62018CJ0551[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2018. december 6. A Hof van Cassatie (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - 2002/584/IB kerethatározat - Európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárás - Szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kiadott európai elfogatóparancs - Tartalom és forma - A 8. cikk (1) bekezdésének f) pontja - A mellékbüntetés feltüntetésének hiánya - Érvényesség - Következmények - A fogva tartásra gyakorolt hatás. C-551/18. PPU. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2018. december 6. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - 2002/584/IB kerethatározat - Európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárás - Szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kiadott európai elfogatóparancs - Tartalom és forma - A 8. cikk (1) bekezdésének f) pontja - A mellékbüntetés feltüntetésének hiánya - Érvényesség - Következmények - A fogva tartásra gyakorolt hatás"

A C-551/18. PPU. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hof van Cassatie (semmítőszék, Belgium) a Bírósághoz 2018. augusztus 29-én érkezett, 2018. augusztus 29-i határozatával terjesztett elő az

IK

ellen kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács elnökeként eljárva, J.-C. Bonichot, E. Regan (előadó), C. G. Fernlund és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság 2018. augusztus 29-i, a Bírósághoz 2018. augusztus 29-én érkezett kérelmére, miszerint az előzetes döntéshozatalra utalást a Bíróság eljárási szabályzata 107. cikkének megfelelően sürgősségi eljárásban bírálják el,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. október 22-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- IK képviseletében P. Bekaert advocaat,

- a belga kormány képviseletében C. Van Lul, C. Pochet és J.-C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Maggio szakértő,

- Írország képviseletében G. Hodge, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Mullan BL,

- a holland kormány képviseletében J. M. Hoogveld és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében J. Sawicka, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében R. Troosters, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. november 8-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.; a továbbiakban: 2002/584 kerethatározat) 8. cikke (1) bekezdése f) pontjának az értelmezésére irányul.

2 E kérelmet egy belga bíróság által az IK-val szemben 2014. augusztus 27-én kibocsátott európai elfogatóparancs belgiumi végrehajtásával kapcsolatban terjesztették elő, mely elfogatóparancs egy, a strafuitvoeringsrechtbank (büntetés-végrehajtási bíróság, Belgium) általi fogva tarthatónak nyilváníthatóság mellékbüntetéssel kiegészített szabadságvesztés-büntetés e tagállamban történő végrehajtására irányul.

Jogi háttér

Az uniós jog

A Charta

3 Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének első és második bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez."

4 A Charta 48. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

"Minden gyanúsított személy számára biztosítani kell a védelemhez való jogának tiszteletben tartását."

A 2002/584 kerethatározat

5 A 2002/584 kerethatározat (5)-(7) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(5) [...] [E]mellett az elítéltek vagy gyanúsítottak - büntetőítélet végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő - átadásának új, egyszerűsített rendszerének bevezetése lehetővé teszi a jelenlegi kiadatási eljárások bonyolultságának és a jelenlegi kiadatási eljárásokban rejlő késlekedés kockázatának a megszüntetését is. [...]

(6) Az e kerethatározatban előírt európai elfogatóparancs az első konkrét megvalósulása a büntetőjog területén a kölcsönös elismerés elvének, amelyre az Európai Tanács az igazságügyi együttműködés »sarokköveként« utalt.

(7) Mivel az 1957. december 13-i európai kiadatási egyezményre épülő többoldalú kiadatási rendszer felváltását a tagállamok egyoldalúan eljárva nem képesek kielégítően megvalósítani, és e cél - nagyságát és hatásait tekintve - az Unió szintjén jobban megvalósítható, a Tanács az [EU] 2. cikkében és az [EK] 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság elvének megfelelően, amelyet az utóbbi cikk rögzít, ez a kerethatározat nem lép túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken."

6 E kerethatározatnak "Az európai elfogatóparancs meghatározása és végrehajtásának kötelezettsége" című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az európai elfogatóparancs egy tagállamban kibocsátott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállam a büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett a keresett személyt elfogja és átadja.

(2) A tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és e kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre.

(3) E kerethatározat nem érinti az [EUSZ 6. cikkben] biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét."

7 Az említett kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Európai elfogatóparancs olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyeknél a kibocsátó tagállam joga szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, illetve ha a szabadságvesztést kiszabó ítéletet vagy a szabadságelvonással járó intézkedést már meghozták, ennek időtartama legalább négy hónap."

8 Ugyanezen kerethatározat 3., 4. és 4a. cikke felsorolja az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező és mérlegelhető megtagadásának okait.

9 A 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 4. és 6. pontja többek között a következőképpen rendelkezik: "A végrehajtó igazságügyi hatóság az alábbi esetekben tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását: [...] [...]

4. ha a végrehajtó tagállam joga szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, és a cselekmények e tagállam büntetőjoga szerint saját joghatósága alá tartoznak;

6. ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, amennyiben a keresett személy a végrehajtó tagállamban tartózkodik, amelynek állampolgára vagy lakosa [helyesen: a végrehajtó tagállamban tartózkodik, vagy annak állampolgára vagy lakosa], és ez az állam vállalja, hogy saját hazai joga szerint végrehajtja a büntetést vagy a szabadságelvonással járó intézkedést".

10 E kerethatározatnak "Az európai elfogatóparancs tartalma és formája" címet viselő 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Az európai elfogatóparancs, a mellékletben szereplő formanyomtatványnak megfelelően az alábbi információkat tartalmazza:

a) a keresett személy személyazonossága és állampolgársága;

b) a kibocsátó igazságügyi hatóság megnevezése, címe, telefon- és faxszáma, valamint e-mail-címe;

c) annak tanúsítása, hogy az 1. és 2. cikk szerinti végrehajtható ítélet, elfogatóparancs vagy más, azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozat áll rendelkezésre;

d) a bűncselekmény jellege és jogi minősítése, különösen figyelemmel a 2. cikkre;

e) a bűncselekmény elkövetése körülményeinek ismertetése, ezen belül az időpont, a hely és a keresett személy bűncselekményben való részvételének módja;

f) jogerős ítélet esetén a kiszabott büntetés, illetve a bűncselekményre a kibocsátó tagállam joga szerint előírt büntetési tétel;

g) ha lehetséges, a bűncselekmény egyéb következményei."

11 A kerethatározatnak a "Határozat az átadásról" című 15. cikke értelmében:

"(1) Az érintett személy átadásáról az e kerethatározatban előírt határidőkön belül és feltételek mellett a végrehajtó igazságügyi hatóság határoz.

(2) Ha a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy ítéli meg, hogy a kibocsátó tagállam által közölt információk nem elégségesek ahhoz, hogy az átadás kérdésében határozzon, kéri, hogy a szükséges kiegészítő információkat, különösen a 3-5. cikkre, valamint a 8. cikkre tekintettel, soron kívül bocsássák a rendelkezésére, és a 17. cikkben előírt határidők betartását szem előtt tartva határidőt szabhat ezek kézhezvételére.

(3) A kibocsátó igazságügyi hatóság bármilyen további hasznos információt bármikor megküldhet a végrehajtó igazságügyi hatóságnak."

12 A kerethatározat "Esetleges büntetőeljárás más bűncselekmények miatt" című 27. cikke a következőképpen szól:

"(1) Bármely tagállam értesítheti a Tanács Főtitkárságát arról, hogy más, ugyanilyen értelmű nyilatkozatot tett tagállamokkal fenntartott kapcsolataiban vélelmezi, hogy a hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy egy személyt az átadása előtt elkövetett, az átadás alapjául szolgáló bűncselekménytől eltérő másik bűncselekmény miatt büntetőeljárást indítsanak ellene [helyesen: büntetőeljárás alá vonjanak], elítéljenek, és szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából fogva tartsanak, amennyiben az adott esetben a végrehajtó igazságügyi hatóság az átadásról szóló határozatában másképpen nem rendelkezik.

(2) Az (1) és (3) bekezdésben említett esetek kivételével az átadott személy az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható ellene büntetőeljárás [helyesen: nem vonható büntetőeljárás alá], nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától.

(3) A (2) bekezdés nem alkalmazható az alábbi esetekben:

[...]

(4) A hozzájárulás iránti kérelmet a 8. cikk (1) bekezdésében felsorolt információk és a 8. cikk (2) bekezdése szerinti fordítás kíséretében terjesztik elő a végrehajtó igazságügyi hatóságnak. A hozzájárulást meg kell adni, ha a bűncselekmény, amelyre vonatkozóan azt kérik, e kerethatározat rendelkezései szerint önmagában is átadási kötelezettséget von maga után. A hozzájárulást a 3. cikkben említett okok fennállása esetén meg kell tagadni, egyébként csak a 4. cikkben említett okok miatt tagadható meg. A határozatot legkésőbb a kérelem beérkezését követő 30 napon belül hozzák meg.

Az 5. cikkben említett esetekben a kibocsátó tagállamnak meg kell adnia az ott előírt biztosítékokat."

13 Az európai elfogatóparancs formanyomtatvány, mely a 2002/584 kerethatározat mellékletében szerepel, többek között tartalmaz egy, "A büntetés tartamára vonatkozó adatok" című (c) pontot, melynek 2. alpontja előírja, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságnak meg kell jelölnie "[a] kiszabott szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartam[át]".

A belga jog

14 A 2007. április 6-i wet betreffende de terbeschikkingstelling van de strafuitvoeringsrechtbank-kal (a büntetés-végrehajtási bíróság által fogva tarthatónak nyilváníthatóságról szóló törvény, Moniteur belge, 2007. július 13., 38299. o.) módosított, 2006. május 17-i wet betreffende de externe rechtspositie van de veroordeelden tot een vrijheidsstraf en de aan het slachtoffer toegekende rechten in het raam van de strafuitvoeringsmodaliteiten (a szabadságvesztésre ítélt személyek külső jogállásáról és a büntetés végrehajtási szabályai keretében a sértett vonatkozásában elismert jogokról szóló törvény, Moniteur belge, 2006. június 15., 30455. o.) 95/2. cikke értelmében:

"(1) Az elítélttel szemben kiszabott [...], a büntetés-végrehajtási bíróság által történő fogva tarthatónak nyilváníthatóság a főbüntetés leteltekor kezdődik.

(2) A büntetés-végrehajtási bíróság a főbüntetés leteltét megelőzően, a 2. részben meghatározott eljárás szerint dönt a fogva tarthatónak nyilvánítható elítélt szabadságelvonásának elrendeléséről vagy felügyelet melletti szabadságra bocsátásáról.

[...]

(3) A fogva tarthatónak nyilvánítható elítélt szabadsága akkor vonható el, ha esetében fennáll a harmadik személy testi épségét sértő súlyos bűncselekmények elkövetésének veszélye, és ez nem orvosolható a felügyelet melletti szabadságra bocsátás keretében elrendelt különleges feltételekkel."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15 A hof van beroep te Antwerpen (antwerpeni fellebbviteli bíróság, Belgium) 2013. február 1-jei kontradiktórius eljárásban hozott ítéletével IK-t, egy belga állampolgárt három év szabadságvesztés főbüntetésre ítélte visszaesőként erőszak és fenyegetés nélkül tizenhat év alatti kiskorú sérelmére elkövetett szeméremsértés miatt (a továbbiakban: főbüntetés). Ugyanezen ítélet ugyanezen bűncselekmény miatt tízéves időtartamra mellékbüntetésként a strafuitvoeringsrechtbank (büntetés-végrehajtási bíróság) mérlegelési jogkörében fogva tarthatónak nyilvánította IK-t (a továbbiakban: mellékbüntetés). A belga jog értelmében e büntetés a főbüntetés leteltekor kezdődik, és a végrehajtása céljából a strafuitvoeringsrechtbank (a büntetés-végrehajtási bíróság) - a főbüntetés leteltét megelőzően - dönt a fogva tarthatónak nyilvánítható elítélt szabadságelvonásáról vagy felügyelet melletti szabadságra bocsátásáról.

16 Mivel IK elhagyta Belgiumot, az illetékes belga kibocsátó igazságügyi hatóság a büntetés végrehajtása céljából 2014. augusztus 27-én európai elfogatóparancsot bocsátott ki ellene. Az európai elfogatóparancs tartalmazta a főbüntetést, a bűncselekmény jellegét és jogi minősítését, az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, továbbá a tényállás ismertetését. Nem tartalmazta az érintettel szemben szintén kiszabott mellékbüntetést.

17 IK Hollandiában történt letartóztatását követően 2016. március 8-i határozatával a rechtbank Amsterdam, internationale rechtshulpkamer (amszterdami bíróság, nemzetközi bűnügyi jogsegélyügyek tanácsa, Hollandia) engedélyezte a felperes Belga Királyság számára történő átadását azon bűncselekmény miatti szabadságvesztés-büntetés belga területen történő végrehajtása érdekében, amely miatt átadását kérték.

18 Az érintettet ezt követően átadták a belga hatóságoknak, és őrizetbe vették. Ezen őrizet a főbüntetésen, amely leteltének időpontja 2018. augusztus 12., és a mellékbüntetésen, azaz a tíz év tartamú fogva tarthatónak nyilváníthatóságon alapult.

19 2018. június 21-én és július 19-én a strafuitvoeringsrechtbank Antwerpen (antwerpeni büntetés-végrehajtási bíróság, Belgium) IK fogva tarthatónak nyilváníthatóságáról határozott. Ezen eljárás során az érintett úgy érvelt, hogy a holland hatóságok által engedélyezett átadás nem vonatkozhatott mellékbüntetésre, valamint hogy e bíróság nem rendelhet el szabadságelvonást e büntetés végrehajtása céljából, mivel a belga hatóságok által kibocsátott európai elfogatóparancs nem tartalmazta azt.

20 E körülmények között az illetékes belga kibocsátó igazságügyi hatóság 2018. július 2-án a 2002/584 kerethatározat 27. cikke alapján a mellékbüntetés vonatkozásában kiegészítő hozzájárulás iránti kérelmet intézett a holland hatóságokhoz. A holland hatóságok nem adtak helyt e kérelemnek, mivel álláspontjuk szerint kiegészítő hozzájárulás csak annak érdekében adható, hogy az érintett személyt az átadásának engedélyezését indokoló bűncselekménytől eltérő bűncselekmény miatt ítéljenek el vagy vonjanak büntetőeljárás alá, ami a jelen ügyben nem áll fenn.

21 2018. július 31-i ítéletével a strafuitvoeringsrechtbank te Antwerpen (antwerpeni büntetés-végrehajtási bíróság) IK érvelését elutasította, és a szabadságvesztés fenntartásáról határozott. 2018. augusztus 3 án IK felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő ezen ítélettel szemben a Hof van cassatie (semmítőszék, Belgium) előtt.

22 E bíróság szerint a 2002/584 kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdése szerint európai elfogatóparancs büntetés végrehajtása céljából akkor bocsátható ki, ha a szabadságvesztést kiszabó ítéletet vagy a szabadságelvonással járó intézkedést már meghozták, ennek időtartama pedig legalább négy hónap.

23 A 2002/584 kerethatározat 8. cikkének (1) bekezdése szerint az európai elfogatóparancsot a kerethatározat mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelően állítják ki, és az többek között a következő információkat tartalmazza: a végrehajtható ítélet rendelkezésre állásának tanúsítása, a bűncselekmény jellege és jogi minősítése, a bűncselekmény elkövetése körülményeinek ismertetése, és a kiszabott büntetés.

24 Ezen adatoknak lehetővé kell tenniük a végrehajtó igazságügyi hatóság számára annak vizsgálatát, hogy teljesültek-e az európai elfogatóparancson alapuló átadás formai és érdemi feltételei, valamint hogy adott esetben fennállnak-e valamely megtagadási ok - mint az EUSZ 6. cikkben szereplő alapvető jogok és általános elvek tiszteletben tartása - figyelembevételének indokai ugyanezen kerethatározat 1. cikke (3) bekezdésének értelmében.

25 A 2002/584 kerethatározat 27. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy az e cikk (1) és (3) bekezdésében említett esetek kivételével az átadott személy ellen nem indítható büntetőeljárás, e személy nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt.

26 E körülmények között a Hof van Cassatie (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1. A [2002/584 kerethatározat] 8. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy elegendő, ha az európai elfogatóparancsban a kibocsátó igazságügyi hatóság kizárólag a kiszabott végrehajtható szabadságvesztést tünteti fel, anélkül tehát, hogy rögzítené az ugyanazon bűncselekmény miatt ugyanabban az ítéletben kiszabott olyan mellékbüntetést, mint a fogva tarthatónak nyilváníthatóságot, amely alapján csak a szabadságvesztés főbüntetés végrehajtását követően kerül sor szabadságelvonásra, kizárólag egy e célból a strafuitvoeringsrechtbank (büntetés-végrehajtási bíróság) által hozott hivatalos határozatot követően?

2. Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a [2002/584 kerethatározat] 8. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság tagállama által a kizárólag a kiszabott végrehajtható szabadságvesztést feltüntető (vagyis az ugyanazon bűncselekmény miatt ugyanabban az ítéletben kiszabott olyan mellékbüntetést, mint a fogva tarthatónak nyilváníthatóságot nem tartalmazó) európai elfogatóparancs alapján teljesített átadás azzal a következménnyel jár, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság tagállamában végre lehet hajtani az e mellékbüntetés végrehajtásából eredő tényleges szabadságelvonást?

3. Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén a [2002/584 kerethatározat] 8. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság nem tüntette fel a fogva tarthatónak nyilváníthatóság mellékbüntetést az európai elfogatóparancsban, azzal a következménnyel jár, hogy e mellékbüntetés (amely vonatkozásában elfogadható, hogy arról a végrehajtó igazságügyi hatóság nem bírt tudomással) alapján nem lehet tényleges szabadságelvonást végrehajtani a kibocsátó igazságügyi hatóság tagállamában?"

A sürgősségi eljárásról

27 A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatalra utalást a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikkének (1) bekezdésében előírt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el.

28 E kérelme alátámasztása érdekében e bíróság megjegyezte, hogy IK a 2014. augusztus 27-én kiadott európai elfogatóparancs végrehajtását követően jelenleg meg van fosztva szabadságától Belgiumban, a fogva tarthatóvá nyilváníthatóság büntetésének keretében. Az említett bíróság szerint a feltett kérdésekre adandó válasz meghatározó IK fogva tartási helyzetét és annak fenntartását illetően.

29 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatalra utalás a 2002/584 kerethatározat értelmezésére irányul, amely kerethatározat az EUM-Szerződés harmadik részének a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó V. cím területére tartozik. Következésképpen a jelen előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás tárgya lehet.

30 Másodszor, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően, a sürgősség kritériumát illetően figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az érintett személy jelenleg meg van fosztva szabadságától, és hogy további fogva tartása az alapjogvita kimenetelétől függ. Egyébként az érintett személy helyzetét azon időpontra tekintettel kell értékelni, amelyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a sürgősségi eljárásban történő elbírálására irányuló kérelmet vizsgálják (2018. szeptember 19-iRO ítélet, C-327/18 PPU, EU:C:2018:733, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 Márpedig a jelen esetben egyrészt nem vitatott, hogy ebben az időpontban IK Belgiumban meg volt fosztva a szabadságától. Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott magyarázatokból kitűnik, hogy az érintett személy további fogva tartása az alapeljárás kimenetelétől függ, amennyiben fogva tartását a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott magyarázat szerint a vele szemben kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásának keretében rendelték el, és IK további, a mellékbüntetés végrehajtásaként történő fogva tartása a Bíróság által a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszoktól függ.

32 E körülmények között az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően a Bíróság első tanácsa 2018. szeptember 10-én úgy határozott, hogy helyt ad a kérdést előterjesztő bíróság azon kérelmének, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet sürgősségi eljárásban bírálják el.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

33 E három, együttesen vizsgálandó kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben azon európai elfogatóparancs, amely alapján az érintett személy átadására sor került, nem tartalmazza a fogva tarthatóvá nyilváníthatóság mellékbüntetést, amelyre az érintettet ugyanazon bűncselekményért ítélte ugyanazon bíróság, mint amelyért e bíróság szabadságvesztés főbüntetésre ítélte, annyiban e rendelkezéssel ellentétes e mellékbüntetésnek a főbüntetés leteltét és egy e célból az illetékes nemzeti büntetés-végrehajtási bíróság által hozott hivatalos határozatot követő, szabadságelvonással járó végrehajtása.

34 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog így azon az alapvető előfeltevésen alapul, amely szerint minden tagállam osztozik az összes többi tagállammal az Unió alapjául szolgáló számos közös értékben, és elismeri, hogy azok osztják ezen értékeket vele, amint azt az EUSZ 2. cikk kimondja. Ezen előfeltevés maga után vonja és igazolja a tagállamok közötti kölcsönös bizalom fennállását ezen értékek elismerése, és így az azokat végrehajtó uniós jog tiszteletben tartása tekintetében (2018. július 25-iMinister for Justice and Equality ítélet [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai], C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Mind a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elve, mind pedig a köztük fennálló kölcsönös bizalmon alapuló kölcsönös elismerés elve alapvető jelentőséggel bír az uniós jogban, mivel lehetővé teszik egy belső határok nélküli térség létrehozását és fenntartását. Pontosabban a kölcsönös bizalom elve, különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében mindegyik államtól megköveteli, hogy - kivételes körülményektől eltekintve - úgy tekintse, hogy az összes többi tagállam tiszteletben tartja az uniós jogot, és különösen az uniós jog által elismert alapvető jogokat (2018. július 25-iMinister for Justice and Equality ítélet [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai], C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 A 2002/584 kerethatározat (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az e kerethatározatban előírt európai elfogatóparancs az első konkrét megvalósulása a büntetőjog területén a kölcsönös elismerés elvének.

37 Az említett kerethatározatnak az a célja - amint az különösen az 1. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint az (5) és (7) preambulumbekezdéséből kitűnik -, hogy a 1957. december 13-án, Párizsban aláírt európai kiadatási egyezményen alapuló, többoldalú kiadatási rendszert az igazságügyi hatóságok közötti, az elítéltek vagy gyanúsítottak büntető ítélet végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő, a kölcsönös elismerés elvén alapuló átadásának rendszerével váltsa fel (2018. július 25-iMinister for Justice and Equality ítélet [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai], C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 A 2002/584 kerethatározat célja ily módon az elítéltek vagy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak átadása új, egyszerűsített és hatékonyabb rendszerének bevezetése útján az igazságügyi együttműködés megkönnyítése és meggyorsítása annak érdekében, hogy elősegítse az Unió azon célkitűzésének elérését, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének azon nagy fokú bizalomra épülő térségévé váljon, amelynek a tagállamok között fenn kell állnia (2018. július 25-iMinister for Justice and Equality ítélet [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai], C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Ekképpen, e kerethatározat 1. cikke (1) bekezdésének értelmében az európai elfogatóparancs mechanizmusának az a célja, hogy lehetővé tegye egy keresett személy elfogását és átadását annak érdekében, hogy az említett kerethatározat által követett célra tekintettel az elkövetett bűncselekmény ne maradjon büntetlenül, és e személyt büntetőeljárás alá vonják, vagy e személy letöltse a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést.

40 E tekintetben a kölcsönös elismerés elve - amely az Unión belül a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés "sarokköve", amint az a 2002/584 kerethatározat (6) preambulumbekezdéséből kitűnik - a kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdésében jut érvényre, amelynek értelmében a tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és az említett kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően kötelesek végrehajtani (2018. július 25-iMinister for Justice and Equality ítélet [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai], C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 A végrehajtó igazságügyi hatóságok ekképpen főszabály szerint - csakis a végrehajtás megtagadásának a 2002/584 kerethatározatban taxatíve felsorolt eseteiben tagadhatják meg az európai elfogatóparancs végrehajtását, és annak végrehajtását kizárólag az e kerethatározat 5. cikkében kimerítő jelleggel felsorolt feltételekhez köthetik. Következésképpen, míg az európai elfogatóparancs végrehajtása a főszabály, a végrehajtás megtagadása kivételként tekintendő, amelyet szigorúan kell értelmezni (2018. július 25-iMinister for Justice and Equality ítélet [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42 Így a 2002/584 kerethatározat kifejezetten felsorolja a 3. cikkében az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okait, a 4. és 4a. cikkében az elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okait, valamint az 5. cikkében a kibocsátó tagállam által egyedi esetekben nyújtandó garanciákat.

43 A Bíróság egyebek mellett kimondta, hogy e rendelkezések azon előfeltevésen alapulnak, mely szerint az érintett európai elfogatóparancs eleget tesz az említett elfogatóparancs szabályszerűségére vonatkozóan az említett kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésében előírt követelményeknek, és az európai elfogatóparancs érvényességi feltételét képező ezen szabályszerűségi követelmények valamelyike figyelmen kívül hagyásának főszabály szerint azt kell eredményeznie, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság nem hajtja végre az említett elfogatóparancsot (lásd ebben az értelemben: 2016. június 1-jeiBob-Dogi ítélet, C-241/15, EU:C:2016:385, 63. és 64. pont).

44 Nem lehet eleve kizárni, hogy az olyan mellékbüntetésre való ítélés, amely nem szerepel az európai elfogatóparancsban, bizonyos körülmények között az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának okát képezheti.

45 E megfontolások fényében kell vizsgálni, hogy az alapügy körülményei között azon tény, miszerint a mellékbüntetés nem szerepel az európai elfogatóparancsban, érinti-e az ugyanezen kerethatározat 3-5. cikke alapján a végrehajtó igazságügyi hatóságra ruházott hatásköröket, illetve megsérti-e a 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott szabályszerűségi követelményt.

46 Először is meg kell állapítani, hogy az alapügyben a végrehajtó igazságügyi hatóságnak volt lehetősége e kerethatározat 3-5. cikkeire hivatkozni.

47 Másodszor, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között meg kell vizsgálni, hogy azon tény, miszerint az európai elfogatóparancs nem tartalmazza a mellékbüntetést, megsérti-e az e kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott szabályszerűségi követelményt.

48 E rendelkezés "jogerős ítélet esetén a kiszabott büntetés" megjelölését írja elő.

49 Egyébiránt a 2002/584 kerethatározat 17. cikkében előírt határidők betartásával történő átadási eljárás egyszerűsítése és gyorsítása érdekében e kerethatározat melléklete tartalmaz egy külön formanyomtatványt, amelyet a kibocsátó igazságügyi hatóságoknak ki kell tölteniük, megadva a kifejezetten kért információkat (2018. január 23-iPiotrowski ítélet, C-367/16, EU:C:2018:27, 57. pont). Az említett formanyomtatvány (c) pontjának 2. alpontja "[a] kiszabott szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartamát" említi.

50 A 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott szabályszerűségi követelmény célja, hogy tájékoztassa a végrehajtó igazságügyi hatóságokat azon szabadságvesztés-büntetés időtartamáról, amely miatt a keresett személy átadását kérik, az ahhoz szükséges minimális alaki információk nyújtásának keretében, hogy e hatóságok az európai elfogatóparancsot minél előbb végrehajthassák, az átadásról szóló határozatot sürgős eljárásban hozva meg (lásd ebben az értelemben: 2018. január 23-iPiotrowski ítélet, C-367/16, EU:C:2018:27, 58. és 59. pont).

51 E követelmény célja - amint azt a főtanácsnok indítványának 66. pontjában megjegyezte -, hogy lehetővé tegye a végrehajtó igazságügyi hatóság számára annak megállapítását, hogy az európai elfogatóparancs e kerethatározat hatálya alá tartozik-e, és különösen, hogy olyan szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották-e ki, amelynek az időtartama meghaladja a kerethatározat 2. cikke (1) bekezdésében rögzített négy hónapos küszöböt.

52 A jelen esetben az IK-val szemben kiszabott három év szabadságvesztés főbüntetés meghaladja e küszöböt. Következésképpen ennek említése elegendő annak biztosításához, hogy az európai elfogatóparancs megfelel e kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott szabályszerűségi követelménynek.

53 E körülmények között a végrehajtó igazságügyi hatóságnak át kellett adnia az európai elfogatóparancs által érintett személyt, hogy az elkövetett bűncselekmény ne maradjon büntetlenül, és az e személlyel szemben kiszabott büntetést végrehajtsák.

54 Ennélfogva olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, azon tény, miszerint az európai elfogatóparancs nem tartalmazta a mellékbüntetést, nem gyakorolhat semmilyen hatást az átadást követően e büntetésnek a kibocsátó tagállamban történő végrehajtására.

55 E következtetést nem kérdőjelezi meg először is IK, és a holland kormány érvelése, mely szerint lényegében a végrehajtó igazságügyi hatóság határozata képezi a szabadságelvonás alapját kibocsátó tagállamban, aminek következtében nem hajtható végre olyan büntetés, mely nem képezte a végrehajtó igazságügyi hatóság határozatának tárgyát, és amelynek tekintetében az átadást nem engedélyezték.

56 A végrehajtó hatóság határozatának ugyanis nem tárgya a jelen esetben szabadságvesztés-büntetés kibocsátó tagállamban való végrehajtásának engedélyezése. Amint azt a főtanácsnok indítványának 81. pontjában megjegyezte, és amint arra a jelen ítélet 39. pontja emlékeztet, e határozat csak az érintett személy átadását teszi lehetővé a 2002/584 kerethatározat rendelkezéseivel összhangban, annak érdekében, hogy az elkövetett bűncselekmény ne maradjon büntetlenül. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának alapja a kibocsátó tagállamban kimondott végrehajtó ítélet, amelynek a megemlítését e kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontja megköveteli.

57 Másodszor a holland kormány, miután a Bíróság előtti tárgyalás során kifejtette, hogy nem vitatja az alapügyben szóban forgó európai elfogatóparancs érvényességét, úgy érvel, hogy egy olyan ítélet végrehajtása, amelyről a végrehajtó igazságügyi hatóság nem szerezhetett tudomást, megsértené ugyanakkor a specialitás elvét. Ezt az értelmezést nem lehet elfogadni.

58 Meg kell állapítani ugyanis egyfelől, hogy a 2002/584 kerethatározatnak az "Esetleges büntetőeljárás más bűncselekmények miatt" címet viselő 27. cikke a (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az átadott személy az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgálótól különböző egyéb bűncselekmény miatt nem vonható büntetőeljárás alá, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától. Másfelől e cikk (3) bekezdésének g) pontja lehetővé teszi, hogy e célból az átadást követően a végrehajtó igazságügyi hatóság hozzájárulását kérjék. Amint azt a holland kormány maga is elismerte írásbeli észrevételeiben, a kiegészítő hozzájárulás csak az átadásának alapjául szolgálótól különböző egyéb bűncselekményre vonatkozhat, és nem az ugyanazon bűncselekmény miatt kiszabott másik büntetésre.

59 Ebből következik, hogy a specialitás elve, a 2002/584 kerethatározat 27. cikke értelmében, amint arra a főtanácsnok indítványának 53. és 54. pontjában emlékeztet, csak az átadás alapjául szolgálótól különböző bűncselekményekre vonatkozik.

60 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy - amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is következik - a jelen esetben a mellékbüntetést nem az érintett személy átadását követően hozták. E büntetést ugyanazon bűncselekmény miatt, ugyanabban az ítéletben mondták ki, mint a három év szabadságvesztés főbüntetésre ítélést.

61 Következésképpen, mivel IK-val szemben e mellékbüntetést azon bűncselekményre tekintettel szabták ki, amely alapján az európai elfogatóparancsot kibocsátották és végrehajtották, nem tartozik a specialitás szabályának hatálya alá azon kérdés, hogy az említett büntetés szabadságelvonással járó végrehajtás tárgyát képezheti-e, annak ellenére, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság nem tudott e büntetésről.

62 Harmadszor, nem állapítható meg, a Bizottság érvelésével ellentétben, hogy azon tény, miszerint a mellékbüntetést nem említi meg az európai elfogatóparancs, a kölcsönös bizalom elvére tekintettel azzal jár, hogy a végrehajtása csak akkor szolgálhat szabadságelvonással járó intézkedés alapjául, ha a végrehajtó igazságügyi hatóságot arról előzetesen tájékoztatják a 2002/584 kerethatározat 15. cikkének (3) bekezdése értelmében, és e hatóság nem dönt úgy a mellékbüntetést illetően, hogy az e kerethatározat 3-5. cikke szerinti megtagadási okok valamelyikére hivatkozik, vagy az európai elfogatóparancs végrehajtását a kibocsátó tagállam által nyújtandó bizonyos garanciáktól teszi függővé.

63 Kétségtelen, a Bíróság már kimondta, hogy a büntetőügyek területét érintő hatékony igazságügyi együttműködés szemszögéből a kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóságoknak teljes mértékben ki kell használniuk a többek között a 2002/584 kerethatározat 8. cikkének (1) bekezdésében és 15. cikkében előírt eszközöket, ily módon elősegítve az ezen együttműködés alapjául szolgáló kölcsönös bizalmat (lásd ebben az értelemben: 2017. december 22-iArdic ítélet, C-571/17 PPU, EU:C:2017:1026, 90. és 91. pont).

64 A jelen esetben, amint azt a belga kormány is elismerte a Bíróság előtti tárgyalás során, a mellékbüntetésnek szerepelnie kellett volna az európai elfogatóparancsban. Mindazonáltal továbbra is igaz, hogy először is, amint a jelen ítélet 46. pontjából kitűnik, azon tény, miszerint az európai elfogatóparancs nem tartalmazza a mellékbüntetést, nem érinti ezen 2002/584 kerethatározat 3-5. cikke alapján a végrehajtó igazságügyi hatóságra ruházott hatáskörök gyakorlását.

65 Ezt követően, amint azt a főtanácsnok indítványának 109. pontjában megjegyezte, a Bíróság elé terjesztett információkból kitűnik, hogy IK, bár tudott a büntetéséről és annak időtartamáról, nem hivatkozott a végrehajtó igazságügyi hatóság előtt arra, hogy az európai elfogatóparancsban nem tüntették fel e mellékbüntetést.

66 Végül, amint azt a Bíróság már kimondta az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos eljárást illetően, azon személy jogai tiszteletben tartásának biztosítása, akinek az átadását kérték, elsősorban a kibocsátó tagállam felelőssége, amelyről feltételezhető, hogy tiszteletben tartja az uniós jogokat, és különösen az Unió által elismert alapvető jogokat (lásd: 2018. január 23-iPiotrowski ítélet, C-367/16, EU:C:2018:27, 50. pont).

67 Ekképpen a végrehajtó igazságügyi hatóság határozata nem érinti az érintett személy azon lehetőségét, hogy az átadást követően a kibocsátó tagállam jogrendjében rendelkezésre álló azon jogorvoslati lehetőségeket igénybe vegye, amelyek lehetővé teszik számára, hogy adott esetben vitassa az e tagállam valamely büntetés-végrehajtási intézetében foganatosított fogva tartása körülményeinek jogszerűségét, többek között - amint az az alapügyből kitűnik - azon európai elfogatóparancsra tekintettel, mely alapján az átadását engedélyezték. Az érintett személy ennek kapcsán hivatkozhat egyebek mellett a Charta 47. cikkében és 48. cikkének (2) bekezdésében foglalt, a hatékony jogorvoslathoz, a tisztességes eljáráshoz, illetve a védelemhez való jog tiszteletben tartására (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 19-iRO ítélet, C-327/18 PPU, EU:C:2018:733, 50. pont).

68 Ennélfogva az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között, a 2002/584 kerethatározat 15. cikkének (3) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az előírná a kibocsátó igazságügyi hatóság számára, hogy tájékoztatnia kell a mellékbüntetés létezéséről a végrehajtó igazságügyi hatóságot, azt követően hogy ez utóbbi hatóság helyt adott az átadás iránti kérelemnek, annak érdekében, hogy e hatóság határozzon e büntetés kibocsátó tagállamban történő végrehajtásának lehetőségéről.

69 Amint azt a főtanácsnok indítványának 116. pontjában megjegyezte, a mellékbüntetés ilyen kötelezettséghez kötése, jóllehet a végrehajtó igazságügyi hatóság nem tagadhatta meg az európai elfogatóparancs végrehajtását, összeegyeztethetetlen lenne az e kerethatározat által követett, az igazságügyi együttműködés megkönnyítésére és meggyorsítására irányuló céllal (lásd ebben az értelemben: 2018. január 23-iPiotrowski ítélet, C-367/16, EU:C:2018:27, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70 A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az érintett személy átadása alapjául szolgáló európai elfogatóparancs nem tünteti fel a fogva tarthatóvá nyilváníthatóság mellékbüntetést, amelyre az érintettet a szabadságvesztés főbüntetés alapjául szolgálóval azonos bűncselekmény miatt, egyazon ítéletben ítélték, annyiban e rendelkezéssel nem ellentétes az alapeljárásban szóban forgókhoz hasonló körülmények között e mellékbüntetésnek a főbüntetés leteltét és egy e célból az illetékes nemzeti büntetés-végrehajtási bíróság által hozott hivatalos határozatot követő, szabadságelvonással járó végrehajtása.

A költségekről

71 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az érintett személy átadása alapjául szolgáló európai elfogatóparancs nem tünteti fel a fogva tarthatóvá nyilváníthatóság mellékbüntetést, amelyre az érintettet a szabadságvesztés főbüntetés alapjául szolgálóval azonos bűncselekmény miatt, egyazon ítéletben ítélték, annyiban e rendelkezéssel nem ellentétes az alapeljárásban szóban forgókhoz hasonló körülmények között e mellékbüntetésnek a főbüntetés leteltét és egy e célból az illetékes nemzeti büntetés-végrehajtási bíróság által hozott hivatalos határozatot követő, szabadságelvonással járó végrehajtása.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.