BH 2008.1.27 A kérelemhez kötöttség elve a másodfokú eljárásban is érvényesül. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó-) kérelem és az ellenkérelem korlátai között változtathatja meg [Pp. 253. § (3) bekezdés].

A felperes módosított keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. Kérte a tanulmányi támogatás visszafizetése alóli mentesítését is.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az 2005. június 28-ával szűnt meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmondási időre járó átlagkereset, négyhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű kárátalány, valamint perköltség megtérítésére. A bíróság hatálytalanította az alperes tanulmányi támogatás visszafizetésére vonatkozó fizetési felszólítását, egyebekben a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a területvezetői munkakörben dolgozó felperes 2003. szeptember 1-jén tanulmányi szerződést kötött az alperessel a P. Tudományegyetem személyügyi szakán folytatott tanulmányai és a diploma megszerzése céljából. A felperes és a munkáltató között 2004 májusában konfliktus alakult ki, majd július 1-jével a munkaszerződés közös megegyezéses módosítására került sor. Eszerint a felperes a P.-Sz. területen területi vezető, értéktáros és értékszállító területi vezető-helyettesként került foglalkoztatásra, munkavégzési helye a P.-T. valutaváltója volt, ahol munkaideje 8 órától 16.30 óráig tartott.

A munkáltató a tanulmányi szerződés közös megegyezéssel történő felbontását kezdeményezte, de a felperes 2004. szeptember 1-én azt közölte, hogy ehhez nem járul hozzá.

Az alperes belső ellenőre rendszeresen, havonta végzett ellenőrzést a valutaváltóban, amelyről ellenőrzési jegyzőkönyv készült. Az utolsó ellenőrzés 2004. szeptember 1-jén - a felperes munkaidejének leteltét követően, távollétében - történt, és számos hiányosságot rögzített.

Az alperes 2004. szeptember 2-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással, az előző napon a belső ellenőrzés által feltárt hibákra hivatkozással megszüntette. Eszerint a felperes munkaköri leírása ellenére elmulasztotta ellenőrizni a W. U. tevékenység tranzakcióit; külföldi utas részére történő áfa-kifizetés bizonylatait nem ellenőrizte; elmulasztotta vizsgálni a jelenléti íveket. A rendkívüli felmondás arra is utalt, hogy a felperes 2004. június 21-én írásbeli figyelmeztetésben is részesült, amely a rendkívüli felmondást is alátámasztja. Az alperes felszólította a felperest, hogy az általa felvett 230 000 forint összegű tanulmányi támogatást nyolc napon belül fizesse vissza.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, miszerint a felperesi munkakör változása során a munkavállaló részére milyen munkaköri leírás került átadásra. A belső ellenőri jelentés azt rögzítette, hogy a W. U. ellenőrzéséről és időbeni postázásáról feladóvevényt nem talált, a felperes pedig a bírósági eljárás során igazolta, hogy a 2004. július havi tranzakció postázása megtörtént. Az áfa ellenőrzését a p.-i területen mindig az értéktáros végezte, noha az a helyettes feladata volt. Nem merült fel adat arra nézve, hogy a belső ellenőr ezt a gyakorlatot kifogásolta volna. Mindebből következően az elsőfokú bíróság nem talált olyan kötelezettségszegést, amely a rendkívüli felmondást megalapozhatta volna.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, és az alperest elmaradt munkabér címén terhelő marasztalás összegét leszállította, egyebekben az ítéletet indokolásbeli módosítással helybenhagyta.

A jogerős ítélet szerint - a bizonyított tények alapján - megállapítható volt, hogy az alperes 2004. szeptember 1-jén azért rendelte el a belső ellenőrzést a felperes tevékenységére, és azért szüntette meg szeptember 2-án rendkívüli felmondással a munkaviszonyát, mert a felperes szeptember 1-jén nem járult hozzá tanulmányi szerződése közös megegyezéses megszüntetéséhez. A munkáltató eljárása az Mt. 4. §-ába ütközik, jogellenes, és az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását vonja maga után. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elszámolás során a munkaügyi bíróság helytállóan vette alapul az átlagkereset összegét.