A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21536/2009/5. számú határozata szavatossági igény érvényesítése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 84. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §, 305. §, 306. §, 308. §, 310. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 76. §, 77. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Kovács László, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.21.536/2009/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Németh-Kiss Ilona ügyvéd (NKI Ügyvédi Iroda) által képviselt I.r. felperes nevel (I.r. felperes címe) I.r, II.rendű felperes neve (II.r. felpers címe) II.r. felpereseknek - a Dr. Berényi Viktor ügyvéd által képviselt (alperes neve (alperes címe) alperes ellen szavatossági igény érvényesítése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság P/P.V.36/21.836/2006/75. sorszámú ítélete ellen, az alperes által 79. sorszám alatt, míg a felperesek által 77. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett részét a per főtárgya tekintetében kijavítja azzal, hogy az I. és a II. rendű felperes javára megítélt marasztalási összeg külön-külön helyesen 779.600- 779.600 (azaz hétszázhetvenkilencezer-hatszáz-hétszázhetvenkilencezer-hatszáz) Ft.

A perköltség körében az I. és a II. rendű felpereseket terhelő és az alperes javára megítélt perköltség összegét leszállítja akként, hogy a felperesek külön-külön 130.000 (azaz százharmincezer) Ft plusz ÁFA - 130.000 (azaz százharmincezer) Ft plusz ÁFA ügyvédi munkadíjat kötelesek megfizetni.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen a felpereseknek fellebbezési eljárási részköltség fejében külön-külön 50.000 (azaz ötvenezer) Ft plusz ÁFA - 50.000 (azaz ötvenezer) Ft plusz ÁFA ügyvédi munkadíjat.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték fejébe az alperes köteles az államnak külön felhívásra 93.600 (azaz kilencvenháromezer-hatszáz) Ft-ot megfizetni.

Az I. és II. rendű felperes költségmentessége folytán le nem rótt 66.000 (azaz hatvanhatezer) Ft fellebbezési illetékből az államnak külön felhívásra az alperes köteles 20.000 (azaz húszezer) Ft-ot megfizetni, a fennmaradó fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felpereseknek külön-külön 760.100-760.100 Ft-ot, valamint ezen összegek után 2005. december 19-étől járó késedelmi kamatokat. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az elsőfokú bíróság az I-II.r. felpereseket, hogy az alperesnek perköltség címén 285.090-285.090 Ft-ot fizessenek meg külön-külön, továbbá kötelezte, hogy az állam felhívására ugyancsak külön-külön fizessenek meg 364.200-364.200 Ft eljárási illetéket. Az alperest kötelezte arra az elsőfokú bíróság, hogy a Magyar Állam külön felhívására fizessen meg 90.000 Ft eljárási illetéket, továbbá 23.070 Ft állam által előlegezett költséget. Ezt meghaladóan 186.650 Ft előlegezett költséget a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság tényállásában megállapította, hogy a felperesek 2004. december 21. napján kötöttek az alperessel adásvételi szerződést, mely szerződéssel megvásárolták 13.600.000 Ft vételárért kulcsrakész állapotban a perbeli, az alperes tulajdonát képező ingatlanon felépítendő huszonhárom lakásos társasház 495/10.000 tulajdoni hányadát. Az alperes a perbeli ingatlant 2005. december 18-án adta a vevők birtokába.

A felperesek röviddel a beköltözést követően a lakásban különböző hibákat észleltek, melynek kijavítására felszólították az alperest, amelyre az alperes nem reagált.

Az elsőfokú bíróság a felperesek többször módosított, leszállított kereseti kérelmét szavatosság jogcímén megalapozottnak, míg jótállás jogcímén, illetőleg a Ptk.310.§-ára alapított kártérítés jogcímén alaptalannak találta az alábbiak szerint.

A felperesek az alperes jótállási felelősségét a 181/2003. (XI. 5.) Kormány számú rendeletben foglaltakra alapították, és álláspontjuk az volt, hogy e jogszabály alapján az alperest jótállási kötelezettség terheli a szerződés hibátlan teljesítéséért.

Az elsőfokú bíróság megállapítása az volt, hogy a hivatkozott jogszabály 2.§ (1) bekezdése szerint a jótállási kötelezettség az építési szerződéssel az építési-szerelési munka elvégzésére kötelezettséget vállaló személyt, építési szerződés hiányában pedig az építési-szerelési munka tényleges elvégzőjét (a továbbiakban együtt vállalkozó) terheli.

A per adatai alapján azonban nem volt megállapítható, hogy az alperes lett volna az, aki a kivitelezést végezte, vagyis hogy ténylegesen ő lett volna az építkezés kivitelezője.

Ezen túlmenően az sem volt megállapítható, hogy a felperesek és az alperes között a - fentebb már hivatkozott - adásvételi szerződésen túl a jogszabályban említett építési szerelési szerződés jött volna létre.

Erre tekintettel e jogszabályhely alapján az alperest jótállási kötelezettség nem terheli.

Az adásvételi szerződésben pedig az alperes jótállást nem vállalt, így a Ptk.248.§ alapján sem terheli jótállási kötelezettség.

A jótállási kötelezettség hiánya azonban nem érinti az alperesnek a Ptk-ban szabályozott, a Ptk.305.§ (1) és (3) bekezdése alapján fennálló szavatossági felelősségét.

A Ptk.305.§ (1) bekezdése szerint ugyanis olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban, vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

A (3) bekezdés értelmében pedig a kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság).

A Ptk.310.§ alapján pedig a szavatossági jogainak érvényesítésén túl a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, a kártérítés szabályai szerint.

A hibás teljesítés körében a felpereseket terhelte annak a bizonyítása, hogy az általuk állított hibák fennállanak.

E körben az elsőfokú bíróság a perben kirendelt Budapesti Műszaki, Könyv- és Adószakértői Intézet (továbbiakban BIMKÁI) által adott szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a vizsgált lakás lakáselválasztó falainak és födémeinek léghanggátlása a szabályos követelményeknek megfelel, a lépéshanggátlási követelményeknek - a kerámia burkolatok kivételével - szintén megfelel. A lakásban a zavaró zajokat a gépészeti vezetékek hibás tervezése okozta, mert az előírások szerint nem szabad vízvezetéket, illetve csatornavezetéket vezetni főhelyiséget határoló falban.

A szakértő megállapította azt is, hogy a hiba nem javítható. Ezen túlmenően a szakértő megállapította azt is, hogy a perbeli lakásban található páralecsapódás, és penészesedés oka a kisszoba nem megfelelő hőszigetelése, és a nyílászárók hiányossága. Részletezte a szakértői vélemény a lakásban fellehető egyéb hiányosságokat, hibákat is. A szakértői véleményben a kijavíthatatlan hibák miatt a lakás értékcsökkenését a szakértő a vételár 10%-ában határozta meg, az egyéb hiányosságok miatti javítási költségek pedig összesen 130.400 Ft-ra, az egyéb, elsősorban esztétikai jellegű és kisebb méretű hibák miatti értékcsökkenést 274.800 Ft-ra becsülte.