A Fővárosi Törvényszék Mf.632069/2008/5. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 254. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 7. §, 9. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes, Zubovics Lászlóné

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

55.Mf.632.069/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

a Balázsi Ügyvédi Iroda (...) által képviselt

felperes neve(....) felperesnek

a dr. Bosch Márta ügyvéd (....) által képviselt

alperes neve(....) alperes ellen

közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének és besorolás helyességének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.2946/2006/30. számú ítélete ellen a felperes 33. és 42. számú fellebbezése folytán meghozta a következő

R É S Z Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatja, megállapítja hogy az alperes 2005. június 30-án jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, amely 2005. október 1. napján szűnt meg.

A jogellenességhez kapcsolódó követelés összegszerűsége tekintetében az eljárást folytatni kell.

A másodfokú bíróság a besoroláshoz kapcsolódó illetmény különbözet megfizetése iránti kereseti kérelmet elutasító ítéleti rendelkezést helybenhagyja.

A peres felek a másodfokú eljárásban felmerült költségüket maguk viselik.

Az eljárás illetékét az állam viseli.

A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, kötelezte 50 000 forint perköltség megfizetésére.

Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes áthelyezéssel létesített jogviszonyt 1991. augusztus 21-én az alperessel óvónői munkakörre. A felperes 1975. júniusában szerzett óvónői képesítést a ...i óvónőképzőben. Az oklevele szerint óvónői munkakör betöltésére volt jogosult.

Az alperes vezetője 2005. április 28-án nevelőtestületi értekezletet hívott össze, ahol a felperes munkatársai kijelentették, hogy vele nem kívánnak együtt dolgozni. Az alperes vezetője felajánlotta a felperesnek a jogviszony megszüntetést, végül a felperes az értekezletet követően személyesen nyilatkozatot írt alá, miszerint a közalkalmazotti jogviszonyáról lemond. Az alperes vezetője a jogviszonyt az értekezlet napjával, 2005. április 28-ával kívánta megszüntetni, azonban a felperes kérésére hozzájárult ahhoz, hogy a jogviszony megszüntetése későbbi időpontban történjen. Az értekezletet követően a felperes betegállományba ment. A közalkalmazotti jogviszonyról való lemondásra vonatkozó nyilatkozatát 2005. június 26-án - helyesen május 23-án keltezetten - visszavonta.

Az alperes 2005. június 30-ával megszűntnek tekintette a felperes jogviszonyát, részére a jogviszony megszüntetéshez kötődő igazolásokat postán megküldte.

A felperes a közalkalmazotti jogviszonyáról lemondást követően rokkantsági nyugdíjba helyezésre iránt eljárást indított. A nyugdíjbiztosítási szerv 2005. szeptember 29-től folyósít részére rokkant nyugdíj előleget.

A felperes 2006. február 15-én nyújtotta be kereseti kérelmét, amelyben azt állította, hogy a közalkalmazotti jogviszonyról való lemondásra vonatkozó nyilatkozatát kényszerhelyzetben kellett megtennie, ezzel kapcsolatosan kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a lemondó nyilatkozat jogellenességét. Kérte továbbá az alperes kötelezését a helytelen osztályba sorolás miatti illetmény különbözet megfizetésére. Állította, hogy a képzettsége felsőfokú képzettségnek minősül, ennek ellenére az alperes őt helytelenül "E" kategóriába sorolta be. Az "F" kategóriába történő átsorolására csak 2004. június 1. napjától került sor, holott az alperesnek már korábban tudatában kellett lennie, hogy nem megfelelő az illetmény besorolása.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy a felperes a jognyilatkozatát 2005. június 26-án - helyesen május 23-án - visszavonta, azonban itt nem hivatkozott kényszerre, fenyegetésre vagy megtámadásra. Erre csak a keresetlevelében tett utalást, amelyet 2006. február 15-én nyújtott be a bírósághoz.

A bíróság álláspontja szerint a felperes az Mt. 7. §-a alapján a megtámadás lehetőségére vonatkozó szubjektív határidőt ezzel túllépve hivatkozott arra, hogy őt kényszerrel, illetőleg megtévesztéssel vették rá a jognyilatkozat megtételére.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a közalkalmazotti jogviszonyról lemondás vonatkozásában nem helytálló a felperes állítása a munkáltató magatartására vonatkozóan, a lemondó nyilatkozatot a felperes szabad akaratából tette meg, határidőn túl, így a keresete e vonatkozásban alaptalan.

A besoroláshoz kapcsolódó illetmény különbözet tekintetében az elsőfokú bíróság figyelembe vette az 1997 előtti és az azt követő jogszabályi rendelkezéseket, valamint az Oktatási Minisztérium állásfoglalását, amelyek alapján azt állapította meg, hogy a felperes fizetési osztályát a főiskolán szerezhető óvodapedagógus szakképzettség alapján kell meghatározni, vagyis "F" kategóriába sorolni. Osztotta ugyanakkor az alperes azon álláspontját, miszerint a felperes 2004. június 18-ig nem igazolta hitelt érdemlően azt, hogy az "F" kategóriába besorolásra már korábban jogosult lett volna.

Hivatkozott a Kjt. 2. § (3) bekezdése szerint a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 3. § (1) bekezdésére, amelynek alapján az együttműködési kötelezettség a felperest is terhelte. Álláspontja szerint a felperest terheli az együttműködési kötelezettség megsértése a vonatkozásban, hogy a munkáltató kérése ellenére nem csatolta az oklevelének a hiteles fordítását, különböző változatokat csatolt ezen iratról, illetőleg az óvodavezető kérésére nem mutatta be a másolatok mellé az eredeti oklevelét. Ezen iratbemutatás tényét az alperes nyilatkozattal elismerte 2004. június 18-i időponttal. Ebből az következik, hogy az alperest visszamenőlegesen nem terhelte a felperes átsorolásával kapcsolatos kötelezettség, tekintettel arra, hogy az átsorolás megtörténtének időpontjával kapcsolatosan az alperes terhére mulasztás nem volt megállapítható.

A felperes 30 éves közalkalmazotti jogviszony alapján járó jubileumi jutalma megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte annak megváltoztatását és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát, vagy a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését.

Hivatkozott arra, hogy a csatolt orvosi iratok igazolják azt, hogy 2005. április 28-án az elmeállapota nem tette lehetővé az adott helyzet valóságos megítélését. Így fordulhatott elő, hogy az alperesi vezető kezdeményezésére és segítségével megszövegezett, jogviszony közös megegyezéssel megszüntető nyilatkozatot leírta. Amikor át tudta gondolni az eseményeket, akkor nyomban tiltakozott azok megtörténte és felhasználása ellen. A hivatkozott értekezleten alapjában véve nem hangzott el a munkatársak részéről, hogy összeférhetetlen, hanem csupán annyi, hogy szerintük a munkavégzésével problémák voltak. Álláspontja szerint az alperes a közalkalmazotti jogviszonyt jogellenesen szüntette meg. Nem kérte a jogviszony helyreállítását, ehhez kapcsolódóan az átalány kártérítés iránti igényét terjesztette elő.