kell kiszámítani. A nem biológiai eredetű, megújuló energiaforrásokból származó folyékony vagy gáznemű, közlekedési célú üzemanyagok közül a megújuló forrásokból termelt villamos energiából származókat azonban csak a valamely tagállamban megújuló forrásokból előállított villamos energia mennyiségének kiszámítása esetén lehet az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában előírt számításhoz felhasználni;

b) a közlekedésre fordított energia teljes fogyasztásának kiszámításához a közlekedési célú üzemanyagok III. mellékletben szereplő energiatartalmát kell figyelembe venni. A III. mellékletben nem említett közlekedési célú üzemanyagok energiatartalmának meghatározásához a tagállamok a releváns európai szabványügyi szervezet (ESO) az üzemanyagok nettó fűtőértékének kiszámítására vonatkozó, megfelelő szabványát használják. Amennyiben ilyen ESO-szabvány nem került elfogadásra, a tagállamok a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) megfelelő szabványát használják.

E bekezdés első albekezdésének alkalmazásában az e cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett összeget ki kell igazítani a 8., a 10., a 12. és a 13. cikknek megfelelően.

Egy tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának az ezen irányelvben meghatározott célkitűzések és az indikatív ütemterv teljesítésének felmérésére irányuló kiszámításakor a légi közlekedés során felhasznált energia mennyisége az adott tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának arányában nem tekintendő többnek, mint 6,18 %. Ciprus és Málta esetében az adott tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának részarányaként a légi közlekedés során felhasznált energia mennyisége nem tekintendő többnek, mint 4,12 %.

A tagállamok gondoskodnak ezen ágazati- és összarányok kiszámításához felhasznált statisztikai adatok, valamint az említett rendelet szerint a Bizottságnak továbbított statisztikai adatok koherenciájáról.

8. cikk

Az európai uniós megújulóenergia-platform és a tagállamok közötti statisztikai átruházás

A tagállamok megállapodhatnak megújuló forrásokból előállított, meghatározott mennyiségű energiának az egyik tagállamból a másik tagállamba történő statisztikai átruházásáról. Az átruházott mennyiséget:

a) le kell vonni a megújuló energia azon mennyiségéből, amelyet az átruházást végrehajtó tagállam megújulóenergia-részarányának kiszámítása során ezen irányelv céljaira figyelembe vesznek;

b) hozzá kell adni a megújuló energia azon mennyiségéhez, amelyet az átruházást fogadó tagállam megújulóenergia-részarányának kiszámítása során ezen irányelv céljaira figyelembe vesznek.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően az ezen irányelvnek - az uniós megújulóenergia-fejlesztési platform létrehozása, valamint az átruházások e cikk (5) bekezdése szerinti véglegesítése feltételeinek meghatározása révén történő - kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

9. cikk

A tagállamok közös projektjei

A (2) bekezdésben említett értesítésben fel kell tüntetni:

a) a javasolt létesítmény leírását vagy a felújított létesítmény megnevezését;

b) a létesítményben termelt villamos energia, illetve fűtő- vagy hűtőenergia azon részarányát vagy mennyiségét, amelyet a másik tagállam megújulóenergia-részarányába kell beszámítani;

c) annak a tagállamnak a nevét, amelynek javára az értesítést teszik;

d) azt az - egész naptári években kifejezett - időtartamot, amely alatt a létesítményben megújuló forrásokból előállított villamos energia, illetve fűtő- vagy hűtőenergia úgy tekintendő, hogy a másik tagállam megújulóenergia-részarányába számít bele.

10. cikk

A tagállamok közös projektjeinek hatása

A 9. cikk szerinti értesítést kibocsátó tagállam a 9. cikk (3) bekezdésének d) pontjában említett időszak alatt minden egyes év végétől számított három hónapon belül értesítő levelet bocsát ki, amely tartalmazza a következőket:

a) a 9. cikk szerinti értesítés tárgyát képező létesítmény által az adott évben megújuló forrásokból előállított villamos energia, illetőleg hő-, illetve hűtőenergia teljes mennyisége; és

b) az adott létesítmény által az adott évben megújuló forrásokból előállított villamos energia, illetve hő- vagy hűtőenergia azon mennyisége, amelyet az értesítés feltételei szerint egy másik tagállam megújulóenergia-részarányába kell beszámítani.

Ezen irányelv alkalmazásában a megújuló forrásokból előállított villamos energia, illetőleg hő- vagy hűtőenergia azon mennyiségét, amelyet az (1) bekezdés b) pontjával összhangban jelentenek be:

a) le kell vonni a megújuló forrásokból előállított villamos energia, hő- vagy hűtőenergia azon mennyiségéből, amelyet az (1) bekezdés szerinti értesítő levelet kibocsátó tagállam megújulóenergia-részaránya kiszámításának során figyelembe vesznek; és

b) hozzá kell adni a megújuló forrásokból előállított villamos energia, hő- vagy hűtőenergia azon mennyiségéhez, amelyet a (2) bekezdés szerinti értesítő levelet fogadó tagállam megújulóenergia-részaránya kiszámításának során figyelembe vesznek.

11. cikk

A tagállamok és harmadik országok közös projektjei

A megújuló forrásokból harmadik országokban előállított villamos energiát egy tagállam megújulóenergia-részarányának kiszámításakor csak a következő feltételek teljesülése esetén lehet figyelembe venni:

a) a villamos energiát az Unióban használják fel, amely feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha: i. a származási ország, a célország és adott esetben az egyes harmadik tranzitországok valamennyi illetékes átvitelirendszer-irányítója egyértelműen az allokált rendszerösszekötő kapacitáshoz rendelte az elszámolt villamos energiával megegyező mennyiségű villamos energiát; ii. az illetékes átvitelirendszer-irányító a mérlegtáblázatban egyértelműen a rendszerösszekötő uniós oldalán rögzíti az elszámolt villamos energiával megegyező mennyiségű villamos energiát; iii. a hozzárendelt kapacitás és a b) pontban említett létesítmény által megújuló forrásokból előállított villamos energia termelése azonos időszakra vonatkozik;

b) a villamos energiát 2009. június 25-ét követően üzembe helyezett létesítmény vagy ezen időpontot követően felújított, megnövelt kapacitású létesítmény termeli az (1) bekezdésben említett közös projekt keretében;

c) a termelt és exportált villamosenergia-mennyiség a létesítményre adott beruházási támogatáson kívül nem részesült támogatásban valamely harmadik ország támogatási rendszere keretében; és

d) a villamos energiát a nemzetközi joggal összhangban állították elő egy olyan harmadik országban, amely aláíró fele az Európa Tanács az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményének vagy más nemzetközi emberi jogi egyezménynek vagy szerződésnek.

A (4) bekezdés alkalmazásában a tagállamok az alábbi feltételekkel kérelmezhetik a Bizottságtól, hogy egy tagállam és egy harmadik ország közötti, nagyon hosszú idő alatt megépíthető rendszerösszekötő megépítése esetén a harmadik országokban megújuló forrásokból előállított és felhasznált villamos energiát figyelembe vehessék:

a) a rendszerösszekötő építése 2026. december 31. előtt megkezdődött;

b) a rendszerösszekötőt nem lehetséges 2030. december 31-ig üzembe állítani;

c) a rendszerösszekötőt lehetséges 2032. december 31-ig üzembe állítani;

d) üzembe helyezés után a rendszerösszekötő a (2) bekezdésnek megfelelően megújuló forrásokból előállított villamos energia Unióba történő exportjára szolgál;

e) a kérelem egy, a (2) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott kritériumoknak megfelelő és a rendszerösszekötőt annak üzembe helyezését követően használó közös projektre, valamint a rendszerösszekötő üzembe helyezése után az Unióba exportált villamos energia mennyiségénél nem nagyobb mennyiségű villamos energiára vonatkozik.

A (4) bekezdésben említett értesítésben fel kell tüntetni:

a) a javasolt létesítmény leírását vagy a felújított létesítmény megnevezését;

b) a létesítmény által termelt villamos energia azon részarányát vagy mennyiségét, amelyet valamely tagállam megújulóenergia-részarányába bele kell számítani, valamint - a titoktartási követelmények függvényében - a kapcsolódó pénzügyi rendelkezéseket;

c) azt az - egész naptári években kifejezett - időtartamot, amely alatt a villamos energiát a tagállam megújulóenergia-részarányába beszámítandónak kell tekinteni;

d) a b) és c) pontban foglaltak azon harmadik ország általi írásos elismerését, amelynek területén a létesítményt üzembe fogják helyezni, valamint a létesítmény által termelt villamos energia az említett harmadik ország általi belföldi felhasználásra kerülő arányának vagy mennyiségének feltüntetését.

12. cikk

A tagállamok és harmadik országok közös projektjeinek hatása

Az értesítést kibocsátó tagállam a 11. cikk (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott időszak alatt minden egyes év végétől számított 12 hónapon belül értesítő levelet bocsát ki, amely tartalmazza a következőket:

a) a 11. cikk szerinti értesítés tárgyát képező létesítmény által az adott évben megújuló forrásokból előállított villamos energia teljes mennyisége;

b) az adott létesítmény által az adott évben megújuló forrásokból előállított villamos energia azon mennyisége, amelyet a 11. cikk szerinti értesítés feltételei szerint bele kell számítani megújulóenergia-részarányába; és

c) bizonyíték a 11. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesítéséről.

13. cikk

Közös támogatási rendszerek

A tagállamok 5. cikk szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül két vagy több tagállam határozhat úgy, hogy önkéntes alapon egyesíti vagy részben összehangolja nemzeti támogatási rendszereit. Ilyen esetben az egyik részt vevő tagállam területén megújuló forrásokból előállított energia egy meghatározott mennyisége beszámíthat egy másik részt vevő tagállam megújulóenergia-részarányába, feltéve hogy az érintett tagállam:

a) a megújuló forrásokból előállított energia egy meghatározott mennyiségét statisztikai átruházás keretében egy másik tagállamra ruházza a 8. cikkel összhangban; vagy

b) a részt vevő tagállamok beleegyezésével olyan elosztási szabályt állapít meg, amely alapján az érintett tagállamok között elosztható a megújuló forrásokból előállított energiamennyiség.

Az első albekezdés b) pontjában említett elosztási szabályról a Bizottságot legkésőbb a szabály hatálybalépése első évének végét követő három hónappal tájékoztatni kell.

14. cikk

Kapacitásnövekedés

A 9. cikk (2) bekezdésének és a 11. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a létesítmény kapacitásnövekedésének betudható, megújuló energiaegységeket úgy kell kezelni, mintha azokat a működését a kapacitásnövekedés időpontjában megkezdő másik létesítményben termelték volna.

15. cikk

Közigazgatási eljárások, szabályok és törvények

A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket különösen a következők biztosítása érdekében:

a) a közigazgatási eljárások korszerűek és gyorsak legyenek és a közigazgatás megfelelő szintjén történjenek, továbbá kiszámítható időkeretet határozzanak meg az első albekezdésben említett eljárások vonatkozásában;

b) a jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos szabályok objektívek, átláthatók és arányosak legyenek, ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést a jelentkezőkkel szemben, valamint teljes mértékben vegyék figyelembe a megújuló energia előállítására alkalmazott egyes technológiák sajátosságait;

c) a fogyasztók, tervezők, építészek, építőipari szakemberek, a berendezések és rendszerek üzembe helyezői és a szolgáltatók által fizetett közigazgatási díjak átláthatók és költségarányosak legyenek; valamint

d) a decentralizált, megújuló energiaforrásokból származó energiát előállító és tároló eszközök számára egyszerűsített és könnyített engedélyezési eljárások álljanak rendelkezésre, beleértve az egyszerű értesítésre irányuló eljárást;

Ezen építési szabályok és törvények kidolgozása során vagy támogatási rendszereiken belül a tagállamok adott esetben figyelembe vehetik a saját megújulóenergia-fogyasztás, a helyben történő energiatárolás, valamint a kapcsolt energiatermeléssel és a passzív, alacsony vagy a nulla energiafelhasználású épületekkel kapcsolatos energiahatékonyság jelentős növekedésére vonatkozó nemzeti intézkedéseket.

A tagállamok építési szabályaikban és törvényeikben, vagy egyéb, azonos hatású eszközön keresztül kötelezettséget állapítanak meg a megújuló forrásokból előállított energia minimálisan felhasználandó szintjére az új épületek, vagy a már meglévő, de nagyobb felújításon átesett épületek tekintetében, amennyiben ez műszakilag, funkcionálisan és gazdaságilag megvalósítható - figyelembe véve a 2010/31/EU irányelv 5. cikkének (2) bekezdése szerinti költségoptimalizált számítások eredményeit -, és amennyiben ez nem befolyásolja hátrányosan a beltéri levegő minőségét. A tagállamok engedélyezik e minimumszinteknek többek között a jelentős részben megújuló energiából, illetve hulladékhővel és hulladék hűtőenergiával biztosított hatékony távfűtés és -hűtés révén való teljesítését.

Az első albekezdésben meghatározott követelmények csak annyiban alkalmazandók a fegyveres erőkre, amennyiben azok nem ütköznek a fegyveres erők tevékenységeinek jellegével és elsődleges céljával, továbbá kivételt képeznek a követelmény alól a kizárólag katonai célokra használt anyagok.

Az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveikben, illetve eredményjelentéseikben a tagállamok szerepeltetik az energia-adásvételi megállapodások elterjedésének megkönnyítését célzó szakpolitikákat és intézkedéseket.

16. cikk

Az engedélyezési eljárás menete és időtartama

A tagállamok biztosítják, hogy könnyen hozzáférhető egyszerű eljárások - például adott esetben alternatív vitarendezési mechanizmusok - álljanak a kérelmezők rendelkezésére az engedélyezési eljárással, valamint a megújuló energiaforrást hasznosító erőművek építésére és üzemeltetésére vonatkozó engedélyek kiadásával kapcsolatos jogviták rendezése céljából.

Amennyiben különleges körülmények alapján megfelelően indokolt - például kényszerítő biztonsági okok miatt, ha az erőmű-átalakítási projekt jelentős hatással van a hálózatra vagy a létesítmény eredeti kapacitására, méretére vagy teljesítményére - az említett egyéves időszak legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy az értesítés elegendő, automatikusan megadja az engedélyt. Amennyiben az említett hatóság úgy határoz, hogy az értesítés nem elegendő, új engedélyért kell folyamodni, és a (6) bekezdésben említett határidők alkalmazandók.

17. cikk

Hálózathoz való csatlakozásra vonatkozó egyszerű értesítésre irányuló eljárás

Az elosztórendszer-üzemeltető az értesítést követő meghatározott határidőn belül dönthet úgy, hogy indokolt biztonsági megfontolásból vagy a rendszerösszetevők műszaki összeférhetetlensége okán megtagadja a hálózati csatlakozást vagy alternatív hálózati csatlakozási pontot javasol. Ha az elosztórendszer-üzemeltető kedvező döntést hoz vagy az értesítést követően egy hónapon belül nem hoz döntést, a létesítmény vagy aggregált termelőegység csatlakoztatható.

18. cikk

Tájékoztatás és képzés

19. cikk

A megújuló forrásokból származó energiára vonatkozó származási garancia

A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból származó adott energiaegységet csak egyszer vegyék figyelembe.

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy termelő támogatási rendszer keretében támogatásban részesül, az ugyanarra az energiaelőállításra vonatkozó származási garancia piaci értéke megfelelőképpen figyelembe legyen véve az adott támogatási rendszerben.

Az alábbi esetek bármelyike esetén vélelmezhető, hogy a származási garancia piaci értéke megfelelőképpen figyelembe vételre került:

a) a pénzügyi támogatást versenyeztetési eljárás vagy értékesíthető zöld tanúsítvány rendszer révén ítélik oda;

b) a származási garanciák piaci értékét adminisztratív szinten figyelembe veszik a pénzügyi támogatás mértékében; vagy

c) a származási garanciát nem közvetlenül a termelő, hanem azon szolgáltató vagy fogyasztó számára bocsátják ki, aki a megújuló forrásból származó energiát versenyhelyzetben vagy hosszú távú energia-adásvételi megállapodás keretében megvásárolja.

A tagállamok a származási garancia piaci értékének figyelembevételéhez dönthetnek többek között úgy, hogy kiállítják a termelő számára a származási garanciát, majd azonnal törlik azt.

A származási garancia nem kapcsolódik a tagállamok 3. cikknek való megfeleléséhez. A származási garanciák átruházása - az energia fizikai átadásától különállóan vagy azzal együttesen - nem érinti a 3. cikknek való megfelelés céljából a tagállamok által a statisztikai átruházás, a közös projektek és a közös támogatási rendszerek alkalmazásáról hozott határozatokat, sem pedig a megújuló forrásból származó energia teljes bruttó fogyasztásának a 7. cikk szerinti számítási mód alapján történő kiszámítására vonatkozó tagállami határozatokat.

A származási garancián legalább az alábbi információkat kell feltüntetni:

a) az energia előállítására felhasznált energiaforrás és az előállítás kezdetének és befejezésének dátuma;

b) a származási garancia a következők közül melyikre vonatkozik: i. villamos energia; ii. gáz, többek között hidrogén; vagy iii. fűtő- vagy hűtőenergia;

c) az energiát előállító létesítmény neve, helye, típusa és kapacitása;

d) a létesítmény részesült-e beruházási támogatásban, az energiaegység részesült-e bármilyen más formában valamilyen nemzeti támogatási rendszerből, valamint a támogatási rendszer típusa;

e) a létesítmény üzembe helyezésének dátuma; és

f) a kiállítás dátuma és országa és az egyedi azonosító szám.

Az 50 kW-nál kisebb létesítmények származási garanciáin elegendő egyszerűsített információkat megadni.

Amennyiben egy energiaszolgáltatónak a 2009/72/EK irányelv 3. cikke (9) bekezdésének a) pontja alkalmazásában igazolnia kell, hogy az általa kínált energiamixben mekkora a megújuló forrásokból előállított energia részaránya vagy mennyisége, ezt a származási garanciák bemutatásával kell megtennie, kivéve:

a) az energiamix azon részére vonatkozóan, amelyet a nem nyomon követett kereskedelmi ajánlatok tesznek ki (ha van ilyen), mely esetben a szolgáltató hivatkozhat a korrigált energiaszerkezetre; vagy

b) akkor, ha a tagállamok úgy határoznak, hogy nem adnak ki származási garanciát olyan energiatermelőnek, amely valamely támogatási rendszer keretében pénzügyi támogatásban részesül.

Amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek, hogy más energiatípusokra is származási garanciákat vezetnek be, az energiaszolgáltatóknak közzététel céljából a szolgáltatott energiával azonos típusú származási garanciákat kell használniuk. A 2012/27/EU irányelv 14. cikkének (10) bekezdése alapján kiadott származási garanciák hasonlóképp használhatók a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének igazolására. Az e cikk (2) bekezdésének alkalmazásában, ha a villamos energiát megújuló forrásokat hasznosító nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből állítják elő, csak egy származási garanciát lehet kiadni, amely megadja mindkét jellemzőt.

20. cikk

A hálózatokhoz való hozzáférés és a hálózatok üzemeltetése

21. cikk

Termelő-fogyasztók

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a termelő-fogyasztók külön-külön vagy közösségként jogosultak legyenek arra, hogy:

a) anélkül állítsanak elő megújuló energiát, többek között saját fogyasztásra, a megújuló forrásokból előállított villamosenergia-fölöslegüket pedig anélkül tárolják és értékesítsék, akár megújulóenergia-adásvételi megállapodások keretében, villamosenergia-szolgáltatókon keresztül és a megújuló energiapiaci szereplők közötti kereskedelmi megállapodások keretében is, hogy: i. az általuk a hálózatból fogyasztott vagy a hálózatba táplált villamos energiával kapcsolatban megkülönböztető vagy aránytalan terhet jelentő eljárások és díjak hárulnának rájuk, és olyan hálózati díjak, amelyek nem felelnek meg a költségeknek; ii. a saját termelésű, helyszínen maradó, megújuló forrásból származó villamos energiával kapcsolatban megkülönböztető vagy aránytalan terhet jelentő ügyintézést kellene végezniük és illetéket vagy díjat kellene fizetniük;

b) saját megújulóenergia-ellátásra villamos energiát termelő létesítményekkel kombinált villamosenergia-tároló rendszereket telepítsenek és működtessenek, anélkül, hogy ennek fejében bármilyen kettős díjat - beleértve a helyszínen maradó, tárolt villamos energiára vonatkozó hálózati díjat - kellene fizetniük;

c) továbbra is fenntartsák a végső fogyasztóként őket megillető jogokat és rájuk háruló kötelezettségeket;

d) az általuk termelt és a hálózatba táplált megújuló villamos energiáért adott esetben többek között támogatási rendszereken keresztül olyan ellentételezést kapjanak, amely tükrözi e villamos energia piaci értékét, valamint amely figyelembe veheti annak a hálózat, a környezet és a társadalom számára nyújtott hosszú távú értékét.

A tagállamok az alábbi egy vagy több esetben megkülönböztetésmentes és arányos költségeket és díjakat szabhatnak ki a termelő-fogyasztókra a saját termelésű, a helyszínen maradó megújuló villamos energiával kapcsolatosan:

a) ha a saját termelésű villamos energiára támogatási rendszerek keretében tényleges támogatás jár, kizárólag olyan mértékig, amely nem veszélyezteti a projekt gazdasági életképességét és az említett támogatás ösztönző hatását;

b) 2026. december 1-jétől, ha a saját energiaellátásra használt létesítmények teljes részaránya meghaladja a tagállam teljes beépített villamosenergia-kapacitásának 8 %-át, és ha tagállam nemzeti szabályozó hatósága által nyílt, átlátható és részvételen alapuló eljárás keretében végzett költség-haszon elemzés bizonyítja, hogy a (2) bekezdés a) pontja ii. alpontjában foglalt rendelkezés jelentős aránytalan terhet jelent a villamosenergia-rendszer hosszú távú pénzügyi fenntarthatósága szempontjából, vagy olyan ösztönzőt hoz létre, amely a megújuló energia költséghatékony elterjesztéséhez objektív módon szükséges mértéken túlmutat, és ezt a terhet vagy ösztönzőt egyéb észszerű intézkedéseken keresztül nem lehet minimálisra csökkenteni; vagy

c) ha a saját termelésű megújuló villamosenergiát 30 kW-nál nagyobb teljes beépített elektromos kapacitású létesítményekben termelik.

A tagállamok támogató keretet hoznak létre a saját megújulóenergia-ellátás fejlesztésének előmozdítása és megkönnyítése érdekében a területükön és az energiahálózataikban a saját megújulóenergia-ellátás előtt álló indokolatlan akadályok és az ilyen energiaellátásban rejlő lehetőségek értékelése alapján. E támogató keretnek többek között:

a) ki kell terjednie az összes végső fogyasztó, többek között az alacsony jövedelmű vagy kiszolgáltatott helyzetű háztartások hozzáférési lehetőségére a saját megújulóenergia-ellátáshoz;

b) ki kell terjednie a projektek piaci finanszírozása előtt álló indokolatlan akadályok kezelésére, valamint a forráshoz jutás megkönnyítését szolgáló intézkedésekre;

c) ki kell terjednie a saját megújulóenergia-ellátás előtt álló - többek között a bérlőket érintő - további indokolatlan szabályozási akadályok kezelésére;

d) ki kell terjednie az épülettulajdonosoknak szóló ösztönzőkre, melyek célja, hogy lehetőségeket teremtsenek a saját megújulóenergia-ellátásra, többek között a bérlők számára is;

e) a termelő-fogyasztóknak az általuk termelt és a hálózatba táplált megújuló villamos energia tekintetében megkülönböztetésmentes hozzáférést kell biztosítania a meglévő releváns támogatási rendszerekhez és valamennyi villamosenergia-piaci szegmenshez;

f) biztosítania kell, hogy a termelő-fogyasztók megfelelő és kiegyensúlyozott módon vegyék ki a részüket a rendszer általános költségmegosztásából, amikor a villamos energiát a hálózatba táplálják.

A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveikben, illetve eredményjelentéseikben szerepeltetik a támogató kereten belüli szakpolitikák és intézkedések összefoglalását, valamint a végrehajtásukról szóló értékelést.

22. cikk

Megújulóenergia-közösségek

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megújulóenergia-közösségek jogosultak legyenek arra, hogy:

a) megújuló energiát termeljenek, fogyasszanak, tároljanak és értékesítsenek, többek között megújulóenergia-adásvételi megállapodások révén;

b) a megújulóenergia-közösség birtokában lévő termelőegységek által termelt megújuló energiát az e cikkben meghatározott egyéb követelményekre figyelemmel e megújulóenergia-közösségen belül megosszák, és a megújulóenergia-közösség tagjait fogyasztóként megillető jogokat és kötelezettségeket megtartsák;

c) közvetlenül vagy aggregálással egyaránt minden megfelelő energiapiachoz megkülönböztetésmentes módon hozzáférjenek;

A tagállamok támogató keretet hoznak létre a megújulóenergia-közösségek fejlesztésének előmozdítására és megkönnyítésére. Ennek a keretnek biztosítania kell többek között azt, hogy:

a) megszűnjenek a megújulóenergia-közösségek előtt álló indokolatlan szabályozási és adminisztratív akadályok;

b) az energiát szolgáltató vagy aggregálást vagy más kereskedelmi energiaszolgáltatást biztosító megújulóenergia-közösségekre az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések vonatkozzanak;

c) az érintett elosztórendszer-üzemeltető együttműködjön a megújulóenergia-közösségekkel az azokon belüli energiaátadás elősegítése érdekében;

d) a megújulóenergia-közösségekre - többek között a bejegyzési és engedélyezési eljárás tekintetében - tisztességes, arányos és átlátható eljárások, továbbá a költségeknek megfelelő hálózati díjszabás és releváns költségek, illetékek és adók vonatkozzanak, biztosítva, hogy ezek a közösségek megfelelő, méltányos és kiegyensúlyozott módon vegyék ki a részüket a rendszer általános költségeinek megosztásából, összhangban az elosztott energiaforrásokra vonatkozóan az illetékes nemzeti hatóságok által kidolgozott átlátható költség-haszon elemzéssel;

e) a megújulóenergia-közösségek végső fogyasztóként, energiatermelőként, ellátóként, elosztórendszer-üzemeltetőként vagy más piaci szereplőként tevékenységeik, jogaik és kötelezettségeik tekintetében megkülönböztetésmentes bánásmódban részesüljenek;

f) valamennyi fogyasztó, így az alacsony jövedelmű vagy kiszolgáltatott háztartások is részt vehessenek megújulóenergia-közösségekben;

g) rendelkezésre álljanak a forráshoz jutás és az információhoz való hozzáférés megkönnyítését szolgáló eszközök;

h) az állami hatóságok szabályozási és kapacitásépítési támogatásban részesüljenek a megújulóenergia-közösségek támogatása és létrehozása során, valamint annak érdekében, hogy közvetlenül részt vehessenek ezekben a közösségekben;

i) olyan szabályok legyenek érvényben, amelyek biztosítják a megújulóenergia-közösségben részt vevő fogyasztókkal szembeni egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódot.

23. cikk

A megújuló energia használatának elterjesztése a fűtésben és hűtésben

Az (1) bekezdés alkalmazása céljából, a fűtési és hűtési ágazatban felhasznált megújuló energiák részarányának az említett bekezdés szerinti átlagos éves növekedésének kiszámításánál a tagállamok:

a) a hulladékhőt és a hulladék hűtőenergiát az átlagos éves növekedés 40 %-áig beszámíthatják;

b) amennyiben a megújuló energia fűtési és hűtési ágazatban való felhasználásának részaránya meghaladja a 60 %-ot, az ilyen részarányt úgy tekinthetik, hogy az teljesíti az átlagos éves növekedést; és

c) amennyiben a megújuló energia fűtési és hűtési ágazatban való felhasználásának részaránya meghaladja az 50 %-ot és legfeljebb 60 %, az ilyen részarányt úgy tekinthetik, hogy az teljesíti az átlagos éves növekedés felét.

A tagállamok figyelembe vehetik a költséghatékonyságot az olyan intézkedések meghozataláról való döntések során, amelyek célja megújuló forrásokokból származó energia alkalmazása a fűtési és hűtési ágazatban, tekintetbe véve a földgáz, illetve a hűtőenergia nagy részarányából, valamint az alacsony népsűrűségű településszerkezetből eredő strukturális korlátokat.

Ha ezek az intézkedések az e cikk (1) bekezdésében említettnél alacsonyabb szintű éves átlagos növekedést eredményeznének, akkor a tagállamok ezt nyilvánosságra hozzák, például az (EU) 2018/1999 rendelet 20. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlatpolitikai eredményjelentéseikben, és a Bizottság részére indokolással szolgálnak, beleértve az e bekezdés második albekezdésében említett intézkedések választásának indokolását.

Az (1) bekezdésben említett átlagos éves növekedést a tagállamok többek között az alábbi lehetőségek közül egy vagy több révén hajtják végre:

a) a megújuló erőforrásokból vagy hulladékhőből és hulladék hűtőenergiából előállított energia fizikai beillesztése a fűtésre és hűtésre használt energiába;

b) közvetlen fogyasztásmérséklő intézkedések, például megújuló energiát használó nagy hatásfokú fűtő- és hűtőrendszerek telepítése épületekbe, vagy megújuló energia, hulladékhő és hulladék hűtőenergia használata ipari fűtési és hűtési eljárásokban;

c) közvetett fogyasztásmérséklő intézkedések olyan értékesíthető tanúsítványok formájában, amelyek bizonyítják, hogy az (1) bekezdésben meghatározott követelménynek más gazdasági szereplő, például megújulóenergia-technológiákat telepítő független vállalkozó vagy energetikai szolgáltató vállalkozás által megvalósított közvetett mérséklő intézkedésekhez nyújtott támogatással tesznek eleget;

d) egyéb, azonos hatású szakpolitikai intézkedések - a fiskális intézkedéseket és más pénzügyi ösztönzőket is beleértve - az (1) bekezdésben említett átlagos éves növekedés elérése érdekében.

Az első albekezdésben említett intézkedések meghozatala és végrehajtása során a tagállamok törekednek arra, hogy azok valamennyi fogyasztó számára hozzáférhetőek legyenek, különös tekintettel azokra az alacsony jövedelmű vagy kiszolgáltatott helyzetű háztartásokra, amelyek máskülönben - elegendő kezdőtőke hiányában - nem tudnának élni az intézkedések nyújtotta lehetőségekkel.

Amennyiben a (3) bekezdés értelmében szervek kijelölésére kerül sor, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy e kijelölt szervek hozzájárulása mérhető és ellenőrizhető legyen, és hogy a kijelölt szervek évente jelentést tegyenek a következőkről:

a) a fűtésre és hűtésre használt energia teljes mennyisége;

b) a fűtésre és hűtésre használt megújuló energia teljes mennyisége;

c) a fűtésre és hűtésre használt hulladékhő, illetve hulladék hűtőenergia mennyisége;

d) a fűtésre és hűtésre használt energia teljes mennyiségén belül a megújuló forrásokból, valamint hulladékhőből és hulladék hűtőenergiából előállított energia részaránya; és

e) a megújuló energiaforrás típusa.

24. cikk

Távfűtés és -hűtés

Amennyiben a szerződés felmondása fizikai lekapcsolódással jár, a szerződésfelmondásnak feltételéül szabható a közvetlenül a fizikai lekapcsolódásból fakadó költségek és az adott fogyasztó számára a fűtés vagy hűtés biztosításához szükséges eszközök nem amortizált részének ellentételezése.

A tagállamok az alábbi két lehetőség legalább egyikének a bevezetésével meghozzák az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a távfűtési és -hűtési rendszerek hozzájáruljanak az ezen irányelv 23. cikke (1) bekezdésében említett részarány-növekedéshez:

a) megkísérlik a megújuló forrásokból, valamint a hulladékhőből és a hulladék hűtőenergiából származó energia távfűtésben és távhűtésben való felhasználásának részarányát - a távfűtés és -hűtés végsőenergia-fogyasztásának arányában kifejezve - a megújuló forrásokból, valamint a hulladékhőből és a hulladék hűtőenergiából származó energiának a távfűtésben és távhűtésben 2020-ban fennálló részarányától kezdődően, éves átlagban, a 2021-2025-ös és a 2026-2030-as időszak folyamán legalább 1 százalékponttal növelni, mégpedig olyan intézkedések végrehajtásával, amelyek rendes éghajlati viszonyok között várhatóan ilyen éves átlagos növekedést eredményeznek. Azok a tagállamok, amelyekben a megújuló forrásokból, valamint a hulladékhőből és a hulladék hűtőenergiából származó energia távfűtésben és távhűtésben való felhasználásának részaránya meghaladja a 60 %-ot, az ilyen részarányt úgy tekinthetik, hogy az teljesíti az e pont első albekezdésében említett átlagos éves növekedést. A tagállamok az e pont első albekezdésében említett átlagos éves növekedés eléréséhez szükséges intézkedéseket az (EU) 2018/1999 rendelet I. melléklete szerinti nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveik keretében határozzák meg.

b) biztosítják, hogy a távfűtési vagy távhűtési rendszerek üzemeltetői kötelesek legyenek a megújuló forrásokból, valamint hulladékhőből és hulladék hűtőenergiából származó energiát biztosító szolgáltatókat csatlakoztatni, vagy fel kelljen ajánlaniuk, hogy - az illetékes hatóság által meghatározott, megkülönböztetésmentes kritériumok alapján - harmadik fél szolgáltatókat csatlakoztatnak és tőlük szereznek be megújuló forrásokból, valamint hulladékhőből és hulladék hűtőenergiából származó hő-, illetve hűtőenergiát, amennyiben az alábbiak közül egy vagy többet kell megtenniük: i. új fogyasztók igényeit kell kielégíteniük; ii. le kell cserélniük a hő- vagy hűtőenergiát termelő meglévő kapacitásaikat; iii. bővíteniük kell a hő- vagy hűtőenergiát termelő meglévő kapacitásaikat.

A (4) bekezdés b) pontjában említett lehetőség tagállam általi alkalmazása esetén a távfűtési vagy -hűtési rendszer üzemeltetője megtagadhatja, hogy harmadik fél szolgáltatókat csatlakoztasson, illetve tőlük hő- illetve hűtőenergiát vásároljon, ha:

a) a rendszer más hulladékhő, hulladék hűtőenergia, megújuló forrásokból előállított vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó hő-, illetve hűtőenergia befogadása miatt nem rendelkezik a szükséges kapacitással;

b) a harmadik fél által szolgáltatott hő-, illetve hűtőenergia nem felel meg a csatlakoztatáshoz, illetve az ahhoz szükséges technikai paramétereknek, hogy biztosított legyen a távfűtési és -hűtési rendszer megbízható és biztonságos működése; vagy

c) az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy a hozzáférés biztosítása túlzott fűtési vagy hűtési költségnövekedést eredményezne a végső fogyasztók számára ahhoz képest, hogy mennyibe kerülne annak a fő helyi hő- vagy hűtési szolgáltatásnak a használata, amellyel a megújuló forrásokból előállított energia vagy a hulladékhő- és a hulladék-hűtőenergia versenyezne.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amikor a távfűtési vagy -hűtési rendszer üzemeltetője az első albekezdés szerint megtagadja valamely hő-, illetve hűtőenergia-szolgáltató csatlakoztatását, az üzemeltető tájékoztassa a (9) bekezdés szerinti illetékes hatóságot a megtagadás okairól, valamint azokról a feltételekről és intézkedésekről, amelyeket a rendszeren belül meg kellene valósítani a csatlakoztatás lehetővé tételéhez.

A (4) bekezdés b) pontjában említett lehetőség alkalmazása esetén a tagállamok mentesíthetik az említett pont alkalmazása alól a következő távfűtési és -hűtési rendszerek üzemeltetőit:

a) hatékony távfűtést és távhűtést biztosító rendszerek;

b) nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésen alapuló hatékony távfűtést és távhűtést biztosító rendszerek;

c) azok a távfűtést vagy távhűtést biztosító rendszerek, amelyek az illetékes hatóság által jóváhagyott terv alapján 2025. december 31-ig hatékony távfűtést vagy távhűtést biztosító rendszerekké válnak;

d) a 20 MW-nál alacsonyabb teljes névleges bemenő hőteljesítményű távfűtő- és távhűtő rendszerek.

A tagállamok nem kötelesek alkalmazni e cikk (2)-(9) bekezdését, ha:

a) a távfűtés és -hűtés esetükben 2018. december 24-én a fűtési és hűtési célú teljes energiafogyasztásnak legfeljebb 2 %-át teszi ki; vagy

b) az (EU) 2018/1999 rendelet I. melléklete alapján integrált nemzeti energia- és klímaterveik vagy az ezen irányelv 15. cikkének (7) bekezdésében említett értékelés alapján új hatékony távfűtési és távhűtési rendszerek kialakításával 2 %-nál nagyobbra növelik a távfűtés- és hűtés részarányát; vagy

c) az e cikk (6) bekezdésében említett rendszerek aránya több mint 90 %-ot képvisel a távfűtés és -hűtés összértékesítésében.

25. cikk

A megújuló energia használatának elterjesztése a közlekedésben

A tagállamok az üzemanyag-forgalmazókra vonatkozó kötelezettség meghatározásakor mentesíthetnek egyes üzemanyag-forgalmazókat és egyes energiahordozókat, illetve azok között különbséget tehetnek, hogy biztosítsák az egyes technológiák eltérő fejlettségi szintjének és költségének a figyelembevételét.

Az első albekezdésben említett részarány kiszámításához a tagállamok:

a) figyelembe veszik a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásokból származó közlekedési célú üzemanyagokat is, amennyiben azokat a hagyományos üzemanyagok előállítása céljából köztes termékként használják fel; és

b) a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagokat.

Az első albekezdésben említett minimum részarányon belül a IX. melléklet A. részében felsorolt alapanyagokból előállított fejlett bioüzemanyagok és biogázok részesedésének 2022-ben a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztása legalább 0,2 %-nak, 2025-ben legalább 1 %-nak, 2030-ban pedig 3,5 %-nak kell lennie.

A tagállamok a villamos energiát mint üzemanyagot, valamint a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáz halmazállapotú, megújuló energiaforrásokból származó közlekedési célú üzemanyagokat kínáló üzemanyag-forgalmazók számára mentességet biztosíthatnak a IX. melléklet A. részében felsorolt alapanyagokból előállított fejlett bioüzemanyagok és biogázok minimális részarányára vonatkozó követelmények alól.

A tagállamok az első és a negyedik albekezdésben említett kötelezettség annak érdekében való meghatározásakor, hogy elérjék az ezen albekezdésekben említett részarányt, többek között mennyiségi célok, energiatartalom vagy az üvegházhatású gázok kibocsátását célzó intézkedések útján járhatnak el, feltéve, hogy azokkal bizonyítottan megvalósulnak az első és a negyedik albekezdésben említett minimum részarányok.

A Bizottság 2021. január 1-ig a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelvnek - a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok által az üvegházhatásúgáz-kibocsátásban elérendő megtakarítás megfelelő minimális küszöbértékeinek az egyes üzemanyagok sajátosságait figyelembe vevő életciklus-alapú értékelés útján történő meghatározása révén történő - kiegészítésére vonatkozóan.

26. cikk

Az élelmiszer- vagy takarmánynövényekből előállított bioüzemanyagokra, folyékony bio-energiahordozókra és biomasszára vonatkozó különös szabályok

Ez a közúti és vasúti közlekedési ágazatok teljes energiafogyasztásának 2 %-ára növelhető abban az esetben, ha az adott tagállamban az említett arány 1 %-nál alacsonyabb.

A tagállamok alacsonyabb küszöbértéket is meghatározhatnak, és a 29. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából különbséget tehetnek az élelmiszer- vagy takarmánynövényekből előállított különféle bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok között, figyelembe véve a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében gyakorolt hatással kapcsolatban rendelkezésre álló lehető legjobb információforrásokat. A tagállamok alacsonyabb küszöbértéket határozhatnak meg például az olyan bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok hozzájárulására vonatkozóan, amelyeket olajnövényekből állítottak elő.

Abban az esetben, ha az élelmiszer- vagy takarmánynövényekből előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és a közlekedésben használt, biomasszából előállított üzemanyagok arányára az adott tagállamban megállapított küszöbérték 7 %-nál alacsonyabb, vagy ha az adott tagállam úgy dönt, hogy még tovább korlátozza ezt az arányt, akkor ennek megfelelően - legfeljebb 7 százalékponttal - csökkentheti a 25. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett minimum részarányt.

Ezt a küszöbértéket 2023. december 31-től legkésőbb 2030. december 31-éig fokozatosan 0 %-ra kell csökkenteni.

A Bizottság 2019. február 1-jéig helyzetértékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az érintett élelmiszer- és takarmánynövények termesztésének világszinten megfigyelhető terjedéséről.

A Bizottság a 35. cikkel összhangban 2019. február 1-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelvnek a következők révén történő kiegészítésére vonatkozóan: a bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok alacsony közvetett földhasználat-változási kockázatúvá minősítése kritériumainak, valamint azon kritériumoknak a meghatározása, amelyek alapján meghatározható, hogy mely magas közvetett földhasználat-változási kockázatú alapanyagok esetében figyelhető meg a nagy szénkészletekkel rendelkező földterületekre való jelentős mértékű termőterület-kiterjesztés. A jelentés és a kapcsolódó felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozásához a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatokat kell alapul venni.

A Bizottság 2023. szeptember 1-jéig a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok alapján felülvizsgálja a negyedik albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott kritériumokat, és a 35. cikkel összhangban adott esetben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az említett kritériumok módosítása céljából, valamint meghatározza az olyan alapanyagokból előállított, magas közvetett földhasználat-változási kockázatú bioüzemanyagoknak, folyékony bio-energiahordozóknak és biomasszából előállított üzemanyagoknak a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt uniós célkitűzésekhez és a 25. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett minimum részarányhoz való hozzájárulása fokozatos csökkentésére vonatkozó ütemtervet, amely alapanyagok vonatkozásában nagy szénkészletekkel rendelkező földterületekre való jelentős termőterület-kiterjesztés figyelhető meg.

27. cikk

A közlekedési ágazatban a megújuló energia minimum részarányának kiszámítására vonatkozó szabályok

A 25. cikk (1) bekezdésének első és negyedik albekezdésében említett minimum részarányok kiszámítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

a) a nevezőnek, azaz a piacon fogyasztás vagy használat céljára elérhetővé tett közúti és vasúti közlekedési célú üzemanyagok energiatartalmának a kiszámításához a közúti és vasúti közlekedési ágazatok céljára szolgáltatott benzint, dízelolajat, földgázt, bioüzemanyagokat, biogázt, nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásokból származó üzemanyagokat, széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagokat és villamos energiát kell figyelembe venni;

b) a számlálónak, azaz a 25. cikk (1) bekezdésének első albekezdése alkalmazásában a megújuló forrásokból előállított energia közlekedési ágazatban felhasznált mennyiségének a kiszámításához a teljes közlekedési ágazat számára elérhetővé tett, megújuló forrásokból előállított összes típusú energia - ideértve a közúti és vasúti közlekedési ágazatok számára elérhetővé tett, megújuló forrásokból előállított villamos energiát - energiatartalmát kell figyelembe venni. A tagállam a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagokat is figyelembe veheti. A számláló értékének kiszámításakor a IX. melléklet B. részében felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagok és biogázok aránya nem lehet több a piacon fogyasztás vagy használat céljára elérhetővé tett közlekedési célú üzemanyagok energiatartalmának 1,7 %-ánál, kivéve Ciprust és Máltát. A tagállamok az alapanyagok rendelkezésre állását figyelembe véve indokolt esetben módosíthatják az említett korlátozást. Minden módosítást a Bizottságnak kell jóváhagynia.

c) mind a nevező, mind a számláló értékének kiszámításához a közlekedési célú üzemanyagok III. mellékletben szereplő energiatartalmát kell figyelembe venni. A III. mellékletben nem említett közlekedési célú üzemanyagok energiatartalmának meghatározásához a tagállamoknak az üzemanyagok nettó fűtőértékének kiszámítására vonatkozó megfelelő ESO-szabványt kell használniuk. Amennyiben ilyen ESO-szabvány nem került elfogadásra, a megfelelő ISO-szabvány használandó. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelvnek - a közlekedési célú üzemanyagok III. mellékletben meghatározott energiatartalmának a tudományos és technikai haladással összhangban történő kiigazítása révén történő - módosítására vonatkozóan.

A 25. cikk (1) bekezdésében említett minimum részarányok teljesítése bizonyításának céljából:

a) a IX. mellékletben felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagok és közlekedési célú biogázok részaránya az energiatartalmuk kétszeresének megfelelő értéken vehető figyelembe;

b) a megújuló villamos energia részaránya, amennyiben azt közúti járművek számára szolgáltatják, az energiatartalma 4-szeresével számítható be, amennyiben pedig azt a vasúti közlekedés számára szolgáltatják az energiatartalma 1,5-szeresével számítható be;

c) a légiközlekedési és a tengerhajózási ágazatok számára elérhetővé tett üzemanyagok részesedését - az élelmiszer- vagy takarmánynövény-alapú bioüzemanyagok kivételével - az energiatartalmuk 1,2-vel szorzott értékén kell figyelembe venni.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve a villamos energia részarányának az e cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából történő meghatározásához a megújuló forrásból származó villamos energiát termelő létesítményhez való közvetlen kapcsolódásból a közúti járművek számára biztosított villamos energia esetében az említett villamos energiát teljes egészében megújuló forrásból származóként kell beszámítani.

Annak biztosítása érdekében, hogy a közlekedési ágazatbeli villamosenergia-keresletnek az aktuális alapértéken túli várt növekedése újabb megújulóenergiatermelési-kapacitásokkal párosuljon, a Bizottság kidolgoz egy keretrendszert a közlekedési ágazatbeli addicionalitásra vonatkozóan, és választási lehetőségeket dolgoz ki a tagállamok alapértékeinek meghatározása és az addicionalitás mérése tekintetében.

E bekezdés alkalmazása céljából, amennyiben a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásokból előállított, közlekedési célú üzemanyagok előállításához akár közvetlenül, akár köztes termékek előállítása során villamos energiát használnak, a megújuló forrásokból előállított villamos energia részarányának meghatározásához a megújuló forrásokból előállított villamos energia két évvel korábbi átlagos, a termelés szerinti országban fennálló részarányát kell figyelembe venni.

Ugyanakkor a valamely megújuló forrásokból villamos energiát előállító létesítménnyel való közvetlen kapcsolatból származó villamos energiát teljes mértékben bele lehet számítani az adott nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló forrásokból származó, közlekedési célú üzemanyagok előállításához felhasznált megújuló villamos energia mennyiségébe, feltéve, hogy a létesítmény:

a) a nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásokból származó, közlekedési célú üzemanyagokat előállító létesítménnyel egyidejűleg vagy annak működésbe lépése után kezdte meg működését; és

b) nem kapcsolódik a hálózathoz, vagy kapcsolódik a hálózathoz, de bizonyítható, hogy a szóban forgó villamos energiát a hálózatból való villamosenergia-vétel nélkül biztosítják.

Teljes mértékben megújuló forrásból származó energiaként vehető figyelembe az a villamos energia, amelyet a hálózatból vontak el, de az előállítására kizárólag megújuló forrásokból került sor, és bizonyították mind a megújuló tulajdonságokat, mind pedig az esetleges egyéb megfelelő kritériumok teljesülését, gondoskodva arról, hogy az adott villamos energia megújuló tulajdonságait csak egyszer és csak egy végfelhasználói ágazatban vegyék figyelembe.

A Bizottság 2021. december 31-ig a 35. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelvnek a következővel történő kiegészítésére vonatkozóan: egy uniós módszertan létrehozása, amelyben részletesen meghatározza a gazdasági szereplők által az e bekezdés ötödik és hatodik albekezdésében meghatározott követelmények teljesítése tekintetében követendő szabályokat.

28. cikk

A közlekedési ágazatban felhasznált megújuló energiára vonatkozó egyéb rendelkezések

Az üzemanyag-forgalmazóknak be kell vinniük a 25. cikk (1) bekezdése első és negyedik albekezdésében meghatározott követelmények teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges információkat a megfelelő adatbázisba.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a IX. melléklet A. és B. részében foglalt alapanyag-listák alapanyag hozzáadása által, de nem alapanyag arról való eltávolítása által való módosítása céljából. Azokat az alapanyagokat, amelyek feldolgozása kizárólag fejlett technológiákkal lehetséges, a IX. melléklet A. részében, míg a kiérlelt technológiákkal bioüzemanyaggá vagy közlekedési célú biogázzá alakítható alapanyagokat a IX. melléklet B. részében kell feltüntetni.

Az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak annak az elemzésén kell alapulniuk, hogy az adott nyersanyag milyen potenciállal rendelkezik a tekintetben, hogy a bioüzemanyagok és közlekedési célú biogázok előállításához alapanyagként használják, figyelembe véve valamennyi alábbi szempontot:

a) a körforgásos gazdaság és a 2008/98/EK irányelvben létrehozott hulladékhierarchia alapelvei;

b) a 29. cikk (2)-(7) bekezdésében meghatározott uniós fenntarthatósági kritériumok;

c) a (mellék-)termékek, hulladékok vagy maradékanyagok piacain okozott jelentős torzító hatások elkerülésének szükségessége;

d) milyen potenciállal lehet számolni a tekintetben, hogy a fosszilis üzemanyagokhoz képest jelentős megtakarítást lehessen elérni az üvegházhatású gázok kibocsátásában;

e) a környezetre és a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatások elkerülésének szükségessége; és

f) a további termőterületek bevonása iránti igényteremtés elkerülésének szükségessége.

A Bizottság szükség szerint javaslatot nyújt be a 25. cikk (1) bekezdése negyedik albekezdésében a IX. melléklet A. részében felsorolt alapanyagokból előállított fejlett bioüzemanyagokra és biogázokra vonatkozó an megállapított kötelezettség módosítására.

29. cikk

A bioüzemanyagokra, a folyékony bio-energiahordozókra és a biomasszából előállított üzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok

A bioüzemanyagok, a folyékony bio-energiahordozók és a biomasszából előállított üzemanyagok energiatartalmát az ezen albekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik a (2)-(7) és (10) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumokat:

a) hozzájárulnak a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelező uniós célkitűzés teljesítéséhez és a tagállamok megújulóenergia-részarányának eléréséhez;

b) sor kerül a megújulóenergia-kötelezettségek, így többek között a 25. cikkben megállapított kötelezettség teljesítésének mérésére;

c) jogosultak a bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok fogyasztásáért adható pénzügyi támogatásra.

A hulladékból és - a mezőgazdasági, akvakultúrából származó, halászati és erdészeti maradékanyagoktól eltérő - maradékanyagokból előállított bioüzemanyagoknak, folyékony bio-energiahordozóknak és biomasszából előállított üzemanyagoknak azonban csak a (10) bekezdésben meghatározott üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy azokat az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett célokhoz figyelembe vegyék. Ez az albekezdés azon hulladékokra és maradékanyagokra is vonatkozik, amelyeket a bioüzemanyaggá, folyékony bio-energiahordozóvá vagy biomasszából előállított üzemanyaggá való további átalakítás előtt valamilyen egyéb termékké dolgoznak fel.

A települési szilárd hulladékból előállított villamos energiára, fűtőenergiára és hűtőenergiára nem vonatkoznak a (10) bekezdésben meghatározott üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok.

A biomasszából előállított üzemanyagoknak akkor kell megfelelniük a (2)-(7) és (10) bekezdésben előírt fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak, ha azokat szilárd biomasszából előállított üzemanyagok esetében legalább 20 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, villamos energiát, hőt vagy hűtőenergiát, illetve üzemanyagot előállító létesítményben, gáz halmazállapotú biomasszából előállított üzemanyagok esetében pedig legalább 2 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű létesítményben használják fel. A tagállamok a fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumokat ennél alacsonyabb névleges bemenő hőteljesítményű létesítményekre is alkalmazhatják.

A (2)-(7) és a (10) bekezdésben megállapított fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok a biomassza földrajzi eredetétől függetlenül alkalmazandók.

Az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett, mezőgazdasági biomasszából előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok nyersanyagai nem állíthatók elő a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő földterületekről, azaz olyan földterületekről származó nyersanyagokból, amelyek 2008 januárjában vagy azt követően az alábbi besorolásúak voltak, tekintet nélkül arra, hogy a földterület továbbra is ilyen besorolású-e:

a) elsődleges erdő és egyéb fás terület, azaz őshonos fajokból álló erdő és egyéb olyan fás terület, ahol nem láthatók emberi tevékenység egyértelmű jelei, és az ökológiai folyamatokat nem zavarták meg jelentős mértékben;

b) magas fokú biológiai sokféleséget képviselő erdő vagy egyéb fás terület, amely nagy fajgazdagságot mutat és nem degradálódott, vagy amelynek magas fokú biodiverzitását az illetékes hatóság megállapította, kivéve ha bizonyított, hogy az adott nyersanyag előállítása nem járt az említett környezetvédelmi célok sérelmével;

c) kijelölt területek: i. törvény vagy az érintett illetékes hatóság által természetvédelmi célokra kijelölt területek; vagy ii. ritka, fenyegetett vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt, nemzetközi megállapodások által elismert területek vagy olyan területek, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek, a 30. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében meghatározott eljárással összhangban való elismerésükre is figyelemmel; hacsak nem bizonyítható, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes az említett környezetvédelmi célokkal;

d) egy hektárnál nagyobb kiterjedésű nagy biodiverzitású gyepterület: i. természetes gyepterület, amely emberi beavatkozás nélkül gyepterület maradna, és amely fenntartja a természetes fajösszetételt és ökológiai jellemzőket és folyamatokat; vagy ii. mesterséges gyepterület, amely emberi beavatkozás hiányában megszűnne mint gyepterület, és amely ugyanakkor nagy fajgazdagságot mutat és nem degradálódott, és az illetékes hatóság megállapította, hogy nagy biodiverzitású, kivéve, ha a nagy biodiverzitású gyepterületi besorolás megőrzéséhez a nyersanyagok betakarítása bizonyítottan szükséges.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben tovább részletezi azokat a kritériumokat, amelyek alapján megállapítható, hogy mely gyepterületekre terjed ki az e bekezdés első albekezdése d) pontjának hatálya. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 34. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett, mezőgazdasági biomasszából előállított bioüzemanyagokat, folyékony bio-energiahordozókat és biomasszából előállított üzemanyagokat nem lehet jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületekről származó nyersanyagból előállítani, azaz olyan földterületekről, amelyek 2008 januárjában az alábbi besorolásúak voltak és már nem ilyen besorolásúak:

a) vizes élőhelyek, azaz tartósan vagy az év jelentős részében vízzel borított vagy vízzel átitatott földterület;

b) összefüggő erdőterület, azaz több mint egy hektárra kiterjedő, öt méternél magasabb fákkal és 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal borított terület;

c) egy hektárnál nagyobb kiterjedésű földterület öt méternél magasabb fákkal és 10-30 % közötti lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal, kivéve, ha bizonyítják, hogy a terület szénkészlete a művelési ág megváltoztatása előtt és után olyan, hogy az V. melléklet C. részében megállapított módszertan alkalmazásakor teljesülnének az e cikk (10) bekezdésében foglalt feltételek.

E bekezdést nem lehet alkalmazni, ha a terület a nyersanyag kitermelésének időpontjában a 2008 januárjában meglévő besorolással megegyező besorolású volt.

A nem fenntartható kitermelésből származó erdei biomassza használatának kockázatát minimálisra csökkentendő, az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett, erdei biomasszából előállított bioüzemanyagoknak, folyékony bio-energiahordozóknak és biomasszából előállított üzemanyagoknak meg kell felelniük a következő kritériumoknak:

a) az erdei biomasszát olyan országban termelték ki, ahol a kitermelésre nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályok vonatkoznak, valamint olyan nyomon követési és jogérvényesítési rendszerek vannak érvényben, amelyek biztosítják, hogy: i. a kitermelési műveletek végrehajtása jogszerűen történjen; ii. a kitermelt területeken sor kerüljön az erdő újratelepítésére; iii. a természetvédelmi célokból nemzetközi vagy nemzeti jogszabály vagy az érintett illetékes hatóság által kijelölt területek, így többek között a vizes élőhelyek és a tőzeglápok védelmet élvezzenek; iv. a kitermelést a talajminőség és a biológiai sokféleség megőrzését szem előtt tartva végezzék, a negatív hatások minimalizálása érdekében; és v. a kitermelés tartsa fenn vagy javítsa az erdő hosszú távú termelőkapacitását;

b) amennyiben az e bekezdés a) pontjában említett bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, az erdei biomasszából előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok csak akkor vehetők figyelembe az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében, ha az erdei forrásterület szintjén olyan gazdálkodási rendszerek vannak érvényben, amelyek biztosítják, hogy: i. a kitermelési műveletek végrehajtása jogszerűen történjen; ii. a kitermelt területeken sor kerüljön az erdő újratelepítésére; iii. a természetvédelmi célokból nemzetközi vagy nemzeti jogszabály vagy az érintett illetékes hatóság által kijelölt területek, így többek között a vizes élőhelyek és a tőzeglápok védelmet élvezzenek, kivéve ha bizonyított, hogy az adott nyersanyag kitermelése nem járt az említett környezetvédelmi célok sérelmével; iv. a kitermelést a talajminőség és a biológiai sokféleség megőrzésének a szem előtt tartásával, a negatív hatások minimalizálásának céljával végezzék; és v. a kitermelés tartsa fenn vagy javítsa az erdő hosszú távú termelőkapacitását.

Az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett, erdei biomasszából előállított bioüzemanyagoknak, folyékony bio-energiahordozóknak és biomasszából előállított üzemanyagoknak meg kell felelniük a következő földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási (LULUCF) kritériumoknak:

a) az erdei biomassza származási helye szerinti ország vagy regionális gazdasági integrációs szervezet részes fele a Párizsi Megállapodásnak és: i. olyan nemzeti vállalást nyújtott be az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) a mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból és földhasználatból eredő kibocsátások és elnyelések kapcsán, amely biztosítja azt, hogy a szénkészleteknek a biomassza kitermelésével összefüggő változásait beszámítsák az ország üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, illetve korlátozására vonatkozó kötelezettségvállalásába; vagy ii. a Párizsi Megállapodás 5. cikkével összhangban olyan nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályokat alkalmaz a kitermelési területre, amelyek biztosítják a szénkészletek és a szénelnyelők megőrzését és gyarapítását, valamint bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy a földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási ágazat bejelentett kibocsátása nem haladja meg az elnyelés mértékét;

b) amennyiben az e cikk a) pontjában említett bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, az erdei biomasszából előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok csak akkor vehetők figyelembe az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében, ha az erdei forrásterület szintjén olyan gazdálkodási rendszerek vannak érvényben, amelyek hosszú távon biztosítják az erdő szénkészletének és szénelnyelő képességének megőrzését vagy megerősödését.

A Bizottság szükség szerint jogalkotási javaslatot nyújt be a (6) és a (7) bekezdésben megállapított kritériumoknak a 2030 utáni időszakra vonatkozó módosítására.

Az (1) bekezdésben említett célok tekintetében figyelembe vett bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok használata által az üvegházhatású gázok kibocsátásában elért megtakarításnak el kell érnie a következő értékeket:

a) a 2015. október 5-én vagy annál korábban működésben lévő létesítményekben előállított bioüzemanyagok, a közlekedési ágazatban használt biogáz és folyékony bio-energiahordozók esetében legalább 50 %;

b) a 2015. október 6. és 2020. december 31. között működésbe lépett létesítményekben előállított bioüzemanyagok, a közlekedési ágazatban használt biogáz és a folyékony bio-energiahordozók esetében legalább 60 %;

c) a 2021. január 1-jét követően működésbe lépett létesítményekben előállított bioüzemanyagok, a közlekedési ágazatban használt biogáz és folyékony bio-energiahordozók esetében legalább 65 %;

d) a 2021. január 1. és 2020. december 31. között működésbe lépett létesítményekben biomassza-üzemanyagokból előállított villamos energia, fűtő- és hűtőenergia esetében legalább 70 %, a 2026. január 1-jét követően működésbe lépett ilyen létesítményekben pedig 80 %.

Egy létesítmény akkor tekinthető úgy, hogy működésbe lépett, ha megkezdte a bioüzemanyag, a közlekedési ágazatban használt biogáz, illetve a folyékony bio-energiahordozó tényleges előállítását, illetve - a fűtő- és hűtőenergia, illetve villamos energia termelésére szolgáló - biomasszából előállított üzemanyagok tényleges előállítását.

A bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és a fűtőenergiát, hűtőenergiát vagy villamos energiát előállító létesítményekben használt, biomasszából előállított üzemanyagok használatából eredő üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítást a 31. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint kell kiszámítani.

A biomasszából előállított üzemanyagokból termelt villamos energia csak akkor vehető figyelembe az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében, ha megfelel az alább felsorolt egy vagy több követelménynek:

a) 50 MW-nál alacsonyabb teljes névleges bemenő hőteljesítményű létesítményben állítják elő;

b) ha 50 és 100 MW közötti teljes névleges bemenő hőteljesítményű létesítményben állítják elő, akkor az előállítás nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel történik, vagy ha pedig csak villamos energiára épülő létesítményben, akkor az megfelel az (EU) 2017/1442 bizottsági végrehajtási határozatban ( 5 ) meghatározott elérhető legjobb technikákhoz (BAT-AEEL-ek) kapcsolódó energiahatékonysági szintnek;

c) ha 100 MW feletti teljes névleges bemenő hőteljesítményű létesítményben állítják elő, akkor az előállítás nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel történik, vagy ha pedig csak villamos energiára épülő létesítményben, akkor az legalább 36 %-os nettó elektromos hatásfokot ér el;

d) biomassza-szén-dioxid-leválasztás és -tárolás mellett állítják elő.

E cikk (1) bekezdése első albekezdésének a), b) és c) pontja alkalmazásában a csak villamos energiára épülő létesítmények csak akkor vehetők figyelembe, ha fő üzemanyagként nem fosszilis üzemanyagokat használnak, és ha a 2012/27/EU irányelv 14. cikke szerinti értékelés azt állapítja meg, hogy nem áll rendelkezésre költséghatékony lehetőség a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési technológia alkalmazására.

E cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja alkalmazásában ez a bekezdés csak a 2021. december 25. után működésbe lépő, vagy biomasszából előállított üzemanyag használatára az említett időpont után átalakított létesítmények esetében alkalmazandó. E cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja alkalmazásában ez a bekezdés nem érinti a 2021. december 25-ig jóváhagyott, a 4. cikk szerinti támogatási rendszerek keretében nyújtott támogatásokat.

A tagállamok az alacsonyabb névleges bemenő hőteljesítményű létesítményekre az első albekezdésben említetteknél magasabb energiahatékonysági követelményeket is előírhatnak.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az olyan létesítményekből származó villamos energiára, amelyek tekintetében a tagállamok külön értesítést tesznek a Bizottság felé azon az alapon, hogy bizonyíthatóan kockázatok állnak fenn a villamosenergia-ellátás biztonságára nézve. A Bizottság az értesítés vizsgálatát követően, az abban szereplő elemek figyelembevételével határozatot hoz.

Az e cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában említettek céljából a tagállamok korlátozott ideig eltérhetnek az e cikk (2)-(7), valamint (10) és (11) bekezdésében foglalt kritériumoktól, eltérő kritériumokat elfogadva az alábbiakra vonatkozóan:

a) az EUMSZ 349. cikkében említett legkülső régióban lévő létesítmények, amennyiben azok villamos energiát, vagy fűtő-, illetve hűtőenergiát termelnek biomasszából előállított üzemanyagokból; és

b) az ezen albekezdés a) pontjában említett létesítményekben használt, biomasszából előállított üzemanyagok, függetlenül a biomassza származási helyétől, amennyiben objektív módon indokolt ilyen eltérő kritériumok alkalmazása azzal a céllal, hogy biztosítani lehessen az adott legkülső régióban az e cikk (2)-(7), valamint (10) és (11) bekezdésében meghatározott kritériumok zökkenőmentes bevezetését, ezzel ösztönözve a fosszilis üzemanyagokról a fenntartható biomasszából előállított üzemanyagokra való átállást.

Az e bekezdésben említett eltérő kritériumokról az adott tagállamnak külön értesítést kell küldenie a Bizottság számára.

A Bizottság 2026. december 31-éig felméri, hogy az említett további kritériumok milyen hatással járnak a belső piacra nézve, és felméréséhez szükség szerint javaslatokat csatol az említett kritériumok harmonizálása céljából.

30. cikk

A fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése

Amennyiben a bioüzemanyagokat, folyékony bio-energiahordozókat, biomasszából előállított üzemanyagokat vagy a 27. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett számláló kiszámításához felhasználható más üzemanyagokat figyelembe veszik a 23. és a 25. cikkben, valamint a 29. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra, a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy a 29. cikk (2)-(7) és (10) bekezdésében megállapított fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok teljesültek. Ezen célokból a gazdasági szereplők számára tömegmérleg-rendszer alkalmazását kell előírni, amely:

a) megengedi az eltérő fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási jellemzőkkel rendelkező nyersanyag- vagy üzemanyag-szállítmányok összekeverését például egyetlen konténerben, feldolgozó vagy logisztikai létesítményben, átviteli és elosztó hálózati infrastruktúrában vagy helyszínen;

b) lehetővé teszi a különböző energiatartalmú nyersanyagok szállítmányainak összekeverését további feldolgozás céljából, amennyiben a szállítmányok méretét energiatartalmuknak megfelelően igazítják ki;

c) előírja, hogy az a) pontban említett szállítmányok fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási jellemzőivel és méretével kapcsolatos információk továbbra is a keverékhez legyenek rendelve; és

d) biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege, és előírja, hogy ezt az egyensúlyt megfelelő időn belül el kell érni.

A tömegmérleg-rendszernek biztosítania kell, hogy minden egyes szállítmányt csak egyszer, a 7. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a), b) vagy c) pontjában vegyenek figyelembe a megújuló forrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztásának kiszámításához, és információt kell tartalmaznia arról, hogy a szállítmány előállítása részesült-e támogatásban, illetve ha igen, akkor a támogatási rendszer típusáról is.

Amennyiben egy szállítmányt feldolgoznak, annak fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási jellemzőit ki kell igazítani, és a következő szabályok szerint kell a végtermékhez rendelni:

a) amennyiben egy nyersanyagszállítmány feldolgozásából egyetlen végtermék születik, és azt bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók, vagy biomasszából előállított üzemanyagok, nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásokból származó, közlekedési célú üzemanyagok vagy széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok előállítására szánják, a szállítmány méretét és fenntarthatósági, valamint üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási jellemzőit egy olyan átváltási együtthatóval kell kiigazítani, amely a bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók vagy biomasszából előállított üzemanyagok előállítására szánt végtermék és az eljáráshoz felhasznált nyersanyagok arányát fejezi ki;

b) amennyiben egy nyersanyagszállítmány feldolgozásából több végtermék születik, és azokat bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók vagy biomasszából előállított üzemanyagok, nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásokból származó, közlekedési célú üzemanyagok vagy széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok előállítására szánják, mindegyik végtermékre külön átváltási együtthatót és külön tömegmérleget kell alkalmazni.

Az ebben a bekezdésben megállapított kötelezettségek mind az Unión belül előállított, mind a behozott bioüzemanyagokra, folyékony bio-energiahordozókra, biomasszából előállított üzemanyagokra, nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló forrásokból származó, közlekedési célú üzemanyagokra és a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagokra vonatkoznak. A bioüzemanyagok, a folyékony bio-energiahordozók és a biomasszából előállított üzemanyagok földrajzi származására és alapanyagtípusára vonatkozó információkat üzemanyag-forgalmazónkénti bontásban a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani az üzemeltetők, a forgalmazók, illetve az érintett illetékes hatóságok honlapján, és azokat éves gyakorisággal frissíteni kell.

A tagállamok összesített formában benyújtják a Bizottság részére az e bekezdés első albekezdésében említett adatokat. Ezen adatokat a Bizottság az (EU) 2018/1999 rendelet 28. cikkében említett elektronikus jelentéstételi platformon összefoglalva, a kereskedelmi szempontból érzékeny adatok titkosságának megőrzésével közzéteszi.

A Bizottság határozhat úgy, hogy ezek a rendszerek pontos információkat tartalmaznak a talaj, a víz és a levegő védelme, a leromlott állapotú területek helyreállítása és a vízszegény területeken a túlzott vízkivétel elkerülése érdekében hozott intézkedésekről, illetve a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok hitelesítéséhez.

A Bizottságnak elő kell írnia, hogy az egyes önkéntes rendszerek közül azoknak, amelyekre vonatkozóan a (4) bekezdés alapján határozatot hoztak, minden év április 30-ig egy, az (EU) 2018/1999 rendelet XI. mellékletében meghatározott szempontok mindegyikére kiterjedő jelentést kell benyújtaniuk a Bizottság számára. A jelentésnek az előző naptári évre kell kiterjednie. A jelentéstételi kötelezettség csak azokra az önkéntes rendszerekre vonatkozik, amelyek legalább 12 hónapja működnek.

A Bizottság az önkéntes rendszerek által készített jelentéseket összesített formában vagy adott esetben azok teljességében elérhetővé teszi az (EU) 2018/1999 rendelet 28. cikkében említett elektronikus jelentéstételi platformon.

A tagállamok ilyen nemzeti rendszerüket bejelenthetik a Bizottságnak. A Bizottság e rendszereket - a bioüzemanyagokra, folyékony bio-energiahordozókra és biomasszából előállított üzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok és a 27. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett számlálóban elszámolható üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási küszöbértékek teljesülésének ellenőrzésére szolgáló rendszerek kölcsönös két- és többoldalú elismerésének a megkönnyítése érdekében - elsőbbséggel értékeli. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozhat arról, hogy az így bejelentett nemzeti rendszerek megfelelnek-e az ezen irányelv által meghatározott feltételeknek. E végrehajtási jogi aktusokat a 34. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Amennyiben a határozat pozitív, az e cikkel összhangban létrehozott rendszerek nem tagadhatják meg az adott tagállam rendszerének kölcsönös elismerését a 29. cikk (2)-(7) és (10) bekezdésében megállapított fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok és a 25. cikk (2) bekezdésében foglalt és annak alapján elfogadott üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási küszöbértékek teljesülésének ellenőrzése tekintetében.

A (4) bekezdésben említett önkéntes rendszereknek rendszeresen, évente legalább egyszer közzé kell tenniük a független auditot végző tanúsító szervek jegyzékét, feltüntetve, hogy az egyes tanúsító szerveket mely szervezet vagy nemzeti hatóság ismerte el, illetve hogy azok mely szervezet vagy nemzeti hatóság ellenőrzése alatt állnak.

E végrehajtási jogi aktusokban a Bizottság különös figyelmet fordít az adminisztratív terhek minimálisra szorításának szükségességére. A végrehajtási jogi aktusok meghatározzák, hogy az önkéntes rendszereknek milyen határidőn belül kell az előírásokat végrehajtaniuk. A Bizottság hatályon kívül helyezheti az önkéntes rendszerek elismerésére vonatkozóan a (4) bekezdés szerint hozott határozatokat, amennyiben az adott önkéntes rendszerek az előirányzott határidőn belül nem teljesítik ezeket az előírásokat. Amennyiben egy tagállam kifejezi aggályát, hogy egy önkéntes rendszer nem felel meg a (4) bekezdés szerinti határozatok alapjául szolgáló, a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekintetében támasztott megfelelő normáknak, a Bizottság vizsgálatot indít és foganatosítja a megfelelő intézkedéseket.

A tagállamok illetékes hatóságai felügyelik a valamely önkéntes rendszer keretében független auditot végző tanúsító szervek működését. A tanúsító szervek az illetékes hatóságok kérésére benyújtják a felügyelet elvégzéséhez szükséges összes releváns információt, így például az auditok pontos dátumára és idejére, valamint helyszínére vonatkozó információkat. Amennyiben egy tagállam meg nem felelési problémákat fedez fel, arról haladéktalanul értesíti az önkéntes rendszer működtetőit.

A Bizottság az említett kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül és a 34. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban végrehajtási jogi aktusok útján határoz arról, hogy az érintett tagállam:

a) figyelembe veheti-e a 29. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra az adott forrásból származó bioüzemanyagot, folyékony bio-energiahordozót, biomasszából előállított üzemanyagot és más, a 27. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett számlálóban elszámolható üzemanyagot; vagy

b) e cikk (9) bekezdésétől eltérve további bizonyítékok szolgáltatására kötelezheti-e az adott forrásból származó bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók, biomasszából előállított üzemanyagok és más, a 27. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett számlálóban elszámolható üzemanyagok szállítóit az említett fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak és az említett üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási küszöbértékeknek való megfelelésre vonatkozóan.

31. cikk

A bioüzemanyagok, a folyékony bio-energiahordozók és a biomasszából előállított üzemanyagok által az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra gyakorolt hatás kiszámítása

A bioüzemanyagok, a folyékony bio-energiahordozók és a biomasszából előállított üzemanyagok használatával elért üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítást a 29. cikk (10) bekezdésének alkalmazásában a következő módszerek egyikével kell kiszámítani:

a) ha az előállítási módra vonatkozó üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke meghatározásra került a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók kapcsán az V. melléklet A. vagy B. részében, illetve a biomasszából előállított üzemanyagok kapcsán a VI. melléklet A. részében, és az el érték - e bioüzemanyagokra vagy bio-energiahordozókra az V. melléklet C. részének 7. pontjával összhangban, illetve a biomasszából előállított üzemanyagokra a VI. melléklet B. részének 7. pontjával összhangban számított - értéke nulla vagy annál kevesebb, ennek az alapértelmezett értéknek az alkalmazásával;

b) a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók kapcsán az V. melléklet C. részében, a biomasszából előállított üzemanyagok kapcsán a VI. melléklet B. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges érték alkalmazásával;

c) az V. melléklet C. részének 1. pontjában említett képletek tényezőinek összegeként kiszámított érték alkalmazásával, amennyiben egyes tényezők esetében az V. melléklet D. vagy E. részében szereplő, diszaggregált alapértelmezett értékek, az összes többi tényező esetében pedig az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges értékek alkalmazhatók;

d) a VI. melléklet B. részének 1. pontjában említett képletek tényezőinek összegeként kiszámított érték alkalmazásával, amennyiben egyes tényezők esetében a VI. melléklet C. részében szereplő, diszaggregált alapértelmezett értékek, az összes többi tényező esetében pedig a VI. melléklet B. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges értékek alkalmazhatók.

Az említett határozatok alapján ezek az adatok használhatóak a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók tekintetében az V. melléklet D. vagy E. részében előírt, a biomasszából előállított üzemanyagok tekintetében pedig a VI. melléklet C. részében előírt, a termesztés kapcsán alkalmazandó diszaggregált alapértelmezett értékek helyett.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően adott esetben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V. és VI. mellékletnek alapértelmezett értékek hozzáadásával vagy azok felülvizsgálatával vagy a módszertan megváltoztatásával történő módosítására vonatkozóan.

Ha az alapértelmezett értékek V. vagy VI. mellékletben szereplő listájának módosítása vagy kiegészítése során:

a) egy tényezőnek a teljes kibocsátáshoz való hozzájárulása kicsi, vagy ha a változás csekély, illetve ha tényleges értékek megállapítása túlságosan költséges volna vagy nehézségekkel járna, akkor az alapértelmezett értékek a normál termelési eljárásokra jellemző alapértelmezett értékek;

b) minden más esetben az alapértelmezett értékeket nagy óvatossággal kell megállapítani a normál termelési eljárásokhoz képest.

32. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

Az ezen irányelv 29. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében, 29. cikke (8) bekezdésében, 30. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében, 30. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében, 30. cikke (8) bekezdésének első albekezdésében, 31. cikke (4) bekezdésének első albekezdésében és 31. cikke (6) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 7 ) 7a. cikkével összhangban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket.

33. cikk

A Bizottság általi nyomon követés

Ez a javaslat figyelembe veszi az ezen irányelv végrehajtása során szerzett, így többek között a fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumokkal kapcsolatos tapasztalatokat, valamint a megújuló forrásokból előállított energia területén bekövetkezett technológiai fejlődést.

34. cikk

Bizottsági eljárás

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

35. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

36. cikk

Átültetés

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

37. cikk

Hatályon kívül helyezés

A X. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 2009/28/EK irányelv 2021. július 1-jén hatályát veszti a X. melléklet B. részében felsorolt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek valamint a 2009/28/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított és I. mellékletének A. részében foglalt 2020-ra előírt tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásokként kell értelmezni a XI. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

38. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

39. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

NEMZETI ÁTFOGÓ CÉLKITŰZÉSEK A MEGÚJULÓ FORRÁSOKBÓL ELŐÁLLÍTOTT ENERGIÁNAK A 2020. ÉVI TELJES BRUTTÓ ENERGIAFOGYASZTÁSBAN KÉPVISELT RÉSZARÁNYÁRA ( 8 )

A. Nemzeti átfogó célkitűzések

II. MELLÉKLET

NORMALIZÁLÁSI SZABÁLY A VÍZ- ÉS A SZÉLENERGIÁVAL TERMELT VILLAMOS ENERGIA ELSZÁMOLÁSÁHOZ

A következő szabályt kell alkalmazni az egy adott tagállamban vízenergiával termelt villamos energia elszámolásához:

, ahol:

A következő szabályt kell alkalmazni az egy adott tagállamban szárazföldi szélenergiával termelt villamos energia elszámolásához:

, ahol:

A következő szabályt kell alkalmazni az egy adott tagállamban tengeri szélenergiával termelt villamos energia elszámolásához:

, ahol:

III. MELLÉKLET

AZ ÜZEMANYAGOK ENERGIATARTALMA

IV. MELLÉKLET

AZ ÜZEMBE HELYEZŐK KÉPESÍTÉSE

A 18. cikk (3) bekezdésében említett képesítési rendszerek vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerek az alábbi kritériumokon alapulnak:

1. A képesítési vagy minősítési eljárás átlátható és azt a tagállamok vagy a tagállamok által kijelölt közigazgatási szerv pontosan meghatározta.

2. A biomassza, a hőszivattyú, a sekély geotermikus, a fotovoltaikus napenergia és a termikus napenergia-rendszerek üzembe helyezői akkreditált képzési programok keretében vagy akkreditált oktatótól szerezhetnek képesítést.

3. A képzési program vagy az oktató akkreditációját a tagállamok vagy a tagállamok által kijelölt közigazgatási szervek végzik. Az akkreditációt végző szerv biztosítja, hogy az oktató által kínált képzési program folyamatos, és az egész régióban, illetve országban hozzáférhető. Az oktató a gyakorlati képzés biztosításához rendelkezik a megfelelő műszaki eszközökkel, beleértve a laboratóriumi felszereléseket vagy annak megfelelő eszközöket. Az oktató az alapképzésen kívül aktuális témaköröket - beleértve az új technológiákat is - bemutató, rövidebb továbbképző tanfolyamokat is biztosít, lehetővé téve az üzembe helyezéssel kapcsolatos élethosszig tartó tanulást. A képzést biztosíthatják a berendezések vagy rendszerek gyártói, illetve intézetek vagy egyesületek.

4. Az üzembe helyező szakképesítésével vagy minősítésével záruló képzés elméleti és gyakorlati részből áll. A képzés elvégzése után az üzembe helyező rendelkezik az adott berendezés és rendszerek telepítéséhez szükséges ismeretekkel, meg tud felelni a fogyasztó teljesítménnyel és megbízhatósággal kapcsolatos elvárásainak, minőségi szakmunkát végez és betart minden hatályos törvényt és szabványt, beleértve az energiával és az ökocímkével kapcsolatos törvényeket és szabványokat is.

5. A tanfolyamot vizsga zárja, a vizsgát sikerrel teljesítők szakképesítésről szóló bizonyítványt vagy minősítést kapnak. A vizsga keretében egy biomasszabojler vagy -tűzhely, hőszivattyú, a sekély geotermikus rendszerek, fotovoltaikus napenergia vagy termikus napenergia rendszer telepítésének gyakorlati értékelésére kerül sor.

6. A 18. cikk (3) bekezdésében említett képesítési rendszerek vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerek kellően figyelembe veszik az alábbi útmutatásokat: a) Akkreditált képzési programok szervezése szükséges a munkatapasztalattal rendelkező olyan üzembe helyezők részére, akik már elvégezték vagy éppen végzik a következő típusú képzések valamelyikét: i. a biomasszabojlerek és -tűzhelyek üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő, a csővezeték-szerelő, fűtéstechnikai mérnök vagy fürdőszoba-berendezés technikus és fűtő- vagy hűtőberendezés technikus szakképesítés; ii. a hőszivattyúk üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő vagy hűtőgépész mérnök szakképesítés és az alapvető elektronikai és vízvezeték-szerelési ismeretek (cső vágása, csőillesztékek forrasztása, csőillesztékek ragasztása, szigetelés, szerelvények tömítése, szivárgástesztelés és fűtő- vagy hűtőrendszerek telepítése); iii. a fotovoltaikus napenergia vagy a termikus napenergia rendszerek üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő vagy villanyszerelő szakképesítés és a vízvezeték-szerelési, elektronikai és tetőfedési ismeretek, beleértve a csőillesztékek forrasztását, a csőillesztékek ragasztását, a szerelvények tömítését, a vízvezeték-szivárgás tesztelését, a vezetékek bekötését, az alapvető tetőfedő anyagok ismeretét és az illesztések bevonására és a tömítésre alkalmazott módszerek ismeretét is; vagy iv. szakképzési rendszer, amelynek keretében az üzembe helyező elsajátítja a megfelelő ismereteket az a), b) vagy c) pontban említett szakismeretek három évig tartó oktatásának megfelelő szinten, beleértve mind az elméleti, mind a gyakorlati ismereteket. b) A biomasszabojlerek és -tűzhelyek üzembe helyezőinek szánt képzés elméleti része áttekintést nyújt a biomassza piaci helyzetéről, és kitér az ökológiai vonatkozásokra, a biomasszából előállított üzemanyagokra, a logisztikai vonatkozásokra, a tűzvédelemre, a vonatkozó támogatásokra, az égetési technikákra, a gyújtási rendszerekre, az optimális hidraulikai megoldásokra, a költségek és a jövedelmezőség összehasonlítására, valamint a biomasszabojlerek és -tűzhelyek tervezésére, telepítésére és karbantartására. A képzés keretében a szerelők elsajátítják a biomassza-technológiákkal és a biomasszából előállított üzemanyagokkal (például pellet) kapcsolatos európai szabványokra és a biomasszával kapcsolatos nemzeti és uniós jogra vonatkozó ismereteket. c) A hőszivattyúk üzembe helyezőinek szóló képzés elméleti része áttekintést nyújt a hőszivattyúk piaci helyzetéről, és kitér a geotermikus erőforrások és a különböző régiók talajhőmérsékletére, a talaj és a kőzet hővezető képességének meghatározására, a geotermikus erőforrások felhasználásának szabályaira, a hőszivattyúk egyes épületekben való használatának megvalósíthatóságára és a legmegfelelőbb hőszivattyúrendszer kiválasztására, illetve az ezekkel kapcsolatos műszaki előírások ismeretére, biztonsági kérdésekre, légszűrésre, a hőforrással való összekapcsolásra és a rendszer telepítésének megfelelő helyére. A képzés továbbá alapos ismereteket nyújt a hőszivattyúkkal kapcsolatos európai szabványokról és a vonatkozó nemzeti és uniós jogról. Az üzembe helyezőnek az alábbi főbb ismeretekről kell számot adnia: i. a hőszivattyúk fizikai és működési elvének alapfokú ismerete, beleértve a hőszivattyúkör jellemzőinek ismeretét is: a hőnyelő alacsony hőmérséklete, a hőforrás magas hőmérséklete és a rendszer hatékonysága közötti összefüggés, a fűtési hatásfok és a szezonális teljesítmény faktor (SPF) meghatározása; ii. a hőszivattyúkör alkotóelemeinek és azok funkciójának ismerete, beleértve a kompresszort, az expanziós szelepet, az elpárologtatót, a kondenzátort, a szerelvényeket és fittingeket, a kenőolajat, a hűtőközeget, a túlhevítést és a túlhűtést és a hőszivattyús hűtési lehetőségeket; és iii. a jellemző beszerelési helyzeteknek megfelelő komponensek kiválasztása és azok méretezése, beleértve a különböző épületekre jellemző hőterhelésértékek meghatározását, illetve az energiafogyasztás alapján a melegvíz-előállítás jellemző értékeinek meghatározását, a hőszivattyú kapacitásának meghatározását a meleg víz előállításhoz szükséges hőterheléshez, az épület tárolási kapacitásához és a rendelkezése álló megszakítható áramhoz képest, valamint a kiegyenlítő tartályként szolgáló komponensnek és a tartály térfogatának meghatározása és egy második fűtési rendszer beépítési lehetőségének mérlegelése. d) A fotovoltaikus napenergia és a termikus napenergia-rendszerek üzembe helyezői esetében a képzés elméleti része áttekintést nyújt a napenergiát hasznosító termékek piaci helyzetéről, valamint a költségek és a jövedelmezőség összehasonlításáról, és kitér az ökológiai vonatkozásokra, az összetevőkre, a napenergiával működő rendszerek jellemzőire és méretezésére, a megfelelő rendszerek kiválasztására és a rendszerösszetevők méretezésére, a hőigény meghatározására, a tűzvédelemre, a vonatkozó támogatásokra és a fotovoltaikus napenergiával és a termikus napenergiával működő berendezések tervezésére, telepítésére és karbantartására. A képzés keretében a szerelők ismereteket szereznek a vonatkozó technológiákkal kapcsolatos európai szabványokról, a Solar Keymark tanúsítványról és a területtel kapcsolatos nemzeti és uniós jogról. Az üzembe helyezőnek az alábbi főbb ismeretekről kell számot adnia: i. a szükséges szerszámok és berendezések alkalmazásával képes a biztonságos munkavégzésre, betartja a biztonsági előírásokat és szabványokat és felismeri a napenergiával működő berendezésekkel összefüggésben kialakuló vízvezeték-szerelési, villanyszerelési és egyéb kockázatokat; ii. képes az aktív és a passzív rendszerek és azok összetevőinek meghatározására, beleértve a mechanikai tervezési feladatokat, valamint képes meghatározni az összetevők megfelelő helyét, a rendszer felépítését és konfigurációját; iii. képes meghatározni a telepítésre alkalmas területet, a fotovoltaikus napenergiát felhasználó rendszer és a napenergiával működő vízmelegítő tájolását és dőlésszögét, figyelembe véve az árnyékolódást, a napsugárzásnak való kitettséget, a szerkezeti integritást, az adott épület vagy éghajlat adottságainak való megfelelést, valamint ki tudja választani az egyes tetőtípusoknak megfelelő telepítési módszereket és képes meghatározni a telepítéshez szükséges rendszeregyensúlyi berendezéseket; és iv. különösen a fotovoltaikus napenergia-rendszerek esetében, képes adaptálni a villamossági terveket, beleértve a névleges áram meghatározását, minden áramkörhöz képes kiválasztani a megfelelő vezetéktípust és teljesítményt, minden kapcsolódó berendezéshez és alrendszerhez képes meghatározni a megfelelő méretet, a teljesítményt és a helyet, és ki tudja választani a megfelelő összekapcsolási pontot. e) Az üzembehelyezői képesítés érvényessége időben korlátozott, a képesítő bizonyítvány érvényességének meghosszabbítására egy továbbképző tanfolyam elvégzése után van lehetőség.

V. MELLÉKLET

SZABÁLYOK A BIOÜZEMANYAGOK, A FOLYÉKONY BIO-ENERGIAHORDOZÓK ÉS AZOK FOSSZILIS ÜZEMANYAG KOMPARÁTORAI ÁLTAL AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZ-KIBOCSÁTÁSRA GYAKOROLT HATÁS KISZÁMÍTÁSÁHOZ

A. JELLEMZŐ ÉS ALAPÉRTELMEZETT ÉRTÉKEK A BIOÜZEMANYAGOK ESETÉBEN, HA AZOKAT A FÖLDHASZNÁLAT MEGVÁLTOZÁSÁBÓL ADÓDÓ NETTÓ SZÉNKIBOCSÁTÁS NÉLKÜL ÁLLÍTJÁK ELŐ

B. BECSÜLT JELLEMZŐ ÉS ALAPÉRTELMEZETT ÉRTÉKEK AZ OLYAN JÖVŐBELI BIOÜZEMANYAGOK ESETÉBEN, AMELYEK 2016-BAN NEM VOLTAK, VAGY CSAK ELHANYAGOLHATÓ MENNYISÉGBEN VOLTAK JELEN A PIACON, HA AZOKAT A FÖLDHASZNÁLAT MEGVÁLTOZÁSÁBÓL ADÓDÓ NETTÓ SZÉNKIBOCSÁTÁS NÉLKÜL ÁLLÍTJÁK ELŐ

C. MÓDSZERTAN

1. A közlekedési célú üzemanyagok, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállítása és használata által kiváltott üvegházhatásúgáz-kibocsátást a következők szerint kell kiszámítani:

a) A bioüzemanyagok előállítása és használata által kiváltott üvegházhatásúgáz-kibocsátást a következők szerint kell kiszámítani: E = eec + el + ep + etd + eu - esca - eccs - eccr, ahol E = az üzemanyag használata során keletkező összes kibocsátás; eec = a nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátások; el = a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások; ep = a feldolgozás során keletkező kibocsátások; etd = a szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátások; eu = a felhasznált üzemanyagból eredő kibocsátások; esca = a talaj széntartalmának növekedéséből származó kibocsátásmegtakarítás jobb mezőgazdasági gazdálkodás révén; eccs = a szén-dioxid-leválasztásból és -tárolásból eredő kibocsátásmegtakarítások; és eccr = a szén-dioxid-leválasztásból és -helyettesítésből eredő kibocsátásmegtakarítások. A gépek és berendezések gyártása során keletkező kibocsátásokat nem kell figyelembe venni.

b) A folyékony bio-energiahordozók előállítása és használata által kiváltott üvegházhatásúgáz-kibocsátást a bioüzemanyagokéval azonos módon kell kiszámítani (E), azonban hozzá kell adni a villamos energiává és/vagy fűtő- és hűtőenergiává való átalakításából származó kibocsátást is, a következők szerint: i. Kizárólag hőt előállító energiatermelő berendezések esetében: ii. Kizárólag villamos energiát előállító energiatermelő berendezések esetében: ahol ECh,el = A végső energiahordozóból származó összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás. E = A folyékony bio-energiahordozó végső energiahordozóvá való átalakítása előtti összes üvegházhatásúgáz-kibocsátása. ηel = Elektromos hatásfok, amelyet az éves előállított villamos energiának a felhasznált folyékony bio-energiahordozó energiatartalom alapján számított bevitelével történő elosztásával lehet meghatározni. ηh = Hőtermelési hatásfok, amelyet az éves hasznoshő-termelésnek a felhasznált folyékony bio-energiahordozó energiatartalom alapján számított bevitelével történő elosztásával lehet meghatározni. iii. a hasznos hőt villamos energiával és/vagy mechanikai energiával együtt előállító energiatermelő berendezésekből származó villamos energia vagy mechanikai energia esetében: iv. A hasznos hőt villamos energiával és/vagy mechanikai energiával együtt előállító energiatermelő berendezésekből származó hasznos hő esetében: ahol: ECh,el = A végső energiahordozóból származó összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás. E = A folyékony bio-energiahordozó végső energiahordozóvá való átalakítása előtti összes üvegházhatásúgáz-kibocsátása. ηel = Elektromos hatásfok, amelyet az éves előállított villamos energiának az éves üzemanyag-bevitel energiatartalom alapján számított értékével történő elosztásával lehet meghatározni. ηh = Hőtermelési hatásfok, amelyet az éves hasznoshő-termelésnek az éves üzemanyag-bevitel energiatartalom alapján számított értékével történő elosztásával lehet meghatározni. Cel = Az exergia aránya a villamos energián és/vagy mechanikai energián belül, 100 %-ban rögzítve (Cel = 1). Ch = Carnot-hatásfok (az exergia aránya a hasznos hőn belül).

A Carnot-hatásfok (Ch) a hasznos hő esetében különböző hőmérsékleten a következőképpen határozható meg:

ahol

Th

=

A végponton leadott hasznos hő abszolú t hőmérséklete (kelvin).

T0

=

A környezet 273,15 kelvinben (azaz 0 °C-ban) rögzített hőmérséklete.

Abban az esetben, ha a többlethőt 150 °C (423,15 kelvin) hőmérséklet alatt épületek fűtésének céljára exportálják, a Ch a következő módon is meghatározható:

Ch

=

a 150 °C-hoz (423,15 kelvinhez) tartozó Carnot-hatásfok, azaz 0,3546

E számítás céljaira a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a) "kapcsolt energiatermelés": egyetlen folyamat során hőenergia és villamos és/vagy mechanikai energia egyszerre történő termelése;

b) "hasznos hő": a gazdaságilag indokolt mértékű hő-, fűtési és hűtési energiaigény kielégítése céljából termelt hő;

c) "gazdaságilag indokolt igény": az azt a hő- vagy hűtési energiaigényt meg nem haladó mértékű kereslet, amely egyébként piaci feltételek mellett kielégítésre kerülne.

2. A bioüzemanyagokból és folyékony bio-energiahordozókból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátást a következők szerint kell kifejezni:

a) a bioüzemanyagokból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátást (E) az egy MJ üzemanyagra jutó CO2 grammjának egyenértékében kell kifejezni (gCO2eq/MJ);

b) a folyékony bio-energiahordozókból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátást (EC) az egy MJ végső fogyasztói energiára (hő vagy villamos energia) jutó CO2 grammjának egyenértékében kell kifejezni (gCO2eq /MJ).

Fűtési és hűtési energiával kapcsolt villamosenergia-termelés esetében a kibocsátást meg kell osztani a hőenergia és a villamos energia között (mint az 1. b) pontban), függetlenül attól, hogy a termelt hő ténylegesen hűtési vagy fűtési célra kerül-e felhasználásra ( 9 ).

Ha a mezőgazdasági nyersanyag kinyeréséből vagy termeléséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (eec) az alapanyag száraz tonnájára jutó gCO2eq-ben kerül kifejezésre, az üzemanyag egy MJ-jára jutó gCO2 -egyenértékre (gCO2eq/MJ) való átszámítást a következőképpen kell végezni ( 10 ):

ahol:

Az alapanyag száraz tonnájára jutó kibocsátást az alábbiak szerint kell kiszámítani:

3. A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatából eredő üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítást a következők szerint kell kiszámítani:

a) a bioüzemanyagok használatából eredő üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás: MEGTAKARÍTÁS = (EF(t) - EB)/EF(t), ahol EB = a bioüzemanyag használatából eredő összes kibocsátás; és EF(t) = a közlekedési célúfosszilisüzemanyag-komparátor használatából eredő összes kibocsátás.

b) a folyékony bio-energiahordozókból előállított fűtő- és hűtőenergia, valamint villamos energia esetében az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás: MEGTAKARÍTÁS = (ECF(h&c,el) - ECB(h&c,el))/ECF (h&c,el), ahol ECB(h&c,el) = a hő- vagy villamosenergia-termelésből származó összes kibocsátás; és ECF(h&c,el) = fosszilis üzemanyag-komparátor hasznosításával megvalósított hasznoshő- vagy villamosenergia-termelésből származó összes kibocsátás.

4. Az 1. pont alkalmazásában a CO2, N2O és CH4 üvegházhatású gázokat kell figyelembe venni. A CO2-egyenérték kiszámításához a fent említett gázokat a következő értékekkel kell figyelembe venni:

5. A nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátásokba, eec, beletartoznak a kinyerési vagy a mezőgazdasági termelési eljárás során keletkező kibocsátások; a nyersanyagok begyűjtése, szárítása és tárolása során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások. A nyersanyagtermelés vonatkozásában a szén-dioxid-megkötést nem kell figyelembe venni. A mezőgazdasági eredetű biomassza termeléséből eredő kibocsátásokra vonatkozó, a tényleges értékek használatának alternatíváját jelentő becslések levezethetők a 31. cikk (4) bekezdésében említett jelentésekben szereplő, a termelésből származó kibocsátásokra vonatkozó regionális átlagokból vagy az e mellékletben szereplő, a termelésből származó kibocsátásokra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékekkel kapcsolatos információkból. Amennyiben az említett jelentésekben nem szerepelnek megfelelő információk, a tényleges értékek alternatívájaként átlagokat lehet számítani a helyi szintű gazdálkodási gyakorlatok, például mezőgazdasági üzemek egy adott csoportjára vonatkozó adatok alapján.

6. Az 1. pont a) alpontjában említett számítás céljaira a jobb mezőgazdasági gazdálkodás esca (például csökkentett talajművelés vagy direktvetésre váltás, fejlett vetésforgórendszerek alkalmazása, takarónövények használata, ezen belül termésszabályozás és szerves talajjavító anyagok, így komposzt vagy trágyaerjesztőkből származó fermentált anyagok használata) révén elért üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás csak akkor vehető figyelembe, ha megalapozott és ellenőrizhető bizonyítékok támasztják alá, hogy az adott alapanyag termesztésének idején a talaj kötöttszénkészlete megnövekedett, vagy észszerűen feltételezhető, hogy növekedett, figyelembe véve azt a kibocsátást is, amely a szóban forgó gazdálkodási módszerek alkalmazásakor a megnövekedett műtrágya- és gyomirtószer-használatból adódik ( 11 ).

7. A földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások (el) kiszámításához az összes kibocsátást egyenlően el kell osztani 20 évre. Az ilyen kibocsátások kiszámítása során a következő szabályt kell alkalmazni:

el = (CSR - CSA) × 3,664 × 1/20 × 1/P - eB, ( 12 )

ahol

8. A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz akkor adható meg, ha bizonyított, hogy az adott földterület:

a) 2008 januárjában nem állt mezőgazdasági vagy más célú használat alatt; és

b) súlyosan degradálódott földterület, beleértve a korábban mezőgazdasági célra használt földterületeket is.

A 29 gCO2eq /MJ értékű bónusz a földterület mezőgazdasági használatra való átállításának időpontjától számított legfeljebb 20 évig érvényes, feltéve hogy a b) pontba tartozó földterületek esetében biztosított a szénkészlet folyamatos növekedése és az erózió jelentős csökkentése.

9. "Súlyosan degradálódott földterület": olyan földterület, amelynek esetében hosszabb időszak során jelentős szikesedés volt tapasztalható, vagy amelynek a szervesanyag-tartalma különösen alacsony, és súlyosan erodálódott.

10. Bizottság 2020. december 31-ig a talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámítására vonatkozó iránymutatásokat ( 13 ) felülvizsgálja az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzéke tekintetében az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által 2006-ban kiadott iránymutatások 4. kötete alapján, valamint az 525/2013/EU rendelet és az (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 14 ) alapján. A Bizottság általi elfogadásukat követően az iránymutatások ezen irányelv alkalmazásában a talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámításának alapjául fognak szolgálni.

11. A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba (ep) beletartoznak a feldolgozás során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a feldolgozáshoz használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások, beleértve a fosszilis inputanyagok széntartalmának megfelelő szén-dioxid-kibocsátásokat is, függetlenül attól, hogy az anyagokat eljárás során ténylegesen elégetik-e vagy sem.

A nem az üzemanyag-előállító üzemben előállított villamosenergia-fogyasztás elszámolásához ennek a villamos energiának az előállítására és elosztására jellemző üvegházhatásúgáz-kibocsátás-intenzitást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az egy meghatározott régióban a villamos energia előállítására és elosztására jellemző átlagos kibocsátási intenzitással. E szabály alóli kivételként a termelők átlagértéket is alkalmazhatnak egy egyedi villamosenergia-előállító üzem esetében az ebben az üzemben megtermelt villamos energiára, ha ez az üzem nem csatlakozik a villamosenergia-hálózathoz.

A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba beletartoznak adott esetben a félkész termékek és anyagok szárítása során keletkező kibocsátások.

12. A szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátásokba (etd) beletartoznak a nyersanyagok és a félkész anyagok szállítása és elosztása során keletkező kibocsátások és a késztermékek tárolása és elosztása során keletkező kibocsátások. A közlekedésből és az áruszállításból származó, a 5. pont értelmében figyelembe veendő kibocsátás nem tartozik e pont hatálya alá.

13. A használt üzemanyagból eredő kibocsátásokat, eu, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében nullának kell tekinteni.

A használt üzemanyag használatából adódó, a CO2-tól eltérő üvegházhatású gázok (CH2 és N2O) kibocsátását bele kell számítani a folyékony energiahordozókra vonatkozó eu tényezőbe.

14. A szén-dioxid-leválasztásból és -tárolásból eredő, az ep értékbe még nem beszámított kibocsátás-megtakarításokba (eccs) csak azok a kibocsátott CO2 leválasztásával és -tárolásával elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek közvetlenül összefüggnek az üzemanyag kinyerésével, szállításával, feldolgozásával és elosztásával, feltéve, hogy a tárolás a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 15 ) összhangban történik.

15. A szén-dioxid-leválasztásából és -helyettesítésből eredő kibocsátásmegtakarításoknak (eccr) közvetlenül kapcsolódniuk kell azon bioüzemanyag vagy folyékony bio-energiahordozó előállításához, amelynek tekintetében figyelembe veszik őket, és e megtakarításokba csak az olyan CO2-leválasztással elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek esetében a szén-dioxid biomassza eredetű és azt a fosszilis CO2 helyettesítésére használják kereskedelmi termékek előállításában és szolgáltatásokban.

16. Ha az üzemanyag előállításához kapcsoltan hőt és/vagy villamos energiát előállító olyan kapcsolt energiatermelő egység, amely tekintetében kibocsátást számítanak, villamosenergia- és/vagy hasznoshőtöbbletet termel, akkor az üvegházhatásúgáz-kibocsátást meg kell osztani a villamos energia és a hasznos hő között a hő hőmérséklete szerint (ami tükrözi a hő hasznosíthatóságát). Az adott hőmennyiség hasznos részét úgy tudjuk megállapítani, ha energiatartalmát megszorozzuk az alábbiak szerint kiszámított Carnot-hatásfok (Ch) értékével:

ahol

Th

=

A végponton leadott hasznos hő abszolút hőmérséklete (kelvin).

T0

=

A környezet 273,15 kelvinben (azaz 0 °C-ban) rögzített hőmérséklete.

Abban az esetben, ha a többlethőt 150 °C (423,15 kelvin) hőmérséklet alatt épületek fűtésének céljára exportálják, a Ch a következő módon is meghatározható:

Ch

=

a 150 °C-hoz (423,15 kelvinhez) tartozó Carnot-hatásfok, azaz 0,3546

E számítás céljából a tényleges hatékonysági értékeket kell használni, amelyeket az éves előállított mechanikai energiának, villamos energiának és hőenergiának az éves energiabevitel értékével történő elosztásával kapunk meg.

E számítás céljaira a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a) "kapcsolt energiatermelés": egyetlen folyamat során hőenergia és villamos és/vagy mechanikai energia egyszerre történő termelése;

b) "hasznos hő": a gazdaságilag indokolt mértékű hő-, fűtési vagy hűtési energiaigény kielégítése céljából termelt hő;

c) "gazdaságilag indokolt igény": az azt a hő- vagy hűtési energiaigényt meg nem haladó mértékű kereslet, amely egyébként piaci feltételek mellett kielégítésre kerülne.

17. Ha az üzemanyag-előállítási eljárás kombinálva állítja elő azt az üzemanyagot, amelynek vonatkozásában a kibocsátást számítják, és egy vagy több további terméket ("társtermékek"), akkor az üvegházhatásúgáz-kibocsátást meg kell osztani az üzemanyag vagy annak köztes terméke és a társtermékek között azok energiatartalmának arányában (ez utóbbit a villamos energián és a hőenergián kívüli társtermékek esetében az alsó fűtőértéken kell meghatározni). A hasznoshő- vagy villamosenergia-többlet üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitása megegyezik az üzemanyag előállításához használt hő vagy villamos energia üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitásával, és úgy kell meghatározni, hogy ki kell számítani az üzemanyag-előállítási eljáráshoz hő-vagy villamos energiát biztosító kapcsolt energiatermelő egységbe, kazánba vagy más berendezésbe betáplált anyagok, így például az alapanyagok, illetve ezekből eredő kibocsátások (például CH4 és N2O) üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitását. A kapcsolt villamos energia- és hőtermelés esetében a számítás a 16. pontban foglaltak szerint történik.

18. A 17. pontban említett számítás céljaira a szétosztandó kibocsátások az eec + el + esca + az ep, etd, eccs és eccr azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépésével bezárólag kerül sor, amikor a társtermékeket állítják elő. Ha az életciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a társtermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak.

A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók esetében az összes társterméket figyelembe kell venni e számításhoz. A hulladékokhoz és maradékanyagokhoz nem kell kibocsátási értéket rendelni. A negatív energiatartalmú társtermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során.

A hulladékokat és a maradékanyagokat, beleértve a lombkoronát, az ágakat, a szalmát, a háncsokat és a diófélék héját, a kukoricacsöveket és a dióhéjat, valamint a feldolgozás során keletkező maradékanyagokat, köztük a nyers (nem finomított) glicerint és a kipréselt cukornádat az életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig, függetlenül attól, hogy a végső termék előállítása előtt azokat félkész termékké alakítják-e.

A kazánokkal, illetve a feldolgozó üzem részére kapcsolt hő- és/vagy villamosenergia-termelést végző egységekkel ellátott feldolgozó üzemektől eltérő finomítókban előállított üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás céljaira az elemzés egysége a finomító.

19. A bioüzemanyagok esetében a 3. pontban említett számítás céljaira a fosszilis üzemanyag-komparátor (EF(t)) 94 gCO2eq/MJ.

A villamosenergia-termelésre használt folyékony bio-energiahordozók esetében a 3. pontban említett számítás céljaira a fosszilis üzemanyag komparátor ECF(e) 183 gCO2eq/MJ.

A hasznos hő, valamint fűtő- és/vagy hűtőenergia termelésére használt folyékony bio-energiahordozók esetében a 3. pontban említett számítás céljaira a fosszilis üzemanyag komparátor ECF(h&c) 80 gCO2eq/MJ.

D. A BIOÜZEMANYAGOKRA ÉS A FOLYÉKONY BIO-ENERGIAHORDOZÓKRA VONATKOZÓ DISZAGGREGÁLT ALAPÉRTELMEZETT ÉRTÉKEK

Diszaggregált alapértelmezett értékek a termelésre vonatkozóan: "eec" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint, a talajból származó N2O-kibocsátásokat is beleértve

Diszaggregált alapértelmezett értékek a termelésre vonatkozóan: "eec" kizárólag a talajból származó N2O-kibocsátás (ezek már szerepelnek a termelés során keletkező kibocsátásokra vonatkozó diszaggregált értékekben, az "eec" táblázatban)

A feldolgozásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek: "ep" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

Csak az olajextrahálásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek (ezek már szerepelnek a feldolgozás során keletkező kibocsátásokra vonatkozó diszaggregált értékekben, az "ep" táblázatban)

A szállításra és az elosztásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek: "etd" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A szállításra és az elosztásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek csak a végső energiahordozó tekintetében: Ezek már szerepelnek az e melléklet C. részében meghatározott, a szállításból és az elosztásból származó kibocsátásra (etd) vonatkozó táblázatban, azonban a következő értékek hasznosak lehetnek akkor, ha egy gazdasági szereplő kizárólag a növények vagy az olaj tényleges szállításából eredő kibocsátásokat kívánja bejelenteni.

A termelésre, előállításra, szállításra és elosztásra vonatkozó összérték:

E. BECSÜLT DISZAGGREGÁLT ALAPÉRTELMEZETT ÉRTÉKEK AZ OLYAN JÖVŐBELI BIOÜZEMANYAGOK ÉS FOLYÉKONY BIO-ENERGIAHORDOZÓK ESETÉBEN, AMELYEK 2016-BAN NEM VOLTAK, VAGY CSAK ELHANYAGOLHATÓ MENNYISÉGBEN VOLTAK JELEN A PIACON

Diszaggregált alapértelmezett értékek a termelésre vonatkozóan: "eec" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint, az N2O-kibocsátásokat is beleértve (a hulladékfa- vagy termesztettfa-nyesedéket is beleértve)

Diszaggregált alapértelmezett értékek a talajból eredő N2O -kibocsátásokra vonatkozóan (ezek már szerepelnek a termelés során keletkező kibocsátásokra vonatkozó diszaggregált értékekben, az "eec" táblázatban)

Diszaggregált alapértelmezett értékek a feldolgozásra vonatkozóan: "ep" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A szállításra és elosztásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek: "etd" az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

A szállításra és az elosztásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek csak a végső energiahordozó tekintetében: Ezek már szerepelnek az e melléklet C. részében meghatározott, a szállításból és az elosztásból származó kibocsátásra (etd) vonatkozó táblázatban, azonban a következő értékek hasznosak lehetnek akkor, ha egy gazdasági szereplő kizárólag az alapanyag tényleges szállításából eredő kibocsátásokat kívánja bejelenteni.

A termelésre, előállításra, szállításra és elosztásra vonatkozó összérték:

VI. MELLÉKLET

SZABÁLYOK A BIOMASSZÁBÓL ELŐÁLLÍTOTT ÜZEMANYAGOK ÉS AZOK FOSSZILIS ÜZEMANYAG KOMPARÁTORAI ÁLTAL AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZ-KIBOCSÁTÁSRA GYAKOROLT HATÁS KISZÁMÍTÁSÁHOZ

A. Az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás jellemző és alapértelmezett értékei a biomasszából előállított üzemanyagok esetében, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibocsátás nélkül állítják elő

B. MÓDSZERTAN

1. A biomasszából előállított üzemanyagok előállítása és használata által kiváltott üvegházhatásúgáz-kibocsátást a következők szerint kell kiszámítani:

a) A biomasszából előállított üzemanyagok előállítása és használata által kiváltott, a villamos energiává, fűtő- vagy hűtőenergiává való átalakítás előtti ÜHG-kibocsátást a következő képlettel kell kiszámítani: E = eec + el + ep + etd + eu - esca - eccs - eccr, ahol E = az üzemanyag előállítása során, annak energiává való alakítása előtt keletkező összes kibocsátás; eec = a nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátások; el = a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások; ep = a feldolgozás során keletkező kibocsátások; etd = a szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátások; eu = a felhasznált üzemanyagból eredő kibocsátások; esca = a talaj széntartalmának növekedéséből származó kibocsátásmegtakarítás jobb mezőgazdasági gazdálkodás révén; eccs = a szén-dioxid-leválasztásból és -tárolásból eredő kibocsátásmegtakarítások; és eccr = a szén-dioxid-leválasztásból és -helyettesítésből eredő kibocsátásmegtakarítások. A gépek és berendezések gyártása során keletkező kibocsátásokat nem kell figyelembe venni.

b) Amennyiben a biogáz vagy biometán előállításához a biogáz-létesítményben több különböző táptalaj kombinált fermentációja történik, az üvegházhatású gázkibocsátás jellemző és alapértelmezett értékeit a következők szerint kell kiszámítani: ahol E = a meghatározott táptalaj-keverék kombinált fermentációja során előállított biogáz vagy biometán egy MJ-jára jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás Sn = Az "n" alapanyag részaránya az energiatartalmon belül En = Kibocsátás gCO2/MJ-ban az "n" módra vonatkozóan, az e melléklet D. részében foglaltak szerint (*) ahol Pn = energiahozam [MJ] a nedves "n" alapanyag egy kilogrammjára (**) Wn = az "n" táptalaj súlyozó tényezője, amelyet az alábbiak szerint kell meghatározni: ahol: In = az "n" táptalaj üzembe bevitt éves mennyisége [a friss anyag tonnájára vonatkoztatva] AMn = az "n" táptalaj átlagos éves nedvességtartalma [kg víz/kg friss anyag] SMn = szokásos nedvességtartalom az "n" táptalaj esetében (***). (*) Ha állati eredetű trágyát használnak táptalajként, akkor a jobb mezőgazdasági gazdálkodás és trágyakezelés okán ehhez hozzá kell adni egy 45 gCO2eq/MJ trágya értékű bónuszt (- 54 kg CO2eq/t friss anyag). (**) A jellemző és alapértelmezett értékek kiszámításához a következő Pn értékeket kell használni: P(kukorica): 4,16 [MJbiogáz/kgnedves kukorica 65 % nedvességtartalommal] P(trágya): 0,50 [MJbiogáz/kgnedves trágya 90 % nedvességtartalommal] P(biohulladék): 3,41 [MJbiogáz/kgnedves biohulladék 76 % nedvességtartalommal] (***) A táptalaj szokásos nedvességtartalma (SMn) esetében a következő értékeket kell használni: SM(kukorica): 0,65 [kg víz/kg friss anyag] SM(trágya): 0,90 [kg víz/kg friss anyag] SM(biohulladék): 0,76 [kg víz/kg friss anyag]

c) Amennyiben villamos energia vagy biometán előállításához a biogáz-létesítményben az "n" kombinált fermentációja történik, a biogáz illetve a biometán üvegházhatásúgáz-kibocsátásának tényleges értékeit a következők szerint kell kiszámítani: ahol E = a biogáz vagy biometán előállítása során, annak energiává való alakítása előtt keletkező összes kibocsátás; Sn = az "n" alapanyag részaránya az üzemben felhasznált anyagbevitelen belül; eec,n = az "n" nyersanyag kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátások; etd,alapanyag,n = az "n" alapanyagnak az üzembe való szállítása során keletkező kibocsátások; el,n = a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások az "n" alapanyag esetében; esca = az "n" alapanyag esetében a jobb mezőgazdasági gazdálkodásból eredő kibocsátásmegtakarítások (*); ep = a feldolgozás során keletkező kibocsátások; etd,termék = a biogáz és/vagy biometán szállítása és elosztása során keletkező kibocsátás; eu = a felhasznált üzemanyagból eredő kibocsátás, azaz az elégetése során kibocsátott üvegházhatású gázok; eccs = a szén-dioxid-leválasztásból és -tárolásból eredő kibocsátásmegtakarítások; és eccr = a szén-dioxid-leválasztásból és -helyettesítésből eredő kibocsátásmegtakarítások. (*) Az esca esetében ha állati eredetű trágyát használnak táptalajként a biogáz és a biometán előállításához, akkor a jobb mezőgazdasági gazdálkodás miatt figyelembe kell venni egy 45 gCO2eq/MJ trágya értékű bónuszt.

d) A biomasszából előállított üzemanyagok használatából származó ÜHG-kibocsátást, amelybe beleértendő a villamos energiává, hő- és/vagy hűtési energiává való átalakításából származó kibocsátás is, a következőképpen kell kiszámítani: i. Kizárólag hőt előállító energiatermelő berendezések esetében: ii. Kizárólag villamos energiát előállító energiatermelő berendezések esetében: ahol ECh,el = A végső energiahordozóból származó összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás. E = Az üzemanyag végső energiahordozóvá való átalakítása előtti összes üvegházhatásúgáz-kibocsátása. ηel = Elektromos hatásfok, amelyet az éves előállított villamos energiának az éves üzemanyag-bevitel energiatartalom alapján számított értékével történő elosztásával lehet meghatározni. ηh = Hőtermelési hatásfok, amelyet az éves hasznoshő-termelésnek az éves üzemanyag-bevitel energiatartalom alapján számított értékével történő elosztásával lehet meghatározni. iii. A hasznos hőt villamos energiával és/vagy mechanikai energiával együtt előállító energiatermelő berendezésekből származó villamos energia vagy mechanikai energia esetében: iv. A hasznos hőt villamos energiával és/vagy mechanikai energiával együtt előállító energiatermelő berendezésekből származó hasznos hő esetében: ahol: ECh,el = A végső energiahordozóból származó összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás. E = Az üzemanyag végső energiahordozóvá való átalakítása előtti összes üvegházhatásúgáz-kibocsátása. ηel = Elektromos hatásfok, amelyet az éves előállított villamos energiának az éves energia energiatartalom alapján számított értékével történő elosztásával lehet meghatározni. ηh = Hőtermelési hatásfok, amelyet az éves hasznoshő-termelésnek a felhasznált energia energiatartalom alapján számított értékével történő elosztásával lehet meghatározni. Cel = Az exergia aránya a villamos energián és/vagy mechanikai energián belül, 100 %-ban rögzítve (Cel = 1). Ch = Carnot-hatásfok (az exergia aránya a hasznos hőn belül). A Carnot-hatásfok (Ch) a hasznos hő esetében különböző hőmérsékleten a következőképpen határozható meg: ahol: Th = A végponton leadott hasznos hőjének abszolút hőmérséklete (kelvin). T0 = A környezet 273,15 kelvinben (azaz 0 °C-ban) rögzített hőmérséklete. Abban az esetben, ha a többlethőt 150 °C (423,15 kelvin) hőmérséklet alatt épületek fűtésének céljára exportálják, a Ch a következő módon is meghatározható: Ch = a 150 °C-hoz (423,15 kelvinhez) tartozó Carnot-hatásfok, azaz 0,3546 E számítás céljaira a következő fogalommeghatározások alkalmazandók: i. "kapcsolt energiatermelés": egyetlen folyamat során hőenergia és villamos és/vagy mechanikai energia egyszerre történő termelése; ii. "hasznos hő": a gazdaságilag indokolt mértékű hő-, fűtési vagy hűtési energiaigény kielégítése céljából termelt hő; iii. "gazdaságilag indokolt igény": az azt a hő- vagy hűtési energiaigényt meg nem haladó mértékű kereslet, amely egyébként piaci feltételek mellett kielégítésre kerülne.

2. A biomasszából előállított üzemanyagok által kiváltott üvegházhatásúgáz-kibocsátást a következők szerint kell kiszámítani:

a) a biomasszából előállított üzemanyagokból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátást (E) az egy MJ biomasszából előállított üzemanyagra jutó CO2 grammjának egyenértékében kell kifejezni (gCO2eq/MJ);

b) a biomasszából előállított üzemanyagokból nyert hő- vagy villamos energiából eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátást (EC) az egy MJ végfelhasználói energiára (hő vagy villamos energia) jutó CO2 grammjának egyenértékében kell kifejezni (gCO2eq/MJ).

A fűtési és hűtési energia termelésével járó kapcsolt villamosenergia-termelés esetében a kibocsátást meg kell osztani a hőenergia és a villamos energia között (mint az 1.d) pontban), függetlenül attól, hogy a termelt hő ténylegesen hűtési vagy fűtési célra kerül-e felhasználásra. ( 16 )

Ha a mezőgazdasági nyersanyag kinyeréséből vagy termeléséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (eec) az alapanyag száraz tonnájára jutó gCO2eq-ben kerül kifejezésre, az üzemanyag egy MJ-jára jutó gCO2 -egyenértékre (gCO2eq/MJ) való átszámítást a következőképpen kell végezni ( 17 ):

ahol

Az alapanyag száraz tonnájára jutó kibocsátást az alábbiak szerint kell kiszámítani:

3. A biomasszából előállított üzemanyagok által kiváltott üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítást a következők szerint kell kiszámítani:

a) a biomasszából előállított, közlekedési célú üzemanyagok használatából eredő üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás: MEGTAKARÍTÁS = (EF(t) - EB)/EF(t) ahol EB = a közlekedési üzemanyagként használt bioüzemanyagokból eredő összes kibocsátás; és EF(t) = a közlekedési célú fosszilisüzemanyag-komparátor használatából eredő összes kibocsátás

b) a biomasszából előállított üzemanyagokból előállított fűtő- és hűtőenergia, valamint villamos energia esetében az üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás: MEGTAKARÍTÁS = (ECF(h&c,el) - ECB(h&c,el))/ECF (h&c,el) ahol ECB(h&c,el) = a hő- vagy villamosenergia-termelésből származó összes kibocsátás; ECF(h&c,el) = fosszilis üzemanyag-komparátor hasznosításával megvalósított hasznoshő- vagy villamosenergia-termelésből származó összes kibocsátás.

4. Az 1. pont alkalmazásában a CO2, N2O és CH4 üvegházhatású gázokat kell figyelembe venni. A CO2-egyenérték kiszámításához a fent említett gázokat a következő értékekkel kell figyelembe venni:

5. A nyersanyagok kinyerése, betakarítása vagy termelése során keletkező kibocsátásokba (eec) beletartoznak a kinyerési, betakarítási vagy termelési eljárás során keletkező kibocsátások; a nyersanyagok begyűjtése, szárítása és tárolása során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások. A nyersanyagtermelés vonatkozásában a szén-dioxid-megkötést nem kell figyelembe venni. A mezőgazdasági eredetű biomassza termeléséből eredő kibocsátásokra vonatkozó - a tényleges értékek helyett használható - becslések levezethetők az ezen irányelv 31. cikkének (4) bekezdésében említett jelentésekben szereplő, a termelésből származó kibocsátásokra vonatkozó regionális átlagokból vagy az e mellékletben szereplő, a termelésből származó kibocsátásokra vonatkozó diszaggregált értékekkel kapcsolatos információkból. Amennyiben az említett jelentésekben nem szerepelnek megfelelő információk, átlagokat lehet számítani a helyi szintű gazdálkodási gyakorlatok, például mezőgazdasági üzemek egy adott csoportjára vonatkozó adatok alapján.

Az erdőgazdálkodásból származó biomassza termeléséből és betakarításából eredő kibocsátásokra vonatkozó - a tényleges értékek helyett használható - becslések levezethetők a termeléséből és betakarításából eredő kibocsátásokra vonatkozó, nemzeti szinten az egyes földrajzi területekre kiszámított átlagokból.

6. Az 1. pont a) alpontjában említett számítás céljaira a jobb mezőgazdasági gazdálkodás (például csökkentett talajművelésre vagy direktvetésre váltás, fejlett vetésforgórendszerek alkalmazása, takarónövények használata, ezen belül termésszabályozás és szerves talajjavító anyagok, így komposzt vagy trágyaerjesztőkből származó fermentált anyagok használata) révén elért kibocsátásmegtakarítás (esca) csak akkor vehető figyelembe, ha megalapozott és ellenőrizhető bizonyítékok támasztják alá, hogy az adott alapanyag termesztésének idején a talaj kötöttszénkészlete megnövekedett, vagy észszerűen feltételezhető, hogy növekedett, figyelembe véve azt a kibocsátást is, amely a szóban forgó gazdálkodási módszerek alkalmazásakor a megnövekedett műtrágya- és gyomirtószer-használatból adódik ( 18 ).

7. A földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások (el) kiszámításához az összes kibocsátást egyenlően el kell osztani 20 évre. Az ilyen kibocsátások kiszámítása során a következő szabályt kell alkalmazni:

el = (CSR - CSA) × 3,664 × 1/20 × 1/P - eB ( 19 )

ahol

el

=

a földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves üvegházhatásúgáz-kibocsátások (a biomasszából előállított üzemanyagból származó energia egy egységére jutó CO2-egyenérték tömegeként kifejezve). A "szántó" ( 20 ) és az "évelő növényekkel borított szántó" ( 21 ) egyazon földhasználatnak tekintendő;

CSR

=

a referencia-földhasználathoz tartozó területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tonnában kifejezett tömege, a talajt és a vegetációt egyaránt beleértve). A referencia-földhasználat a 2008. januári vagy - ha az későbbi - a nyersanyag előállítását 20 évvel megelőző földhasználat;

CSA

=

a tényleges földhasználathoz tartozó területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tonnában kifejezett tömege, a talajt és a vegetációt egyaránt beleértve). Azokban az esetekben, amikor a szénkészlet egy évnél hosszabb idő alatt halmozódik fel, a CSA értékét a 20 év elteltével vagy - ha az korábbi - a növény kifejlett állapotának elérésekor becsült területegységenkénti szénkészlet adja;

P

=

a növény produktivitása (a biomasszából előállított üzemanyagokból egységnyi területen évente előállított energia); valamint

eB

=

29 gCO2eq/MJ értékű bónusz olyan biomasszából előállított üzemanyagokból, amelyek esetében a biomasszát helyreállított degradálódott földterületről nyerik, és teljesülnek a 8. pontban előírt feltételek.

8. A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz akkor adható meg, ha bizonyított, hogy az adott földterület:

a) 2008 januárjában nem állt mezőgazdasági célú használat vagy bármely más tevékenység alatt; és

b) súlyosan degradálódott földterület, beleértve a korábban mezőgazdasági célra használt földterületeket is.

A 29 g CO2eq/MJ értékű bónusz a földterület mezőgazdasági használatra való átállításának időpontjától számított legfeljebb tíz évig érvényes, feltéve hogy az i. alpontba tartozó földterületek esetében biztosított a szénkészlet folyamatos növekedése és az erózió jelentős csökkentése.

9. "Súlyosan degradálódott földterület": olyan földterület, amelynek esetében hosszabb időszak során jelentős szikesedés volt tapasztalható, vagy amelynek a szervesanyag-tartalma különösen alacsony, és súlyosan erodálódott.

10. Ezen irányelv V. melléklete C. részének 10. pontjával összhangban a talajban lévő szénkészletek kiszámításának alapjául - az ezen irányelv tekintetében a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámítására vonatkozó iránymutatásokat meghatározó - 2010/335/EU bizottsági határozat ( 22 ) szolgál, amely az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által 2006-ban kiadott, az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzékeire vonatkozó iránymutatások 4. kötetére épül, összhangban az 525/2013/EU rendelettel és az (EU) 2018/841 rendelettel.

11. A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba (ep) beletartoznak a feldolgozás során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a feldolgozáshoz használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások, beleértve a fosszilis inputanyagok széntartalmának megfelelő szén-dioxid-kibocsátásokat is, függetlenül attól, hogy az anyagokat eljárás során ténylegesen elégetik-e vagy sem.

A nem szilárd vagy gáznemű biomasszából előállított üzemanyagot előállító üzemben előállított villamosenergia-fogyasztás elszámolásához ennek a villamos energiának az előállítására és elosztására jellemző üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az egy meghatározott régióban a villamos energia előállítására és elosztására jellemző átlagos kibocsátási intenzitással. E szabály alóli kivételként a termelők átlagértéket is alkalmazhatnak egy egyedi villamosenergia-előállító üzem esetében az ebben az üzemben megtermelt villamos energiára, ha ez az üzem nem csatlakozik a villamosenergia-hálózathoz.

A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba beletartoznak adott esetben a félkész termékek és anyagok szárítása során keletkező kibocsátások.

12. A szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátásokba (etd) beletartoznak a nyersanyagok és a félkész anyagok szállítása és elosztása során keletkező kibocsátások és a késztermékek tárolása és elosztása során keletkező kibocsátások. A közlekedésből és az áruszállításból származó, az 5. pont értelmében figyelembe veendő kibocsátás nem tartozik e pont hatálya alá.

13. A felhasznált üzemanyagból eredő CO2-kibocsátásokat (eu) a biomasszából előállított üzemanyagok esetében nullának kell tekinteni. A felhasznált üzemanyag használatából adódó, CO2-től eltérő üvegházhatású gázok (CH4 és N2O) kibocsátását bele kell számítani az eu tényezőbe.

14. A szén-dioxid-leválasztásból és -tárolásból eredő, az ep értékbe még nem beszámított kibocsátás-megtakarításokba (eccs) csak azok a kibocsátott CO2 leválasztásával és -tárolásával elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek közvetlenül összefüggnek a biomasszából előállított üzemanyag kinyerésével, szállításával, feldolgozásával és elosztásával, feltéve, hogy a tárolás a 2009/31/EK irányelvvel összhangban történik.

15. A szén-dioxid leválasztásából és helyettesítéséből eredő kibocsátásmegtakarításoknak (eccr) közvetlenül kapcsolódniuk kell azon biomasszából előállított üzemanyag előállításához, amelynek tekintetében figyelembe veszik őket, és e megtakarításokba csak az olyan CO2-leválasztással elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek esetében a szén biomassza eredetű és azt a fosszilis CO2 helyettesítésére használják kereskedelmi termékek és szolgáltatások előállításához.

16. Ha a biomasszából előállított üzemanyag előállításához kapcsoltan hőt és/vagy villamos energiát előállító olyan kapcsolt energiatermelő egység, amely tekintetében kibocsátást számítanak, villamosenergia- és/vagy hasznoshőtöbbletet termel, akkor az üvegházhatásúgáz-kibocsátást meg kell osztani a villamos energia és a hasznos hő között a hő hőmérséklete szerint (ami tükrözi a hő hasznosíthatóságát). Az adott hőmennyiség hasznos részét úgy tudjuk megállapítani, ha energiatartalmát megszorozzuk az alábbiak szerint kiszámított Carnot-hatásfok (Ch) értékével:

ahol

Th

=

A végfelhasználói energia hasznos hőjének abszolút hőmérséklete (kelvin).

T0

=

A környezet 273,15 kelvinben (azaz 0 oC-ban) rögzített hőmérséklete.

Abban az esetben, ha a többlethőt 150 oC (423,15 kelvin) hőmérséklet alatt épületek fűtésének céljára exportálják, a Ch a következő módon is meghatározható:

Ch

=

a 150 oC-hoz (423,15 kelvinhez) tartozó Carnot-hatásfok, azaz 0,3546

E számítás céljából a tényleges hatékonysági értékeket kell használni, amelyeket az éves előállított mechanikai energiának, villamos energiának és hőenergiának az éves energiabevitel értékével történő elosztásával kapunk meg.

E számítás céljából a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a) "kapcsolt energiatermelés": egyetlen folyamat során hőenergia és villamos és/vagy mechanikai energia egyszerre történő termelése;

b) "hasznos hő": a gazdaságilag indokolt mértékű hő-, fűtési vagy hűtési energiaigény kielégítése céljából termelt hő;

c) "gazdaságilag indokolt igény": az azt a hő- vagy hűtési energiaigényt meg nem haladó mértékű kereslet, amely egyébként piaci feltételek mellett kielégítésre kerülne.

17. Ha a biomasszából előállított üzemanyag előállítási eljárása kombinálva állítja elő azt az üzemanyagot, amelynek vonatkozásában a kibocsátást számítják és egy vagy több további terméket ("társtermékek"), akkor az üvegházhatásúgáz-kibocsátást meg kell osztani az üzemanyag vagy annak köztes terméke és a társtermékek között azok energiatartalmának arányában (ez utóbbit a villamos energián - és a hőenergián - kívüli társtermékek esetében az alsó fűtőértéken kell meghatározni). A hasznoshő- vagy villamosenergia-többlet üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitása megegyezik a biomasszából előállított üzemanyag előállításához használt hő vagy villamos energia üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitásával, és úgy kell meghatározni, hogy ki kell számítani a biomasszából előállított üzemanyag-előállítási eljáráshoz hő-vagy villamos energiát biztosító kapcsolt energiatermelő egységbe, kazánba vagy más berendezésbe betáplált anyagok, így például az alapanyagok, illetve ezekből eredő kibocsátások (például CH4 és N2O) üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitását. A kapcsolt villamos energia- és hőtermelés esetében a számítás a 16. pontban foglaltak szerint történik.

18. A 17. pontban említett számítások során a szétosztandó kibocsátások az eec + el + esca + az ep, etd, eccs és eccr azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépésével bezárólag kerül sor, amikor a társtermékeket állítják elő. Ha az életciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a társtermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak.

A biogáz és a biometán esetében az összes társterméket figyelembe kell venni e számításhoz. A hulladékokhoz és maradékanyagokhoz nem kell kibocsátási értéket rendelni. A negatív energiatartalmú társtermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során.

A hulladékokat és maradékanyagokat, beleértve a lombkoronát, az ágakat, a szalmát, a háncsokat és héjakat, a kukoricacsöveket és a diófélék héját, valamint a feldolgozás során keletkező maradékanyagokat, köztük a nyers (nem finomított) glicerint és a kipréselt cukornádat az életciklus alatti üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig, függetlenül attól, hogy a végső termék előállítása előtt azokat félkész termékké alakítják-e.

A kazánokkal, illetve a feldolgozó üzem részére kapcsolt hő- és/vagy villamosenergia-termelést végző egységekkel ellátott feldolgozó üzemektől eltérő finomítókban előállított, biomasszából előállított üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás céljaira az elemzés egysége a finomító.

19. A villamosenergia-termelésre használt, biomasszából előállított üzemanyagok esetében a 3. pontban említett számítás során a fosszilis üzemanyag komparátor (ECF(el)) 183 g CO2eq/MJ villamos energia vagy a legkülső régiók esetében 212 g CO2eq/MJ villamos energia.

A hasznoshő-termelésre, valamint fűtő- és/vagy hűtőenergia termelésére használt, biomasszából előállított üzemanyagok esetében a 3. pontban említett számítás során a fosszilis üzemanyag komparátor (ECF(h)) a következő: 80 g CO2eq/MJ hő.

A hasznoshő-termelésre használt, olyan biomasszából előállított üzemanyagok esetében, amelyeknél bizonyítható, hogy azokkal közvetlenül szén került felváltásra, a 3. pontban említett számítás során a fosszilis üzemanyag komparátor (ECF(h)) a következő: 124 g CO2eq/MJ hő.

A közlekedési célú, biomasszából előállított üzemanyagok esetében a 3. pontban említett számítás során a fosszilis üzemanyag komparátor (EF(t)) a következő: 94 g CO2eq/MJ.

C. DISZAGGREGÁLT ALAPÉRTELMEZETT ÉRTÉKEK A BIOMASSZÁBÓL ELŐÁLLÍTOTT ÜZEMANYAGOKRA VONATKOZÓAN

Fabrikett vagy pellet

Fabrikett vagy pellet

Mezőgazdasági előállítási módok

A villamosenergia-termelésre használt biogázra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek

Diszaggregált alapértelmezett értékek a biometánra vonatkozóan:

D. JELLEMZŐ ÉS ALAPÉRTELMEZETT ÉRTÉKEK A BIOMASSZÁBÓL ELŐÁLLÍTOTT ÜZEMANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSI MÓDSZEREI ESETÉBEN

Az 1. eset olyan folyamatokra vonatkozik, amikor földgázzal működő kazán biztosítja a folyamathőt a pelletező számára. A folyamathoz szükséges villamos energia beszerzése a hálózatról történik.

A 2a. eset olyan folyamatokra vonatkozik, amikor fanyesedékkel működő kazán biztosítja a folyamathőt a pelletező számára. A folyamathoz szükséges villamos energia beszerzése a hálózatról történik.

A 3a. eset olyan folyamatokra vonatkozik, amikor fanyesedékkel működő kapcsolt energiatermelést végző létesítmény biztosítja a hő- és villamos energiát a pelletezőnek.

A villamosenergia-termelésre használt biogázra vonatkozó jellemző és alapértelmezett értékek

A biometánra vonatkozó jellemző és alapértelmezett értékek

Villamosenergia-termelésre használt biogáz - trágya és kukorica keverékei: jellemző és alapértelmezett értékek: Az üvegházhatásúgáz-kibocsátási értékek a friss tömegre vonatkoztatva szerepelnek

Megjegyzések

Az 1. eset olyan módokra vonatkozik, amelyeknél az eljáráshoz szükséges villamos- és hőenergiát maga a kapcsolt energiatermelést végző létesítmény biztosítja.

A 2. eset olyan módokra vonatkozik, amelyeknél a folyamathoz szükséges villamos energiát a hálózat, a folyamathőt pedig maga a kapcsolt energiatermelést végző létesítmény biztosítja. Egyes tagállamokban a gazdasági szereplők nem jogosultak a bruttó termelés alapján igényelni támogatást, és az 1. eset a jellemzőbb.

A 3. eset olyan módokra vonatkozik, amelyeknél a folyamathoz szükséges villamos energiát a hálózat, a folyamathőt pedig biogázkazán biztosítja. Ez az eset egyes olyan létesítmények esetében jellemző, amelyeknél a kapcsolt energiatermelést végző létesítmény nem a létesítmény területén található, és a biogáz értékesítésre kerül (de nem alakítják tovább biometánná).

Jellemző és alapértelmezett értékek biometán - trágya és kukorica keverékei: Az üvegházhatásúgáz-kibocsátási értékek a friss tömegre vonatkoztatva szerepelnek

A biometán közlekedési célú üzemanyagként szolgáló sűrített biometánként való használata esetén a jellemző értékekhez 3,3 g CO2eq/MJ értéket, az alapértelmezett értékekhez pedig 4,6 g CO2eq/MJ értéket kell hozzáadni.

VII. MELLÉKLET

A FŰTÉSRE ÉS HŰTÉSRE HASZNÁLT MEGÚJULÓ ENERGIA ELSZÁMOLÁSA

A. RÉSZ: A FŰTÉSRE HASZNÁLT HŐSZIVATTYÚKBÓL SZÁRMAZÓ MEGÚJULÓ ENERGIA ELSZÁMOLÁSA

A hőszivattyúk által hasznosított légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus mennyisége megújuló energiaforrásból előállított energiának minősül ezen irányelv alkalmazásában, amelyet, ERES, az alábbi képlet segítségével kell kiszámolni:

ERES = Qhasznos * (1 - 1/SPF)

ahol

B. RÉSZ: A HŰTÉSRE HASZNÁLT MEGÚJULÓ ENERGIA ELSZÁMOLÁSA

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

A hűtésre használt megújuló energia kiszámításakor a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

(1) "hűtés": zárt vagy beltérből (komfortérzetet célzó alkalmazás) vagy technológiai folyamatból történő hőelvonás egy adott helyiség vagy technológiai folyamat hőmérsékletének meghatározott hőmérsékletre (beállítási pont) történő csökkentése vagy azon a hőmérsékleten tartása érdekében; a hűtőrendszerek esetében az elvont hő a környezeti levegőbe, a környezeti vízbe vagy a talajba kerül, illetve az elvont hőt azok nyelik el, amely esetben a környezet (a levegő, a talaj és a víz) az elvont hő elnyelője, és így hidegforrásként működik;

(2) "hűtőrendszer": egy hőelvonó rendszerből, egy vagy több hűtőberendezésből és egy hőleadó rendszerből álló összetett egység, amely aktív hűtés esetén folyadék formájú hűtőközeggel egészül ki, és amelynek elemei egy meghatározott hőátadás érdekében együttműködnek, és így biztosítják az előírt hőmérsékletet; a) helyiséghűtés esetén a hűtőrendszer lehet szabadhűtéses rendszer vagy hűtőgenerátort tartalmazó hűtőrendszer, és ebben az esetben a hűtés az egyik elsődleges funkció; b) technológiai hűtés esetén a hűtőrendszer hűtőgenerátort tartalmaz, és ebben az esetben a hűtés az egyik elsődleges funkció;

(3) "szabadhűtés": olyan hűtőrendszer, amely természetes hidegforrást használ a szivattyúval (szivattyúkkal) és/vagy ventilátorral (ventilátorokkal) történő folyadékszállítás módszerével hűtendő helyiségből vagy technológiai folyamatból történő hőelvonáshoz, és amely nem teszi szükségessé hűtőgererátor alkalmazását;

(4) "hűtőgenerátor": a hűtőrendszer azon része, amely gőzkompressziós ciklus, szorpciós ciklus vagy más termodinamikai ciklus alkalmazásával olyan hőmérséklet-különbséget generál, amely lehetővé teszi a hűtendő helyiségből vagy technológiai folyamatból történő hőelvonást, ha nem áll rendelkezésre hidegforrás, vagy a hidegforrás nem elegendő;

(5) "aktív hűtés": a hő helyiségből vagy technológiai folyamatból történő eltávolítása, ahol a hűtési igény kielégítéséhez energiabevitelre van szükség; akkor használatos, ha nem áll rendelkezésre természetes energiaáramlás, vagy a természetes energiaáramlás nem elegendő, és hűtőgenerátorral vagy anélkül is bekövetkezhet;

(6) "passzív hűtés": a hő természetes energiaáramlással történő eltávolítása hővezetés, konvekció, hősugárzás vagy hőtömeg-átadás útján, anélkül, hogy hűtőfolyadék mozgatására lenne szükség a hő elvonásához és leadásához vagy alacsonyabb hőmérséklet hűtőgenerátorral történő előállításához, ideértve a hűtési igény épülettervezési funkciókkal (például épületszigeteléssel, zöld tetővel, növényfallal, árnyékolással vagy nagyobb épülettömeggel), szellőz(tet)éssel vagy háztartási ventilátorokkal történő csökkentését;

(7) "szellőz(tet)és": a levegő természetes vagy mesterséges mozgatása, amelynek célja környezeti levegő bejuttatása a helyiségbe a beltéri levegő - többek között a hőmérséklet - megfelelő minőségének biztosítása céljából;

(8) "háztartási ventilátor": olyan termék, amely a levegő mozgatása céljából ventilátort és villanymotoregységet tartalmaz, és oly módon biztosít nyári komfortérzetet, hogy növeli a levegő sebességét az emberi test körül, ami hűvös hőérzetet kelt;

(9) "hűtésre szánt megújuló energia mennyisége": meghatározott energiahatékonysággal előállított, primer energiaként kiszámított szezonális teljesítménytényezőként kifejezett hűtőenergia-ellátás;

(10) "hőnyelő" vagy "hidegforrás": olyan külső természetes elnyelő, amelybe a helyiségből vagy technológiai folyamatból elvont hőt továbbítják; ilyen elnyelő lehet a környezeti levegő, a természetes vagy mesterséges víztestek formájában megjelenő környezeti víz, valamint ilyenek a szilárd földfelszín alatti geotermikus képződmények;

(11) "hőelvonó rendszer": olyan berendezés, amely hőt távolít el a hűtendő helyiségből vagy technológiai folyamatból, például a gőzkompressziós ciklusban alkalmazott bepárló;

(12) "hűtőberendezés": aktív hűtésre tervezett berendezés;

(13) "hőleadó rendszer": olyan berendezés, amelyben a hűtőközegből a hőnyelőbe történő végső hőátadás bekövetkezik, például a léghűtéses gőzkompressziós ciklusban alkalmazott levegő-hűtőközeg típusú kondenzátor;

(14) "energiabevitel": a folyadék szállításához szükséges energia (szabadhűtés), vagy a folyadék szállításához és a hűtőgenerátor működtetéséhez szükséges energia (hűtőgenerátorral történő aktív hűtés);

(15) "távhűtés": egy központi vagy decentralizált termelőegységből hálózaton keresztül több épülethez vagy telephelyhez hűtött folyadékok formájában elosztott, helyiséghűtés vagy technológiai hűtés céljából használt hőenergia;

(16) "elsődleges szezonális teljesítménytényező": a hűtőrendszer primerenergia-konverziós hatásfokának mérőszáma;

(17) "egyenértékű kihasználási időtartam": azon órák száma, amelyek során a hűtőrendszer teljes terhelés mellett működik ahhoz, hogy előállítsa azt a hűtőenergia-mennyiséget, amelyet ténylegesen előállít egy év alatt, de változó terhelés mellett;

(18) "éghajlati foknapok": az egyenértékű kihasználási időtartam meghatározásához felhasznált 18 °C-os bázisértékből kiszámított éghajlati értékek.

2. HATÁLY

1. A hűtésre használt megújuló energia mennyiségének kiszámításakor a tagállamok figyelembe veszik az aktív hűtést, többek között a távhűtést, függetlenül a szabadhűtés vagy hűtőgenerátor alkalmazásától.

2. A tagállamok nem veszik figyelembe: a) a passzív hűtést, bár abban az esetben, ha a szellőztető levegőt hőhordozó közegként használják hűtésre, a hűtőgenerátorral vagy szabadhűtéssel biztosítható megfelelő hűtőenergia-ellátás a megújuló hűtőenergia számításának részét képezi; b) a következő hűtési technológiákat vagy folyamatokat: i. a szállítóeszközökön belüli hűtés ( 23 ); ii. azon hűtőrendszerek, amelyek elsődleges funkciója romlandó anyagok meghatározott hőmérsékleten történő előállítása vagy tárolása (hűtése és fagyasztása); iii. azon hűtőrendszerek, amelyek esetében a helyiséghűtés vagy a technológiai hűtés beállítási pontjai 2 °C-nál alacsonyabbak; iv. azon hűtőrendszerek, amelyek esetében a helyiséghűtés vagy a technológiai hűtés beállítási pontjai 30 °C-nál magasabbak; v. az energiatermelésből, az ipari folyamatokból és a tercier szektorból származó hulladékhő (hulladékhő) hűtése ( 24 ). c) a villamosenergia-termelő üzemekben; a cement, vas- és acélgyártásban; a szennyvíztisztító telepeken; az információtechnológiai létesítményekben (például adatközpontokban); a villamosenergia-átviteli és -elosztó létesítményekben; valamint a szállítási infrastruktúrákban hűtésre használt energia.

A tagállamok a hűtőrendszerek több kategóriáját is kizárhatják a hűtésre szánt megújuló energia számításából annak érdekében, hogy meghatározott földrajzi területeken környezetvédelmi okokból megőrizzék a természetes hidegforrásokat. Példa erre a folyók vagy tavak túlmelegedés kockázatával szembeni védelme.

3. A MEGÚJULÓ ENERGIA ELSZÁMOLÁSÁNAK MÓDSZERTANA AZ EGYEDI ÉS A TÁVHŰTÉS ESETÉBEN

Kizárólag a 3.2. szakasz második bekezdésében elsődleges szezonális teljesítménytényezőként (SPFp) kifejezett, minimálisan előírt hatásfok felett működő hűtőrendszerek tekintendők úgy, hogy megújuló energiát állítanak elő.

3.1. A hűtésre szánt megújuló energia mennyisége

A hűtésre szánt megújuló energia mennyiségét (ERES-C) a következő képlettel kell kiszámítani:

ahol:

a hűtőrendszer által a környezeti levegőbe, a környezeti vízbe vagy a talajba kibocsátott hő mennyisége ( 25 );

E INPUT a hűtőrendszer energiafogyasztása, amely tartalmazza a mért rendszerek, például a távhűtés segédrendszereinek energiafogyasztását;

a hűtőrendszer által szolgáltatott hűtőenergia ( 26 );

a hűtőrendszer szintjén a hűtőenergia-ellátás azon része, amely a szezonális teljesítménytényezőre vonatkozó követelmények szerint megújulónak tekinthető, százalékban kifejezve. Az SPF megállapítása az elosztási veszteség elszámolása nélkül történik. A távhűtés esetében ez azt jelenti, hogy a SPF értékét hűtőgenerátoronként vagy a szabad hűtőrendszer szintjén kell meghatározni. Olyan hűtőrendszerek esetében, amelyeknél szabványos SPF alkalmazható, az (EU) 2016/2281 bizottsági rendelet ( 27 ) és a kapcsolódó bizottsági közlemény ( 28 ) szerinti F(1) és F(2) együtthatók nem használatosak korrekciós együtthatóként.

A 100 %-ban megújuló forrásból származó hővezérelt hűtés (abszorpció és adszorpció) esetében a leadott hűtést teljes mértékben megújulónak kell tekinteni.

A és az kiszámításához szükséges számítási lépéseket a 3.2-3.4. szakasz fejti ki.

3.2. A szezonális teljesítménytényező megújuló energiának minősülő részarányának kiszámítása -

Az s SPF a hűtőenergia-ellátás megújulóként kiszámítható részaránya. Az növekvő SPFp-értékek mellett növekszik. Az SPFp-érték ( 29 ) meghatározása az (EU) 2016/2281 bizottsági rendeletben és a 206/2012/EU bizottsági rendeletben ( 30 ) foglaltak szerint történik, azzal a kivétellel, hogy a villamos energia esetében az alapértelmezett primerenergia-tényezőt (az (EU) 2018/2002 irányelvvel ( 31 ) módosított) 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2,1-re aktualizálta. Az EN 14511 szabvány szerinti peremfeltételeket kell alkalmazni.

A hűtőrendszer elsődleges szezonális teljesítménytényezőjeként kifejezett, előírt minimális hatásfokának legalább 1,4-nek kell lennie (SPFpLOW ). Ahhoz, hogy az értéke 100 %legyen, a hűtőrendszer előírt minimális hatásfokának legalább 6-nak kell lennie (SPFpHIGH ). Az összes többi hűtőrendszer esetében a következő számítást kell alkalmazni:

Az SPF p a hűtőrendszer elsődleges szezonális teljesítménytényezőként kifejezett hatásfoka;

Az a primer energiaként kifejezett és a szabványos hűtőrendszerek hatásfokán alapuló minimális szezonális teljesítménytényező (a környezettudatos tervezésre vonatkozó minimumkövetelmények);

az a szezonális teljesítménytényező primer energiaként kifejezett, és a távhűtésben alkalmazott szabadhűtés bevált gyakorlatain alapuló felső küszöbérték ( 32 ).

3.3. A hűtésre használt megújuló energia mennyiségének kiszámítása szabványos és mért SPFp-értékek alkalmazásával

Szabványos és mért SPF-értékek

A 206/2012/EU rendeletben és az (EU) 2016/2281 rendeletben foglalt környezettudatos tervezési követelményeknek köszönhetően az elektromos gőzkompressziós hűtőgenerátorok és a belső égésű motorok gőzkompressziós hűtőgenerátorai esetében rendelkezésre állnak szabványosított SPF-értékek. Komforthűtés esetén legfeljebb 2 MW teljesítményű, technológiai hűtés esetén pedig legfeljebb 1,5 MW teljesítményű hűtőgenerátorokra vonatkozóan állnak rendelkezésre értékek. Más technológiák és teljesítményskálák tekintetében szabványos értékek nem állnak rendelkezésre. A távhűtés tekintetében nem állnak rendelkezésre szabványos értékek, de alkalmaznak méréseket, amelynek értékei rendelkezésre állnak; ezek lehetővé teszik az SPF-értékek legalább évenkénti kiszámítását.

A megújuló hűtőenergia mennyiségének kiszámításához adott esetben szabványos SPF-értékek alkalmazhatók. Amennyiben nem állnak rendelkezésre szabványos értékek, vagy a mérés a szokásos gyakorlat, a hűtőteljesítményre vonatkozó küszöbértékekkel elkülönített, mért SPF-értékeket kell használni. Az 1,5 MW-nál kisebb hűtőteljesítményű hűtőgenerátorok esetében szabványos SPF-érték alkalmazható, ugyanakkor mért SPF-értéket kell alkalmazni a távhűtés, a legfeljebb 1,5 MW hűtőteljesítményű hűtőgenerátorok, valamint azon hűtőgenerátorok esetében, amelyekhez nem állnak rendelkezésre szabványos értékek.

Ezen túlmenően a megújuló hűtőenergiára vonatkozó számítási módszer előnyének kihasználása érdekében minden szabványos SPF-érték nélküli hűtőrendszer - többek között minden szabadhűtési megoldás és hőaktivált hűtőgenerátor - esetében mért SPF-értéket kell megállapítani.

A szabványos SPF-értékek meghatározása

Az SPF-értékeket az (EU) 2016/2281 rendeletnek megfelelően primerenergia-tényezők alkalmazásával kiszámított primerenergia-hatásfokként kell kifejezni a különböző típusú hűtőgenerátorok helyiséghűtési hatásfokának meghatározásához ( 33 ). Az (EU) 2016/2281 rendeletben foglalt primerenergia-tényezőt 1/η-ként kell kiszámítani, ahol η a teljes bruttó villamosenergia-termelés és az EU egészén belüli villamosenergia-termeléshez tartozó primerenergia-fogyasztás átlagos aránya. A villamos energiára vonatkoztatott alapértelmezett primerenergia-tényező - azaz a 2012/27/EU irányelv IV. mellékletének 3. lábjegyzetét módosító (EU) 2018/2002 irányelv mellékletének 1. pontja szerinti együttható - módosításával az (EU) 2016/2281 rendeletben szereplő 2,5 értékű primerenergia-tényezőt az SPF-értékek kiszámításakor 2,1 értékű primerenergia-tényező váltja fel.

Ha a hűtőgenerátor működtetéséhez primer energiahordozókat, például hőt vagy gázt használnak energiabevitelként, az alapértelmezett primerenergia-tényező (1/η) értéke 1, ami az energiaátalakítás hiányát tükrözi, azaz η = 1.

A szabványos működési feltételeket és az SPF-érték meghatározásához szükséges többi paramétert a hűtőgenerátor-kategóriától függően az (EU) 2016/2281 rendelet és a 206/2012/EU rendelet határozza meg. A peremfeltételek az EN 14511 szabványban meghatározott feltételek.

Azon reverzibilis hűtőgenerátorok (reverzibilis hőszivattyúk) esetében, amelyek azért nem tartoznak az (EU) 2016/2281 rendelet hatálya alá, mert fűtési funkciójuk a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében a 813/2013/EU bizottsági rendelet ( 34 ) hatálya alá tartozik, ugyanazt az SPF-számítást kell alkalmazni, amelyet az (EU) 2016/2281 rendelet a hasonló, nem reverzibilis hűtőgenerátorok tekintetében meghatároz.

Az elektromos gőzkompressziós hűtőgenerátorok esetében például a következőképpen kell meghatározni az SPFp-értéket (a p index annak egyértelművé tételére használatos, hogy az SPF-érték primer energiaként kerül meghatározásra):

- a helyiséghűtés esetében:

- a technológiai hűtés esetében:

ahol:

- a SEER és a SEPR az (EU) 2016/2281 rendelet és a 206/2012/EU rendelet szerint meghatározott szezonális teljesítménytényezők ( 35 ) (a SEER betűszó a "Seasonal Energy Ratio", azaz a szezonális hűtési jóságfok megfelelője, a SEPR betűszó pedig a "Seasonal Energy Performance Ratio", azaz a szezonális hűtési hatásfok megfelelője) a végső energiára vetítve,

- η a teljes bruttó villamosenergia-termelés és az EU-n belüli villamosenergia-termeléshez tartozó primerenergia-fogyasztás átlagos aránya (η = 0,475 és 1/η = 2,1),

az F(1) és az F(2) az (EU) 2016/2281 rendelet és a kapcsolódó bizottsági közlemény szerinti korrekciós együtthatók. Ezek az együtthatók nem vonatkoznak az (EU) 2016/2281 rendelet szerinti technológiai hűtésre, mivel a SEPR végsőenergia-mérőszámát közvetlenül használják. Kiigazított értékek hiányában a SEER átszámításához használt értékeket kell használni a SEPR átszámításához is.

A szezonális teljesítménytényezőre vonatkozó peremfeltételek

A hűtőgenerátor SPF-értékének meghatározásához az (EU) 2016/2281 rendeletben és a 206/2012/EU rendeletben meghatározott SPF-peremfeltételeket kell alkalmazni. Víz-levegő és a víz-víz típusú hűtőgenerátorok esetében a hidegforrás rendelkezésre bocsátásához szükséges energiabevitelt az F(2) korrekciós együttható alkalmazásával kell figyelembe venni. A szezonális teljesítménytényezőre vonatkozó peremfeltételek az 1. ábrán láthatók. Ezek a peremfeltételek valamennyi hűtőrendszerre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy szabadhűtéses rendszerek, vagy hűtőgenerátorokat tartalmazó rendszerek-e.

Ezek a peremfeltételek hasonlóak a 2013/114/EU bizottsági határozat ( 36 ) szerinti (fűtési üzemmódban használt) hőszivattyúkra vonatkozó feltételekhez. A különbség az, hogy a hőszivattyúk esetében a kiegészítő villamosenergia-fogyasztásnak ("termosztát által leállított" üzemmód, készenléti üzemmód, kikapcsolt üzemmód, forgattyúsház-fűtési üzemmód) megfelelő villamosenergia-fogyasztást nem veszik figyelembe az SPF értékeléséhez. A hűtés esetéhez hasonlóan azonban a szabványos SPF-értékeket és a mért SPF-értékeket is alkalmazni kell, és tekintettel arra, hogy a mért SPF-érték a kiegészítő fogyasztást is figyelembe veszi, a kiegészítő villamosenergia-fogyasztást mindkét esetben figyelembe kell venni.

A távhűtés esetében az elosztási hidegveszteséget és az elosztószivattyúnak a hűtőüzem és a fogyasztói alállomás közötti villamosenergia-fogyasztását nem kell figyelembe venni az SPF-érték becslésekor.

A szellőztetési funkciót is biztosító léghűtéses rendszerek esetében a szellőztető légáram miatti hűtőenergia-ellátást nem kell elszámolni. A szellőztetéshez szükséges ventilátorteljesítményt a szellőztető légáram és a hűtőlevegő-áram arányában is diszkontálni kell.

1. ábra: A szezonális teljesítménytényezőre vonatkozó peremfeltételek szemléltetése a szabványos SPF-értéket alkalmazó hűtőgenerátor, valamint a távhűtés (és más, mért SPF-értéket alkalmazó nagy hűtőrendszerek) esetében, ahol EINPUT_AUX a ventilátorhoz és/vagy a szivattyúhoz tartozó energiabevitel, EINPUT_CG pedig a hűtőgenerátorhoz tartozó energiabevitel.

A belső hideg hasznosítására alkalmas léghűtéses rendszerek esetében a hideg hasznosítása miatti hűtőenergia-ellátást nem kell elszámolni. A hidegnek a hőcserélő által végzett hasznosításához szükséges ventilátorteljesítményt a hideg hasznosítására alkalmas hőcserélőnek betudható nyomásveszteség és a léghűtéses rendszer teljes nyomásvesztesége arányában diszkontálni kell.

3.4. Szabványos értékekkel végzett számítás

Azon 1,5 MW-nál kisebb teljesítményű egyedi hűtőrendszerek esetében, amelyekhez rendelkezésre áll szabványos SPF-érték, egyszerűsített módszer alkalmazható a rendelkezésre bocsátott teljes hűtőenergia becslésére.

Az egyszerűsített módszer szerint a hűtőrendszer által szolgáltatott hűtőenergia ((QCsupply) a névleges hűtőteljesítmény (Pc) és az egyenértékű kihasználási időtartam (EFLH) óraszámainak szorzata. Egy-egy ország teljes területére egységes érték alkalmazható a hűtési foknapra (CDD), illetve különböző értékek alkalmazhatók a különböző éghajlati övezetekre, feltéve, hogy ezen éghajlati övezetek esetében rendelkezésre állnak a névleges teljesítmény értékei és az SPF-értékek.

Az EFLH kiszámításához a következő alapértelmezett módszerek alkalmazhatók:

- helyiséghűtés esetén a lakossági szektorban: EFLH = 96 + 0.85 * CDD

- helyiséghűtés esetén a tercier szektorban: EFLH = 475 + 0.49 * CDD

- a technológiai hűtés esetében: EFLH = τs * (7300 + 0.32 * CDD)

ahol:

τs a konkrét folyamatok üzemidejének figyelembevétele érdekében alkalmazott aktivitási tényező (például τs = 1 egész évben, a hétvégék kivételével: τs = 5/7). Nincs alapértelmezett érték.

3.4.1. Mért értékekkel végzett számítás

A szabványos értékek nélküli rendszerek, valamint az 1,5 MW-nál nagyobb teljesítményű hűtőrendszerek és a távhűtési rendszerek a következő mérések alapján számítják ki megújuló hűtőenergiájukat:

Mért energiabevitel: A mért energiabevitel figyelembe veszi a hűtőrendszerhez használt valamennyi energiaforrást, azaz a hűtőgenerátorhoz használt villamos energiát, gázt, hőt stb. Figyelembe veszi továbbá a hűtőrendszerben használt segédszivattyúkat és ventilátorokat, az épületekhez vagy technológiai folyamatokhoz történő hűtőenergia-elosztáshoz tartozó segédszivattyúkat és ventilátorokat azonban nem. Szellőztetési funkcióval ellátott léghűtés esetében csak a hűtés miatti további energiabevitelt kell figyelembe venni a hűtőrendszer energiabevitelében.

Mért hűtőenergia-ellátás: A hűtőenergia-ellátást a hűtőrendszer kimenő teljesítményeként kell mérni, és abból le kell vonni a hidegveszteséget az épület vagy a technológiai folyamat - azaz a hűtés végfelhasználója - nettó hűtőenergia-ellátásának megbecsülése érdekében. A hidegveszteség magában foglalja a távhűtési rendszerben és az épület vagy ipari telephely hűtőenergia-elosztó rendszerében bekövetkezett veszteségeket. Szellőztetési funkcióval ellátott léghűtés esetén a hűtőenergia-ellátásnak mentesnek kell lennie a szellőztetés céljából bejuttatott friss levegő hatásától.

A méréseket a tárgyévre vonatkozóan kell elvégezni, azaz az egész évre vonatkozóan az összes energiabevitel és az összes hűtőenergia-ellátás tekintetében el kell végezni.

3.4.2. Távhűtés: kiegészítő követelmények

A távhűtési rendszerek esetében a nettó hűtőenergia-ellátást fogyasztói szinten kell elszámolni a nettó hűtőenergia-ellátás (jelölése: Q C_Supply_net ) meghatározásakor. Az elosztóhálózatban bekövetkező hőveszteséget (Qc_LOSS ) a következők szerint le kell vonni a bruttó hűtőenergia-ellátásból (Qc_Supply_gross ):

QC_Supply_net = Qc_Supply_gross- - Qc_LOSS

3.4.2.1. Alrendszerekre osztás

A távhűtési rendszerek alrendszerekre oszthatók, amelyek legalább egy hűtőgenerátort vagy szabadhűtéses rendszert tartalmaznak. Ez szükségessé teszi az egyes alrendszerek hűtőenergia-ellátásának és energiabevitelének mérését, valamint a hidegveszteség alrendszerenkénti felosztását az alábbiak szerint:

3.4.2.2. Segédberendezések

A hűtőrendszer alrendszerekre osztásakor a hűtőgenerátor(ok) és/vagy a szabadhűtéses rendszer(ek) segédberendezéseit (pl. vezérlőberendezések, szivattyúk és ventilátorok) ugyanazon alrendszer(ek)be kell beépíteni. Az épületen belüli hűtőenergia-elosztáshoz, például a másodlagos szivattyúkhoz és a végberendezésekhez (például ventilátortekercsek, légkezelő egységek ventilátorai) kapcsolódó kiegészítő energiát nem kell elszámolni.

Azon segédberendezések esetében, amelyek nem rendelhetők hozzá konkrét alrendszerhez, például olyan távhűtési hálózati szivattyúk esetében, amelyek az összes hűtőgenerátor által szolgáltatott hűtőenergiát átadják, a primerenergia-fogyasztást az egyes alrendszerek hűtőgenerátorai és/vagy szabadhűtéses rendszerei által szolgáltatott hűtőenergia arányában kell hozzárendelni az egyes hűtési alrendszerekhez, ugyanúgy, mint a hálózati hidegveszteségek esetében, az alábbiak szerint:

ahol:

E INPUT_AUX1_i az "i" alrendszer kiegészítő energiafogyasztása;

E INPUT_AUX2 a teljes hűtőrendszer azon kiegészítő energiafogyasztása, amely nem rendelhető hozzá konkrét hűtési alrendszerhez.

3.5. A hűtésre szánt megújuló energia mennyiségének kiszámítása a megújuló energiaforrások összesített részaránya és a megújuló energia részaránya esetében

A teljes megújulóenergia-részarány kiszámításához a hűtésre szánt megújuló energia mennyiségét hozzá kell adni a "megújuló energiaforrásokból származó teljes bruttó energiafogyasztás" számlálóhoz és a "teljes bruttó energiafogyasztás" nevezőhöz is.

A fűtési és hűtési célú megújulóenergia-részarány kiszámításához a hűtésre szánt megújuló energia mennyiségét hozzá kell adni a "fűtési és hűtési célú, megújuló energiaforrásokból származó teljes bruttó energiafogyasztás" számlálóhoz és a "fűtési és hűtési célú teljes bruttó energiafogyasztás" nevezőhöz is.

3.6. Iránymutatás a pontosabb módszertanok és számítások kidolgozásához

A Bizottság arra számít és arra biztatja a tagállamokat, hogy mind az SPF, mind pedig az EFLH esetében készítsenek saját becsléseket. Az ilyen nemzeti/regionális megközelítéseknek pontos feltételezéseken és megfelelő méretű reprezentatív mintákon kell alapulniuk, ami a megújuló energia tekintetében az e felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott módszertan alkalmazásával kapott becsléshez képest jelentősen jobb becslést eredményez. Ezek a jobb módszertanok műszaki adatokból kiinduló részletes számításokon alapulhatnak, és más tényezők mellett figyelembe vehetik a beszerelés évét és minőségét, a kompresszor típusát és a gép méretét, az üzemeltetés módját, az elosztó rendszert, a generátorok lépcsőzetes használatát és a helyi éghajlatot. Az alternatív módszertant követő és/vagy alternatív értékeket figyelembe vevő tagállamok ezeket az alkalmazott módszert és a felhasznált adatokat ismertető jelentéssel együtt benyújtják a Bizottságnak. A Bizottság szükség szerint gondoskodik a dokumentumok lefordításáról és az átláthatósági platformján való közzétételéről.

VIII. MELLÉKLET

A. RÉSZ: A BIOÜZEMANYAGOK, FOLYÉKONY BIO-ENERGIAHORDOZÓK ÉS BIOMASSZÁBÓL ELŐÁLLÍTOTT ÜZEMANYAGOK ALAPANYAGAINAK ELŐÁLLÍTÁSA KAPCSÁN A FÖDHASZNÁLAT KÖZVETETT MEGVÁLTOZÁSÁBÓL EREDŐ KIBOCSÁTÁS ELŐZETESEN BECSÜLT MÉRTÉKE (g CO2eq/MJ) ( 37 )

B. RÉSZ: A FÖLDHASZNÁLAT KÖZVETETT MEGVÁLTOZÁSA KAPCSÁN KIBOCSÁTÁSSEMLEGESNEK TEKINTHETŐ BIOÜZEMANYAGOK, FOLYÉKONY BIO-ENERGIAHORDOZÓK ÉS BIOMASSZÁBÓL ELŐÁLLÍTOTT ÜZEMANYAGOK

Az alábbiakban felsorolt alapanyag-kategóriákból előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok esetében úgy kell tekinteni, hogy nem keletkezik kibocsátás a földhasználat közvetett megváltozásából eredően:

1. az e melléklet A. részében nem szereplő alapanyagok

2. a földhasználat közvetlen megváltozását okozó alapanyagok, nevezetesen amelyek termesztésekor az IPCC szerinti következő földterület-kategóriák: erdőterület, füves terület, vizes élőhely, település és egyéb földterület egyikének helyébe a szántó, illetve évelő növényekkel borított szántó lép ( 38 ). Ebben az esetben a földhasználat közvetlen megváltozásából eredő kibocsátás értékét (el) az V. melléklet C. része 7. pontjának megfelelően kellett kiszámítani.

IX. MELLÉKLET

A. rész: Közlekedési célú biogáz és fejlett bioüzemanyagok előállítására szolgáló, a 25. cikk (1) bekezdésének első és negyedik albekezdésében említett minimum részarányok teljesítése szempontjából kétszeres energiaértéken beszámítható alapanyagok:

a) A földterületen tavakban vagy fotobioreaktorokban termesztett algák;

b) Vegyes kommunális hulladék biomasszahányada, amelynek nem képezi részét a külön gyűjtött háztartási hulladék, amelyre a 2008/98/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott újrahasznosítási célértékek vonatkoznak;

c) Magánháztartásokból származó, a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 4. pontjában meghatározott biohulladék, amelyre az említett irányelv 3. cikkének 11. pontja szerinti elkülönített gyűjtés vonatkozik;

d) Ipari hulladék biomasszahányada, amely nem alkalmas az élelmiszer- vagy takarmánynövény-termesztésben való felhasználásra, ideértve a kis- és nagykereskedelemből, valamint az agrár-élelmiszeriparból, a halászatból és akvakultúrából származó anyagokat is, az e melléklet B. részében felsorolt alapanyagok kivételével;

e) Szalma;

f) Állati eredetű trágya és szennyvíziszap;

g) Pálmaolajprés effluense és pálmatermés üres héja;

h) Tallolaj-szurok;

i) Nyers glicerin;

j) Kipréselt cukornád;

k) Szőlőtörköly és borseprő;

l) Diófélék héja;

m) Háncs és héj;

n) Lemorzsolt kukoricacső;

o) Az erdőgazdálkodásból és az erdőgazdálkodással kapcsolatos iparágakból származó hulladékok és maradékanyagok biomasszahányada, nevezetesen fakéreg, ágak, ritkításból visszamaradt hulladékfa, levelek, tűlevelek, lombkorona, fűrészpor, faforgács, feketelúg, acetátoldat, rostiszap, lignin és tallolaj;

p) Egyéb nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagok;

q) Egyéb lignocellulóz-tartalmú anyagok anyagok a fűrészrönkök és furnérrönkök kivételével.

B. rész: Bioüzemanyagok és közlekedési célú biogáz előállítására szolgáló, a 25. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott minimum részarány teljesítése szempontjából korlátozott mértékben, kétszeres energiaértéken beszámítható alapanyagok

a) Használt főzőolaj;

b) Az 1069/2009/EK rendelettel összhangban 1. és 2. kategóriába sorolt állati eredetű zsírok.

X. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és későbbi módosításainak jegyzéke (a 37. cikkben említettek)

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó határidők

(a 36. cikkben említettek szerint)

XI. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).

( 3 ) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.).

( 5 ) A Bizottság (EU) 2017/1442 végrehajtási határozata (2017. július 31.) a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti elérhető legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetéseknek a nagy tüzelőberendezések tekintetében történő meghatározásáról (HL L 212., 2017.8.17., 1. o.).

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.).

( 7 ) Az Európai Parlament és a Tanács 98/70/EK irányelve (1998. október 13) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 350., 1998.12.28., 58. o.).

( 8 ) Az e mellékletben foglalt nemzeti célkitűzések megvalósítása érdekében ki kell emelni, hogy a környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó útmutatók elismerik a megújuló forrásokból előállított energiát előmozdító nemzeti támogatási programok folyamatos szükségességét.

( 9 ) A hőt vagy hulladékhőt abszorpciós hűtők segítségével hűtési célra (lehűtött levegő vagy víz előállítására) hasznosítják. Ezért helyénvaló csak az egy MJ hőre jutó előállított hőhöz kapcsolódó kibocsátásokat kiszámítani, függetlenül attól, hogy a hő végső felhasználása ténylegesen fűtés vagy abszorpciós hűtők segítségével való hűtés.

( 10 ) A mezőgazdasági nyersanyag kinyeréséből vagy termeléséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (eec) kiszámításának ez a képlete olyan esetekre vonatkozik, amikor az alapanyagokat egy lépésben alakítják át bioüzemanyaggá. Az összetettebb ellátási láncok esetében a mezőgazdasági nyersanyag kinyeréséből vagy termeléséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást (eec) a köztes termékekre vonatkozó kiigazításokat követően kell kiszámítani.

( 11 ) Ennek ténye például a talaj kötöttszénkészletének összehasonlító mérésével igazolható: ha például az első mérésre a termesztés megkezdése előtt, a későbbiekre pedig rendszeres időközönként, több év távlatában kerül sor. Ebben az esetben mielőtt a második mérés adatai rendelkezésre állnának, a talaj kötöttszénkészletének növekedését reprezentatív kísérletek vagy talajmodellek alapján végzett becsléssel meg lehet adni. A második mérést követően a tényleges mérésekkel nyert adatok szolgálnak alapul a növekedés tényének és nagyságrendjének megállapításához.

( 12 ) A CO2 molekulatömegének (44,010 g/mol) a szén molekulatömegével (12,011 g/mol) való elosztása révén kapott hányados 3,664.

( 13 ) A Bizottság 2010/335/EU határozata (2010. június 10.) a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról (HL L 151., 2010.6.17., 19. o.).

( 14 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/841 rendelete (2018. május 30.) a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az 525/2013/EU rendelet és az 529/2013/EU határozat módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 1. o.).

( 15 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (2009. április 23.) a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 114. o.).

( 16 ) A hőt vagy hulladékhőt abszorpciós hűtők segítségével hűtési célra (lehűtött levegő vagy víz előállítására) hasznosítják. Ezért helyénvaló csak az egy MJ hőre jutó előállított hőhöz kapcsolódó kibocsátásokat kiszámítani, függetlenül attól, hogy a hő végső felhasználása ténylegesen fűtés vagy abszorpciós hűtők segítségével való hűtés.

( 17 ) A mezőgazdasági nyersanyag kinyeréséből vagy termeléséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (eec) kiszámításának ez a képlete olyan esetekre vonatkozik, amikor az alapanyagokat egy lépésben alakítják át bioüzemanyaggá. Az összetettebb ellátási láncok esetében a mezőgazdasági nyersanyag kinyeréséből vagy termeléséből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást (eec) a köztes termékekre vonatkozó kiigazításokat követően kell kiszámítani.

( 18 ) Ennek ténye például a talaj kötöttszénkészletének összehasonlító mérésével igazolható: ha például az első mérésre a termesztés megkezdése előtt, a későbbiekre pedig rendszeres időközönként, több év távlatában kerül sor. Ebben az esetben mielőtt a második mérés adatai rendelkezésre állnának, a talaj kötöttszénkészletének növekedését reprezentatív kísérletek vagy talajmodellek alapján végzett becsléssel meg lehet adni. A második mérést követően a tényleges mérésekkel nyert adatok szolgálnak alapul a növekedés tényének és nagyságrendjének megállapításához.

( 19 ) A CO2 molekulatömegének (44,010 g/mol) a szén molekulatömegével (12,011 g/mol) való elosztása révén kapott hányados 3,664.

( 20 ) Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület meghatározása szerinti szántó.

( 21 ) Évelő növények: olyan többnyári növények, amelyek szárát vagy törzsét általában nem takarítják be évente (pl. a rövid életciklusú sarjerdő és az olajpálma).

( 22 ) A Bizottság 2010/335/EU határozata (2010. június 10.) a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról (HL L 151., 2010.6.17., 19. o.).

( 23 ) A megújuló hűtés fogalommeghatározása csak a helyhez kötött hűtésre vonatkozik.

( 24 ) A hulladékhő fogalmát ezen irányelv 2. cikkének 9. pontja határozza meg. A hulladékhő ezen irányelv 23. és 24. cikkének alkalmazásában elszámolható.

( 25 ) A hidegforrás mennyisége megfelel a környezeti levegő, a környezeti víz és a talaj által hőnyelőként elnyelt hő mennyiségének. A környezeti levegő és a környezeti víz az ezen irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott környezeti energiának felel meg. A talaj az ezen irányelv 2. cikkének 3. pontjában meghatározott geotermikus energiának felel meg.

( 26 ) Termodinamikai szempontból a hűtőenergia-ellátás a hűtőrendszer által a hőnyelőként vagy hidegforrásként működő környezeti levegőbe, környezeti vízbe vagy talajba kibocsátott hő egy részének felel meg. A környezeti levegő és a környezeti víz az ezen irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott környezeti energiának felel meg. A talaj hőnyelő vagy hidegforrás funkciója az ezen irányelv 2. cikkének 3. pontjában meghatározott geotermikus energiának felel meg.

( 27 ) A Bizottság (EU) 2016/2281 rendelete (2016. november 30.) az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a légfűtő eszközök, a hűtőeszközök, a magas hőmérsékletű technológiai hűtők és a ventilátoros konvektorok környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 346., 2016.12.20., 1. o.).

( 28 ) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2017.229.01.0001.01.HUN&toc=OJ:C:2017:229:TOC

( 29 ) Abban az esetben, ha a hűtőgenerátorok valós üzemi feltételei a szokásos körülmények között tervezettnél lényegesen alacsonyabb SPF-értékeket eredményeznek a telepítésre vonatkozó különböző rendelkezések miatt, a tagállamok kizárhatják ezeket a rendszereket a megújuló hűtés fogalmának hatálya alól (pl. azokat a vízhűtéses hűtőgenerátorokat, amelyek a hűtőtorony helyett száraz hűtőt használnak a hő környezeti levegőbe történő kibocsátásához).

( 30 ) A Bizottság 206/2012/EU rendelete (2012. március 6.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a légkondicionáló berendezések és a háztartási ventilátorok környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 72., 2012.3.10., 7. o.).

( 31 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2002 irányelve (2018. december 11.) az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 328., 2018.12.21., 210. o.).

( 32 ) ENER/C1/2018-493, Renewable cooling under the revised Renewable Energy Directive (A felülvizsgált megújulóenergia-irányelv szerinti megújuló hűtés), TU-Wien, 2021.

( 33 ) Az SPFp értéke megegyezik az (EU) 2016/2281 rendeletben meghatározott ηs,c értékével.

( 34 ) A Bizottság 813/2013/EU rendelete (2013. augusztus 2.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 239., 2013.9.6., 136. o.).

( 35 ) Az ENER/C1/2018-493 számú tanulmány "Cooling Technologies Overview and Market Share" (A hűtési technológiák áttekintése és piaci részesedése) című 1. része részletesebb fogalommeghatározásokat és egyenleteket közöl ezekhez a mérőszámokhoz az "Energy efficiency metrics of state-of-the-art cooling systems" (A legkorszerűbb hűtőrendszerek energiahatékonyságának mérőszámai) című 1.5. fejezetben.

( 36 ) A Bizottság határozata (2013. március 1.) a különböző technológiájú hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó részének a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke szerinti számításában a tagállamokat segítő iránymutatás megállapításáról (HL L 62., 2013.3.6., 27. o.).

( 37 ) Az itt megadott középértékek az egyenként modellezett alapanyag-értékek súlyozott átlagát jelentik. A mellékletben szereplő értékek nagysága érzékeny arra, hogy a becslés céljára kidolgozott gazdasági modellek milyen feltételezéstartományt alkalmaznak (például a társtermékek kezelése, terméshozam alakulása, szénkészlet, más termények kiszorítása). Noha az e becslésekhez tartozó bizonytalansági tartományt emiatt nem lehet pontosan meghatározni, az eredményekről érzékenységi elemzés készült a legfőbb paraméterek véletlenszerű változása alapján (Monte-Carlo-elemzés).

( 38 ) Évelő növények: olyan többnyári növények, amelyek szárát vagy törzsét általában nem takarítják be évente (pl. a rövid életciklusú sarjerdő és az olajpálma).