62018CO0741[1]

A Bíróság végzése (hetedik tanács), 2019. december 19. OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke - Állami támogatások - Magyarország által a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások javára végrehajtott támogatás - Megsemmisítés iránti kereset - A kifogásemelés mellőzéséről szóló állítólagos határozatok - Keresetindítási határidő - Kezdet - A megtámadott jogi aktus létezéséről való tudomás - A megtámadott jogi aktus lefordítása iránti kérelem - Észszerű határidő - Elkésettség - Az elsőfokú eljárásban benyújtott kereset elfogadhatatlansága - A tények értékelése - Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés. C-741/18. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)

2019. december 19.(*)

"Fellebbezés - A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke - Állami támogatások - Magyarország által a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások javára végrehajtott támogatás - Megsemmisítés iránti kereset - A kifogásemelés mellőzéséről szóló állítólagos határozatok - Keresetindítási határidő - Kezdet - A megtámadott jogi aktus létezéséről való tudomás - A megtámadott jogi aktus lefordítása iránti kérelem - Észszerű határidő - Elkésettség - Az elsőfokú eljárásban benyújtott kereset elfogadhatatlansága - A tények értékelése - Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés"

A C-741/18. P. sz. ügyben,

az OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) (székhelye: Budapest [Magyarország], képviseli: Szabó L. ügyvéd)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2018. november 27-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: Bottka V. és C. Georgieva-Kecsmar, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: P. G. Xuereb tanácselnök, T. von Danwitz (előadó) és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: P. Pikamäe,

hivatalvezető: Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke alapján, indokolt végzéssel kerül sor,

meghozta a következő

Végzést

1 Fellebbezésében az OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) az Európai Unió Törvényszéke azon 2018. szeptember 28-i OPS Újpest kontra Bizottság végzésének (T-708/17, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2018:632) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezőnek az SA.29432 ([CP 290/2009] - Magyarország - Diszkriminatív szabályozás miatt vélelmezett jogszerűtlen támogatás a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban) és az SA.45498 ([FC/2016], az OPS Újpest-lift Kft. panasza a 2006 és 2012 között megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozásoknak nyújtott állami támogatással kapcsolatosan) panaszokra vonatkozóan állítólag hozott bizottsági határozatok megsemmisítése iránti keresetét.

A jogvita előzményei

2 A jogvita előzményeit a Törvényszék a megtámadott végzés 1-3. pontjában az alábbiak szerint mutatta be:

"(1) A felperes [...] [egy] felszámolás alatt álló magyar társaság.

(2) A felperes az SA.29432 ([CP 290/2009] - Magyarország - Diszkriminatív szabályozás miatt vélelmezett jogszerűtlen támogatás a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban) és az SA.45498 ([FC/2016)], az OPS Újpest-lift Kft. panasza a 2006 és 2012 között megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozásoknak nyújtott állami támogatással kapcsolatosan) panaszokkal kapcsolatban a [...] Bizottság által állítólag hozott határozatok megsemmisítését kéri.

(3) A felperes e tekintetben a következő levelekre (a továbbiakban együtt: [vitatott] aktusok) hivatkozik:

- a Bizottságnak a felperest az ezen intézmény által tett előzetes megállapításokról tájékoztató 2011. május 18-i levele [...]

- Bizottságnak a felperest az ügyirat állásáról tájékoztató 2011. július 20-i levele [...]

- a Bizottság 2016. november 18-i levele, amely a felperes által újból benyújtott panaszra tekintettel megismétli a 2011. május 18-i levélben foglalt megállapításokat, és arról tájékoztatja a felperest, hogy a vele folytatott levelezést megszakítja [...]

- Bizottság 2017. január 25-i levele, amely arról tájékoztatja a felperest, hogy panaszai olyan különböző hiányosságokban szenvednek, amelyek megakadályozzák a panaszok további vizsgálatát. [...]"

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés

3 A Törvényszék Hivatalához 2017. október 12-én benyújtott keresetlevelében a fellebbező a vitatott aktusok megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

4 A Törvényszék Hivatalához 2018. január 22-én benyújtott külön beadványában a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt, amely négy elfogadhatatlansági okon alapult: az első a kereset elkésettségére vonatkozott, a második pedig arra, hogy a vitatott aktusokat keresettel nem lehetett megtámadni.

5 2018. március 5-én a fellebbező benyújtotta a Törvényszék Hivatalához a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit.

6 A megtámadott végzésben a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította. A megtámadott végzés 23. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy még ha feltételezzük is, hogy a vitatott aktusok az EUMSZ 263. cikk értelmében vett határozatnak minősültek, a kereset ezen aktusok mindegyike tekintetében elkésett. A megtámadott végzés 12-22. pontjában a Törvényszék kifejtette azon okokat, amelyek miatt a keresetindítási határidő lejárt. Így a megtámadott végzés 20-22. pontjában a Törvényszék elutasította a fellebbező arra vonatkozó érveit, hogy a Bizottság 2016. november 18-i levelét angolul szövegezték meg, noha e levelet a fellebbező által magyarul megfogalmazott panaszra válaszul küldték, így a keresetindítási határidő csupán a 2017. október 25-i bizottsági levél közlésekor kezdődött meg, amely levél tartalmazta a 2016. november 18-i levél magyar nyelvű fordítását. Ezzel összefüggésben a megtámadott végzés 21. pontjában a Törvényszék az alábbiakat állapította meg:

"Másodszor a 2016. november 18-i levelet követően, amely hangsúlyozta, hogy »úgy tűnik«, a felperes második panasza »nem tartalmaz olyan új jogi vagy ténybeli elemeket, amelyek változtatnának a bizottsági szolgálatok 2011. május 18-i levelében [...] [a felperes] számára eljuttatott értékelésen«, a felperes 2016. november 24-én és 30-án, valamint december 9-én és 14-én, továbbá 2017. január 17-én és 23-án számos új levelet küldött a Bizottságnak (az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételek 3. pontja), amelyek a felperes szerint az állításainak »részletes alátámasztását« tartalmazzák. Ebből arra kell következtetni, hogy a felperes tökéletesen megértette a 2016. november 18-i levél tartalmát, amikor saját állítása szerint további elemekre hívta fel a Bizottság figyelmét."

7 A megtámadott végzés 23-25. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy ilyen körülmények között a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy a Bizottság által hivatkozott többi elfogadhatatlansági okot meg kellene vizsgálni.

A felek kérelmei

8 Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- nyilvánítsa a fellebbezést elfogadhatónak és megalapozottnak;

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

- az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé annak érdekében, hogy a Törvényszék határozzon a Bizottság által megfogalmazott második, harmadik és negyedik elfogadhatatlansági kifogásról, és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

9 A Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen a fellebbezést mint részben elfogadhatatlant és részben jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant utasítsa el;

- másodlagosan, abban az esetben, ha a Bíróság hatályon kívül helyezné a megtámadott végzést, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, vagy ha a Bíróság úgy határozna, hogy eldönti a jogvitát, a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa, és

- a fellebbezőt kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

A fellebbezésről

10 A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke értelmében, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben az eljárás során bármikor elutasíthatja.

11 A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.

12 Fellebbezésének alátámasztásaként a fellebbező két jogalapra támaszkodik. Az első jogalappal a fellebbező a Törvényszék azon állítását vitatja, amely szerint az elé terjesztett kereset mindenképpen elkésett, amennyiben ez a következtetés a Bizottság 2016. november 18-i levelére vonatkozott. A második jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia azt a kérdést, hogy a vitatott aktusok keresettel megtámadható aktusok voltak-e.

Az első jogalapról

13 Az első jogalappal a fellebbező a Törvényszék azon állítását kérdőjelezi meg, amely szerint az elé terjesztett kereset mindenképpen elkésett, amennyiben ez a következtetés a Bizottság 2016. november 18-i levelére vonatkozott.

14 Először is a fellebbező a Törvényszéknek a megtámadott végzés 20-22. pontjában szereplő megállapításait vitatja. A fellebbező azzal érvel, hogy az e levélre vonatkozó keresetindítási határidő nem járt le. Az említett levelet angol nyelven szövegezték meg, noha azt a fellebbező által magyarul megfogalmazott panaszra válaszul küldték, így a keresetindítási határidő csupán a 2017. október 25-i bizottsági levél kézhezvételekor, vagyis 2017. november 11-én kezdődött meg, amely levélben ezen intézmény továbbította a fellebbezőnek a 2016. november 18-i levél magyar fordítását.

15 A Bizottság vitatja a fellebbező ezen érvelését.

16 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. tanácsi rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 2. cikke értelmében, ha valamely panaszos az Európai Unió valamely hivatalos nyelvén nyújt be panaszt a Bizottsághoz, a neki küldött választ ugyanezen a nyelven kell megszövegezni. Amennyiben a panaszos ezt a választ kizárólag valamely más nyelven kapja meg, azonban képes felismerni, hogy a panaszára adott válaszról van szó, és meg kívánja őrizni az EUMSZ 263. cikkben biztosított keresetindításhoz való jogát az említett válasz tekintetében, köteles észszerű határidőn belül kérni, hogy továbbítsák neki ugyanazon válasz fordítását azon nyelven, amelyet választott (lásd analógia útján: 1998. május 14-i Windpark Groothusen kontra Bizottság ítélet, C-48/96 P, EU:C:1998:223, 25. pont).

17 A jelen ügyben elsősorban a Törvényszéknek a megtámadott végzés 21. pontjában szereplő megállapításaiból kitűnik, hogy a fellebbező legkésőbb 2016. november 24-én kézhez vette a Bizottság 2016. november 18-i levelét, és megértette, hogy e levél ezen intézménynek a fellebbező második panaszára adott válaszát tartalmazza. Az említett 21. pontban ugyanis a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság 2016. november 18-i levelének átvételét követően a fellebbező 2016. november 24-én és 30-án, valamint december 9-én és 14-én, továbbá 2017. január 17-én és 23-án számos új levelet küldött a Bizottságnak. A Törvényszék kimondta, hogy álláspontja szerint a fellebbező a Bizottság 2016. november 18-i levelére válaszul küldte ezen új leveleket, és ebből a Törvényszék arra következtetett, hogy a fellebbező tökéletesen megértette e levél tartalmát.

18 A Törvényszék e megállapításait nem vonják kétségbe a fellebbező által a fellebbezés keretében előadott érvek.

19 A fellebbező arra vonatkozó érvét illetően, hogy az általa küldött ezen új levelek azt mutatják, éppen ellenkezőleg, nem értette meg a 2016. november 18-i levél tartalmát, elegendő emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 256. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 58. cikke értelmében a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Tehát kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására, másrészt a tények értékelésére. E megállapítás és a bizonyítékok említett értékelése csak akkor minősül a Bíróság által fellebbezés keretében felülvizsgálható jogkérdésnek, ha a Törvényszék elé terjesztett iratanyagból az tűnik ki, hogy ezen igazságszolgáltatási fórum a tényeket jelentős pontatlansággal állapította meg, vagy az e tények alátámasztására szolgáló bizonyítékokat elferdítette (2014. október 1-jei Tanács kontra Alumina ítélet, C-393/13 P, EU:C:2014:2245, 16. pont). Márpedig a fellebbező ezen érve a tények Törvényszék általi értékelésének megkérdőjelezésére szorítkozik, így annak nem lehet helyt adni.

20 A fellebbező továbbá arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 21. pontjában téves tartalommal vette figyelembe a fellebbezőnek a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeinek 3. pontját. Márpedig ezen érvnek nem lehet helyt adni. A fellebbező állításával ellentétben a Törvényszék által a megtámadott végzés 21. pontjában megfogalmazott megfontolások, amelyek szerint a fellebbező a 2016. november 24-i levelét a Bizottság november 18-i levelére válaszul küldte meg, nem a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeinek 3. pontján alapultak. A Törvényszék csupán utalt e 3. pontra azon megállapítása keretében, amely szerint a fellebbező azt követően küldte ezen új levelet a Bizottságnak, hogy átvette ezen intézmény 2016. november 18-i levelét.

21 Másodsorban a Törvényszéknek a megtámadott végzés 17. és 20. pontjában szereplő megállapításaiból kitűnik, hogy a fellebbező legkorábban 2017. szeptember 27-én kérte a Bizottságot, hogy küldje meg neki a 2016. november 18-i levél magyar nyelvű fordítását. E megállapításokat a fellebbező nem vitatja. Éppen ellenkezőleg, a saját állítása szerint nem is kérte e fordítást a Törvényszék előtti keresetindítás, vagyis 2017. október 12. előtt.

22 Ebből következik, hogy miközben a fellebbező a Törvényszék megállapításai szerint legkésőbb 2016. november 24-én megkapta a Bizottság 2016. november 18-i levelét, és megértette, hogy e levél a második panaszára adott választ tartalmazza, több mint tíz hónapot várt, mielőtt az említett levél magyar nyelvű fordítását kérte volna.

23 Márpedig a jelen ügy körülményei között egy több mint tíz hónapos határidő nem tekinthető a jelen végzés 16. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett észszerű határidőnek.

24 Következésképpen a Törvényszék nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy az elé terjesztett kereset elkésett annyiban, amennyiben az a Bizottság 2016. november 18-i levelére vonatkozott.

25 Másodszor, a fellebbező arra vonatkozó érvét illetően, hogy az egyik Europe Direct tájékoztató iroda (EDIC) neki továbbított leveléből kitűnik, hogy a keresetindítási határidő csak a Bizottság 2016. november 18-i levele magyar nyelvű fordításának kézhezvétele után kezdődhetett, elegendő rámutatni arra, hogy az ilyen információs pont által adott vélemény nem kötheti az uniós bíróságot.

26 Harmadszor meg kell állapítani, hogy mindenképpen hatástalanok a fellebbezőnek a megtámadott végzés 20. és 22. pontját érintő érvei, valamint a jogbiztonság elvének és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, valamint a magyar hatóságok által tett nyilatkozatokra és a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (HL 2007. L 324., 79. o.) vonatkozó érvelése.

27 Ugyanis a megtámadott végzés 20. és 22. pontjában a Törvényszék más körülményeket vett figyelembe, amelyek álláspontja szerint lehetővé tették számára annak megállapítását, hogy a fellebbező meg tudta érteni a 2016. november 18-i levél tartalmát azelőtt, hogy megkapta e levél magyar fordítását. Márpedig feltételezve, hogy a fellebbezőnek a megtámadott végzés e pontjaira vonatkozó érvei elfogadhatóak és megalapozottak, azok nem kérdőjelezhetik meg azt a következtetést, amely szerint a Törvényszék előtti kereset elkésett annyiban, amennyiben az az említett levélre irányult. Ahogyan az a jelen végzés 16-25. pontjában szerepel, a Törvényszéknek a megtámadott végzés 21. pontjában szereplő megállapítása önmagában lehetővé tette annak megállapítását, hogy a Törvényszékhez benyújtott kereset elkésett volt annyiban, amennyiben ugyanazon levélre irányult. Ennélfogva a Törvényszék általi esetleges téves jogalkalmazás a megtámadott végzés 20. és 22. pontjában tehát semmiképpen sem járna következménnyel az elsőfokú kereset eredményére tekintettel, így nincs hatással a megtámadott végzés rendelkező részére (2016. március 10-i SolarWorld kontra Bizottság végzés, C-142/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:163, 36. pont). Egyébiránt a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elveinek megsértésére, a magyar hatóságok által tett nyilatkozatokra és az 1393/2007 rendeletre vonatkozó érvelés nem kérdőjelezheti meg a jelen végzés 16-20. pontjában kifejtett megállapításokat.

28 Következésképpen az első fellebbezési jogalapot mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalapról

29 A második jogalapban a fellebbező lényegében azzal érvel, hogy a Törvényszéknek nem lett volna szabad arra szorítkoznia, hogy csupán a Bizottság által felhozott első elfogadhatatlansági okot vizsgálja meg, hanem meg kellett volna vizsgálnia a másodikat is, amely arra vonatkozott, hogy a vitatott aktusok nem minősülnek keresettel megtámadható aktusoknak.

30 A Bizottság vitatja a fellebbező ezen érvelését.

31 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a megtámadott végzés 23-25. pontjában a Törvényszék úgy mondta ki, hogy az elé terjesztett kereset elkésett, hogy a fellebbező számára kedvező azon feltevésből indult ki, hogy a vitatott aktusok keresettel megtámadható aktusnak minősülnek.

32 A jelen ügyben az első jogalap vizsgálata nem tárt fel a Törvényszéknek az elé terjesztett kereset elkésettségére vonatkozó következtetéseit érintő hibát.

33 Márpedig, amikor a Törvényszék az elé terjesztett megsemmisítés iránti kereset vizsgálata keretében helyesen állapítja meg, hogy e kereset mindenképpen elkésett, jogosan utasíthatja el elfogadhatatlanként az említett keresetet, anélkül hogy nyilatkozna azon kérdésről, hogy az előtte megtámadott aktusok keresettel megtámadható aktusnak minősülnek-e.

34 Következésképpen a második fellebbezési jogalapot mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

35 A fenti megállapításokra tekintettel a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

A költségekről

36 Az eljárási szabályzat 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni.

37 A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a Bizottság jelen fellebbezéssel kapcsolatos költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja.

2) Az OPS Újpesti Csökkentmunkaképességűek Ipari és Kereskedelmi Kft. (OPS Újpest Kft.) a saját költségein felül köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Luxembourg, 2019. december 19.

A. Calot Escobar P. G. Xuereb

hivatalvezető a hetedik tanács elnöke

* Az eljárás nyelve: magyar.