509/D/1993. AB határozat

az egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról szóló 7/1990. (VII. 17.) Korm. rendelet 2. §, és 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 13.M.1780/1991. számú ügyében történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról szóló 7/1990. (VII. 17.) Korm. rendelet 2. §, és 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 13.M.1780/1991. számú ügyében történő alkalmazhatóságának kizárására vonatkozó alkotmányjogi panaszt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az 1990. évben vezérigazgatói munkakört töltött be. A munkáltató vállalati tanácsa határozatban prémiumfeladatot tűzött ki az 1990. évre. A prémium mértéket az indítványozó alapbérének 120%-ában határozták meg. A határozat szerint az éves prémium elszámolása és kifizetése az éves mérlegbeszámoló jóváhagyását követően esedékes. A prémiumfeladat időarányos teljesítésének értékeléséhez kötötten a határozat előleg fizetését helyezte kilátásba. A prémium első félévre eső időarányos részét a munkáltató kifizette. A munkáltató jogszabályváltozásra tekintettel módosította a prémiumfeladatot és a prémium mértékét is az alapbér 100%-ának megfelelő összegre csökkentette. A módosítás ismeretében az indítványozó a csökkentett prémiumfeladatot teljesítette. Az indítványozó a bíróságtól kérte a módosítás előtt meghatározott és a módosítást követően kifizetett prémium közötti különbözet megfizetésére kötelezést. Az elsőfokú bírósági eljárásban az indítványozó (jogi képviselője) a jogszabályváltozás tényét és annak az indítványozóra kiterjedő hatályát nem vitatta. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a munkáltató a prémiumra vonatkozó jogszabályokat helyesen alkalmazta. Az indítványozó fellebbezésére indult eljárásban a másodfokú bíróság - jogerős ítéletével - az elsőfokú bírói döntést helybenhagyta.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, az ügyében az egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról szóló 7/1990. (VII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: MR.) 2. § és 5. § alkalmazása miatt. Ez a rendelkezés módosította az anyagi érdekeltségi rendszer egyes kérdéseiről szóló 84/1988. (XII. 15.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 6. § (3) bekezdésének utolsó mondatát, amelynek eredeti szövege nem kötötte a kifizethető prémium felső határát a vezető dolgozó alapbérének mértékéhez. A módosított rendelkezés szerint "prémium csak a rendelkezésre álló forrás - de legfeljebb a vezető dolgozó tárgyévben kifizetett személyi alapbérének 100%-át meg nem haladó - mértékig fizethető". Az MR. 5. § (1) bekezdése előírta, hogy az MR. 2. §-ába foglalt rendelkezést az 1990. évi elszámolás során, az 1990. évi eredmények alapján járó kifizetéseknél is alkalmazni kell.

Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság sérelmére és a 35. § (2) bekezdésében szabályozott jogszabályi kollízió tilalmára hivatkozik. Álláspontja szerint ugyanis a támadott jogszabály visszaható hatályú rendelkezése sérti a jogbiztonságot, s ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésével. A Jat. felhívott rendelkezése szerint "A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."

II.

A támadott jogszabályt hatályon kívül helyezte az anyagi érdekeltségi rendszer egyes kérdéseiről szóló 84/1988. (XII. 15.) MT rendelet módosításáról rendelkező 26/1991. (II. 16.) Korm. rendelet 8. §-a.

A R. 6. § (3) bekezdésének utolsó mondata a módosítást megelőzően akként rendelkezett, hogy "Prémium csak a rendelkezésre álló forrás mértékéig fizethető." Az anyagi érdekeltségi rendszer egyes kérdéseiről szóló 84/1988. (XII. 15.) MT rendelet módosításáról rendelkező 57/1990. (III. 27.) MT rendelet (a továbbiakban: MRm.) módosította a R. egyes szabályait. Ezen módosítások az MRm. kihirdetése napján - 1990. március 27-én léptek hatályba. Az MRm. 4. §-a az R. 6. § (2) bekezdését újraszabályozta. A jogszabály lehetőséget biztosított arra, hogy a prémiumfeltételt a vállalat évközben egyszer - legfeljebb október 31-ig - módosítsa.

Az Alkotmánybíróság 1352/D/1992. számú határozatában rámutatott:

"Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 1., 37., 40. §-ára és a 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a nem hatályos jogszabály tekintetében nincs helye utólagos és elvont normakontroll eljárásnak, ha annak egyedüli eljárásjogi következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén is - a jogszabály hatályvesztésének kimondása lehetne (ABH 1994. 561. 564/859.; ABK 1995. február, 91.).

Nem hatályos jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és a jogszabály konkrét esetben való alkalmazhatósága meghatározására irányuló alkotmányjogi panasz esetén - az egyéb törvényi feltételek vizsgálata mellett - vizsgálni kell, hogy a nem hatályos jogszabály alkotmányellenessége megállapításának lehet-e az alkotmánysértés kimondásán túlmenő eljárásjogi következménye.

Az Abtv. 43. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.

Alkotmányjogi panasz esetében a nem hatályos jogszabály alkotmányossági vizsgálatának az alkotmánysértés megállapításán túlmenő eljárásjogi következménye a konkrét esetben való alkalmazhatóság kizárása lehetne. Ennek azonban törvényi feltétele, hogy azt "az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke" indokolja.

A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt kivételes jogosultságának gyakorlására nem látott okot.

Budapest, 1995. december 6.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró