32009L0031[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve ( 2009. április 23.) a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/31/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS MEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és cél

(1) Az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulás céljából ez az irányelv jogi keretet hoz létre a szén-dioxid (CO2) környezetvédelmi szempontból biztonságos geológiai tárolására.

(2) A CO2 környezetvédelmi szempontból biztonságos geológiai tárolásának célja a CO2 állandó, elszigetelt elhelyezése olyan módon, hogy megelőzzék, vagy - amennyiben ez nem lehetséges - a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljék a környezetet és az emberi egészséget fenyegető kedvezőtlen hatásokat és kockázatokat.

2. cikk

Hatály és tilalom

(1) Ezt az irányelvet a CO2-nek a tagállamok területén, kizárólagos gazdasági övezetében és kontinentális talapzatán megvalósuló geológiai tárolására kell alkalmazni - az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye (UNCLOS) értelmében.

(2) Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a CO2-nek új termékekkel és eljárásokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés vagy tesztelés céljából történő, 100 kilotonna tervezett mennyiséget el nem érő geológiai tárolására.

(3) Nem engedélyezhető a CO2 tárolása olyan tárolókomplexummal rendelkező tárolóhelyen, amely az (1) bekezdésben meghatározott területen kívülre terjed.

(4) Nem engedélyezhető a CO2 tárolása a vízoszlopban.

3. cikk

Meghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "a CO2 geológiai tárolása": CO2-áramoknak a földfelszín alatti geológiai formációkba történő besajtolása az ott megvalósuló tárolással együtt;

2. "vízoszlop": víztest felülete és mederfenéki üledéke között elhelyezkedő, függőleges értelemben folytonos víztömeg;

3. "tárolóhely": egy geológiai formációnak a CO2 geológiai tárolására használt, meghatározott kiterjedésű térrésze, az ehhez kapcsolódó felszíni és besajtolóberendezésekkel együtt;

4. "geológiai formáció": olyan litosztratigráfiai egység, amelyen belül kőzetrétegek különíthetők el és térképezhetők fel;

5. "szivárgás": CO2 eltávozása a tárolókomplexumból;

6. "tárolókomplexum": a tárolóhely és a környező földtani összletek, amelyek hatással lehetnek a tárolás általános integritására és biztonságosságára (így például a másodlagos tározóközegekre);

7. "hidraulikai egység": hidraulikailag összefüggő pórustér, amelyben a nyomásátadás műszaki módszerekkel mérhető, és amelyet záró rétegek, úgymint vetők, sódómok, litológiai határok, vagy a geológiai formáció kiékelődése vagy felszínre bukkanása határol;

8. "földtani kutatás": potenciális tárolókomplexumok felmérése CO2 geológiai tárolása céljából a felszín alá behatoló olyan tevékenységekkel, mint például a potenciális tárolókomplexum rétegeiről fúrással szerzett földtani információk, valamint - adott esetben - a tárolóhely jellemzőinek megállapítása céljából végzett próbabesajtolások;

9. "kutatási engedély": földtani kutatás végzésére feljogosító, írásba foglalt, indokolással ellátott, ezen irányelv követelményei alapján az illetékes hatóság által kiadott határozat, amely meghatározza a földtani kutatás végzésének feltételeit;

10. "üzemeltető": az a természetes személy vagy köz-, illetve magántulajdonban lévő jogi személy, aki vagy amely a tárolóhelyet üzemelteti, a tárolóhely felett ellenőrzést gyakorol, vagy a nemzeti jog rendelkezései alapján a tárolóhely műszaki üzemeltetése felett meghatározó gazdasági befolyással rendelkezik;

11. "tárolási engedély": egy adott tárolóhelyre vonatkozóan a CO2 geológiai tárolására jogosító, írásba foglalt, indokolással ellátott, ezen irányelv követelményei alapján az illetékes hatóság által kiállított határozat (vagy határozatok), amely meghatározza a tárolás végzésének feltételeit;

12. "jelentős változtatás": a tárolási engedélyben nem említett olyan változtatás, amely jelentős hatást fejthet ki a környezetre vagy az emberi egészségre;

13. "CO2-áram": CO2-elkülönítési folyamatokból származó anyagáram;

14. "hulladék": a 2006/12/EK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében hulladéknak minősülő anyagok;

15. "CO2-csóva": a geológiai formációban szétáramló CO2-halmaz;

16. "elvándorlás": a CO2 mozgása a tárolókomplexumon belül;

17. "jelentős rendellenesség": a besajtolási vagy a tárolási műveletekben vagy a tárolókomplexum állapotában bekövetkező olyan rendellenesség, amely a szivárgás kockázatát hordozza magában, vagy kockázatot jelenthet a környezetre vagy az emberi egészségre;

18. "jelentős kockázat": káresemény valószínűségének és a várható kár nagyságának együttese, amely nem hagyható figyelmen kívül anélkül, hogy az adott tárolóhely vonatkozásában kérdésessé válna ezen irányelv céljának teljesíthetősége;

19. "korrekciós intézkedések": a jelentős rendellenességek kiigazítása vagy a szivárgás megszüntetése érdekében hozott olyan intézkedések, amelyek célja a tárolókomplexumból való CO2-kibocsátás megelőzése vagy annak megszüntetése;

20. "tárolóhely bezárása": a CO2-besajtolás végleges leállítása az adott tárolóhelyen;

21. "bezárást követő időszak": tárolóhely bezárása utáni időszak, beleértve az illetékes hatóságnak történő felelősségátadás utáni időszakot is;

22. "szállítóhálózat": a CO2-nek a tárolóhelyre történő eljuttatását lehetővé tévő csővezeték-hálózat, beleértve a kapcsolódó nyomásfokozó állomásokat is.

2. FEJEZET

TÁROLÓHELYEK KIJELÖLÉSE ÉS KUTATÁSI ENGEDÉLYEK

4. cikk

Tárolóhelyek kijelölése

(1) A tagállamok fenntartják jogukat azon területek meghatározására, amelyeken belül ezen irányelv követelményei alapján tárolóhelyek jelölhetők ki. Ez magában foglalja a tagállamok jogát arra vonatkozóan, hogy területük valamely részén vagy egészén ne engedélyezzék a tárolást.

(2) A területükön CO2 geológiai tárolását engedélyezni szándékozó tagállamoknak fel kell becsülniük a területük egyes részein vagy egészén rendelkezésre álló tárolókapacitást, adott esetben az 5. cikknek megfelelő földtani kutatást is engedélyezve. A Bizottság a 27. cikkben előírt információcsere keretében megszervezheti az információk és a legjobb gyakorlatok e tagállamok közötti cseréjét.

(3) Azt, hogy egy adott geológiai formáció alkalmas-e tárolóhelyként való igénybevételre, az I. mellékletben előírt kritériumok alapján, a potenciális tárolókomplexum és a környező terület jellemzése és vizsgálata révén kell megállapítani.

(4) Egy geológiai formáció csak akkor választható tárolóhelyként, ha a javasolt használati feltételek mellett nincs jelentős szivárgási kockázat, és ha nem áll fenn jelentős környezeti vagy egészségügyi kockázat.

5. cikk

Kutatási engedélyek

(1) Ha a tagállamok úgy határoznak, hogy a 4. cikk értelmében vett tárolóhely-kijelöléshez szükséges adatok megismerése végett földtani kutatást kell végezni, akkor gondoskodnak arról, hogy ilyen földtani kutatásra kutatási engedély nélkül ne kerülhessen sor.

A kutatási engedély adott esetben kiterjedhet a próbabesajtoláshoz kapcsolódó monitoringra is.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kutatási engedélyek odaítélésére szolgáló eljárásokban a szükséges képességekkel rendelkező valamennyi jogalany részt vehessen, valamint arról, hogy az engedélyek megadása vagy megtagadása objektív, közzétett és a hátrányos megkülönböztetést kizáró kritériumok alapján történjen.

(3) A kutatási engedély érvényességi ideje nem haladhatja meg az engedélyezett földtani kutatás elvégzéséhez szükséges időtartamot. A tagállamok azonban meghosszabbíthatják az engedély érvényességi idejét, amennyiben a megállapított időtartam nem elégséges az adott földtani kutatás befejezéséhez, és amennyiben a földtani kutatást az engedélynek megfelelően végezték. A kutatási engedélyeket egy behatárolt földrajzi területre kell kiadni.

(4) A kutatási engedély jogosultja a potenciális CO2-tárolókomplexum tekintetében kizárólagos kutatási joggal rendelkezik. A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyben meghatározott időszak alatt a komplexum más, ezzel ellentétes célra ne legyen igénybe vehető.

3. FEJEZET

TÁROLÁSI ENGEDÉLYEK

6. cikk

Tárolási engedélyek

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy tárolóhely csak tárolási engedéllyel üzemelhessen, hogy egy adott tárolóhelyet csak egy üzemeltető üzemeltethessen, és hogy különböző, egymással ellentétes célú használatot ne engedélyezzenek.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tárolási engedélyek odaítélésére szolgáló eljárásokban a szükséges képességekkel rendelkező valamennyi jogalany részt vehessen, valamint arról, hogy az engedélyek megadása objektív, közzétett és átlátható kritériumok alapján történjen.

(3) Az ezen irányelvben meghatározott követelmények sérelme nélkül, egy adott helyre vonatkozó tárolási engedély odaítélése tekintetében elsőbbséget élvez az adott helyre érvényes kutatási engedély jogosultja, feltéve, hogy az adott helyen befejeződött a földtani kutatás, a kutatási engedélyben meghatározott valamennyi feltétel teljesült, továbbá a tárolási engedély iránti kérelmet a kutatási engedély érvényességi ideje alatt nyújtották be. A tagállamok biztosítják, hogy a komplexum egymással ellentétes célú használatát az engedélyezési eljárás ideje alatt ne engedélyezzék.

7. cikk

A tárolási engedély kérelmezése

A tárolási engedély kiadása céljából az illetékes hatóságnak benyújtott kérelmeknek legalább az alábbi információkat kell tartalmazniuk:

1. a leendő üzemeltető neve és címe;

2. a leendő üzemeltető műszaki alkalmasságának igazolása;

3. a tárolóhely és a tárolókomplexum adatait, valamint - a 4. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően - a tárolás várható biztonságosságnak értékelését;

4. a besajtolni és tárolni kívánt CO2 összmennyisége, a várható források és szállítási módok, a CO2-áramok összetétele, a besajtolási sebesség és nyomás, valamint a besajtolóberendezések elhelyezkedése;

5. a jelentős rendellenességek megelőzésére irányuló intézkedések leírása;

6. a 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően a monitoringtervre irányuló javaslat;

7. a 16. cikk (2) bekezdésének megfelelően a korrekciós intézkedési tervre irányuló javaslat;

8. a 17. cikk (3) bekezdésének megfelelően a bezárást követő időszakra vonatkozó ideiglenes tervre irányuló javaslat;

9. a 85/337/EGK irányelv 5. cikkében előírt információkat;

10. annak igazolása, hogy a 19. cikkben előírt pénzügyi biztosíték vagy más, azzal egyenértékű intézkedés a besajtolás megkezdését megelőzően érvényes és hatályos.

8. cikk

A tárolási engedély kiadásának feltételei

Az illetékes hatóság tárolási engedélyt csak akkor adhat ki, ha teljesülnek a következő feltételek:

1. a 7. cikknek megfelelően benyújtott kérelem és bármely egyéb releváns információ alapján az illetékes hatóság meggyőződött az alábbiakról:

a) az ezen irányelvben és bármely egyéb vonatkozó közösségi jogszabályban előírt valamennyi vonatkozó követelmény teljesült;

b) az üzemeltető pénzügyileg stabil, a terület üzemeltetésére és a terület felett gyakorolt ellenőrzésre műszakilag felkészült és e tekintetben megbízható, továbbá az üzemeltető és a személyi állomány valamennyi tagja számára biztosították a szakmai és műszaki továbbképzést és képzést;

c) ha egy adott hidraulikai egységben egynél több tárolóhely található, a lehetséges nyomáskölcsönhatások nem befolyásolják azt, hogy a két tárolóhely egyaránt megfelel az ezen irányelvben foglalt előírásoknak;

2. az illetékes hatóság figyelembe vette az engedélytervezettel kapcsolatos, a 10. cikk szerinti bizottsági véleményt.

9. cikk

A tárolási engedélyek tartalma

Az engedély legalább a következőket tartalmazza:

1. az üzemeltető neve és címe;

2. a tárolóhely és a tárolókomplexum pontos helye és határai, valamint a hidraulikai egységre vonatkozó információk;

3. a tároló üzemeltetésére vonatkozó követelmények, a CO2 a geológiai tárolásra engedélyezett összmennyisége, a tárolónyomás határértékei, a legnagyobb besajtolási sebesség és nyomás;

4. a 12. cikknek megfelelően a CO2-áram összetételére és a CO2-áram befogadási eljárására vonatkozó követelmények, valamint, szükség szerint, a besajtolásra és a tárolásra - különösen a jelentős rendellenességek megelőzésére - vonatkozó további követelmények;

5. a 13. cikknek megfelelően a monitoringterv jóváhagyott szövegét, a terv végrehajtására vonatkozó kötelezettséget és a terv átdolgozására vonatkozó követelményeket, valamint a 14. cikknek megfelelően a jelentéstételi követelményeket;

6. a 16. cikknek megfelelően azt a követelményt, hogy szivárgás és jelentős rendellenesség esetén értesíteni kell az illetékes hatóságot; a korrekciós intézkedési terv jóváhagyott változatát, valamint azt a kötelezettséget, hogy szivárgás és jelentős rendellenesség esetén a korrekciós intézkedési terv szerint kell eljárni;

7. a 17. cikkben említetteknek megfelelően a bezárás feltételei és a bezárást követő időszakra vonatkozó jóváhagyott előzetes terv;

8. a 11. cikknek megfelelően a tárolási engedély felülvizsgálatának, módosításának és visszavonásának szabályait;

9. a 19. cikknek megfelelően pénzügyi biztosíték vagy más, ezzel egyenértékű garancia biztosítására és fenntartására vonatkozó követelmény.

10. cikk

A tárolási engedély tervezetének bizottsági felülvizsgálata

(1) A tagállamok az engedélykérelmeket a kézhezvételüktől számított egy hónapon belül a Bizottság rendelkezésére bocsátják. A tagállamok ezenkívül azon egyéb kapcsolódó anyagokat is rendelkezésére bocsátják, amelyeket az illetékes hatóságnak a tárolási engedély megadásáról szóló határozat meghozatalakor figyelembe kell vennie. A tagállamok valamennyi tárolási engedély tervezetéről és a határozattervezet elfogadása során figyelembe vett valamennyi egyéb anyagról tájékoztatják a Bizottságot. A Bizottság a tárolási engedélyek tervezetének kézhezvételétől számított négy hónapon belül nem kötelező erejű véleményt adhat ki. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy nem ad ki véleményt, erről az engedély tervezetének benyújtását követő egy hónapon belül tájékoztatja a tagállamot, megjelölve indokait.

(2) Az illetékes hatóság a végleges határozatról értesíti a Bizottságot, és ha a Bizottság véleményétől eltért, megjelöli ennek indokait.

11. cikk

A tárolási engedély megváltoztatása, felülvizsgálata, naprakésszé tétele és visszavonása

(1) Az üzemeltető tájékoztatja az illetékes hatóságot a tárolóhely üzemeltetésével kapcsolatban tervezett változtatásokról, beleértve az üzemeltetőt érintő változtatásokat is. Az illetékes hatóság szükség esetén naprakésszé teszi a tárolási engedélyt vagy az abban foglalt feltételeket.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvvel összhangban kiállított új vagy naprakésszé tett tárolási engedély nélkül jelentős változtatás végrehajtására ne kerüljön sor. Ezen esetekben a 85/337/EGK irányelv II. melléklete 13. pontja első francia bekezdését kell alkalmazni.

(3) Az illetékes hatóság felülvizsgálja, és szükség szerint naprakésszé teszi, vagy végső esetben visszavonja a tárolási engedélyt:

a) ha a 16. cikk (1) bekezdése szerint szivárgásról vagy jelentős rendellenességekről értesítették, vagy ezek tudomására jutottak;

b) ha a 14. cikk alapján benyújtott jelentés vagy a 15. cikk alapján elvégzett helyszíni környezetvédelmi ellenőrzés arról tanúskodik, hogy az engedélyben foglalt feltételek nem teljesülnek vagy szivárgás vagy jelentős rendellenesség kockázata áll fenn;

c) ha tudomása van arról, hogy az üzemeltető bármely más módon nem teljesíti az engedélyben foglalt feltételeket;

d) ha az a legutóbbi tudományos megállapítások és a technológia fejlődése alapján szükségesnek tűnik; vagy

e) az a)-d) pontban foglaltak sérelme nélkül az engedély kiadását követően öt évvel, majd azt követően tízévente.

(4) Miután az engedélyt a (3) bekezdésnek megfelelően visszavonta, az illetékes hatóság vagy új tárolási engedélyt ad ki, vagy - a 17. cikk (1) bekezdése c) pontjának megfelelően - a tárolóhelyet bezárja. Új tárolási engedély kiállításáig, az ezen irányelvben megállapított előírásoknak megfelelően, az illetékes hatóság ideiglenesen átvállalja a fogadási kritériumokkal - amennyiben az illetékes hatóság folytatni kívánja a CO2 besajtolását -, a monitoringgal és a korrekciós intézkedésekkel kapcsolatos valamennyi jogi kötelezettséget, szivárgások esetén a kibocsátási egységek átadását a 2003/87/EK irányelv szerint, valamint a 2004/35/EK irányelv 5. cikkének (1) és 6. cikkének (1) bekezdése szerinti megelőző és kárfelszámolási intézkedéseket. Az illetékes hatóság a korábbi üzemeltetővel megtérítteti valamennyi felmerült költséget, többek között a 19. cikkben említett pénzügyi biztosíték felhasználása révén. A tárolóhelynek a 17. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti bezárása esetén alkalmazni kell a 17. cikk (4) bekezdését.

4. FEJEZET

ÜZEMELTETÉS, BEZÁRÁS ÉS A BEZÁRÁST KÖVETő IDőSZAKRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉGEK

12. cikk

A CO2-áram befogadásának kritériumai és eljárása

(1) A CO2-áramnak túlnyomórészt szén-dioxidból kell állnia. Ennek megfelelően hulladékot vagy más anyagot, e hulladék vagy más anyag ártalmatlanítása céljából, nem szabad hozzáadagolni. A CO2-áram azonban tartalmazhat olyan, véletlenül bekerült anyagokat, amelyek a forrásból, a leválasztási vagy a besajtolási eljárásból származnak, továbbá olyan anyagok nyomait, amelyeket a CO2-migráció nyomon követése és ellenőrzése céljából adtak a CO2-áramhoz. Valamennyi véletlenül bekerült vagy hozzáadott anyag koncentrációja nem érheti el azt a szintet, amely:

a) kedvezőtlenül befolyásolná a tárolóhely integritását vagy a kapcsolódó szállítási infrastruktúrát;

b) jelentős kockázatot jelentene a környezetre vagy az emberi egészségre; vagy

c) sértené az alkalmazandó közösségi jogszabályokban megfogalmazott követelményeket.

(2) A Bizottság iránymutatásokat fogadhat el, melyek segítségül szolgálnak az (1) bekezdésben megállapított kritériumok tiszteletben tartása érdekében alkalmazandó eseti feltételek meghatározásához.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltető

a) csak abban az esetben fogadhasson és sajtolhasson be CO2-áramot, ha elvégezték a CO2-áram összetételének - ideértve a maró anyagokat is - vizsgálatát és a kockázatértékelést, továbbá ha a kockázatértékelés szerint a szennyezettségi szintek megfelelnek az (1) bekezdésben említett feltételeknek.

b) nyilvántartást vezessen a szállított és besajtolt CO2-áramok mennyiségéről és jellemzőiről, beleértve azok összetételét is.

13. cikk

Monitoring

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzemeltető folyamatosan ellenőrizze a besajtolóberendezéseket és a tárolókomplexumot (ideértve, hacsak lehetséges, a CO2-csóvát is), továbbá - szükség szerint - a tárolókomplexumot körülvevő környezetet annak érdekében, hogy:

a) összehasonlíthassa a CO2 és a rétegvíz tényleges és modell alapján várt viselkedését a tárolóhelyen belül;

b) észlelje a jelentős rendellenességeket;

c) kimutathassa az esetleges CO2-elvándorlást;

d) kimutathassa az esetleges CO2-szivárgást;

e) kimutassa a tárolókomplexumot körülvevő környezetre - különösen az ivóvízre -, a lakosságra vagy a környező bioszféra felhasználóira gyakorolt jelentős mértékű kedvezőtlen hatásokat;

f) értékelhesse a 16. cikk alapján meghozott korrekciós intézkedéseket;

g) naprakésszé tegye a tárolókomplexum rövid és hosszú távú biztonságosságának és integritásának értékelését, beleértve annak értékelését is, hogy a tárolt CO2 teljes egészében és tartósan a tárolóhelyen belül marad-e.

(2) A monitoringot egy, a II. mellékletben előírt követelményeknek megfelelően - amelyek a 2003/87/EK irányelv 14. cikkében és 23. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően meghatározott iránymutatásokkal összhangban tartalmazzák az ellenőrzésre vonatkozó részleteket - az üzemeltető által kidolgozott, ezen irányelv 7. cikk 6. pontjának és a 9. cikk 5. pontjának megfelelően az illetékes hatóságnak benyújtott és az illetékes hatóság által jóváhagyott monitoringterv alapján kell végezni. A tervet az értékelt szivárgási kockázattal kapcsolatos változások, a környezetet és az emberi egészséget fenyegető, értékelt kockázatokkal kapcsolatos változások, az új tudományos ismeretek, valamint a rendelkezésre álló legjobb technológiák terén elért fejlődés figyelembevétele érdekében a II. mellékletben előírt követelményeknek megfelelően, de legalább ötévente naprakésszé kell tenni. Az átdolgozott tervet jóváhagyás céljából ismét be kell nyújtani az illetékes hatóságnak.

14. cikk

Az üzemeltető általi jelentéstétel

Az üzemeltető az illetékes hatóság által megállapított gyakorisággal, de legalább évente egyszer köteles megküldeni az illetékes hatóságnak:

1. a tárgyidőszakban a 13. cikknek megfelelően végzett monitoring valamennyi eredményét, beleértve az alkalmazott monitoringtechnológiára vonatkozó tájékoztatást is;

2. a jelentéstétel tárgyidőszakában átvett és besajtolt, a 12. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint nyilvántartásba vett CO2-áramok mennyiségére és jellemzőire, többek között azok összetételére vonatkozó adatokat;

3. a 19. cikknek és a 9. cikk 9. pontjának megfelelően a pénzügyi biztosíték létesítésének és fenntartásának igazolása;

4. minden olyan egyéb információt, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek tart ahhoz, hogy képet alkothasson a tárolási engedélyben foglalt feltételek teljesüléséről, és jobban megismerhesse a CO2-nek a tárolóhelyen tanúsított viselkedését.

15. cikk

Helyszíni ellenőrzés

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi tárolókomplexumra kiterjedően kialakítják a rendszeres és rendkívüli helyszíni ellenőrzések rendszerét abból a célból, hogy ellenőrizzék és előmozdítsák az irányelv követelményeinek való megfelelést, valamint hogy folyamatosan ellenőrizzék a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásokat.

(2) A helyszíni ellenőrzésnek olyan tevékenységeket kell magában foglalnia mint a felszíni berendezések - és ezen belül a besajtolóberendezések - megtekintése, az üzemeltető által végzett besajtolási és monitoringműveletek értékelése, valamint az üzemeltető által vezetett valamennyi vonatkozó nyilvántartás ellenőrzése.

(3) A rendszeres helyszíni ellenőrzést a bezárást követő három évig évente legalább egy alkalommal, az illetékes hatóság részére való felelősségátadás megtörténtéig pedig ötévente kell elvégezni. Ennek keretében megvizsgálják az érintett besajtoló- és monitoringberendezéseket, valamint a tárolókomplexum által a környezetre és az emberi egészségre kifejtett hatások teljes skáláját.

(4) Rendkívüli helyszíni ellenőrzést a következő esetekben kell tartani:

a) ha az illetékes hatóságot a 16. cikk (1) bekezdése szerinti szivárgásról vagy jelentős rendellenességekről értesítették vagy ezek a tudomására jutottak;

b) ha a 14. cikknek megfelelően benyújtott jelentések arról tanúskodnak, hogy az engedélyben foglalt feltételek teljesülése nem kielégítő;

c) a környezettel vagy az emberi egészséggel kapcsolatos komoly panaszok kivizsgálása céljából;

d) minden más esetben, ha az illetékes hatóság indokoltnak látja.

(5) Az illetékes hatóság az egyes helyszíni ellenőrzéseket követően jelentést állít össze a helyszíni ellenőrzés eredményeiről. A jelentésben értékeli az ezen irányelv követelményeinek való megfelelést, és jelzi, hogy szükség van-e további intézkedésre. A jelentést megküldi az érintett üzemeltetőnek, és a vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban a helyszíni ellenőrzést követő két hónapon belül közzéteszi.

16. cikk

Intézkedés szivárgás vagy jelentős rendellenesség esetén

(1) A tagállamok biztosítják, hogy szivárgás vagy jelentős rendellenesség esetén az üzemeltető haladéktalanul értesítse az illetékes hatóságot, és megtegye a szükséges korrekciós intézkedéseket, ideértve az emberi egészség védelmét célzó intézkedéseket is. Szivárgás és szivárgással fenyegető jelentős rendellenesség esetén az üzemeltető értesíti a 2003/87/EK irányelv szerinti illetékes hatóságot is.

(2) Az (1) bekezdésben előírt korrekciós intézkedéseket legalább a 7. cikk 7. pontjának és a 9. cikk 6. pontjának megfelelően az illetékes hatóságnak benyújtott és általa jóváhagyott korrekciós intézkedési terv alapján kell megtenni.

(3) Az illetékes hatóság bármikor kötelezheti az üzemeltetőt, hogy megtegye a szükséges korrekciós intézkedéseket, valamint az emberi egészség védelmét célzó intézkedéseket. Ezek kiegészíthetik a korrekciós intézkedési tervben megállapított intézkedéseket, vagy eltérhetnek azoktól. Az illetékes hatóság maga is bármikor tehet korrekciós intézkedéseket.

(4) Ha az üzemeltető nem teszi meg a szükséges korrekciós intézkedéseket, akkor az illetékes hatóság maga teszi meg azokat.

(5) Az illetékes hatóság megtérítteti az üzemeltetővel a (3) és (4) bekezdésben említett intézkedésekkel kapcsolatos költségeket, többek között a 19. cikk szerinti pénzügyi biztosíték felhasználásával.

17. cikk

Bezárás és a bezárást követő időszakra vonatkozó kötelezettségek

(1) A tárolóhelyet be kell zárni:

a) ha az engedélyben foglalt irányadó feltételek nem teljesülnek;

b) az üzemeltető alapos kérésére, az illetékes hatóság általi engedélyezést követően; vagy

c) ha az illetékes hatóság ekként dönt, miután a 11. cikk (3) bekezdésének megfelelően visszavonta a tárolási engedélyt.

(2) A tárolóhelynek az (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján történő bezárását követően az üzemeltető - mindaddig, amíg a tárolóhelyre vonatkozó felelősséget ezen irányelv 18. cikk (1)-(5) bekezdésének megfelelően az illetékes hatóságnak át nem adja - továbbra is felel az ezen irányelvben megállapított követelmények szerinti monitoringért, jelentéstételért és korrekciós intézkedésekért, valamint szivárgások esetén a kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv szerinti átadásával, továbbá a 2004/35/EK irányelv 5-8. cikke szerinti megelőző és kárfelszámolási intézkedésekkel kapcsolatos valamennyi egyéb kötelezettség teljesítéséért. Az üzemeltető emellett felelős a tárolóhely leplombálásáért és a besajtolóberendezések eltávolításáért.

(3) A (2) bekezdésben előírt kötelezettségeket egy, az üzemeltető által a bevált gyakorlati megoldások alapján, a II. mellékletben előírt követelményekkel összhangban összeállított, a bezárást követő időszakra vonatkozó terv alapján kell teljesíteni. A bezárást követő időszakra vonatkozó előzetes tervet a 7. cikk 8. pontjának és a 9. cikk 7. pontjának megfelelően jóváhagyásra be kell nyújtani az illetékes hatóságnak. A tárolóhelynek az e cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján történő bezárása előtt a bezárást követő időszakra vonatkozó terv ideiglenes változatát:

a) szükség szerint naprakésszé kell tenni, figyelembe véve a kockázatelemzést, a legjobb gyakorlatot és a technológiai fejlődést;

b) jóváhagyás céljából be kell nyújtani az illetékes hatóságnak; és

c) az illetékes hatóságnak a bezárást követő időszakra vonatkozó terv végleges változataként jóvá kell hagynia.

(4) A tárolóhelynek az (1) bekezdés c) pontja alapján végrehajtott bezárását követően az illetékes hatóság az ezen irányelvben előírt követelményeknek megfelelően felel a monitoringért és a korrekciós intézkedésekért, valamint szivárgások esetén a kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv szerinti átadásával, továbbá a 2004/35/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése szerinti megelőző és kárfelszámolási intézkedésekkel kapcsolatos valamennyi egyéb kötelezettség teljesítéséért. A bezárást követő időszakra vonatkozóan ezen irányelvben előírt követelményeket ebben az esetben az e cikk (3) bekezdésében említett, a bezárást követő időszakra vonatkozó terv előzetes változata alapján kell az illetékes hatóságnak teljesíteni, amelyet szükség szerint át kell dolgozni.

(5) Az illetékes hatóság megtérítteti az üzemeltetővel a (4) bekezdésben említett intézkedésekkel kapcsolatos költségeket, többek között a 19. cikk szerinti pénzügyi biztosíték felhasználásával.

18. cikk

A felelősség átadása

(1) A tárolóhelynek a 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján végrehajtott bezárása után az ezen irányelvben megállapított követelmények szerinti monitoringjával és a korrekciós intézkedésekkel, valamint szivárgások esetén a kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv szerinti átadásával, továbbá a 2004/35/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése szerinti megelőző és kárfelszámolási intézkedésekkel kapcsolatosan az illetékes hatóság - saját kezdeményezésére vagy az üzemeltető kérésére - átveszi valamennyi kötelezettség teljesítéséért viselt felelősséget, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a) valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték arra utal, hogy a tárolt CO2 teljes egészében és tartósan a tárolóhelyen belül marad;

b) az illetékes hatóság által meghatározandó minimális időtartam letelt. A minimális időtartam legalább 20 év, kivéve ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az a) pontban foglalt feltétel ezen időszak végéig teljesül;

c) a 20. cikkben említett pénzügyi kötelezettséget teljesítették;

d) a tárolóhelyet leplombálták és a besajtolóberendezéseket eltávolították.

(2) Az üzemeltető az (1) bekezdés a) pontjában említett feltétel teljesülésének dokumentálására jelentést készít, és azt a felelősségátadás jóváhagyása céljából benyújtja az illetékes hatóságnak. A jelentés igazolja:

a) hogy a besajtolt CO2 tényleges viselkedése megfelel a modell alapján várt viselkedésnek;

b) az észlelhető szivárgás hiányát;

c) hogy a tárolóhely állapota a hosszú távú stabilitás irányába fejlődik.

A Bizottság iránymutatásokat fogadhat el az első albekezdés a), b) és c) pontjában foglaltak értékelésére, amely iránymutatásokban hangsúlyozza az (1) bekezdés b) pontjában említett minimális időtartamok meghatározásához szükséges technikai kritériumokat érintő hatásokat.

(3) Miután az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek teljesültek, elkészíti a felelősség átadásának jóváhagyásáról szóló határozat tervezetét. A határozattervezetben meghatározza az (1) bekezdés d) pontjában említett feltételek teljesülésének megállapítására szolgáló módszert, valamint a tárolóhely leplombálására és a besajtolóberendezések eltávolítására vonatkozó esetleges naprakésszé tett követelményeket.

Ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek nem teljesültek, értesíti az üzemeltetőt annak indokairól.

(4) A tagállamok a (2) bekezdésben említett jelentéseket a kézhezvételtől számított egy hónapon belül a Bizottság rendelkezésére bocsátják. A tagállamok ezenkívül azon egyéb kapcsolódó anyagokat is rendelkezésére bocsátják, amelyeket az illetékes hatóságnak a felelősség átadásáról szóló döntés tervezetének előkészítésekor figyelembe kell vennie. Tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóság által a (3) bekezdés értelmében a jóváhagyó határozatra vonatkozóan elkészített tervezetről, és a döntéshozatalhoz figyelembe vett valamennyi egyéb anyagról. A Bizottság a jóváhagyó határozat tervezetéről a kézhezvételétől számított négy hónapon belül nem kötelező erejű véleményt adhat ki. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy nem ad ki véleményt, erről a jóváhagyó határozat tervezetének benyújtását követő egy hónapon belül tájékoztatja a tagállamot, megjelölve indokait.

(5) Miután az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az (1) bekezdés a)-d) pontjában említett feltételek teljesültek, elfogadja a végleges határozatot és értesíti arról az üzemeltetőt. Az illetékes hatóság a végleges határozatról is értesíti a Bizottságot, és ha az a Bizottság véleményétől eltér, megjelöli ennek indokait.

(6) Miután az illetékes hatóság a felelősséget átvette, megszűnik a 15. cikk (3) bekezdésében meghatározott rendszeres helyszíni ellenőrzés, a monitoringot pedig olyan szintre lehet csökkenteni, amely lehetővé teszi a szivárgások vagy a jelentős rendellenességek észlelését. Szivárgás vagy jelentős rendellenesség észlelése esetén a monitoringot - a probléma nagyságának és a korrekciós intézkedések eredményességének megítéléséhez szükséges mértékben - fokozni kell.

(7) Az üzemeltető hibája esetén - ideértve a hiányos adatszolgáltatást, a vonatkozó információk eltitkolását, a hanyagságot, a szándékos megtévesztést vagy a kellő gondosság elmulasztását is - az illetékes hatóság megtérítteti az előző üzemeltetővel a felelősség átadását követően felmerült költségeket. A 20. cikk sérelme nélkül a felelősség átadása után további költségtérítési követelésnek nincs helye.

(8) Ha a tárolóhely bezárására a 17. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján került sor, a felelősséget átadottnak kell tekinteni, ha és amikor - a tárolóhely fizikai lezárását és a besajtolóberendezések eltávolítását követően - minden rendelkezésre álló tény arra utal, hogy a tárolt CO2 teljes egészében és tartósan a tárolóhelyen belül fog maradni.

19. cikk

Pénzügyi biztosíték

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a potenciális üzemeltető a tárolási engedélyre vonatkozó kérelme benyújtását megelőzően megfelelő intézkedéseket tesz a tagállamok által meghatározott szabályokat követve, pénzügyi biztosíték nyújtása révén vagy más egyenértékű formában. Ez annak érdekében történik, hogy biztosítsák az ezen irányelv alapján kiadott engedélyben foglalt követelmények (ideértve a bezárásra és a bezárás utáni időszakra vonatkozó követelményeket is), valamint a 2003/87/EK irányelvnek a tárolóhelyre való kiterjesztéséből fakadó követelmények teljesíthetőségét. E pénzügyi biztosítéknak a besajtolás megkezdését megelőzően érvényesnek és hatályosnak kell lennie.

(2) Az ezen irányelv alapján kiadott engedélyben foglalt követelmények és a 2003/87/EK irányelvnek a tárolóhelyre való kiterjesztéséből fakadó követelmények tekintetében a becsült szivárgási kockázattal és a becsült költségekkel kapcsolatos változások figyelembevétele érdekében a pénzügyi biztosíték összegét rendszeresen ki kell igazítani.

(3) Az (1) bekezdésben előírt pénzügyi biztosítéknak vagy más egyenértékű formának érvényesnek és hatályosnak kell maradnia:

a) a tárolóhelynek a 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján végrehajtott bezárását követően mindaddig, amíg a 18. cikk (1)-(5) bekezdésének megfelelően az illetékes hatóság át nem veszi a tárolóhelyért viselt felelősséget;

b) ha az illetékes hatóság a 11. cikk (3) bekezdésének megfelelően visszavonta a tárolási engedélyt:

i. az új tárolási engedély kiadásáig;

ii. a tárolóhelynek a 17. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján végrehajtott bezárását követően a 18. cikk (8) bekezdése szerinti felelősségátadásig, feltéve, hogy a 20. cikkben említett pénzügyi kötelezettséget teljesítették.

20. cikk

Pénzügyi mechanizmus

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltető - a tagállamok által meghatározandó módon, a 18. cikk szerinti felelősségátadás előtt - pénzügyi hozzájárulást nyújtson az illetékes hatóság számára. Az üzemeltető általi hozzájárulásnak figyelembe kell vennie az I. mellékletben említett, illetve a felelősségátadás utáni kötelezettségek meghatározása szempontjából releváns korábbi CO2-tárolásra vonatkozó paramétereket, és fedeznie kell legalább egy 30 évig tartó monitoring várható költségeit. E pénzügyi hozzájárulás az illetékes hatóság által a felelősségátadás után viselt költségek fedezésére használható annak biztosítása érdekében, hogy a CO2 a felelősségátadás után teljes egészében és tartósan a geológiai tárolóhelyeken belül maradjon.

(2) A Bizottság az (1) bekezdésben említett költségek becslésére szolgáló iránymutatásokat fogadhat el, amely iránymutatásokat az átláthatóságnak és a kiszámíthatóságnak az üzemeltetők számára való biztosítása érdekében a tagállamokkal konzultálva kell kidolgozni.

5. FEJEZET

HARMADIK FELEK HOZZÁFÉRÉSE

21. cikk

Hozzáférés a szállítóhálózathoz és a tárolóhelyekhez

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a potenciális használók - a (2), (3) és (4) bekezdésben foglalt feltételekkel, az előállított és elkülönített CO2 geológiai tárolása céljából - hozzáférjenek a szállítóhálózatokhoz és a tárolóhelyekhez.

(2) Az (1) bekezdésben előírt hozzáférést a tagállam által meghatározott módon, átláthatóan és megkülönböztetéstől mentesen kell biztosítani. A tagállam a méltányos és nyílt hozzáférés elvét alkalmazza, és figyelembe veszi:

a) a 4. cikknek megfelelően meghatározott területeken rendelkezésre álló vagy ésszerűen rendelkezésre bocsátható tárolókapacitást, valamint a rendelkezésre álló vagy ésszerűen rendelkezésre bocsátható szállítókapacitást;

b) azt, hogy a nemzetközi jog és a közösségi jog alapján fennálló CO2-kibocsátás-csökkentési kötelezettségének mekkora hányadát szándékozik a CO2 elkülönítésével és geológiai tárolásával teljesíteni;

c) a hozzáférés megtagadásának szükségességét abban az esetben, ha a műszaki előírások között olyan jellegű összeegyeztethetetlenség áll fenn, amely ésszerűen nem küszöbölhető ki;

d) azt az igényt, hogy tiszteletben kell tartani a tárolóhely, illetve a szállítóhálózat tulajdonosának vagy üzemeltetőjének kellően megindokolt és ésszerű igényeit, valamint a tárolóhely, a hálózat vagy a kapcsolódó feldolgozó- és kezelőlétesítmények vélhetően érintett valamennyi többi felhasználójának érdekeit;

(3) A szállítóhálózat üzemeltetője és a tárolóhely üzemeltetője kapacitáshiányra hivatkozva megtagadhatja a hozzáférést. Hozzáférést csak kellően alapos indokolás kíséretében lehet megtagadni.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kapacitáshiányra vagy összeköttetés hiányára hivatkozva hozzáférést megtagadó üzemeltető végrehajtsa a szükséges fejlesztéseket, amennyiben ezek a fejlesztések gazdaságosak vagy a potenciális ügyfél kész őket finanszírozni, és feltéve, hogy ezek a fejlesztések nem befolyásolják hátrányosan a CO2 szállításának és geológiai tárolásának környezeti értelemben vett biztonságosságát.

22. cikk

Vitarendezés

(1) A tagállamok - a 21. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok és a hozzáférés megvitatásában várhatóan részt vevő felek számának figyelembevételével - gondoskodnak azokról a vitarendezési mechanizmusokról, ennek keretében egy, a felektől független, valamennyi releváns információhoz hozzáférni jogosult hatóság meglétéről, amelyek lehetőséget adnak a szállítóhálózathoz és a tárolóhelyekhez való hozzáféréssel kapcsolatos viták gyors rendezésére.

(2) Határokon átnyúló jogviták esetében annak a tagállamnak a vitarendezési mechanizmusát kell igénybe venni, amelynek joghatósága arra a szállítóhálózatra vagy tárolóhelyre kiterjed, amelyhez a hozzáférést megtagadták. Ha a határokon átnyúló jogvita olyan szállítóhálózattal vagy tárolóhellyel kapcsolatos, amely felett több tagállam is rendelkezik joghatósággal, az érintett tagállamok ezen irányelv következetes alkalmazása érdekében egyeztetnek egymással.

6. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

23. cikk

Illetékes hatóság

A tagállamok létrehozzák vagy kijelölik azt az egy vagy több illetékes hatóságot, amely az ezen irányelvben előírt feladatokat ellátja. Ha több illetékes hatóságot jelölnek ki, a tagállamok intézkedéseket hoznak az e hatóságok által ezen irányelv értelmében végzett tevékenység összehangolására.

24. cikk

Határon átnyúló együttműködés

Az országhatárokat átlépő CO2-szállítás, valamint a határokon átnyúló tárolóhelyek és tárolókomplexumok tekintetében az érintett tagállamok illetékes hatóságai együttesen teljesítik ezen irányelv és a közösségi jog egyéb követelményeit.

25. cikk

Nyilvántartás

(1) Az illetékes hatóság elkészíti és vezeti az alábbiakat:

a) a kiadott tárolási engedélyek nyilvántartása; és

b) valamennyi bezárt tárolóhely és az azokat övező tárolókomplexum folyamatos nyilvántartása, ideértve a térbeli kiterjedésüket ábrázoló térképeket és mellékleteket, valamint az annak értékelésére vonatkozó információkat, hogy a tárolt CO2 teljes egészében és tartósan a tárolóhelyen belül marad.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást az illetékes hatóságok figyelembe veszik a kapcsolódó tervezési eljárásokban, valamint akkor, ha olyan tevékenység engedélyezéséről döntenek, amely a nyilvántartott tárolóhelyen geológiai úton tárolt CO2-t befolyásolhatja, illetőleg amelyet a nyilvántartott tárolóhelyen geológiai úton tárolt CO2 befolyásolhat.

26. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

A tagállamok az alkalmazandó közösségi jogszabályoknak megfelelően tájékoztatják a nyilvánosságot a geológiai szén-dioxid-tárolással kapcsolatos környezetvédelmi információkról.

27. cikk

A tagállamok jelentéstételi kötelezettsége

(1) A tagállamok négyévente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak ezen irányelv végrehajtásáról, ideértve a 25. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett nyilvántartást is. Az első jelentést 2011. június 30-ig kell a Bizottságnak megküldeni. A jelentés a Bizottság által végrehajtási jogi aktusok révén elfogadott kérdőív vagy sablon alapján készül. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A kérdőívet vagy sablont az első jelentés benyújtási határideje előtt legalább hat hónappal meg kell küldeni a tagállamoknak.

(2) A Bizottság a tagállamok illetékes hatóságai között információcserét szervez ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatban.

28. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok ezekről a rendelkezésekről 2011. június 25-ig értesítik a Bizottságot, továbbá haladéktalanul értesítik a Bizottságot az ezeket érintő minden későbbi módosításról.

29. cikk

A mellékletek módosítása

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a mellékleteknek a műszaki és tudományos fejlődéshez történő hozzáigazítására vonatkozóan. Az ilyen hozzáigazítás nem eredményezheti az I. mellékletben foglalt kritériumoknak megfelelő biztonsági szint csökkenését, vagy a II. mellékletben szereplő monitoringelvek gyengülését.

29a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 29. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2018. július 4-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. E jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 29. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban ( 1 ) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 29. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

30. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikkével ( 2 ) létrehozott Éghajlatváltozási Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

7. FEJEZET

MÓDOSÍTÁSOK

32. cikk

A 2000/60/EK irányelv módosítása

A 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének j) pontja a harmadik francia bekezdést követően a következő francia bekezdéssel egészül ki:

"- szén-dioxid-áramok besajtolását tárolási céllal természeti okokból más célra tartósan alkalmatlan geológiai formációkba, amennyiben ezt a műveletet a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv () alapján végzik, vagy a besajtolás az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése alapján mentesül annak hatálya alól;

33. cikk

A 2001/80/EK irányelv módosítása

A 2001/80/EK irányelv a következő cikkel egészül ki:

"9a. cikk

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy valamennyi olyan, legalább 300 megawatt névleges elektromos teljesítményű tüzelőberendezés üzemeltetője, amelyre a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló,2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( *1 ) hatálybalépését követően adták ki az eredeti építési engedélyt vagy - ilyen eljárás hiányában - az eredeti működési engedélyt, mérje fel az alábbi feltételek teljesülését:

- rendelkezésre állnak megfelelő tárolóhelyek,

- a szállítóberendezések technikailag és gazdaságilag megvalósíthatók,

- a CO2 elkülönítéséhez szükséges átalakítások gazdaságilag és műszakilag megvalósíthatók.

(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek teljesülése esetén az illetékes hatóság biztosítja, hogy a telephelyen megfelelő hely álljon rendelkezésre a CO2 elkülönítéséhez és sűrítéséhez szükséges berendezések számára. Az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett felmérés és egyéb rendelkezésre álló - különösen a környezetvédelmet és az emberi egészséget érintő - információk alapján megállapítja, hogy e feltételek teljesültek-e.

34. cikk

A 2004/35/EK irányelv módosítása

A 2004/35/EK irányelv III. melléklete a következő ponttal egészül ki:

"14. A szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv () értelmében vett tárolóhelyek üzemeltetése.

35. cikk

A 2006/12/EK irányelv módosítása

A 2006/12/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

"a) a légkörbe kibocsátott gáz-halmazállapotú anyagok, valamint a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek () megfelelően geológiai tárolás céljából elkülönített és szállított, majd geológiai úton tárolt szén-dioxid, vagy amely szén-dioxid az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése alapján mentesül annak hatálya alól;

36. cikk

Az 1013/2006/EK rendelet módosítása

Az 1013/2006/EK rendelet 1. cikkének (3) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

"h) A szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel () összhangban geológiai tárolásra szánt CO2 szállítása;

37. cikk

A 2008/1/EK irányelv módosítása

A 2008/1/EK irányelv I. melléklete a következő ponttal egészül ki:

"6.9. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó létesítményekből származó, a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv () értelmében geológiai tárolásra szánt CO2-áramok elkülönítése

8. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

38. cikk

Felülvizsgálat

(2) A 2015. március 31-ig átadandó jelentésben a Bizottság az ezen irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalat alapján, a CCS-sel kapcsolatos tapasztalat fényében, valamint a technikai előrehaladást és a legújabb tudományos ismeretek figyelembevételével különösen az alábbiakat értékeli:

- kellően bizonyított-e, hogy a CO2 hosszú távú egy helyben tartása oly módon történik, hogy a lehető legnagyobb mértékben megelőzhetők vagy csökkenthetők legyenek az ezzel járó negatív környezeti hatások és az emberi egészséggel kapcsolatos kockázatok, valamint kellően bizonyított-e a CCS környezetre és az emberi egészségre való ártalmatlansága,

- szükség van-e még a tárolásiengedély-tervezetek (10. cikk) és a felelősség átadásáról szóló határozattervezetek (18. cikk) bizottsági felülvizsgálatára vonatkozó eljárásokra,

- a CO2-áram fogadására vonatkozó kritériumokra és eljárásokra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos tapasztalatok,

- a 21. és 22. cikkben említett, harmadik felek általi hozzáférésre vonatkozó rendelkezésekkel, valamint a 24. cikk szerinti, a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos tapasztalatok,

- a 2001/80/EK irányelv 9a. cikkében említett, legalább 300 megawatt névleges elektromos teljesítményű tüzelőberendezésekre vonatkozó rendelkezések,

- a CO2 harmadik országokban való geológiai tárolásával kapcsolatos kilátások,

- az I. és II. mellékletben említett kritériumok továbbfejlesztése és naprakésszé tétele,

- a CCS-nek a biomasszát égető létesítményekben való alkalmazásának ösztönzésével kapcsolatos tapasztalat,

- a CO2 szállításához kapcsolódó környezeti kockázatokra vonatkozó további szabályozás szükségessége,

és adott esetben az irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot nyújt be.

(3) Amennyiben kellően bizonyított, hogy a CO2 állandó helyhez kötése olyan módon történik, hogy megelőzhetők, vagy ha ez nem lehetséges, a lehető legnagyobb mértékben kiküszöbölhetők a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt esetleges negatív hatások és a környezetet és az emberi egészséget fenyegető kockázatok, valamint kellően bizonyított a CCS környezetre és emberi egészségre való ártalmatlansága, illetve gazdasági megvalósíthatósága, a felülvizsgálat mérlegeli annak szükségességét és megvalósíthatóságát, hogy a 2001/80/EK irányelv 9a. cikke értelmében valamennyi, villamos energiát előállító nagy tüzelőberendezés tekintetében kötelezővé tegyék a kibocsátási teljesítményre vonatkozó előírásokat.

39. cikk

Átültetés és átmeneti intézkedések

(1) A tagállamok elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2011. június 25-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvnek hatálya alá tartozó alábbi tárolóhelyek 2012. június 25-ig megfelelnek ezen irányelv követelményeinek:

a) az 2009. június 25-ig a meglévő jogszabályok szerint használt tárolóhelyek;

b) az ilyen jogszabályok alapján az 2009. június 25-án vagy azelőtt engedélyezett tárolóhelyek, feltéve, hogy e tárolóhelyeket legfeljebb az említett időpont után egy évig használják.

Ezekben az esetekben a 4. és 5. cikke a 7. cikk 3. pontja, a 8. cikk 2. pontja, valamint a 10. cikk nem alkalmazandó.

40. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

41. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

KRITÉRIUMOK A 4. CIKK (3) BEKEZDÉSE SZERINT A POTENCIÁLIS TÁROLÓKOMPLEXUM ÉS AZ AZT KÖRÜLVEVŐ TERÜLET JELLEMZÉSÉHEZ ÉS VIZSGÁLATÁHOZ

A potenciális tárolókomplexum és a környező terület 4. cikk (3) bekezdésében előírt jellemzését és vizsgálatát három lépésben, az értékelés idején érvényben levő legjobb gyakorlatoknak, valamint a következő kritériumoknak megfelelően kell elvégezni. Egy vagy több ilyen kritérium alkalmazásától az illetékes hatóság eltekinthet, feltéve, hogy az üzemeltető bizonyítja, hogy a jellemzés és a vizsgálat ennek ellenére alkalmas marad a 4. cikkben előírt célokra.

1. lépés: Adatgyűjtés

Kellő mennyiségű adatot kell összegyűjteni ahhoz, hogy a tárolóhelyről és a tárolókomplexumról olyan volumetrikus és statikus háromdimenziós (térbeli) földtani modell legyen készíthető, amely magában foglalja a fedőkőzetet és a környező területet, így a hidraulikailag kapcsolódó területeket is. Ezek az adatok legalább a tárolókomplexum következő, belső jellemzőire terjednek ki:

a) geológia és geofizika;

b) hidrogeológia (különösen vízhasználat céljára igénybevett vagy arra előirányzott felszín alatti víz);

c) rezervoár tervezése (ideértve a besajtolandó CO2 részére rendelkezésre álló pórustérfogat és a teljes tárolókapacitás volumetrikus számítását is);

d) a geokémia (oldódási sebességek, ásványosodási sebességek);

e) a geomechanika (áteresztőképesség, nyomásszilárdság);

f) földrengés-veszélyeztetettség;

g) azon természetes és mesterséges útvonalak jelenléte, ideértve a kutakat és a fúrólyukakat is, amelyeken keresztül szivárgás következhet be;

Dokumentálni kell továbbá a tárolókomplexum környezetének következő jellemzőit:

h) a tárolókomplexum körül elhelyezkedő azon területeket, amelyeket a CO2-nek a tárolóhelyen történő tárolása befolyásolhat;

i) a tárolóhely feletti terület lakosságának eloszlását;

j) a közelben elhelyezkedő értékes természeti erőforrásokat (például a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv ( 4 ) és a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv ( 5 ) alapján a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeket, az ivóvízbázist, a szénhidrogéneket);

k) a tárolókomplexum környezetében zajló tevékenységek, valamint az e tevékenységekkel való esetleges kölcsönhatásokat (például szénhidrogének kutatása, kitermelése és tárolása, a vízadók felhasználása geotermikus energia előállítására, valamint a felszín alatti víztartalékok felhasználása);

l) a potenciális CO2-kibocsátók közelségét (ideértve a gazdaságosan tárolható CO2 becsült várható teljes mennyiségét is) és a megfelelő szállítóhálózatok közelségét.

2. lépés: A háromdimenziós statikus geológiai modell elkészítése

Az 1. lépésben összegyűjtött adatok alapján, számítógépes tárolószimulátor felhasználásával el kell készíteni a potenciális tárolókomplexum (beleértve a fedőkőzetet és a hidraulikailag kapcsolódó területeket és fluidumokat is) háromdimenziós statikus geológiai modelljét, illetve ilyen modellek sorozatát. A statikus geológiai modellnek, illetve modellsorozatnak a tárolókomplexumot a következő szempontok figyelembevételével kell leírnia:

a) a fizikai csapda geológiai szerkezete;

b) a tározó fedőrétegeinek (fedőkőzet, zárórétegek, porózus és áteresztő rétegek), valamint az ezeket körülvevő formációknak a geomechanikai, geokémiai és hidrogeológiai jellemzői;

c) a törési rendszer jellemzése és bármely mesterséges útvonal jelenléte;

d) a tárolókomplexum vízszintes és függőleges kiterjedése;

e) a pórustérfogat (ideértve a pórustéreloszlást is);

f) fluidumok alapállapota;

g) minden más lényeges jellemző.

A modellparaméterek bizonytalanságát minden paraméter tekintetében vizsgálni kell oly módon, hogy az egyes paraméterekre különböző forgatókönyveket veszünk figyelembe, és ezek alapján konfidenciahatárokat határozunk meg. Elemezni kell továbbá a magában a modellben rejlő bizonytalanságokat is.

3. lépés: A tároló dinamikus viselkedésének jellemzése, érzékenységi vizsgálat, kockázatértékelés

A jellemzés és az értékelés dinamikus modellezés alapján történik oly módon, hogy a számítógépes tárolókomplexum-szimulátor révén a 2. lépésben előállított háromdimenziós statikus geológiai modell vagy modellsorozat felhasználásával, egymást követő időpontokban szimuláljuk a CO2 tárolóhelyre történő besajtolását.

3.1. lépés: a tároló dinamikus viselkedésének jellemzése

Ennek során legalább a következő tényezőket kell figyelembe venni:

a) a lehetséges besajtolási sebességeket és a CO2-áram jellemzőit;

b) a kölcsönhatások modellezésének hatékonyságát (vagyis azt, hogy a szimulátor(ok)ban előállított egyes következmények egymásra is kihathatnak);

c) a kémiai reakciókat (vagyis azt, hogy a besajtolt CO2 és a helyi kőzet közötti reakciók visszahatnak a modellre);

d) a felhasznált tározószimulátort (egyes eredmények érvényességének megállapításához több tárolószimuláció is szükséges lehet);

e) a rövid és a hosszú távú szimulációt (annak meghatározására, hogy évtizedes és évezredes távlatban mi történik a CO2-vel, figyelembe véve a CO2 vízben való oldódásának arányát is).

A dinamikus modell segítségével a következő folyamatokat kell leírni:

f) a tárolóhelyként használt geológiai formációban fellépő nyomás és hőmérséklet időbeli alakulását a besajtolási sebesség és a besajtolásra került mennyiség kumulált nagysága függvényében;

g) a CO2 vízszintes és függőleges kiterjedésének időbeli alakulását;

h) a tározón belüli CO2-áramlás jellegét és a fázisviselkedést;

i) a CO2 csapdázódásának mechanizmusait és sebességét (beleértve a túlcsordulási pontokat és az oldalirányú és a függőleges lezárásokat is);

j) a teljes tárolókomplexumon belül a másodlagos gátak rendszerét;

k) a tárolóhelyen rendelkezésre álló tárkapacitást és a nyomásgradienseket;

l) a repedezettség kockázatát a tárolóhelyként felhasznált geológiai formáció(k)ban és a fedőkőzetben;

m) annak kockázatát, hogy a CO2 bejut a fedőkőzetbe;

n) a tárolóhelyekről történő (pl. az elhagyott vagy elégtelenül lezárt kutakon keresztüli) szivárgás kockázatát;

o) az elvándorlás sebességét (nyitott végű tározókban);

p) a repedezettség záródási sebességeit;

q) a geológiai formációkban bekövetkező folyadékkémiai változásokat és az ezek folytán fellépő reakciókat (pl. a pH megváltozása, ásványképződés), valamint a reakcióknak a modellre gyakorolt hatását a következmények vizsgálata céljából;

r) a geológiai formáció fluidumainak kiszorítási folyamatai;

s) megnövekedett földrengésveszélyt és felszínemelkedést.

3.2. lépés: Érzékenységi vizsgálat

Szimulációkat kell végezni annak megállapítására, hogy a számítás mennyire érzékeny az egyes paraméterek kapcsán tett alapfeltevésekre. A vizsgálatot a statikus geológiai modellben vagy modellsorozatban a paraméterek módosításával, a dinamikus modellezésben a sebességfüggvények és a kiindulási feltételezések változtatásával kell elvégezni. Ha jelentős érzékenységet tapasztalunk, azt a kockázatelemzésben figyelembe kell venni.

3.3. lépés: Kockázatértékelés

A kockázatértékelés többek között az alábbiakra terjed ki:

3.3.1. A veszélyesség jellemzése

A veszélyességet úgy kell jellemezni, hogy a fent leírt módon elvégzett dinamikus modellezés és biztonságjellemzés eredményeinek felhasználásával megvizsgáljuk a tárolókomplexumból megvalósuló szivárgás lehetőségét. Ennek során figyelembe kell venni egyebek mellett:

a) a lehetséges szivárgási útvonalakat;

b) a meghatározott szivárgási útvonalakon keresztüli szivárgás várható intenzitását (a kiáramlási sebességeket);

c) a lehetséges szivárgás kritikus paramétereit (például a legnagyobb tározónyomást, a legnagyobb besajtolási sebességet, a hőmérsékletet, a számítás érzékenységét a statikus geológiai modell vagy modellsorozat különböző alapfeltevéseire stb.);

d) a CO2-tárolás másodlagos hatásait, így különösen a geológiai formációban lévő folyadékok kiszorítását és a tárolás folytán létrejövő új anyagokat;

e) minden más olyan tényezőt, amely veszélyeztetheti az emberi egészséget vagy a környezetet (például a projekthez kapcsolódó műtárgyakat).

A veszélyesség jellemzése érdekében minden olyan lehetséges üzemeltetési feltételt figyelembe kell venni, amely a tárolókomplexum biztonságosságát próbára teszi.

3.3.2.

a kitettség elemzése - a tárolókomplexum feletti környezet jellemzői és a területen élő lakosság eloszlása és tevékenységei, valamint a 3.3.1 lépésben meghatározott lehetséges útvonalakon elszivárgó CO2 várható viselkedése és sorsa alapján;

3.3.3.

a következmények elemzése - az egyes fajok, populációk és élőhelyek érzékenysége és a 3.3.1 lépésben meghatározott lehetséges szivárgási forgatókönyvek alapján. Adott esetben kiterjed a bioszférában előforduló megnövekedett CO2-koncentrációknak való expozíció hatásaira is (beleértve a talajokat, a tengeri üledékeket és a bentikus vizeket (fulladás, hiperkapnia), valamint a CO2-szivárgás következtében e környezetekben kialakuló pH-érték-csökkenést). A vizsgálatnak ki kell terjednie a szivárgó CO2-vel együtt távozó esetleges más anyagok (a CO2-árammal együtt besajtolt anyagok, a CO2 tárolása során képződött anyagok) hatásainak elemzésére is. Ezeket a hatásokat különböző időtartományok és térbeli kiterjedések, illetőleg különböző erősségű szivárgások feltételezésével kell vizsgálni;

3.3.4.

a kockázat jellemzése - ennek során elemezni kell a tárolóhely rövid és hosszú távú biztonságosságát és integritását, beleértve a javasolt használati feltételekhez tartozó szivárgási kockázat és az elképzelhető legrosszabb környezeti és egészségi hatások elemzését is. A kockázatot a veszélyesség, a kitettség és a következmények elemzése alapján kell jellemezni. A vizsgálatnak magában kell foglalnia a tárolóhely jellemzésének és értékelésének lépései során azonosított bizonytalansági források elemzését is, valamint - amennyiben elvégezhető - a bizonytalanság csökkentésére vonatkozó lehetőségek számbavételét.

II. MELLÉKLET

KRITÉRIUMOK A 13. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN ELŐÍRT MONITORINGTERV ÖSSZEÁLLÍTÁSÁHOZ ÉS ÁTDOLGOZÁSÁHOZ, VALAMINT A BEZÁRÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN VÉGZENDŐ MONITORINGHOZ

1. A monitoringterv összeállítása és átdolgozása

A 13. cikk (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzési követelmények teljesítése céljából a 13. cikk (2) bekezdésében előírt monitoringtervet az I. melléklet 3. lépésében végzett kockázatértékelési elemzéssel összhangban a következő kritériumok alapján kell összeállítani, illetve átdolgozni:

1.1.

A terv összeállítása

A monitoringtervben részletesen ismertetni kell a projekt elsődleges fázisaiban végrehajtandó monitoringot, így különösen a kiindulási, az üzemeltetés közbeni és a bezárást követő időszakban végrehajtott ellenőrzést. Minden egyes szakaszra vonatkozóan meg kell határozni:

a) az ellenőrizendő paramétereket;

b) a monitoring céljára alkalmazandó műszaki eszközöket és ezek megválasztásának indokait;

c) a monitoring helyeit és a mintavételi helyek felvételének indokait;

d) az ellenőrzések gyakoriságát és a mintavételi időpontok felvételének indokait.

Az ellenőrizendő paramétereket a monitoring céljának megfelelően kell megválasztani. A tervnek ugyanakkor minden esetben tartalmaznia kell a következő paraméterek folyamatos vagy szakaszos monitoringját:

e) a besajtolóberendezésből ellenőrizetlenül eltávozó CO2 mennyisége;

f) a besajtolókút kútfején belépő CO2 térfogata;

g) a CO2 nyomása és hőmérséklete a besajtolókút kútfején (a tömegáram meghatározása céljából);

h) a besajtolt anyag kémiai összetétele;

i) a tározó hőmérséklete és nyomása (a CO2 fázisviselkedésének és fázisállapotának meghatározása céljából).

Az ellenőrzés céljára alkalmazandó műszaki eszközöket a terv összeállításának időpontjában rendelkezésre álló bevált gyakorlati megoldások alapján kell megválasztani. Meg kell fontolni és szükség szerint igénybe kell venni a következő lehetőségeket:

j) a CO2 földfelszín alatti és felszíni jelenlétének, elhelyezkedésének és vándorlási útvonalainak kimutatására képes technológiák;

k) olyan technológiák, amelyek a tároló formációkról a 4. cikk és az I. melléklet alapján összeállított térbeli geológiai modelleken végrehajtott térbeli numerikus szimuláció finomítása érdekében információkat szolgáltatnak a CO2-csóva nyomás-térfogat viselkedéséről és alaprajzi, illetve térbeli eloszlásáról;

l) olyan technológiák, amelyek - jelentős rendellenességek vagy a CO2-nek a tárolókomplexumon kívülre távozása esetén - nagy területet átfogva, a tárolókomplexum teljes vízszintes vetületi területére vonatkozóan és azon túlmenően is képesek információkat szolgáltatni az esetleg korábban figyelmen kívül hagyott szivárgási útvonalakról.

1.2.

A terv frissítése

A monitoring során összegyűjtött adatokat összegyűjtik és értelmezik. A mérési eredményeket össze kell hasonlítani a térbeli nyomás-térfogat viselkedés és telítődési viselkedés dinamikus szimulációja révén a 4. cikk, illetve az I. melléklet 3. lépése szerint végrehajtott biztonságjellemzés során kapott értékekkel.

Ha a mért és a számított viselkedés között jelentős eltérés adódik, akkor a térbeli modellt újra kell kalibrálni oly módon, hogy a mért viselkedést tükrözze. Az újrakalibrálásnak a monitoringterv szerinti megfigyelések során nyert adatokon kell alapulnia, és ha az újrakalibrálás alapfeltevéseinek megbízhatósága szükségessé teszi, további adatokat is be kell szerezni.

Az újrakalibrált modell, illetve modellsorozat felhasználásával ismételten végre kell hajtani az I. mellékletben előírt 2. és 3. lépést, és új veszélyességi forgatókönyveket és kiáramlási sebességeket kell meghatározni, valamint felül kell vizsgálni és módosítani kell a kockázatelemzést.

Amennyiben a múltillesztés és a modell újrakalibrálása során új CO2-forrás megjelenésére, áramlási útvonalára, áramlási sebességére vagy a korábbi értékelésektől való jelentős eltérésekre következtetnek, a monitoringtervet ennek megfelelően módosítani kell.

2. Monitoring a bezárást követő időszakban

A bezárást követő időszakban a monitoringot a 13. cikk (2) bekezdésében és az e melléklet 1.2. pontjában meghatározott monitoringterv végrehajtása során összegyűjtött, illetve számított adatok alapján kell végezni. Ennek az ellenőrzésnek különösen a 18. cikk (1) bekezdésében foglaltakhoz kell információkat szolgáltatnia.

( 1 ) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.;

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

( *1 ) HL L 140., 2009.6.5., 114. o."

( 4 ) HL L 103., 1979.4.25., 1. o.

( 5 ) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.