ÍH 2024.30 FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ ADÓS TÖBBSÉGI BEFOLYÁSSAL RENDELKEZŐ TAGJÁNAK KEZESI HELYTÁLLÁSA AZ ADÓS ZÁLOGJOGGAL BIZTOSÍTOTT TARTOZÁSÁÉRT

Amennyiben a felszámolás alatt álló adós zálogjoggal biztosított tartozásáért a társaság többségi befolyással rendelkező tagja kezesként helytáll, a felszámolás alatt így keletkező követelése nem esik a Cstv. külön kielégítési szabályát kizáró rendelkezés hatálya alá. A Cstv. az adós tagja által nyújtott finanszírozást (tagi kölcsönt) zárja ki a külön kielégítést biztosító szabály alól, ha olyan esetben finanszírozza maga a tag a társaság továbbműködését, amikor már a felszámolás lenne indokolt és a társaság működőképessége nem is áll helyre [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (5) bekezdés]

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék Fpkh.185/2021/16., Fővárosi Ítélőtábla Fpkhf.43250/2022/5. (*ÍH 2024.30*), Kúria Gfv.30335/2022/5.

***********

A kifogásoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. § (1) bekezdése alapján 2021. június 18-án indított eljárást a felszámoló intézkedése ellen, amelyben kérte, hogy az elsőfokú bíróság az I. Kft. hitelező (a továbbiakban: hitelező) 222.415.507 forint összegű hitelezői igényének a Cstv. 49/D. § szerinti kategóriába történt besorolását semmisítse meg és kötelezze a felszámolót új eljárás lefolytatására azzal, hogy a hitelező fenti összegű hitelező követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont szerint sorolja be.

A felszámoló ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult, míg az eljárásba bevont hitelező az elsőfokú eljárásban nem nyilatkozott a kérelemre.

Az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével kötelezte a felszámolót, hogy az I. Kft. hitelező 222.415.507 forint összegű hitelezői igényét a hitelezői listában a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont ha) alpontba sorolja be, egyben kötelezte a hitelezőt mindezek tűrésére.

A végzés indokolásában idézte a Cstv. 51. § (1) bekezdését. Megállapította, hogy a 2020. október 28-tól felszámolás alatt álló adós felszámolási eljárásában az M. Zrt. 2020. november 3-án bejelentette a felszámolónál a 2017. július 3-ai ingatlan jelzálogszerződésen alapuló hitelezői igényét. A hitelező az adós többségi befolyással rendelkező tagja. Az M. Zrt. 2021. február 21-én bejelentette a felszámolónak, hogy a hitelező készfizető kezesként 2021. január 22-én az adósnak az M. Zrt.-vel szemben fennállt teljes tartozását teljesítette, ezért kérte a jogutódlás átvezetését a hitelezői listában. A felszámoló a nyilvántartásba vett hitelezők között a hitelező követelését a Cstv. 49/D. § szerinti követelések közé sorolta.

Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy ha az adós többségi befolyással rendelkező tagja a zálogjogosult, akkor vizsgálni kell, hogy a zálogjoggal biztosított követelés mikor keletkezett, és ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után keletkezett, akkor nem lehet zálogjogosultként kielégíteni a tagi követelését. Az engedményezés a felszámolás közzétételét követően történt, és a hitelező zálogjogának bejegyzése iránti kérelmet nyilvánvalóan az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után iktatták széljegyként az ingatlannyilvántartásban. A Cstv. 49/D. § alkalmazása szempontjából nem az a lényeges, hogy mikor keletkezett a követelés, hanem hogy mikor vált biztosítottá. Megállapította, hogy az adósnak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már fennállt, amikor a zálogjog az ingatlan tulajdoni lapján széljegyként megjelent, ezért a hitelező igénye nem volt besorolható a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésébe, mert a többségi befolyással rendelkező tag zálogjoga már a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után jött létre. Mindezekre tekintettel a felszámoló jogszabálysértően tüntette fel a hitelezőt mint az adós többségi befolyással rendelkező tagját a hitelezői listában, ezért kötelezte a felszámolót annak módosítására.

A felszámoló a végzés elleni fellebbezésében annak megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte.

Előadta, hogy az elsőfokú végzés a Cstv. 57. § (7) bekezdését és a 49/D. § (5) bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:93. § (1) bekezdését, 5:99. § (1) bekezdését és a 6:417. § (4) bekezdését sérti.

Kiemelte, hogy az M. Zrt. követelése a 2017. július 3-án létrejött jelzálogszerződésen alapul, a követelés ugyanebben az időben keletkezett. A Cstv. 49/D. § szerinti kategóriába történő besorolás alapja az ekkor aláírt jelzálogszerződés, és a jelzálogjogot az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. A jelzálogjoggal biztosított alapkövetelés a fentiek alapján 2017 júliusában keletkezett, és ekkor az adós még nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben. A jelzálogjog az M. Zrt. javára történő bejegyzéssel jött létre. A Cstv. 49/D. § (5) bekezdése együttes feltételeket ír elő, amelyek azért nem valósultak meg, mert az alapkövetelés és annak zálogjoggal történő biztosítása a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte előtt jött létre. A hitelező nem előnyök szerzése végett vásárolt követelést, hanem kényszerhelyzetben az adós helyett teljesített, és ennek következményeként szállt át a zálogjog. Ezt alátámasztja a Ptk. 6:417. § (4) bekezdés is. A Cstv. 57. § (7) bekezdés alkalmazásával a kezes a jogosult helyébe lépett, ugyanazok a jogok illetik meg, és a zálogjog átszállása nem érinti a követelésnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét. Utalt a Ptk. 5:99. § (1) bekezdésére, valamint a BH2007.157. szám alatt közzétett eseti döntésre. A besorolásnál annak van érdemi jelentősége, hogy a zálogjoggal biztosított alapkövetelés mikor keletkezett. Miután a törvény rendelkezése folytán a zálogjog átszállt, a folyamatosság vitathatatlan. Ahhoz, hogy újonnan létrejöttnek minősüljön a követelés, a biztosításához egy új biztosíték alapítása szükséges, ami ebben az esetben nem történt meg. A hitelező már nyilvántartásba vett hitelezői igény alapjául szolgáló követelésnek lett törvény alapján a jogosultja, és csak az igény jogosultjának személyében állt be változás. A felszámoló az eljárásnak ebben a szakaszában már nem minősíti a követelést, csupán regisztrálja az alanyváltozást. Ezáltal a kifogásolót nem illeti meg a kifogásolás joga, mert az alanyváltozás folytán nem szenved sérelmet. Felmerülhet annak lehetősége is, hogy a kifogás idő előtti.

A hitelező a végzés elleni fellebbezésében annak megváltoztatásával ugyancsak a kifogás elutasítását kérte.

Idézte a Ptk. 5:87., 88. és a 99. §-át, és kiemelte, hogy a bejegyzett zálogjog változatlan maradt, csupán az új jogosult személyében történt változás az ingatlan-nyilvántartásban. A felszámolónak nincs is lehetősége, hogy ne a már nyilvántartásba vett hitelezői igény helyére sorolja be a hitelezőt. Ebben az esetben nem nyilvántartásba veszi a követelést, hanem a jogosult személyében bekövetkező változást vezeti át, amellyel tudomásul veszi a jogutódlást, ahogy ezt a Cstv. 57. § (7) bekezdés is tartalmazza. A Cstv. 49/D. § (1) és (5) bekezdés az elsőfokú bíróság által leírt összefüggésben jelen esetre nem alkalmazható. A zálogtárgyat még nem értékesítették, így a Cstv. 49. § (5) bekezdés szerinti határidő sem telt el. A Cstv. 49/D. § (5) bekezdés csak az eljárás későbbi szakaszában, a zálogtárgy értékesítéséből származó vételár felosztásnál irányadó.